Intellektuális Képességzavar Quizz

Study Notes

Az intellektuális képességzavar, más néven értelmi akadályozottság, egy olyan kognitív állapot, amely befolyásolja a gondolkodást, a tanulást és az adaptív viselkedést.
Az intellektuális képességzavarnak számos oka lehet, beleértve a genetikai rendellenességeket, a terhesség alatti komplikációkat és a születés utáni traumákat.
Az értelmi akadályozott gyermekek jellemzően lassabban fejlődnek, és gondot okozhat nekik az információfeldolgozás, a problémamegoldás és a kommunikáció.
Az ellátó intézmények, mint például a speciális iskolák és a rehabilitációs központok, fontos szerepet játszanak az értelmileg akadályozott gyermekek oktatásában és fejlesztésében.
A törvény által meghatározott tankötelezettségük az értelmi akadályozottság mértékétől függően változik.
A szociális ellátó rendszerek célja az értelmi akadályozott személyek és családjaik támogatása.
A speciális gondozási feladatok az értelmileg akadályozott gyermekek szükségleteihez igazodnak, és magukban foglalják az életkori sajátosságokat figyelembe vevő oktatást, képzést és foglalkoztatást.

A látássérülés a látóképesség elvesztését, vagy annak jelentős csökkenését jelenti.
A látássérülések felosztása lehet részleges látássérülés (gyenge látás) és vakság.
A lereagáló mozgások jelentős szerepet játszanak a látássérült emberek tájékozódásában és mozgásában.
A taktilis jelrendszer fontos kommunikációs eszköz a látássérült emberek számára, mely lehetővé teszi a tárgyak és környezet megismerését tapintással.
A vakok számára kialakított taktilis eszközök (pl. Braille-írás, taktilis jelzőtáblák) segítik a mindennapi életben.
A vakok verbalizmusa során a látó emberek számára is érthetően, kifejezően, beszédes módon adnak hangot gondolati és érzelmi tartalmuknak.
A látó típusú emberek a látással, a tapintó-halló típusú emberek a tapintással és hallással szerzik az információkat a világról.
A vakok számára alkalmazott olvasás- és írástanítás speciális eszközei a Braille-írás és a taktilis ábrázolásmódok.
Az önkiszolgálás kialakítása és a támpontrendszerű közlekedés fontos eleme a látássérült emberek független életvitelének.

A hallás a kommunikáció és a környezet megismerésének alapvető érzéke.
A hallássérülés a hallókészülék károsodását jelenti, amely a hangok nem megfelelő érzékelését okozza.
A hallássérültek csoportosítása lehet az érintett hallószerv (belső fül, középfül) és a hallássérülés súlyossága alapján.
A hallássérülés súlyosságának meghatározása a hangintensitás szintjének meghatározásán alapul.
A prelingvális hallássérülés a beszédfejlődés megkezdése előtt következik be, a posztlingvális hallássérülés pedig a beszédfejlődés után.
A hallást segítő eszközök (pl. hallókészülék, cochlea implantátum) a hangok érzékelésében nyújtanak segítséget.
A hallás hiánya a személyiségfejlődés számos területére hatással lehet, beleértve a kommunikációt, a társas kapcsolatokat és a gondolkodást.
A gondozással, az önkiszolgálásra neveléssel kapcsolatos feladatok az egyén hallássérülésének mértékétől függenek.

A mozgáskorlátozottság a mozgásszervrendszer károsodását jelzi, amely a mozgás és a tevékenységek végrehajtásának korlátozását eredményezi.
A mozgáskorlátozottság okai lehetnek születési bénulás, sérülés, betegség, genetikai rendellenesség.
A mozgáskorlátozottság csoportosítását a klinikai kép (pl. bénulás típusa, sérülés helye és súlyossága) alapján végzik.
Speciális taneszközök (pl. kerekesszék, segédeszközök) használata a mozgáskorlátozott emberek önállóságának és folyamatos mobilitásának segítésére szolgál.
A mozgáskorlátozottság a személyiség fejlődésére hatással lehet a szociális kapcsolatokra, az önértékelésre és a frusztrációs toleranciára.