Petőfi Sándor Élete és Pályája (PDF)

1 Petőfi Sándor I. Élete és pályája: 1823-1849 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja Petrovics István szlovák származású, de már többnyire magyarul beszélő mészárosmester, anyja Hrúz Mária, szlovák anyanyelvű cselédlány. Eleinte tisztes jómódban é...

1 Petőfi Sándor I. Élete és pályája: 1823-1849 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja Petrovics István szlovák származású, de már többnyire magyarul beszélő mészárosmester, anyja Hrúz Mária, szlovák anyanyelvű cselédlány. Eleinte tisztes jómódban éltek, így az apa gondos iskoláztatásban részesítette fiát. Petőfi sok helyen járt iskolába: Kecskemét, Szabadszállás, Pest, Aszód, Selmecbánya. 15 évesen abba kellett hagynia a tanulást, mert apja anyagilag tönkrement. A Nemzeti Színházhoz szegődött statisztának. Sopronban katoná- nak állt, de gyenge fizikuma miatt másfél év múlva leszerelték. Pápán egy utolsó diákoskodás követ- kezett (1841-42), itt ismerkedett meg Jókaival. Mindeközben többször is vándorszínész- társulatokhoz csatlakozott: kisebb szerepeket alakított. 1842-ben jelent meg első verse, A borozó az Athenaeumban, még Petrovics néven. Egy Debrecen- ben, fázva, éhezve betegeskedve (színészként) eltöltött rettenetes tél után gyalog indult Pestre kötetnyi versével Vörösmartyhoz: elhatározta, hogy mégsem színész, hanem költő lesz. Vörösmarty azonnal felismerte tehetségét, kezdeményezte versei kiadását. A kötet 1844-ben jelent meg. Segédszerkesztői állást szerzett Petőfinek a Pesti Divatlapnál Vahot Imre mellett. Ebben az évben több fontos művet írt: A helység kalapácsa, János vitéz. Az utóbbi országos hírnevet és anyagi sikert hozott számára. 1846-ban barátaival megszervezte a Tízek Társaságát, a későbbi márciusi ifja- kat összefogó írói csoportot. Ebben az évben született Felhők c. versciklusa. Korai szerelmei: Csapó Etelke, Mednyánszky Berta. Csapó Etelke korai halála után az ő emlékére írta a Cipruslombok Etelke sírjáról c. versciklusát. A Mednyánszky Berta alakját Petőfi Szerelem gyöngyei c. ciklusa őrzi. 1846-ban ismerkedett meg Szendrey Júliával, akit 1847-ben vett feleségül, Az ifjú házasok Koltón töltötték a mézesheteket. Pest felé utazva Nagyszalontán Arany Jánoséknál töltöttek néhány napot. Petőfi és Arany a Toldi előző évi megjelenését követően barátkoztak össze, de mindeddig csak levelezés útján álltak kapcsolatban egymással. Petőfinek egy fia született, Zoltán (fiatalon meghalt). A költőnek jelentős szerepe volt 1848. március 15. eseményeiben. Előző nap írt Nemzeti dalát több helyszínen is elszavalta, a tömeg vele együtt mondta a vers refrénjét. A forradalmat követően azonban radikálisan királyellenes, republikánus (köztársaságpárti) nézetei miatt egyre inkább elszigetelődött, népszerűsége jelentősen csökkent. A szabadszállási képviselő- választáson vereséget szenvedett. 1848 őszétől a szabadságharc katonája, százados, majd őrnagy. Az utolsó hónapokban a lengyel Bem tábornok mellett szolgált Erdélyben. A segesvári csatában (1849. július 31.) látták utoljára, ott eltűnt, minden bizonnyal elesett. II. Népies korszaka 1842-1844 1. Népiességének jellemzése, verstípusai A romantikára jellemző a természetesnek, eredetinek és nemzetinek tartott népköltészet felfedezése és becsben tartása, gyakran utánzása. Petőfi népies versei megújították a költői nyelvet, valóságos költői forradalmat idéztek elő. Műveit közvetlen, könnyed, játékos hangvétel; a beszélt nyelvhez közel álló stílus; ütemhangsúlyos verselés; olvasói számára közérthető beszédmód jellemzi. Petőfi teremtette meg a magyar irodalom széles olvasóközönségét. Nem utánozta a népdalok stílusát, ha- nem saját költői anyanyelvként használta azt. Éppen ezért válhatott számos verse népdallá (folklori- zálódás). Népies korszakának alapvető műfaja a dal. Fő típusai: a) Helyzetdal: a vers beszélője a megjelenített helyzet szereplője, fiktív figura, egyes szám első sze- mélyben szólal meg. Hortobágyi kocsmárosné; Befordultam a konyhára… b) Életkép (zsánerkép): a hétköznapi életből vett jelenetet örökít meg. Megy a juhász a szamáron, A négyökrös szekér  2 c) Családi lírája: Egy estém otthon, Füstbe ment terv, Anyám tyúkja, István öcsémhez 2. János vitéz (1844) Népies korszakának csúcsteljesítménye két verses nagyepikai mű: János vitéz, A helység kalapácsa. A János vitéz népies elbeszélő költemény. Cselekménye meseszerű, népmesei motívumokkal. A ju- hászbojtárból Tündérország fejedelmévé váló Kukorica Jancsi sorsában Petőfinek a nép felemelke- dése iránti vágya is kifejeződik. Későbbi politikai és forradalmi költészete mindezt programszerűen is megfogalmazza. 3. A helység kalapácsa (1844) Cselekményvázlat Széles tenyerű Fejenagy, a helység kalapácsa (a falu kovácsa) arra ébred, hogy a vasárnapi mise után bezárták a templomba, míg aludt. „Furfangos” eszének köszönhetően megszökik a harangkötél segít- ségével. Eközben a falu kocsmájában minden vendég a boroskancsó fenekére néz. A lágyszívű kán- tor (egyházi szertartások résztvevője, énekkel, orgonálással kísérője) beleszeretett Erzsókba, az 55 éves kocsmárosnőbe, aki Fejenagy szeretője. A főhős (aki nem is sejti, hogy párját az új vetélytárs ost- romolja) éppen akkor érkezik a kocsmába, amikor a kántort Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi (templomszolga) ösztönzi a csábításra. Fejenagy erélyesen közbelép, majd tömegverekedés robban ki. Végül a „csata” utáni állapotot láthatjuk: a kocsma romokban hever, rengeteg a (szerencsére nem sú- lyos) áldozat. Fejenagyot kalodába zárják, s ott rádöbben, hogy itt az ideje Erzsókot feleségül venni. Műfaja: komikus eposz, ezen belül eposzparódia. Paródia görög szó, szó szerinti jelentése „módosított újraéneklés”. Egy ismert szerző, mű vagy műfaj komikus hatású utánzása az eredeti stílussajátosságok felnagyítása, eltorzítása révén. Petőfi az általa idejétmúltnak érzett eposz műfaját parodizálja. A komikum fő forrása a fenn- költ, látszólag ünnepélyes, mesterkéltnek ható eposzi stílus és az eposzhoz méltatlan tárgy (kocsmai verekedés) között feszülő ellentét. Szereplők: „a béke barátja, Bagarja” „a helybeli lágyszívű kántor” „a szemérmetes Erzsók 55 éves bájaival” „Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi” „a széles tenyerű Fejenagy, a helység kalapácsa” „Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója” Stílus: Petőfi kiforgatja a hagyományos eposzi kellékeket. Az elbeszélő a múzsa segítségül hí- vása (invokáció) helyett „ritka tüdeje” miatt hálálkodik az isteneknek. A tárgymegjelölés (propozí- ció) szerint „csatavész”, „harci moraj” a téma, ám ez komikus ellentétben áll a kisszerű cselek- ménnyel. Seregszemlével (enumeráció) a 2. énekben találkozunk, de a felsorolt és bemutatott sze- replők átlagos falusi emberek, nem eposzi hősök. Nem hiányoznak az állandó jelzők, de ezek mu- latságosan körülményeskedőek, túlbonyolítottak. Petőfi A helység kalapácsának verselésében is követi az antik időmértékes mintát, mégis alig használ művében tökéletes hexametert. A verselés tudatos megtörése is a stílusparódia eszköze. - A körülményeskedő, dagályos (terjengős) metaforák az eposzok bőbeszédűségét karikírozzák: „Az orra alatti nyíláshoz emelé a kancsót”; „Testépületének élő oszlopain/ hová szalad kend gyors szaladással?” → Petőfi a romantika költői szabadsága jegyében nevetségessé teszi a hagyományos eposzi stí- lust.  3 4. A természet vadvirága (1844) Petőfi a versben A helység kalapácsa című komikus eposzát ért kritikákra reagál és írja meg vá- laszként ars poeticáját (költői hitvallását). Az 1-2. versszak ellentétre épül, és a kertész-kritikus / virág-költő metaforát felhasználva két költészetfelfogást állít szembe egymással: a szabályokat követő, imitációra (mintakövetésre) épü- lő klasszicista költészetet és a romantikus, ösztönösen alkotó zseni művészetét. A lírai én elhatá- rolódik azoktól, akik iskolában tanított mesterségként tanulták a költészetet (,,üvegházak satnya sarjadékai”), a szabálykövetés szerinte a gyáváknak való. Velük szemben önmagát a ,,természet vadvirága”-ként definiálva a romantikus, ,,természetes” költő szerepe mellett foglal állást, aki az ihlet hatására korláttalanul, szabadon alkot. Bírálói Petőfit vígeposza és népies dalai kapcsán ,,póriassággal" vádolták, ami ekkoriban durvasá- got, illetlenséget jelentett. Erre vonatkozhat a 3. versszakban a kritikusok ,,gyönge, kényes, romlott” gyomrára tett utalás. A klasszicista esztétika jegyében ugyanis számonkérték rajta az erkölcsi ta- nító szándék, valamint a népdal „megnemesítésének” hiányát. A vers hangneme gúnyos, szóhasználata durva. Ennek oka lehet a lírai én indulatossága, de a kriti- kákra adott provokatív hangú válasz a vita folytatására is ösztönözhetett, az állandó jelenlét a sajtó- ban pedig reklámként szolgálhatott Petőfi számára. III. Petőfi válságkorszaka: a Felhők c. versciklus (1845-1846) A hirtelen jött népszerűség után Petőfi költői pályájának felívelése megtorpant. A változás A helység kalapácsát ért támadásokkal kezdődött. A költő úgy érezte, elszigetelődik. Barátai eltávolodtak tőle, s erősítette ezt az érzést két, kudarccal végződő szerelmi fellángolása. A Felhők ciklus Petőfi válságkorszakának legjelentősebb költeményeit tartalmazza. 66 rövid, négy- nyolcsoros versből áll. Ezek az epigrammák a költő poétikai útkeresésének eredményei. Petőfi ezekben szakít a népdal egyszerűségre törekvő esztétikájával, de a klasszikus epigramma műfaji ha- gyományával is. Az egyes versek a töredékesség, vázlatosság benyomását keltik, nem jellemző rájuk a didaktikus (tanító) szándék, és nem a klasszikus disztichon a versformájuk, hanem lazán jambiku- sak. A ciklusban felfedezhető a byroni világfájdalom (spleen) hatása is, a hangnem elégikus. A Bánat? egy nagy óceán a metaforikus epigramma egyik példája. Két metafora köré épül a mon- danivaló, amely a költő negatív létélményét fejezi ki. Az óceán-gyöngy metaforapár a bánat és öröm lehetséges arányait szemlélteti az ember életében. A csattanó pedig azt hangsúlyozza, hogy nem elég, hogy az öröm olyan kicsi és nehezen elérhető, még roppant törékeny is. Az öröm-töröm rímpár ki- emeli, hogy az egyén maga is ronthat a helyzetén. Beszédhelyzetében a rejtetten dialogizáló előadás- mód érvényesül: belső párbeszédként is olvasható a mű. IV. Forradalmi látomásköltészete 1. Általános jellemzés Keletkezésük: 1846 tavaszán Petőfi túljut a Felhőkre jellemző válságkorszakon. Újra tettvágy és optimizmus tölti el. Ezután születnek forradalmi látomásversei 1846-1847-ben. Petőfi első pályaszakaszában irodalmi értelemben vett forradalmat vitt végbe a népies stílus jegyében. Új, második korszakában már nem irodalmi, hanem politikai értelemben vett forradalom a célja. E forradalom lényege a nép (a parasztság, az elnyomottak) felemelése. Verseiben ennek a várt forradalomnak a látnokaként, prófétájaként, azaz váteszköltői szerepben jelenik meg. Forradalmi látomásköltészetének eszmei forrásai: a francia forradalom hármas jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!”; a francia jakobinusok radikális nézetei, valamint a korabeli utópista szocialista tanok a javak egyenlő elosztásáról.  4 A versek visszatérő motívumai: Petőfi szerint a történelemnek célja és értelme van: a „Ká- naán”-nak, a szabadság és egyenlőség társadalmának elérése. De ennek előfeltétele egy vi- lágforradalom, egy „világot megtisztító vérözön”, amelynek során a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal. A forradalmi látomásba gyakran belefesti saját hősi halálát is. A verscsoport legfontosabb darabjai: Egy gondolat bánt engemet, A XIX. század költői, Az ítélet, Levél Váradi Antalhoz 2. Egy gondolat bánt engemet Műfaja rapszódia: az ódával rokon, a romantikára jellemző lírai műfaj. Éles hangnemváltások jel- lemzik, képvilága és témavilága szeszélyesen csapongó, általában szabálytalan sor- és strófaszer- kezet jellemzi. A versben ezek a sajátosságok mind megtalálhatók. A mű szerkezetileg három részre osztható, a tagolódást a gondolatjelek jelzik: I. rész: kétféle halál értékelő szembeállítása. II. rész: a világforradalom és saját hősi halálának látomása. III. rész: a „nagy temetési nap” látomása. I. rész A dicstelen és a dicső halált állítja szembe egymással. A dicstelen halálhoz statikus képek kapcso- lódnak, távolságtartó hasonlatok írják le, a hangnem elégikus. A dicső halálhoz a dinamizmus társul, metaforák írják le, amelyekben a lírai én a fával és a kőszirttel azonosul, a hangnem patetikus, sőt tragikus. A pusztító vihar képei már a forradalmi látomást készítik elő. II. rész A rész egységét nemcsak a gondolatjelek adják, hisz egyetlen nagyszabású körmondat. Ez további két részre osztható: a világforradalomnak, illetve a lírai én hősi halálának látomása. (E/3., T/3.→ E/1.) Az első rész mondatai mellékmondatok, a második rész tartalmazza a főmondatokat. Végig vízi- ókat látunk, az ismétlések nyomatékosító, feszültségfokozó szerepűek: „ott”. A dinamizmust, a lendületességet, a csata hangulatát, sodrását az áthajlások és az intenzív hangha- tások is fokozzák, valamint a verselés megváltozása is érzékelteti. A vers elején a ritmus még jambi- kus (-): „Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál”. Itt a ritmus felgyorsul, a domináns versláb az anapesztus (-) lesz: „Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül…” III. rész Hangvétele ünnepélyes. Statikus a képsor, visszafogott, elhalkuló hangokkal (zenei műszavakkal: forte, sőt fortissimo után piano). A vers világában abszolút érték a világszabadság, ami kétszer is hangsúlyos ponton jelenik meg: „a zászlókon eme szent jelszóval: / Világszabadság!” … „Kik érted haltak, szent világszabadság!” Mindkétszer a „szent” jelző emeli ki ennek az értéknek a kivételes vol- tát. 3. A XIX. század költői Forradalmi látomásvers és ars poetica egyszerre. A romantikára jellemző váteszköltői szerep áll a középpontban, ami a 2. vsz.-ban fogalmazódik meg. A vers lírai énje a nép képviseletében lép fel, prófétai szerepben. Feladata az útmutatás, biztatás, a nép Kánaán(az ideális társadalom) felé vezeté- se. A nem hívő Petőfi a vallás motívumait használja föl, ezzel saját forradalmi elhivatottságát a vallá- sos hit rangjára emeli, megszenteli. Szerb Antal ennek kapcsán egyenesen Petőfi „szabadságvallás”- áról beszél. A 3-4. vsz. az áruló, hamis próféták ostorozása. Erőteljes indulati töltés jellemzi.  5 Az 5. vsz. ünnepélyes körmondatában mellékmondatok formájában leírja az ideális társadalom lét- rejöttének feltételeit Mindhárom feltétel kulcsszava az egyenlőség. Ez három vonatkozásban jelenik meg, három metafora formájában: - vagyoni, anyagi értelemben vett egyenlőség - a bőség kosara - jogi egyenlőség - a jognak asztala - kulturális értelemben vett egyenlőség - a szellem napvilága Egyszerre hatott rá a liberalizmus és a szocialista utópista tanok: az előbbi a szabadságjogok egyen- lőségét, az utóbbi a vagyonegyenlőséget tekintette programjának. A 6. vsz. gondolatai egybeesnek a Gondolatok a könyvtárban végkicsengésével. Feltűnik a küzdés lehetséges eredménytelensége, de tetteinket nem a következmény, hanem a nemes szándék teszi ér- tékessé. Verselés: 9 és 8 szótagos jambikus sorok. V. Tájleíró költészete 1. Általános jellemzés Míg szerelmi lírája és forradalmi látomásversei romantikus stílusúak, addig tájköltészetében eltávo- lodik a romantikától egy ún. lírai realizmus felé. A romantikus tájlírában a táj mindig egzotikus, vad- regényes, látomásszerű. Ezzel szemben Petőfi tájköltészete realisztikus (valószerű) módon ábrázolja a tájat, annak minden apró részletét. A valóság legigénytelenebb, legjelentéktelenebb elemeit is ké- pes szépként érzékelni, a költészet magasába emelni. (→ Az alföld) Az alföldi táj az otthon, a szülő- föld képzetét is hordozza nála. Tájverseiben a táj gyakran jelképpé emelkedik, ez már inkább romantikus vonás. Pl. Az alföld c. versében a rónaság a szabadság, a korlátlan létezés jelképe, A Tiszában a forradalomé. A versek menetét és szerkezetét általában a perspektívaváltások határozzák meg. A kint-bent, lent- fent, közel-távol perspektívájának szinte filmszerű váltogatása figyelhető meg. 2. A puszta télen (1848. január) A téli puszta az értékek hiányának a világa. A vers paradoxona, hogy Petőfi egy végtelenül sivár tájat rendkívül gazdagon, szemléletesen mutat be: „A magyar sivárság gazdag képe.” (Illyés Gyula) A 9 strófás vers háromszor három strófára tagolható. I. szerkezeti egység: 1-3. vsz. Játékos, humoros hangnem, csevegő, fesztelen beszédmód jellemzi ezt a részt. Itt még nem érezhető az a komorság, ami majd később megjelenik. Már az 1. vsz.-ban jelen van a vers alapmotívuma: a tél az értékek hiánya. Ezt szövi tovább a 2. vsz. negatív költői festése (tagadószavak): „Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával…” stb. A nyár hangjainak hiányával jellemzi a pusztát. II. szerkezeti egység: 4-6. vsz. Az első rész távlati képet adott a puszta egészéről. A 2. rész egy perspektívaváltás után a „bent” közelképeit, azaz az emberi és az állati élet színtereit ábrázolja (halászkunyhó, csőszház, tanya, csárda). A veszteglés képzetét kelti ez a három strófa, hiszen mozdulatlan, statikus képeket látunk, hangulatuk nyomasztóan egyhangú. A természet és az ember összhangja itt is jelen van: az emberi tevékenység is lelassul, vontatottá válik. Az 5. vsz.-ban Petőfi végtelenül lassan írja le a pipára gyúj- tás folyamatát - mintha egy lassított felvételt látnánk. III. szerkezeti egység: 7-9. vsz. Ismét perspektívaváltás történik: bent-kint. A statikus nyugalom képeit váltja az elszabadult ter- mészeti erők kavargása, tombolása. Ebben a félelmetes, dinamikus természeti környezetben, vele összhangban tömör és vészjósló kép jeleníti meg a betyár alakját, érzékeltetve helyzete kilátástalan- ságát (8. szakasz). A részben végig ott lappang a feszültség, ami előkészíti az egyértelműen politikai  6 töltésű utolsó vsz. képsorát. A vers zárlatában az első részhez hasonlóan, de más hangulatot hordozva megjelenik a nap képe. Politikai töltésű (királyellenes célzatú) a látomás: 1848 januárjában a for- radalomvárás hangulata már rányomja bélyegét Petőfi tájlírájára is. Verselés: a hosszabb sorok négyütemű tizenkettesek, a rövidebb sorok kétütemű hatosok. Ez megzök- kenti a ritmust, diszharmóniát visz a versbe. VI. Petőfi szerelmi lírája 1. Korai szerelmi lírája: Fa leszek, ha... Korai szerelmi lírájához két versciklus tartozik: Cipruslombok Etelke sírjáról; Szerelem gyöngyei. A Szerelem gyöngyei versei közül a legismertebb a Fa leszek, ha... kezdetű népies-romantikus dal. Az udvarló költemény legfeltűnőbb és többszörösen ismételt jegye az átváltozások sora, amelyben a vers beszélője a fa, a virág, a harmat és a csillag metaforáiban tűnik fel: mindig azzá válik, ami a szerelme az imént volt. A képsor így szinte a szerelmesek játékos kergetőzésének benyomását kel- ti. A motívumok a népköltészet jellegzetes formai elemeit idézik. Mindkét versszakban megfogalma- zódik a cél, ami ezt a sok metamorfózist indokolja: a szerelmesek egyesülése. A második versszak már nemcsak a népdalok, hanem a vallás képzetkincsét is felhasználja egy romantikusan végletes el- lentétben. A csattanó a szerelmes férfi végső áldozatát emeli ki: még az elkárhozást is vállalná sze- relméért. 2. Júlia-versek A Júlia-versek már szerelmi lírájának kiteljesedését jelentik. 1846-tól íródnak. Eleinte még kétely- lyel, bizonytalansággal vannak tele. Petőfi nem biztos Júlia érzelmeiben. Fordulatot jelent kapcsola- tukban a Reszket a bokor, mert… c. népies dal. Reszket a bokor, mert… A költemény szerelmi dalköltészetünk gyakran idézett darabja. Egyszerre udvarló és szakító vers hi- szen Petőfi az 1846. szeptemberi megismerkedésük után eltávolodott Júliától, egy debreceni színész- nőnek udvarolgatott, Júlia is elbizonytalanodott vele kapcsolatban. A dal felszólító zárlata azonban döntésre késztette a nőt, aki egy üzenetben válaszolva eldöntötte közös sorsukat: ,,ezerszer; Júlia”. A vers stílusában a romantika és a népiesség elemei ötvöződnek. Első két versszaka népdalszerűen indul: egy-egy természeti kép nyitja, majd vele párhuzamosan fogalmazódnak meg a lírai én érzelmei (reszkető bokor - reszkető lélek; teli Duna - szívbe alig férő indulat). A ,,rózsaszálam” megszólítás is népies, mellette viszont ott van a romantikus túlzásnak ható kép: ,,a nagy világnak / Legnagyobb gyémántja”. Népdalokra emlékeztető a ritmus is: félrímes, kétütemű hatosok alkotják a verset. A 3. versszak az évszaktoposzokat használja fel a kapcsolat változásának szemléltetésére. A nyár a múltat, az együttlétet, s a szerelem bizonyosságát jelentette, a tél a jelent, az érzelmek kihűlését, a bi- zonytalanságot. A költemény egésze az ellentétek és a párhuzamok rendszerére épül. A házassága után, 1847-től született verseivel megteremti a magyar irodalomban a hitvesi lírát. (Ké- sőbbi példák: Ady Csinszka-versei; Radnóti Gyarmati Fannihoz írott költeményei.) Az ekkor születő költemények alaphangja az idill, a boldog megelégedés, a révbe jutottság érzése. „Elértem, amit ember érhet el.”- írja. Minek nevezzelek? Műfaja rapszódia: váltakozó hangnem (az idillitől az elégikusig és a patetikusig), szabálytalan sor- és strófaszerkezet, rímtelenség, szeszélyesen csapongó képvilág. A mű egy olyan szerelmi vallomás, amely paradox módon arról szól, hogy a szerelem szavakba ön- tése, tehát minden szerelmi vallomás haszontalan. Minek nevezzelek? Ez az a kérdés, amire választ keres a költő, de kudarcot vall. Ez a kérdés keretezi a versszakokat. A strófák elején bizakodást, len-  7 dületet fejez ki, a végén lemondást. A gondolatjelek a gondolat megszakítottságát jelzik. A lírai én újra és újra bevallja, hogy nem sikerült próbálkozása. A vers a szavakon túli valóságot járja körül. Petőfi tudja, hogy nem tudja kimondani azt az érzést, amit átél. („Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót” – írta már Vörösmarty is.) Minden vsz. egy-egy romantikus körmondat, amik egy-egy alapmetafora kibontására, továbbszö- vésére épülnek (kivéve az 5. vsz.-ot). Az alapmetaforák önmagukban elkopottak, közhelyesek, de Pe- tőfi a továbbszövéssel megújítja őket. Ez a képfejlesztő technika már az 1. vsz.-ban megjelenik: összetett (komplex) költői kép jön létre: szem ~ csillag → csillagsugár ~ szerelem patakja → lélek ~ tenger A 2. vsz.-ban bibliai utalást találunk: galamb, béke olajága – Noé története. A költő ezek említésével szakrálissá emeli (a szentség szférájába emeli) a szerelem élményét, mint a forradalmat vagy a sza- badságot más verseiben. Minden strófában más-más érzékterület jelenik meg: látás, hallás, tapintás (1-2-3. vsz.) A 4. vsz. a vers első csúcspontja: romantikusan gazdag képvilág, látomásszerűség. A 19. sz szemér- mes költészetében a csók a szerelmi egyesülés metaforája. Ezt jeleníti meg ez a vsz. Olyan, szinte misztikus élményként, amely az embert egy másik világba röpíti. A tér és az idő eltűnik, az élmény átélője egy transzcendens világ részévé válik. Az 5. vsz. szintén tetőpont, csak másképp. Nincs alapmetafora, hanem különálló, önmagukban is teljes képek sorjáznak: négy metafora, ami nem kapcsolódik egymáshoz, a lírai én szinte önkívületben dobálja egymásra a hiperbolákat. A költő már nem Júlia egy-egy vonását, hanem egész lényét pró- bálja velük megragadni. A hangnem szenvedélyes, patetikus. A romantikusan körmönfont metaforák után hirtelen a leghétköznapibb, legegyszerűbb szavak- kal nevezi meg Júliát: „Édes szép ifjú hitvesem…” Ezúttal a kérdés elől elmarad a gondolatjel, ami azt sugallja, hogy ez a megnevezési próbálkozás nem volt teljesen hiábavaló. Ám továbbra is nyitva ma- rad a kérdés: Minek nevezzelek? VII. Az apostol 1. Keletkezési körülményei Petőfi harmadik és egyben utolsó verses nagyepikai műve1848 nyarán keletkezett. A márciusi for- radalmat követően Petőfi és a márciusi ifjak háttérbe szorultak, elszigetelődtek. Ennek oka elsősorban Petőfi akkor még népszerűtlen királyellenessége, ill. királyellenes versei: Akasszátok föl a királyo- kat!, A királyokhoz. Ennek következtében nyár elején megbukott a képviselőválasztáson a Kiskun- ságban, szülőföldjén. Az apostol című lírai elbeszélő költemény hátterében elsősorban ennek az ese- ménynek a traumatikus hatása áll. Petőfi csalódott az eddig eszményített népben, és rádöbbent, hogy eszményeinek megvalósítása legföljebb a távoli jövőben következhet be. 2. A mű szerkezete és cselekményvázlata I. rész In medias res kezdés: a felnőtt Szilvesztert látjuk családjával egy padlásszobában nyomorogva. Ezután teszi fel a kérdést a narrátor: ki ő és hogyan jutott ide? II. rész Visszalépünk a múltba → retrospektív (= visszatekintő) előadásmód. Szilveszter gyermek- és ifjúkora, nevelődéstörténete: talált gyermek, tolvajjá nevelik, koldulni kény- szerítik, egy gazdag úr fiának szolgája. Fellázad a szolgaság ellen, tanul, jegyző lesz, a nép lámpása, de a pap és a földesúr ellene hangolja a népet, a falusiak elűzik őt. A földesúr lánya beleszeret Szil- veszterbe, követi őt fővárosi padlásszobájába, két gyermekük születik. Közben remekműveket ír a pa-  8 pok és a királyok ellen, de a cenzúra miatt nem adhatja ki őket. Másolásból próbálja eltartani család- ját. III. rész Újra az I. rész jelenében vagyunk: a kisebbik gyerek, a csecsemő éhen hal. Az utolsó fejezetek Szil- veszter magányos küzdelmét beszélik el: egy titkos nyomdára lel, és illegálisan adatja ki műveit. Ezért 10 évre bebörtönzik, közben felesége meghal. Szabadulása után sikertelen merényletet kísérel meg a király ellen, ezért kivégzik. 3. Szilveszter mint Petőfi alteregója a) Életrajzi egyezések Szilveszter és a költő között: a nép általi meghurcoltatás (Szilveszternél jegy- zőként, Petőfinél képviselőjelöltként), születési idejük (Szilveszterkor), másolói munka, Júliával való szerelmének története (a földesúrral való konfliktusa). b) Eszmei hasonlóságok: Szilveszter is a szabadság és az egyenlőség harcos híve, republikaniz- mus, királyellenesség, antiklerikalizmus jellemzi. „Petőfi eszméinek szótára.” (Illyés Gyula) 5. Szilveszter a magányos forradalmár, Krisztus torzított tükörképe Szilveszter forradalmi küldetéstudata vallási képzetekkel kapcsolódik össze. Kiválasztottnak, Is- ten fiának érzi magát, aki küldetést kapott az Atyától, tehát apostol. Feladata egyfajta evilági meg- váltás, a bűnösség állapotát jelentő szolgaságból a szabadság és az egyenlőség birodalmába vezetni az emberiséget. Messiási ambíciók fűtik, épp ezért Krisztus tükörképe is. Történelemértelmezése a híres szőlőszem-allegóriában jelenik meg, a mű felezőpontján. A Föld metaforája a szőlőszem, a szőlőt a napsugarak, a Földet a nagy lelkek érlelik. A szőlőszem beérésé- hez, azaz az ideális társadalom létrejöttéhez hosszú időre van szükség. Szilveszter (és Petőfi is) belát- ja, hogy eszményei csak a távoli jövőben valósulhatnak meg, de munkálkodása így is értelmes, mert a végső célt szolgálja. Eltökéli, hogy életét a szabadságért való küzdelemre áldozza, és vállalja a mártír- sorsot. „Mi célja a világnak? / Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! / Szabadságért kell küzdenem…” A műben azonban a megváltói szerep értelme újra és újra megkérdőjeleződik vagy idézőjelbe ke- rül. Pl.: az egész emberiséget akarja megváltani, ugyanakkor családjának sem tudja biztosítani a minimális létfeltételeket. Nemcsak önmagát áldozza fel eszméi oltárán, hanem azokat is, akikért elvi- leg küzd: a családját. Szilveszter számára saját életútja azt bizonyítja, hogy hiába áldoz fel mindent a népért, az egyre mélyebbre süllyed a szolgaságban, ő pedig közben egyre inkább elmagányoso- dik. Mindezek miatt egyre értelmetlenebbnek érzi áldozatát, végül elidegenedik szerepétől, felőrlő- dik a küldetésbe vetett hite. A börtönben végső elkeseredésében megtagadja eszméit és az őt meg- bízó Istent is. Istent a földi zsarnokokhoz, a királyokhoz hasonlítja - az ő értékrendje alapján ennél rosszabbul nem is vélekedhetne róla. A börtönből kiszabadulva még egy utolsó kétségbeesett kísérletet tesz megváltói szerepének betöl- tésére: merényletet kísérel meg a király ellen. Áldozata azonban ismét hiábavalónak bizonyul. Szilveszter ezután következő meghurcoltatása a krisztusi passió profán változata. A nép megaláz- za, kigúnyolja az őt megváltani szándékozó hőst. „Nem volt elég a Krisztust megfeszítened,!/ Minden megváltót megfeszítesz hát? /Boldogtalan, száz- szor boldogtalan nép!” 6. Stílusa: tipikusan romantikus, rokon a forradalmi látomásversekével. Patetikus hangnem, hiperbolák, látomásszerű, metaforikus képek, végletes ellentétek. Verselés: rímtelen jambikus sorok, a szótagszám változó.