UN Security Council Role in International Peace and Security PDF

6. tétel AZ ENSZ BT JOGKÖRE, SZEREPE A NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉBEN Biztonsági Tanács: • A nemzetközi béke és biztonság fenntartásában a fő felelősséget a tagállamok a BT-re ruházzák • Hatásköre: o Békéltetés és vizsgálódás, de határozatai itt csak ajánlás jellegűek o Béke veszélyezt...

6. tétel AZ ENSZ BT JOGKÖRE, SZEREPE A NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGTEREMTÉSÉBEN Biztonsági Tanács: • A nemzetközi béke és biztonság fenntartásában a fő felelősséget a tagállamok a BT-re ruházzák • Hatásköre: o Békéltetés és vizsgálódás, de határozatai itt csak ajánlás jellegűek o Béke veszélyeztetése, megszegése, támadó cselekmények esetén cselekvés 3 módja: ▪ Ideiglenes rendszabályok alkalmazásának elrendelése ▪ Kényszerítő rendszabályok foganatosítása ▪ Fegyveres erők felhasználásával műveletek elrendelése o Egyéb területek, pl. ajánlás ENSZ-tagok felvételére, javaslat a főtitkár személyére, tervek kidolgozása a fegyverkezés szabályozására o A Biztonsági Tanács számos lépést foganatosíthat, ideértve az ENSZ békefenntartó műveletek megalakítását bármelyik régióban, ahol a békét veszély fenyegeti. Hatáskörei: • VI. fejezet szerinti hatáskörök – minden olyan helyzetet vagy viszályt megvizsgálhat, amely a nemzetek közt konfliktushoz vezethet, az összes érintett fél kérésére ajánlást hozhat • VII. fejezet (béke megszegése, veszélyeztetése, támadó cselekmények) o minősíti a helyzetet: megállapítja a béke megszegését vagy veszélyeztetését o felhívja a feleket, hogy ne súlyosítsák a helyzetet és üljenek tárgyalóasztalhoz o nem fegyveres szankciókat alkalmazhat: embargó, tagság felfüggesztése o fegyveres szankciókat alkalmazhat, illetve azokat a tagállamokra bízhatja – felhatalmazás ultima ratio jelleggel Az ENSZ béke érdekében tett különböző erőfeszítéseinek eszközei a konfliktus eltérő pontjain játszanak szerepet. Ennek ellenére a konfliktus-megelőzés, a béketeremtés, a békefenntartás, a békeépítés és a békekikényszerítés közötti határok egyre jobban elmosódtak. A békeműveletek ritkán korlátozódnak kizárólag egyfajta tevékenységre. Konfliktus-megelőzés és béketeremtés: • Az Egyesült Nemzetek a megelőző diplomácia és mediáció politikai eszközeit használva segíti a nemzeteket abban, hogy megelőzzék és békésen oldják meg a válságokat. • A civil politikai missziókat a nemzetek közötti és azokon belüli párbeszéd és együttműködés érdekében alkalmazzák a terepen, valamint annak érdekében, hogy • elősegítsék a megbékélést és a demokratikus kormányzást a háborúk utáni társadalmakban. Az ENSZ munkája közvetlenül hozzájárul a béke és konfliktus-megelőzés elősegítéséért tett erőfeszítéséhez a világon. Békefenntartás: • Az ENSZ békefenntartó műveleteit régen államok közötti tűzszünetek és béke megállapodások esetén vetették be, mint az első 1945-ben felállított békefenntartó missziót, az Izrael és arab szomszédjai közötti fegyverszüneti egyezmény felügyeletére létrehozott ENSZ Fegyverszünet Ellenőrző Szervezetét (UNTSO). • Manapság a békefenntartóktól gyakori elvárás, hogy aktív szerepet játszanak államokon belüli béketeremtő erőfeszítésekben és a békeépítő tevékenységekben (komplex többrétű békefenntartás ideértve a katonai, rendőri és civil elemeket, mint például az ENSZ dél-szudáni missiója, a UNMISS esetében). • A mai többrétű békefenntartó műveletek megkönnyítik a politikai folyamatokat, a civilek védelmét, segítenek a korábbi harcoló csapatok leszerelésében, lefegyverzésében és reintegrációjában. • Segédkeznek a választások megszervezésében, az emberi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a jogbiztonság helyreállításában. Az ENSZ-békefenntartás három alapelv mentén zajlik: 1. A felek egyetértése; 2. A pártatlanság; 3. A fegyveres erő használatától való tartózkodás, amely kizárólag önvédelemből és a mandátum védelme érdekében történhet. Az ENSZ békefenntartó műveletek használhatnak fegyveres erőt önmaguk, a mandátum és civilek védelmére, különösen olyan helyzetekben, ahol az állam nem képes a biztonság garantálására és a közrend fenntartására. Békeépítés: • Olyan erőfeszítésekre van szükség, amelyek erősítik egy ország konfliktusok menedzselésére irányuló nemzeti erőforrásait és a fenntartható béke és fejlődés megalapozására irányuló erőfeszítéseit a konfliktus kirobbanása kockázatainak csökkentése érdekében. • Háború szaggatta társadalmakban a tartós béke építése a globális béke és biztonság legnehezebb kihívásai közé tartozik. Az ENSZ 2005-ben létrehozta a Békeépítő Bizottságot a békeépítés kihívásainak jobb feltérképezése és megoldása érdekében. Leszerelés: • Az ENSZ a létrejötte óta a nemzetközi béke és biztonság fenntartása központi elemének tekinti a multilaterális leszerelésre és fegyverkorlátozásra irányuló célokat. • • Ezek a célok magukban foglalják a nukleáris fegyverek csökkentését és leszerelését, a vegyi és biológiai fegyverek megsemmisítését és tilalmát, valamint a taposóaknák és kézi-, valamint könnyűfegyverek terjedésének megállítását. E célokat számos ENSZ egyezmény szolgálja. A vonatkozó multilaterális egyezmények közül a legáltalánosabb a Nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló ENSZ egyezmény, amely 1970-ben lépett hatályba. Nők, béke és biztonság: • A Biztonsági Tanács elismerte a nők, béke és biztonság kérdéséről szóló 1325. számú határozatával, hogy a nők szempontjainak figyelembe vétele a vonatkozó döntéshozatal során erősíti a fenntartható béke kialakítását. • A határozat részletesen kitér a nők helyzetére a fegyveres konfliktusok során és felhív a nők részvételére a konfliktus-megoldásra irányuló döntéshozatal és békeépítés minden szintjén. Terrorizmus elleni küzdelem: • A terrorizmus elleni harc minden ország érdeke és évtizedek óta folyamatosan az ENSZ napirendjén szerepel. • A terrorizmus elleni küzdelem globális stratégiája 2006 szeptemberében született meg, először elérve azt, hogy az összes tagállam egyetértett egy közös stratégiai és műveleti keretrendszerben a terrorizmus elleni fellépés érdekében. • A stratégia egy akcióterv alapját képezi, amely a terrorizmus elterjedését segítő körülmények elleni, a megelőző jellegű, a nemzeti erőforrásokat és az ENSZ szerepét erősítő, valamint az emberi jogok figyelembevételét elősegítő lépéseket tartalmaz. Szervezett bűnözés: • A nemzetközi szervezett bűnözés sokféle formában jelenik meg, beleértve a kábítószer, fegyver- és emberkereskedelmet, valamint a pénzmosást és korrupciót. • Manapság a szervezett bűnözés sokoldalúvá, globálissá és óriási mértékűvé vált, amely fenyegetést jelent a békére és biztonságra nézve. NYUGAT-EURÓPA AZ 1950-ES ÉS 1960-AS ÉVEKBEN, A BÉCSI SZERZŐDÉS Nyugat-Európa gazdasági teljesítménye: • óriási gazdasági eredmények • 5%-os évi növekedés • gyors életszínvonal növekedés • Marshall-segély a kezdő lökés, NY-EU érdeme a lendület megtartása: műszaki modernizáció, képzett humán tőke • külkereskedelem fontossága • európai jóléti állam modelljének születése: jelentős állami beavatkozás, szociális háló • többnyire stabil kormányzatok, konszolidált belpolitika viszonyok – kivéve Olaszország és Franciaország • kérdés: Montánunió szerepe ebben mekkora? Nehéz eldönteni Biztonságpolitikai integráció kísérlete: • koreai háború hatása – egy kettéosztott ország két féle között zajlott – Németország! • felmerül NSZK újrafegyverkezésének a kérdése o csak 5 éve győzték le a náci Németországot o de luxus kihagyni NY-EU védelméből Európa legnagyobb ipari potenciálját o NY-EU fegyverkezik, de nem bírják • ET-terv (francia javaslat) o közös európai hadügyminisztérium alatt álló hadsereg azonnali megteremtése + USA, Canada részvétele – vezetője: Churchill o kérdés: részt vegyenek-e a németek? o Churchill javaslatára: igen, betagolva az európai hadseregbe • 1950. szept.: hivatalos USA javaslat az NSZK felfegyverkezésére – a NATO keretében 10 német hadosztály felállítása USA parancsnokság alatt – britek támogatják, Fro., nem • Fro észlelte: angolszászok eldöntötték a német felfegyverkezést – közben a vietnámi háborúba bonyolódva még inkább féltek, hogy NY-EU-i kontinentális vezető szerepük is oda lesz – válaszuk újra az előremenekülés Pleven-terv: • René Pleven fr. miniszterelnök előterjesztése o közös európai hadsereg felállítása közös parancsnoksággal, költségvetéssel, közös európai hadügyminiszter irányításával o a közös csapatok vegyes nemzetiségű egységek lennének o megmaradnak a saját hadseregek is, kivéve németek – ők csak a közös haderőbe adnának katonának o tárgyalások a Montánunió létrehozása után rögtön kezdődjenek el • angolszász reakciók o brit vélemény: szupranacionális gyengítené a NATO-t, Anglia ezért nem vesz részt, pedig az európai hadsereggel elvben támogató Churchill ismét a kormányfő o USA: megosztott, Eisenhower támogatja (USA európai erőinek főparancsnoka, későbbi elnök), külügyminiszter nem (NATO, USA jelentősége csökkenne NYEU védelmében) Európai Védelmi Közösség: • 1952. május 26.: bonni ún. Németország szerződés aláírása (Fro, USA, NB), NSZK megszállása megszűnik, szuverenitás helyreáll • Nyugat csak az NSZK-t ismeri el Németországnak nem ismerik el az NDK-t, az 1950es NDK-lengyel határszerződést az Odera-Neisse határról (SZK sem: Hallsteindoktrína) • Bonni szerződés életbe lépése EVK-szerződés ratifikációja után Másnap, május 27.: EVK-szerződés aláírása 6 tagállam: NSZK, Fro., Olaszo., Benelux, EVK szervezete: ESZAK a minta • Közös Védelmi Bizottság – főparancsnokság • Miniszterek Tanácsa • Közgyűlés – tanácsadó • Bíróság Európai Politikai Közösség terve: De: a katonai együttműködés politikai irányítást, egyeztetést igényel • Adenauer: egységes európai külpolitika nélkül nincs értelme európai hadseregnek • hatás: 1952. szeptember.: de Gasperi (olasz ker. dem. pol) terve: Európai Politikai Közösség • Montánunió intézményeinek felváltása o kétkamrás parlament (közvetlenül választott alsóház, közvetetten választott szenátus) o végrehajtó tanács o tagállami miniszterekből álló tanács o bíróság • elképzelés: EVK-val együtt lépjen életbe • de: aláírásig sem jutott el, mert az EVK ratifikációja elakadt o csak 3 ratifikáció jött össze gond nélkül (Benelux) o NSZK csak óriási belpolitikai árán ratifikálta Biztonságpolitika Ny-Európában: Európai védelmi közösség és az EPK kudarca: • 4 ratifikáció megvolt, kezdeményező Fro.-n múlt EVK létrejötte (Olo. kivárt) • Fro.: elhúzódó ratifikációs vita o hiába ösztönzik a többiek és az USA o belpolitikai válság: Dreyfus-ügy leghevesebb politikai hiba • • • ellenzők érvei: o Fro elvesztené hadserege fölötti irányítását, csorbulna a nemzeti szuverenitás o szó sem lehet a németek újra fegyverkezéséről o hidegháborús enyhülés miatt fölösleges o EVK amerikai hegemónia eszköz lenne o szélsőséges érvek: EVK-val a francia hadsereg, sőt Fro is megsemmisülne nemzetgyűlési szavazás: 264:319 arányában ellene o Adenauer: ez „Európa fekete napja” következmény: o EVK nem lépett hatályba, megbukott o Bonni Szerződés sem lépett életbe, NSZK védelmének kérdése nyitott maradt o Európai Politikai Közösség terve is ad acta került Az NSZK bevonása a NATO-ba: • ny-európai biztonságpolitikai összefogás akarata megmarad, + a német kérdés is megoldható, ezért gyorsan új megoldást kerestek • brit javaslat o NSZK-t vegyék fel a NATO-ba o legyen valamilyen eu-i regionális védelem is az észak-atlanti mellett: brüsszeli szerződéshez csatlakozzon Olo és No. • NATO és EGK-tagok párizsi szerződése – 22 megállapodás 4 témában: 1. Saar-vidék ügyének rendezése: francia-német kétoldalú megegyezés • népszavazás lesz a térség statusáról • ’55. okt. 23-án helyi népszavazás: 96%-os többség NSZK-hoz tartozás mellett (speciális európai status – önállóság vagy Fro helyett) • ’56. okt. 27.: francia-német egyezmény a Saar-vidék rendezéséről • ’57. január 1-jén az NSZK 11. tartománya lett – „kis-újraegyesítés” megvalósult az NSZK integritása 2. Deutschland Vertrag: négyhatalmi megállapodás az NSZK státusáról • békeszerződés-pótló (lényegében a bonni keretszerődés életbe lépése • megszállás vége, NSZK egyenjogúsága, vissza/megkapja szuverenitását • NSZK fegyverkezhet, 12 hadosztálya lesz + 75 ezres légierő, 25 ezres haditengerészet 3. Brüsszeli szerződés kibővítése – NY-Európai Unió (WEU (West European Union) • kikerül a német agresszió említése a szövegből • Tag NSZK és Olo is • laza kormányközi együttműködés marad • székhely: London • • fő szerv a Miniszterek Tanácsa: külügyminiszterekből minden katonai kérdésben a NATO árnyékában, német NATO-tagság után lényegében feleslegessé vált 4. NSZK csatlakozzon a NATO-hoz • Bundewehr: nem lehet atomfegyvere, teljesen a NATO irányítása alá kerül • amerikai és brit NATO-csapatok maradnak az ország területén • NSZK biztonságpolitikai integrációja megvalósult – de ellenőrizhető maradt! • általános hadkötelezettség, hamarosan NY-EU legerősebb hadserege o ezzel lezárult a nyugatnémet kérdés, és NY-EU politikai/katonai konszolidációja • NSZK rehabilitálásának része: 3.5 md DM jóvátétel Izraelnek a náci bűnökért Varsói szerződés megalakítása: • Moszkva gátolni próbálja NSZK nyugati integrációját • szocialista tábor nyilatkozata, ellenlépések, ha a párizsi szerződéseket NY ratifikálja • SZU bejelenti No-val a hadiállapot megszűntetése- mosolydiplomácia? • jönnek a retorziók o SZU felmondja a 42-es angol-szovjet, 44-es francia-szovjet szövetségi szerződéseke o VSZ megkötése • VSZ: csereeszköznek szánták, feloszlatnák a NATO-ért cserébe o multilat. integrált katonai-védelmi szervezet, 20 évre o tagok: SZU, és Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Leo., Mo., Rom., (NDK) o NATO-hoz hasonló kollektív védelmi klauzula külső támadás esetén o szovjetetek eszköze a szocialista tömbből kiválás ellen – o politikai fő szerve: Politikai Tanácskozó Testület o katonai fő szerve: egyesít fegyveres erők parancsnoksága, élén szovjet tábornok ▪ békeidőben neki alárendelve az NDK hadserege és a tagoknál állomásozó szovjet haderők (NDK, Mo., Rom., Lo., Csehszlovákia) o új jogi alap a szovjet csapatok Mo-n és Romániában maradásához o csapatállomásozási egyezmények o teljes szovjet dominancia, VSZ politika, katonai stratégia = SZU politika, katona politika • Az enyhülés, a détente csúcséve: 1955 Ny-EU-i integráció: Római szerződések: • hidegháború, a kontinens megosztottsága még nem kellő kényszer a politikai integráció • Spaak-memorandum, Béyen-terv gazdasági integrációra kell törekedni – legyen vámunió és atomenergiában együttműködés • 6 küm. messinai konferenciája dönt a gazdasági integráció tovább fejlesztéséről • Spaak-jelentés, majd kormányközi konferencia (Angliát nem érdekli) • • katalizálja: szuezi-válság (főleg Fro-t), magyar válság ünnepélyes aláírás: 1957. márc. 25. Róma, Capitolium, ÉSZAK 6 állama vesz részt o 2 szerződés: EGK (Európai Gazdasági Közösség), EURATOM (Európai Atomenergia Közösség) A második berlini válság: • Két EU között a politikai, társadalmi, gazdasági különbség legélesebben Berlinben érezhető • 50-es évek közepétől kb. 200 ezer keletnémet disszidált keresztül, már napi 2 ezer fő NY –Berlin léte NDK-t és a SZU-t is zavarta • SZU-t zavarja még: NSZK NATO-tagsága, nyugati integrációja • Hruscsov ultimátuma o legyen vége Berlin négyhatalmi statusának, legyen szabadváros, NY-BerlinNSZK kapcsolata szűnjön meg, különben a Berlin fölötti ellenőrzés jogát átadja NDK-nak kínos lenne NY-nak: NY-Berlini nyugati tisztviselőknek NDK-val kellene együttműködnie, ez NDK közvetett elismerése lenne (de Hallstein-doktrína!) o 6 hónapos határidőt ad • Hruscsov egyszer az USA fájós pontjának nevezte NY-Berlint, ahol a SZU bármikor kellemetlen válságot provokálhat ki • Hruscsov német békeszerződés-javaslata: Berlin demilitarizált, szabad város, két külön békeszerződés a két német állammal, a kettő együtt fegyvermentes övezet legyen A válság csillapulni látszik: • Ny álláspontja kezdetbe nem egységes, bizonytalanok o Eisenhower: az USA ultimátummal nem kényszeríthető tárgyalásokra o Anglia: nagyhatalmi csúcstalálkozót javasol o NSZK: cél a német egység, nem szabad emiatt engedményeket tenni o végül közös állápont: békeszerződés csak az egységes német állammal lehetséges, ott megtartott szabadválasztások után, de tárgyalásokat javasolnak a SZU-nak • amerikai-szovjet és négyhatalmi tárgyalássorozat is elkezdődik: o Mikojan min.elnök-helyettes Amerikában/Nixon alelnök viszonozta o Genfben négyhatalmi külügyminiszteri találkozó o eredmény csak egy van: SZU eltekint az ultimátumtól, elfelejtődik • Hruscsov két hétig az USA-ban, mosolydiplomácia, csúcstalálkozó Eisenhowerrel (Ő volt az első szovjet vezető az USA-ban) o Eisenhower: az USA nem akar örökre NY-Berlinben maradni, belemegy, hogy 1960 májusában Berlinről legyen négyhatalmi csúcstalálkozó • Hruscsov de Gaulle-nál, aki ekkor már konfliktusban áll az USA-val A berlini fal: • Kennedy-Hruscsov csúcstalálkozó Bécsben a berlini kérdésről • • • • o nincs gyakorlati eredmény, feszült légkör o Hruscsov fenyegetőzik, próbálja megijeszteni a fiatal kezdő elnököt o USA nem enged: ny-i hatalmaknak joguk van NY-Berlinben lenni, az NDK és SZU sem változtathatja meg egyoldalúan Berlin statusát és nem teheti KBerlint az NDK fővárosának Kennedy júliusi rádióbeszéde: NY-Berlin elleni szovjet akciók háborúhoz fognak vezetni 61. aug. 13.: éjszaka szögesdrót a két Berlin közti határra, majd megépül a 3-4 m magas fal, a városon belül 46 km, összesen 150 km fő és hivatalosan be nem vallott ok a menekültáradat megakadályozása NY reakciók: o nyugaton tudomásul veszik, nem akadályozzák a fal építését, inaktívak o hivatalos indok: a Fal K-Berlin területén épül, s az NDK-nak joga van bármit építeni a saját területén o sok NY-i eddig sem értette, miért nem szünteti meg vhogy a kivándorlást az NDK o USA némileg meg is könnyebbült – egy válsággóccal, háborús okkal kevesebb o Kennedy: „egy fal nem valami kellemes megoldás, de mégis jobb, int egy háború” Berlini válság következményei: • EU és no megosztottságának szimbóluma lesz a fal • világos lett, hogy a szocializmus politikailag, gazdaságilag nem versenyképes csak a fegyverkezésben • sajátos kompromisszum o a keleti blokknak jobb lett volna Berlin egyesítése, Ny-Berlinbeolvasztása, a nyi jelenlét ottani felszámolása. Ez azonban háború nélkül nem ment volna o NY, USA a fal miatt nem vállalt háborús kockázatot, elfogadta ezt a furcsa megoldást o Kennedy NY-berlini beszéde: Ich bin ein Berliner o NY-Berlin a szabadság szimbóluma, K-Berlin a szolgaságé A 60-as évek NY-EU-i politikájának meghatározója: De Guelle: • Fro: 50-es évek: politikai válságok, kormánybukások – gyarmati krízisek, Vietnám, Szuez, Algéria • 58. ősz: új alkotmány, V. köztársaság, félelnöki rendszer, stabilizálódó belpolitika, kormányzás • államfő: Charles De Guelle o célja: a francia nemzet dicsőségének a „grandeur”, „la grand nation” visszaállítása o önálló és erős Fro-t akar, visszaszerezni az elveszetett meghatározó nagyhatalmi pozíciót • felszámolja a gyarmatbirodalmat (kénytelen) o 60-ban bő tucat gyarmata lesz független o 62, eviani szerződés: Algéria szuverén állam A brit EGK-csatlakozás és De Guelle: • 61. júl.: Felvételt kérnek az EGK-ba. Mi a fordulat oka? • Gazdasági fordulat: szerény brit gazdasági teljesítmény • EGK-tényezői: EGK-gazdasági sikereket ér el, jól működik o De Guelle kormányközi hozzászólása közelíti a Közösséget az angol elképzeléshez • külpolitikai fordulat: Anglia világpolitikai befolyása, szerepe csökken o nemzetközösség szétesőben – Dlé-Afrika kilép o Kennedy támogatja-sürgeti a brit csatlakozás gondolatát • Anglia: belátja, hogy már nem világhatalom, NY-EU-ra utalt • brit belső viták a csatlakozásról: o angol politikában nincs egyetértés, nagy viták – féltik a szuverenitást o Macmillan: kizárólag azdasági, kereskedelmi ügy a csatlakozás. Szükséges rossz lépés, ami a brit hatalom fennmaradásához kell o kormányzó toryk egy része is ellenzi, ellenzéki Munkáspárt nem akarja o lakosság jelentős része is euroszkeptikus • angol gazdasághoz, politikához kötődő 3 másik állam is csatlakozna (Írország, Dánia, Norvégia) NY-EU gazdasági fejlődése: • példátlan nagy ütemű, hosszú ideig tartó egyenlete növekedés o gazdasági növekedés rátái a II. vh után „történelmi” csúcson o átlagos NY-EU-i GDP növekedés 5,5%, egy főre eső 4,4% o 70-ben az egy főre jutó GDP 2,5x akkora, mint 50-ben o EU világgazdasági pozíciója erősödik, századforduló óta először Világ összipari termeléséből 39%-ról 48%-ra (több, mint USA) o 1 főre eső jövedelem 25 év alatt annyival nőtt, mint előtte 150 év alatt • további néhány érdekesebb adat országos bontásban o NSZK háromszor is évi 1% fölötti növekedési ráta o mezőny leggyengébbje, Anglia 2,5% jobb, mint 1850-ben bármikor o 50-es évek 1. helyezettje: NSZK (Wirtschaftswunder, de Japán jobb) o 60-as évek: legjobb Olaszo. és Fro. • magyarázatok a fejlődésre: o nincs vám, egymással kereskednek (fejlettek egymás közti kereskedelme legelőnyösebb) o radikálisan csökkentek a fegyverkezési kiadások o pszichológiai: elszántság az újjáépítésre o régi struktúrák összeomlása ösztönzi az innovációt, infrastruktúra megújítását o szaktudás, humán tőke erős – modern ipari szektorok, húzóágazatok fejlődnek elsősorban o Montánunió, majd EGK létrejöttének pozitív hatásai ▪ hatok közötti kereskedelem 4x-re nőtt, GDP-jük 63%-kal ▪ 60-as évek világ legerősebb kereskedelmi nagyhatalma, exportőre Gazdaságpolitika, jóléti államiság: • vegyes gazdasági modell – keynesiánus gazdaságpolitika o állam, magángazdaság, szakszervezetek hármas kapcsolata – neokorporatizmus • jóléti állam o fokozott állami beavatkozás, redisztribúció, szociális juttatások, jóléti politikát egész rendszere, a gazdaság fokozott szabályozása o kiterjedt segítségnyújtási kötelesség polgárai iránt o 50-es, 60-as évek világgazdasági konjunktúrája szilárd alapot biztosít • alapelvei 1. szabadság, egyenlőség egyformán hangsúlyos, a kettő együtt is megvalósítható 2. szociális jogok egyenrangúak a politikai jogokkal. De hogyan érvényesíthető? 3. dekommodifikáció: szolgáltatások nem piaci úton, fizetés nélkül kapni (oktatás, e.ügy) 4. A juttatások megszerzésének módja univerzális és nem szelektív • már az 50-es évek végén NY-EU 4x többet költ a szociális bizottságra, mint a 30-as években: o svédek 6x, franciák 7x, olaszok 14x A nyugatnémet Ostpolitik: • 1966-ban bomlik a CDU/CSU-FDP koalíció, helyette ideiglenesen nagykoalíció (CDU/CSU-SPD) kancellár Kiesinger (CDU) külügyminiszter Willy Brandt (SPD) • Külpolitikában csekély változás, egy fejlemény: diplomáciai kapcsolatok Romániával (Ceasusescu különutasan külpolitizál) ami a Hallstein-doktrína megszegése, de kivétel • Igazi változás 1969-től szociáldemokrata kormány (FDP-vel) Brandt a kancellár • Fordulat: új keleti politika az NDK, a SZU és a többi európai szocialista ország felé o Nyitás, tárgyalások, engedmények, egyezmények o reálpolitika – lényegében a status quo elfogadását jelenti, legálisnak (de nem legitimnek) tekinti a szocialista ország kormányait • Ostpolitik szerződéseinek 3 csúcspontja o szerződések a SZU-val és a többi kelet-európai szocialista országgal o Szerződések az NDK-val o Berlinre vonatkozó szerződések 1969. évi Bécsi egyezmény a szerződések jogáról: ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága: 1969. évi Bécsi egyezmény a szerződések jogáról - csak az államok által írásban kötött szerződésekre hatályos • Nem terjed ki: o Háború idején a szerződések sorsára o A szóbeli szerződésekre o Más jogalanyok szerződéseire o Az államutódlási kérdésekre o Szankciók kérdése, szerződésszegés csak szűk körben A nemzetközi szerződés fogalma: „a) a „szerződés” államok között írásban kötött és a nemzetközi jog által szabályozott megállapodást jelent, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen, kettő vagy több, egymással kapcsolatos okmányba foglalták- e azt és függetlenül a megállapodás sajátos megnevezésétől;” A szerződések előkészítése: • A legtöbb szerződés kétoldalú • Mindkét fél szabad beleegyezésével születhet • Többoldalú szerződések szövege o Nemzetközi Jogi Bizottság szövegtervezete o vagy a felek maguk készítik elő • gyakrabban nemzetközi testület vagy szervezet alakítja ki o részesek konferenciája Meghatalmazás és jogosultság a képviseletre: • Előzetes tárgyalás o meghatalmazottak ülnek az asztalhoz o van-e szerződéskötési szándék • Az 1969. évi bécsi egyezmény 7. cikke: o az államfő, a kormányfő és a külügyminiszter: meghatalmazás felmutatása nélkül fogalmazhat meg szerződést és ismerheti el azt az államra nézve kötelezőnek o a diplomáciai képviseletek vezetői, a nemzetközi szervezetekhez akkreditált vagy konferenciára küldött képviselők: jogkörük korlátozottabb: a szöveg megfogalmazásában, elfogadásában vehetnek részt, DE jogi kötelezettséget formális meghatalmazás nélkül NEM vállalhatnak, megbízólevéllel o mindenki más meghatalmazással kell bírjon (írásban, mire terjed ki) A kötelezőként elismerés módjai: • Amellyel az állam a szerződés kötelező erejét magára vállalja • A szerződés hatálybalépésének feltétele • Gyakori: aláírás, jóváhagyás vagy ratifikáció (megerősítés) formájában vagy a bécsi egyezmény szerinti okiratcsere • A tárgyalásokban részt nem vevő állam csatlakozásával fejezi ki • Aláírás, ha a szerződés nem kívánja a megerősítő aktust • Jóváhagyás alacsonyabb szintű döntés a korábban aláírt • szerződés hatályáról • Ratifikáció a legmagasabb szintű megerősítés A TÁRGYALÁSOK ÉS TÁRGYALÓK TÍPUSAI, TÁRGYALÁSI STRATÉGIÁK Tárgyalás fogalma: Minden olyan két vagy ennél több résztvevő között létrejövő kommunikációt tárgyalásnak nevezünk, amelynek célja: • a másik fél meggyőzése • befolyásolása • valamilyen állítás bizonyítása • vagy éppen a partner állításainak megcáfolása • a saját vélemény megvédése • egy adott témában történő megállapodás létrehozása. A tárgyalás során az egyik fél általában fölsorakoztatja javaslatait, kívánságait, ezt a másik fél rendszerint értékeli, mérlegeli, majd elmondja ellenérveit, ellenáll vagy engedményeket tesz. A jó tárgyalás során a felek között mindannyiuk számára elfogadható megállapodás születik. A tárgyalások típusai: 1. Közös megegyezésen alapuló (win-win) tárgyalás: • a felek olyan megoldásra szeretnének jutni, amely mindkettejük számára kedvező • addig tesznek egymásnak javaslatokat míg egy olyan nem születik, amelyben mindketten hajlandóak megegyezni • mindkét fél a későbbi újabb üzleti együttműködésben reménykedik 2. Egyéni sikeren alapuló tárgyalás: • ebben az esetben nem a közös előny cél, hanem az egyik fél számára hozható legjobb döntés • mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, a termék eladása a cél • ebben az esetben a későbbi újabb együttműködés nem fő szempont 3. Win-lose tárgyalás: • szerződésből fakadó jogviták esetén gyakori • a felek ellenfélként tekintenek egymásra • mindkét félnek a vita megnyerése a célja A tárgyalók típusai: 1. Kreatív tárgyaló: • közös megegyezés a cél • elfogadja az ajánlatokat • könnyű vele tárgyalni 2. Független tárgyaló: • közös nyereség a cél (win-win) • olyan közös megegyezésre próbálnak jutni a felek, amely mindkettejük számára kedvező • fegyelmezett 3. Harcos: • win-lose a cél • úgy tárgyal, hogy ő jöjjön ki belőle nyertesként • nehéz vele tárgyalni Tárgyalási stratégiák: • fontos ismerni a másik fél érdekeit és hogy melyik mennyire fontos neki • készítsünk jegyzeteket arról, amit a másik fél mond • próbáljuk meg az érdekeket nem egyenként, hanem csomagban értelmezni és az ajánlatot is így vizsgálni • az üzletelés során fontos, hogy felkészültek legyünk, egészben lássuk a dolgokat és konstruktívan o jó, ha készítünk egy listát az alapvető feltételekről és az engedményekről, amiket hajlandóak vagyunk megadni a másik félnek • próbáljunk meg fairek és kooperatívak lenni a másik féllel szemben • így sokkal könnyebben juthatunk közös nevezőre, mintha mindkét fél csak a saját érdekeit nézné Ha nagy különbségek vannak a felek közt 3 lehetőség van: 1. elfogadni 2. elutasítani 3. új ajánlatot tenni Ha a folytatás mellett döntünk: • tehetünk új ajánlatot • várhatunk új ajánlatra a másik féltől • alkudozni kezdetünk • megváltoztathatjuk az üzletet (pl.: harmadik fél bevonásával) 1. A problémamegoldó stratégia: • lényege a két fél törekvéseinek összeegyeztetése. Alkalmazható megoldások: • Megnövelni az elosztandó „tortát’, a tárgyalás lehetséges elınyeit, s ezzel találni módot az eddig korlátozottan rendelkezésre álló erıforrások egyenlıbb elosztására. • Költségek csökkentése úgy, hogy az egyik fél megkapja követelését, a másiknak viszont az elvártnál olcsóbb megoldással lehet ezt az igényt kielégítenie. • • Kölcsönös engedmények kisebb jelentıségő kérdésekben. Teljesen új megoldást dolgoznak ki a megegyezésre. 2. Konfliktusteremtő tárgyalási stratégia: • a résztvevők úgy kívánják megoldani a tárgyalási konfliktust, hogy a másik felet a saját érdekét szolgáló alternatíva elfogadásáról próbálják meggyőzni. • Ebben a stratégiában a rábeszélésnek kiemelt szerepe van. • Része a nyomásgyakorlás az ún. pozíciós alku, mely a reméltnél lényegesen magasabb követelésre, elkötelezettségre épül, s azt szeretné a másikkal elhitetni, hogy a vázolt megoldás az ő legjobb érdeke. • Ilyenkor alkalmazzák a fenyegetést, a tárgyalás megszakítását, a kompromisszumra való képtelenséget. • Veszélyes ez a megközelítés, mert az egyik fél kemény reakcióira a másik hasonló módon és eszközökkel válaszolhat, de az is lehet, hogy megtörik, s enged. • Az is előfordulhat, hogy ésszerő megállapodásokkal záruló tárgyalások egy kezdeti szakaszában konfliktusteremtı fázison mennek át, amelyet azután problémamegoldó stratégia követ, akár azért is, mert a felek belátják nyitó álláspontjuk tarthatatlanságát. 3. Az elsőbbségadó stratégia: • Alkalmazásánál a tárgyaló enged a tárgyalást meghatározó értékekbıl és célokból azért, hogy így kerülje el a másik fél túlzó követeléseit. • E stratégia gyakran jelenik meg csökkentett aspiráció (törekvés) formájában. • Ez a stratégia kiszámítható mővelet, mely a tárgyaló számára akkor előnyös, ha a tárgyalásnak nem volt túlságosan nagy a tétje, viszont a megállapodás sürgetı. • Kisebb fokú előnynyújtás elısegítheti a problémamegoldó stratégiára való áttérést is, mivel gesztusunkkal kifejezzük készségünket az egymáshoz közelálló lehetséges megoldás körvonalazására. • Veszélye e stratégiának, hogy engedményünket a másik fél egyáltalán nem értékeli, viszonozza, s így ő nyer többet, vagy a lehetségesnél rosszabb kompromisszum születik. • A helyes magatartás ennél a stratégiánál, ha az engedménnyel óvatosan közelítik azt a pontot, ahol már az egyezkedés megindul, sajnos azonban azt csak a gyakorlat dönti el, hogy mikor és hol van ez a pont. 4. A tétlenség, mint stratégia: • időpazarló, s akár a tárgyalások megszakításához is vezethet, ezért nem ajánlatos alkalmazni (feltéve, ha éppen nem ez volt a célunk).