Platón és Szókratész PDF

FILOZÓFIAI EMBERKÉPEK I. A KLASSZIKUS GÖRÖG FILOZÓFIA EMBERKÉPE PLATÓN ÉS SZÓKRATÉSZ I. Platón [Néhány szó a filozófusról: Athén, Kr. e. 428/427—348/347; eredeti neve: Arisztoklész; előkelő athéni arisztokrata családból származott; Szók...

FILOZÓFIAI EMBERKÉPEK I. A KLASSZIKUS GÖRÖG FILOZÓFIA EMBERKÉPE PLATÓN ÉS SZÓKRATÉSZ I. Platón [Néhány szó a filozófusról: Athén, Kr. e. 428/427—348/347; eredeti neve: Arisztoklész; előkelő athéni arisztokrata családból származott; Szókratész tanítványa volt; Kr. e. 387-ben alapította Akadémiának nevezett iskoláját, mely mintegy 900 évig (!) állt fenn] [Néhány szó a műveiről: dialógusok, azaz párbeszédek, amelyek többnyire egy-egy fontos témát járnak körbe; főszereplőjük egy mű kivételével Szókratész; legismertebb dialógusai: Szókratész védőbeszéde; A lakoma (Szümposzion); Phaidón, Állam (Politeia); Phaidrosz; Törvények (Nomoi)] I.1. Mi az ember? Milyen lény az ember? Platón modellje szerint az ember testből és lélekből áll, a test és a lélek pedig nemcsak, hogy eltérő jellegzetességekkel bírnak, de különböző természetű létezők is, és csak ideiglenesen egyesülnek az ember testi életének idejére. A lélek azonban halhatatlan: a testi születés előtt is létezik („preegzisztencia”), és a testi halál után is tovább él. I.2. Néhány érv a lélek halhatatlansága mellett (a teljes listát lásd a Phaidón című dialógusban):  a lélek az élet princípiuma; az élet princípiuma nem pusztulhat el;  vannak olyan ismereteink, amelyeket nem testi tapasztalás útján szereztünk, hanem mintegy „felismerjük” őket – tehát már testi születésünk előtt is meg kellett lenniük bennünk. (Ilyen ismeretek a matematikai – számtani és mértani – ismeretek; a jóra és a rosszra, az erkölcsi értékekre vonatkozó tudás; illetve a szép/szépség ismerete. Ezek nem származhatnak a tapasztalatból, mivel ami tapasztalható, az mindig szubjektív és relatív, ezek azonban állandóak és változatlanok, úgyszólván örökkévalók.] I.3. Az emberi természet és a megismerés:  mivel a lélek a testhez képest preegzisztens, már a testben való megszületése előtt közvetlenül szemlélhette az ún. „ideákat” (azokat a testetlen, örökkévaló valóságokat, amelyeknek az anyagi világegyetem képmása csupán);  a test gátló tényező a megismerésben, mert az érzékelés kényszere által elhomályosítja a lélek „szemét”, vagyis a gondolkodás képességét;  a megismerés nem más, mint visszaemlékezés („anamnészisz”) az ideákra, amelyeket megszületésünk előtt lelkünk szemlélt. I.4. A lélek (s vele az ember) természete: (Beleértve: képességek – későbbi elnevezéssel: „racionális pszichológia”) A lélek részei (nem a szó szoros értelmében vett részek, hanem inkább funkciók, amelyeket könnyebb elgondolni, ha „részek”-ként gondolunk rájuk) (a Phaidrosz c. dialógus alapján):  „gondolkodó” lélekrész (a megismerésért, mérlegelésért felelős; funkciója az irányítás);  „indulatos” lélekrész (az érzelmekért felelős; funkciója – mai szóval – a motiváció);  „vágyakozó” lélekrész (testi szükségleteink kielégítéséért felelős; funkciója az életben-maradás szolgálata, de ha uralkodóvá válik, zavarodottá teszi az emberi lelket, és elzárja azt az erénytől). I.5. Harmónia vs. rendezetlenség:  A lélek akkor egészséges (tehát erényes), ha a lélekrészek között harmónia, illetve helyes hierarchia érvényesül, vagyis ha a gondolkodó rész uralkodik az indulatos rész segítségével a vágyakozó rész fölött.  Az erény továbbá csak belátásból származhat (vagyis ha pl. szokásból, nem pedig meggyőződésből vagyunk erényesek, akkor nem is vagyunk igazán erényesek)  A kardinális erények (vagyis a fő erények) a következők (az Állam c. dialógus alapján): bölcsesség (a gondolkodó lélekrész erénye); bátorság (az indulatos lélekrész erénye); józan önmérséklet / mértékletesség / megfontoltság (a vágyakozó lélekrész erénye); igazságosság (az összes lélekrész egymáshoz való helyes viszonyában áll). 2 II. Az emberi élet teljességének ideálja: Szókratész (Kr. e. 470—399.) alakja Platón műveiben  mértékletes és a külső körülményekkel nem törődő életmód  bátorság háborúban és békében (mind a „harminc zsarnok” uralma alatt, mind a demokrácia viszályai közepette)  feljelentés istentelenség vádjával (feltehetőleg politikai hátterű, koncepciós per); per, halálos ítélet és kivégzés (lásd a következő Platón-műveket: Szókratész védőbeszéde; Kritón; Phaidón)  a daimón: egy belső hang, amely időnként megakadályozza abban, hogy valami helytelent tegyen (egyszerre isteni hírnök + a lelkiismeret hangja)  azonosulás a delphoi jósda „Ismerd meg önmagad” feliratával (saját bevallása szerint világéletében az embert próbálta megérteni)  módszer: rávezető beszélgetés; „maieutika” („bábáskodás” – kérdéseivel segít másoknak abban, hogy saját gondolataikat „világra hozzák”)  „a nemtudás tudása”: hozzátartozik Szókratész ironikus öndefiníciójához, aki állította, hogy ő valójában nem tud semmit; de azt is vallotta, hogy saját tudatlanságunk elismerése lényegileg hozzátartozik az igazság kutatásához (amíg ugyanis azt hisszük, hogy tudunk valamit, túlságosan ragaszkodunk az illúzióinkhoz)  az igazi bölcsesség csak az istenek sajátja lehet; nekünk, embereknek csak „a bölcsesség szeretete” illetve a rá való szeretetteljes törekvés marad, görögül a philoszophia, azaz filozófia. 3