Koreai Történelem 19. Század

Tevongun 1863-ban lett Csoszon régense, amikor fia, Kodzsong kiskorúként lett uralkodó. Konzervatív politikáját az izoláció és a keresztények üldözése jellemezte. Megerősítette a központi hatalmat, új pénzt vezetett be és adókat szedett a népesség minden szegmenséről.

1866-ban a Sherman cirkáló amerikai hadihajó Phenjanig jutott a Tedong-folyón. A koreaiak szerint fosztogattak, ezért megtámadták őket, de a koreaiak szerint az amerikaiak támadtak először. Kínában Kim Ir Szen dédapja vezette a támadást.

A francia misszionáriusok üldözése miatt a francia követ magyarázatot követelt Koreától, de nem kapott választ. 1866-ban a franciák flottát küldtek a Kanghva szigetéhez, de a koreaiak visszaverték őket a Byeonginyangyo csatában.

Ernest Oppert német kereskedő és Stanislas Feron francia menekült pap megpróbált gazdasági koncessziókat kicsikarni Koreától Namjon herceg sírjának kifosztásával. A sikertelen kísérlet miatt elüldözték őket, Oppertet Németországban, Feront Indiába helyezték át.

1871-ben az amerikaiak megpróbálták megtorolni a Sherman cirkáló legénységének halálát a Shinmiyangyo során. Az amerikaiak vereséget szenvedtek a koreaiaktól - részben, mert az amerikai hadsereg egy része Kínával harcolt.

1875-ben a japán haditengerészethez tartozó Unyoho hadihajó megjelent a Kanghva szigeténél. A koreaiak tüzet nyitottak a hajóra, a japánok viszont visszavágtak és megtámadtak egy erődöt.

Csozón (Korea) a 17-18. században és a 19. század elején elszigetelt politikát folytatott, amely az önvédelemre és az önfenntartásra összpontosított. Ez azt jelentette, hogy minimális kapcsolatokat tartottak fenn a külvilággal.

A neokonfucianizmus a konfucianizmuson alapuló filozófia, amely hierarchikus társadalmi rendszert, erkölcsi normákat és rituálékat hangsúlyozott. Csozónban a neokonfucianizmus mélyen befolyásolta a társadalmi és politikai életet.

A 삼강오륜 (három alapelv és öt erkölcsi norma) egy neokonfuciánus rendszer, amely a koreai társadalomban szigorú hierarchiát és erkölcsi iránymutatást biztosított. A rendszer meghatározta az emberek közötti kapcsolatokat, például a gyermek és a szülő, a feleség és a férj között.

Csoszón a Csing Birodalommal, a Mandzsúk uralma alatt, szoros kapcsolatokat tartott fenn, bár hivatalosan a Ming-dinasztia iránt érzett hűséget. Titokban remélték a Ming-dinasztia visszaállítását, mivel a Csing Birodalmat barbárnak tartották, és úgy vélték, hogy a koreaiaknak a klasszikus távol-keleti kultúra örökösévé kell válniuk.

A 소중화사상 (kis Kína-elv) az a gondolat, hogy Korea kulturálisan és erkölcsileg Kína egyenlőjének tekinti magát. Csozón a neokonfucianizmuson keresztül próbálta őrizni ezt a kultúrát, és elzárkózott a külvilágtól.

A Tokugava Sógunátus, a Japánban uralkodó katonai kormány, a 17. század elejétől a 19. század közepéig terjedt. Csozón és Japán között gazdasági kapcsolatok alakultak ki, de Korea nem fogadta el Japán császári igényeit, mert veszélyeztette a Koreai-Japán-Kína kapcsolatok egyensúlyát.

1860-ban a cári Oroszország létrehozta Vlagyivosztok katonai őrhelyét, amely Csozónhoz közel volt. Ez az esemény jelezte Oroszország növekvő érdeklődését a térség iránt, és a koreai vezetők aggodalmát keltette, hogy a külföldi hatalmak befolyása növekszik.

A Csozón politikáját a jangban, az uralkodó elit réteg vezette. A jangban tagok a neokonfuciánus elveket követték, és a társadalomban fontos szerepet játszottak.

Japán és Korea közötti egyezmény, melyben Korea bocsánatot kért a japán követség felégetéséért.

Kína és Japán közötti egyezmény, melyben a két fél megállapodott a Koreai-félszigetről való csapatkivonásban. Ez azonban újabb konflitusokhoz vezetett.

Japán mintára elindult koreai reformpárt, mely a Koreai-félsziget belülről történő modernizációját célozta meg.

A Reformpárt által elindított palotaforradalom 1884-ben, ami rövid életűnek bizonyult, mivel hiányzott a tömegtámogatás.

A Koreai-félsziget 1894-es parasztfelkelése, melynek oka a társadalmi-gazdasági elégedetlenség volt. A parasztok a korrupt hivatalnokok ellen, a földesúri kizsákmányolás és a külföldi befolyás ellen felkeltek.

A Koreai-félszigeten a paraszti felkelés következtében mindkét fél (Japán és Kína) katonákat küldött, hogy megvédje saját befolyását. Ez a Tiencsini egyezmény megszegéseit jelentette, és a háborúhoz vezetett.

A Koreai-félsziget modernizációja során bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások. A külföldi áruk és munkaerő megjelenése, az adók és a kereskedők megjelenése felforgatta a társadalmat és növelte az elégedetlenséget.

A Koreai-félsziget története során előfordultak felkelések és változások, melyek a külföldi befolyás és a társadalmi elégedetlenség miatt jöttek létre. Ezek az események befolyásolták a félsziget jövőjét.

A Kanghva-szigeti egyezmény egy egyenlőtlen jogú szerződés volt, amelyet 1876-ban kötöttek Japán és Korea között. Ez az egyezmény Japánnak három koreai kikötő megnyitását, a Koreai-félsziget szabad feltérképezését és területen kívüliséget biztosított. Az egyezmény azt is kimondta, hogy Korea ugyanolyan szuverén állam, mint Japán.

A japánok célja az volt, hogy Koreát elszakítsák a kínai befolyástól a Kanghva-szigeti egyezmény révén.

A Koreai-félszigeten létrejött új, modern hadsereg, a 별기군 (Byolgigun), a Koreai Királyné, Min királyné kezdeményezésére. Ez a hadsereg a régi hadsereg pénzügyi forrásait használta fel, ami belső feszültséget és káoszt eredményezett.

Min királyné hatalmas befolyással rendelkezett a politika és a diplomácia terén, és jelentős szerepet játszott a királyi udvarban. A királyi családban nem szerették, és ellentétes volt a külpolitikája a királyéval, aki Japán felé hajlott, míg ő Kína felé.

Az Imogunran (Имoгунран) egy katonai lázadás volt, amelyet a régi hadsereg katonái indítottak 1882-ben. A katonák tiltakoztak az általuk kapott romlott rizs ellen, és rabolták a gazdagok házait, valamint a japán képviselet épületét. A lázadás a királyi palotába is behatolt, ahol több minisztert meggyilkoltak.

Az Inchoni szerződés, amelyet 1882-ben kötöttek, lehetővé tette egy 700 fős japán katonai egység állomásoztatását Koreában. A japánok ezt a szerződést a Imogunran lázadás leverésével fenyegető háború után kötötték.

A régi hadsereg katonái végül csak romlott rizst kaptak járadékként, ami katonai lázadáshoz, az Imogunranhoz vezetett.

Az Imogunran lázadás után Tevongunt helyezték a kormányzat élére, mivel szerintük Kodzsong és Min királyné iránya nem volt követhető.