Koreai félsziget története Az orosz–japán háború PDF

Az orosz-japán háború következményei mélyrehatóak voltak a Koreai-félsziget számára. Oroszország eltűnt a térségből, és az 1905-ös portsmouth-i békeszerződés értelmében elismerte Japán jogait a Koreai-félszigeten, valamint területeket adott fel Japánnak. Japán győzelme után mindenképpen biztosítani...

Az orosz-japán háború következményei mélyrehatóak voltak a Koreai-félsziget számára. Oroszország eltűnt a térségből, és az 1905-ös portsmouth-i békeszerződés értelmében elismerte Japán jogait a Koreai-félszigeten, valamint területeket adott fel Japánnak. Japán győzelme után mindenképpen biztosítani akarta uralmát Korea felett, ezért korlátozó szerződést kényszerített ki, amely megtiltotta Koreának, hogy más országokkal kapcsolatot tartson. Ito Hirobumi, Japán kormányképviselője, teljhatalmat kapott Koreában, és 1905. november 17-én aláíratta a protektorátusi szerződést (을사조약), amely Japán védnökségét biztosította Korea felett. Ennek értelmében Korea nem tarthatott fenn külső kapcsolatot más államokkal, és nem köthetett egyezményeket a japán kormány közvetítése nélkül. A japán kormányt egy főmegbízott képviselte Koreában, és felelősséget vállalt a Koreai Császári Ház biztonságáért. Japán hivatalnokok kerültek a koreai hivatalokba, és a japán csendőrség teljhatalmat kapott. Ito Hirobumi, aki 1905 és 1909 között volt helytartó, törvényhozói, végrehajtói és bíráskodási jogkört gyakorolt, ami miatt Korea fokozatosan elveszítette függetlenségét, és ellenszenv alakult ki iránta. 1907-ben I Dzsun vezetésével delegáció indult Európába, hogy tiltakozzon a japán-koreai szerződés ellen, de nem találtak támogatásra. A Nemzetközi Békekonferencia Hollandiában ülésezett, de a koreai követet nem fogadták, és I Dzsun öngyilkos lett Hágában. A delegáció küldésével Korea megsértette a protektorátusi szerződést, ami jogot adott Japánnak, hogy megtámadja Koreát. Ennek következtében Kvangmu császárnak át kellett adnia helyét fiának, Szundzsongnak, aki a Koreai Császárság utolsó császára lett. Szundzsong irányítható volt, hatalma nem volt, csak egy bábként szolgált a japánok számára. Az orosz-japán háború következményei mélyrehatóak voltak Korea számára. Az oroszok vereségei és a portsmouth-i békeszerződés után Japán megszilárdította uralmát a Koreai-félszigeten. Az 1905-ös protektorátusi szerződés értelmében Korea nem tarthatott fenn külső kapcsolatokat más államokkal, és Japán teljhatalmat gyakorolt az ország felett. Ellenálló mozgalmak szerveződtek, mint például az \"igazság harcosai\" (의병 üibjong), jangban szabadcsapatok, akik támadásokat intéztek a megszálló japán helyőrségek ellen. Gerillamozgalmak alakultak ki Csolla-tartománytól Hamgjong-tartományig, amelyek aláásták a japánok hatalmát. A japánok célja ezen mozgalmak teljes felszámolása volt, és tevékenységük 1908-ra érte el tetőpontját. 1910-re a japán csapatok legyőzték vagy elűzték őket a határon túlra. A mozgalmaknak nem volt idejük kibontakozni időhiány és felszereléshiány miatt, és sokan elmenekültek. Az országot elhagyó koreaiak közül sokan a cári Oroszország távol-keleti területeire, Kína keleti területeire (Kando), vagy az Egyesült Államokba menekültek. Japán és Oroszország titkos megegyezésre lépett, amelyben Japán elfogadta az orosz érdeklődést Külső-Mongólia iránt, míg Oroszország elfogadta Korea lehetséges annexióját Japán által. Ito Hirobumi, aki nem értett egyet az annexióval, lemondott a főkormányzói pozíciójáról 1909-ben, de továbbra is részt vett a tárgyalásokban az oroszokkal. 1909-ben Ito Hirobumi Harbinba utazott, hogy tárgyaljon az oroszokkal, de An Dzsung Gün, egy koreai függetlenségi harcos, merényletet követett el ellene egy vonatállomáson. An Dzsung Gün nemzeti hőssé vált, és tette összeköti a mai napig a két Koreát. 1910. augusztus 22-én Japán annektálta Koreát (한일 병합 조약), és az ország 1945-ig teljesen elveszítette függetlenségét, gyarmati uralom alá került. Ez nagyfokú elégedetlenséget váltott ki, és Korea modern kori történelmének egyik legnagyobb tragédiájaként tekintenek a japán gyarmati uralomra. Tüntetések és munkabeszüntetések kezdődtek, és Korea -- Japán kapcsolata rossz irányba lendült. Oroszország háttérbe szorult, mivel a két ország megegyezett. A koreaiak különböző módokon próbáltak ellenállni, például nyílt levelet írtak Kodzsongnak, hogy figyelmeztessék Japán veszélyességére, de nem foglalkozott vele. Korea nagyhatalmak közti ország volt, Kínától függött, és alapvetően szegény, mezőgazdasági országnak számított, így nem igazán tudták megállítani Japánt. A Március elsejei mozgalom (삼일운동) 1919-ben tört ki, amikor 33 értelmiségi függetlenségi nyilatkozatot fogalmazott meg, követelve Japán kivonulását. A tüntetés elhatalmasodott, és más városokra is kiterjedt, Szöulból indult, és a szöuli nagypolgárság akarta visszaszerezni az elveszített nemzeti függetlenséget. Kvangmu császár temetése alkalmat szolgáltatott egy felkeléshez, amely békés tüntetésnek indult, de japán megtorlás követte. Hetekbe telt visszaállítani a rendet, sokakat börtönbe zártak és kivégeztek. A halottak száma források szerint 500 és 7000 között mozgott, és több tízezer embert letartóztattak. A Március elsejei mozgalom után a felkelés szervezői külföldre menekültek, főként az USA-ba, Kína keleti részére (Kando), és Oroszország távol-keleti területeire. 1919-ben Sanghajban létrejött az Ideiglenes Emigráns Kormányzat (임시정부 imsidzsongbu) Li Szin Man vezetésével, aki később Korea első elnöke lett. Ez a kormányzat fontos szerepet játszott a koreai függetlenségi akciókban. A függetlenségi harcosok közül kiemelkedik Kim Dzsva Dzsin tábornok (1889-1930), aki az Üibjong szabadcsapatok tagjaként harcolt, és megpróbálta egyesíteni a mandzsúriai japán-ellenes szabadcsapatokat. 1929-ben anarchista államot próbált létrehozni Mandzsúriában, de egy merényletben meghalt. A japán berendezkedés a Koreai-félszigeten az 1920-as évek közepére megszilárdult, de a koreaiak továbbra is ellenálltak. Az 1930-as években több merényletet is megpróbáltak elkövetni a japánok ellen, célpontjaik között voltak a japán főkormányzó, a császári család tagjai és hivatalnokok. - **Hjocshang park** (효창공원) egy mártírok emlékparkja, ahol több nemzeti hős és ellenálló jelképes sírja található. Itt van például An Dzsung Gün jelképes sírja is, mivel a japánok nem árulták el, hova temették el. Továbbá, Pek Dzsong Gi, aki egy japán konzult akart megölni, de elfogták, szintén itt emlékeznek meg róla. - **Mandzsukuo bábállam** (만주국) a 1930-as évek elején jött létre, amikor Japán megszállta a mandzsúriai területeket. Az állam vezetőjének az utolsó kínai császárt, Pu Jit nevezték ki, aki minden japán követelést elfogadott. Mandzsukuo 1932-től 1945-ig állt fenn, és mintegy 1 millió koreai érkezett ide, akik hátországot biztosítottak a japán-ellenes partizánharchoz. A koreaiak két csoportja különíthető el: azok, akik kihasználták a terület adta lehetőségeket, és azok, akik aktívan csatlakoztak a kínaiakhoz a japán-ellenes harcokban. - A **Japán és a Szovjetunió** közötti helyzet az 1930-as évek második felében egyre feszültebbé vált. 1937-ben Sztálin deportálta a Szovjetunió távol-keleti térségében élő koreaiakat Kazahsztán és Üzbegisztán területeire, mivel nem tudta őket megkülönböztetni a japánoktól. Az összeütközések folyamatosak voltak. A második kínai-japán háború 1937-ben tört ki, és a konfliktus Mandzsukuo bábállam létrehozása óta folyamatosan fennállt Japán és Kína között. Japán célja az volt, hogy uralma alá vonja Kínát is. A háború során 172.000 koreait deportáltak, és sokan meghaltak az úton a hideg miatt. A koreaiak nehezen tudták megtartani nyelvüket, mivel mindenki oroszt használt. Kína segítséget kapott Németországtól, majd a Szovjetuniótól és később az Egyesült Államoktól, de mégis visszaszorultak. A háború Japán kapitulációjával 1945-ben ért véget. **Társadalmi, gazdasági és kulturális változások a Koreai-félszigeten (20. század első fele)** **Társadalmi változások 1905-ig:** - A modern Korea kezdete ebben az időszakban fontos változásokat hozott. - A szigorú társadalmi berendezkedés megszűnt, a jangbanok elveszítették privilégiumaikat, a rabszolgaságot eltörölték, és az állami vizsgarendszert is megszüntették. - Megjelent az „új nő" fogalma. - Amerikai misszionáriusok érkeztek, iskolákat és kórházakat alapítottak, létrejött az első női egyetem (이화여자대학교 Ewha Női Egyetem). - Értelmiségek egy csoportja újságot adott ki. - 신채호 Sin Cshe Ho történész új fényben világította meg a koreai nép történelmét, hangsúlyt helyezve a népre. - Tudósok szorgalmazták a hangül használatát. **A gyarmati uralom évtizedei:** - A gyarmati uralom megalapozta a gazdasági, oktatási és kormányzati intézmények alapjait, de a reformok inkább Japánnak kedveztek. - A diktatórikus uralom az 1910-es és az 1930-40-es években erőszakos asszimilációval járt. A japán gyarmati uralom alatt Korea jelentős társadalmi, gazdasági és kulturális változásokon ment keresztül. A központosított hatalom bevezetésével a japánok kinevezték a főkormányzót, központosították a rendőrséget, akik egyben bírói hatalmat is gyakoroltak, és hatalmas, 240 ezer fős államapparátust építettek ki. Minden fontos pozíciót japánok töltöttek be. **A gyarmati uralom kezdete:** Az 1910-es évek kifejezetten kíméletlen időszak volt: - Politikai elnyomás: politikai szerveződések elnyomása, vallás- és szólásszabadság hiánya, koreaiak nem birtokolhattak fegyvert. - Kulturális élet elnyomása: cenzúra, a Március elsejei mozgalom leverése. **„Bársonyos karmok" politika:** Az 1920-as években Japán politikája némi enyhülést mutatott: - Bizonyos koreai kulturális termékek megjelenését engedélyezték. - 1926-ban megjelent az első fekete-fehér némafilm, az **Arirang**, amely nagy siker lett, és a népdal hazafias dallá, nemzeti szimbólummá vált. - Ekkor indult el a mai napig jelentős napilapnak számító **Csoszon Ilbo** és a **Tonga Ilbo**. - Számos új szervezet jött létre (ifjúsági, vallási, oktatási, értelmiségi stb.), amelyeket korábban elnyomtak. Bár Japán továbbra is szigorú kontroll alatt tartotta az országot, látható volt némi enyhülés. A rendőrkapitányságok fontos szerepet játszottak az adóbeszedésben és a japán állam fenntartásában.