19-20. századi filozófia PDF

11. óra A 19-20. szd-i filozófia Kierkegaard, Marx, Husserl 19. szd. a klasszikus német filozófia felbomlása után a klasszikus német filozófia (Fichte, Schelling, Hegel) gondolatmenete jellemzően a következő volt: az objektum és a szubjektum bár különböznek egymástól, de egymásra vonatkozn...

11. óra A 19-20. szd-i filozófia Kierkegaard, Marx, Husserl 19. szd. a klasszikus német filozófia felbomlása után a klasszikus német filozófia (Fichte, Schelling, Hegel) gondolatmenete jellemzően a következő volt: az objektum és a szubjektum bár különböznek egymástól, de egymásra vonatkoznak, szimbiózisban vannak egymással – egymásra vonatkozásuk megelőzi a tapasztalatot, hiszen a tapasztalat mint megismerési forma már előfeltételezi az egymásra vonatkozást – utóbbi tehát a priori létezik (= létezik egy transzcendentális szubjektum pl. a hegeli Szellem, melyben az objektum és szubjektum egybeesik, s amely szétosztja magát a kettőre, s amely önmagán keresztül közvetít objektum és szubjektum között. Filozofálni annyit tesz mint különböző dialektikai közvetítő lépéseken keresztül eljutni a transzcendentális szubjektumig – a lépések egybefüggő sorozatát nevezik filozófiai rendszernek – a 18-19. szd. fordulóján azonban az Abszolútummal társalgó filozófus és absztrakt filozófia eltávolodik a meglevő tudományos, társadalmi és individuális problémáktól – innen ered a filozófia elefántcsonttoronybeli, emberektől elidegenedett képe A 19. század filozófusai ezért egyrészt azt akarták megmutatni, hogy a klasszikus német filozófia alapvető módszertani tévedésre épült, pl. Kierkegaard és Marx; ill. úgy próbálnak a múlthoz nyúlni mintha a klasszikus német filozófia nem is létezett volna. Utóbbiak a neokantiánusok, vagy Schopenhauer Sören Kierkegaard (1813-1855) Dán teológus és filozófus Legolvasottabb műve a Vagy-vagy. Élettöredék (1843); filozófiailag fontos munkája a Lezáró tudománytalan utóirat a filozófiai töredékekhez (1846) Kierkegaard a transzcendentális szubjektumot és a hozzá vezető dialektikus utat szemfényvesztésnek tartja; álláspontja szerint az abszolútum magában a szubjektumban rejlik, a szubjektív bensőségesség az igazság – ez a bensőségesség az egzisztencia (=az egyedi ember az Istenhez való viszonyában) Karl Marx (1813-1883) Német filozófus. Bonni, berlini egyetemi tanulmányai után bekapcsolódott a politikai és filozófiai életbe. Az 1848-as forradalom után Londonba emigrált, s ott is halt meg Jelentős korai művei: Ökonomisch-philosophische Manuskripten aus 1844 (Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből), valamint az Engelssel közösen írt és szerkesztett 1846-os Die deutsche Ideologie (A német ideológia). Mindkettő halála után jelent meg. Érett korszakának fő műve a Das Kapital (1867-1894, A tőke) Ifjúkorában elsajátítja Hegel fogalomrendszerét, fordulópontot jelent Feuerbach Das Wesen des Christentums (1841, A kereszténység lényege) című művével való találkozás. Feuerbach az Isten fogalmának kialakulását az ember önmagától való elidegenedésével magyarázza: az ember lényege jobbik részét kivetíti magából, s aztán mint felette álló hatalmat szemléli – a lényege pozitív részétől megfosztott ember pedig bűnös és tökéletlen Marx ezt alkalmazza kritikájában Hegellel szemben: a történelem valóságos szubjektuma a társadalmilag tevékeny ember – amikor a társadalmi tevékenység elidegenedik önmagától, akkor az ember a saját lényegét fizikai létezésétől független, önállóan létező szellemnek tekinti A Gazdasági-filozófiai kéziratokban foglalkozik a társadalmi-politikai tevékenység és a termelés fogalmával: az ipari bérmunka megjelenésével az ember elidegenül saját (lényegéhez tartozó termelő) tevékenységétől, a munkától, a munka termékétől, s a természettől is – a filozófia feladata az, hogy társadalmi gyakorlat legyen belőle, s megszüntesse az elidegenedés állapotát. A Feuerbach-tézisek 1845-ből valók A 20. szd-i filozófia Rendkívül sokrétű, foglalkozik az intuicionalizmussal, fenomenológiával, neopozitivizmussal, egzisztencialista filozófiával, a filozófia és teológia kapcsolatával, analitikus filozófiával, stb… Edmund Husserl (1859-1938) Német filozófus, aki előbb matematikai tanulmányokat folytat Göttingenben, majd Freiburgban egyetemi tanár Nevéhez fűződik a fenomenológia mint filozófiai irányzat és módszer (a görög-latin phaenomenon/jelenség szóból) Köznapi tapasztalataink és a természettudományos megfigyelések során természetesnek vesszük, hogy ismereteink azokra a tárgyakra vonatkoznak, melyekre figyelmünket odafordítjuk – a filozófus azonban szembenéz azzal, hogy tudatunk számára a külvilág tárgyai közvetlenül nem hozzáférhetők, hiszen amit megismerünk az nem maga a tárgy, hanem annak a tudatunkban megjelenő képe, a fenomén. A fenomén immanens, a tárgy azonban transzcendens A helyes filozófiai eljárás az, ha felfüggesztjük ítéleteinket a külvilágról, s a megismerés magyarázatakor abból indulunk ki, hogy megismerésünk tárgyai nem mások mint a tudatunk aktusai Két fontos műve: a Logische Untersuchungen (1900, Logikai vizsgálódások), és az Ideen zu einer reinen Phanomenologie und phanomenologischen Philosophie (1913, Egy tiszta fenomenológia és a fenomenológiai filozófia eszméi)