Modern remetekirályság válása (PDF)

**Modern remetekirálysággá válás**: Kim Ir Szen saját ideológiát alakított ki, a csucshe-eszmerendszert (주체사상), amely azt hangsúlyozza, hogy a legnagyobb érték egy nemzet számára, ha minden területen független tud lenni. Az elzárkózás következménye néhány évtized múlva éhínség lett. **Csucshe-e...

**Modern remetekirálysággá válás**: Kim Ir Szen saját ideológiát alakított ki, a csucshe-eszmerendszert (주체사상), amely azt hangsúlyozza, hogy a legnagyobb érték egy nemzet számára, ha minden területen független tud lenni. Az elzárkózás következménye néhány évtized múlva éhínség lett. **Csucshe-eszmerendszer**: Az ideológia a lakosság elzárását jelentette a külvilágtól, észak-koreai irodalom és külföldi versek tiltásával. A csucshe-eszmerendszer tornya Phenjanban található. Az ideológia jelentése: önrendelkezés, önerőből való felvirágzás, önellátás a gazdaságban, függetlenség a politikában és önvédelem a honvédelemben. 1955-től eredeztethető Kim Ir Szentől, és 1961-től erőteljesen nacionalista irányt vett. Az 1970-es évekre a KNDK átfogó ideológiájává vált. **KNDK elzárkózása**: Kezdetben a gazdaság virágzott, de később az ország fizetésképtelenné vált. Be kellett jelenteni, hogy ki hova akar menni, először a külföldieknél, később a belföldieknél is érvényessé vált, már 5 nappal előtte. Az 1960-as évektől Észak-Korea mindinkább elzárkózott külföldtől, és több olyan területet jelöltek ki az országban, ahová külföldiek nem léphettek be. Az 1960-as évek közepére nagy különbségek mutatkoztak a KNDK és a közép- és kelet-európai szocialista országok között. A Kim család családi vállalkozássá kezdett válni, megjelenve a vezéri folytonosság. **A gazdaság helyzete a KNDK-ban** az 1960-as évek elején katasztrofális volt. Bár pénzügyi támogatásokat kaptak a Szovjetuniótól és Kínától, a felvirágzás nem tartott sokáig. A szocializmus elvileg igazságos világot és egyenlőséget ígért, de a termelés eloszlásának központosítása és a földreformok, amelyek során a nagybirtokokat elkobozták és a szegényeknek adták volna, nem hozták meg a kívánt eredményeket. Az élelmiszer jegyrendszer bevezetése és Kim Ir Szen népszerűsítése nyugati lapokban sem segített a helyzeten. Phenjan szellemvárossá vált, ahol a külföldiek számára jól kinéző felhőkarcolók voltak, de azok üresen álltak és fűtés sem volt bennük. Csupán csak el akarták hitetni a Nyugattal, hogy minden rendben van. A GDP tekintetében Dél-Korea növekedett, míg Észak-Korea stagnált. Az 1960-as évek elején az északi állam még stabilabb volt gazdaságilag és politikailag a Szovjetunió és Kína támogatása miatt, és az ország újjáépítésében részt vettek a kínai népi önkéntesek is. A KNDK-ban először három-, majd ötéves terveket hoztak az iparosítás alapjainak megteremtésére, megszüntették a magántulajdont, kollektivizálták a mezőgazdaságot és államosították az ipart. Az 1950-es években jelentős gazdasági eredményeket értek el a nehézipar területén, de az 1960-70-es évektől a költségvetés jelentős részét hadiipari beruházásokra fordították, és sokat költöttek presztízsberuházásokra is. A nehézipar elérte korlátait, és az ország fizetésképtelenné vált. **Észak-Korea kapcsolata Japánnal** 1965-ben helyreállt, de a japánok szerint az északiak elraboltak tőlük japánokat, és Észak-Korea nem akarta kiadni őket, tagadva a rablást. Amíg ez az ügy nem rendeződött, a japánok nem tettek intézkedéseket a segítségnyújtásban, és nem küldtek modernizációs segélyt. A diplomáciai kapcsolatok felvétele kudarcba fulladt, és 2006-ban a kapcsolatok teljesen megszakadtak. **A háború veszteségei Dél-Koreában** jelentősek voltak. 140.000 katona meghalt, 450.000 megsérült, és 33.000 eltűnt. **A déli rész helyzete** a háború után nehéz volt. Az ország amerikai és ENSZ segélyekből élt, de az északiak jobban fenn tudták tartani az életszínvonalat a segélyekből. Az első nagy offenzíva 1950. november 1-jén történt. A háború során elterjedt étel volt a 부대찌개 („laktanyaragu"), amelyet az amerikai laktanyák körüli ételmaradékokból készítettek. Li Szin Man 1945-ben visszatért Koreába, és a Szabadság Párt (Li Szin Man terrorpolitikája) és a Demokrata Párt között feszültségek alakultak ki. Az 1950-es évek végéig gazdasági káosz uralkodott, és az emberek munkanélküliséggel és élelemhiánnyal küszködtek. Az USA biztosította az élelmiszer-ellátást, de Li Szin Man konzervatív politikája, a korrupció és az ország gazdasági kilátástalansága elégedetlenséget váltott ki. 1955-ben megalakult a Demokrata Párt (민주당), amely társadalmi változások előmozdítását tűzte ki célul, de belső frakcióharcok nehezítették a párt működését. **Az 1956-os forradalom hatásai Dél-Koreára**: Li Szin Man reménykedett, hogy a forradalomhullám jó hatással lesz Észak-Koreára, és az emberek fellépnek Kim Ir Szen ellen, forradalmat indítva. Röpcédulákat küldött Északra, bízva abban, hogy a kelet-európai eseményekhez hasonlóan a KNDK-ban is elkezdődhet a változás. Néhány nappal később belátta, hogy belülről nem fog semmi sem elindulni, és jobb lenne, ha délről indulnának a katonák megdönteni a hatalmat egy gyors villámháborúval. Az USA felismerte Li gondolkodásának veszélyét, és felszólította Koreát, hogy vegyék el az ENSZ támogatását a Szovjetuniótól, és avatkozzanak közbe. Ju Dzse Gon később a koreai köztársaság nemzetgyűlésének tagja lett. Önkéntes diákkatonák szerveződtek a Yonsei Egyetemen (연세대학교 -- 헝가리 자유 수호 학도 의용군), többek között Li Man Szob (이만섭, 1932--2015) és Ju Dzse Gon (유재건, 1937--2022), akiket 2006-ban kitüntettek a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével. Dél-Koreában széleskörű szolidaritási mozgalom vette kezdetét, kiállva a magyar események mellett. **Áprilisi forradalom**: Az elégedetlenség és a diáktüntetések véres megtorláshoz vezettek, amely során 130 ember meghalt. 1960 tavaszán újabb elnökválasztásra került sor, de az ellenzéki Demokrata Párt elnökjelöltje váratlanul életét vesztette, ami Li Szin Man újraválasztásának kedvezett. Li megnyerte a választást, de április 19-én diáktüntetések kezdődtek, amelyeket áprilisi forradalomként (04.19. 혁명) ismerünk. **Li Szin Man és az USA**: Amerika azt tervezte, hogy kelet-ázsiai térségekben Amerika-barát helyeket hozzon létre, de ez nem sikerült. Li Szin Man elvesztette az USA támogatását, mivel több olyan megnyilatkozást is tett, amelyek arra utaltak, hogy újra háború törhet ki a félsziget két országa között. Erőteljes Japán-gyűlölete is akadályozta az Amerika-barát rendszer létrejöttét. **Li Szin Man lemondása**: Li Szin Mant tisztelték mint első elnököt, de terrorpolitikája nem felejthető el. Az áprilisi forradalom az egyetemi diákság körében kezdődött, akik a Szabadság Párt kegyetlenkedései és terrorpolitikája ellen léptek fel, és később Li lemondását követelték. Li április 27-én lemondott, és az USA koreai belügynek nyilvánította az eseményeket, nem avatkozott be. Li lemondása után Hawaiira vonult emigrációba. Li hatalmának megdöntésével megindulhatott a demokratikus fejlődés. **Ideiglenes kormányzat**: Az ideiglenes kormányzat elnöki és miniszterelnöki szerepeket különített el, ahol az elnök végrehajtói és katonai szerepet, a miniszterelnök pedig adminisztratív szerepet töltött be. Ho Dzsong (허정, 1896--1988) lett az ideiglenes kormányzat elnöke és miniszterelnöke 1960 májusa és augusztusa között. Fiatalon csatlakozott a koreai függetlenségi mozgalomhoz, később egészségügyi, majd külügyminiszter lett, és 1951--52 között miniszterelnök, 1957--59-ig pedig Szöul főpolgármestere volt. **Ho Dzsong és Eisenhower**: Ho Dzsong az amerikaiakkal való szövetséget meg akarta őrizni, és továbbra is szükség volt az amerikai gazdasági segítségnyújtásra. 1960. június 19-20-án találkozott az országba látogató Eisenhower amerikai elnökkel, hogy megerősítsék az USA és a Koreai Köztársaság szövetségét. **Jun Bo Szon elnöksége**: Jun Bo Szon (윤보선, 1897--1990) nemesi családból származott, és Nagy-Britanniában tanult, ahol sok tapasztalatot szerzett. 1960 augusztusában lezajlott a választás, és a Demokrata Párt egyik alapítója, Jun Bo Szon lett az államfő 1962-ig. 1945 után aktívan bekapcsolódott a politikai életbe, 1948-tól Szöul polgármestere volt, később kereskedelmi és iparügyi miniszteri pozíciót is betöltött. A miniszterelnök Csang Mjon (장면, 1899--1966) lett, aki a Demokrata Párt egyik kiemelkedő politikusa volt. **Válság**: Bár a demokratikus fejlődés elkezdődhetett volna, súlyos gazdasági válság sújtotta az országot, és a lakosság egyre nagyobb elégedetlenséget mutatott. A gyengekezű politikusok képtelenek voltak úrrá lenni a válságon. 1960 őszén folytatódtak a diáktüntetések, amelyek radikalizálódtak, és nacionalista fellángolással vegyültek, céljuk a félsziget egyesítése volt. Az irány Észak-Korea-barát lett, és párhuzamosan fokozódtak az Amerika-ellenes érzelmek. Új jelszavak jelentek meg, mint például „Menjünk északra! Gyertek délre! Panmindzsonban találkozunk!", amelyek az egyesítésre és a külföldi beavatkozás nélküli egyesítésre buzdítottak. Amerika-ellenes tüntetések is zajlottak. **Katonai puccs (05.16. 군사정변)**: 1961 tavaszán belpolitikai zűrzavar uralkodott, és Észak-Korea kihasználhatta volna a helyzetet. A dél-koreai hadsereg egyik vezetője, Pak Csong Hi (박정희) tábornok 1961. május 16-án katonai puccsal átvette a hatalmat. Pak Csong Hi keménykezű hadvezér volt. **Pak Csong Hi**: Pak Csong Hi (1917--1979) a japán gyarmati uralom ideje alatt lépett be a katonaságba, és 1945 után tagja lett a dél-koreai fegyveres erőknek. **Katonai puccs**: 1961 tavaszán belpolitikai zűrzavar uralkodott Dél-Koreában, és Észak-Korea kihasználhatta volna a helyzetet. A dél-koreai hadsereg egyik vezetője, Pak Csong Hi (박정희) tábornok 1961. május 16-án katonai puccsal átvette a hatalmat. Minden politikai tevékenységet betiltottak, és rendkívüli állapotot hirdettek. A puccs hátterében egyesek szerint egy igazi Amerika-ellenes felkelés kitörésének megakadályozása állt, míg mások szerint a katonai puccsot Amerika irányította. **Pak Csong Hi célkitűzései**: Pak Csong Hi célja a gazdasági fejlesztések és az ország modernizálása, az antikommunizmus és a korrupció elleni harc volt. 1979-ig vezette az országot, haláláig. Ismerte a társadalmi és gazdasági helyzetet, és szigorú, erős intézkedéseket, reformokat vezetett be, valamint ellenezte a Li Szin Man által folytatott korrupciót. **Pak Csong Hi intézkedései**: Feloszlatta a nemzetgyűlést, betiltotta a tüntetéseket és bevezette a sajtócenzúrát. Az intézkedések hátterében a kommunista veszély elhárítása, a korrupció megszüntetése, az állam megerősítése és a gazdaság fejlesztése állt. Bár diktatúra-jellegű intézkedéseket hozott, a rossz állapotok miatt szükség volt a szigorú intézkedésekre. Észak-Korea szerint az egész Pak Csong Hihez kötődő dolgok mögött Amerika állt. **A polgári kormányzat megszületése Dél-Koreában**: 1962-ben Pak Csong Hi ideiglenes köztársasági elnök lett. John F. Kennedy meghívta Washingtonba Pakot 1961. november 14-én, és az USA jóváhagyta a nem demokratikus rendszer hatalomra jutását, de később a hatalmat formálisan egy polgári kormányzatnak kellett átadni. A gyakorlatban a katonák leszereltek és civilként indultak a választáson. 1963 októberében tartott elnökválasztást Pak nyerte meg, és 1963 decemberétől adminisztratív demokráciát alakított ki, amely komoly belpolitikai stabilitást és a gazdaság modernizációját eredményezte. **A gazdaság helyzete Dél-Koreában** az 1960-as évek elején súlyos volt. A munkanélküliség elérte a 25%-ot, súlyos infláció sújtotta az országot, és a szegény rétegek tömegesen eladósodtak. **Ötéves tervek**: Pak Csong Hi elnök, hogy fellendítse a gazdaságot, ötéves terveket kezdeményezett a Meiji-reformok alapján. Célja a stabilizáció, a gazdasági és műszaki elmaradottság felszámolása, valamint a fogyasztás fellendítése volt. Az 1960-as években exportorientált gazdasági fejlesztéseket eszközölt, amelyek három évtized alatt a világ gazdasági élvonalába emelték Dél-Koreát, amit „Han-folyó csodájának" (한강의 기적) neveztek. 1962-től vezették be az ötéves terveket, összesen hét tervet 1996-ig. Megerősödött az állami kontroll a gazdaság felett, és szektoriális fejlesztésekbe kezdtek. 1962-ben pénzreformot vezettek be, amely során a régi hvant felváltotta a ma is használatos von. A Szöul--Busan autópálya vonal modernizációja és nagy beruházás volt. **Gazdasági fejlesztések**: Javult a parasztság helyzete, mivel moratóriumot vezettek be az adótörlesztésbe, és az állam átvállalta, hogy kifizeti ezeket az adósságokat államkötvénnyel. A parasztság kiszabadulhatott az adósságspirálból, és fejleszteni kellett az eddig szegényes eszközökkel dolgozó gazdaságot, valamint javítani kellett a kevés megművelhető földek állapotán és létszámán. Mezőgazdasági bankokat hoztak létre, amelyek kedvező kölcsönöket nyújtottak, és a falusi területeket villamosították és gépesítették. Dél-Korea rizstermesztésben önellátóvá vált. **Japán kapcsolatok rendezése**: Pak Csong Hi elnök 1965-ben rendezte a kapcsolatokat Japánnal. Japán gazdasági segítséget és jóvátételt nyújtott Dél-Koreának, amelyet kizárólag modernizációra fordítottak. Például autópálya-építésre Szöul és Puszan között (Kjongbu-autópálya), valamint a POSCO acélművek létrehozására. Kérték a japán felelősségvállalást is. A megegyezések értelmében Japán 800 millió dolláros segélyt nyújtott, amelyből 300 millió gazdasági segély, 300 millió segély és 200 millió hitel volt.