Anatómia: Makroszkopikus és Mikroszkopikus

Anatómia

• Az anatómia a biológia egyik ága, amely az emberi test alakját és szerkezetét tanulmányozza.
• Az anatómia két fő ága: a makroszkopikus és a mikroszkopikus anatómia.

Makroszkopikus anatómia

• A makroszkopikus anatómia szabad szemmel vizsgálható.
• A szisztémás anatómia a szerveket tanulmányozza, figyelembe véve a szervrendszerekbe való szerveződését (csonttan, ízülettan, izomtan, értan, idegtan).
• A tájanatómia az egyes anatómiai egységek elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát tanulmányozza.
• A radiológiai anatómia a röntgensugárral történő átvilágítás révén vizsgálja a csontokat, tüdőket és szívet.
• A metszetanatómia a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonancia (MRI) és a pozitron-emissziós tomográfia (PET) segítségével képezi le a szerveket.
• A klinikai anatómia az anatómia gyakorlati vonatkozásait tárgyalja.
• A művészi anatómia a képzőművészeti emberábrázolás tudományát foglalja magába.

Mikroszkopikus anatómia

• A mikroszkopikus anatómia a szövettan és a sejtbiológia tudományát foglalja magába.

Az emberi test felépítésének általános elvei

• A szelvényezettség (szegmentáció) a test hossztengelyére merőleges síkban történő elválasztását jelenti egymással közel azonos szerkezetű korongszerű szakaszokból (szelvényekből).
• Ez a jellegzetesség gerinctelenekre jellemző.
• Az emberben a bordákon, a csigolyákon és a gerincvelői idegeken figyelhetjük meg.

Kétoldali részarányosság (szimmetria)

• A középvonalba állított függőleges sík a testet két, tükörképszerűen megegyező részre osztja.
• A fejlődés kezdetén tökéletes, később több helyen aszimmetria alakul ki (szív, lép, gyomor, máj).

Az emberi test fő síkjai

• A közép- vagy medián sík a középvonalon, a testen elölről hátrafelé áthaladó sík, amely jobb és bal testfélre osztja a testet.
• A medián síkkal párhuzamos síkokat nyílirányú vagy sagittalis síkoknak nevezik.
• A homlokkal párhuzamos a frontális (koronális) sík, erre merőleges a vízszintes (horizontális) sík.

Az emberi test fő irányai

• A hossztengely (axis verticalis) a felső (superior) és alsó (inferior) irányt köti össze.
• A hossztengelyre merőlegesen futó haránttengely (axis transversalis) a jobb (dexter) és a bal (sinister) irányokat határozza meg.

Lapos csontok

• Agykoponya csontjai, lapocka, medencecsont, bordák.
• Két vékony tömör csontréteg (Lamina corticalis) közötti teret változatos vastagságú szivacsos csontállomány tölti ki (koponya esetében diploe).
• Az élet során mindig megmaradó vörös csontvelőt tartalmaz.

Köbös csontok

• Szabálytalan alakú, nyúlványokkal rendelkező csontok: kéztő-, lábtőcsontok, csigolyák.
• Felszínüket tömör csontréteg, belsejüket szivacsos csontállomány tölti ki.
• A végtagok köbös csontjai zsírvelőt, a csigolyák vörös csontvelőt tartalmaznak.

Köbös csontokra jellemző törésféleség:

• Összeroppanás vagyis a compressios törés.

Pneumatikus csontok

• Koponyában fordulnak elő, levegővel telt csontos üregeket tartalmaznak.
• Példa: orr melléküregek (sinus).
• Szerepük: a koponya súlyát csökkentik, a hangadás során rezonaló teret képeznek.

A csont mint szerv

• Periosteum (csonthártya) borítja.
• A sima felszínű és mértani idomra emlékeztető (gömb, ellipszoid, nyereg, henger) ízfelszíneket ízületi porc borítja.
• Velőüreg (cavum medullare) felszínét endosteum borítja (vékonyabb mint a periosteum).

Periosteum

• Az ízfelszínek kivételével, a csont felszínét borító kötőszöveti hártya.
• Külső részében a csont megterhelési irányainak megfelelően szőtt kollagénrostos kötőszövet található.
• Ez a réteg gazdag erekben, idegekben.
• Belső rétege (cambiumréteg) sok csontképző sejtet tartalmaz, ami a csont vastagságbeli növekedését biztosítja (periostalis csontképzés).
• Felnőttkorban egyensúlyban van a csontképzés és a csontlebontás.
• A periostalis csontképzés csonttörés esetén aktiválódik: callus képzés.

Endosteum

• Periosteumhoz hasonló, de sokkal vékonyabb kötőszöveti hártya.
• Növekedés közben inkább csontfaló sejteket tartalmaz.
• Kevesebb kollagén rostot és kevesebb ideget tartalmaz mint a periosteum.

Csont vastagságbeli növekedése

• Periostalis csontképzésen keresztül történik.

A csontok architektúrája

• A csontok alakja, szerkezete speciális statikai és mechanikai igénybevételhez alkalmazkodott.
• A szivacsos csontállomány gerendái a csont megterhelésekor keletkező statikai erővonalaknak megfelelően elrendezedősűek.
• A megterhelési viszonyok változása a trajectorialis szivacsszerkezetnek az átépülését vonja maga után: a már nem létező erővonalaknak megfelelő gerendák felszívódnak, új erővonalaknak megfelelő gerendák képződnek.

Csontszövet

• A vázat érő megterhelésnek ellenáll, húzási és szakítási szilárdsága jelentős.
• Az ellenállását meghaladó megterhelésre töréssel vagy összeroppanással válaszol.
• Mechanikai ellenállása az alapállománynak köszönhető: a rostok a húzásnak, az elmeszesedett alapállomány az összenyomásnak képes ellenállni.
• A csontsejtek (osteoblastok, osteocyták, osteoclastok) szerepet játszanak a csontszövet kialakításában, fenntartásában és lebontásában.

Elsődleges csontosodás

• Koponyavarratokban történik.

Másodlagos csontosodás

• Desmalis csontosodás: kötőszövetes alapon épül fel (pl. koponyatető csontjai, arckoponya csontjai, állkapocs)
• Chondralis csontosodás: porcos alapon épül fel (pl. csöves csontok)

Desmalis csontosodás

• Előzetesen kifejlődött kötőszövetes telep csonttá épül át.
• A csontosodási magból sugárirányba terjed a csontosodási folyamat.
• Csecsemőkorban a desmogen csontosodású koponyacsontok szélei megközelítik egymást, fogazatuk révén egymásba illeszkednek.
• Több csont sarkának összetalálkozási helyén a szegletek összeolvadása később következik be, ezek a koponya ún. kutacsai (fonticuli).

Chondralis csontosodás

• Hyalinporc telep átépülése révén történik.
• Csöves csontokra jellemző.
• A porchártya a diaphysis szintjén periostalis csontképzésben vesz részt.
• A csontosodás a diaphysis központi része felől az epiphysisek irányába terjed.
• A diaphysis és az epiphysis határán a porcsejtek proliferációja és a csontosodás egyensúlyba kerül- epiphysisporclemez- csont hosszúságbeli növekedése.

Csontregeneráció

• A csonthártya belső cambium rétege révén történik.
• A csonttörés esetén a végek megfelelő összeillesztése és nyugalom esetén csontheggel (callus) gyógyul.
• A tört csontvégek közötti vérömlenybe mesenchymalis sejtek vándorolnak, amelyek rostos kötőszövetet vagy porcszövetet képeznek.
• Kialakul a vaskos külső callus, ami átépülés során lassan felszívódik, és erősebb csont képződik a helyében.

Csontszövet vérellátása

• Az artériák az ún. 1-2 tápláló nyíláson (foramen nutricium) keresztül lépnek be a diaphysis közepe tájékán a csontba.
• Az epiphysis és a metaphysis vérellátása szomszédos területek és az ízületek körüli artériás fonatokból származik.
• A vénák ugyanitt lépnek ki.
• A vérerek a velőüregbe lépnek, majd onnan elágazva a Volkmann-csatornákba, majd kapillárisokra ágazva a Havers-csatornákban haladnak.
• A csontszövetben nyirokerek nincsenek.

Csontállomány

• A csontállomány 35%-ban organikus, 65%-ban anorganikus összetevőből áll.
• A csont szilárdságát a kollagén rostok és a hidroxil-apatit kristályok adják.

Csontállomány architektúrája

• A csont két fő típusú állományból áll: tömör (substantia compacta) és szivacsos (substantia spongiosa).
• A tömör csont a csontok felszínét borítja, a diaphysist alkotja.
• A szivacsos csont az epiphysiseket és a lapos csontok belső állományát képezi.
• A szivacsos csontállomány gerendái a csont megterhelésének megfelelően helyezkednek el.
• A csont megterhelési viszonyainak változása a gerendák átépülését vonja maga után: a nem igénybe vett gerendák felszívódhatnak, új gerendák képződhetnek a megnövekedett terhelésnek megfelelően.

Tömör csontszövet

• A tömör csontszövetet koncentrikusan elhelyezkedő lemezek (Havers lemezek) alkotják.
• A lemezek párhuzamosan futó kollagénrostokat, elmeszesedett alapállományt és osteocytákat tartalmaznak.
• A Havers csatornák a lemezek között futnak, ereket és idegeket tartalmaznak.
• 5-30 Havers lemez alkotja az osteont, mely a csont alapvető szerkezeti egysége.
• A Havers csatornákat a Volkmann-csatornák kötik össze, amelyek a csonthártya érhálózatával is kapcsolatban állnak.

Csonthártya (Periosteum)

• A csont felszínét borító kötőszöveti hártya.
• Külső részén kollagénrostos kötőszövet, gazdag erekben és idegekben.
• belső rétege (cambiumréteg) sok csontképző sejtet tartalmaz, ami a csont vastagságbeli növekedését biztosítja.

Csontvastagságbeli növekedés

• A csont vastagságbeli növekedését a periosteum biztosítja.
• Felnőttkorban egyensúlyban van a csontképzés és a csontlebontás.
• Csonttörés esetén a periostalis csontképzés aktiválódik, callus képződik.

Endosteum

• A velőüreg felszínét borító, vékonyabb kötőszöveti hártya.
• Kevesebb kollagén rostot és ideget tartalmaz, mint a periosteum.
• Növekedés közben csontfaló sejteket tartalmaz.

Csontszövet

• A csontállománynak jelentős a húzási és szakítási szilárdsága.
• A megterhelésnek megfelelően húzó és nyomó erőket képes elviselni.

Csontsejtek

• Osteoblastok: csontképző sejtek, rosztokat és alapállományt termelnek, a csontszövet szilárdulásáért felelősek.
• Osteocyták: érett csontsejtek, a csontállomány fenntartásában és az anyagforgalomban vesznek részt.
• Osteoclastok: csontfaló sejtek, a csont resorptiójában vesznek részt.

Lapos csontok

• Két vékony tömör csontréteg (Lamina corticalis) közötti teret szivacsos csontállomány tölti ki - diploe.
• A diploe vörös csontvelőt tartalmaz.

Köbös csontok

• Szabálytalan alakú csontok, felszínüket tömör csontréteg, belsejüket szivacsos csontállomány tölti ki.
• A végtag csontjai zsírvelőt, a csigolyák vörös csontvelőt tartalmaznak.
• A köbös csontokra az összeroppanás vagy compressios törés jellemző.

Pneumatikus csontok

• Koponyában fordulnak elő, levegővel telt üregeket (sinusokat) tartalmaznak - pl. orrmelléküregek.
• Szerepük a koponya súlyának csökkentésében és a hangadás során történő rezonancia kialakításában van.

A csont mint szerv

• A csont felszínét periosteum (csonthártya) borítja.
• Az ízfelszíneket ízületi porc borítja.
• A velőüreg felszínét endosteum borítja.

Csontvázrendszer szerepe

• A szervezet szilárd vázát képezi.
• Passzív mozgásszerv.
• Védő szerep (koponya, mellkas).
• Vérképzés (vörös csontvelő).

Csontok osztályozása alak szerint

• Hosszú (csöves) csontok.
• Lapos csontok.
• Köbös (rövid) csontok.
• Légtartalmú (pneumatikus) csontok.

Csöves csontok

• Diaphysis (törzs).
• Epiphysisek (végtagok).
• Velőüreg (zsír- vagy vörös csontvelő).

Elsődleges és másodlagos csontosodás

• Elsődleges csontosodás: koponyavarratokban.
• Másodlagos csontosodás:
  • Desmalis csontosodás: kötőszövetes alapon (koponyatető, arckoponya).
  • Chondralis csontosodás: porcos alapon (csöves csontok).

Chondralis csontosodás

• A porctelep átalakulása révén jön létre.
• Az epiphysisporclemez a csont hosszúságbeli növekedését biztosítja.
• 15-16 éves korral elcsontosodik, ezzel leáll a növekedés.

Csont átépítés

• A csontállomány folyamatos átépítés alatt áll: a meglevő csontállomány felszívódik és új csontállomány képződik.
• A felszívódást osteoclastok végzik.
• Az új csontszövet elsődleges csontosodás révén képződik.

Az ember testének fő síkjai

• Középsík (medián sík): a testet jobb és bal testfélre osztja.
• Nyílirányú (sagittalis) síkok: a középsíkkal párhuzamosak.
• Homlok sík (frontális vagy koronális sík): a homlokkal párhuzamos sík.
• Vízszintes (horizontális) sík: a homloksíkra merőleges.

Az emberi test fő irányai

• Hossztengely (axis verticalis): felső (superior) és alsó (inferior) irányokat köt össze.
• Haránttengely (axis transversalis): a hossztengelyre merőlegesen futó, jobb (dexter) és bal (sinister) irányokat határozza meg.
• Nyílirányú tengely (axis sagittalis): a hossztengelyre és a haránttengelyre merőleges, elülső (anterior) és hátulsó (posterior) irányokat határoz meg.
• Proximalis: törzshöz közelebbi.
• Distalis: törzstől távolabbi.
• Medialis: középvonalhoz közelebb eső.
• Lateralis: középvonalhoz távolabbi.
• Superficialis: felületi.
• Profundus: mély.
• Externus: külső.
• Internus: belső.
• Palmaris: tenyér.
• Dorsalis: kézhát.
• Plantaris: talp.

Anatómiai alaphelyzet

• Nyugalmi álló testhelyzet, felső végtag párhuzamos a törzzsel, előre néző tenyerekkel, az arc előre tekint.

Ez a kvíz az anatómia alapjaival foglalkozik, beleértve a makroszkopikus és mikroszkopikus anatómia főbb jellemzőit. Különböző ágait, mint a szisztémás, tájanatómia, radiológiai anatómia és klinikai anatómia is érintjük. Tudd meg, mennyire ismered az emberi test struktúráját és azok vizsgálati módszereit!