SZAPORODÁS.pdf

1  Emelt szintű vizsgakövetelmények 2024 4.9. Szaporodás és egyedfejlődés 4.9.1. Szaporítószervek Kulcsfogalmak  Nem (sexus), elsődleges és másodlagos nemi jellegek, férfi és női külső és belső nemi szervek,...

1  Emelt szintű vizsgakövetelmények 2024 4.9. Szaporodás és egyedfejlődés 4.9.1. Szaporítószervek Kulcsfogalmak  Nem (sexus), elsődleges és másodlagos nemi jellegek, férfi és női külső és belső nemi szervek, petefészek, petesejt (sejtmag, sejthártya, fénylő réteg, tüszőhámsejtek rétege), kemotaxis, kapacitáció, petevezeték, méh, here, hímivarsejt (fej, nyak, farok), meiózis, mellékhere, ondóvezető, egy- és kétpetéjű ikrek. Gondolkodási művelet  Ismertesse a férfi és női nemi szervek felépítését, működését, valamint a megtermékenyítés folyamatát.  Ismertesse a nem meghatározottságát (kromoszomális, ivarmirigy általi, fenotípusos nem).  Ismerjen fel ábráról petesejtet és hímivarsejtet és ezek részeit.  Ismertesse ábra alapján az ivarsejtek fejlődését. 4.9.2. Egyedfejlődés Kulcsfogalmak  Megtermékenyítés, zigóta, szedercsíra, hólyagcsíra, beágyazódás, barázdálódás, fejlődés szakaszok (embrionális előtti, embrionális, magzati), embrió, magzat, magzatburkok, méhlepény, várandósság, szülés, magzati keringés. Gondolkodási művelet  Ismertesse a fogamzás feltételeit (biológiai, életmódbeli), a várandósság jeleit, a várandósság alatti hormonális és élettani változásokat, a méhen belüli fejlődésének főbb szakaszait (anatómiai és időbeli elhelyezés), a méhlepény és a magzatvíz szerepét; értékelje a terhesség alatti egészséges életmód jelentőségét.  Magyarázza a magzati és anyai vérkeringés kapcsolatát.  Magyarázza a kapcsolat jelentőségét az immunrendszer szempontjából.  Hasonlítsa össze genetikai szempontból az egy- és kétpetéjű ikreket, magyarázza kialakulásuk okait.  Ismertesse a szülés szakaszait, a szoptatás biológiai folyamatait, biológiai jelentőségét.  Ismertesse az ember posztembrionális fejlődésének legjellemzőbb változásait (tömeg- és hosszgyarapodás, fogak megjelenése, mászás, ülés, járás, beszéd,  kézhasználat, nemi érés, a gondolkodásmód változása, öregedés).  Értelmezzen az egyedfejlődés során tapasztalható változásokat összehasonlító táblázatot.  Indokolja, hogy a társadalmi, életmódbeli hatások befolyásolják az egyedfejlődés ütemét.  Magyarázza a különbséget a klinikai és a biológiai halál fogalma között. 2  Elemezze képen vagy rajzolt ábrán a szaporító szervrendszer jellemző szerveinek (petefészek, here) szövettani metszetét. 4.9.2.1. A szaporodás, fejlődés egészségtana Kulcsfogalmak  Nőgyógyászati szűrővizsgálatok, terhességi szűrővizsgálatok, családtervezés, terhességi tesztek, terhességmegszakítás, meddőség, terhesgondozás, nemi úton terjedő betegségek. Gondolkodási művelet  Indokolja a nőgyógyászati szűrővizsgálatok, a hasi ultrahangvizsgálatok jelentőségét.  Értékelje a terhességi szűrővizsgálatok céljait.  Ismertesse a családtervezés különböző módjait, terhességi tesztek lényegét (mit, miből mutatnak ki), a terhességmegszakítás lehetséges következményeit.  Nevezzen meg a meddőség hátterében álló okokat (pl. ivarsejttermelés zavara, hormonzavarok) és azok kezelésére szolgáló lehetőségeket (mesterséges megtermékenyítés, hormonkezelés).  Ismertesse a várandósság jeleit, a terhesgondozás jelentőségét, a várandósság és szoptatás alatt követendő életmódot, a szoptatás előnyeit a csecsemőre és az anyára nézve.  Értelmezzen a fogamzásgátlók hatékonyságáról, egészégügyi hatásairól szóló információkat.  Ismertesse, hogyan előzhetők meg a nemi úton is terjedő betegségek (szifilisz, AIDS, trichomoniasis, Chlamydia, daganatok, gombás betegségek). 3  Önreprodukció, szaporodás 4 5  4.9. Szaporodás és egyedfejlődés Készítette: Vizkievicz András A fejezet a követelményrendszer 4.9. pontja alapján készült. Alapfogalmak Minden gerinces élőlény – és így az ember is – váltivarú, mivel anatómiai különbségek és a szaporodásban játszott szerepek alapján az egyedek női nemre és hímnemre különülnek el. A külső és a belső nemi szervek eltérő felépítése és működése (ivarsejt, ivari hormonok termelése) alakítja ki az elsődleges nemi jelleget (ivari jelleg). A másodlagos nemi jellegek a szaporodással közvetlen kapcsolatban nem álló, de nemhez kötött testi és pszichikus tulajdonságok összessége. Ide sorolhatók egyrészt külsődleges tulajdonságok, mint pl. a csontrendszer arányai, a szőrzet jellege stb., ill. ide tartozik még a nemi identitás, a nemi magatartás stb. is. E jellegek a pubertás korban alakulnak ki nemi hormonok hatására. Az ember esetén a nem meghatározása komplikált, ezért több szintjét lehet megkülönböztetni. 1. A kromoszomális nem azt fejezi ki, hogy az adott egyed ivari kromoszómái milyen összetételűek, XX esetén női, XY esetén hím jellegű kromoszomális nemről beszélünk. 2. A gonadális nem az ivarmirigyek (gonádok) – petefészek, here – minőségét fejezi ki. Az ivarmirigyek az ivari kromoszómák által kódolt genetikai információk alapján embrionális korban alakulnak ki. Az embrionális fejlődés első 3 hónapjában a két nemben azonos módon fejlődnek a gonadok. Ha az egyedben XX ivari kromoszómapár van jelen, petefészkek jönnek létre az ivarszervkezdeményekből, XY esetén herék fejlődnek ki. 3. A genitális nem – fenotípusos nem – a külső ivarszervek – genitáliák – minősége alapján határozható meg, kialakulását az embrionális korban a gonádok által termelt nemi hormonok irányítják, kb. a 3. hónaptól. 4. A pszichés nem a szexuális magatartás, ill. a nemi identitás alapján határozható meg, amelyet a genitáliák minősége, a másodlagos nemi jellegek, az idegrendszert ért hormonális hatások, továbbá egyéb pszichés tényezők alakítanak ki. 5. A nemi magatartást a pszichés nem és a hozzá tartozó társadalom által meghatározott viselkedésforma alakítja ki. A Magyar Pszichiátriai Társaság állásfoglalása: „…Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a születéskor meghatározott nem számos esetben még biológiailag sem olyan egyértelmű, mint amilyennek első megközelítésben látszik. A születéskor az újszülött nemét döntően a testi adottságok, a külső nemi jelleg megtekintésével állapítják meg, ez alapján anyakönyvezik. Az újszülött nemét ugyanakkor a genetikai meghatározottság mellett egyéb biológiai tényezők is befolyásolják (pl. a hormonális rendszer működésének zavarai), emiatt fizikai adottságai szemrevételezés alapján teljes mértékben nem mindig megítélhetőek. A nemi identitás alakulása tehát pusztán biológiai megközelítésben is bonyolult és érzékeny folyamat, amely változhat az élet során. A környezeti hatások ezt a folyamatot - főként a társadalom különféle 6 szerepelvárásai révén, például, hogy “a fiúk nem sírnak”, vagy hogy “a lányok inkább babázzanak” - valamelyest árnyalhatják ugyan, de alapvetően és meghatározó módon nem befolyásolják. Hasonló a helyzet a transzszexualizmussal is. A szexuális orientációt jelenlegi tudásunk szerint szintén döntően biológiai tényezők befolyásolják, kialakulásában a genetikai meghatározottság mellett nagy szerepet játszanak egyéb biológiai változók (pl. hormonális hatások, idegrendszeri fejlődés) is. A pszichoszociális hatások szerepe a biológiai faktorok mellett nem meghatározó mértékű. … Mindez azt jelenti, hogy a szexuális kisebbségekbe sorolható személyek nem maguk választják a sorsukat, a nemi identitásukat vagy szexuális orientációjukat, hanem azt döntően az általuk nem befolyásolható, nem irányítható komplex biológiai folyamatok határozzák meg. Az előzőek értelmében határozottan állást foglalunk amellett, hogy a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható. …” 4.9.1. Szaporítószervek A férfi nemi működés A férfiak belső nemi szervei  a herék,  a mellékherék,  az ondóvezetékek,  az ondóhólyagok,  a prosztata, és  a Cowper-féle mirigyek. A herék A herék, mint ivarmirigyek (gonadok), kettős feladatot látnak el,  egyrészt hímivarsejteket termelnek,  másrészt nemi hormonokat – tesztoszteron – választanak el, ezért belső elválasztású mirigyeknek is tekinthetjük őket. Működésüket – hímivarsejt termelést, nagyobb mennyiségű tesztoszteron termelését – 12-13 éves korban kezdik meg az agyalapi mirigy tüszőserkentő, ill. sárgatest serkentő hormonjai növekvő koncentrációinak hatására. A here működése folyamatos, a pubertás kortól kezdve egészen időskorig tart. A herék fejlődése A herék a hasüregben jönnek létre az embrionális fejlődés 3 hónapját követően, majd a születés előtt a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba süllyednek, mivel működésük a testhőmérsékletnél 2-3 °C-kal alacsonyabb körülményeket igényel. A herezacskó falában található simaizomréteg hidegben összehúzódással, melegben elernyedéssel segíti az optimális hőmérséklet fenntartását. A here felépítése A here kanyargós lefutású, ún. herecsatornácskákból áll. A herecsatornácskák falában képződnek a hímivarsejtek. A csatornácskák közti kötőszövetben tesztoszteront termelő sejtcsoportok helyezkednek el, amiket Leydig-féle köztes sejteknek nevezünk. 7 A hímivarsejtek, a spermiumok képződése A haploid hímivarsejtek a herecsatornák szélén található diploid, ún. csírahámsejtek meiózisával jönnek létre a nemi érést követően az agyalapi mirigyben termelődő tüszőserkentő hormon (FSH) hatására (kb. 70 nap alatt). A fejlődés különböző stádiumaiban levő egyes ivarsejtformák a csatornácskák alapi részétől fokozatosan tolódnak felfelé, egészen a csatornák üregéig, melyet mire elérnek, kialakul érett, végleges formájuk. A hímivarsejtek fejlődése és érése a herecsatornák falában lévő Sertoli-féle dajkasejtek az üreg felé néző kehelyszerű tágulatában zajlik. A folyamatot parakrin elválasztással is segítik, működésüket a tesztoszteron irányítja. Az FSH hormon ivarsejtképzést serkentő hatása is a Sertoli sejteken keresztül érvényesül, ugyanis ezek tartalmazzák a hormon megkötésére alkalmas receptorokat. A hímivarsejtek kialakulása, fejlődése a spermatogenezis  A herecsatornácskák falának külső szélén az embrionális fejlődés során ősivarsejtekből osztódással diploid spermatogóniumok (csírahámsejtek) jönnek létre. (3)  Az ezt követő nyugalmi szakasz serdülésig tart.  Pubertás korban a spermatogóniumok növekedésnek indulnak és az I. spermatocitát hozzák létre.  Az I. rendű spermatociták osztódva haploid II. spermatocitákat termelnek (meiózis I fő szakasza).  A II. rendű spermatociták meiózisuk befejeztével gömbölyded haploid spermidákat eredményeznek (4).  A spermidák további érése Sertoli-féle dajkasejtek üreg felé néző, kehelyszerű tágulataiban zajlik. A hímivarsejtek felépítése A hímivarsejtnek alapvetően 3 fő része van: fej, középrész, farok. A fej lényegében a haploid örökítőanyagot magába foglaló sejtmagot és az ún. akroszómát tartalmazza, ami a petesejtbe történő behatolást segítő enzimeket – hialuronidáz – tárolja. A középrész tartalmazza a mozgáshoz energiát – ATP-t – szolgáltató mitokondriumokat. A farok tulajdonképpen egy ostor, a hímivarsejtek mozgását teszi lehetővé. A mellékherék A herecsatornácskák összeszedődve a mellékherékbe torkollanak, amelyek ív alakban simulnak a herék hátsó falára. A mellékherében tárolódnak (8-12 napig) és fejezik be érésüket – utóérés – a spermiumok, itt alakul ki a mozgásképességük és itt válnak alkalmassá a megtermékenyítésre. Az utóérés során a spermium energiafogyasztása lecsökken, nyugalmi állapotba kerül. 8 Az ondóvezetékek és az ondóhólyagok Az ondóvezetékek a mellékherékből folytatódó, a spermiumok továbbítására – perisztaltikus mozgással – szolgáló izmos falú csövek. Az ondóhólyagok (seminal vesicle) az ondóvezetékekhez csatlakozó páros mirigyek. Az ondóhólyagok lúgos váladéka adja az ondó egy jelentős részét, tartalmaz fruktózt, a hímivarsejtek fő energiaforrását, ill. prosztaglandinokat, melyek serkentik a spermiumok mozgását és a méhfal összehúzódását, elősegítve ezzel a megtermékenyítést. E váladékkal a spermiumok csak az ejakulációkor keverednek, aminek hatására mozgásuk aktiválódik. A prosztata (dülmirigy) A prosztata a legnagyobb járulékos mirigye a férfiak belső nemi szervrendszerének, a húgyhólyag alatt helyezkedik el. Páratlan, sok simaizmot tartalmazó, lúgos kémhatású, a spermiumok mozgását fokozó, a hüvely savas kémhatását semlegesítő váladékot termelő szerv. Fala simaizom rétegének összehúzódása továbbítja az ondófolyadékot ejakulációkor a húgycsőbe. A prosztata területén egyesül egymással a húgyhólyagból eredő páratlan húgycső és az ondóhólyag váladékát is felvevő páros ondóvezeték. Innen a húgyutak és az ivarutak közös szakaszban, a péniszben folytatódnak. A prosztata után a húgycsőhöz kapcsolódnak a páros, borsó nagyságú Cowper-féle járulékos mirigyek, váladékuk az erekció alkalmával síkossá teszi a pénisz végét, elősegítve a közösülést, a koituszt. Az ondó (sperma) Az ondó a here és a járulékos mirigyek által termelt váladék, tartalmazza  az aktív hímivarsejteket,  az ondóhólyag fruktóz és prosztaglandin tartalmú termékeit,  a prosztata lúgos kémhatású, mennyiségét tekintve legjelentősebb folyadékát. Egy ejakuláció alkalmával kilövellt mennyisége 1,5-5 ml, ml-enként kb. 150 millió spermiummal. Külső nemi szervek A férfi külső nemi szerve a pénisz vagy hímvessző, amely merevedésre képes párzószerv. Három fő része van: a töve, a teste és a vége, a makk. A hímvessző bőre igen vékony, szőrtelen, a pénisz csúcsán visszahajlik és egy redőt képez, ez a fityma. A fityma nem borítja be teljesen a makkot, részben visszahúzódik. A fitymát egyes népek rituális okokból eltávolítják (körülmetélés). A péniszben ún. erektilis szövetből felépülő hengeres testek találhatók, ezek közül a barlangos testek páros képződmények, a húgycsövet körülvevő szivacsos test pedig páratlan. 9 Nyugalmi állapotban nagyon kevés vér folyik át a pénisz érrendszerén, mivel az artériák nagyrészt zárva vannak. Nemi izgalomkor az artériás véráramlás a verőerek tágulása miatt fokozódik, ugyanakkor a vénás visszaáramlás – a vénák összenyomódása miatt – csökken, aminek eredményeként az erektilis szövetek üregei megtelnek vérrel, a pénisz megmerevedik, ez az erekció. A merevedés kiváltásában elsősorban keresztcsonti paraszimpatikus idegek aktivitása játszik szerepet. A nemi izgalom csúcspontján – szimpatikus hatásra – következik be az ondó kilövellése, az ejakuláció, amelyet egyrészt a gátizmok, másrészt a prosztata, az ondóvezetékek és az ondóhólyagok együttes összehúzódása tesz lehetővé. A férfi nemi működés hormonális szabályozása A here, mint ivarmirigy, endokrin szervnek tekinthető, mivel  a csatornácskák közötti kötőszövetben elhelyezkedő Leydig-féle köztes sejtek tesztoszteront,  a Sertoli-féle sejtek inhibint termelnek. A tesztoszteron szteroid hormon,  egyrészt serkenti a Sertoli-féle sejtek működését, a spermiumok képződését,  másrészt felelős a férfiak másodlagos nemi jellegeinek kialakításáért,  a zsírszövetekben ösztrogénné alakulhat. A férfiakra jellemző másodlagos nemi jellegek:  a vállöv és a mellkas erőteljes, a medence szűk és magas,  kifejezett arc és testszőrzet,  a gégefő erősebb, a hang mélyebb,  a psziché férfias. A here működését – a spermiumok és a tesztoszteron termelődését – közvetlenül az agyalapi mirigy szabályozza negatív visszacsatolással.  A tüszőserkentő hormon a Sertoli sejtekre hat, serkenti a spermiumok képződését,  a sárgatest serkentő hormon a Leydig sejtek működését, s ezáltal a tesztoszteron termelődését fokozza.  A Sertoli sejtek hormonhatású inhibinje a tüszőserkentő hormon,  a Leydig sejtek tesztoszteronja a sárgatest serkentő hormon termelődését gátolja. A nemi működéseket, az ivari hormonok elválasztását az agyalapi mirigy FSH és LH termelődésének szabályozásával a hipotalamusz is befolyásolja közvetett módon, serkentő neuroszekrétumok – GnRH (Gonadotropin releasing hormon) – elválasztása révén. A here tesztoszteron termelése az egyes életszakaszokban eltérő, nagyobb mértékben serdülőkorban kezd termelődni, elválasztása folyamatos és élethosszig tart. A hímivarsejtek termelése a pubertáskortól kezdődően – változó intenzitással – folyamatos és szinte élethosszig tart. 10  A női nemi működés A nők belső nemi szervei  a petefészkek,  a petevezetők,  a méh, és  a hüvely. A nők nemi működése – szemben a férfiakéval – ciklusosak, a petefészkek felváltva többnyire egy-egy petesejtet érlelnek havonta, melynek egymást követő fázisai az egész női nemi működésre, ill. a nemi szervek állapotára hatást gyakorolnak. A petefészkek, mint ivarmirigyek, a herékhez hasonlóan  egyrészt ivarsejteket hoznak létre, ill. érlelnek,  másrészt szteránvázas nemi hormonokat termelnek. A női nemi működés ciklusa kb. 28 napos, a pubertáskorban kezdődik és kb. az 50. életévig tart, megszűnését klimaxnak vagy menopausának nevezzük. A petefészek felépítése A petefészek a medencében elhelyezkedő páros szerv, alakja és nagysága mandulára emlékeztet. A petefészeknek saját kivezetőcsöve nincs, a kilökődő petesejteket a petevezeték tölcsérszerűen kiszélesedő, a petefészekre ráboruló vége tereli magába. A petesejtek képződése A petefészekben, még az embrionális fejlődés alatt keletkező mikroszkópikus gömb alakú képződményeket, ún. elsődleges tüszőket találunk. Az elsődleges tüsző  közepén egy diploid, éretlen „petesejt” helyezkedik el,  amelyet egyetlen sejtréteg, a tüszőhámsejtek rétege vesz körül. Az elsődleges tüszők még magzati korban képződnek, a pubertáskorig, kb. 12-13 életévig változatlanok maradnak. Számuk a két petefészekben serdülőkorra kb. 200 000. Az embrionális fejlődés korai szakaszában a petefészek telepébe bevándorolt őspetesejtek nagyszámú osztódást végeznek és kb. a 8. hétre létrehoznak kb. 600 000 diploid oogóniumot. Születés Az oogoniumok belépnek a meiózis I. szakaszába és elsőrendű oocytákká alakulnak, amelyek laphámmal bélelt elsődleges tüszőkben helyezkednek el. Ezek száma apoptózissal folyamatosan csökken, születéskor 400 000, a pubertáskorra mennyiségük pedig már csak kb. 200 000. Az elsőrendű oocyták meiózisa az első főszakasz profázisában megreked – diplotén stádiumban – és egészen a tüszőérésig nem folytatódik. 11 A tüszők érése A tüszőérés folyamatában, a további fejlődésre kiválasztott (ún. besorozott) 10 tüszőből álló csapatból egyetlen (a legnagyobb FSH érzékenységű) – néha több – tüsző ún. domináns tüszővé alakul, amely teljesen befejezi fejlődését. A csapat többi tagja apoptózissal elsorvad. A domináns tüszőben az éretlen petesejt (elsőrendű oocyta) az első meiotikus osztódását befejezi és haploid érett petesejtté (másodrendű oocytává) alakul. A két petefészekben felváltva egy élet során kb. 400 petesejt érik meg. Az érett haploid petesejt (másodrendű oocyta) kilökődik a petefészek felszínéről (ovuláció), és alkalmassá válik a megtermékenyítésre. A peteérést és így az ivarérést az agyalapi mirigy tüszőserkentő hormonjának (FSH) növekedő koncentrációja váltja ki, ciklusosságát szintén a hipofízis működésének ciklusos jellege alakítja ki. Tüszőérés fázisai A pubertástól kezdve az FSH hatására a kiválasztott elsődleges tüszőben a petesejt térfogata megnő, a tüszőhámsejtek osztódni kezdenek, többrétegűvé válnak, létrejön a másodlagos tüsző (benne még diploid elsőrendű oocyta). A tüszőhámréteg sejtjei tüszőfolyadékot termelnek, mely egy üregben halmozódik fel a tüszőhámsejtek között. A tüszőfolyadék tüszőhormonokat, ösztrogéneket tartalmaz. A tüszőhámréteg tovább osztódik, a folyadékkal telt üreg egyre nagyobb lesz, melybe az éretlen „petesejt” (elsőrendű oocyta) egy réteg tüszőhámsejttel körülvéve bedomborodik (petedomb), ez a harmadlagos tüsző. A tüszőrepedés előtti képződményt Graaf-féle tüszőnek nevezzük, benne az éretlen „petesejt” (elsőrendű oocyta) befejezi a meiózis I. fő szakaszát és két sejtet hoz létre,  az érett petesejtet (a másodrendű oocytát), amely már haploid  és a sarki sejtet, a polocitát. A meiózis második szakasza az ovulációkor kezdődik és a megtermékenyítéskor fejeződik be. A kiválasztódott elsődleges tüszők mintegy 120 nap alatt alakulnak másodlagos, majd újabb 70 nap alatt fejlődnek harmadlagos tüszőkké, ami 14 nap alatt változik Graaf-tüszővé. 12 Lényeges különbség a petesejtek (oogenezis) és a hímivarsejtek (spermatogenezis) képződése között: 1. a. A „petesejtek” (I. rendű oocyták) már a magzati élet során létrejönnek, számuk már születéskor adott. Érési osztódások a pubertástól csak a menopauzáig vannak. b. Ezzel szemben gyakorlatilag a spermatogenezis összes szakasza – a spermatogóniumok keletkezésének kivételével, mely az embrionális korban zajlik - a pubertáskor kezdődik és az élet végéig tart. 2. a. Az oogenezis eredménye 1 teljes értékű petesejt és 3 sarkisejt. b. A spermatogenezis során 4 teljes értékű spermium jön létre. 3. a. A petesejtek mindig csak X ivari kromoszómát tartalmaznak, b. a spermiumok fele X, másik fele Y ivari kromoszómát. Az ovuláció (tüszőrepedés) Az érett tüsző a petefészek felszínéhez közel helyezkedik el, azt erősen kidomborítja. A hipofízis sárgatest serkentő hormonjának (LH) hatására a tüsző fala felreped és az érett petesejt kilökődik a petefészekből. Ez a tüszőrepedés, az ovuláció, ami a ciklus kb. 14. napján következik be. Az érett petesejt többnyire azonnal bekerül a petevezetőbe, annak szívó hatása miatt. A megtermékenyítés leggyakrabban a petevezető petefészekre boruló, kiszélesedő részén következik be, ha ez elmarad, akkor a petesejt kb. 24 óra múlva elhal, a tüsző visszamaradt része bevérzik, sejtjei osztódásnak indulnak, kitöltik a megmaradt üreget. Mivel a sejtekben élénksárga színű lipidcseppek halmozódnak fel, a kialakult képződményt sárgatestnek nevezzük, amely a progeszteron hormont termeli. A sárgatest  megtermékenyülés esetén a terhesség kb. 3 hónapjáig fennmarad, folyamatosan ösztrogént termel, ill. a főleg az embrió beágyazódását és fejlődését segítő progeszteront.  Azonban, ha a megtermékenyítés elmarad, csak kb. 10 napig működik, utána elsorvad, ezért a progeszteron szint a vérben újra lecsökken. 13 A petefészek hormonjai A petefészek elsősorban szteroid hormonokat, ösztrogént és progeszteront, kisebb mennyiségben peptid hormonokat – inhibineket – termel. A petefészek hormontermelését  közvetlenül az agyalapi mirigy szabályozza az FSH és az LH elválasztásán keresztül,  közvetve pedig a hipotalamusz a kissejtes magvakban keletkező GnRH révén. GnRH ↑ → (FSH ↑ + LH ↑) → petefészek szteroid- és peptidhormonok ↑. A szabályozás a negatív visszacsatolás elvén alapszik. A tüszőhormon (ösztrogén, pontosabban ösztradiol)  elsősorban a fejlődő tüszőben jön létre, kisebb mennyiségben a sárgatestben és a zsírszövetekben is keletkezik,  elválasztása a pubertás korban kezdődik (az ösztradiol kis mennyiségben a férfiak zsírszövetében is keletkezik), a menopauza után megszűnik.  Elősegíti az elsődleges és a másodlagos nemi jellegek kialakulását, fejlődését,  hatására érik el végleges alakjukat és méretüket a külső és a belső nemi szervek,  kiváltja az emlő fejlődését, a méhfal erőteljes vastagodását,  jellegzetes női zsírfelhalmozódást eredményez,  kialakítja a nőies pszichét.  A ciklus alatt biztosítja a méhnyálkahártya regenerálódását, vastagodását.  Termelődésének maximumát az ovuláció előtt éri el kb. a 12.-13. napon, elválasztását  közvetve a hipotalamusz GnRH-ja,  közvetlenül pedig a tüszőserkentő hormon növeli (mivel serkenti a tüszőérést).  Az FSH, LH, GnRH elválasztást  nagy koncentrációban a ciklus közepén serkenti (pozitív visszacsatolással),  a ciklus második felében alacsonyabb koncentrációban a progeszteron jelenlétében pedig már gátolja (negatív visszacsatolás). Az FSH elválasztását gátló peptid jellegű inhibinek nem csak a here Sertoli sejtjeiben, hanem a petefészek fejlődő tüszőiben és a sárgatestben is termelődnek. Az ösztrogének három fő fajtája az ösztron, az ösztradiol és az ösztriol.  A nemileg érett, de nem várandós nőkben az ösztradiolnak jut a legfontosabb szerep (az ösztradiolt tüszőhormonnak is nevezik),  az ösztron, az ösztradiol előanyaga,  az ösztriol pedig a méhlepényben termelődik, elősegíti a terhesség fenntartását és a magzat fejlődését. 14 A progeszteron  a ciklus második felében a sárgatestben keletkezik.  Megtermékenyítés esetén a sárgatest fennmarad és kb. a terhesség 3. hónapjáig termeli a progeszteront (később a méhlepény választja el a terhesség végéig),  ellenkező esetben a 24. naptól kezdve szintje néhány napon belül minimumra csökken. Hatásai lényegében a terhesség elősegítésére és megtartására irányulnak.  Előkészíti a méh falát az embrió befogadására, hatására a nyálkahártyája eléri maximális vastagságát,  bezárja a méhszájat,  akadályozza a méhösszehúzódásokat,  0,5 fokkal emeli a testhőmérsékletet.  Hatására fejlődésnek indul az emlő mirigyes állománya, előkészíti a tejelválasztást, de gátolja a tejtermelést.  Gátolja az FSH és az LH termelődését, ezért megakadályozza terhesség esetén az újabb tüszőérést. Ezen a hatáson alapszik a hormonális fogamzásgátlás, melynek során az ösztrogén és progeszteron tartalmú tablettákkal megakadályozzák a tüszőérést és a tüszőrepedést. A petevezeték (méhkürt) A petevezető a petefészket és a méhet összekötő, kb. 10-13 cm hosszúságú, ceruza vastagságú, izmos falú cső. A petefészekkel nincs összenőve, arra rojtos szélű, kiszélesedő végével ráborul. A petevezető hámja egyrétegű csillós hengerhám, ahol a csillók csapkodása a vezeték folyadéktartalmát a méh felé hajtja. A csillók csapkodása és a csőfal simaizom rétegének perisztaltikus mozgása miatt létrejövő szívóerő a petefészek felszínéről kilökődő petét beszippantja és azt a méh felé továbbítja. A méh Körte alakú, szűk üregű, a húgyhólyag fölé hajló izmos falú szerv. Megkülönböztetjük rajta a petevezetők nyílása felé kiszélesedő testet és a lefelé elkeskenyedő henger alakú nyakat. A méhnyak bedomborodik a hüvelybe, nyílását méhszájnak nevezzük. A méh fala 3 rétegű,  kívülről vékony hashártya borítja,  középen vastag simaizomréteg (myometrium) helyezkedik el,  az üreg felőli részét pedig nyálkahártya (endometrium) béleli. 15 A méh nyálkahártya hámja egyrétegű hengerhám, helyenként csillóval borítottan. A hám alatti kötőszövet összekapcsolja a hámot az izomréteggel, sejtdús, a hámból benyúló csöves mirigyekben gazdag kötőszövet. A méh nyálkahártyájának állapota nagymértékű változékonyságot mutat, melynek jellege ciklusos, fázisait a petefészek hormonok szintje határozza meg. A méhnyálkahártya menstruációs ciklusa A méhnyálkahártya állapota a 28 napos ciklus alatt folyamatosan változik. A ciklus első napja a menstruáció első napja.  A ciklus 1. napjától a kb. 4.-5. napig tartó szakasz a menstruációs fázis. A menstruáció során az előzőleg megvastagodott, vérbő nyálkahártya 2/3-a vérzés kíséretében lelökődik.  A menses után, ösztrogén hatására a helyenként megmaradt nyálkahártyafoltokból megindul a regeneráció.  Ezt követően a burjánzási fázisban kb. a ciklus közepéig a nyálkahártya egyre magasabb lesz, erekben, mirigyekben gazdagodik. A helyreállítási és a burjánzási fázisok kialakulásáért a petefészek ösztrogén hormonja felelős, ezért ezt a két szakaszt együtt az ösztrogén hatás fázisának is nevezzük.  Az ovulációt követően az elválasztási fázisban a nyálkahártya eléri a maximális vastagságát (4-5 mm), abszolút vérbő, mirigyei váladékot termelnek, mely az odaérkező embrió beágyazódását biztosítja. A nyálkahártya maximális vastagságának a kialakításáért a sárgatest progeszteron hormonja felelős (progeszteronhatás fázisa). Amennyiben  a petesejt megtermékenyül, a fejlődő embrió egy hCG nevű hormont termel, aminek a hatása, hogy fenntartja a sárgatestet kb. 3 hónapig, miáltal biztosítja a folyamatos progeszteron termelést, ami lehetővé teszi a vastag nyálkahártya fennmaradását, az embrió befogadását, táplálását.  Azonban, ha nem történik megtermékenyítés, a sárgatest sorvadásnak indul, a progeszteron koncentrációja a vérben erősen csökken, aminek következtében a megduzzadt nyálkahártya vérzés kíséretében (menstruáció) lelökődik. A női nemi működés hormonális szabályozása A ciklus eseményeinek egymásutániságát a GnRH, az FSH, az LH és a három petefészek hormon koncentrációjának meghatározott, ciklikus változása eredményezi. A különféle hormonok nemcsak egymás termelődésének a mértékére hatnak – pozitív vagy negatív visszacsatolással –, hanem befolyásolják a célsejtek receptorainak a számát, és ezzel a hormonérzékenységét. 16 A ciklus elején, a menses első napjaiban a petefészek hormonok – ösztrogén és progeszteron – koncentrációja a vérben alacsony. Ennek következtében a hipofízis tüszőserkentő hormonjának elválasztása felszabadul a gátlás alól, szintje a vérben emelkedik, gyorsul a tüsző érése. A fejlődő tüsző termeli az ösztrogént, ami a ciklus közepén pozitív visszacsatolás révén fokozza az FSH, ill. az LH elválasztását (úgy, hogy hatására nő az FSH-t és az LH-t elválasztó sejteken a GnRH receptorok száma). A sárgatest serkentő hormon koncentrációja az ovuláció előtt 24 órával maximális, hatására bekövetkezik kb. a 14. napon a tüszőrepedés. A létrejövő sárgatest megkezdi a progeszteron termelését. A ciklus második felében a progeszteron és az ösztrogén negatív visszacsatolással gátolja az FSH és az LH termelődését, ezért ezek mennyisége csökken. Eme tény az alapja a hormonális fogamzásgátlásnak; a tabletták megfelelő arányú ösztrogén és progeszteron tartalma gátolja a tüszőserkentő hormon, ill. a sárgatest serkentő hormon elválasztását, aminek köszönhetően a tüszőérés is gátlás alá kerül, így nem érik meg újabb petesejt, elmarad az ovuláció. Mivel az LH mennyiségének a csökkenése miatt a sárgatest sorvadásnak indul, csökken a progeszteron és az ösztrogén szint, ezért bekövetkezik a menses, a tüszőserkentő hormon termelése felszabadul a gátlás alól, szintje a vérben újra nőni kezd. A növekedő FSH szint előkészíti az elkövetkezendő ciklusokban szerephez jutó tüszőket is. A hüvely Kb. 7-9 cm hosszúságú, tágulékony (szülés), izmos falú cső. Falát vastag simaizom alkotja, nyálkahártyájának hámja többrétegű, hormonhatásoktól (ösztrogén) változó mértékben elszarusodó hám. A hüvelyi ciklus lehetőséget biztosít arra, hogy hüvelykenet vizsgálatával a ciklus egyes fázisaira lehessen következtetni. A hüvelyváladék kémhatása savas (tejsav baktériumok), ami megvédi a női ivarutakat elsősorban a gombás fertőzésektől. Külső nemi szervek A külső nemi szerveket lényegében a gáttájék hosszanti hasadéka alkotja, melyet a nagy és a kis szeméremajkak zárnak közre. A gát a medencefenék bonyolult izom- és kötőszöveti záró rendszere, amit a végbél, a hüvely és a húgycső fúr át (szűkebb értelemben a hüvely és a végbélnyílás közti terület). A szeméremdombot és a nagy szeméremajkakat – ezek a férfi herezacskójának feleltethetők meg – másodlagos szőrzet fedi, ami a pubertáskorban alakul ki az ösztrogén hatására. A nagy szeméremajkak között találhatók a húgycső nyílását, ill. a hüvely bemenetét határoló kis 17 szeméremajkak. A hüvelybemenetben található mirigyek váladéka nemi izgalom alkalmával megnedvesíti a hüvely nyílását, megkönnyítve a közösülést. A csikló a húgycső nyílása felett helyezkedik el, fejlődéstanilag a hímvesszőnek feleltethető meg, merevedésre képes, ingerlésével a nemi izgalom fokozható. 4.9.2. Egyedfejlődés Az ember egyedfejlődése alapvetően két fő szakaszra tagolható,  a megtermékenyítéstől a születésig tartó embrionális fejlődésre, ill.  a posztembrionális fejlődésre, amely a születéstől a halálig tartó folyamat. Az ember embrionális fejlődése Az ember embrionális fejlődése 266 nap, az utolsó mensestől számítva a várandósság 280 nap. Az egyedfejlődés korai szakaszai, ill. eseményei  Az egyedfejlődés a megtermékenyítéssel veszi kezdetét.  Ezt követően megindul a barázdálódás, mialatt gyors, egymást követő osztódásokkal kialakul az ún. szedercsíra.  Létrejönnek a csíralemezek, majd  a szervtelepekből kialakulnak az embrió szervkezdeményei.  Az embrionális szervkezdemények később funkcionáló szervekké alakulnak. A megtermékenyítést közvetlen megelőző folyamatok A női nemi ciklus 14. napján bekövetkezik az ovuláció, melynek során a petefészek felszínéről kilökődik  egy haploid petesejt (másodrendű oocyta) és  egy sarki sejt, tüszőhámsejtekkel (corona radiata) körülvéve. (A petesejt a meiózis első osztódási fázisán túl van, a sejtek már haploidok, de még 2 kromatidás kromoszómákkal). A petesejt a méhkürtbe – petevezetőbe - kerül, majd a petevezető perisztaltikus mozgásának és a csillós hám működésének eredményeképpen elindul a méh felé. A hímivarsejtek a közösülés (koitusz) alkalmával általában a méhszáj környékére kerülnek. 18 A megtermékenyítéshez szükséges, hogy a hímivarsejtek érésének utolsó fázisa, a kapacitáció is végbemenjen, melyet a női ivari utak ionösszetétele, pH-ja és hormonális hatások váltanak ki. A folyamat során a hímivarsejtek membránjában megváltozik a fehérjék összetétele, a petesejthez való kötődést elősegítő molekulák jelennek meg. A spermiumok anyagcseréje fokozódik és jelentősen megnő a Ca2+ felvétele, ami az akroszóma reakció végbemeneteléhez szükséges. A kapacitáció végén a spermium membránja destabilizálódik. A megtermékenyítés leggyakrabban a petevezeték kiszélesedő rojtos részében, a petefészekhez közel történik. Abban az esetben, ha az embrió a méh üregén kívül – petefészek felszínén, petevezetőben, hashártyán stb. – tapad meg, méhen kívüli terhességről beszélünk. Az ejakuláció alkalmával 1,5-5 ml ondó jut be a női ivarutakba, ml-enként kb. 150 millió hímivarsejttel, azonban a petesejtet csak töredékük éri el. A petesejt kb. 24, a hímivarsejtek kb. 48 óráig alkalmasak a megtermékenyítésre, utána elhalnak. Az ondó kémhatása lúgos (prosztata), amely kedvez a spermiumok mozgásának, azonban a hüvely savas váladéka gátolja azt, ugyanakkor hatására az ondófolyadék besűrűsödik, ami meggátolja a női ivarutakból történő kifolyást. A női orgazmus része, hogy a méh simaizomzata ritmikusan összehúzódik, elősegítve a hímivarsejtek feljutását a petevezető felé. A hímivarsejtek mozgásirányát kemotaxis és az áramlással szembeni haladás, a reotaxis határozza meg. A megtermékenyítés A haploid (23) hímivarsejt és a haploid (23) petesejt egyesülését megtermékenyítésnek nevezzük, melynek eredménye a diploid (46) zigóta. A petesejt a 0,1 mm átmérőjével az emberi szervezet legnagyobb sejtje, citoplazmájában a szokásos sejtalkotókon kívül – belső membránrendszer, sejtmag, mitokondriumok stb. – szénhidrátokból, fehérjékből, és lipidekből álló tartaléktápanyag, az ún. szikanyag található. A petesejtet egy glikoproteid burok, a fénylő réteg veszi körül, amit a már említett tüszőhámréteg borít be. A tüszőhámréteg sejtjeit túlnyomórészt a hialuronsav nevű poliszacharid tartja össze. A petesejtet egyszerre akár több száz spermium is körülveszi, azonban a petesejt belsejébe csak egy spermium juthat be, amit többféle mechanizmus biztosít.  A hímivarsejtek akroszómális enzimek segítségével a petesejtet körülvevő sejtek közötti kapcsolatokat fellazítják, s így hozzáférhetnek a petesejt burokhoz (zona pellucida).  A fellazított fénylő rétegen (zona pellucidán) a hímivarsejt keresztülfúrja magát és a külső membránján található kötő fehérjék a petesejt ZP3 fehérje receptoraihoz kapcsolódnak. 19   A sejtek hiperaktív mozgásúak lesznek, az ostor erőteljes csapásokkal mozgatja előre a sejteket.  Az első hímivarsejt feji részének bejutását követően a petesejt sejthártyája alatt a citpolazmában található hólyagokból többféle, nagy mennyiségű bontó enzim ürül exocitózissal a petesejt felszínére, melyek felszámolják a ZP-3 receptorokat és megkeményítik a petesejt burkát (kortikális reakció).  A petesejt és spermiummembrán egyesülését követően befejeződik a II. meiotikus osztódás. Mivel a petesejtbe csak a spermium feji része kerül be, a nyak, a középdarab és a farok kívül marad, így a zigóta mitokondriumai kizárólag az anyától származnak. A méhen kívüli megtermékenyítés során (in-vitro fetrilizáció) a petesejt és a spermiumok a méh üregén kívül, mesterséges körülmények között egyesülnek, majd miután a megtermékenyülés megtörtént és az embrió osztódása elindult, az embriót kb. szedercsíra-hólyagcsíra állapotban visszaültetik az anya méhébe, ahol a fejlődés már természetes körülmények között zajlik tovább. A méhnyálkahártyát előzetesen hormonális kezeléssel megfelelően felkészítik az embrió befogadására. Barázdálódás, a szedercsíra és a hólyagcsíra kialakulása  A zigóta 24 óra múlva mitózisokkal osztódni kezd, majd 3-4 nappal a megtermékenyítés után 16 sejtes ún. szedercsíra (morula) állapotba kerül.  A szedercsírának van egy ún. belső és egy külső sejttömege.  A szedercsíra belső sejtjeinek egy része apoptózissal elhal, a megmaradó sejtek pedig egy ponton gyűlnek össze, létrehozva az embriócsomót.  A külső nagyobb sejtek később a külső magzatburkot hozzák létre. Ezt a belül üreges képződményt hólyagcsírának (blastula) nevezzük.  A hólyagcsíra megtapad a méh nyálkahártyáján, elkezd bontóenzimeket termelni és besüllyed a méhnyálkahártya kötőszöveti állományába. Ez a folyamat a beágyazódás, az implantáció. 20 Az embrió korai fejlődése (az első 3 hét eseményei)  Az embriócsomóban egy üreg keletkezik, amit amnionüregnek nevezünk.  Alatta az embrió lapos, mindössze két sejtrétegű, ez az embriópajzs.  A felső sejtek képezik az ektodermát, a külső csíralemezt, az alsó sejtek az endodermát, a belső csíralemezt.  Az embriópajzs alatt szintén üreg jön létre, a tartalék tápanyagot tartalmazó szikhólyag, melyet az endoderma határol. Ektoderma származékai:  a bőr hámrétege,  a szemlencse,  a teljes idegrendszer,  a retina,  a mellékvesevelő,  egyes koponyacsontok. Endoderma származékai:  a bélcsatorna hámja, a máj, a hasnyálmirigy,  a légzőszervrendszer hámja. Az embrió külső sejtrétegének a méhfal felé eső sejtjei tovább osztódva bolyhossá válnak, amivel megindul a méhlepény magzati részének kialakulása. Az ektoderma sejtjei a lemez közepén besüllyednek (primitív csík), befordulnak az ektoderma és az endoderma közé, és egy újabb sejtréteget hoznak létre, a mezodermát. A mezoderma származékai:  az összes kötő- és támasztószövet (egyes koponyacsontok kivételével), a gerinchúr,  az izomszövetek,  a teljes keringési rendszer, a szív, a vérsejtek, az erek, a nyirokrendszer,  a szaporító-kiválasztó rendszer. Vázlatosan összefoglalva a további eseményeket:  az embrió hosszirányban megnyúlik, hossztengelyére merőlegesen meggörbül.  A szikhólyag beszűkül, majd eltűnik, kialakul az endodermával határolt bélcső.  Létrejön a köldökzsinór, benne a szikzacskócsökevénnyel, 2 artériával, 1 vénával.  Ugyanakkor az amnionüreg, amibe az embrió bedomborodik, egyre nagyobb lesz. 21 Magzatburkok Az embriót, majd a magzatot az embrionális fejlődés alatt 2 burok veszi körül. A külső magzatburok (irhahártya, chorion) A szedercsíra külső sejtrétegéből alakul ki. Felszíne a sejtek osztódása miatt egyre bolyhosabbá válik (innen a neve). Feladata  az embrió rögzítése és táplálása,  részt vesz a méhlepény kialakításában,  hCG hormont (human Chorion Gonadotrop hormon) választ el, amely a 10. naptól fenntartja a sárgatestet (így az tovább termeli a progeszteront). A hCG a vizeletből a 10. nap után kimutatható, így megállapítható a várandósság. Pozitív próba esetén a várandós nő vizeletében megtalálható hormon összekapcsolódik a terhességi tesztek hCG ellenanyagával, ami jól látható színváltozást eredményez, a kontroll mellett plusz csík vagy kör jelenik meg a teszten. A belső magzatburok (magzating, amnion) Az embriót tartalmazó amnionüreg fala. Termeli a magzatvizet, ami  véd a külső mechanikai hatásoktól,  a kiszáradástól és  a hőmérséklet-változásoktól,  a magzat szabad, szinte lebegő mozgását biztosítja. A magzatvíz három óránként kicserélődik. A magzatvíz vizsgálata fontos információt nyújthat a magzat esetleges kóros fejlődéséről (a Down- szindróma a 16. héten vételezett mintából kimutatható). Később a két burok összenő és kialakul a közös magzatburok. A méhlepény, placenta A fejlődő magzat rögzítését, táplálását biztosító korong alakú, szivacsos, rendkívül vérbő szerv, mely progeszteront és ösztrogént termel. Kialakulásáig embrióról, utána magzatról beszélünk. Fejlődése a beágyazódást követően megkezdődik, teljes fejlettségét a 3. hónapra éri el. A beágyazódást követően az embriócsomó feletti chorion sejtek intenzíven osztódnak, egyre elágazóbb bolyhok jönnek létre. A bolyhok növekedve felszakítják a méhnyálkahártya ereit, véröblök jönnek létre, aminek következtében az anyai vér körül mossa a chorion bolyhait (nyílt keringés). A bolyhok hajszálereivel a magzati keringés a köldökzsinóron keresztül áll kapcsolatban. A köldökartériák a magzat felől salakanyagokban gazdag vért szállítanak a bolyhokba, ahol a salakanyagok átjutnak az anyai keringésbe. 22 Az anyai keringésből oxigén és tápanyagok kerülnek a bolyhokon át a magzati vérbe. Az oxigén átadást a magzati hemoglobin nagyobb oxigénkötő képessége biztosítja. A méhlepényben felfrissült vér a köldökvénán keresztül jut vissza a magzathoz. A terhesség vége felé a méhlepény öregszik, leépül, ami veszélyessé teszi a túlhordást. A magzati keringés A magzati és az anyai vérkeringés anatómiai értelemben teljesen független egymástól, a magzati és az anyai vért egy szűrőberendezés választja el, a kétféle vér nem keveredik! A placenta területén diffúzióval történik az anyagtranszport az anyai és a magzati vér között. A szűrőberendezés számos anyagot visszatart, azonban átjuthatnak  vírusok (HIV, rubeola, influenza stb.),  alkohol, drogok, nikotin, gyógyszerek, mérgek stb.,  továbbá a magzat passzív természetes immunizálásában szerepet játszó antitestek. A felfrissült vér hozó köldökvéna a magzatban az alsó testvénához csatlakozik, amely a magzat testéből vénás vért szállít a szív felé, ezért itt a vénás és az arteriás vér keveredik. A vér a jobb pitvarba jut, ahonnan  egyrészt a nyitott ovalis nyíláson (Foramen ovale) keresztül közvetlenül a bal pitvarba kerül (mivel a tüdő, ill. a kis vérkör nem működik),  másrészt a jobb kamrába, majd a tüdőartériába jut. A vér a tüdőartériából a tüdő elkerülésével a Botallo- vezetéken (Ductus arteriosus) keresztül az aortába folyik, mivel a tüdő összeesett, keringési ellenállása nagy. A magzat vére majd a belső csípőverőérből induló két köldökartérián keresztül jut vissza a méhlepénybe. 23 A méhen belüli fejlődés főbb eseményei vázlatosan  3 hét elteltével az embrió 3 mm hosszúságú, kialakul a feji és a farki vége. Megjelennek az idegrendszer, a tüdő és az emésztőrendszer kezdeményei.  A 18-21. nap körül működni kezd a szívkezdemény.  5 hetes korban az embrió már 12 mm hosszúságú, s láthatóak a végtagok kezdeményei, kezd kialakulni a köldökzsinór.  A 6. héten kezdenek kialakulni a szemek, a fülek, a száj, fejlődik az arc.  A 3. hónap végére a nemi szervek differenciálódnak.  A 4. hónapban a magzat mozgása érezhetővé válik, külső nemi szervei kialakultak, neme már megállapítható ultrahang segítségével.  A 39. hétre a magzat felveszi a születési testhelyzetet, fejjel lefelé, felhúzott lábakkal. A szülés A szülést bevezető vajúdás általában 266 nappal a fogamzás után kezdődik, vagyis 280 nappal az utolsó menstruáció első napját követően.  Ha a szülés a 24. hét előtt következik be, vetélésről beszélünk,  amennyiben a 24. és a 36. hét között indul meg, akkor koraszülésről van szó. A vajúdás a tágulási szakasz, aminek kezdetén a méhnyak tágulásával eltávozik a nyákdugó. A nyákdugó a terhesség alatt elzárja a méh üregét a külvilágtól, hogy meggátolja a magzat hüvelyen keresztüli megfertőződését. A vajúdás alatt a magzatburok megrepedhet, a magzatvíz elfolyhat. A kezdetben rendszertelen és változó erősségű, ill. időtartamú méhösszehúzódások kezdik a méhszájat kitágítani. Idővel az összehúzódások gyakoribbak, erősebbek és hosszabbak lesznek. A szülést megelőzően a méhszáj már kb. 10 cm-re tágul. A kitolási szakaszban (második szakasz) a törzs izmai által kifejtett nyomás és a méh erőteljes összehúzódásai eredményeként a magzat feje áthatol a teljesen kitágult méhnyakon át a hüvelybe, majd a hüvelyen – szülőcsatornán - keresztül világra jön az újszülött. A lepényi szakaszban (harmadik szakasz) a méhlepény leválik a méh faláról és eltávozik a hüvelyen át a külvilágba. 24 Ikerterhesség Többpetéjű ikerképződésről akkor beszélünk,  ha egyszerre több petesejt érik meg és termékenyül meg külön hímivarsejtekkel.  Ilyenkor a magzatoknak külön magzatburkuk, ill. placentájuk van.  Nemük lehet különböző.  Genetikai állományuk 50 %-ban azonos. Az egypetéjű ikerképződéskor  egyezlen petesejt termékenyül meg, egyetlen embrió indul fejlődésnek, amelyben pl. két embriócsomó jön létre.  A magzatoknak közös a külső magzatburkuk, ill. a placentájuk.  Genetikai állományuk 100 %-ban azonos. A természetes fogamzás biológiai és életmódbeli feltételei A fogamzás feltételei biológiai szempontból a női szervezetben  az ivarutak átjárhatósága egészen a petefészkekig,  a kiegyensúlyozott női nemi ciklus, hormontermelés, a tüszőérés és az akadálytalan ovuláció,  a funkcionáló petevezetékek,  a megfelelően előkészült méhnyálkahártya. A férfi szervezet részéről feltétel  szintén az ivarutak átjárhatósága,  az optimális számú és mozgású spermium termelése,  a kiegyensúlyozott ivari hormonelválasztás,  az ondó megfelelő összetétele,  a közösülési képesség. A megszülető gyermek egészsége szempontjából rendkívül fontos, hogy a szülei egészségi állapota megfelelő legyen a fogamzás pillanatában. Ezért már hónapokkal a gyermekvállalás előtt érdemes megfelelő életmód kialakításával mind mentálisan, mind egészségügyi értelemben felkészülni a fogamzásra.  Mellőzni kell a dohányzást, a droghasználatot, a túlzott alkoholfogyasztást,  valamint időben abba kell hagyni a fogamzásgátló tabletták szedését,  törekedni kell az optimális testsúly kialakítására,  a rendszeres testmozgásra,  az egészséges táplálkozásra, beleértve a magzat egészséges fejlődéséhez szükséges vitaminok – pl. folsav – szedésére. 25 A várandósság jelei A várandósság első legjellemzőbb jele a rendes menstruáció elmaradása. Ekkor már 4 hetes a terhesség. A várandósság további megerősítő tünetei hátterében hormonális változások állnak, ilyenek a  megváltozott közérzet,  gyakori rosszullétek, hányinger, émelygés,  hangulatingadozások,  egyes ételek iránti ízlés megváltozása,  az emlők megduzzadása és érzékennyé válása. A várandósság alatti élettani változások során  a szervezet szinte valamennyi funkciójának aktivitása nő,  intenzív érzelmi és hangulati változások jelentkeznek,  gyakori az ingerlékenység.  Az első trimeszterben fáradékonyság, aluszékonyság,  a második trimeszterben kiegyensúlyozottság, eufória,  a harmadik trimeszterben nyugtalanság depresszió alakulhat ki.  A testsúly akár 15 %-kal is megnőhet,  a szív perctérfogata, a vérnyomás megnő, a pulzusszám emelkedik, visszértágulatok, aranyér alakulhat ki.  A vérben nő a hemoglobin koncentrációja és a fehérvérsejtszám.  A légzési térfogat, ill. a légzési perctérfogat akár 30 %-al is nőhet.  A nyál összetételének változása és a megnövekedett kalciumigény a fogak romlását idézheti elő.  A pajzsmirigy tiroxin elválasztása fokozódik.  A várandós szervezet víztartalma nő, gyakran alakul ki ödéma.  A terhesség alatt a vércukorszint emelkedhet, a vizeletben megjelenhet a cukor.  Gyakori vizelési inger alakul ki.  A bőr pigmentációja helyi jelleggel erősödik, az emlőbimbó sötétedik, terhességi csíkok jelennek meg.  A hajzat, szőrzet dúsul, kifejezettebb az izzadtság- és faggyúmirigyek működése.  Az ízületek fellazulnak, gyakoriak a hát- és derékfájások. 26 A várandósság alatti hormonális változások Terhesség alatt szünetel a női nemi ciklus.  A külső magzatburok (chorion) kb. a 10. naptól termeli a hCG-t.  A hCG fenntartja a sárgatestet, ami kb. 3. hónapig termeli a progeszteront.  A 3. hónaptól kezdődően a placenta átveszi a progeszteron és az ösztrogén termelését, a sárgatest elsorvad. (A progeszteron és az ösztrogén gátolja az újabb tüszőérést.)  A progeszteron- és az ösztrogénszint szinte egyenletesen emelkedik egészen a szülésig, majd a vajúdás időszakában mennyiségük jelentősen csökken.  A szülést megelőzően emelkedik az oxitocinszint, ami megindítja a méhösszehúzódásokat.  A szülést követően megindul a tejelválasztást serkentő hormon termelődése, ami megindítja az emlőkben a tejtermelést. A szoptatás biológiai folyamatai Szülés előtt a tejelválasztást a prolaktin termelését gátló, a hipotalamuszban keletkező neurohormon (PIF) blokkolja. A szülést követően azért indul be az emlőkben a tejtermelés, mert az újszülött az anya emlőbimbóját ingerelve reflexfolyamatot indít el, ami meggátolja a PIF elválasztását, ennek eredményeképpen elkezd termelődni a tejelválasztásért felelős prolaktin. A prolaktin hatására az emlőmirigyekben megindul a tejelválasztás, azonban a termelődött tej magától nem tud kiürülni. A tej kiürülését az emlőkből a szintén a hipotalamuszban termelődő oxitocin teszi lehetővé, ugyanis a mirigyvégkamrákban felhalmozódott tej csak az azokat körülvevő simaizomsejtek erőteljes összehúzódásával távozik. Az oxitocin felszabadulását kiválthatják  feltétlen ingerek, mint pl. az emlőbimbó mechanikai ingerlése (30-60 sec. késéssel tejkiürülést eredményez, feltétlen reflex), vagy  feltételes ingerek, mint pl. a csecsemő látványa, szaga, sírása stb. (feltételes reflex). A szoptatásnak óriási az élettani és a pszichés jelentősége mind az újszülött, mind az anya számára. A kizárólagos anyatejes táplálás 6 hónapos korig ajánlott, ezt követően kiegészítő táplálás mellett is folytatható. Az anyatej összetétele optimális a gyermek testi és szellemi fejlődése szempontjából, minden tápanyagot megfelelő arányban tartalmazza, összetétele a csecsemő életkorának megfelelően változik. Az anyatej ellenanyag-tartalmánál fogva véd olyan fertőző betegségektől, amelyekkel szemben az anya is védett. A szoptatás az anyára nézve is előnyös, elősegíti az anya-gyermek kötődés megerősödést, szülés után elősegíti a méh összehúzódását, ezáltal csökkenti a vérveszteséget. 27  Posztembrionális fejlődés Az újszülöttkort,  ami kb. 10 napos korig tart (köldökcsonk leeséséig),  nagyon gyors anyagcsere,  szabálytalan légzés,  rossz hőszabályozás,  egész napos alvás jellemzi, amely alatt a testsúly még csökkenhet. A csecsemőkorban  ami 1 éves korig tart,  leggyorsabb a növekedés és a fejlődés,  ekkor történik az alapmozgások megtanulása, mint pl. a felülés, a kapaszkodás, a mászás, a járás,  kialakul a beszédelemek megjelenése, a beszéd megértése,  kibújnak az első tejfogak. Kisgyermekkorban  ami 5-6 éves korig tart,  a végtagok sokat nőnek, a mozgás egyre ügyesedik,  a szellemi fejlődés gyors,  s a korszak végén megkezdődik a fogváltás. A kölyökkor  a serdülésig tart,  fokozott növekedés, nagy mozgásigény, nagy energiaigény jellemzi. A serdülőkor (pubertás)  kezdete változó, lányok előbb (11-12), fiúk később (12-13) (függhet: örökléstől, környezettől, életmódtól stb.) érhetnek, a változást nemi hormonok indítják el,  kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, a testmagasság hirtelen megnő. A személyiség jelentős változáson megy keresztül, melynek főbb jellemzői  az intellektuális fejlődés,  a megnövekedett szabadságvágy,  az erősödő öntudat,  a nemi identitás, a párkapcsolatok kialakulása,  az erősödő kritikai megnyilvánulások,  az érzelmi viharok, az indulati kitörések, a sértődések, a magába zárkózás.  A kamaszok önbizalma a végletek között ingadozik,  kialakul a kortárs csoportokhoz való tartozás igénye,  az önállósodás, szülőkről való leválás, a családon kívüli felnőtt modell keresése. 28 A 17 éves kortól a 25 éves korig tartó ifjúkorra kialakul a végleges testmagasság és a felnőtt személyiség. A 60 éves korig tartó felnőttkor a legaktívabb alkotó tevékenység időszaka, a végén megkezdődik az élettani hanyatlás, nőknél a klimax. Az öregkorra jellemző  a ráncosodás (a bőr veszít a víztartalmából), az őszülés, a kopaszodás,  a testtartás megváltozik, az izomerő csökken, fokozódik a csontritkulás, gyengébbek az ízületek, porckopás, ízületi gyulladások alakulnak ki,  ínysorvadás következtében fogvesztés tapasztalható.  Az érelmeszesedés mértéke nő, szűkülnek az erek, rugalmasságuk csökken, a vérnyomás nő, fokozódik az agyvérzés, infarktus, trombózis kockázata.  Gyakori az öregkori távollátás, nagyothallás, csökken az agyvelő tömege, romlik a memória, csökken az alkalmazkodó képesség. A halál Biológiai szempontból olyan folyamat, amelyben a testnek, mint az egységes rendszernek a komplex működése leáll, a homeosztázis megszűnését eredményezi, ami az egyes szervrendszerek, szervek, végül a sejtek pusztulásában nyilvánul meg. A halál tehát egy folyamat, az a pillanat, melyben bekövetkezik, tapasztalati, technikai megfigyelések alapján pontosan nem állapítható meg. Társadalmilag elfogadott megállapodás szükséges annak meghatározásához, hogy milyen jelenségek alapján mondhatjuk ki az egyén halálát. Klinikai halálról akkor beszélünk, amikor a szívműködés és a légzés leáll. Állapotából – a külső körülményektől függően – általában még 5-10 percig az egyén újraéleszthető súlyosabb következmények nélkül, mivel az agyi működések visszafordíthatatlan károsodásokat még nem szenvednek. Agyhalálról akkor beszélünk, amikor az agy a keringés leállása miatt az oxigénhiány és a tápanyaghiány következtében irreverzibilisen és súlyosan károsodik. Alapvetően két szintjét különböztetjük meg,  az agykérgi halál esetén helyesebb kómáról beszélni, hiszen a homeosztázis fenntartásában nélkülözhetetlen keringés és légzés működik. Az agykéreg működéséről elsősorban EEG, CT, MR berendezések nyújtanak információt.  Az agytörzsi halál (biológiai halál) az életfunkciókat fenntartó gépek nélkül a szervezet működésének végleges leállását eredményezi, mivel az agytörzs területén találhatók az alapvető életfunkciókat fenntartó keringési és légző központok. Az egyes agytörzsi területek állapotának megítéléséhez a következő vizsgálatok végzendők el:  pupilla fényreakció, aminek során intenzív fénnyel, többször, külön-külön is megvilágítjuk a pupillákat,  a szaruhártyareflex, aminek a kiváltása a szaruhártya mechanikus ingerlésével történik (pl. vattával), erre megfelelő agyi működés esetén reflexes szemhéjzárás következik be. 29 Az akceleráció Az utóbbi évszázadban a posztembrionális fejlődés felgyorsulását jegyezték fel (akceleráció = gyorsulás lat.). A korábbi évszázadokhoz képest a gyerekek  tejfogai hamarabb bújnak ki,  gyorsabb és nagyobb mértékű a testtömeg és a testmagasság növekedés,  korábbi ivarérettség tapasztalható. Semmelweis idejében a lányok első mensesének ideje 15-19 év közé esett, ma ez a 12-14. életévre esik. Az akceleráció hátterében a javuló életfeltételek (táplálkozás, higiéniai körülmények), ingergazdag környezet, korszerű szociális, ill. egészségügyi ellátás állnak. 4.9.2.1. A szaporodás, fejlődés egészségtana A nőgyógyászati szűrővizsgálatok jelentősége A nőgyógyászati szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétellel időben felismerhetők a szexuális úton terjedő fertőzések, ill. a daganatos betegségek előzetes állapotai. A korai diagnózis és a kezelések időben történő megkezdése jelentősen javítja a terápia sikerességét és a gyógyulás esélyét. A szűrővizsgálatok a méh, a petefészkek és az emlők vizsgálatából, valamint méhnyakrák szűrésből áll. Az emlők vizsgálata tapintással történik, a mell és a hónalj területén, ha eltéréseket észlel a szakorvos, további mammográfiás vizsgálat javasolt. A méhnyak és a hüvely vizsgálata történhet kolposzkóppal, mely egy önálló világítással rendelkező nagyító. Az eszközzel jól megfigyelhetők a szemmel látható esetleges szövettani rendellenességek. A méhnyakrák szűrés során – melyet javasolt évente elvégeztetni - a méhszáj területéről és környékéről hámsejteket tartalmazó váladékmintát – kenetet – vesznek, amit később patológus szakorvos értékel ki. Kóros folyamatra a kenetben található elváltozott hámsejtekből lehet következtetni. Hüvelyi ultrahanggal a méh alakjáról, nagyságáról, esetleges elváltozásairól lehet információt kapni. A családtervezés A családtervezés a gyermekvállalás tudatos előkészítése. A családtervezés során a gyermeket vállaló párok  meghatározzák a születendő gyermekek számát,  a születések időszakát, ill.  csökkenteni kívánják a koraszülés veszélyét,  továbbá a születési rendellenességek kockázatát (genetikai tanácsadás). A családtervezés része így a terhesség előtti tanácsadás, a mesterséges megtermékenyítés, a terhesgondozás, a fogamzásgátlás, az örökbefogadás, az abortusz. 30 A terhesség előtti tanácsadás célja lehet  akár teljeskörű egészségügyi vizsgálat elvégzése (genetikai, pszichológia konzultáció),  vagy meddőség esetén az esetleges mesterséges megtermékenyítési programok ismertetése. A genetikai tanácsadás a tudatos családtervezés első lépése, olyan szakrendelés, amely során a páciensek valamely genetikai hátterű betegségre/rendellenességre vonatkozó információt kapnak. A tanácsadás feladata  a betegség természetének tisztázása,  a megjelent személyre vonatkozóan a genetikai kockázat megállapítása,  a betegség várható lefolyásának megállapítása. A magzati diagnosztika módszereivel a magzat egészségi állapotáról kaphatunk információt, segítségével felismerhetővé válnak azok a betegségek, amelyek méhen belüli, ill. újszülöttkori kezelést tesznek szükségessé, vagy súlyosabb esetekben a terhesség megszakítását indokolhatják.  A kóros ultrahanglelet (pl. Down-szindrómát valószínűsít a rendellenes tarkóredő),  a szívműködés rendellenességei,  a magzatvíz mennyiségi eltérései további vizsgálatokat igényelnek. A magzati vizsgálatokat két csoportba oszthatjuk,  a nem invazív eljárások  az ultrahangvizsgálat, szívultrahang vizsgálat,  anyai vérvizsgálat,  CTG (magzati szívhangot megfigyelő eljárás),  NST (magzati szívhangot, a méhizomzat összehúzódását és a magzat mozgását egyszerre vizsgáló módszer).  Az invazív eljárások  a genetikai magzatvíz mintavétel,  külső magzatburok mintavétel,  vérvétel a köldökzsinórból. A terhességi szűrővizsgálatoknak, ill. a terhesgondozásnak az elsődleges célja a várandósság szakmai nyomonkövetése, ellenőrzése az állapotos nő és magzatának egészségmegőrzése céljából. A Magzatvédelmi Törvény írja elő a terhesgondozás menetét, melyet a szülész-nőgyógyász végez a védőnő és a családorvos közreműködésével. A terhesgondozás része  a vérnyomás és a pulzus mérése,  a testsúly mérése,  vizeletvizsgálat, vér vizsgálata (vérsejtek, vas, kalcium, vitaminok stb.), vércukorszint mérés cukorterheléses vizsgálattal,  fogorvosi vizsgálat, 31   magzati szívfrekvencia ellenőrzése,  magzat testméreteinek meghatározása (combcsont hosszának, mell- fejkörfogatának mérése stb.),  CTG vizsgálat,  AFP (alpha-fetoprotein) mérés (AFP olyan magzati fehérje, aminek az anyai vérben mért mennyisége velőcsőzáródási rendellenességekben (nyitott gerinc) megemelkedik), az eljárás újabban nem kötelező. Fogamzásgátlás A tudatos családtervezés része a fogamzásgátlás, mellyel elejét lehet venni a nem kívánt terhességeknek, illetve az esetleges abortuszoknak. A különféle módszerek hatékonyságát a terhességi index segítségével lehet megadni. A terhességi index, vagy Pearl-index azt jelenti, hogy egy év alatt az adott védekezési módszert használó 100 pár közül hánynál jelentkezik terhesség. Minél kisebb ez a szám, annál biztonságosabb a módszer. Védekezés nélkül ez a szám 80-90. A fogamzásgátló tabletták szájon át szedhető hormontartalmú készítmények. Bennük ösztrogén és progeszteron található. Megakadályozzák a petesejt érését, kilökődését. Előnyei:  a legbiztonságosabb, leghatékonyabb módszer, a terhességi indexen 0,3-2,0 értéket mutat,  alkalmazása egyszerű,  a havi vérzés előtti és alatti panaszokat csökkenti, pontosítja a rendszertelen ciklust. Hátrányai:  el lehet felejteni a bevételét,  nem véd a nemi betegségekkel szemben,  émelygés, hányinger, rossz közérzet léphet fel,  megnövekedik a trombózis és az embólia kockázata,  májfunkció zavarokhoz vezethet. A mellékhatások szempontjából fontos, hogy minél kevesebb hormont tartalmazzanak, ugyanakkor biztonságosak legyenek. A gumióvszer (koton, kondom) vékony gumiból készült, a hímvesszőre húzandó fogamzásgátló eszköz. Terhességi indexe 7-14. Semmilyen egészségkárosító hatása nincsen, ez az egyetlen fogamzásszabályozó módszer, mely véd szinte az összes nemi betegséggel szemben. Nem megfelelő használat esetén elszakadhat. A nemi úton terjedő fertőzések – mint pl. szifilisz, AIDS, trichomoniasis, Chlamydia, HPV, különféle gombás betegségek – megelőzésének hatékony módjai az óvszerhasználaton túl,  a védőoltások alkalmazása (HPV),  a rendszeres szűrővizsgálatok,  a szexuális partnerek nem túl gyakori váltogatása, ill. körültekintő megválasztása. 32 A természetes fogamzásgátló módszerek  a naptármódszer,  a test alaphőmérsékletének mérése és  a megszakított közösülés. Előnyük, hogy teljesen ártalmatlanok az egészségre, de ugyanakkor nem megbízhatók. A naptármódszer alapja, hogy a peteérés 28 napos ciklus esetén általában a 14. napon történik, ezért mivel a petesejt 24 óráig, a hímivarsejt 48 óráig életképes, kiszámítható, hogy a ciklus közepén 3-4 napig jöhet létre terhesség. Tehát elvileg ebben az időben kell tartózkodni a közösüléstől vagy védekezni más módszerrel. 28 napos ciklus esetén ez a 10.-18. napot jelenti. A testhőmérséklet mérés alapja az, hogy peteéréskor az alaphőmérséklet először kicsit csökken, majd nő 0,3-0,5 Celsius fokkal. A megszakított közösülés során a férfi nem engedi az ondóját a nő hüvelyébe a szeretkezés végén. Az összes módszer közül ez a legkevésbé megbízható, mivel a férfi legtöbbször későn szakítja meg a közösülést. Abortusz A terhesség mesterséges úton történő megszakítását művi vetélésnek vagy abortusznak nevezik, megkerülhetetlen morális, társadalmi, politikai, jogi kérdéseket vet fel. Az etikai problémákon túl – magzatnak, mint önálló emberi lénynek a fogantatástól joga van az élethez – a később kívánt magzatok életkilátásait jelentősen ronthatja és veszélyeztetheti az abortuszon átesett nő egészségét. A terhesség 12. hetéig, indokolt esetben a terhesség 16. hetéig, a nem kívánt terhesség megszakítható. A jogszabály a következő esetekben teszi lehetővé az abortuszt:  amennyiben a terhesség a várandós nő egészségét súlyosan veszélyezteti,  a magzat súlyos, gyógyíthatatlan fogyatékosságban szenved,  az állapotosság bűncselekmény következménye,  a várandós nő súlyos válsághelyzete – testi vagy lelki megrendülés, illetve társadalmi ellehetetlenülés – esetén. Az orvosi beavatkozás műtétnek számít. A klasszikus terhességmegszakítás során a méhnyakat mechanikusan kitágítják, majd a méhnyálkahártyába beágyazódott embriót vagy magzatot éles kanállal lekaparják. Az abortusz esetenként súlyos szövődményekkel járhat.  A műtét alatt átszakadhat a méh fala,  a műtétet követően pedig a tágítás miatt kialakulhat a méhnyak gyengesége, aminek következtében következő várandósság alatt nagyobb valószínűséggel következik be burokrepedéssel induló spontán vetélés.  A gyakorta ismételt méhkaparások a későbbiekben beágyazódási, ill. lepénytapadási rendellenességet okozhatnak.  A műtét után esetlegesen visszamaradt magzati maradványok később súlyos fertőzéseket okozhatnak. 33 Az abortusz után a jelentkező bűntudat miatt gyakran alakulnak ki poszttraumás pszichés problémák, depressziós, szorongásos állapotokat előidézve. Legjellemzőbb az önvád, harag önmagára és a partnerére, gyász, lelkiismeret furdalás, az esemény újbóli átélése, a teherbeesés félelme miatt a szexuális vágy elvesztése. Meddőség Amennyiben rendszeres szexuális élet mellett, fogamzásgátlás nélkül, egy év alatt sem következik be a várandósság, meddőségről beszélhetünk. A női meddőség leggyakoribb okai  részben hormonális, mint pl.  a peteérés rendellenességei,  a prolaktin szint emelkedése,  a korai menopauza,  részben mechanikai eredetűek, mint pl.  a petevezető elzáródása,  az endometriózis. A hormonális zavarok következményeként  elmaradhat a peteérés, nem jön létre megtermékenyítésre alkalmas petesejt, nem történik ovuláció. A rendellenességek érinthetik  a hipotalamusz (GnRH),  az agyalapi mirigy (FSH, LH),  a petefészkek (ösztrogén),  a mellékvesekéreg működését. Megfelelő hormonális kezeléssel az esetek jelentős része orvosolható.  Továbbá a prolaktin, a tejelválasztást serkentő hormon magas szintje a peteérést kiváltó hormonok alacsony szintjét eredményezi. A prolaktin szint az agyalapi mirigy daganata miatt lehet magas.  Korai menopauza esetén már 35 éves kor előtt elmarad a menstruáció és megszűnik a peteérés. A mechanikai rendellenességek a hüvely, a méh és a petevezetők rendellenes fejlődésére vezethetők vissza, melyek többnyire műtéti úton orvosolhatók.  A petevezetők szűkületét sokszor különféle fertőzések – Chlamydia – miatti gyulladásos megbetegedések okozzák, aminek következtében az embrió nem tud a petevezetéken keresztül eljutni a méhbe.  Endometriózis esetén méhnyálkahártya lemezek a méhen kívül is megtalálhatók, pl. petevezetőben, ill. petefészek felszínén. Ezeknek a méhen kívüli szöveteknek az állapota folyamatosan változik a női nemi ciklus egyes fázisainak megfelelően hormonális hatásokra, ami annyit jelent, hogy minden hónapban e területek nyálkahártyája vérzés kíséretében lelökődik. A folyamat eredményeként a petefészkek felszínén hegesedések keletkeznek, melyek megakadályozzák az ovulációt, ill. a petevezető belső felszínének sérülése elzáródáshoz vezethet. 34 A férfi meddőség hátterében szintén állhatnak hormonális okok, melyek  a hipotalamusz,  az agyalapi mirigy (FSH, LH), ill.  a here (tesztoszteron) rendellenes hormontermelésének zavarai miatt következnek be. Továbbá: Rejtettheréjűség – mikor születéskor a here nem száll le a herezacskóba, hanem a hasüregben marad –, ill. a herezacskó falában futó vénák tágulata esetén a magas testhőmérséklet gátolja a hímivarsejt képzést. A felnőttkori mumpsz szövődményeként heregyulladás alakulhat ki, aminek eredményeként hegesednek, illetve elzáródnak az ivarutak. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a kemoterápia, a sugárkezelés csökkentik a hímivarsejtek számát. Az erekció és ejakuláció – melyek gerincvelői reflexek – zavarai hátrányosan befolyásolják a nemzőképességet, okai lehetnek  idegi, ill.  pszichés eredetűek,  a stresszből, a párkapcsolati konfliktusokból, egzisztenciális bizonytalanságból származtathatók. A meddőség bizonyos eseteiben megoldás lehet a mesterséges megtermékenyítés, aminek két alapvető formája van,  a mesterséges ondóbevitel és  az in vitro megtermékenyítés (lásd korábban). Ondóbevitelre – inszemináció – a pár férfi tagjának merevedési zavarok miatti nemzőképtelensége esetén van szükség. Ennek során, szükség esetén a cél biztosabb elérésének érdekében a nő petefészkében hormonális kezeléssel biztosítják a tüszők érését és az ovulációt. A beavatkozásnak köszönhetően sokszor több petesejt érik meg és lökődik ki, ezért megnő az ikerterhességek valószínűsége. A peteérés időpontjában az előzőleg leadott ondóból az előkezelt aktív spermiumokat elkülönítik, majd egy steril műanyag katéter segítségével a méh üregébe, a petevezető közelébe juttatják. 35 Emelt szintű gyakorló feladatok 36 37 38 39 40