T8. Affektív megközelítési módok II. PDF

Affektív megközelítési módok II. Gestalt terápia teljes formát jelent segítse az embereket közelebb kerülni személyiségük különböző vonatkozásához a teljesség, hiánytalanság felé törekszünk önmegvalósítás a jelenben: „a létezés úgy ahogy az ember létezik, és nem tör...

Affektív megközelítési módok II. Gestalt terápia teljes formát jelent segítse az embereket közelebb kerülni személyiségük különböző vonatkozásához a teljesség, hiánytalanság felé törekszünk önmegvalósítás a jelenben: „a létezés úgy ahogy az ember létezik, és nem törekvés arra, hogy valamilyenné váljunk” a személy produktívan akar élni, törekszik arra, hogy a különböző részeit egésszé fogja össze mindenki képes megváltozni, antideterminista önmagunkat élményeken keresztül lehet megismerni, nem beszéden túlzottan függünk az intellektuális tapasztalattól befejezetlen ügyek: akadályozzák a jelenben élést, lehetnek gondolatok, érzések, reakciók, pl. nem megbocsájtani a szülők tévedését az egészséges egyén tudatos, ismeri belső szükségleteit nehézségek lehetnek o elvesztheti az egyén a kapcsolatát a környezettel o túl erős kapcsolat a környezettel, önmaga elvesztése o befejezetlen ügyek o darabokra hullhat, szétszórttá válhat o konfliktus aközött, amit szeretne tenni és amiről azt hiszi, hogy tennie kell o az élet kettőségei, pl. szeretet vs. gyűlölet A konzultáns szerepe olyan légkör teremtése, melyben a kliens felfedezi, mire van szüksége a fejlődése érdekében intenzív és személyes érdeklődés izgalmasnak, energikusnak, emberinek kell lenni a jelenben tartja a klienst, erre szabályokat is alkalmaz: o a jelen elve o én és te o az én használata o tudatosság kontinuum: hogyan? mi? o a kérdések kijelentésekké formálása Célok az élmény azonnalisága verbális és nonverbális kifejezés az élet része a választások megélése az egyénen belüli polaritások elfogadása lelki felnövés most jelentősége  a jelent akadályozzák a neurotikus hajlamok, ezeknek 5 rétege van o 1. hamis réteg: olyasvalakinek tettetem magam, aki nem vagyok o 2. szorongó réteg: el szeretném kerülni azon személyiségrészekkel a szembesülést, amit tagadok magamban, félünk, ha más ezt látná elutasítana o 3. holtpont réteg: félelem attól, hogy fogunk boldogulni o 4. és 5. réteg, implozív és explozív réteg: leomlik a védekezés, láthatóvá válnak az érzések, valódi jelent lehet megélni Módszerek gyakorlatok: reakciókat váltsanak ki a kliensből kísérletek: olyan tevékenységek, melyek a kliens és a tanácsadó közötti interakciókból nőnek ki Gyakorlatok üres szék, pl. aktív és passzív rész konfrontáció körforgás gyakorlat, pl. minden tagnak egyéni felhanggal felelősséget vállalok túlzás mondhatok neked egy mondatot? – explicitté tenni A Gestalt pszichológia egy olyan gondolati iskola, ami a hiánytalanság és a teljesség érzékelését hangsúlyozza. A redukcionista hangsúlyú iskolák, pl. PA, behaviorizmus reakciójaként jött létre, mert a gestalt arra összpontosít, hogy hogyan működik az ember, mint teljes egység. A terápia alapvetően Fritz Perls munkásságán alapul, amely arra irányult, hogy segítse az embereket közelebb kerülni személyiségük sok különböző vonatkozásához. Perls 1936-ban egy konferencián találkozott Freuddal, akivel egy rövid eszmecserét folytatott, amelyben megalázottnak érezte magát (korábban apja is sokszor megalázta). Ettől kezdve minden erővel igyekezett bebizonyítani azt, hogy Freudnak nincs igaza, és a PA rossz. teljes formát jelent → a személyiség különböző aspektusainak, vonásainak integrálása segítse az embereket közelebb kerülni személyiségük sok különböző vonatkozásához → sokszínűség, saját magunk, kapcsolataink negatívumait is el tudjuk fogadni, nem leválasztva azt (pl. hasítás) a teljesség, hiánytalanság felé törekszünk önmegvalósítás a jelenben: „a létezés úgy, ahogy az ember létezik, és nem törekvés arra, hogy valamilyenné váljunk” → azt is elfogadjuk, amilyenek most vagyunk, ne csak a vágyott énünkre törekedjünk folyamatosan a személy produktívan akar élni, törekszik arra, hogy a különböző részeit egésszé fogja össze mindenki képes megváltozni, antideterminista önmagunkat élményeken keresztül lehet megismerni, nem beszéden! → interperszonális kapcsolatokon keresztül, mert ez tud megváltoztatni, ha kell  túlzottan függünk az intellektuális tapasztalattól → nem csak a verbális, intellektuális szint a lényeg, mert mindent meg tudunk magyarázni élményeken keresztül jobban meg tudjuk tapasztalni magunkat befejezetlen ügyek fókusza: múltbeli érzések, kapcsolatok, gondolatok, reakciók, amelyek akadályozzák a jelenben élést, pl. nem megbocsájtani a szülők tévedését → itt és most megtapasztalása az egészséges egyén tudatos, ismeri belső szükségleteit Nehézségek lehetnek egyén és környezete viszonyának vizsgálata o elvesztheti az egyén a kapcsolatát a környezettel → elszigetelődés, szűk élettérben mozog (depresszió, pszichózis gyakori) o túl erős kapcsolat a környezettel, önmaga elvesztése → túlzott megfelelés befejezetlen ügyek darabokra hullhat, szétszórttá válhat → túl sok szerep, fragmentáltság konfliktus aközött, amit szeretne tenni, és amiről azt hiszi, hogy tennie kell az élet kettőségei, pl. szeretet vs gyűlölet magunkban és másokban A konzultáns szerepe olyan légkör teremtése, melyben a kliens felfedezi, mire van szüksége a fejlődése érdekében intenzív és személyes érdeklődés izgalmasnak, energikusnak, emberinek kell lenni a jelenben tartja a klienst, erre szabályokat is alkalmaz: o a jelen elve → ITT és MOST szerepe, tegye jelenszerű élménnyé az idősíkokat o én és te → a kettőnk közötti viszony o az én használata →E/1. személyben beszéljen inkább, saját vonatkozásban o tudatosság kontinuum: Mi? (Mit jelent ez neki?) és Hogyan? (Mit tud tenni?) → Hogy szeretne viselkedni? Mit érezne a legjobbnak? Miért? kerülése. Ne engedjük, hogy eltávolodjon a mindennapi valóságtól. o a kérdések kijelentésekké formálása → mi jut először eszébe erről Célok az élmény azonnalisága verbális és nonverbális kifejezés az élet része a választások megélése az egyénen belüli polaritások elfogadása lelki felnövés → önreflexió, ambivalens érzések megfogalmazása, fel tudja állítani a hiányosságait is, nem hibáztat másokat, felelősségvállalás, meg tudja különböztetni, mi volt jó vagy rossz döntés, az érzelmek kifejezése, felvállalása, szabályozása, végesség elfogadása, nincs mindenre befolyásunk most jelentősége  a jelenbe behelyezkedést akadályozzák a neurotikus hajlamok (félelmek, szorongások), ezeknek 5 rétege van → ezek egyfajta védekezések o hamis réteg: olyannak tettetem magam, aki nem vagyok o szorongó réteg: el szeretném kerülni a szembesülést azokkal a személyiségrészekkel, amelyeket tagadok magamban, félünk, ha ezt más látná, elutasítana → magam sem akarok szembenézni azzal a részemmel, amit mások szerintem elutasítanak o holtpont réteg: félelem attól, hogyan fogunk boldogulni → nem összeillés, nem ilyen vagyok, de mi lesz, ha megmutatom magam o implozív réteg: (implózió = a külső nyomás befelé áramlik) összeomlás robbanásszerűen gyorsan, leomlik a védekezés, láthatóvá válnak az érzések, valódi jelent lehet megélni, autentikusabban tud működni → ekkor látod meg, hogy valójában milyen a másik, ekkor lehet igazán kapcsolódni a másikhoz o explozív réteg: explozív reakció = rövidzárlati cselekmény, a reakciót sajátos belső feszültségi állapot vezeti be (aura), amelyet átmeneti gátoltság követ, majd hirtelen kirobban a cselekmény (explosio), amelyet követően többnyire megkönnyebbülés érzése lép fel (oldódás) Módszerek gyakorlatok: reakciókat, élményt váltanak ki a kliensből o üres szék: pl. aktív és passzív énrész → a székekben különböző énrészek vannak, ezek beszélnek egymással, ezekbe „ül bele” a kliens, és beszélget a másik énrésszel, mit mondana neki → vagy a terapeuta ül bele a székbe és megkérdezi, milyen érzés volt ez, kihangosítja ezt, hogy párbeszédbe kezdjenek egymással, mert elnyomja magában egy-egy részét, ezek a tartalmak nehezebben hozzáférhetők és így integrálni lehet ezeket is → magunkban vannak a válaszok, bővíteni kell a belső vonatkoztatási keretet az adott helyzetben és döntésben → esetleg egy másik embert behozni szimbolikusan az egyik székbe o konfrontáció o körforgás gyakorlat (csoportos) pl. minden tagnak egyéni felhanggal → mindenkinek elmondja a tanácsadó ugyanazt, és a többiek visszajelzéseket adnak erre, ez új lehetőségeket mutat be, új vonatkoztatási kereteket ad, átdolgozódik az adott téma, többféle nézőpont megjelenik ugyanarra a dologra o felelősséget vállalok → minden mondatba bele kell foglalni ezt a gondolatot o túlzás →referencia keretek bővítése eltúlozva a legjobb és legrosszabb kimenetet, túlzó jelzőket használjon a problémára → cél: kibillenteni a saját gondolkodásmódjából o mondhatok neked egy mondatot? (csoportos gyakorlat) explicitté tenni → nyíltan elmondani, hogy én mit gondolok a problémádról → nem való mindenkinek és minden problémához, de van, akinek ez megfelelő a változáshoz kísérletek: olyan tevékenységek, melyek a kliens és tanácsadó közötti interakciókból nőnek ki A Gestalt irányzat Fritz Perls nevéhez köthető. Berlinben született, zsidó családban, középső gyermek. Gyermekkora boldog volt. Általánosban kitűnő, középiskolában serdülőként lázad – rossz eredmények. Orvosi diplomát szerez, utána pszichoanalitikus képzést Bécsben és Berlinben kap. 1933-ban a náci Németországból a dél-afrikai Johannesburgba menekül a feleségével, 13 év után az USA-ba emigrál. 1951-ben jelenik meg könyve: Gestalt terápia, 1970-ben hal meg. (1972 – Kint és bent a szemetesvödörben önéletrajzi műve). Az emberi természetről vallott nézet Az emberek életükben a teljesség és hiánytalanság felé törekednek, mindenkiben megvan az önmegvalósítási tendencia, amely a jelen körül összpontosul (létezés úgy, ahogy vagyunk). Bízik az ember bölcsességében (hasonlóan a személyközpontú konzultációhoz). Minden ember teljes és produktív módon kíván élni. Arra törekszik, hogy a személyisége különböző részeit egészséges, és egységes egésszé fogja össze. A személyiség több, mint részeinek összessége. Antideterminista: mindenki képes megváltozni és felelőssé válni. A Gestalt nézőpont egzisztencialista, tapasztalati és fenomenologikus. Valójában a MOST számít. Az ember saját maga különböző vonatkozásait élményeken keresztül ismeri meg. A legfontosabb, a saját életről kialakított értékelés és értelmezés egy adott pillanatban. Sokaknál az a probléma, hogy túlságosan függenek az intellektuális tapasztalattól → ez csökkenti az érzelmek és az értelem fontosságát, valamint korlátozza az emberek szituációkra való reagálási készségét. Másik sokakat érintő probléma, hogy képtelenek azonosítani és megoldani a befejezetlen ügyeket (korábbi gondolatokat, érzéseket, reakciókat, amelyek még mindig kihatnak személyes működésükre, akadályozzák jelenben élésüket). Ezeknek a problémáknak az oka nem a személyen belül működő tudattalan erők. Hangsúly a tudatosságon van, minden ember valamilyen tudatos szinten működik (nagyon tudatos és nagyon nem tudatos kontinuum mentén). Azok egészségesek, akik a leginkább tudatosak, felismerik, hogy a testi jelek pl. fejfájás, gyomorfájás azt jelenthetik, hogy a magatartáson kell változtatni, és tudatában vannak a személyes korlátaiknak is. Konfliktus esetén képes megoldani, vagy elutasítani azt, az egészséges személy kerüli, hogy tovább bonyolítson egy ilyen szituációt, fantáziával kiszínezve a tényleges helyzetet. Egy szükségletre (formára) koncentrál egyszerre, és az egyéb szükségleteket háttérbe helyezi. Amikor a szükséglet kielégült (a Gestalt lezáródott, teljessé vált) az kerül háttérbe, és egy új szükséglet kerül előtérbe (ez válik formává). Ehhez a működéshez fel kell ismerni a belső szükségleteket és megtanulni azok és a környezet manipulálását. Gestaltisták szerint az embernek többféle módon lehetnek nehézségei: 1. elveszítheti kapcsolatát a környezettel és az abban lévő erőforrásokkal 2. túl erős kapcsolatba kerülhet a környezettel és így eltávolodhat önmagától 3. nem sikerül félretolnia a befejezetlen ügyeket: képtelen azonosítani és megoldani a befejezetlen ügyeket, tehát a kielégítetlen szükségleteket, befejezetlen szituációkat, ki nem fejezett érzéseket 4. darabokra hullhat, vagy sok irányba szétszórttá válhat 5. átélheti a győztes-vesztes közötti konfliktust (győztes = amiről az ember azt hiszi, meg kellene tennie; vesztes = amit az ember szeretne tenni) 6. lehetnek problémák az élet kettőségeinek kezelésében: szerelem-gyűlölet, férfiasság- nőiesség, gyönyör-fájdalom A konzultáns szerepe Olyan légkört teremteni, amely megkönnyíti a kliens számára annak felfedezését, hogy mire van szüksége a fejlődése érdekében. Intenzíven és személyes érdeklődéssel foglalkozik a klienssel, becsületes vele. A konzultánsnak izgalmasnak, energikusnak, teljes mértékben emberinek kell lennie. A bekapcsolódás a jelenben történik, ami egy állandó folyamat. Segít a kliensnek az energia korlátozásában és hogy arra összpontosítson, hogy az energiát pozitív és alkalmazkodó módon használja. A jelen arra készteti a konzultánst, hogy segítsen a kliensnek mintákat felismerni a saját életében. Az alábbi szabályok segítenek a kliensnek, hogy jobban a tudatában legyen a jelennek: 1. a jelen elve: mindig jelen időt használjon 2. én és te: mindig közvetlenül forduljon valakihez ahelyett, hogy beszélne róla a konzultánsnak 3. az én használata: énnel helyettesítse az azt, különösen, ha a testről beszél 4. a tudatosság kontinuum használata: inkább a hogyanra és a mire koncentráljon, ne a miértre 5. a kérdések átváltása: kérjük meg a klienst, hogy a kérdéseit kijelentésekre változtassa át Célok Hangsúly az itt és most fogalmakon, az élmény azonnaliságának felismerésén, a verbális-nonverbális kifejezésén van, és azon, hogy az élethez hozzátartozik a választás. Arra koncentrál, hogy a kliensnek segítsen feloldani a múltat, hogy az része lehessen az élete teljességének → ehhez a lelki felnövésben is be kell teljesednie. Hangsúlyos a személy érzelmi, kognitív, magatartási vonatkozásainak egybeolvadása is. Elsődleges fókusza az egyénen belüli polaritások elfogadása. Kiemelt a cselekvés, a klienseket az érzések és a magatartási formák megélésére ösztönzik. MOST! Perls képlete a most lényegéről → MOST = TAPASZTALAT = TUDATOSSÁG = REALITÁS A múlt már nincs, a jövő még nincs, csak a jelen létezik. Ahhoz, hogy a személy érett legyen a jelenben, le kell vetkőzni a neurotikus hajlamait, ezek az alábbiak lehetnek: 1. hamis: olyasvalakinek tetteti magát, aki valójában nem ő → A játék és a fantázia segítségével az ember megpróbál úgy viselkedni, mintha valaki más volna. Amikor jobban tudatára ébred, hogy milyen játékban van benne éppen, akkor őszintébb és nyitottabb lehet, képes lesz kapcsolatba kerülni a kellemetlenséggel és a fájdalommal. 2. szorongó: kísérlet arra, hogy elkerülhesse azoknak a személyiségjellemzőinek a felismerését, amelyeket inkább tagadni szeretne, mert fél, hogy ha elismeri és láthatóvá teszi mások számára, milyen valójában, akkor elutasítják. 3. holtpont: az foglalkoztatja, hogyan fog boldogulni a környezetében, ezen a szinten nincs irányérzék, a személy az elhagyatottság és félelem tengerén sodródik 4. implozív és 5. explozív: ezeket a rétegeket gyakran közösen kezelik. A személy sebezhetőnek érzi magát az érzésekkel szemben, de ha lehámozza magáról a védekezés évek alatt kialakult rétegeit (implozivitás), elevenné válik az öröm, bánat, vagy fájdalom kitörése révén  (explozivitás), ami valódivá váláshoz vezet. Amikor eléri ezt a pontot, akkor tudja a legteljesebb mértékben átélni a jelent. Ezen rétegek potenciálisan megakadályozhatják, hogy az ember hiteles módon kapcsolatban legyen önmagával. Módszerek: két formában jelentkezhetnek: kísérletek: olyan tevékenységek, amelyek a konzultáns és a kliens közötti interakcióból nőnek ki gyakorlatok: kész módszerek, pl. frusztráció-akciók, fantázia, szerepjátszás, pszichodráma. Ezeket arra használják, hogy bizonyos reakciókat csaljanak ki a kliensből, pl. haragot, feltárást: o álom-munka: általánosan alkalmazott gyakorlat, az álmok üzenetek, amelyek a személy helyét jelzik egy adott időben, de a Gestalt konzultánsok nem értelmeznek. A kliens előadja álmait, majd az a feladata, hogy élje át, milyen érzés az álom egyes részeinek lenni → ez a dramatizált asszociáció egy fajtája. A kliens közelebb kerülhet a self sokrétű vonatkoztatásával. Az ismétlődő álmokkal kapcsolatban felismertetik, hogy valami lezáratlan ügy válik ily módon tudatossá, és az így keletkező üzenetekkel valahogy foglalkozni kell. o üres szék: a kliens a személyiség különböző részeivel beszél, pl. a domináns és passzív oldallal, ezt képviseli az üres szék. Beszélhet egy székhez, mint a self egy részének a képviselőjéhez, de lehet több szék is, amikor minden szék egy más részt képvisel, és fordulhat egyik széktől a másikig. Ezekben a dialógusokban a racionális és irracionális részek egyaránt előtérbe kerülnek. A kliens nem csak látja ezeket az oldalakat, de képessé válik kezelni is a selfen belüli kettősségeket. De súlyos érzelmi zavarban szenvedőknél nem alkalmazható. o konfrontáció: az egyik legerősebb Gestalt gyakorlat. A konzultáns bemutat a kliensnek össze nem illő magatartásformákat, érzéseket, pl. amikor a kliens mosolyogva vallja be, hogy ideges. Valóban ideges emberek nem mosolyognak. A konfrontáció során a mi és hogyan kérdéseket teszi fel a kliensnek, a miért kérdéseket kerüli, mert azok intellektualizáláshoz vezetnek. o szándékos frusztrálás: hogy segítsen kimozdulni a kliensnek a jelenlegi tagadás állapotából. A konzultáns reméli, hogy a konfrontáció révén a kliens értékes értelmezést ad. Az itt és most alapú módszerek fő célja segíteni abban, hogy az ember kitörjön a régi szokásai közül, és közelebbi kapcsolatba kerüljön az énnel. Erőteljes egyén-orientációjú Gestalt gyakorlatokat elsősorban csoportban alkalmaznak. Csoportos gyakorlatok: o körforgás gyakorlat: amikor a konzultáns úgy érzi, hogy egy kliens által kifejezett témával, érzéssel minden csoporttagnak szembesülni kell, pl. a kliens azt monda „Senkit ki nem állhatok.” Ezután mindenkinek ezt a mondatot kell elmondania, mindegyiküknél hozzátéve valamilyen megjegyzést, hogy miért nem. Nagyon rugalmas, magában foglalhat nonverbális és pozitív érzéseket is, a kliens jobban megimeri a belső érzéseket. o felelősséget vállalok: a kliens észleletekről tesz kijelentéseket és minden kijelentést „és vállalom érte a felelősséget” mondattal zár. Ez segít a kliensnek az érzékeléseket, magatartásokat egységesíteni és sajátjának elismerni  o túlzás: a kliens kihangsúlyoz akaratlan mozdulatokat, gesztusokat, nyilvánvalóvá válik, megérti a viselkedés belső jelentését o mondhatok neked egy mondatot?: ha implicit attitűdök vagy üzenetek rejlenek abban, amit a kliens mond, akkor a konzultáns megkérdezi a klienst, hogy elmondana-e egy, a konzultáns által adott mondatot, amely a kliens gondolatait explicitté teszi. Ha a konzultáns helyesen értette a rejtett üzenetet, a mondat elismétlésével a kliens bepillantást nyer önmagába. Értékelés Erőssége: 1. Segít az embereknek egyesíteni és elfogadni az élet valamennyi oldalát. 2. Segít a lezáratlan ügyek területének megoldására koncentrálni, és ha képes ezeket a döntéseket meghozni, az élete produktívabb lesz. 3. Elsődleges hangsúly a cselekvésen és nem a beszéden van. A tevékenység révén az egyén átéli milyen a változás folyamata, és gyorsabb fejlődést ér el. 4. Rugalmas, nem korlátozódik néhány módszerre, minden módszer alkalmazható, amely segít a kliensnek egységesebbé válni. 5. Alkalmas bizonyos affektív zavarok, szorongásos állapotok, szomatikus jellegű zavarok, beilleszkedési zavarok és olyan DSM diagnózisok esetében, mint a foglalkozási, vagy interperszonális problémák. Korlátai: 1. Nincs erős elméleti alapja 2. Szigorúan csak az élmény mostjával és hogyanjával foglalkozik. Ez a kétirányú alapelv nem engedi a passzív magába tekintést és változást, amit egyes kliensek inkább meg tudnának érteni, észrevenni. 3. Kerüli a diagnózist és a tesztelést. Vannak olyan egyének, akiket meg kell vizsgálni, mielőtt a konzultáció ilyen intenzív módszerének tennénk ki őket. A vizsgálatoknak egységesebbnek és alaposabbnak kellene lenniük. 4. Túlságosan (szélsőségesen) sokat törődik az egyéni fejlődéssel és kritizálják selfközpontúsága miatt is. A hangsúly teljes mértékben az érzésen van és a személyes felfedezésre összpontosul. A 3 affektív megközelítési mód közül (személyközpontú, egzisztencialista, gestalt) a személyközpontú a legnépszerűbb. A Gestalt nagy súlyt fektet a módszerekre és keveset az elméletre, mégis komoly változásokat eredményez sok kliensnél. Az egzisztencialista konzultációnál éppen ellenkező a probléma: túl erős filozófiában, de hiányosak a módszerei, ennek ellenére továbbra is vonzza a híveket az élet értelmére helyezett hangsúlya miatt. Az affektív megközelítési módok nem nagyon alkalmaznak pszichológiai teszteket, formális diagnózisokat, merev módszereket. Védjegye, hogy amit tesznek, azt a kliens igényeihez igazítják, a klienssel kialakított szoros kapcsolat alapján felmérve. Az egzisztencialista a legkevésbé irányító, a Gestalt a leginkább. Valamennyiben közös: hiszik, hogy a kliensek képesek a változásra, az integrációra és a pozitív fejlődésre. A személyközpontú elmélet van leginkább alátámasztva kutatási adatokkal. Az egzisztencialista konzultációt inkább filozófiának tartják, mint konzultációs megközelítési módnak. Gyakorlatilag semmilyen kutatási adat háttere nincs. Rogers 6 testvér, ő a negyedik. Szülei óvták a családon kívüli barátságoktól, gyerekkorát magányosnak írja le. Sokat olvasott, az egyetemen mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, ott nyílt ki számára a világ. Kínába utazik egy kongresszusra, ez fontos pillanat volt az életében. Történelmet tanul, lelkészi pályára készül, a főiskolán klinikai és neveléspszichológiát tanul. Tanulmányai után egy gyermekvédő szervezetnél helyezkedett el, ez nagy hatással volt a később kialakított elméletére. Úgy találta, hogy a problémás személyek esetében a PA megközelítés időigényes és gyakran hatástalan. A belátás önmagában kevés változást eredményez, de akikkel nyitott és megengedő kapcsolatot épített ki, azok javultak. Az emberi természetről vallott nézete: Az emberek általában jók, jellemző tulajdonsága, hogy pozitív, előrehaladó, konstruktív, realista és tisztességes. Minden személy tudatos, a saját értékrendszere által irányított és az önmegvalósítás felé halad kisgyerek korától kezdve. A gyermekek jellemző vonása: - bármi, amit érzékel, az a számára valóság, - minden gyermek önmegvalósító tendenciával születik, ami célirányos viselkedéssel elégíthető ki, - interakciója a környezettel egy szervezett egész, és amit tesz, az egymással kölcsönös kapcsolatban van, - az élményeik attól függően pozitívak, vagy negatívak, hogy ezek elősegítik-e a megvalósítási tendenciát, - fenntartják azokat az élményeket, amelyek a megvalósítást szolgálják, és elkerülik azokat, amelyek nem. Rogers számára az önmegvalósítás a létezés legáltalánosabb, és leginkább motiváló hajtóereje, amelyek az egész személyiséget befolyásolják. Mindenki képes megtalálni az élet személyes jelentését és célját. Nem maga az esemény fontos, hanem a személy valóságérzékelése. A self központi fogalom Rogersnél → a self, a személy élményeiből származó eredmény, és ismerete segíti a személyt megkülönböztetni magát másoktól. Az egészséges self kialakulásához a személynek pozitív törődésre van szüksége. Gyakran előfordul, hogy a személy szüleitől és másoktól feltételes törődést kap → ez arra tanítja, hogy csak akkor érezheti megbecsültnek magát, ha igazodik mások kívánságaihoz. A személynek tehát esetleg tagadnia, vagy meghamisítania kell egy érzékelést, ha másvalaki, akitől a személy jóváhagyása függ, másként látja azt a szituációt. Ilyenkor dilemma elé kerül, mert tudatára ébred a saját érzékelése és tapasztalatai közötti ellentmondásnak. Ha nem úgy cselekszik, ahogy elvárják, akkor nem fogadják el, és nem értékelik. Ha viszont alkalmazkodik az elvárásokhoz, akkor egy szakadék lesz az ideális self (amivé válni szeretne), és a valódi self (önmaga) között. Minél távolabb esik az ideális self, a valódi selftől, annál inkább elidegenítetté és a környezetével meghasonlottá válik. A fenomenológiai irányzat A fenomenológiai irányzat alapvetően leíró jellegű (innen a neve) A mélyben húzódó lélektani dinamika helyett az ember megértése a céljuk. Alaptételük, hogy az emberben veleszületetten benne van a jó irányba való fejlődés lehetősége Az ember alapvető motivációja az önmegvalósítás, minden más motiváció ennek az irányába mutat. A behaviorizmus és pszichoanalízis után 3. erő irányzatnak is nevezik. Tételei: 1. Minden egyén (élőlény) élmények folyamatosan változó világában létezik (érzékleti mező), melynek ő a középpontja. 2. Ez az érzékleti mező a „valóság” az egyén számára. 4. A egész érzékleti mező egy része fokozatosan megkülönböztetetté válik, mint az én. 5. A környezettel való interakció eredményeként, és főként a másokkal való értékelhető interakció eredményeként az én szerkezete formálódik – egy szervezett, képlékeny, mégis állandó, fogalmi mintázata az „én” tulajdonságokról és kapcsolatokról alkotott észleleteinek, az ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódó értékekkel együtt. 6. Az élőlénynek egyetlen alapvető célja és törekvése van – hogy megvalósítsa, fenntartsa és erősítse a tapasztaló élőlényt. 12. A legtöbb viselkedési mód, amit az élőlény magáévá tesz, azok közül kerül ki, amik összeegyeztethetőek az én fogalmával. 16. Minden élmény, ami összeegyeztethetetlen az én szerkezetének a szerveződésével, fenyegetésként érzékelhető, és minél több ilyen van, annál merevebben szerveződik az én szerkezete, hogy fenntartsa magát. 17. Bizonyos körülmények között az olyan élmények, melyek összeegyeztethetetlenek az én szerkezetével átvizsgálásra kerülnek, és az én szerkezetét úgy javítja ki, hogy asszimilálja és magába foglalja ezeket az élményeket. A személyiség fejlődése A személyiségfejlődésben fokozatok helyett alapelveket vázolt fel, melyek szerint a legfontosabb az énfogalom kifejlődése és a teljes mértékben megkülönböztetett én fejlődése. Az énfogalom fejlődésének folyamata alatt kulcsfontosságúnak tartotta a feltétlen pozitív elfogadást. Akiknek a környezete nem biztosított pozitív elfogadást felnőve úgy érzik, csak akkor értékesek, ha megfelelnek az elvárásoknak, amiket mások szabnak ki számukra. Az érett személyiség A fejlődés eredménye Rogers szerint egy folyamat (dinamikus), nem pedig egy statikus állapot. Ezt a jó életként definiálja, amikor az élőlény folyamatosan teljes potenciáljának kiteljesítésére törekszik. Az érett személyiség jellemzői: 1. Növekvő nyitottság az élményekre – eltávolodnak a védekezéstől és nincs szükségük küszöb alatti észlelésre (észlelési védekezés, mely során tudattalan stratégiákat alkalmazunk, hogy megakadályozzuk, egy felkavaró inger tudatunkba kerülését). 2. Egyre inkább egzisztencialista életstílus – minden pillanat teljes átélése – nem torzítja el a pillanatot, hogy a személyiséggel, vagy az énfogalommal összeillő legyen, hanem megengedi a személyiségnek és az énfogalomnak, hogy kisugározzon az élményből. Ez izgalmat, merészséget, alkalmazkodó készséget, toleranciát, spontaneitást és a merevség hiányát eredményezi, és alapvető bizalmat sugall. 3. Növekvő természetes bizalom – bíznak a saját értékítéletükben, és a képességükben, hogy kiválasszák az adott pillanathoz megfelelő viselkedést. Nem függenek létező szabályoktól és szociális normáktól, hanem bíznak benne, hogy mivel nyitottak az élményekre, képesek lesznek saját értékítéletükre támaszkodni. 4. A választás szabadsága – nem béklyózzák meg őket a korlátozások, könnyebben képesek szélesebb körű választásokat hozni. Hiszik, hogy szerepük van saját viselkedésük meghatározásában, és felelősnek érzik magukat saját viselkedésükért. 5. Kreativitás – szabadabbnak érzik magukat, hogy kreatívak legyenek. Abban is kreatívabbakká válnak, hogy beilleszkedjenek a körülményeik közé, anélkül, hogy szükségét éreznék az alkalmazkodásnak.  6. Megbízhatóság és konstruktivitás – megbízhatóan konstruktívan fognak cselekedni. Az az egyén, aki nyitott minden szükségletére, képes lesz fenntartani az egyensúlyt köztük. Még az agresszív szükségleteket is kiegyensúlyozza a belső jóság. 7. Gazdag, teljes élet – a teljes ember élete gazdag, hiánytalan és izgalmas, és azt sugallja, hogy intenzívebben élik át az örömöt és a fájdalmat, a szerelmet és szívük összetörését, a félelmet és a bátorságot. Személyközpontú terápia A pszichoanalitikus terápiával szemben, ahol a terapeuta a kliens felett állt, fogalmazta meg elgondolását. A terápiában a terapeuta és a kliens partneri viszonyban van egymással, nincs alá-fölé rendeltség, nem a terapeuta irányít diktatórikusan, kezdetben non-direktív terápiának nevezte. Alapelvei: 1. Empátia – a terapeuta a kliens világába lép be, sajátját, amennyire csak lehetséges hátrahagyva. A kliens tapasztalatait próbálja megérteni. 2. Kongruencia – a terapeuta tudatában van saját érzelmeine,k tapasztalatainak a klienssel kapcsolatban. Nyitott arra, hogy megértse saját érzelmeit, csak úgy, mint a kliensét. 3. Feltétel nélküli elfogadás – a terapeuta nem bírálja a klienst, hanem elfogadja őt olyannak, amilyen. Ez nem jelent feltétlen egyetértést! A konzultáns szerepe A konzultáns szerepe holisztikus, olyan légkört alakít ki, amelyben a kliens szabadon tudja feltárni a self valamennyi aspektusát. A konzultáns/kliens kapcsolat a fontos, amely egy sajátos „én-te” személyes minőségű kapcsolat. A konzultáns ismeri a kliens verbális és nonverbális nyelvét, és azt tükrözi vissza, amit hall, vagy megfigyel. Egyikük sem tudja, hogy milyen irányba fordul az ülés, és hogy milyen célok merülnek fel a beszélgetés folyamán. De a konzultáns bízik abban, hogy a kliens kialakít egy programot, amelynek alapján dolgozni szeretne. A konzultáns munkája mindezt facilitálni, nem irányítani. Korlátozott mértékben alkalmaznak pszichológiai teszteket, ezeket általában csak a kliens kérésére végeztetik el. Ilyenkor inkább az a fontos, hogy mit jelent a teszt a kliens számára, és nem az elért pontszám. A Q válogatás-módszer tesztet gyakran használják a kliensek kiértékelésénél. Ez 3 lépésből áll: 1. a kliens kap 100 kártyát, mindegyiken self-leíró mondat szerepel pl. „Intelligens vagyok”, „Megvetem magam”. 2. A klienst arra kérik, hogy rakja a kártyákat 9 halomba, a „legjobban illik rám” kategóriától kezdve, a „legkevésbé illik rám” kategóriáig. 3. Utána ismét szétválogatja a kártyákat aszerint, hogy ideálisan milyen szeretne lenni. Majd összehasonlítják a két válogatás hasonlóságát a konzultáció előtt, alatt és után. A diagnózis alkalmazását kerülik, mert az kategorizálja az embereket és feltételezi, hogy nem minden személy különleges valaki. Ezen kívül ez a konzultánsnak is kötelezettséget jelent, hiszen a diagnózist kezelési terv követi. Célok: A kliensre, mint személyre vonatkozik, nem a problémáira. Az embereket segíteni kell abban, hogy megtanulják a szituációk kezelését, hogy egy teljes mértékben funkcionáló egyénné váljon, akinek nincs szüksége védekező mechanizmusokra a mindennapi élet tapasztalataival szemben. Az ilyen személy egyre inkább változni és fejlődni akar, és egyre nyitottabbá válik az élményekre, jobban bízik self- érzékelésében, és érdekelt lesz a self felfedezésében, kiértékelésében. Egy teljes mértékben funkcionáló személy nagyobb mértékben elfogadja önmagát és másokat, jobb döntéshozóvá válik itt és most esetekben. Segítséget kap saját erőforrásainak és lehetőségeinek azonosításában, alkalmazásában és kiteljesítésében. A személyközpontú konzultáció eredményeként a kliens: 1. önértékelése reálisabb, magabiztosabb és önirányító, 2. mások által jobban értékelt, 3. élményeinek bizonyos vonatkozásait kevésbé elfojtó, 4. viselkedésében érettebb, szocializáltabb és alkalmazkodóbb, 5. a stressz által kevésbé megviselt, illetve abból gyorsabban kilábal, 6. személyes struktúrájában sokkal inkább az egészséges, jól funkcionáló egységes személyhez hasonló lesz. Módszerek: a fejlődés 3 szakasza: 1. Nondirektív korszak (1940-50): a klienssel való kapcsolat kialakítása a hangsúlyos, megengedő és nem beavatkozó légkör, elfogadás és feltárás. 2. Reflektív korszak (1950-57): nem-fenyegető kapcsolat kialakítása a hangsúlyos, a kliens érzéseire való reagálás és a kliens mélyenfekvő érzelmeinek a visszatükrözése. 3. Empirikus korszak (1957-80) – a konzultáció szükséges és elégséges feltételei (1957): empátia (együttérez a klienssel, és ezt közölni is tudja vele, vele gondolkozunk, nem érte, vagy róla), elfogadás, pozitív törődés (mély és őszinte, becsüli a személyt pusztán azért, mert létezik) és kongruencia (őszinte, felad minden szerepet és megtévesztő külszínt). A kutatási eredmények erősen arra mutatnak, hogy a nagyfokú empátia talán a leghatásosabb a kapcsolatban, de a változás és a tanulás előidézésében mindenképp. Rogers hitt abban, hogy jelentős, pozitív személyiségváltozások csak kapcsolatokban következhetnek be. A konzultációs kapcsolat 6 szükséges és elégséges feltétele, amelyek egy kontinuum mentén léteznek, ahol az 1. kivételével, nem minden-vagy-semmi alapúak: 1. Két személy, aki pszichológiai kapcsolatban áll egymással. 2. Az egyik (első) személy, a kliens, aki összhang nélküli állapotban van, és sebezhető, vagy szorongó. 3. A másik (második) személy, a konzultáns, aki kongruens, vagy integrált fél a kapcsolatban. 4. A konzultáns feltétel nélküli pozitív elfogadással van a kliens iránt. 5. A konzultáns empatikus megértéssel van a kliens belső vonatkoztatási rendszere iránt és megkísérli ezt az érzést átadni a kliensnek. 6. A konzultáns megértése és feltétel nélküli pozitív elfogadása legalábbis minimális szinten eljut a klienshez. A kapcsolatot elősegítő módszerek még: - aktív és passzív hallgatás, - a gondolatok és érzések pontos visszatükrözése, - feltárás, összegzés, konfrontáció, - általános, vagy nyitott szellemű irányítás. Minimális hangsúly a formális módszereken és maximális a terápiás kapcsolaton. Értékelés: Erőssége: 1. forradalmasította a konzultációt azzal, hogy összekapcsolta a PA-sel, és demisztifikálta azt, egy konzultációs ülés tényleges leírásának közlésével. Jobban alkalmazhatóvá tette az emberi problémák széles körében, amelyben a fejlődés (egyéni, csoport, vagy közösség), a növekedés része a célnak. 2. kiterjedt kutatási tevékenységet indított meg. Rogers volt az első olyan gyakorló szakember, aki hangfelvételt készített a konzultációs ülésekről, és ragaszkodott ahhoz, hogy a személyközpontú megközelítést csak olyan elméletekkel lehet összehasonlítani, amelyeket a tapasztalat éppúgy igazolt, mint az ő elméletét. 3. a megközelítési mód hatékony: segít javítani a pszichológiai beilleszkedést, a tanulást és a frusztráció elviselését, csökkenteni a védekező magatartást. Megfelelő módszer enye-mérsékelt szorongásos állapot, beilleszkedési zavarok és olyan állapotok kezelésére, amelyek nem tulajdoníthatók lelki zavaroknak, pl. a veszteség, a haláleset, vagy interperszonális kapcsolatok. 4. nyitott kapcsolatra és az eljárás rövid távú jellegére helyezi a hangsúlyt. 5. ezt a megközelítési módot viszonylag rövid idő alatt meg lehet tanulni, a meghallgatás képességének elsajátítását hangsúlyozza. 6. pozitívan szemléli az emberi természetet, ez gyökeresen különbözött az akkor szokásos pesszimistább és determinisztikusabb nézetektől. Az emberek változásának egyik legfontosabb oka a hit, hogy képesek megváltozni. Erősen hisz a változási folyamatban.  Korlátai: 1. főleg kezdetben kevés instrukciót adott a konzultánsnak, hogy hogyan alakítsa ki a kapcsolatot a klienssel, és hogyan hozza létre a változást. Nincsenek világosan meghatározott fogalmai, módszerei. 2. gyors felfogású, intuitív és keményen dolgozó klienseket kíván a legjobb eredmény eléréséhez. Alkalmazhatósága ezért korlátozott és ritkán használják súlyosan sérült egyéneknél, vagy fiatal gyermekeknél. 3. nem ismeri a diagnózist, nem ismeri el a tudattalant, túlságosan optimista. A nézőpont alátámasztására használt adatok, kutatás nagy része egyszerű, és saját beszámolókon alapul. 4. csak felületi problémákkal foglalkozik, és nem készteti a klienst mélyebben fekvő területek feltárására, pedig csak a mélyben végbemenő változásnak van tartós hatása, ezért a rövidtávú konzultációs folyamat tartós hatása kérdéses.