Római Köztársaság válsága PDF

A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA - az Itálián kívüli meghódított területeket közigazgatási szempontból provinciákba szervezték A hadsereg - Róma terjeszkedése a hadseregre támaszkodva valósult meg - a római hadsereg tagjai eleinte kizárólag földtulajdonnal rendelkező római polgárok lehettek → a felsz...

A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA - az Itálián kívüli meghódított területeket közigazgatási szempontból provinciákba szervezték A hadsereg - Róma terjeszkedése a hadseregre támaszkodva valósult meg - a római hadsereg tagjai eleinte kizárólag földtulajdonnal rendelkező római polgárok lehettek → a felszereléséről mindenki maga gondoskodott - kezdetben a harcok Róma közelében folytak, és nem vettek igénybe sok időt - később azonban a hadjáratok egyre távolabb zajlottak, ezért a kisbirtokos rómaiak közül sokan tönkrementek → a hadseregnek nem volt utánpótlása, hiszen az elszegényedett polgárok nem tudtak a felszerelésükről gondoskodni - Kr. e. 107-ben Caius Marius hadseregreformot hajtott végre: bevezették, hogy Rómában a nincstelenek is lehessenek katonák - a 16 évig tartó szolgálat alatt zsoldot fizettek nekik, leszerelésükkor, mint veteránok, földet és pénzt kaptak - a római hadsereg alapegysége a légió volt, amely kb. 6000 nehézfegyverzetű gyalogos katonából állt - a római légiók castrum-nak nevezett katonai táborokban állomásoztak A köztársaság válsága - a hosszas háborúskodások miatt a kisbirtokos parasztok tönkrementek → a földeket a gazdag birtokosok szerezték meg → a kialakuló latifundiumokat (nagybirtokokat) a nagy számban beáramló rabszolgákkal műveltették - a tulajdonukat vesztett római polgárok, a proletárok megtartották politikai jogaikat → támogatásukért, szavazatukért versenyeztek a politikusok, ami az arisztokratikus köztársaság működését veszélyeztette - a szenátusi nemesség egy része (populárisok) felismerte, hogy reformokra van szükség a kisbirtokos parasztok védelme érdekében → a konzervatív arisztokrácia tagjai (optimaták) viszont minden változtatást elleneztek - Kr.e 133-ban és Kr. e. 123-ban Tiberius és Caius Gracchus néptribunusok reformokat kezdeményeztek, amelyek a plebejus rétegnek kedveztek (földosztás, olcsó gabona a szegényeknek) → az optimaták zavargásokat robbantottak ki, a Gracchus testvéreket meggyilkolták - a Kr. e I. században rendszeresen megsértették a Római Köztársaság törvényeit; a provinciák, a szövetségesek és a rabszolgák lázadását katonai erővel kellett megfékezni, ezért megnőtt a hadsereg szerepe a belügyekben - a populárisok (néppártiak) által támogatott hadvezér, Marius a legsúlyosabb csapást azzal mérte a köztársaságra, hogy hadsereggel vonult be Rómába → az optimaták oldalán álló Sulla a köztársaság megvédését hangoztatva a néppárti irányítású Róma ellen vezette csapatait→ Kr. e. 88-ban kitört a polgárháború - Sulla nyert → élethosszig dictátorrá nevezték ki, növelte a szenátus hatalmát, korlátozta a néptribunusok és a népgyűlés jogkörét - a Spartacus által vezetett rabszolgalázadást (Kr. e. 73–71) két hadvezér, Pompeius és Crassus verték le → Kr. e. 70-ben mindkettőt consullá választották → visszaállították a néptribunusok és a népgyűlés jogkörét - a szenátusi arisztokrácia hatalmának a megdöntése érdekében Kr. e. 60-ban szövetkeztek egy harmadik hadvezérrel, Iulius Caesarral → létrejött az első triumvirátus (három férfi szövetsége) - Crassus halála után Caesar és Pompeius között polgárháború robbant ki, amely Caesar győzelmével ért véget → a hadseregre támaszkodva katonai diktatúrát vezetett be - Caesar ellen a köztársaság hívei Kr. e. 44-ben merényletet követtek el - Kr. e. 43-ban Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus létrehozták a második triumvirátust - Lepidus visszavonulása után polgárháború robbant ki Octavianus és Marcus Antonius között, amely Kr. e. 31-ben zárult Octavianus actiumi győzelmével