4. tétel - Kádár-korszak, Magyarország (1956-1990) PDF

4. tétel A KÁDÁR-KORSZAK POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FOLYAMATAI, A PÁRTÁLLAMI RENDSZER ÖSSZEOMLÁSA ÉS A RENDSZERVÁLTOZÁS MAGYARORSZÁGON (1956‒1990) Megtorlás és konszolidáció: • Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány november 7-én letette az esküt (Forradalmi Munkás-Paraszt Kor...

4. tétel A KÁDÁR-KORSZAK POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FOLYAMATAI, A PÁRTÁLLAMI RENDSZER ÖSSZEOMLÁSA ÉS A RENDSZERVÁLTOZÁS MAGYARORSZÁGON (1956‒1990) Megtorlás és konszolidáció: • Az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-kormány november 7-én letette az esküt (Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány • a forradalmat ellenforradalomnak minősítették • a társadalmi ellenállást a szovjet csapatokra, az új karhatalomra a munkásőrségre • • • • • támaszkodva törték le, majd megtorlásba kezdtek: feloszlatták a munkástanácsokat (1956. dec. 5-én) megkezdődtek a letartóztatások a perek általában titkosak voltak, fő cél a megtorlás és az elrettentés volt; titkos perben halálra ítélték (1958. jún. 15.) Nagy Imrét és társait a megtorlások az 1963. márc. 21-én életbe lépett általános amnesztia kihirdetésével értek véget A megtorlással párhuzamosan a kormány a stabilizáció megteremtésére törekedett: • helyreállították a pártállami struktúrát • az országgyűlés ismét jelentéktelenné vált, mert a választásokon csak a Hazafias Népfront listájára lehetett szavazni • elnyomó szerv: Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztálya • 1957. elején létrehozták párthadseregként a Munkásőrséget • a DISZ helyébe a Kommunista Ifjúsági Szövetség lépett (KISZ) • a munkavállalók „érdekeit” ismételten a SZOT képviselte • az államot a párt, a pártot a Központi Bizottság (KB) irányította • a legfontosabb és legszűkebb testület a Politikai Bizottság (PB) volt • az MSZMP, a KB és a PB vezetője Kádár János, az első titkár (1956–88) volt. A Kádár-rendszer jellege, jellemzői: A diktatúra „javított” változatának jellemzői: • a hatalom már nem igényelte, hogy a polgárok minden nap látványosan azonosuljanak a rendszerrel • 1962-től a korábbi „Aki nincs velünk az ellenünk van” elvet felváltotta az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” • a rendszer folyamatosan törekedett az életszínvonal növelésére • paternalizmus: gondoskodó, a társadalmi jólétet, biztonságot növelő politika (Kádár a páter, azaz az atya, aki mindezt nyújtja a népnek) A mezőgazdaságban: • eltörölték a beszolgáltatásokat, de újra kezdték a kollektivizálást • állami mintagazdaságokat alakítottak ki Az iparban: • csökkentették a beruházások arányát • energiaprogram: szén- és kőolajbányászat növelése • importot helyettesítő alapanyaggyártás kezdődött • megindult az ipar korszerűsítése, szerkezetátalakítása • DE: fokozódott a szovjet függőség: a SZU-ból olcsó nyersanyag érkezett, oda pedig nagy mennyiségű mezőgazdasági cikket és készterméket szállított az ország. A „legvidámabb barakk”: • Kádár be akarta bizonyítani, hogy a szocializmus életképes, működő rendszer, ezért a társadalom és a hatalom kiegyezésére törekedett: o a hatalom rendezte viszonyát az egyházzal o az életszínvonal emelése helyettesítette a politikai szabadságot o az „Élni és élni hagyni” politikája megteremtette a hatalom és a társadalom együttműködését o az élelmezési helyzet akkorát javult, hogy külföldi megfigyelők „gulyás kommunizmusról” beszéltek o terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere o a teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett emelkedtek a jövedelmek és ezzel együtt a fogyasztás is o sok új lakás épült o elterjedt a televízió és a háztartási gépek használata o sokan vásároltak gépkocsit (és még többen akartak, de éveket kellett rá várni) o a személyautó használata átformálta a szokásokat, a tájat és a városokat: ▪ az emberek hétvégi telket vásároltak ▪ új utakat, felüljárókat építettek ▪ az ország „nyugatiasodott”: ▪ a televízióban nyugati filmeket is bemutattak ▪ „Fellebbent” a vasfüggöny: lehetővé vált háromévente egyszer Nyugatra utazni Gazdasági változások: • 1968-ban bevezették az „Új gazdasági mechanizmust”: o engedte a kisebb vállalkozások működését o reális béreket állapítottak meg ehhez valós árakat határoztak meg o a mezőgazdaságban: • megindult a gépesítés • műtrágya felhasználás • új növényfajták iparszerű termelése: kukorica, burgonya, cukorrépa Társadalmi változások: • nőtt a szellemi dolgozók aránya • már a mg-ból is meg tudtak élni, nem vándoroltak az iparba • felgyorsult az urbanizáció, városiasodás • nő a vidéki városok és a városi lakosság száma Szociálpolitika: • 1957-ben kiterjesztették a nyugdíjbiztosítást a mezőgazdasági TSZ-ek tagságára, 1962ben a magánkisiparra, 1970-ben a kiskereskedőkre • a női munkaerő biztosítása érdekében kiépítették a bölcsődei és óvodai hálózatot • bevezették a GYES-t A valós szocializmus: • A társadalmi szolgáltatásokhoz a gyakorlatban nem mindenki juthatott hozzá egyenlő mértékben: o a vezető elit sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, külföldi utazások, soron kívüli gépkocsi stb.) o a hiánygazdaság miatt hosszú várakozás után, vagy protekcióval („pult alól”) lehetett sokféle áruhoz hozzájutni o az egészségügy nem tudta mindenki számára biztosítani a színvonalas ellátást (kialakult a hálapénz rendszere) o az iskolák nem tudták csökkenteni, sőt fokozták a társadalmi különbségeket o „Előbb a kocsi, aztán a kicsi” – a fiatalok számára az anyagi biztonság, a jólét megteremtése továbbra is fontos maradt, és ez oda vezetett, hogy az 1960-as években az abortuszok száma meghaladta a születések számát o az életszínvonal-politika sokba került, a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett: felgyorsult az eladósodás. A szocializmus válsága Magyarországon: • Kádár megkísérelt kialakítani egy nagyon jó rendszert, melynek eredményeként több mint 20 évig viszonylagos jólétben élt az ország. • DE: o a felvett kölcsönök, a hitelek azonban meghaladták teljesítőképességét o Kádár gazdasági reformját az MSZMP-n belül is ellenezték, támadták o a köznép ebből semmit nem érzett, sőt továbbra is viszonylagos jólét uralkodott o az emberek figyelmét lekötötte az egyéni vagyonszerzés, a bővülő vásárlási és utazási lehetőségek Kibontakozó válság: • 1970-es évekre a gazdaságot nagyon megterhelte a nehézipar, ezért Ny-i kölcsönökkel akarták elkerülni a válságot (1973 olajválság) • kialakult az „az adósság spirál”: o újabb kölcsönöket vettek fel a régebbi adósságok kifizetésére, gyakran rosszabb feltételekkel o a Szovjetunió nem tudta/akarta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, így világpiaci áron kellett megvenni az olajt, ez is terhelte a gazdaságot o Kádár az újabb kölcsönöket az életszínvonal megtartására fordította, hogy ne derüljön ki: összeomlott a gazdaság o 1979-től Kádár is rászorult, hogy megszorító intézkedéseket tegyen, ezért áremeléseket és bércsökkentéseket hajtottak vége o ezek már nem segítettek, az ország rohamosan eladósodott o rohamosan csökkent az életszínvonal o az emberek sokat dolgoztak, de rendkívül keveset kerestek o megindult az elszegényedés, munkanélküliség o tömegek fordultak el a rendszertől A Kádár-korszak vége • 1980-as évek közepe: a Szovjetunió meggyengülése à csökkent Magyarország függése • súlyos problémák a rendszerben à a gazdasági válság mélyülése • kialakult az ellenzék à 2 jelentős ellenzéki mozgalom: o írók o fővárosi értelmiségiek ▪ illegális lapok, röplapok, folyóiratok megjelentetése (pl. a Beszélő 1981től) ▪ ellenzéki szervezetek alakulása: o Magyar Demokrata Fórum (MDF, 1987) o Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz, 1988) o Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ, 1988) • 1988: Kádár elvesztette befolyását à új vezetés az MSZMP-ben (Grósz Károly, utána pedig Németh Miklós lett a miniszterelnök) • nem egységes a szocialista vezetés (pl. Pozsgay Imre is reformokat akart) A pártállam bukása • egyre gyakoribb ellenzéki megmozdulások • tüntetések politikai követelésekkel • a hatóságok durva fellépése • 1989: a „csodák éve”: o pártok létrehozásának engedélyezése o Nagy Imre és társai újratemetése (rákoskeresztúri temető, 301-es parcella) és hivatalos rehabilitálása A tárgyalásos forradalom: • 1989. március: az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása, az ellenzék egységesülése • reformirányzat az MSZMP-n belül, megegyezésre törekvés • 1989. június – szeptember: a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai, megállapodás az átmenet forgatókönyvéről • az Alkotmány átfogalmazása (többpártrendszer, az állampolgári szabadságjogok biztosítása) • 1989. október 23.: a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása (ideiglenes köztársasági elnök: Szűrös Mátyás) • MSZMP-kongresszus: a párt megszüntetése à a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalapítása szociáldemokrata elveken • 1989. november: „négy igenes” népszavazás A szabad választások • 1990. március 25.: választások – MDF győzelem (kb. 43%) • MDF + Független Kisgazdapárt (FKGP) + Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) à koalíciós kormány (miniszterelnök: Antall József) • parlamenti döntés: Göncz Árpád lett a köztársasági elnök • 1990 ősze: önkormányzati választások a településeken – a demokratikus átalakulás lezárása A rendszerváltás után • a gazdasági élet gyökeres átalakulása (pl. privatizáció) • külpolitikai fordulat – a szovjet katonák elhagyták az országot (1991-re) THE INDIAN INDEPENDENCE MOVEMENT, ECONOMIC AND POLITICAL ISSUES OF MODERN INDIA India függetlensége, kettéválása: • 1954 után erős indiai függetlenségi mozgalom • két irányzat: 1. Indiai Nemzeti Kongresszus, főleg hindukat tömörít o vezetője: Mahatma Gandhi és Dzsaváharlál Nehru o célja: függetlenség egy államban – egységes India o gandhizmus: erőszakmentes függetlenségi mozgalom, példát ad dekolonizáció úttörője 2. Muszlim Liga o muszlim o vezetője: Mohamed Ali Dzsinnah o két nemzet teória – külön hindu és muszlim állam • Anglia a két nemzet koncepciót támogatja – ne legyen független India erős • 1947. június 3. a Mountbatten-terv elfogadása – gyarmatból 2 domínium: India, Pakisztán o vallási határok mentén: Bengál és Pandzsáb vallási alapon felosztva népszavazással o 600 fejedelemség vezetői maguk dönthetnek • egész brit gyarmat felbomlását indítja el • két ország függetlensége, Anglia kivonul • Palesztiné: terület 23%-a, a lakosság és vagyon 18%-a • szétválás: erőszakkal, 1 millió áldozat, menekülthullám, kb. 1,5 milliós elvándorlás o 8 millió Indiába o Gandhit meggyilkolja egy hindu nacionalista Első kasmíri vagy indo-pakisztáni háború: • 1857-től brit koronagyarmat, fejedelemség • vezetője a hindu Hari Singh, elitje hindu • jelentős muszlim többség o de Dzsammu 66%-a hindu, 30%-a muszlim és Ladak 50%-a muszlim, 46%-a buddhista • zöme fejeltlen terület, többségben kis népsűrűséggel • Mounbatten-terv alapján szabadon dönthetne helyzetéről • muszlim többség Pakisztán látja a döntést, hindu és muszlim elit Indiához húz -> Pakisztán támadás • a maharadzsa Indiát választja és a Mountbattenhez + Indiához fordul -> indiai csapatok • ügy ENSZ BT előtt, UNCIP: bizottság közvetítése o Kasmírról népszavazás döntsön – Nehru elfogadja • • • • fegyverszünet, Kasmír felosztása 1/3 része Pakisztáné népszavazás India nem tartja meg – teljes pakisztáni kivonuláshoz kötötte ENSZ misszió a tűzszünet felügyeletére, első békefenntartások egyike béke azóta sincs, folyamatos határincidensek, lezáratlan konfliktus Nehru Indiájának külpolitikája: • Nehru India vezetője, miniszterelnöke és külügyminisztere • Kasmíri hindu családból származott, Cambridge jogi diploma • külpolitikájának 3 elve: 1. pozitív semlegesség: nem csatlakozik egyik tömbhöz sem o közvetíteni próbál konfliktusokban (Szuezi válság) o el nem kötelezettség elszerű híve, e mozgalom kulcsalakja o valamivel közelebb van a SZU-hoz – míg Pakisztán a Bagdadi paktum tagjaként nyugathoz húz o kommunista Kínát elismerte o pancsa síla egyezmény Kínával, a békés egymás mellett élés 5 alapelvet lefektetik ▪ egymás területi integritásának, szuverenitásának tiszteletben tartása ▪ egymás kölcsönös meg nem támadása ▪ egymás belügyeibe való be nem avatkozás ▪ kölcsönösség ▪ békés egymás mellett élés (Tibeti felkelés kínai leverése, dalai lámát India befogadja, Ladaki határviták -> viszonyuk romlik -> háború, Kína győz, Kasmírtól elfogadja Akszáj Csin régiót) 2. antikolonializmus, gyarmatellenesség 3. India, az egész harmadik világ elmaradottságának felszámolása BRIC ÉS G20 ORSZÁGOK, CENTRUM-PERIFÉRIA VISZONYOK ÉS EZEK ÁTRENDEZŐDÉSEI G20 (Group of Twenty): Argentína, Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Indonézia, Olaszország, Japán Mexikó, Orosz Föderáció, Szaúd-Arábia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Törökország, Egyesült Királyság, USA, Európai Unió • • • • • • • • A világ 19 legnagyobb gazdaságát (fejlett országok és legjelentősebb feltörekvő gazdaságok) és az EU-t foglalja magában. A G20 világ GDP 90%-át, a világkereskedelem 80%-át, a világnépesség kétharmadát képviseli. A G20 pénzügyminiszterei és jegybank elnökei, valamint az IMF és a Világbank képviselői 1999 óta minden évben találkoznak. o A G7 országok javasolták ezt a találkozót az 1997-99-es globális pénzügyi válság kezelése érdekében. o Informális dialógus a Bretton Woods-i intézményi rendszer keretében. o A globális pénzügyi és gazdasági rendszer legfontosabb országai a fő gazdasági és pénzügy-politikai kérdéseket vitatják meg. Az első G20 állam/kormányfői csúcstalálkozóra 2008 novemberében került sor Washingtonban, hogy a világ legnagyobb gazdaságai koordinált választ adjanak a globális pénzügyi és gazdasági válságra. 2011 óta csak évente rendeznek G20 csúcstalálkozót. Az állam/kormányfői csúcstalálkozók mellett a G20 pénzügyminiszterek és jegybanki elnökök továbbra is találkoznak. Illetve más G20 miniszteri találkozókat is szerveznek. A csúcstalálkozón az EU-t az Európai Tanács elnöke és az Európai Bizottság elnöke képviseli. A pénzügyminiszteri/jegybanki találkozókon az EU-t az éppen soros elnökségi feladatokat ellátó ország pénzügyminisztere és az Európai Központ Bank elnöke képviseli. A legutolsó állam/kormányfői csúcstalálkozó 2018 végén Argentínában (Buenos Aires) volt. 2019-ben, Oszakában lesz a csúcstalálkozó. BRIC: Brazília, Orosz Föderáció, India és Kína BRICS: Brazília, Orosz Föderáció, India, Kína és Dél-Afrika • • • A BRIC rövidítést Jim O’Neill kezdte el használni 2001-ben. Felhívta a figyelmet az egyes országok világgazdasági súlyának (GDP méret) változására. A BRIC országok – különösen Kína – súlyának jelentős növekedését prognosztizálta a következő tíz évre (ezek az országok versenyezni fognak gazdasági méretükben a G7- tel), illetve azt is, hogy ezen országok fiskális és monetáris politikájának globális hatásai változtatást igényelnek a jelenlegi globális szakpolitikai döntéshozatali fórumok, például a G7-et is ki kellene egészíteni ezekkel az országokkal. Globális középosztály és fogyasztásának átrendeződése: Middle class growth in BRIC countries The global middle class wave KONZULI FELADATOK, KONZULI TISZTVISELŐK DIPLOMÁCIAI FELADATAI Konzuli feladatok: • kereskedelmi, gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlesztése, előremozdítása • tájékozódás, jelentéstétel • útlevelek, egyéb okmányok kiállítása • segítség és támogatás nyújtása a küldő állam állampolgárainak • közigazgatási feladatok ellátása • eljárás hagyatéki ügyekben • kiskorú és cselekvőképtelen állampolgárok védelme • bíróságok, hatóságok előtti képviselete az állampolgároknak • bírósági és peren kívüli iratok továbbítása • felügyeleti jogok gyakorlása • segítség nyújtása hajók, repülőgépek személyzetének Érdekvédelem: • A konzuli feladatok közül a legkiemelkedőbb jelentőségű a küldő állam honosai, →természetes személyei és →jogi személyei érdekeinek védelme. • A védelem nyújtása a konzuli tevékenység kezdeteitől fogva annak alapját képezte, az utóbbi években pedig egyre erőteljesebb szerepe van, azzal a kritériummal természetesen, hogy a védelem biztosítása érdekében sohasem sértheti a fogadó államban érvényesülő jogszabályokat, annak belügyeibe nem avatkozhat be. • E feladatkör alatt a védelem széles körét értjük, a teljesség igénye nélkül említhető itt a segítségnyújtás hazatéréshez, baleset vagy bűncselekmény áldozatai, illetőleg súlyos, sürgős ellátást igénylő beteg részére, valamint konzuli fellépés katasztrófa, háború vagy fegyveres összeütközés esetén. • A konzuli védelem nem korlátozódik a katasztrófa- és válsághelyzetek, valamint a balesetek idejére, az megilleti az állampolgárt a fogadó állam hatóságai által lefolytatott eljárás során is. Ekkor a konzuli védelemért folyamodó személy kér segítséget az állampolgársága szerinti államtól, de a konzul minden esetben saját nevében jár el az adott ügyben. Különbség a diplomáciai és a konzuli védelem között: • A diplomáciai védelem lényegét tekintve nem más, mint valamely állam által az állampolgáraival vagy jogi személyeivel szemben egy másik állam által elkövetett, nemzetközi jogot sértő sérelemnek diplomáciai akció vagy más békés vitarendezési eszköz révén való kifogásolása a felelősség érvényesítése érdekében. • A konzuli védelem legalább négy alapvető dologban különbözik a diplomáciai védelemtől. o Egyrészt – szemben a diplomáciai védelemmel – a konzuli védelemnek nem feltétele, hogy az idegen állammal szemben történjen, adott esetben az is elképzelhető, hogy nincs is ellenérdekű fél, például egy elveszett útiokmány pótlása során. o Másfelől a konzuli védelem lényegében a fogadó állam jogrendszere keretében, nem pedig nemzetközi síkon zajlik. o Harmadrészt a konzuli védelemnek nem előfeltétele, hogy a fogadó állam szervei valamilyen jogsértést kövessenek el, sőt annak teljesen jogszerű eljárásai esetén is igénybe vehető. Konzuli képviselők diplomáciai feladatai: • A konzuli képviseletek politikai jellegű feladatai tipikusan olyan tevékenységek, melyeket a nemzetközi jog alapvetően a diplomáciai képviseletek feladatainak tulajdonít, ugyanakkor lehetőséget biztosít azok konzuli képviselők általi ellátására. • E tevékenységgel a konzuli képviseletek előmozdítják a küldő és fogadó állam közötti kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztését, baráti kapcsolataik elősegítését. • Szintén politikai jellegű feladatnak minősül a fogadó állam kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos életének viszonyairól és alakulásáról minden megengedett módon való tájékozódás. Diplomáciai feladatok elvégzése konzuli tisztviselők útján: • a tisztviselőket nem illetik meg a diplomáciai mentességek és kiváltságok • a konzuli tisztviselők is képviselhetik a küldő államot különböző nemzetközi szervezeteknél „Olyan államban, ahol a küldő államnak diplomáciai képviselete és harmadik állam diplomáciai képviselete révén sincs képviselve, a konzuli tisztviselő - a fogadó állam beleegyezésével és anélkül, hogy ez konzuli minőségét érintené - megbízható diplomáciai feladatok végzésével. Az ilyen feladatok végzése a konzuli tisztviselőt nem jogosítja diplomáciai kiváltságokra és mentességekre.” „A fogadó állam értesítése után a konzuli tisztviselő megbízható azzal, hogy a küldő államot bármely nemzetközi szervezetnél képviselje. Ha a konzuli tisztviselő ilyen minőségben jár el, joga van mindazokra a kiváltságokra és mentességekre, amelyeket a nemzetközi szokásjog vagy a nemzetközi megállapodások a kormányközi szervezetekhez küldött képviselőknek biztosítanak; konzuli működésének gyakorlásában azonban nincs joga szélesebb körű joghatóság alóli mentességre, mint amely a konzuli tisztviselőt e Szerződés alapján megilleti.” Konzuli feladatok végzése más államban: • a küldő állam megbízhatja a fogadó államban a konzuli képviseletet, hogy másik államban is ellásson konzuli kapcsolatokat