Dél-Korea és Észak-Korea kapcsolatai 1980-as években PDF

Észak és Dél kapcsolata 1984-ben egy incidenssel, a 판문점 총격사건-nal (Panmindzsoni lövöldözés) vált feszültté. Egy szovjet diák a phenjani nagykövetségről hirtelen átmenekült Dél-Korea területére, amit a KNDK katonái követtek, és 25 perces tűzharc vette kezdetét. Három észak-koreai és egy dél-kor...

Észak és Dél kapcsolata 1984-ben egy incidenssel, a 판문점 총격사건-nal (Panmindzsoni lövöldözés) vált feszültté. Egy szovjet diák a phenjani nagykövetségről hirtelen átmenekült Dél-Korea területére, amit a KNDK katonái követtek, és 25 perces tűzharc vette kezdetét. Három észak-koreai és egy dél-koreai katona vesztette életét, egy amerikai és egy dél-koreai katona megsebesült. A diák végül azt nyilatkozta, hogy már két éve készült a disszidálásra. Kim De Dzsung korábban házi őrizetben volt és börtönbüntetést is kapott, amit később 25 évre enyhítettek. Gyógykezelés céljából az USA-ba ment, ahol aktívan kereste a kapcsolatot a Reagan-kormányzattal. 1985-ben biztosították, hogy nem esik bántódása hazatérése esetén, de visszatérése után azonnal elszakították amerikai kíséretétől, bántalmazták, és házi őrizetbe helyezték, minden politikai tevékenységet megtiltva neki. 1985-ben kisebb enyhülés tapasztalható a két Korea kapcsolatában, amikor a háború óta először találkozhattak a szétszakított családok Phenjanban és Szöulban, valamint művészegyüttesek látogattak egymáshoz. Ez a nyugodtabb időszak azonban nem tartott sokáig. Dél-Koreában a sportesemények is jelentős szerepet játszottak. Az Olimpiai Játékok máig fontosak, már a bronzérmesek is katonai mentességet kapnak. 1986 őszén megrendezték a X. Ázsiai Játékokat, amelyet a szocialista ázsiai országok bojkottáltak, kivéve a Kínai Népköztársaságot. Dél-Koreát kiválasztották a XXIV. Olimpiai Játékok helyszíneként, és az 1980-as évek a felkészülés jegyében teltek, stadionok építésével és infrastrukturális beruházásokkal, beleértve az autópályák megújulását is. 1986-ban Dél-Koreában egy dalfesztivál keretében, ahol a Neoton Família is fellépett, a diákság ismét a középpontba került. Az országban a társadalmi feszültség egyre fokozódott, és a diákság követelte a demokratizáció folyamatának felgyorsítását. 1987-ben az egyik diákszervezet vezetőjét brutálisan vallatták, amibe belehalt, és a Yonsei Egyetemen (연세대학교) is lezajlott egy diáktüntetés, ahol egy diák egy könnygázgránát miatt vesztette életét. Az 1987-es elnökválasztásra a kormány jelöltje No The U (노태우), nyugalmazott tábornok volt, aki részt vett a vietnámi háborúban, és az 1980-as évek elejétől számos miniszteri posztot töltött be. Ő volt az olimpiai előkészületek fő felelőse is. No jelölése fokozta a diákság elégedetlenségét, és országszerte folytatódtak a diáktüntetések. Váratlanul bejelentették a közvetlen elnökválasztás engedélyezését, és a politikai foglyok amnesztiában részesültek, köztük Kim De Dzsung is. Hirtelen alkotmánymódosítást hajtottak végre. 1987 júniusában Kim De Dzsung megalapította a Béke és Demokrácia Pártját (평화민주당), és az ellenzéki oldalon Kim Jong Szam (김영삼) is jelölt lett. 1987-ben, az elnökválasztási kampány alatt, észak-koreaiak felrobbantottak egy Bagdad -- Szöul útvonalon közlekedő koreai légi utasszállítót, hogy elriasszák a szöuli olimpián résztvevőket. A két elkövetőt Bahreinben találták meg. Egyikük, Kim Hjon Hi (김현희), életben maradt, és bár életfogytiglanra ítélték, még abban az évben amnesztiát kapott. A merénylet után elmenekültek, és amikor rájuk találtak, öngyilkosok akartak lenni ciántablettával, de Kim Hjon Hi túlélte. No The U, a megválasztott elnök, amnesztiát adott neki, mivel úgy vélte, hogy a nő agymosáson ment keresztül Észak-Koreában, és nem saját elhatározásából cselekedett. Az elkövetők Budapesten is tartózkodtak. Észak-Korea nem vállalt felelősséget a történtekért, és felkerült a terrorizmust támogató országok listájára. Az incidens miatt Dél-Koreában növekedett a kormányoldal támogatása, és No The U lett az elnök, akit 1988-ban iktattak be. No kormányával ténylegesen megkezdődött a parlamenti demokrácia, és elkezdődött a hatodik köztársaság. Az 1988-as szöuli olimpia jelentősége abban rejlett, hogy Észak-Korea attól tartott, hogy a világ Dél-Koreára fog figyelni, és a dél-koreai kormány legitimálja magát a világban. Az olimpia jelképesen is legitimálta a déli rezsimet, és a kormány tekintélye nagymértékben megnőtt. Az 1980-as évekre az olimpiai játékok válságba kerültek, az 1980-as moszkvai olimpia csonka volt, és a Szovjetunió országai nem vettek részt az 1984-es Los Angeles-i olimpián. 1984-ben, még a repülőgép-robbantás előtt, Kim Ir Szen vonaton beutazta a kelet-európai szocialista országokat, kérve őket, hogy bojkottálják az 1988-as szöuli olimpiát. Magyarországon is járt, ahol találkozott Kádár Jánossal. Észak-Korea szerint Dél-Koreában kizsákmányolás és nyomor uralkodott. Az 1988-as szöuli olimpia előkészületei során Észak-Korea stadionépítésekbe kezdett, és szerette volna rendezni a futball, asztali tenisz és íjászat versenyeit. 1986-ban Észak-Korea már szívesen lett volna társrendező, és presztízsberuházásokba kezdett, de az együttműködés végül nem valósult meg. Észak-Korea számára a legnagyobb csalódás az volt, hogy nem tudták meggyőzni a Szovjetuniót és Kínát a bojkottról. Dél-Korea északi politikája, a Nordpolitik (북방정책), No The U hatpontos programjával 1988 júliusában indult. A program célja Észak- és Dél-Korea kapcsolatainak békés úton történő rendezése volt, a német Ostpolitik mintájára. Először a szocialista országokkal, mint a Szovjetunió és Kína, kívántak kapcsolatot teremteni. Dél-Korea gazdasági krízishelyzet szélére került, újabb rövidlejáratú hitelek és kölcsönök felvételével adósságspirálba került. A csebolok (nagyvállalatok) monopóliumhelyzete miatt a GDP nagy százalékát ezek a vállalatok adták, amelyek nem piaci alapon működtek. A vállalaton belüli birtoklási hálók és egymás hiteleinek elvállalása miatt a rendszer átláthatatlan volt. Dél-Koreának riasztóan nagy külföldi adósságai voltak, új kölcsönöket vettek fel a régiek visszafizetésére, ami inflációhoz, korrupcióhoz és veszteségi ügyekhez vezetett. A családi tulajdonú nagyvállalatok hatalmi gócpontokká váltak. 1989-ben rendezték meg a Phenjani Világifjúsági Találkozót, amely a szocialista országoknak szólt. Magyarország 1989 februárjában diplomáciai kapcsolatot kötött Dél-Koreával, ami miatt a magyar küldöttséget diszkriminálták az árulásukért. Az eseményre épült meg a Phenjan -- Keszong autópálya, valamint a fővárosban két sugárút, köztük a Kvangbok sugárút, ahol modern lakóházak épültek 25 ezer lakással. Megépült a világ legnagyobb stadionja, a Május Elseje Stadion, és négy szálloda, köztük egy 330 méter magas hotel is. A találkozó alatt több incidens is történt. A finn delegáció tagjaitól elvettek egy transzparenst, amivel az Amnesty International távolmaradására akarták felhívni a figyelmet. A dán delegációt székestül vitték ki a stadionból a megnyitó ünnepségen, mert egy transzparenst akartak felemelni, amin az állt, hogy „emberi jogokat Észak-Koreában is!". A magyar küldöttséget diszkriminálták az árulásukért. A találkozó csúcspontja egy dél-koreai diáklány, Im Szu Kjong (임수경) érkezése volt, akit kitörő örömmel fogadtak Phenjanban. Előre nem megírt beszédet mondott, amelyben felelevenítette az 1972-es közös nyilatkozatot az egyesítésről. Hazatérve elfogták, és 13 vádpontban bűnösnek találták. Később politikai mandátumot szerzett és bekerült a közgyűlésbe. Az 1990-es években Dél-Korea gazdasága jelentős változásokon ment keresztül. Lengyelországgal és Jugoszláviával is felvették a diplomáciai kapcsolatokat, és a tervgazdálkodásból piacgazdaságra váltottak. Azonban rendkívüli protekcionizmus jellemezte az országot: nem volt külföldi tőke, és a hazai ipart védővámokkal védték. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején Dél-Korea gazdasági és diplomáciai partnerként jelent meg a volt szocialista országokban. 1990-ben No The U egyesítette a kormánypártot Kim Jong Szam (김영삼) pártjával. Az alku részeként Kim Jong Szam a kormányoldal jelöltjeként indulhatott a választáson, míg Kim De Dzsung egyedül próbált ellenzéki tevékenységet folytatni. 1991-re aktuálissá vált az atomfegyver korlátozási megbeszélés, és decemberben Észak- és Dél-Korea egy megbékélési, megnemtámadási és együttműködési megállapodást (남북기본합의서) írt alá. Az 1992 decemberében tartott elnökválasztáson a konzervatív oldalról Kim Jong Szam megszerezte a szavazatok többségét, míg Kim De Dzsung visszavonult. Kim Jong Szam (1927 -- 2015) filozófia szakon végzett a Szöuli Nemzeti Egyetemen (SNU), és 1954-től a Nemzetgyűlés tagja volt. Kritizálta Pak Csong Hi és Cson Du Hvan kormányait. Kim Jong Szam elnöksége (1993 -- 1998) alatt antikorrupciós kampányt indított, és megkezdődött a szembenézés a múlt bűneivel. Felelősségre vonták No The Út a kvangdzsui forradalom leveréséért és korrupció miatt. Új munkaügyi törvényeket hoztak, amelyek véget vetettek az élethosszig tartó foglalkoztatás gyakorlatának, ami többhetes tüntetéseket váltott ki. Észak-Korea nukleáris programja az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá vált, annak ellenére, hogy az ország 1985-ben csatlakozott az atomsorompó egyezményhez. Ez a szerződés megtiltja az atomfegyverek terjedését, és az atomfegyverrel rendelkező államok nem adhatják át más államoknak atomfegyvereiket, valamint segítséget sem nyújthatnak ezek előállításához. Észak-Korea indoka az volt, hogy az USA nukleáris fegyvereket tárol Dél-Koreában, és a KNDK egyenrangú félként akart tárgyalni Dél-Koreával és az USA-val. Az 1990-es évek elején a Nemzetközi Atomügynökség ellenőrei bizonyítékot találtak arra, hogy a KNDK nem tartja be az atomsorompó egyezményt. 1994-ben Jimmy Carter, volt amerikai elnök (1977-81), Phenjanba látogatott, hogy tárgyalásokat folytasson. 1995-ben elindult a KEDO Project (Korean Peninsula Energy Development Organization), amelynek célja a Jongbjonban (영변) lévő atomerőmű korszerűbb és kevésbé katonai célokra alkalmazható erőműre cserélése volt. A projektet 2003-ra tervezték befejezni.