Filozófia 1. Platón és Szókratész PDF

FILOZÓFIA 1. I. Emberi természet, test és lélek, antropológia és pszichológia a klasszikus görög filozófiában: Platón, Szókratész I. Az ókori (antik) görög filozófia korszakolása (Kr. e. 6. sz. – Kr. u. 5. sz.) 1. Preszókratikus (szó szerint: „Szókratész előtti”)...

FILOZÓFIA 1. I. Emberi természet, test és lélek, antropológia és pszichológia a klasszikus görög filozófiában: Platón, Szókratész I. Az ókori (antik) görög filozófia korszakolása (Kr. e. 6. sz. – Kr. u. 5. sz.) 1. Preszókratikus (szó szerint: „Szókratész előtti”) filozófia: Kr. e. 6. sz. – Kr. e. 4. sz. kezdete Thalész; Püthagorasz; Hérakleitosz; Parmenidész, Zénón; Empedoklész; Anaxagorasz; atomisták (Leukipposz és Démokritosz) [Határperiódus: „szofisták” – pl. Prótagorasz, Gorgiasz] 2. Klasszikus görög filozófia: Kr. e. 5. sz. közepe – Kr. e. 322. [Arisztotelész halálának éve] – Athén Szókratész (Kr. e. 470—399.); Platón (Kr. e. 428/427—348/347); Arisztotelész (Kr. e 384–322.) 3. Hellenisztikus filozófia: Kr. e. 322. – Kr. u. 1. sz. – ide soroljuk a következő irányzatokat: sztoicizmus, epikureizmus, szkepticizmus 4. Neoplatonizmus / újplatonizmus: Kr. u. 2–5. sz. (Plótinosz, Proklosz)  Néhány szó a filozófusról Athén, Kr. e. 428/427—348/347; eredeti neve: Arisztoklész; előkelő athéni arisztokrata családból származott; Szókratész tanítványa volt; Kr. e. 387-ben alapította Akadémiának nevezett iskoláját, mely mintegy 900 évig (!) állt fenn] Művei: dialógusok, azaz párbeszédek, amelyek többnyire egy-egy fontos témát járnak körbe; főszereplőjük egy mű kivételével Szókratész; legismertebb dialógusai: Szókratész védőbeszéde; A lakoma (Szümposzion); Phaidón, Állam (Politeia); Phaidrosz; Törvények (Nomoi) 1. Mi az ember? Milyen lény az ember? ember: test + lélek a test és a lélek nemcsak, hogy különböznek egymástól, de különböző természetű létezők is (ideiglenesen egyesülnek az ember testi életének idejére) (dualizmus) a lélek halhatatlan – a testi születés előtt is létezik „preegzisztencia”, és utána is tovább él (Platón az újjjászületés, a reinkarnáció tanát is tanítja, a fokozatos fejlődés elvét figyelembe véve) 2. Érvek a lélek halhatatlansága mellett  (teljes lista: Phaidón c. dialógus)  a lélek az élet princípiuma; az élet princípiuma nem pusztulhat el;  vannak olyan ismereteink, amelyeket nem testi tapasztalás útján szereztünk, hanem mintegy „felismerjük” őket (matematikai, erkölcsi és esztétikai ismeretek) – nem származhatnak a tapasztalatból; máshonnan kell tudnunk őket 3. Emberi természet és megismerés  a lélek már a testben való megszületése előtt közvetlenül szemlélhette az ún. „ideákat”  ideák = testetlen, örökkévaló valóságok, amelyeknek az anyagi világegyetem képmása csupán (a létező világegyetem „ősmintái”; az ami miatt a dolgok olyanok, amilyenek)  a test gátló tényező a megismerésben, mert az érzékelés kényszere által elhomályosítja a lélek „szemét”, vagyis a gondolkodás képességét;  a megismerés nem más, mint visszaemlékezés („anamnészisz”) az ideákra, amelyeket megszületésünk előtt lelkünk szemlélt.  4. Az emberi lélek struktúrája A lélek „részei” (valójában: funkciók; a Phaidrosz c. dialógus alapján):  „gondolkodó” lélekrész (a megismerésért, mérlegelésért felelős; funkciója az irányítás);  „indulatos” lélekrész (az érzelmekért felelős; funkciója – mai szóval – a motiváció);  „vágyakozó” lélekrész (testi szükségleteink kielégítéséért felelős; funkciója az életben-maradás szolgálata, de ha uralkodóvá válik, zavarodottá teszi az emberi lelket, és elzárja azt az erénytől).  5. Harmónia vs. rendezetlenség  erény = a lélek kiválósága, erkölcsi kiválóság  az erény Platónnál: a lélek egészsége, ill. rendezettsége: a lélek akkor rendezett, ha a lélekrészek között harmónia, illetve helyes hierarchia érvényesül (ha a gondolkodó rész uralkodik az indulatos rész segítségével a vágyakozó rész fölött)  ! az erényhez szükség van a belátásra / tudatosságra (a szokás nem elég!) a kardinális erények (fő erények) (az Állam c. dialógus alapján): o bölcsesség (gondolkodó lélekrész); o bátorság (indulatos lélekrész); o józan önmérséklet / mértékletesség / megfontoltság (vágyakozó lélekrész); 6. A jó élet ideálja: Szókratész (Kr. e. 470–399.)  Platón (és mások) mestere, az európai filozófia „atyja”  mértékletes és a külső körülményekkel nem törődő életmód; bátorság háborúban és békében („harminc zsarnok”, az athéni demokrácia viszályai)  feljelentés istentelenség vádjával; per, halálos ítélet és kivégzés (lásd Szókratész védőbeszéde; Kritón; Phaidón)  Szókratész daimónja  „Ismerd meg önmagad” (megérteni az embert)  módszer: rávezető beszélgetés, heurisztika; „maieutika” („bábáskodás”)  „a nemtudás tudása” (irónia is, de teljesen komoly alapelv is)  a bölcsesség (szophia) az istenek sajátja; az embereknek marad „a bölcsesség szeretete”, ill. a bölcsességre való szeretetteljes törekvés: a philoszophia