Csoszon, a remetekirályság PDF

**Csoszon, a remetekirályság** A 17-18. században és a 19. század első felében Csoszon királysága izolacionista politikát folytatott, amely az elzárkózásra, önfenntartásra és önvédelemre épült. A társadalmat a neokonfucianizmus értékei hatották át, amelyek a konfuciánus elveken alapultak. A 삼강오...

**Csoszon, a remetekirályság** A 17-18. században és a 19. század első felében Csoszon királysága izolacionista politikát folytatott, amely az elzárkózásra, önfenntartásra és önvédelemre épült. A társadalmat a neokonfucianizmus értékei hatották át, amelyek a konfuciánus elveken alapultak. A 삼강오륜 (három alapelv és öt erkölcsi norma) szigorú hierarchiát és iránymutatást biztosítottak az élet minden területén, egységes társadalmat teremtve. A 삼강행실도 (설순) és más tudósok által 1434-ben készített illusztrációk bemutatták ezeket az elveket, amelyek közé tartozott a lojalitás a király felé, a szülői tisztelet, az idősek tisztelete, a férj és feleség közötti tisztelet, a szeretet és a barátok közötti bizalom. Az uralkodót bölcs királyként tisztelték, aki a nép apjaként szolgált, és az Ég hatalmával ruházta fel a rend megteremtéséhez. A tisztelet kétirányú volt, és a kínai császárt a leghatalmasabbként fogadták el. Bár Csoszon izolacionista politikát folytatott, delegációk időnként elhagyhatták az országot, és az országot a 양반 (jangban) réteg vezette akkor. **Csoszon és Kína kapcsolatai** Csoszon kapcsolatai a Csing Birodalommal javultak, bár továbbra is barbár népségként tekintettek rájuk. Titokban azonban még mindig a Ming-dinasztia emlékét őrizték, mivel a Csing-dinasztia az 1600-as években Mandzsúriában nem tudta megőrizni a klasszikus távol-keleti civilizációt. A koreaiak úgy vélték, hogy nekik kell megőrizniük ezt az örökséget, és ezért bezárkóztak, követve a 소중화사상 (kis Kína-elv) gondolatát. A Csing Birodalomban gazdasági fejlődés zajlott, amit a koreaiak elfogadtak, de továbbra is a régi Ming-dinasztia mellett maradtak hűségesek. **Japán és Csoszon kapcsolatai** Az Imdzsin háború ellenére Csoszon igyekezett békés viszonyt fenntartani az újonnan megalakuló Tokugava sógunátussal. A gazdasági kapcsolatok jelentősek voltak, mivel Japán volt Csoszon legfontosabb gazdasági partnere a térségben. A koreaiak azonban nem akarták elfogadni, hogy a japán uralkodó magát császárnak nevezi, mivel ez problémát okozott a hármas tengely (Korea, Japán, Kína) befolyása miatt. A koreaiak nem fogadták el Japán egyenrangúságát Kínával, ezért a japán uralkodóra császár helyett nagyhercegként utaltak. **Nagyhatalmak közeledése** 1860-ban a cári Oroszország új katonai őrhelyet hozott létre Vlagyivosztokban, amely mindössze 100-200 km-re volt a koreai határtól. Ez a lépés jelezte Oroszország megjelenését a térségben. Emellett francia keresztény misszionáriusok is megjelentek a félszigeten, bár kevés sikerrel, mivel nem fogadták őket barátságosan. **Tevongun uralma** 1863-ban a kiskorú 고종 (Kodzsong) lett Csoszon uralkodója, és 1897-től császárként uralkodott. Apját, 흥선대원군 (Tevongun) nevezte ki régensnek, aki nagyon konzervatív volt és az izoláció híve. Tevongun megerősítette a központi hatalmat, üldözte a keresztényeket, új fizetőeszközt vezetett be, és mindenre adót vetett ki, kihasználva az alsóbb társadalmi rétegeket. Tevongun 1864-től 1873-ig uralkodott. **Kodzsong király és a Sherman cirkáló esete** 1866-ban egy amerikai hadihajó, a Sherman cirkáló, megközelítette a koreai partokat, és a Tedong-folyón keresztül egészen Phenjanig felhajózott. A dél-koreai álláspont szerint a legénység fosztogatott, ezért a koreai helyőrség megölte őket. Az amerikai álláspont szerint a koreaiak megtámadták a hajójukat, míg az észak-koreai álláspont szerint Kim Ir Szen dédapja vezette a koreaiakat az amerikai hajó ellen. **Francia invázió** A keresztényüldözések során számos francia misszionárius is áldozatul esett, ami miatt a Pekingben állomásozó francia követ magyarázatot követelt, de nem kapott választ. 1866-ban a franciák flottát küldtek 강화도 (Kanghva) szigetéhez, de a koreaiak sikeresen visszaverték őket a 병인양요 (Byeonginyangyo) csatában. Korea javasolta Kínának, hogy fogjanak össze és űzzék ki az összes európait. **Ernest Oppert és Stanislas Feron esete** Ernest Oppert német kereskedő és Stanislas Feron francia menekült pap Koreától gazdasági koncessziókat akartak kicsikarni. Tervük az volt, hogy Namjon herceg sírjából kilopják az értékeket, és ezzel zsarolják meg Koreát. Azonban nem tudták felnyitni a sírt, és a helyi lakosok riasztották az őrséget, akik elüldözték őket. Oppertet visszatérve elítélték Németországban, Feront pedig Indiába helyezték át térítőnek. A keletiek barbár népségként tekintettek a külföldiekre és keresztényekre. **Amerikai invázió** 1871-ben az amerikaiak revansot akartak venni a koreaiakon a Sherman cirkáló legénységéért, ami 신미양요 (Shinmiyangyo) néven ismert. A koreaiak győzelmet arattak az amerikaiak felett, mivel az amerikai hadsereg egy része Kínával harcolt. Ennek eredményeként a koreai udvar tovább folytathatta elzárkózó politikáját. **Japán invázió** 1875-ben a japán császári haditengerészethez tartozó 운요호 (Unyoho) hadihajó megjelent Kanghva szigeténél. A koreaiak tüzet nyitottak rájuk, mire a japánok visszalőttek és megtámadtak egy kisebb erődöt. A japánok követelték, hogy a koreaiak kérjenek bocsánatot, és kössenek diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatot velük. Japán célja minél több koncesszió megszerzése volt Koreában. **Kanghva-szigeti egyezmény** 1876-ban tárgyalások kezdődtek Kanghva szigetén, amelyek eredményeként megszületett a 강화도 조약 (Kanghva-szigeti egyezmény). Ez egy egyenlőtlen jogú szerződés volt, amely három kikötő (제물포, ma Inchon, 원산 és 부산) megnyitását írta elő. A japánok területen kívüliséget is kaptak, és szabad hajózással feltérképezhették a Koreai-félszigetet. Az egyezmény kimondta, hogy Korea ugyanolyan szuverén állam, mint Japán, és ugyanolyan jogokkal rendelkezik. Japán célja az volt, hogy Koreát elszakítsa a kínai befolyástól, de Kína szinte semmilyen reakciót nem mutatott. **Az új hadsereg** A koreai nemesek 고종 (Kodzsong) felesége, 민비 (Min királyné, később 명성황후, Mjongszong császárné) körül kezdtek el csoportosulni. A királynő új, modern hadsereget akart létrehozni, amelyet 별기군-nak neveztek. Az anyagi forrásokat a régi hadseregtől vonták el, ami belső válságot okozott, és 고종 nem tudott uralkodni a káoszon. Min királynőnek hatalmas befolyása volt a politikára és diplomáciára, és a király és a királynő között politikai házasság volt. A királyi családban nem szerették Min királynőt. **Min királyné (1851 -- 1895)** Min királyné jelentős szerepet játszott a királyi udvarban. Külpolitikája megosztottságot okozott, mivel 고종 Japán felé hajlott, míg Min királynő Kína felé. Kodzsong nem tudta, hogy Japán hátsó szándékkal van. Min királynő a seregben reformokat vezetett be, és létrehozta az új, modern hadsereget, a 별기군-t. **임오군란 (Imogunran)** 1882-ben a régi sereg katonái végül csak romlott rizst kaptak járadékként, ami katonai lázadáshoz vezetett, ismert nevén 임오군란 (Imogunran). A lázadók elfoglalták és felgyújtották a gazdagok házait, valamint a japán képviselet épületét. Behatoltak a királyi palotába, ahol több minisztert meggyilkoltak. A lázadás során a kormányzat élére Tevongunt helyezték, mivel szerintük Kodzsong és Min királyné iránya nem volt követhető. Az 1860-as évektől kezdődő parasztlázadások előzményei is hozzájárultak a lázadás kitöréséhez. **제물포 조약 (Inchoni szerződés)** A lázadás leverése érdekében a japánok háborúval fenyegették meg Tevongunt, de végül kompromisszumot kötöttek, így a lázadás elbukott. Az 1882-es 제물포 조약 (Inchoni szerződés) értelmében egy 700 fős japán katonai egység állomásozhatott a félszigeten. A koreaiak hivatalosan bocsánatot kértek a japán kormánytól, és saját költségen újraépítették a japán képviselet épületét. Emellett 500 ezer jen hadisarcot fizettek, a felkelés vezetőit kivégezték, és a japán áldozatokat tiszteletteljesen eltemették. **개화당 (A Reformpárt)** A Reformpárt felbukkanása a fiatal nemesek körében történt, akik úgy vélték, hogy Koreának belülről kell megreformálódnia, japán mintára és japán támogatással. A párt vezetője 김욕윤 volt. 1882-ben a Reformpárt egyik tagja, 박영효 megtervezte a modern koreai zászlót, a 태극기-t. **갑신정변 (Kapsin puccs)** 1884-ben a Reformpárt nagy befolyásra tett szert, és elindította a 갑신정변 (Kapsin puccs) néven ismert palotaforradalmat. A párt hatalomra került és kormányt alakított, de nem volt tömegtámogatásuk, így a puccs mindössze 1-2 napig tartott. Többen elmenekültek, és ismét felgyújtották a japán követség épületét. **Egyezmények** 1885-ben két fontos egyezmény született: - **Hanszongi egyezmény**: Japán és Korea között, amelyben Korea bocsánatot kért a japán követség felégetése miatt. - **Tiencsini egyezmény**: Kína és Japán között, amelyben a két fél megegyezett, hogy kivonják katonáikat a Koreai-félszigetről. Ez azonban ürügyet szolgáltatott egy újabb háborúra. **동학 농민 혁명/운동 (Nagy parasztfelkelés)** 1894-ben nagy parasztfelkelés tört ki, amelynek oka a társadalmi-gazdasági elégedetlenség volt. A parasztság szenvedte el Korea belépését a nemzetközi gazdaságba, az új külföldi áruk és munkaerők megjelenését, valamint az udvari intrikák miatt kivetett rengeteg adót. A vidékre behatoló kínai és japán kereskedők felforgatták a társadalmat. A felkelést a 동학 (Keleti Tan) vallási szekta irányította, követeléseik között szerepelt a korrupt hivatalnokok megbüntetése, a földesúri kizsákmányolás csökkentése, az egyenlőség és a külföldiek kiűzése. A szekta keresztényellenes és kommunizmus-szerű volt, és több száz embert megmozgatott. A legsúlyosabb harcok 전라도 (Csolla) tartományban zajlottak, ahol a parasztok önkormányzati épületeket támadtak meg, és sikeresen visszaverték a fővárosból érkező büntető csapatokat. A parasztok puskákat és ágyúkat zsákmányoltak, és elfoglalták Csolla tartomány székhelyét. **Kína beavatkozása** A Csoszon Királyság Kínához fordult segítségért, és kínai katonák érkeztek a félszigetre, hogy „a hűbéres államukat megvédjék". Japán szerint ez a tiencsini egyezmény megszegése volt, ezért válaszul japán katonákat küldtek a félszigetre.