Platón és Szókratész Filozófiája

Study Notes

Platón és Szókratész Filozófiája

Platón élete: Athéni filozófus, Kr. e. 428/427-348/347 között élt, eredeti neve Arisztoklész. Szókratész tanítványa volt, és Kr. e. 387-ben alapította az Akadémiát, mely 900 éven át működött.
Platón művei: Dialógusok, azaz párbeszédek, melyek egy-egy fontos témát járnak körbe. Főszereplőjük Szókratész (egy mű kivételével). Ismertebb művei: Szókratész védőbeszéde, A lakoma (Szümposzion), Phaidón, Állam (Politeia), Phaidrosz, Törvények (Nomoi).
Az ember lényege: Platón szerint az ember testből és lélekből áll, melyek különálló létezők, de ideiglenesen egyesülnek az ember testi élete során. A lélek halhatatlan, a test születése előtt és után is létezik.
A lélek halhatatlansága: A lélek az élet princípiuma, és nem pusztulhat el. Vannak ismereteink, melyeket nem a testet érintő tapasztalaton keresztül szerezünk, hanem a testi születésünk előtt már ott voltak bennünk. Például matematikai, ésszeri ismeretek, a jó és rossz fogalma, és a szépség. Ezek nem a tapasztalatból származnak, hanem örökkévalók és változatlanok.
A lélek részeinek természete: A lélek három részre osztható: Gondolkodó (irányító), Indulatos (motivációs) és Vágyakozó (életfenntartó). A lélekrészek harmóniája és egymáshoz való helyes viszonya az erényt biztosítja.
Az emberi természet és megismerés: A lélek a testhez képest megelőző létezésű, így a testben való megszületése előtt már ismerte az ideákat (testetlen, örökkévaló valóságok), melyek az anyagi világ képmásai. A test a megismerésben gátló tényező. A megismerés visszaemlékezés az ideákra, melyet lelkünk szemlélt a testi születés előtt.
Szókratész ideája: Szókratész (Kr. e. 470-399) mértékletes, bátor (háborúban és békében), és a külső körülményekre nem érzékeny életet élt. Feljelentésével vád alá helyezték istentelenség miatt, és kivégezték. A "nemtudás tudása" elve szerint a tudáshoz vezető út a saját tudatlanságunk elismerésében rejlik. Módszere a rávezető beszélgetés (maieutika) volt.
Szókratész kardinális erények: A bölcsesség (a gondolkodó lélekrész erénye), a bátorság (az indulatos lélekrész erénye), a józan önmérséklet (a vágyakozó lélekrész erénye) és az igazságosság (valamennyi lélekrész harmóniája).