Római Köztársaság válsága

Study Notes

A római hadsereg kezdetben földtulajdonos polgárokból állt, akik maguk biztosították a felszereléseket.
A hadjáratok távolabbra terjedésével a kisbirtokos rómaiak kiszorultak, mivel nem tudtak utánpótlást biztosítani a hadseregnek.
107-ben Caius Marius hadseregreformot hajtott végre, lehetővé téve a szegényeknek is a katonai szolgálatot, cserébe zsoldot és földet kaptak a hazatérés után.
A légió kb. 6000 nehézfegyverzetű gyalogosból állt, és katonai táborokban, castrumokban állomásozott.
A háborúskodás miatt a kisbirtokos parasztok tönkrementek, a földeket gazdagok szerezték meg latifundiumokat létrehozva.
A latifundiumokat rabszolgákkal műveltették, ami tovább nyomta le a római parasztok helyzetét, így a proletárok megtartották politikai jogaikat.
A politikai hatalomért folyó verseny veszélyeztette a köztársaság működését.
1. és 123. Kr.e. között Tiberius és Caius Gracchus néptribunusok reformokat kezdeményeztek a parasztok védelmében (földosztás és olcsó gabona a szegények részére), de a konzervatív politikai ellenállás miatt meggyilkolták őket.

A Kr. e. I. században a provinciák, szövetségesek és rabszolgák folyamatos lázadások (katonai erővel leverésük) miatt megnőtt a hadsereg szerepe.
Marius, populáris hadvezér, Rómába vonult a hadseregével, ami a Római Köztársaság válságát jelentette.
Sulla, optimata hadvezér, csapataival Róma ellen harcolt, végül dictator lett. Korlátozta a néptribunusok hatását és megerősítette a szenátust.
Spartacus vezetésével rabszolgalázadás tört ki, melyet Pompeius és Crassus levertek.
Az első triumvirátus létrejötte (Caesar, Pompeius és Crassus)
A polgárháború, Marius, Sulla, Spartacus, Caesar, Pompeius, Gracchus testvérek névsora.
Kr.e 44-ben merénylet Caesar ellen
A második triumvirátus megalakulása (Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus)
A polgárháború Octavianus győzelmével zárult.