ANATÓMIA - Biológia - PDF

ANATÓMIA (ἀνατομία) ANA- ÁT TOMIA- VÁGÁS BIOLÓGIA MORFOLÓGIA: szervek szerkezete  Embriológia: méhen belüli élet (fejlődés)  Anatómia: az emberi test alakja és szerkezete I. Makroszkopikus anatómia: szabad szemmel vizsgálhtó 1. Szisztémás anatómia: a szerveket...

ANATÓMIA (ἀνατομία) ANA- ÁT TOMIA- VÁGÁS BIOLÓGIA MORFOLÓGIA: szervek szerkezete  Embriológia: méhen belüli élet (fejlődés)  Anatómia: az emberi test alakja és szerkezete I. Makroszkopikus anatómia: szabad szemmel vizsgálhtó 1. Szisztémás anatómia: a szerveket tanulmanyozza, figyelembe véve szervrendszerekbe való szerveződését (csonttan, ízülettan, izomtan, értan, idegtan) 2. Tájanatómia: az egyes anatómiai egységek elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát tanulmányozza 3. Radiológiai anatómia: röntgensugárral történő átvilágítás révén vizsgálhatjuk a csontokat, tüdőket, szívet 4. Metszetanatómia: komputer-tomográfia (CT), mágneses rezonancia (MRI), pozitron-emissziós tomográfia (PET) 5. Klinikai anatómia: az anatómia gyakorlati vonatkozásait tárgyalja 6. Művészi anatómia: képzőművészeti emberábrázolás II. Mikroszkópikus anatómia: szövettan, sejtbiológia ÉLETTAN: a szervek működése Az emberi test részei Az emberi test felépítésének általános elvei Szelvényezettség (szegmentáció): a test, hossztengelyére merőleges síkban elválasztható, egymással közel azonos szerkezetű korongszerű szakaszokból (szelvényekből) épül fel az egész test vagy annak egy része - Gerinctelenekre jellemző - Emberben bordákon, csigolyákon és gerincvelői idegeken ismerhetjük fel Az emberi test felépítésének általános elvei Kétoldali részarányosság (szimmetria): a középvonalba állított függőleges sík a testet két, tükörképszerűen megegyező részre osztja - Fejlődés kezdetén tökéletes, később több helyen aszimmetria alakul ki (szív, lép, gyomor, máj)  Az emberi test fő síkjai Síkok: - Közép- vagy medián sík: a középvonalon, a testen elölről hátrafelé áthaladó sík, amely jobb és bal testfélre osztja a testet - A medián síkkal párhuzamos síkok: nyílirányú vagy sagittalis síkok - A homlokkal párhuzamos a frontális (koronális) sík, erre merőleges a vízszintes (horizontális) sík  Az emberi test fő irányai Tengelyek, irányok: - Felső (superior) és alsó (inferior) irányt köti össze a hossztengely (axis verticalis). - A hossztengelyre merőlegesen futó haránttengely (axis transversalis) a jobb (dexter) és a bal (sinister) irányokat határozza meg. - Az előbbi két tengelyre szintén merőleges a nyílirányú tengely (axis sagittalis), melynek mentén elülső (anterior) és hátulsó (posterior), illetve egyes esetekben hasi (ventralis) és háti (dorsalis) irányokat különíthetünk el  A végtagokon való tájékozódásra további speciális irányokat vezettek be: - hossztengelyük mentén a törzshöz közelebbi (proximalis) és törzstől távolabbi (distalis) iránypárt, illetve A frontális síkban a középvonalhoz közelebb eső képlet a szimmetriatengelye felé néz (medialis) és attól távolabbi (lateralis) iránypár.  A képletek réteges helyzetét a superficialis (felületi) és profundus (mély) jelöli. Externus (külső), internus (belső) Palmaris (tenyér), dorsalis (kézhát) Plantaris (talp), dorsalis (lábhát) Anatómiai alaphelyzet: nyugalmi álló testhelyzet, felső végtag párhuzamos a törzzsel, előre néző tenyerekkel, az arc előre tekint A csontokról általában  Csontvázrendszer szerepe - A szervezet szilárd vázát képezi - Passzív mozgásszerv: az izomösszehúzódás hatására a csontok egymáshoz viszonyított helyzete változik - Védő szerep: koponya, mellkas - Vérképzés: vörös csontvelő  Csontok Az emberi test 206 darab különálló csontot tartalmaz Minden csont jellemző alakú, elhelyezedésű és működésű- anatómiai és működési értelemben egy egység Alak szerinti osztályozás: - Hosszú vagy csöves csontok - Lapos csontok - Köbös (rövid vagy szabálytalan alakú) csontok - Légtartalmú vagy pneumatikus csontok  Csöves csontok Főleg végtagokon fordul elő Részei: - Diaphysis (gr.„közbe”): középső, csőszerű rész - Epiphysisek (gr. „rá”-nőtt), proximalis, distalis Velőüreg: zsírvelő- medulla ossium flava- tölti ki Az epiphysiseket képező szivacsos csont üregeit fiatal korban vörös csontvelő tölti ki- medulla ossium rubra,ami felnőttkorban csak a humerus és a femur proximalis epiphysiseiben marad meg- más epiphysisek esetében helyét zsírvelő foglalja el.  Lapos csontok Agykoponya csontjai, lapocka, medencecsont, bordák Két vékony tömör csontréteg (Lamina corticalis) közötti teret változatos vastagságú szivacsos csontállomány tölti ki (koponya esetében diploe)- az élet során mindig megmaradó vörös csontvelőt tartalmaz  Köbös csontok Szabálytalan alakú, nyúlványokkal rendelkező csontok: kéztő-, lábtőcsontok, csigolyák Felszínüket tömör csontréteg, belsejüket szivacsos csontállomány tölti ki A végtagok köbös csontjai zsírvelőt, a csigolyák vörös csontvelőt tartalmaznak  A köbös csontokra jellemző törésféleség az „összeroppanás” vagyis a compressios törés  Pneumatikus csontok Koponyában fordulnak elő, levegővel telt csontos üregeket tartalmaznak- az orr melléküregek (sinus) Szerepük: a koponya súlyát csökkentik, a hangadás során rezonaló teret képeznek rostasejtek ékcsonti üreg homloküreg arcüreg  A csont mint szerv Periosteum (csonthártya) borítja A sima felszínű és mértani idomra emlékeztető (gömb, ellipszoid, nyereg, henger) ízfelszíneket ízületi porc borítja Velőüreg (cavum medullare) felszínét endosteum borítja (vékonyabb mint a periosteum)  Periosteum Az ízfelszínek kivételével, a csont felszínét borító kötőszöveti hártya Külső részében a csont megterhelési irányainak megfelelően szőtt kollagénrostos kötőszövet található. Ez a réteg gazdag erekben, idegekben Belső rétege (cambiumréteg) sok csontképző sejtet tartalmaz, ami a csont vastagságbeli növekedését biztosítja (periostalis csontképzés): laminae generales extarnae- növekedés során. Felnőttkorban egyensúlyban van a csontképzés és a csontlebontás. A periostalis csontképzés csonttörés esetén aktiválódik: callus képzés.  Endosteum Periosteumhoz hasonló, de sokkal vékonyabb kötőszöveti hártya Növekedés közben inkább csontfaló sejteket tartalmaz: velőüreg növekedése, kifejlett csontban (felnőtt) a laminae generales internae-t képezi Kevesebb kollagén rostot és kevesebb ideget tartalmaz mint a periosteum Csont vastagságbeli növekedése  A csontok architektúrája A csontok alakja, szerkezete speciális statikai és mechanikai igénybevételhez alkalmazkodott A szivacsos csontállomány gerendái a csont megterhelésekor keletkező statikai erővonalaknak megfelelő Nyomás elrendezedősűek Húzás A megterhelési viszonyok változása a trajectorialis szivacsszerkezetnek az átépülését vonja maga után: a már nem létező erővonalaknak megfelelő gerendák  Megterhelés- új gerendák képződnek, felszívódnak, új erővonalaknak csontképződés megfelelő gerendák képződnek  Megterhelés hiánya- csontleépítés  Csontszövet A vázat érő megterhelésnek ellenáll, húzási és szakítási szilárdsága jelentős Az ellenállását meghaladó megterhelésre töréssel vagy összeroppanással válaszol Mechanikai ellenállása az alapállománynak köszönhető: - az itt található rostok a húzásnak képesek ellenállni - az elmeszesedett alapállomány az összenyomásnak képes ellenállni  Csontsejtek Csontképző sejtek (osteoblastok): - rostokat és alapállományt (osteoid substantia) termelnek - szerepük van az alapállomány elmeszesedésének a beindításáért - az elmeszesedett alapállomány lacunaiban foglalnak helyet és átalakulnak osteocytákká Csontsejtek (osteocyták): - szilvamag alakú (lacuna) nyúlványokkal (canaliculi ossium) rendelkező sejtek. Nyúlványaik érintkeznek a szomszédos csontsejtek nyúlványaival (csontsejtek közötti anyagforgalom) - feladatuk a csontszövet mátrixának a fenntartása - pusztulásuk csontfelszívódást (resorptio) eredményez Csontfaló sejtek (osteoclastok): - mononuclearis phagocyta rendszerhez tartoznak (összeolvadó monocitákból keletkeznek), többmagvú sejtek. A csont resorptioban résztvevő felszínük fűrészesen csipkézett, fodrozott. - szerepük a csontok növekedése és átépülése során a csontszövet lebontása  Csontalapállomány Organikus összetevők (35%): osteocollagén rostok (osszein, enyvadó rostok), proteoglikánokban gazdag amorph alapállomány (ostocalcin, sialoprotein- nagy kalciumkötő képesség) Anorganikus összetevők (65%): hidroxil-apatit kristályok, a kristályrácsba beépül a fluor, a kristályrács felszínéhez rögzül a Mg, Na, karbonát, citrát. - A mikrokristályok a kollagénrostokhoz kötődve növelik a csont ellenállóképességét és szilárdságát. Csontállomány architektúrája Substantia compacta (tömör): csontok felszínét (corticalis) borítja, diaphysist alkotja Substantia spongiosa (szivacsos): epiphysisek belsejét, rövid-, lapos csontok belső állományát képezi - Csontszövetből álló gerendák szövedéke - Gerendák alakja (lemez, tömör henger, finom csövecsék) függ a csontra ható leggyakoribb mechanikai megterheléstől  Tömör csontszövet Az érett csontszövetet koncentrikusan elhelyezkedő lemezek (lamina specialis, Havers lemezek) alkotják Csontlemezek tartalmaznak: párhuzamosan futó kollagén rostokat, elmeszesedett alapállomány lacunaiban (lacunae ossium) található osetocytákat, ezek nyúlványait tartalmazó, a lemezeket átjáró, azokra merőleges csatornácskákat (canaliculi ossium) A csontlemezek, ereket, idegeket tartalmazó Havers csatornák (20-100 µm átmérő) körül helyezkednek el A Havers csatorna körül koncentrikusan található 5-30 Havers lemez alkotja az osteont (Havers rendszer, 100-400 µm átmérő) A Havers csatornákat a lemezrendszereket átjáró, azokra merőlegesen futó, Volkmann- csatornák kötik össze: velőüreg, csonthártya érhálózatával is közlekednek  Tömör csontszövet A csöves csontok felszínén 4-5 csontsejtréteget tartalmazó lemezrendszer- laminae generales externae hely. el (periosteum által képzett csont) A velőüreget, a külső lemezrendszerhez hasonló, azzal párhuzamos laminae generales internae határolják A Havers rendszerek közötti hézagokat laminae intercalares (interstitiales) töltik ki (fiatalkori laminae generales ext. vagy Havers rendszerek maradványai)  A csonthártya irányából kollagénrost kötegek hatolnak be a csont belsejébe, csontállomány veszi körül- Sharpey féle rostok Csonthártyának az ízvégek közeli helyén, izomtapadási- eredési helyen- csonthoz való szoross rögzítést biztosítják  Csontképződés és csontnövekedés Elsődleges csontosodás: koponyavarratok Másodlagos csontosodás: - Desmalis csontosodás: kötőszövetes alapon - Chondralis csontosodás: porcos alapon Desmalis csontosodás: előzetesen kifejlődött kötőszövetes telep csonttá épül át - Koponyatető csontjai - Arckoponya csontjai - Állkapocs - A desmogén csontosodási magból sugárirányba terjed a csontosodási folyamat, a csonttelep szélei csipkézetté válnak - A csontosodás kezdetét jelző központ megmarad a felnőttkoponya csontjain látható dudorok (tuber) formájában - Csecsemőkorban a desmogen csontosodású koponyacsontok szélei megközelítik egymást, fogazatuk révén egymásba illeszkednek - Több csont sarkának összetalálkozási helyén a szegletek összeolvadása később következik be, ezek a koponya ún. kutacsai (fonticuli)  Chondralis csontosodás: hyalinporc telep átépülése révén - Csöves csontokra jellemző - A porchártya a diaphysis szintjén periostalis csontképzésben vesz részt- csontgallér, mandzsetta - A porcsejtek proliferálnak, elpusztulnak, a periosteum felől erek és kötőszövetes sejtek (osteoblastokká alakulnak) nyomulnak a porctelep belsejébe - A csontosodás a diaphysis központi része felől az epiphysisek irányába terjed. A diaphysis és az epiphysis határán a porcsejtek proliferációja és a csontosodás egyensúlyba kerül- epiphysisporclemez- csont hosszúságbeli növekedése  15-16 éves korral kezdődően a növekedési porc elcsontosodik és a növekedés leáll A rövid csöves csontok csak egyik végük rendelkezik epiphysisporccal, ez a hosszú csöves csontok előtt elcsontosodik A humerus proximális- , az alkarcsontok distalis porclemeze csontosodik később Az alsó végtagon a térdhez közel levő porclemezek csontosodnak később  A csont főleg a test növekedése során és kisebb mértékben a kifejlett szervezetben is folytonos szerkezeti átépítés alatt áll. A meglevő csontállomány felszívódik és új csontállomány képződik. Az osteoclastok nagyobb számban fordulnak elő a felszívódás helyén A keletkezett hézagokat elsődleges csontosodás révén új Havers rendszerek töltik ki. A régi Havers rendszer csontlemezeinek a maradványai az intercalaris lemezek. Csont- átépülés  Csontregeneráció A csonthártya belső cambium rétege révén teljesen elpusztult vagy eltávolított csontok is újraképződnek A csont folytonosságmegszakítása, a csonttörés, a végek megfelelő összeillesztése és nyugalom esetén csontheggel (callus) gyógyul A tört csontvégek közötti vérömlenybe mesenchymalis sejtek vándorolnak, amelyek rostos kötőszövetet (a csontvégekre széthúzó erők hatnak) vagy porcszövetet (a csontvégek egymásra nyomást gyakorolnak) képeznek Kialakul a vaskos külső callus, ami átépülés során (a csont visszanyeri eredeti állapotát, több hónapig tart) lassan felszívódik, és erősebb csont képződik a helyében, ezen a helyen újabb törés valószínűtlen  A csontszövet vérellátása Az artériák az ún. 1-2 tápláló nyíláson (foramen nutricium) keresztül lépnek be a diaphysis közepe tájékán a csontba és a canalis nutricius-nak nevezett csatornákon, amely a domináns ephysistől mindig távolódó irányba halad. Az epiphysis és a metaphysis vérellátása szomszédos területek és az ízületek körüli artériás fonatokból származik. Gazdagabb vérellátást biztosít mint a diaphysis esetében. Az elvezetésért felelős vénák ugyanitt lépnek ki. A vérerek a velőüregbe lépnek, majd onnan elágazva a Volkmann-csatornákba, majd kapillárisokra ágazva a Havers-csatornákban haladnak. A csontszövetben nyirokerek nincsenek.  Irodalom Az emberről általában 353-359 old A csontvázrendszer: 363-374 old Csontszövet 225-249 old