Zootax 12 Jegyzet PDF

Regnum: ANIMALIA Subregnum: EUMETAZOA (Valódi szövetes állatok) Divisio: BILATERIA (Kétoldali részarányosok) Subdivisio: DEUTEROSTOMIA (Újszájúak) Phylum: CHORDATA (Gerinchúrosok) Subphylum: VERTEBRATA (Gerincesek)...

Regnum: ANIMALIA Subregnum: EUMETAZOA (Valódi szövetes állatok) Divisio: BILATERIA (Kétoldali részarányosok) Subdivisio: DEUTEROSTOMIA (Újszájúak) Phylum: CHORDATA (Gerinchúrosok) Subphylum: VERTEBRATA (Gerincesek) Infraphylum: GNATHOSTOMATA (Állkapcsosak) Classis: MAMMALIA (Emlősök) Ordo: EULIPOTYPHLA Familia: ERINACEIDAE (Sünfélék) Erinaceus roumanicus – keleti sün Familia: SORICIDAE (Cickányfélék) Sorex araneus – erdei cickány Neomys fodiens – közönséges vízicickány Crocidura leucodon – mezei cickány Familia: TALPIDAE (Vakondfélék) Talpa europaea - közönséges vakond Ordo: CHIROPTERA (Denevérek) Familia: VESPERTILIONIDAE (Simaorrú denevérek) Myotis myotis – közönséges denevér Nyctalus noctula – rőt koraidenevér Familia: RHINOLOPHIDAE (Patkósdenevérek) Rhinolophus hipposideros – kis patkósdenevér Ordo: LAGOMORPHA (Nyúlalakúak) Familia: LEPORIDAE (Nyúlfélék) Oryctolagus cuniculus – üregi nyúl Lepus europeus – mezei nyúl Ordo: RODENTIA (Rágcsálók) Familia: SCIURIDAE (Mókusfélék) Sciurus vulgaris – közönséges mókus Spermophilus citellus – közönséges ürge Familia: CRICETIDAE (Hörcsögfélék) Cricetus cricetus – közönséges hörcsög Arvicola amphibius – közönséges kószapocok Microtus arvalis – mezei pocok Myodes glareolus – vöröshátú erdeipocok Familia: SPALACIDAE (Földikutyafélék) Nannospalax leucodon – nyugati földikutya Familia: MURIDAE (Egérfélék) Micromys minutus – törpeegér Apodemus agrarius – pirók erdeiegér Apodemus sylvaticus – közönséges erdeiegér Rattus norvegicus – vándorpatkány Rattus rattus – házi patkány Mus musculus – házi egér Mus spicilegus – güzüegér Familia: GLIRIDAE (Pelefélék) Glis glis – nagy pele Familia: CASTORIDAE (Hódfélék) Castor fiber – eurázsiai hód Ordo: CARNIVORA (Szárazföldi ragadozók) Familia: CANIDAE (Kutyafélék) Canis lupus – szürke farkas Vulpes vulpes – vörös róka Familia: MUSTELIDAE (Menyétfélék) Mustela erminea – hermelin Mustela nivalis – eurázsiai menyét Mustela putorius – közönséges görény Martes foina – nyest Martes martes – nyuszt Meles meles – európai borz Lutra lutra – európai vidra Familia: FELIDAE (Macskafélék) Felis silvestris – vadmacska Lynx lynx – eurázsiai hiúz Ordo: ARTIODACTYLA (Párosujjú patások) Familia: SUIDAE (Disznófélék)  Sus scrofa – vaddisznó Familia: CERVIDAE (Szarvasfélék) Dama dama – dámszarvas Cervus elaphus – gímszarvas Capreolus capreolus – európai őz Familia: BOVIDAE (Tülkösszarvúak) Ovis gmelini orientalis – muflon Classis: MAMMALIA (Emlősök) Az alaptípus négy lábon járó szárazföldi állat. Mindezek ellenére az emlősök osztályán belül igen nagyfokú sokféleség jellemző, mind evolúciós, mind ökológiai értelemben. Az emlősök között egyaránt akadnak talajlakó, fán élő, siklórepülő, aktív repülő, ásó, sőt vízi életmódot folytató formák is. Rendkívüli sokféleség jellemzi mozgásukat, táplálkozásukat, napszakos aktivitásukat és viselkedésüket is. Hazánkban 87 vadonélő emlősfaj fordul elő, amelyből 47 védett. Ordo: EULIPOTYPHLA A rovarevők rendjéneknek szétbontása után keletkezett csoport. Közepes és kistermetű emlősök. Fogazatuk teljes, szemfogaik kicsik. A fejük ormányszerűen megnyúlt arcorrban folytatódik. Familia: ERINACEIDAE (Sünfélék) Főleg éjszaka mozognak, és általában magányosak. A mérsékelt övön élők téli álmot alszanak. Elsősorban rovarevők, de megeszik a csigákat, férgeket, madárfiókákat és tojásokat is. Ritkán egérfélék kölykeit, dögöket, gyíkokat és akár a kígyókat sem vetik meg. Keleti sün - Erinaceus roumanicus Teste zömök, a hátoldalt sűrűn egymás mellett álló tüskék borítják. A fej rövid ormányban végződik. A fej, a farok és a hasoldal tüskementes. A tüskementes helyeket durva szőrzet borítja. Testhossza 22-29 cm, a farok 2,5-4,5 cm. Hazánk szinte minden vidékén; művelés alá fogott és megműveletlen területeken, erdőkben, bokros, ligetes helyeken, kertekben egyaránt ismeretes. Alkonyatkor és éjszaka jár tápláléka után, a nappalt vackában tölti, amely kőrakások alatt, bokrok, fák gyökérzete között, rőzse- és farakások alatt van. Párzási ideje márciustól júliusig tart, évente egyszer vagy kétszer fiadzik. A puhára kibélelt vacokba 3-8 csupasz és vak utódot szül, amelyeknek hátoldalát fehér, puha tüskék borítják. Néhány nap elteltével a fehér tüskék között megjelenik a második tüskegeneráció, amely megkeményedik. Téli álmot alszik jól kibélelt, széltől védett fészkében. A téli álom során az állat testhőmérséklete akár 1.5°C-ra is lehűlhet. Tápláléka elsősorban rovarok, férgek, csigák, kisebb gerinces állatok, alkalomszerűen a földön fészkelő madarak tojásai, fiókái. Ellenségeivel szemben úgy próbál védekezni, hogy fejlett bőrizmai segítségével összegömbölyödik, így a tüskék az egész külső testfelszínt beborítják. Familia: SORICIDAE (Cickányfélék) Egérszerű külsejű, kihegyezett arcorrú, apró termetű emlősök. Testüket puha, bársonyos tapintású szőr fedi. Általában a szárazföldön élnek. Táplálékuk magvak, rovarok, férgek. Erdei cickány - Sorex araneus A test zömök, rövid és kicsi lábakon nyugszik. Farka hengeres és a fél testhossznál rövidebb. Színezete a hátoldalon feketésbarna, hasoldalon hamu- vagy ezüstszürke. Fogainak hegye vörösbarna. Testhossza 5-8 cm, a farok 4-5 cm. Hazánkban általánosan elterjedt. Kedveli a lápos, mocsaras területeket, bokros, ligetes helyeket és a mezőket. Ivarzásuk, szaporodásuk májustól augusztusig tart. Évente két alkalommal 5-10 kölyket fial lyukban, fák gyökérzete között levő fészkébe, amelyet falevéllel, mohával, fűszálakkal bélel ki. Az újszülöttek csupaszok, vakok, szőrzetük a hatodik napon kezd jelentkezni. Téli álmot nem alszik, télire behúzódik a házakba, gazdasági épületekbe, istállókba. Tápláléka elsősorban rovarok, főleg szürkület beálltával vagy éjszaka jár a tápláléka után. Közönséges vízicickány - Neomys fodiens Testét tömött szőrruha borítja, lábain serteszegély, a farok alsó oldalán sertetaraj van. A hát színezete barnás vagy feketésbarna, a hasoldal ezüstszürke sárgás árnyalattal. Fogainak hegye vörösbarna. Leghosszabb cickányunk (7.5-9.5 cm), a farok 5-6.5 cm. Vízi életmódot folytat, az alföldi, domb- és hegyvidéki álló- és folyóvizek közelében mindenütt megtalálható. Tartózkodási helyéül szívesen választja a víz közelében levő épületek repedéseit, egerek, vakondok elhagyott járatait. Fészkének több kijárata van, nem ritkán az egyik közvetlenül a vízbe vezet. Párzása áprilisban, májusban történik. A nőstény száraz fűvel bélelt üregbe 6-9 utódot szül, amelyek csupaszok és vakok, de hathetes korukban már önállóan keresik táplálékukat az anyjuk vezetésével. Falánk természetű, és a rovarok mellett férgeket, csigákat, kisebb halakat, kétéltűeket, madár és emlős fiókákat is fogyaszt. Mezei cickány - Crocidura leucodon Hátoldala barna, hasoldala fehéresszürke. A két szín éles vonallal határolódik el a testoldalon. A fogak csúcsa fehér. Testhossza 8.5-9 cm, a farok 3.5-4 cm. Hazánkban minden mezőgazdaságilag megművelt területen előfordul. Lakó- és fészkelőhelyül elsősorban a nyirkos aljú széna- és szalmakazlakat, trágyarakásokat, gally- és farakásokat választja. Évente többször fiadzik, egy-egy alkalommal 6-8 vak és kopasz utódot hoz világra. Ezek a 18. napon kezdenek önállóan táplálkozni. Téli álmot nem alszik, készletet sem gyűjt. A kint telelők a hó alatt készített járatokban keresik a táplálékukat. Tápláléka ízeltlábúakból, férgekből, csigákból, kisebb gerincesek hullájából, növényi eredetű anyagokból áll. Familia: TALPIDAE (Vakondfélék) Többségük a maguk által ásott földalatti járatokban él, de néhányuk a mocsaras területeket és a vízi életmódot választotta, míg megint más fajok a bozótosok és erdők aljnövényzetébe rejtőzve keresik táplálékukat. Testüket általában fekete, sötétbarna vagy ezüstös-szürke, rövid szőrű, puha bunda borítja. Mindegyikük ragadozó életmódot folytat, elsősorban földigilisztákkal, rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel táplálkoznak; egyes fajok, ha nincs elegendő táplálék, növényi részeket is fogyaszthatnak. Közönséges vakond - Talpa europaea Teste hengeres, amelyet csaknem mindenütt egyforma hosszúságú, tömött, bársonyos szőrzet borít. Arcorra ormányszerűen meghosszabbodott. Elülső végtagja ásószervvé módosult, erős karmokat visel. Testhossza 13-17 cm, a farok 2-3 cm. Földalatti életmódot folytat, a föld felszínére csak ritkán jön. Főleg humuszban gazdag, laza és kellően nedves talajhoz kötődik. Élőhelyét maga ásta járatokkal hálózza be, amely járatok a talaj minőségétől függően különböző mélységben lehetnek. A járathálózatban megkülönböztethető főjárat és belőle sokféle irányba kiágazó mellékjárat. Párzása márciusban történik és 3-7 vak, kb. babszem nagyságú csupasz kölyket hoz világra a fűvel, szalmával kibélelt fiadzó kamrába. A párzás kivételével magányosan él, táplálékát a járathálózatban szerzi meg, amelyet a nap folyamán többször bejár. Rovarokat, férgeket, kisebb gerinceseket, lárvákat fogyaszt. Ordo: CHIROPTERA (Denevérek) Az emlősök egyedüli csoportja, amely aktív repülésre képes. Mellső végtagjaikon a másodiktól kezdve valamennyi ujjuk erősen meghosszabbodott. Közöttük, valamint a törzs oldala között egy vékony bőrredő – a „vitorla” – feszül, amely a hátsó lábra és a farokra is kiterjed. Éjszakai állatok. Napközben fejjel lefelé csüngenek faodvakban, barlangokban, padlásokon. Vannak növényevők, amelyek gyümölcsökkel és virágporral táplálkoznak, halevők, vérszívók, de többségük rovarevő. Familia: VESPERTILIONIDAE (Simaorrú denevérek) Az arcorruk egyszerű, az orrlyukak körül és az ajkakon nem található bőrkinövés vagy lebeny. Fülfedőjük nagy. Közönséges denevér - Myotis myotis A fülfedő fele olyan magas, mint a fülkagyló. Szőrzete viszonylag rövid, a hátoldalon szürkés vörösesbarna, a hasoldalon krémszínű vagy barnássárga. A genus legnagyobb faja, testhossza 6.5-7.5 cm, a farok 5-6 cm. Hazánkban a középhegységekben és a Dunántúl dombvidékein ismert az előfordulása. A párzás ideje az őszi hónapokra esik, a megtermékenyülés azonban a téli álomból történt felébredés után történik meg. Mészkőbarlangokban telelnek. A telelőhelyet április folyamán fokozatosan hagyják el, és a nyári szállásukra vonulnak. Itt templomtornyokban, nagyobb épületekben, főleg azok padlásainak csendesebb zugában kölykeznek, általában májusban. Kölykezéskor az anya szárnyhüvelykjével kapaszkodik meg, és behajlított farokvillájával fogja fel az újszülöttet, amely szájával hamarosan az emlők egyikére kapaszkodik. Tápláléka különböző bagolylepkék, cserebogarak stb., alkonyatkor és éjszaka jár a tápláléka után. Rőt koraidenevér - Nyctalus noctula Zömök állat, egyike a legnagyobb denevérfajnak. Feje, orra igen széles, füle rövid, a fülfedő igen rövid, alig emelkedik ki a kagyló elülső töve fölé. Bársonyos szőrű bundája feltűnően rövid, a háton vöröses, a hasoldalon némileg világosabb színű. Testhossza 12-13 cm, a farok 4.5-5 cm. Hazánkban inkább az Alföldön és dombvidékeinken él, a hegyvidéken ritkább. Telelőhelye faodvak, nagyobb épületek védett zugai; barlangokba sohasem megy. Telelőhelyét viszonylag korán (március) elhagyja, és nyári szálláshelyére vonul. A nyári szállás és a telelőhely között több száz kilométeres távolságot is megtesz. Kedvelt nyári tartózkodási helye a faodvak. Röviddel a napnyugta után kezd vadászni, leggyakrabban a magas fák koronájának szintjében tartózkodik. Tápláléka a legnagyobb testű rovarok közül kerül ki. Május végén 2, esetleg 3 kölyket szül. Familia: RHINOLOPHIDAE (Patkósdenevérek) Az orron bőrfüggelék van, a fülfedő hiányzik. Kis patkósdenevér - Rhinolophus hipposideros Bundájának színezete szürkés világosbarna, a hasoldal világosabb, mint a hátoldal, A fül nagy, hegye keskeny és hátrafelé görbült. Az orrfüggelékének nyerge elülről nézve tompa ék alakú. Legkisebb termetű patkósdenevérfajunk. Testhossza 3-4.5 cm, a farok 2-3 cm. Hazánkban gyakori, a legtöbb telelésre alkalmas barlangban előfordul. Mindig magányosan függenek a barlangok mennyezetéről. Téli szállásukat április elején hagyják el, a nyári szállásuk padlásokon, tornyokban szokott lenni, amelyeknek fontos követelménye a kellő védettség, zavartalanság és a megfelelő hőmérséklet. A kölykezés június végén történik, egyetlen kölyke van. A párzás ideje a telelőhely elfoglalásáig tart, a megtermékenyülés a tavasszal következik be. Tápláléka éjjeli lepkék és bogarak. Ordo: LAGOMORPHA (Nyúlalakúak) Familia: LEPORIDAE (Nyúlfélék) Közepes nagyságú állatok. Fogazatuk hiányos, szemfoguk nincs, felül két nagy és mögötte két kicsi metszőfoguk van. A rendkívül hosszú vakbélben szimbionta baktériumok képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására. Üregi nyúl - Oryctolagus cuniculus Színe szürke vagy sárgásszürke, a hasi rész és a végtagok belső felülete mindig világosabb a test alapszínénél. A fül hegye barna, széle fekete. Hossza 40-50 cm, farka 5 cm. Súlya 2-2.5 kg. Hazánkban az első példányokat a múlt század 70-es éveiben hozták be Franciaországból és a Dunántúl, valamint a Duna-Tisza közének egyes területein telepítették meg. A laza, könnyen kotorható, homokos, kevésbé kötött talajokat kedveli. Partos, fás, bokros területeken ássa meg lakó- és fiadzófészkét több kijárattal. A nőstény fiadzófészkét a szájában behordott növényi anyagokkal és a melléről, valamint a hasáról tépett szőrrel béleli. Párzása a kotorékban történik évente több alkalommal, a vemhesség ideje 30 nap és egy-egy ellés alkalmával 4-10 fiat szül, amelyek 4-6 hónapos korban ivaréretté válnak. Éjszaka jár a tápláléka után. Túlzott elszaporodás esetén jelentős kárt okozhat, télen a fiatal fenyőket tövig lerágja. Ebből a fajból nemesítették ki a különböző házi nyúl fajtákat. Mezei nyúl - Lepus europaeus Bundájának szőrzete kétféle: a hosszabb és merev szürke, barna, rozsdasárga és feketetarka fedőször, valamint a göndör, fehér gyapjúszőr. Hasalja fehéres. Fülének hegye és domború oldalának széle fekete. Hátsó lába hosszú és erős. Testhossza 60-65 cm, farka 9-10 cm, súlya 3.5-5 kg. Hazánk minden vidékén megtalálható, de a legsűrűbb nyúlállománnyal a Tisza menti búzatermő területek, a Tiszántúl, valamint a Kisalföld rendelkezik. Nappal a magaásta sekély mélyedésben pihen, csak alkonyati és hajnali órákban indul élelemszerző útjára. Párzása január és március közötti időszakban kezdődik. Fiadzó fészke jelentéktelen vacok, a kisnyulak szőrösen, nyitott szemmel születnek és megszáradásuk után önálló mozgásra képesek, sőt 2-3 napos korukban a szopás mellett esznek is. Évente 3-4 alkalommal fiadzik, egy-egy elléskor 2-5 nyúlfi születik. Négy hónapos korukban érik el teljes fejlettségüket. Tápláléka tavasszal a vetések növényzete és a pillangósok; nyáron és ősszel ugyancsak a pillangósok, füvek, káposzta, répa; télen pedig, főleg ínséges időben fiatal hajtások, valamint akác-, nyár-, fűz- és gyümölcsfák kérge. Ordo: RODENTIA (Rágcsálók) A rágcsálók a jégtakarók kivételével az összes földrész valamennyi élőhelyén honosak: sivatagok és erdők, mocsarak, vizek és emberi települések lakói. Fogazatukból a szemfogak hiányoznak. Felül csak két nagy metszőfoguk van. Nincs gyökerük, hosszú ívben és enyhén előrehajolva, mélyen benyúlnak az állkapocsba. Ha egy rágcsáló nem tud eleget rágni, hamarosan éhen pusztul, mivel fogai annyira túlnőnek, hogy nem képes enni sem. Familia: SCIURIDAE (Mókusfélék) Széles fejű, lapos homlokú, hosszú, hengeres testű állatok; többségüknek hosszú farka van. Főleg fákon, földön, illetve a föld alatt élnek. Közönséges mókus - Sciurus vulgaris Bundájának színe a vöröstől a feketéig terjed, hasalja fehér. Bozontos farka majdnem testhosszúságú. A füleken szőrpamat van. Testhossza 20-25 cm, a farka 18-20 cm. Hazánkban domb- és hegyvidék szálas, fenyves erdeiben tanyázik, de az alföldi erdőkben is előfordul. Kedveli az erdőkkel határos nagyobb gyümölcsösöket és parkokat. Otthona környékén egész nap tevékenykedik, a fák törzsén, koronáján ügyesen mozog. Tenyészterületén fészket épít vagy ragadozó madarak elhagyott fészkébe, faodvakba telepszik be. A fészek belső anyaga finomra hasogatott háncsfű és lomb. A nőstény évente kétszer, egyszerre 4-6 fiat szül, amelyek csupaszok és vakok. Tápláléka nagyon változatos, megeszi a fiatal hajtást, fenyőtűt és tobozt, vad- és termesztett gyümölcsöket (főleg mogyoró, dió), a földön, bokrokon, odúban fészkelő madarak tojásait. Téli álmot nem alszik, csupán a nagy havazások idején húzódik be fészkébe, és a közeli raktárait keresi fel. Közönséges ürge - Spermophilus citellus Bundája sárgásszürke, az egyes szőrszálak fekete-sárga gyűrűsen színezett. Testalja rozsdasárga. A farok rövid. Testhossza 24-25 cm, a farok 7-8 cm. Hazánkban a laza és kötött talajú területeken mindenütt megtalálható. Kedvelt tartózkodási helye a mezőgazdaságilag művelt területekhez közel eső legelők, kaszálók, nagyobb gazos mezsgyék. Az ilyen helyeken telepesen lakik földalatti kotorékában. Az ürge kotoréka egy függőleges járatból és ennek alsó végén levő gömb alakú fészekből, valamint a mellette készült, szintén gömbölyű raktárhelyiségből áll. Áprilisban, májusban 3-4 vak és kopasz utódot szül, évente egyszer vagy kétszer kölykedzik. Egyhónapos korukban kezdenek a kotorékból előjönni, majd a nyár végén a fiatalok külön kotorékot készítenek. Az ürgetelepet vagy akár a magányos kotorékot is elárulja a letaposott és lelegelt fű. Tavasszal a fő tápláléka fű és zsenge vetés, de megeszi a földön fészkelő madarak tojásait, fiókáit, nagyobb bogarakat és sáskákat. Téli álma folytonos, ezért kevesebb a gabonafélékből, fűmagokból álló készlete. Az élelmet pofazacskójába szedi, és úgy szállítja a fészekbe. Telelőre vonulás előtt a bebúvó nyílást eltömi. Familia: CRICETIDAE (Hörcsögfélék) Fejük arci része hegyes, fülük széles, farkuk hosszú és szőrös vagy csupasz, illetve pikkelyes. Kistermetűek, szaporák, lyukakban élnek. Mindenevők, állandóan rágnak. Közönséges hörcsög - Cricetus cricetus A hát vörösbarna, oldalt világossárga foltokkal. A hasoldal koromfekete. A farok feltűnően rövid. Testmérete 25-30 cm, a farok 5-8 cm. Az Alföld és a Dunántúl gabonatermő területein a leggyakoribb. Önásta kotorékban lakik, külön a hím és a nőstény; a kotorékok felépítése eltér egymástól. A nőstény a téli alvásból történt felébredése után megépíti a fiadzó fészkét. Évente háromszor-négyszer fiadzik, egy-egy alkalommal 4-12 utódot hoz világra. Tápláléka szinte az összes termesztett gabona- és fűfélék zöldje, magja, valamint a gumós növények, de fogyaszt állati eredetű táplálékot is (földön fészkelő madarak tojásai, fiókái, pockok, egerek, nagyobb bogarak, sáskák stb.). A táplálék gyűjtésekor a hörcsög az érő gabona szárát elrágja és így szedi le róluk a szemeket. A magokat pofazacskóiban hordja az élelmiszeres kamrájába. A pofazacskók 10-15 cm3 térfogatúak, a télire összegyűjtött gabona mennyisége elérheti a 15-20 kg-ot. A hűvös idő beálltával téli álomra vonul, amely nem folytonos, és készleteiből táplálkozik. Közönséges kószapocok - Arvicola amphibius Bundája leggyakrabban földbarna, de ismeretes fekete, vörhenyes, sárgás és világosszürke színű is. Hasoldala valamivel világosabb a háti oldalánál. Teste 14-18 cm, a farok 6-7 cm hosszúságú. Farka gömbölyű, és a hegye felé egyenletesen vékonyodó. Hazánkban vizek környékén mindenütt közönséges, de szárazabb területeken is előfordul. Fészkét többféleképpen építi; a szárazon egy szabadon nyíló csatorna végében alakítja ki gömb alakúra, a vízhez közel élők pedig kétféle lakást készítenek, Egyiket a partoldalba, a víz szintjére nyíló kijárattal, a másikat pedig a vízre, a gyékényszálakra rakja. Ez utóbbi finomra rágott növényi anyagokból épül, gömb alakú fészek. Párzása tavasztól őszig tart, évente háromszor-négyszer 3-5 utódot fiall. Tápláléka nagyon változatos, a víz mellett élők vízinövényekkel, azok húsos gyöktörzsével; a szárazföldön élők pedig kukoricával, répával, hagymával és burgonyával táplálkoznak. Téli álmot nem alszik, télen a gyümölcsfák kérgének megrágásával kárt tehet, de jelentős lehet a folyók védőgátjaiban okozott kár is. Mezei pocok - Microtus arvalis Háta szürkésbarna, hasoldala szennyesfehér. Testhossza 8-10 cm, a farok rövid, 3-4 cm. Mezőgazdasági szempontból a legkártékonyabb rágcsáló. Évi kártevése átlagosan 50-60 millió Ft értékű terméskiesés. Fészkét föld alatt készíti, amely egy gömbölyű üreg és a belőle sugár alakban kiágazó élelmező járatai. Nagyon szapora, évente 5-7-szer fiadzik, egyszerre 4-8 utódot. Tápláléka különböző kalászosok, gyök- és gumósnövények, valamint pillangósok. Táplálkozásával, túrásával, járatok és fészkek kotrásával főleg az őszi vetések jelentős pusztítását okozhatják. Telelésre legtöbbször őszi vetések környékén levő széna-, szalmakazlakba, elvermelt répa- és burgonya közelébe húzódik. Vöröshátú erdeipocok – Myodes glareolus Törzse 8–13.5 centiméter, farokhossza 3.5-7 centiméter, testtömege 15–40 gramm. A felnőtt állatot vörösesbarna bundája alapján lehet megkülönböztetni a mezei pocoktól, ezen kívül nagyobb a füle és hosszabb a farka. Lomberdők, északon dús gyepszintű fenyvesek, erdőszélek, sövények, cserjések és ligetek lakója. Az erdőkben a nedvesebb talajú részeket kedveli. Évente több almot (2–4) ellik, egy alomban 3–6 utód van. Nappal és éjjel is aktív. Tápláléka magok, bogyók, gyümölcsök, gumók, gyökerek és gombák. Familia: SPALACIDAE (Földikutyafélék) Csaknem teljesen földalatti életmódot folytató rágcsálók. Testük esetlen, hengerszerű; fejük vaskos, széles, lapos homlokú és tompa arcorrú. Szemeik vagy rendkívül kicsinyek, vagy pedig egészen a kültakaró alatt rejtőznek. Nagyon kicsiny füleik nélkülözik a külsőleg látható fülkagylókat. Legtöbbnyire farkuk sincs, vagy legalább is a bundában rejtőzik. Ötujjú végtagjaik csaknem egyformán fejlettek, de a mellsők rendszerint izmosabbak és erőteljesebbek, mint a hátsók. Nyugati földikutya – Nannospalax leucodon A testformája a vakondra emlékeztet, de az arcorra tompa. Szőrzete világos ezüstszürke, feje jellegzetesen lapos. Csökevényes fülkagylói teljesen a bundába rejtettek. Mákszemnyi szemeit a fejbőr annyira beborítja, hogy kívülről látható szemrése nincs. Testhossza 20-25 cm, farka csupán csak egy gumócska. Elterjedésének központja az Alföld, de a Dunántúlon is megtalálható. Földalatti járatokban él, amelyeket agyaggal belülről kitapaszt. Jellegzetesen nagy és lapos túrások jelzik az állatok helyét. Egyedül élnek; a nőstények a párosodás után a hímeket, majd a fiatalok felnövekedése után az utódokat is éles harapásaikkal elűzik. Márciusban, áprilisban párzik, évente egyszer ellik 3-4 utódot. Növényi anyagokkal táplálkozik, kedveli a földimogyorót, lucerna- és pitypang-gyökeret, vöröshagymát, burgonyát, sárga-, takarmány- és cukorrépát stb. Lakását, fészkét, valamint téli és nyári élelemkészletét rejtő kamráit különböző mélységbe építi. Familia: MURIDAE (Egérfélék) Arcorruk hegyes és szőrös, bajuszsertéik hosszúak, szemük és fülük nagy. Farkuk hosszú és pikkelyekkel vagy apró sertékkel borított. Törpeegér - Micromys minutus Színe felül vörösbarna, alul fehér. Legkisebb egérfajunk, testhossza 6-6.5 cm, a farok 6-7 cm. Farka kapaszkodó, vége felül csupasz. Több-kevesebb egyedszámmal hazánkban mindenütt megtalálható. Kedveli a gazos mezsgyéket, mocsaras nádasok, sásos területek szélét, főleg azokat, amelyek gabonaföldekkel érintkeznek. Csak a nőstény vesz részt a fészeképítésben, fészke valóságos műremek. Valamely növény elágazó szára, villás ága vagy sás és nádszálak közé építi; a földtől vagy a víz színétől 80-100 cm magasságra. A fészek eléggé tömött és két részből áll; a külső rész hasogatott zöld levelekből, a belső finomra rágott száraz növényi részekből. A víz fölé épített fészkét úszva közelíti meg; ügyesen úszik. Tavasztól őszig párzik, többször ellik, egy-egy alkalommal 5-8 kopasz és vak utódot. Minden fészekalj számára külön fészket épít. Tápláléka az előfordulási területén található különféle növények magvai, kedveli a paraj és az útifű magvait. Téli álmot nem alszik. Pirók erdeiegér - Apodemus agrarius Szürkésbarna bundájának háti oldalán feketésbarna, keskeny sáv húzódik. Testalja és a lábai fehérek. Koponyáján a szemüreg szélén éles perem van. Testhossza 10 cm, farka 7-8 cm. Sík- és dombvidékeken fordul elő, szokásos tartózkodási helye a szántóföldek, erdők széle, ritkás bozótos területek. Leggyakrabban ott fordul elő, ahol olajos magvakat (napraforgó, kender, len) termő növényeket termesztenek. Szívesen fogyasztja azonban a kapások termését és a gabonaféléket is, sőt megfigyelések szerint rovarokat is fogyaszt. A nőstény évente 3-4 alkalommal 4-8 fiat ellik, amelynek már a fészekben jól látható a hátoldali sötét csíkja. Aratás után elhagyják a gabonaföldeket, és a kapáskultúrák területére húzódnak. Téli időszakban a mezőgazdasági épületek, istállók környékén tartózkodnak. Téli álmot nem alszik, kisebb készletet gyűjt. Közönséges erdeiegér - Apodemus sylvaticus Bundája felül vörhenyes, szürkésbarna, alul fehér; az oldalakon éles színhatárral. Ajka, lábai fehérek, szemei nagyok és kiállóak, nyakfoltja kicsi. Testhossza 8-10 cm, farka 7-10 cm. Egyik leggyakoribb egérfajunk, sík- és dombvidéki erdőkben, de mezőgazdasági területeken, valamint az egészen kopár és sivár homokos területeken is előfordul. Éjjel aktív. Lakóterületéhez meglehetősen ragaszkodik. Párzása és fiadzása kora tavasztól késő őszig tart, évente kétszer ellik, egy-egy alkalommal 5-8 utódot szül. A korai születésű egyedek még abban az évben szaporodnak. Gyors növekedése és szaporasága nagyban hozzájárul ahhoz, hogy olykor nagy tömegben szokott megjelenni. Tápláléka nagyon sokféle, főleg termesztett növények és erdei termények. Felmászik a fára, és elhordja a gyümölcsöket (főleg csonthéjasokat: mogyoró, dió), faiskolákban kikakaparja az elvetett magvakat, körülrágja a fiatal fák kérgét stb.. A növényi táplálék mellett fészkeket is fosztogat, sőt a dögöt sem veti meg. Téli álmot nem alszik, készletet gyűjt, amelyet gyakran a fészkétől távolabb rejt el. A tél folyamán a tenyészterületéhez közel eső lakásokba, épületekbe, istállókba, valamint széna és szalmakazlak alá húzódik. Vándorpatkány - Rattus norvegicus Szőrzetének színe a háti oldalon barnás, sárgásszürke; a hason és a lábon fehéres. Testhossza 20-25 cm, a farok 13-20 cm. Európai megjelenésének valószínű ideje a népvándorlás kora. Hazánkban mindenütt elterjedt, tág alkalmazkodóképessége révén mindenütt megtalálja fennmaradásához és táplálkozásához szükséges feltételeket. Nagy számban él az emberlakta helyeken, de előfordul szántóföldeken, réteken, tavak mellett stb.. Alkalmas körülmények között gyorsan elszaporodik, évente négyszer-ötször fiall, egy-egy alkalommal 8-12 utódja van. Minden növényi és állati eredetű anyagot megeszik. Falánksága és mozgékonysága miatt sok olyan helyet felkeres, ahonnan az emberre és a haszonállatokra egyaránt veszélyes betegségek kórokozóit hordhatja szét. Terjeszti a tífuszt, vérhast, pestist, trichinellosist, szájés körömfájást stb.. A házi egérhez hasonlóan a vándorpatkányból kitenyésztett fehér (albinó) változat is fontos laboratóriumi állat (orvostudomány, biológia, gyógyszerkutatás). Házi patkány - Rattus rattus Bundája felül sötétbarnás-fekete, zöldes csillogással, alul valamivel világosabb. Fülkagylói nagyok, csupaszok, lábai szürkésbarnák. Testhossza 16-23 cm, a farka vékony és hosszabb a testnél: 19-24 cm. Hazánkban egykor gyakoribb faj ma már főleg a Dunántúlon fordul elő szórványosan, az erősebb testű vándorpatkány egyre jelentősebb konkurensévé válik. Főleg az épületek emeletein, padlásain tartózkodik. Tápláléka mindenféle hulladékból, gyökérből, gyümölcsből, gabonából áll - túlnyomóan növényevő. Ügyesen kúszik és ugrik. Kevésbé olyan szapora, mint a vándorpatkány, évente két ízben 8-10 utódot hoz a világra. Házi egér - Mus musculus Szőrzetének színe felül sárgás egérszürke, alul fehér vagy szennyesfehér. A farok a test hosszánál mindig rövidebb. A testhossza 15-16 cm, ebből a farok 6-7 cm. Hazánk minden táján előfordul: a magas hegycsúcsok alatti turistaházakban éppúgy, mint a nagyobb városokban. A szabadban védett helyen, épületekben pedig rejtett zugokban, falba vájt üregekben tanyázik. A hím és a nőstény külön fészekben él, csak rövid időre párzáskor és a téli fészekben fordulnak elő együtt. A szabadban élők tavasztól őszig, míg az épületekben tartózkodók egész éven át szaporodnak. Évente négyszer-ötször fiall, egy-egy alkalommal 6- 8 utódot. Időnként nagyon elszaporodik, és jelentős károkat okoz. Az épületekben minden tárolt élelmiszert megdézsmálnak. Emberi és állati betegségeket is terjeszt. Güzüegér - Mus spicilegus Szőrzetének színe felül sárgás egérszürke, alul fehér vagy szennyesfehér. A farok a test hosszánál mindig rövidebb. A testhossza 15-16 cm, ebből a farok 6-7 cm. Korábban a házi egér alfajának vélték, mert attól morfológiailag nehezen elkülüníthető. Hazánkban a nagyobb mezőgazdasági területek környékén kissebb-nagyobb gyakorisággal megtalálható. A szabadban védett helyen vagy a föld alá kotorva készíti fészkét, épületekbe nem költözik be. A hím és a nőstény stabil párokat alkot, a szülői gondoskodás fejlett. Tavasztól őszig szaporodik. Az utódok ősszel a szülőkkel maradnak, és hordásokat építenek, amelyeknek szerepe a hideg és a nedvesség elenni védekezésben van. Az összes vadon élő és termesztett növényt, valamint azok magvait fogyasztják. Familia: GLIRIDAE (Pelefélék) Rejtett életmódot folytatnak. Nappal alszanak, és csak az esti szürkületben kezdenek mozogni. A mókuséhoz hasonló ügyességgel mozognak a fákon. Faodvakban, vagy a gyökerek között ásott üregekben laknak. Beköltöznek a madaraknak kitett odúkba is, és ezekben készítik el fészkeiket. A mérsékelt éghajlaton élők téli álmot alszanak. Leginkább gyümölcsökkel és magvakkal táplálkoznak. Egyes fajaik rovarokat is fogyasztanak. Nagy pele - Glis glis Kisebb patkány nagyságú, és a mókushoz hasonló. Bundája felül hamuszürke, szeme körül fekete sávval, alul fehér. Testhossza 15-16 cm, a farok 12-14 cm, amelyet dús szőrzet borít. Hazánk dombos, hegyes vidékein a lomberdőket és a velük határos gyümölcsösöket lakja. Főleg éjjeli állat, de nappal vagy az alkonyati órákban is mozog. Fészkét fa- vagy sziklaodúba építi. Növényi részekkel puhára bélelt fészkébe 4-5 csupasz utódot hoz világra. Évente egyszer vagy kétszer fiadzik. Az ősz közeledtével főleg odúba vagy más üregbe fészket készít, és összegömbölyödve, farkát a fejen keresztül teste köré csavarva téli álmot alszik. Folytonos alvás miatt téli készletet nem gyűjt. Tápláléka túlnyomóan gyümölcs, erdei magvak, lomb, rügy, zsenge fű és fakéreg. Elszaporodása esetén kártétele jelentős lehet a gyümölcsösökben. Familia: CASTORIDAE (Hódfélék) Közepes méretű emlősök, és agilisabbak a vízben, mint a szárazföldön. A farok lapított és pikkelyes, a vízben való manőverezéshez alkalmazkodott. Növényevők. A családnak csak 1 élő neme létezik, amelybe 2 ma is élő faj tartozik: az eurázsiai hód és a kanadai hód. Eurázsiai hód – Castor fiber Eurázsia legnagyobb rágcsálójának testtömege 20–33 kilogramm, testhossza 75 centimétertől egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Barna bundája tömött, selymes és vízhatlan, szemei és fülei kicsik, orrát és fülét bőrlebennyel el tudja zárni a víz alatt. Hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjait. Az európai hód kanadai rokonával ellentétben nem épít hódvárakat, és gátakat is csak ritkán emel, vackát inkább a partfalban ássa ki. Az akár tizenegy méteres hosszúságot is elérő folyosórendszer bejárata a vízből nyílik. A lakóüreg átmérője 50–80 centiméteres, itt 5–8 állat (egy szülőpár, a tavalyi és az idei alom) él. A család kisebb állandó territóriumot tart fenn a vízpart mentén, melynek határait szagjelzésekkel jelölik ki. Vándorlásra táplálékszűke esetén kerülhet sor. A faj kizárólag növényi eredetű táplálékot (lágyszárúakat, fakérget és leveleket) fogyaszt, rágásnyomai árulkodnak jelenlétéről. Rágásra metszőfogai folyamatos növekedése miatt is szükség van. A hódok kiválóan úsznak. Bundájukat a végbélnyílás körül elhelyezkedő két szagmirigy váladékával teszik vízállóvá, farkukkal kormányoznak, úszóhártyás lábaikkal pedig előrelökik magukat a vízben. Hátsó lábaik második karma speciális bundatisztító karommá módosult. Egymással füttyögéssel, szagjelzésekkel és farokcsapkodással kommunikálnak, ez utóbbival a veszélyre hívják fel a figyelmet. Természetes ellenségei az eurázsiai hiúz és a szürke farkas. Ordo: CARNIVORA (Szárazföldi ragadozók) Mellső lábukon rendszerint 5, a hátsón 4-5 ujjuk van. Karmaik erősek, hajlottak, általában élesek, esetleg visszahúzhatóak. Többségük jól fut, ugrik, egyesek úsznak is; néhány családjuk, illetve nemük teljesen vízi életmódra tért át. A szemfogak feltűnően nagyok; a metszőfogaknál nagyobbak és kúposak. A fogazat teljes, az egyes fogtípusok alakra mindig jól elkülöníthetők egymástól. Familia: CANIDAE (Kutyafélék) Karcsú testű, magas lábú, ujjonjáró ragadozók. Elülső végtagjukon 5, a hátulsón 4 ujj van. Karmaikat nem tudják behúzni. Tanulékonyak, gyors és kitartó futók. Szürke farkas - Canis lupus Alapszíne hamvasszürke vagy sárgásszürke feketével keverve. A hosszabb és durvább fedőszőr alatt tömött, puha gyapjúszőr is van. Testhossza 105-110 cm, farka 45-50 cm hosszúságú; súlya 45-50 kg is lehet. A múlt században egész Európában, így hazánkban is élt, de több országból kipusztult. A hosszú és hideg teleken mostanában is előfordul egy-egy példány, amely a szomszédos déli és keleti országokból szokott hozzánk kerülni. Életfeltételeit (zavartalan búvóhely, jelentős mennyiségű táplálék) a korábbi vadállomány mennyiségi csökkenése, valamint a külterjes állattartás megszűnése miatt ma már nem találja meg hazánkban. Vörös róka - Vulpes vulpes Bundája a háti oldalon vörös, füle hátul és a lábak mellsőoldala fekete, hasa szürkésfehér. Testhossza 65-70 cm, farka 35-40 cm hosszúságú. Hazánkban mindenütt megtalálható, de előnybe részesíti az erdőt, bokros területeket, nádasokat, valamint a nagyobb kiterjedésű gabona- és kukoricaföldeket. Az ilyen területeken készíti kotorékát földbe, sziklahasadékba, odvas fákba, kidőlt tuskó alá stb.. A háborítatlan kotorékot évekig megtartja. A földbe kapart kotorékában egy vagy több fészek lehet, és általában több kijárata van. Januárban, februárban párzik, kölykei kopaszok és vakok, gondozásukat csak a nőstény végzi. Az utódok száma rendszerint 4-6. Bár a róka a tenyészterületén előforduló, nálánál minden gyengébb állatot elfogyaszt, mégis a fő tápláléka a káros rágcsálók (pockok, egerek), de megeszi a kígyót, békát, halat, nyulat, valamint a földön fészkelő madarak tojásait és fiókáit. Betör a baromfiudvarba, és a kellően nem védett szárnyasokban kárt okoz. Jól fejlett érzékszervei (látás, szaglás, hallás) segítségével gyakran el tudja kerülni a rá leselkedő veszélyeket. A szokatlanul viselkedő (pl. feltűnően szelíd) rókával legyünk óvatosak, mert az ilyen állatok nem ritkán veszettségben szenvednek. Familia: URSIDAE (Medvefélék) Nagy termetű ragadozók, az óriáspanda kivételével, mely kizárólag bambusszal táplálkozik rendszerint ötujjúak. Lábaik hosszúak és erősek, a farkuk rövid. A mérsékelt égövi falyokra jellemző, hogy téli álmot alszanak. Barnamedve - Ursus arctos Bundája egységes barna színezetű. Teste 1–2,8 méter hosszú, tömege ennek megfelelően 100– 340, ritkán akár 450 kg is lehet. Szőrzete sűrű és legfeljebb 10 centiméter hosszú. Feje általában kerek, kis lekerekített fülekkel. Széles koponyája van. Szájában 42 fog ül. Igen erős a csontozata. Hatalmas mancsain 10 centiméteres karmok találhatók. Jellemzően az összefüggő, nagy erdőségekben él. Bár rendszertanilag és fogazata alapján a ragadozók közé tartozik, a gyakorlatban tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű állat. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt, ősszel gyümölcsöket — alma, vadalma, körte, vackor, szilva, kökény. Szereti a gabonát is. Familia: MUSTELIDAE (Menyétfélék) Kis és közepes nagyságú ragadozók, rendszerint ötujjúak. A vízben élők úszóhártyával rendelkeznek. Karmaik rövidek, lekerekítettek, fülkagylóik kicsik. Egyeseknél a végbéltájékon levő bűzmirigyek váladékának szaga visszataszító. Gereznájukból értékes prémet készítenek. Hermelin - Mustela erminea Színe nyáron vörösbarna, hasalja fehér; télen felül hófehér, alul kissé sárgásfehér. A farok vége télen-nyáron fekete. A hím testhossza 24-29 cm, a nőstényé 21-24 cm; a farok 8-9 cm hosszúságú. Hazánkban bár mindenütt előfordul, gyakrabban mégis inkább a bokros, ligetes mezőkön, a nádasok szélén, a vízinövényekkel gazdagon benőtt mocsarak környékén találhatjuk. A két ivar a párzási idő kivételével külön-külön fészekben lakik. Párzási ideje február és március, a kölykök száma 3-5. Fészkét a vizek partján szénaboglyába, nádkúpba készíti, amelyet a nád és gyékény termésével bélel ki. Emberi település környékére ritkán húzódik, legfeljebb hideg telek idején. Tápláléka főleg kisemlősök, ürge, az alacsonyabb bokrokon, a földön és a part oldalakban fészkelő madarak tojásai és fiókái; de elfogyasztja a békát, kígyót és a halat is. Eurázsiai menyét - Mustela nivalis Szőrzete a háti oldalon és a test két oldalán fahéjbarna, hasalja fehér. A két ivar között méretbeli különbség van: a hím 13-24, a nőstény 11-22 cm hosszúságú a farok nélkül, amely egynegyede a test hosszának. Hazánkban mindenütt előfordul; a szántóföldeken, bokros, fás helyeken és a kertekben érzi magát otthonosan. Az emberi lakások közelében csak télen tartózkodik és ilyenkor istállókban, farakások és gazdasági épületek környékén láthatjuk. Márciusban párzik, fészke növények által jól takart kő- vagy farakások, hörcsög- vagy ürgelyukban található. Állandóan kutat és mozog, bebúlyik az egér- pocok-, hörcsög- és patkánylyukba is az áldozata után. Megöli azonban a házi szárnyasokat, a földön fészkelő madarakat, mezei és üregi nyúl kicsinyeit is, ami által kárt is okoz. Sokkal több állatot megöl, mint amennyit elbír fogyasztani. Zsákmányának általában a tarkóját rágja ki, és az agyvelejét fogyasztja el. Közönséges görény - Mustela putorius Alapszíne sötétsárga, amit hosszú, fekete vagy barna fedőszőrök borítanak. Oldalai világosabbak, a hasalja sötétbarna. Szája körül fehér folt látható, amely a szemen is keresztülhúzódik. Lábai és a farok fekete. Testhossza 35-45 cm, a farok 13-19 cm hosszúságú. Nyáron inkább a házaktól távol a szabadban él, télen azonban az emberi települések közelében tartózkodik. Városokban, falvakban, tanyákon vagy szőlőhegyeken levő épületekben telepszik meg. Vackát is az ilyen helyeken fedezhetjük fel, amelyek az elfogyasztott emlősök szőréből, kóc- és rongymaradványokból készít. Márciusban párzik, a hím és a nőstény csak ilyenkor van együtt; általában 3-12 fiat ellik. Igen sok egeret, mezei pockot, patkányt, ürgét pusztít el, de a baromfiólakban és a házi nyulak között is vadászik. Gyakran tetemes kárt okoz a rosszul épített galambketrecek lakói között is. A menyétfélék közül a görény használja leggyakrabban a bűzmirigyeit; üldözőit undorító bűzt árasztó váladékkal fröcsköli le, ezért más ragadozók sem szívesen támadják meg. Gereznája értékes. Nyest - Martes foina Szőrzete fénylő szürkésbarna, pehelyszőre fehéres. Különös ismeretőjele a torkán kezdődő, és a mellére, továbbá a mellső lábak belső oldalára húzódó fehér folt. Testhossza 40-50 cm, a farok 20-25 cm hosszúságú. Élőhelye eredetileg az odvas fákban bővelkedő erdők, ahonnan azonban a korszerű erdőművelés miatt kiszorult, és a bőséges táplálékot és búvóhelyet biztosító emberi települések környékére húzodott. Napjainkban az erdők közül inkább a hegyvidékiekben fordul elő. Lakó és fiadzó fészkét házak, istállók, pajták padlásán; erdőn odvas fák és sziklahasadékokban készíti. A hím és a nőstény külön fészekben lakik, csak a párosodás alkalmával keresik fel egymást. Párzásuk a nyári hónapokban történik és 8-9 hónapos vemhesség után fiadzik; a kölykök száma 3-5. Estétől virradatig jár a tápláléka után, nappal vackában alszik. Tápláléka minden kisebb-nagyobb madár és emlős. Vadtenyésztéssel foglalkozó vadgazdasdgokban, baromfiólakban, és galambdúcokban jelentős kárt okozhat. Gereznája nagyon értékes. Nyuszt - Martes martes Szőrzetének színe sötétbarna, torkán el nem ágazó sárgás folt van. Végtagjai és az orrtájék sötét. Testhossza 55 cm, a farok 25 cm hosszúságú. A sűrű, nagyobb kiterjedésű erdők lakója. Odvas fákban, mókus és nagyobb ragadozómadarak fészkében tanyázik. Párzása nyáron van, a nőstény hosszú, kb. 8-9 hónapos vemhesség után 3-5 kölyket vet márciusban, áprilisban. Fő tápláléka a mókus és a pele, de a nyulat, egér- és pocokféléket, fácánt, fürjet, foglyot stb. is megtámadja. Táplálékát főleg éjjel szerzi. Tömött gereznája értékes. Európai borz - Meles meles Szőrzete laza, fedőszőre feketével kevert fehéresszürke. Feje megnyúlt, fehéres színű, pofája oldalán, valamint a szemeken és a füleken fekete sáv húzódik. Hasa és lábai feketék, a lábain levő karmok nagyok és meggörbültek. Testhossza 60-65 cm, farka 15-18 cm hosszúságú. Kedvelt tartózkodási helye a domb- és hegyvidék mezőgazdaságilag művelt területekhez közel eső erdők. Önásta kotorékában, az ún. borzvárban él egész évben. Párzása júliusban, augusztusban történik, és az egyébként egyedül élő állat csak ilyenkor tűri el a másik közelségét. Hét hónapos vemhesség után a nőstény 3-5 utódot szül. Tápláléka az év legnagyobb részében növényi eredetű; fogyasztja a zsenge vetést, érő gabonát, kukoricát, szőlőt, valamint a vad- és termesztett gyümölcsöket. Állati eredetű tápláléka dögökből, földön fészkelő madarak tojásaiból, fiókáiból és rágcsálókból áll. Ősz végére meghízik és jelentős vastagságú zsírréteget halmoz fel, amely egyrészt téli tartalék tápanyaga, másrészt védi a hidegtől. Télire készletet nem hord, téli álma nem folytonos, időnként télen is előjön kotorékából. A mezőgazdasági kultúrákban, illetve a jól gondozott vadtenyészetekben kárt okozhat. Európai vidra - Lutra lutra Szőrzete felül sötétbarna, alul világosabb. Az ujjak között a karmokig úszóhártya feszül ki. Farka hengeres, vastag, vége felé keskenyedő. Füle kicsi, a szőrzetből alig látszik ki és a víz alá merüléskor egy bőrredővel elzárható. Testhossza 65-90 cm, farka 35-50 cm hosszúságú. Hazánkban nagyobb folyók, tavak és mocsarak környékén több-kevesebb számban él. A félreeső, jól kotorható partban éger-, nyár-, vagy fűzfák gyökerei közé rejti, és növényi anyagokkal béleli lakó- és fiadzó fészkét. A kotoréknak a kijárata kb. 0.5 m mélyen a víz alatt van. Vad és gyanakvó természetű, nem viseli el a gyakori háborgatást. A hím és a nőstény a párzási időszakot kivéve külön kotorékban tartózkodik. Januárban, februárban párzik, és rendszerint májusban 2- 4 utódot hoz világra. Ősz felé szétválik a család, és főleg a fiatalok jelentős nagyságú utat tesznek meg a megfelelő élőhely keresése közben. Főleg rákokkal és halakkal táplálkozik, de fogyaszt kisebb emlősöket, madarakat, békákat, csigákat és rovarokat is. Érzékszervei kitűnőek, ezért ritkán kerül a szemünk elé. Téli álmot nem alszik, télen a jég alatt vadászik tápláléka után. Familia: FELIDAE (Macskafélék) Rendkívüli alkalmazkodóképességük és vadásztechnikáik lehetővé tették azt, hogy minden élőhelyen kiválóan boldoguljanak, a trópusi esőerdőktől egészen a kopár sivatagokig. Megjelenésük is sokféle lehet: vannak kistermetű, fáramászó, karcsú vadászok, ugyanakkor hatalmas, erőteljes fajaik is léteznek. A macskafélék a lábujjaikon járnak. Egy kivétellel valamennyi macskaféle behúzható karmokkal rendelkezik, melyek nyugalmi helyzetben a lábujjak közti tokokban helyezkednek el. A macskaféléknek tipikus ragadozó fogazatuk van. Vadmacska - Felis silvestris Külseje hasonlít a szürke házi macskához, de annál erőteljesebb testű. Karmait bőrtasakba vissza tudja húzni. Farka a tövétől a hegyéig egyformán vastag és 7-8 fekete gyűrű található rajta. Testhossza 50-75 cm, a farok 25-40 cm hosszúságú. Hazánkban egykor jóval kiterjedtebb volt az előfordulása; ma már csak a hegyvidékek erdeiben él jelentéktelen számban. Odvas fákban, sziklarepedésekben, elhagyott róka- és borzkotorékban, farakások alatt, lakatlan erdei épületekben stb. üti fel tanyáját. Januárban, februárban párzik, párzását pacsmagolásnak nevezzük. Három hónappal később a nőstény 3-5 utódot ellik. Tápláléka nagyon változatos; főleg kisebb emlősöket fogyaszt (egér, pocok, mókus, nyúl, nyuszt, nyest), valamint különféle madarakat. Eurázsiai hiúz – Lynx lynx Testhossza 80–130 centiméter, marmagassága 60–75 centiméter, farokhossza 11–24.5 centiméter és testtömege 8–38 kilogramm. A hím körülbelül 15 százalékkal nehezebb a nősténynél. A végtagok nagy, erős és kerekded mancsokban végződnek. Rövid, szinte csonkának ható fekete végű farkát fel tudja mereszteni. Túlnyomórészt éjjel tevékeny, de napközben is lehetnek aktív periódusai, különösen ha éhes, és nincs kitéve üldöztetéseknek. Nappali pihenőjét valamilyen rejtett helyen tölti, ami lehet egy hasadék, barlang, üreg vagy nagyon sűrű bozót. Helyenként borz- vagy hódvárakba is behúzódik nappalra. Egyetlen éjszaka alatt akár 20 kilométernyi távot is megtehet. Többnyire magányosan jár, territóriumát vizeletének szaganyagával jelöli meg. Tápláléka a kisemlősöktől az őzekig és a szarvasborjúig terjed. Az ivarérettséget 1.5-2 éves korban éri el. A párzási időszak februármárcius között van. Legfeljebb 4 kölyök jön a világra. Ordo: ARTIODACTYLA (Párosujjú patások) A végtagok páros ujjal támaszkodnak a talajra. Többféle élőhelyet hódítottak meg, a nyílt, füves pusztáktól és szavannáktól a sűrű aljnövényzetű erdőkön át a hegységekig. A párosujjú patások szaglószervei kiválóak, részben a ragadozók észrevételében, részben a fajtársak jelzéseinek felfogásában van jelentőségük. Familia: SUIDAE (Disznófélék) Vaddisznó - Sus scrofa Teste zömök, oldalról összenyomott, gerincvonala hátrafelé lejt. Feje nagy, kúp alakú, orra megnyúlt, a végén orrkorong van. Szemfogai agyarakká fejlődtek. Szőrzete hosszú szálú serteszőr; télire a serték között rövid, puha gyapjúszőrzet fejlődik; a szőrzet színe barnásfekete. Testhossza 150-180 cm, magassága 85-95 cm, testsúlya 200 kg is lehet. Eredetileg mocsárlakó állat volt, ma azonban inkább erdőkben él. Legnépesebb állományai a Bakonytól a Bükkig élnek, de az ország egyéb területein is előfordul. Mocsárlakó tulajdonságát megőrizve tartósan csak az olyan helyen marad meg, ahol ivóvizet és a fürdéshez alkalmas dagonyát talál. A vaddisznó poligám, természetes együttélési formája a konda. Párzásuk (búgás) októbertől decemberig tart. Rendszerint márciusban 5-7 malacot ellik, amelyek hosszában futó világos és sötét csíkokkal tarkázottak. Mindenevő állat lévén táplálkozási módja és tápláléka nagyon változatos. Mindent megeszik, ami elfogyasztható; a növények termését, szárát, gyökereit, gumóit; felfalja az útjába eső csigát, békát, hernyót, lárvát, férgeket, földön fészkelő madarak tojásait és fiókáit stb. Táplálékát éjszaka keresi, nappal az erdő sűrűjében rejtőzködve pihen. Mezőgazdasági területeken a termény tiprásával, kitúrásával és elfogyasztásával nagy károkat okoz. Vadásztrófeájáért (agyar), értékes húsáért és bőréért rendszeresen vadásszák. A házisertések őse. Familia: CERVIDAE (Szarvasfélék) Dámszarvas - Dama dama Szőrzetének színe nyáron vörhenyesbarna, télen szürkésbarna fehér pettyekkel tarkázva. A borjú mindig pettyes. Az öreg bika lapátos agancsot visel, a tehénnek nincs agancsa. Testhossza 150 cm, marmagassága 100 cm, farka 20 cm hosszúságú; testsúlya 80-100 kg. Hazánkban mintegy 2000 dámvad él, betelepítése görög-római közvetítéssel történhetett; őshazája a Földközi-tenger vidéke. Legismertebb hazai előfordulása Gyulaj (Tolna megye) és környékének erdőségei, amely állomány alapítása az 1700-as évekre nyúlik vissza. Kisebb számban hazánk egyéb területein (Békés, Somogy, Pest stb. megyék) is elő fordul. Üzekedése (barcogás) októberben történik, a bőgés idején a bikák elfoglalják az ún. bőgőteknőiket, amelyet más bikákkal szemben védelmeznek, és ahol a teheneket befedezik. A párzás időszakában a bikák gyakran összeakaszkodnak, és viadalukat messzehangzó agancscsattogás jelzi. A tehén májusban, júniusban egy, néha két borjat ellik, amelyek fejletten születnek. Agancsát az öreg bika elhullatja, az ősz elejére azonban az új agancs már érett. Növényi anyagokkal táplálkozik, és szívesen elfogyasztja a mesterséges etetéssel felkínált táplálékot (lombtakarmány, makk, vadgesztenye, gyümölcsök stb.). Húsa, bőre jelentős exportcikk; agancsa, a dámlapát pedig megbecsült és sokra értékelt trófea. Gímszarvas - Cervus elaphus Szőrzete nyáron vörhenyesbarna, télen szürkésbarna színű. A bika többágú agancsot visel, a tehén agancs nélküli. Legnagyobb termetű vadon élő emlősünk. Testhossza 160-200 cm, magassága 120-130 cm, farka 15 cm hosszúságú testsúlya 160-200 kg is lehet. Hazánk hegyés dombvidéki erdeiben él, de előfordul síkvidéki, sőt lápos területek erdeiben is. Kedvenc tartózkodási helye a nem háborgatott, tisztásokkal, rétekkel és művelt területekkel határos erdők. Nagyobb számban csak ott található, ahol elegendő víz áll rendelkezésére; az ivóvízen kívül szintén életfeltétele a fürdés (dagonyázás). Párzása általában szeptember folyamán szokott történni; a párzási idő alatt a bika jellemző hangja a bőgés. A bőgés idején a bikák agancsaikkal heves küzdelmet vívnak a csapatokba tömörült tehenekért. Rendszerint egy, ritkábban két borjú május-júniusban születik, amelyek fejletten - szőrösen, nyitott szemmel és önálló mozgásra képesen - születnek. Táplálékát az erdők és a környező mezőgazdasági területek adják; az erdőben füvet, zsenge hajtást, lágy fák kérgét, erdei magvakat és gyümölcsöket; a mezőgazdasági területeken valamennyi termesztett növény zöld részét, termését, gumóját stb. fogyasztja. Az agancson kívül húsa és bőre egyaránt keresett piaci áru. Európai őz - Capreolus capreolus Színe nyáron sárgásbarna, télen szürke. Farán nagy fehér folt, a "tükör" látható. A bak általában 3 ágú agancsot visel. Legkisebb csülkös vadunk, testhossza 120-130 cm, marmagassága 75-80 cm, farka 2 cm hosszúságú; súlya 15-25 kg. Nálunk elsősorban a domb- és hegyvidék erdeiben fordul elő, de megtalálható az Alföld kisebb-nagyobb facsoportjaiban, ártéri területein, sőt jelentős számban élnek a fátlan mezőgazdasági kultúrákban (gabona, kukorica stb.). Párzása júliusban, augusztusban történik, a suta az üzekedéskor nem változtatja a helyét, a bak keresi fel, és a sutát kergető bak jellegzetes körbefutó nyomai a boszorkánygyűrű. Májusban, júniusban a suta többnyire két gidát ellik, amelyek fejletten születnek. Az őz tápláléka az erdő és mező nedvdús növényéből kerül ki. Szívesen fogyasztja a gyenge hajtásokat, rügyeket, leveleket, erdei füveket; lucernát, herét, őszi vetést stb. Húsán és bőrén kívül a bakok agancsa kedvelt trófea. Familia: BOVIDAE (Tülkösszarvúak) Muflon - Ovis gmaelini orientalis A kosok színe nyáron vörösesbarna, a hátukon sötétbarna árnyalattal. Az egész alsó oldaluk, a lábak térd alatti része, valamint a száj elülső része fehér. A jerke (nőstény) színe világosabb. A kosok fejdísze a csigaszerűen megcsavarodott tülkös szarv. Testhossza 120- 130 cm, marmagasság 70 cm, farka 10 cm hosszúságú; súlya 35-40 kg. Hazánkban 1868-ban telepítették be, és ma már a Dunántúlon, a Mátrában és a Bükkben is meghonosodott. Az erdős, sziklás területek a számukra alkalmas élettér. Télen-nyáron csapatosan járnak, a csapat biztonságára az öreg jerke ügyel. Érzékszervei közül a látása, hallása és szaglása nagyon fejlett. Párzása novembertől decemberig tart, ilyenkor a kosok gyakran viaskodnak, és csigáikat messze hangzó koppanásokkal ütik össze. A jerkék áprilisban általában egy, ritkábban két bárányt ellenek. Tápláléka az erdő növényzete, fű, fiatal hajtások, lomb, makk, vadgyümölcs stb. Hosszú és tartósan havas, hideg teleken etetésre szorulnak. Hazánkban élő muflonok száma mintegy 2500 darab. Húsa és bőre értékes, csigája kedvelt trófea. Természetvédelmi szempontból igen káros, az aljnövényzetet kipusztítja, a talajeróziót elősegíti.__