Japán történelem jegyzet PDF

Japán országismeret II. – japán történelem Jegyzet Szabó Noémi tanárnő előadásai alapján A jegyzet nem helyettesíti az órára járást, csupán azért van, hogy könnyebben átlátható és követhető legyen a japán történelem (hisz sok anyagra jut kevés idő). A jegyzetet készítette Szűts Kr...

Japán országismeret II. – japán történelem Jegyzet Szabó Noémi tanárnő előadásai alapján A jegyzet nem helyettesíti az órára járást, csupán azért van, hogy könnyebben átlátható és követhető legyen a japán történelem (hisz sok anyagra jut kevés idő). A jegyzetet készítette Szűts Kriszti a 2016-as őszi és 2017-es tavaszi előadások alapján. Formázta és lektorálta Slánicz Balázs a 2021-es őszi előadások alapján 2021- ben és 2023-ban. A japán szavak latinbetűs átírásánál Hepburnt használtunk. Őskor: i. e. 12000–i. sz. 710 Paleolit kor: kb. i. e. 40000–10000 旧石器時代 Jōmon-kor: kb. i. e. 10000–300 縄文時代 Yayoi kor: i. e. 300–i. sz. 300 弥生時代 Kofun kor: 300–538 古墳時代 Ókor: 538–1185 古代 Asuka: 538–710 飛鳥時代 Nara: 710–784/794 奈良時代 Heian: 784/794–1185 平安時代 Középkor: 1185–1573 中世 Kamakura: 1185–1333 鎌倉時代 Muromachi: 1333–1573. 室町時代 Kenmu restauráció 1333–1336 建武の新政 Nanboku-chō jidai 1336–1392 南北朝時代 Sengoku jidai 1467–1600 戦国時代 Újkor: 1573–1868 近世 Azuchi-Momoyama: 1573–1600 安土桃山時代 Edo: 1600–1868 江戸時代 Sakoku 1639–1854 鎖国 Bakumatsu 1853–1868 幕末 Legújabb kor: 1868-tól napjainkig 近代 Meiji: 1868–1912 明治時代 Taishō: 1912–1926 大正時代 Shōwa: 1926–1989 昭和時代 Heisei: 1989–2019 平成時代 Reiwa: 2019-tól napjainkig 令和時代 1 Őskor: I. e. 12000—i. sz. 710 Japán nagyon más, mint amit Európában megszoktunk – a történelem és a történelemfelfogás is különbözik. A történelem azonban kultúra alakító tényező, ezért nagyon fontos. Ezen kívül a földrajzi helyzet is befolyásolja a történelmi szemléletet és a kultúrát. Japán mai formája az utolsó jégkorszak végén alakult ki, előtte összefüggött a kontinenssel: Délen Kyūshū Koreával, északon Hokkaidō Szahalinnal és a Kuril-szigetekkel volt összekapcsolódva, így az emberek (és állatok) szárazföldön tudtak átvándorolni. Ezért szinte minden élőlény megtalálható a japán szigeteken, ami a kontinensen. 150-200 ezer évvel ezelőtti leletek is kerültek elő. I. e. 12000-10000 körül az utolsó jégkorszak végén megemelkedik a vízszint, kialakulnak a szigetek, és megszűnik a kapcsolat a szárazfölddel. Nagyjából ebben az időben váltja a paleolit kultúrát a neolit kultúra. Jōmon-kor: Kb. i. e. 10000—i. e. 300 縄文時代 Fogalmak: jōmon (縄文・じょうもん) ainu (アイヌ) kagylódomb (貝塚・かいづか) dogū (土偶・どぐう) A korszak nevét az agyagedények zsinór mintájáról kapta, melyek nagy mennyiségben kerültek elő. Ezen kívül találtak még: nyilakat, íjakat, kőből és csontból készült eszközöket. Használtak még lándzsát, horgot, szigonyt és csónakot, de fémhasználat nincs egészen i. e. 300-ig, ami világviszonylatban elég késői. A maihoz hasonló volt az éghajlat. A táplálék (tengerből és erdőből is) bősége miatt nem kellett téli és nyári szálláshely között vándorolni, ezért csináltak ilyen hamar agyagedényeket. (Azaz a világ többi részéhez képest nagyon hamar le tudtak telepedni, állandó szálláshelyeket alakítottak ki, és agyagedényeket gyártottak, mert mindig volt mit enni. Viszont pont ezért nem volt ösztönző erő a fejlődéshez, a megszokottnál tovább meg is maradtak ebben a kényelmes állapotban, és nem kezdtek el fémeszközöket gyártani egészen a következő (Yayoi) korszakig, amikor is a bevándorlók megtanították neki.) ŐSLAKOSOK Betelepülés által (még a jégkorszak előtt), de nem tudjuk pontosan, hogy hol van az őshazájuk. Jelenleg elfogadott elmélet szerint: Északon Kamcsatka felől (Hokkaidō), nyugaton Kína felől Koreán keresztül (Kyūshū) és Délen D-K Ázsiából (Okinawa) is érkeztek emberek. Ezek keveredéséből alakult ki a jōmon-kori népesség. Ők már valószínűleg részben a mai japánok ősei. Jellemzői: kerek koponya, kerek szemgödör, kis fogak. 2 AINU PROBLÉMA Az ainu egy protorassz (azaz a rasszok szétválása előttről származnak). Jellemzőik: mongol testfelépítés, kaukázusi vonásokkal (szőrösek). Feltehetőleg a jōmon korban is éltek ainuk, de egy idő után elkülönültek, így nem olvadtak be teljesen, hanem a mai napig fennmaradtak. Természetesen a mai japánokban kimutatható genetikai rokonság az ainukkal, de nagyobb részt a jōmon kori nem ainu népesség, és a Yayoi korban betelepült népesség keveredéséből alakultak ki. (Érdekesség: az ainu nők körében tradíció a bajusz tetoválás.) ÉLETMÓD Gyűjtögető, halászó, vadászó népek. Az élelmet (gyümölcsöt, növényeket) raktározták. Az újabb kutatások szerint kezdetleges földművelést folytathattak, de a táplálékbőség miatt nem volt nagy jelentősége, és nagyon lassan fejlődött. Régészetileg fontos kiemelni, hogy országszerte találtak kagylódombokat. Ezek őskori szemétdombok, kagylóhéj lerakatok. Főként tengeri herkentyűket ettek (+vaddisznó, medve). Ezen kívül találtak még kagyló és bambusztárgyakat, ékszereket, szerszámokat, valamint arc és testfestésre utaló jeleket. (Mivel a tenger szintje fokozatosan emelkedett, és az őskori népesség főleg a tenger közelében élt, így nagy valószínűséggel jelentős mennyiségű korabeli tárgy a tenger fenekén lapul.) Az agyagedények aszimmetrikusak, gazdagon díszítettek, nagyon változatos mintakészlettel (zsinór minta, lángnyelv motívum). Szabad tűzön égették ki, nem olyan nagy hőfokon. Nem volt még kemence és fazekaskorong. Ásott házakban éltek, házanként 5-6 fő együtt. A tűzhely a házon kívül volt. Eleinte 2-3 ház alkotott egy falut, melyek később 50 fősre nőttek. A házakat félkör, patkó alakban helyezték el és voltak közösségi funkciójú főbb épületek is. TEMETKEZÉS Közös sírba, zsugorított testtartásban temetkeztek. A dogū agyagszobrocskák rendeltetése bizonytalan. Nem mutat hangsúlyos nemi jelleget, nem feltétlen termékenységi szimbólum. Több olyat is találtak, amit a jelek szerint szándékosan törtek össze. (Például azért, mert előbb átrakták rá valakinek a betegségét – samanisztikus gyógyítás.) Yayoi kor: i. e. 300—i. sz. 300 弥生時代 Fogalmak: wa (倭・わ) ugyanez a kanji lesz a Yamato is. kollektivista társadalom I. e. 300-ban megindul a népvándorlás a Koreai-félsziget felől. Az újonnan érkező embertípust nyújtottabb koponya, szögletes szemgödör, hosszabb fogak, magasabb homlok jellemzi. Hozzák magukkal a korabeli csúcstechnikát: rizstermesztés, fémmegmunkálás, ló, kard. 3 Találkozik ez az új nép a régi jōmon kultúrával, de nem irtották ki őket, hanem keveredtek. Fejlettebb társadalmi szerveződést hoznak. (Van olyan elmélet, hogy a császári család is innen származik, de nem népszerű, tagadják, hogy koreai származásúak lennének.) Kyūshū déli részén jelennek meg először (ez van legközelebb Koreához) és innen haladnak É felé. (Egyes feltételezések szerint a kínai Qin Shi Huangdi (első kínai császár) udvari mágusa, Xu Fu érkezett ekkor Japánba. Sőt egyenesen ő lett az első, legendás japán császár Jinmu, miután nem tért haza második expedíciójáról, amelyben a halhatatlanok szigetét kereste.) A korszak nevét Tokió Yayoi kerületéről kapta, innen származnak ugyanis az első leletek. Rizstermesztő, neolitikus korszak. A jōmonhoz képest jelentős változásokat figyelhetünk meg: Csatornák, parcellázás, árkok, ösvények kellettek a rizstermesztéshez, ehhez pedig komoly szervezés, együttműködés kell. Kollektivista társadalom ( individualista) alakul ki. Vezető kell hozzá, aki nem csak uralkodik, de egyúttal felelősséggel tartozik a népért, így megjelenik a társadalmi rétegződés, hierarchia. Azok lesznek a vezetők, akik fémet használnak, ami egyrészt a mezőgazdaságban hatékonyabb termelést jelent, másrészt fegyvereket is készítenek belőle. Magtárakat építenek: ezek voltak az első emelt padlózatú építmények, melyek hatékonyabban védenek a rágcsálóktól. Ez lesz a japán építészet alapja. Először csak a magtár, később a szentély és lakóházak is emelt padlózatúak lesznek. Nő az életszínvonal, és a népesség. 200 ház/falu, helyi vagyoni rétegződés, uralkodói központok kezdenek kialakulni. ÉLETMÓD babot, tököt, kölest, búzát is esznek – eleinte kevés rizst, később egyre többet. A rizsnek elterjedését a nagy terméshozam okozza. (Azaz kis helyen is sokat lehet belőle termelni.) Tartanak kutyát, lovat, szarvasmarhát (ezeket nem eszik meg) és szárnyasokat, és előszeretettel fogyasztják a tenger gyümölcseit. Az agyagedények díszítése visszafogott. Vékonyabb falúak, de magasabb hőfokon, kemencében égetik, ezért kevésbé törékenyek. Ezekben akár már folyadékot is lehet tárolni. Használnak fazekaskorongot is, de még sok a kézzel készült. A korban nincs emberábrázolás, a dogū teljesen kimegy a divatból. Az i. sz. 1-2 századi kínai krónikákban olvashatunk először a japánokról. Ők wa, azaz törpe népként hivatkoznak rájuk, és 100 különálló, egymással hadakozó törzsről számolnak be. TEMETKEZÉS Nyújtott testtartásban. Személyes tárgyakat helyeznek a sírba, ezáltal a társadalmi különbségek is látszanak. A temetkezési szokások amúgy nagyon lassan változnak egy társadalomban, így ez is azt jelzi, hogy a betelepülés miatt jelentős változás ment végbe. 4 Kofun kor 300—538 古墳時代 – Yamatai koku 邪馬台国 Fogalmak: kofun (古墳・こふん) haniwa (埴輪・はにわ) Daisenryō kofun (大仙陵古墳・だいせんりょうこふん) ōkimi (大王／大君・おおきみ) uji (氏・うじ) ugyanez a kanji jelöli ma a vezetéknevet. uji no kami (氏の上・うじのかみ) ujibito (氏人・うじびと) ujigami (氏神・うじがみ) tadokoro (田所・たどころ) be (部・べ) Kojiki (古事記・こじき) Nihonshoki (日本書紀・にほんしょき) kikajin (帰化人・きかじん) tennō (天皇・てんのう) uji-kabane, shisei rendszer (氏姓・うじかばね／氏姓制度・しせいせいど) Nevek: Nintoku (仁徳・にんとく) Himiko (卑弥呼・ひみこ) Amaterasu Ōmikami (天照大神・あまてらすおおみかみ) Ōtomo klán (大友氏・おおともうじ) Nakatomi klán (中臣氏・なかとみうじ) Mononobe klán (物部氏・もののべうじ) Évszámok: 538 A buddhizmus érkezése Japánba Pekcséből A kofun átmeneti kor, elsősorban művészettörténeti korszakmegjelölés. A Yayoi és a Yamato kor határán húzódik, és egyértelműen a buddhizmus megjelenése vet neki véget. 5 TEMETKEZÉS A kofun jelentése régi sír. Az előkelők sírkamrája fölé elsősorban kerek, vagy kulcslyuk alakú dombot építettek. Ezekhez tartozó sírmellékletek az agyagból készült, üreges haniwa szobrok. Érdekessége, hogy nem teszik a sírba, hanem kicsit a földbe ásva állnak körbe a sír. Akár több ezer lehet egy sír körül, változatos méretekben. Nagyon sok fennmaradt belőle: országszerte vannak haniwa múzeumok. A legnagyobb kulcslyuk alakú kofun sír Ōsakában Nintoku császár sírja, a Daisenryō kofun. A sírkamra folyosón közelíthető meg, ezt betemetik, vizesárok veszi körül. Néha több mint 1 vizesárok veszi körbe. Elsősorban Kyūshū északi részén és Nara környékén. ÁLLAMSZERVEZET Erre az időszakra tehető az első, legendás japán állam, a Yamatai-koku megalakulása. Régészeti leletek nem támasztják alá, de Kyūshū északi részén, vagy már esetleg a későbbi központ (Nara) környékén lehetett. (A kofun sírok is ezeken a területeken vannak.) Híres legendás uralkodó Himiko császárnő. A különböző japán törzsek közül a Yamato emelkedik fel, és a területek nagy részét uralmuk alá hajtják. A Yamato törzs feje az ōkimi, aki a szomszédos törzsek területét nem birtokolja, de elismerik uralkodójuknak. A nemzetség (uji) vezetője az uji no kami (aki emelt padlózatú házban él), családtagjai az ujibito. Ők tehát a nemesség, akiknek az ōkimi felé adófizetési kötelezettségük van. Az uji birtokolja a földet (tadokoro), amin a nép (be) dolgozik, akik még földbe ásott házakban élnek. Minden ujinak saját családi istensége van, ez az ujigami. A Yamato család ujigamija Amaterasu ōmikami, napistennő. Ahogy erősödnek, a többi család istene fölé rendelik Amaterasut, és később ezzel igazolják, hogy ők a jogos uralkodók. Kialakul a napistennő kultusz. Tőlük származik a későbbi császári család, akik a 8. század elején írt Kojiki (japán misztikus története) és Nihonshoki (japán története) történelmi krónikákban kodifikálják isteni származásukat. Ezekben visszamenőleg az ōkimiket is császárnak (tennō) hívják. Megfigyelhető kínai mintára a központosított államra való törekvés. Az ōkimi udvari méltóságokat (kabane) ad a törzsfőknek. Ennek neve az uji-kabane, vagy shisei rendszer. (A két szó ugyanazoknak a kanjiknak a másik olvasata!) A legnagyobb családok ebben a korban az Ōtomo, Nakatomi, Mononobe, szerepük egyre nő, valójában ők vezetik az államot, és az ōkimi inkább csak vallási vezető. KAPCSOLAT A KÜLVILÁGGAL A 4. századtól folyamatosan érkeznek koreai bevándorlók. Elsősorban kézművesek, akiket nagy tudásuk miatt tisztelet övez. Őket nevezik kikajinnak. Ezzel együtt a kínai és koreai kultúra beáramlása is megfigyelhető. A buddhizmus első dokumentált megérkezése i. sz. 538. (a pontos dátum vitatott a holdnaptár használatából származó eltérés miatt) egyben a japán ókor kezdete, de ezzel párhuzamosan érkeznek taoista és konfuciánus tanítások is, és többek között megjelenik a selyem. Koreából érkezik emellett a vas is. Japán beszáll a koreaiak belső háborújába, 562-ben vesztes oldalon kerül ki (ez a Kaya-államszövetkezet végét jelenti), de a kapcsolatok maradnak. 6 Ókor: 538—1185 Asuka: 538—710 飛鳥時代 – A Nara kort megalapozó reformok Fogalmak: Pekcse (百済・くだら) 백제 Silla Kogurjo Asuka (飛鳥・あすか) Naniwa (浪花・なにわ) Fujiwarakyō (藤原京・ふじわらきょう) Heijōkyō (平城京・へいじょうきょう) shintō (神道・しんとう) Ise szentély (伊勢神宮・いせじんぐう) 17 cikkelyes alkotmány (十七条憲法・じゅうしちじょうけんぽう) tennō (天皇・てんのう) Taika reformok (大化の改新・たいかのかいしん) Taihō ritsuryō (大宝律令・たいほうりつりょう) udaijin (右大臣・うだいじん) sadaijin (左大臣・さだいじん) daijōdaijin (太政大臣・だいじょうだいじん) koku (国・こく) kokuga (国衙・こくが) kokushi (国司・こくし) kōri, sato, kō satō ōsa jōri rendszer, tsugō, tan handen shūju no hō (班田収授法・はんでんしゅうじゅのほう) shō, chō ryō, sen gundan (軍団・ぐんだん) daigaku/daigakuryō (大学寮・だいがくりょう) kokugaku (国学・こくがく) 7 Nevek: Soga klán (蘇我氏・そがうじ) Shōtoku (聖徳太子・しょうとくたいし) Yōmei császár (用明天皇・ようめいてんのう) Suiko (推古天皇・すいこてんのう) Naka no Ōe herceg (中大兄皇子・なかのおおえのおうじ) Tenji/Tenchi császár (天智天皇・てんじ／てんちてんのう) Nakatomi (Fujiwara) no Kamatari (中臣鎌足・なかとみのかまたり／藤原・ふじわら) Ōtomo herceg (大友皇子・おおともおうじ) Kōbun császár (弘文天皇・こうぶんてんのう) Ōama herceg (大海人皇子・おおあまおうじ) Tenmu császár (天武天皇・てんむてんのう) Jitō császárnő (持統天皇・じとうてんのう) Monmu császár (文武天皇・もんむてんのう) Évszámok: 538 A buddhizmus érkezése Japánba Pekcséből 593—622 Shōtoku uralkodása 604 17 cikkelyes alkotmány 645 államcsíny, Taika reformok 672 Jinji háború 694 Fujiwarakyōba költözik az udvar 701 Taihō ritsuryō 710 Heijōkyō főváros alapítása KORSZAKHATÁROK A korszak nevét az első, ideiglenes fővárosról kapta. A korszak kezdete a buddhizmus (ajándékok) érkezése a koreai Pekcse államból i. sz. 538-ban. A pontos dátum vitatható a holdnaptár használata miatt (552, 600 is lehet). A korszak végét Heijōkyō (Nara) főváros megalapítása jelenti 710-ben, de a művészettörténeti korai Nara korszakot már az 645-ös taika reformoktól számoljuk. A korszak nevét az első, ideiglenes fővárosról, Asukáról kapta. Heijōkyō megalapítása előtt még kétszer költözött az udvar. 645-ben Naniwába, 694-ben pedig Fujiwarakyōba. VALLÁS A buddhizmus és shintoizmus harca, hatalmi harcok A buddhizmus érkezésekor az udvar vallássá szervezi, és nevet ad a shintōnak, az ősi japán vallásnak mely az ősök tiszteletén és természetimádaton alapuló sámánisztikus szokások összessége volt. A szentélyeket rangsorolják, legjelentősebb az Amaterasu tiszteletére emelt Ise szentély, melyet a mai napig 20 évente újjáépítenek. 8 A buddhizmus érkezése hamarosan ellentétet szült a nemesség körében (ekkora már egyébként vidéken is jellemző a vagyoni rétegződés). A kikajinok, a kincstár és a katonaság irányítását is megszerző Soga klán felemelkedik. Ők a buddhizmust támogatják, szemben a Mononobe (és Nakatomi) családdal, akik a Buddha szobor érkezését követő járványt a shintō istenek bosszújának tartják. A Mononobék elbuknak, a valódi hatalom pedig az uralkodói családba beházasodó és régensekkel kormányzó Soga család kezébe kerül. Közülük kerül ki a buddhizmus első nagy támogatója Shōtoku régensherceg (taishi) (uralk. 593—622). Ő a korábbi Yōmei császár fia volt, és nagynénje, Suiko császárnő mellett volt régens. (A császárnő túlélte őt.) Kolostorokat alapít, így megjelenik a buddhista építészet és szobrászat (továbbá ebben a korban veszi át Japán a kínai írást – a kelet-ázsiai kultúrrendszerbe elkezdték beilleszteni Japánt). TEMETKEZÉS A buddhizmus megjelenésével ismét megváltoznak a temetkezési szokások. Megszűnik a kofunok építése, és helyette hamvasztanak. ÁLLAMSZERVEZET Az első alkotmány és törvénykönyvek. Shōtoku konfucianista mintára alkotott egy 17 cikkelyes alkotmányt (604). Új típusú adózást vezet be, és létrehozza a 12 udvari rangból álló hivatalnokrendszert. (Mindegyik hivatali tisztséghez megfelelő öltözet tartozott.) Innentől nevezik az uralkodót császárnak, azaz tennōnak (mennyei király). Shōtoku 593-622-ig uralkodott. A hatalmi harcok folytatódnak, és 645-ben Naka no Ōe herceg és Nakatomi no Kamatari államcsínyével, és a Soga család teljes megsemmisítésével végződik. Nakatomi no Kamatari lesz később a Fujiwara család megalapítója, Nakano Ōe herceg pedig Tenji császár. A fővárost Naniwába (Ōsaka) helyezik. Bevezették a Taika reforomokat. Elméleti alapja Shōtoku alkotmánya, és ez alapozta meg az 701-es Taihō ritsuryō törvénykönyvet (Csak a 718-as kiegészített verzió maradt fenn belőle.) Célja a törzsek erejének csökkentése és a császári hatalom megszilárdítása volt. Ennek fő eszköze a földek államosítása, újra elosztása, az általános adózás bevezetése, és az ehhez szükséges népesség-összeírás és egységes mértékegységrendszer kialakítása. Az első népszámlálást a 7. század végén tartották, megalapozva a japán anyakönyvi nyilvántartást (koseki). Ekkor 5-6 milliós a népesség, de a felmérésbe a mai Tōhoku és Hokkaidō régió még nem tartozott bele. A Taihō ritsuryō egy kínai mintára szervezett állam törvénykönyve, célja, hogy Kínához hasonlóan minden hatalom és föld a császár kezében összpontosuljon (bürokratikus monarchia). A hagyományosan családokra és magántulajdonra épülő rendszert ez teljesen átszervezi, és épp ezért nem is lesz hosszútávon működőképes (kolektivista elvek egy individualista társadalomban). Tartalmaz polgári, államigazgatási és büntetőjogi törvényeket is. A törvénykönyv értelmében az évek kaptak nevet. 9 Udvari rangok: tennō: Az uralkodó a császár, aki abszolút hatalommal bír. udaijin, sadaijin, daijōdaijin: A három legmagasabb udvari rang, a jobb-, baloldali és középső személynök. (A daijōdaijin a tennō után a legfontosabb pozíció). Közigazgatás: koku/kuni: Tartomány, a legnagyobb közigazgatási egység, összesen 60 van belőle. Kokuga a tartományhivatal és kokushi a tartományi elöljáró. kōri, sato, kō: Kisebb közigazgatási egységek a koku alá rendelve. A satō nagyjából a járásnak felel meg, vezetője a satō ōsa. 1 satō 50 kō. Egy kō nagyjából 4-5 családból áll. Földek és adók: kō: Közföld. Az uji földeket államosítják. Helyette a nemesek udvari rangokat kapnak, és ezekhez a rangokhoz jár földterület. Ez azonban nem örökölető. jōri rendszer: a földeket előbb kelet-nyugat irányban (jō), majd észak-dél irányban (ri) osztják. Az így kapott négyzeteket tovább osztják tsugō, majd tan egységekre. handen shūju no hō: A juttatott föld rendszere, ami szerint a földeket 6 évente újraosztják a lakosságnak, a földek után pedig adót fizetnek. A földet 4 kategóriába sorolják termékenység szerint, és ettől függ az adó mértéke. A földek újraosztása a házra és a háztáji kertre nem vonatkozik. Itt lakkfát és eperfát (selyemhernyó!) is neveltek. shō, chō: Terményadók. A shō a rizs termés 3 %-a. A chō bármilyen más termés lehet. ryō, sen népesség: A ryōk közül minden 6 év feletti férfi 1, és minden 6 év feletti nő 2/3 egység földet kap. A senben mindenki, aki elmúlt 6 éves 2/3 egységnyi földet kap. a földmérés alapja a tan. munkaszolgálat: évi 10 nap megváltható és 60 nap nem megváltható (jōyō). Minden 21-60 év közötti férfit érint, és elsősorban utak, a főváros és templomok építéséhez van rá szükség. katonai szolgálat: Minden sato a ryō osztályból két főt küldött az állami hadseregbe (gundan), az északi és déli határvidék védelmére vagy palotaőrségre 3 év szolgálatra. Oktatás: daigaku: iskola a hivatalnokok képzéséhez kokugaku: vidéki iskola ÖRÖKÖSÖDÉSI VITA Az új rendszert bevezető Tenji császár a legnagyobb ókori uralkodó (a korábbi Naka no Ōe herceg, uralk. 626—672.) öccsének, Ōama hercegnek ígérte a trónt, de közben fia született, Ōtomo. Ōtomo volt az első, aki megkapta a daijōdaijin kinevezést, de 672- ben (Jinji háború – Ōama megtámadja a végrendeletet és győz) mindössze 8 hónapig uralkodott, majd meghalt. Császári neve Kōbun volt. Még ugyanebben az évben követte nagybátyja Ōama, Tenmu császár. Tenmu volt az első császár, aki nem utólag kapta a tennō elnevezést. Életéről a Nihon Shoki az egyetlen forrás, amit a felesége (Jitō) és fia (Monmu) uralkodása alatt írtak, így elfogult lehet. 10 Eredetileg nem számított rá, hogy valaha császár lesz, mert bátyja Tenji volt a trónörökös. De mivel Tenjinek sokáig nem volt más örököse, (volt fia, csak nem elég magas rangú ágyastól) őt jelölték trónörökösnek. Végül egy alacsonyabb rangú ágyastól született fiát Ōtomot jelölte örökösének, azonban így neki (szemben Ōamával) nem volt meg anyai ágról a támogatás. Ōama felismerve a helyzetet, még időben lemondott a trónörökösi rangról, és családjával együtt egy kolostorba vonult, hogy Tenji halála után hadsereggel térjen vissza és foglalja el a trónt. A harcokban Ōama nyert. Az akkor már Kōbun császár néven uralkodó Ōtomo öngyilkos lett, Ōama pedig Tenmu néven követte a trónon. (Összefoglaló az angol Wikipedia alapján) Bár már ebben a korban megjelentek a Fujiwarák a császári család mellett, és látszik, hogy a császárnak anyai ágon is támogatásra volt szüksége, elmondható, hogy Tenji és Tenmu is önállóan uralkodott, és jelentős reformokat vittek véghez. KAPCSOLAT A KÜLVILÁGGAL A Kínai Han dinasztia gyengülésével az addig egységes Kína újra széthullik, a peremvidékek leszakadoznak. Koreában Silla Kogurjo és Pekcse hadakozik egymással az országegyesítésért. Ebben a harcban 562-ben a Japánok is részt vesznek a vesztes oldalon. Továbbra is érkeznek kikajinok. Nara: 710—794 奈良時代 Fogalmak: Heijōkyō (平城京・へいじょうきょう) Nagaokakyō (長岡京・ながおかきょう) Heiankyō (平安京・へいあんきょう) Tang dinasztia (唐朝・Táng cháo) Chang’an (长安・Cháng'ān) kobunden daijōkan (太政官・だいじょうかん) shōen (荘園・しょうえん) Nevek: Kanmu császár Évszámok: 710 Heijōkyō főváros alapítása 711-712 Kojiki 720 Nihonshoki/Nihongi 730 földbirtokás engedélyezése 784 kiköltözés Heijōkyōból 11 KORSZAKHATÁROK A korszak nevét az első állandó (azaz több császár székhelyéül szolgáló) fővárosról kapta. A korszak kezdetét Heijōkyō (Nara) főváros megalapítása jelenti 710-ben. De valójában az 645-ös Taika reformok és a 701-es Taihō ritsuryō lefektette az alapját a kínai mintára kiépített központosított japán császárságnak. A főváros kiépítése ennek betetőzése volt. A határt tehát az udvar költözése jelenti, de az ideológiai váltás már hamarabb bekövetkezett. A korszak végét az 784-es, vagy 794-es dátummal is jelölhetjük. 784-ben hagyta el a császári udvar Narát, de csak 794-ben költöztek be az újonnan épült Heiankyō (Kiotó) fővárosba. Az átmeneti főváros Nagaokakyō volt. A FŐVÁROS Kína a 7-10. században a Tang dinasztia idején élte a császárság fénykorát. Fővárosuk Chang’an mintájára építették Heijō fővárost. Városfala nincs, észak-dél, kelet-nyugat irányú utcahálózattal sakktáblaszerűen kialakított, nagyjából 4,5x4,5 km területű. Lakossága megközelítőleg 400 ezer fő. A déli főkapu és az északi császári palota között széles főút húzódik, mely egyben a tűzvész megfékezésére is alkalmas. Minél előkelőbb tisztséget visel valaki, annál közelebb lakik a palotához. ÁLLAMSZERVEZET Kínai mintára a ritsuryō alapján központosított, bürokratikus monarchia van. 60 tartomány élén 60 kokushi. A császár (abszolútcsászár) a hivatalnokokon keresztül gyakorolja a hatalmát (e rendszernek Japánban nincs hagyománya). A hivatalnoki rangokat, és az azzal járó földeket (kobunden) a korábbi területeiktől megfosztott nemesség (uji) kapja meg. A rangok nem örökletesek, és a hivatalnoki vizsgák teljesítésével bárki szerezhet nemesi rangot. Viszont a magántulajdonhoz szokott nemesség a kezdetektől fogva próbálja kijátszani a rendszert, felhalmozni és családon belül tartani a különböző tisztségeket. A hivatalnokrendszer csúcsa a nagy államtanács (daijōkan), melynek 8 minisztériuma van, a három legmagasabb tisztség pedig az udaijin, sadaijin, daijōdaijin. A hivatalnoki rendszernek 9 osztálya, és azon belül 30 fokozata van. A császári palotába csak az első 5 osztály léphet. Őket közvetlenül a császár nevezi ki. 中務省 Ministry of the Center központi 式部省 Ministry of Civil Services közügyek 治部省 Ministry of Ceremonies szertartásügy 民部省 Ministry of Taxation adóügyek, népesség-összeírás 兵部省 Ministry of the Military hadügy 刑部省 Ministry of Justice igazságügy 大蔵省 Ministry of the Treasury kincstár 宮内省 Ministry of the Imperial Household palotaügy (Részletesebben ld.: https://en.wikipedia.org/wiki/Daij%C5%8D-kan) 12 A HIVATALI RENDSZER KIJÁTSZÁSA – VIDÉK ÉS FŐVÁROS ELKÜLÖNÜLÉSE Templomok alapításához úgynevezett shōen földeket adott az állam. Ezeket nem kellett a hivatali földekhez hasonlóan visszaadni. Hamarosan az újonnan művelésbe vont területek is shōennek nyilvánították, így a nemesség egyre nagyobb magántulajdont szerzett a hivatali földjei mellé. Ráadásul a shōen földek után adót sem fizettek, hiszen nem volt benne a handen shūju no hō rendszerében. Az udvari nemesség így egyre több birtokot szerez vidéken, de valójában nem csak ők, hanem még a tartományurak is fővárosban élnek. A vidékre száműzetés, az császár kegyének elvesztése az egyik legszörnyűbb büntetés a korban. Az a fővárosban élő uruk nélkül viszont nem volt, aki megvédje a földeket, és ez vezetett fokozatosan a szamuráj réteg kialakulásához. A fővárosi építkezések azonban rengeteg pénzt felemésztenek, miközben a vidéki népesség is inkább a shōen földekre áramlik, ahol nincsenek állami adóterhek. Hogy javítsanak valamelyest a helyzeten, 730-ban, alig 30 évvel a ritsuryō születése után bevezetik, hogy az újonnan művelésbe vont területeket hivatalosan is elismerik magántulajdonnak, amennyiben utána az adót befizetik. A BUDDHIZMUS ERŐSÖDÉSE A buddhizmus államvallás lesz, a kínai műveltség és kultúra virágzik, felépül a Tōdaiji hatalmas aranycsarnoka, benne a 16m-es rekord nagy Buddha szoborral. Az erősödő papság azonban egyre jobban beleszól világi kérdésekbe. Ez vezet ahhoz, hogy 784- ben Kanmu császár elhagyja Narát, és új helyet keres a fővárosnak. Heian: 784—1185 平安時代 Fogalmak: ezoterikus buddhizmus/vadzsrajána (密教・みっきょう) Shingon szekta (真言宗・しんごんしゅう) Tendai szekta (天台宗・てんだいしゅう) sesshō (摂政・せっしょう) kanpaku (関白・かんぱく) sekkan seiji (摂関政治・せっかんせいじ) myōden (名田・みょうでん) myōshu (名主・みょうしゅ) bushi (武士・ぶし) samurai (侍・さむらい) kenin (家人・けにん) soto jōkō (上皇・じょうこう) daijōtennō (太上天皇・だいじょうてんのう) insei rendszer (院政・いんせい) hōgen lázadás (保元の乱・ほうげんのらん) seiitai shōgun (征夷大将軍・せいいたいしょうぐん) 13 Nevek: Murasaki Shikibu (紫式部・むらさきしきぶ) Sei Shōnagon (清少納言・せいしょうなごん) Fujiwara no Michinaga (藤原道長・ふじわらのみちなが) Taira (平・たいら) Taira család (平家・へいけ) Minamoto (源・みなもと) Shirakawa császár (白河天皇・しらかわてんのう) Go-Shirakawa császár (後白河天皇・ごしらかわてんのう) Sutoku császár (崇徳天皇・すとくてんのう) Taira no Kiyomori (平清盛・たいらのきよもり) Minamoto no Yoshitomo (源義朝・みなもとのよしとも) Minamoto no Yoritomo (源頼朝・みなもとのよりとも) Minamoto no Yoshitsune (源 義経・みなもとのよしつね) Hōjō család (北条氏・ほうじょうし) Hōjō Masako (北条政子・ほうじょうまさこ) Antoku császár (安徳天皇・あんとくてんのう) Évszámok: 784 A főváros Narából Nagaokakyōba költözik 794 A főváros Heian (Kiotó) megalapítása 894 Utolsó kínai követjárás 1087 Shirakawa császár lemond 1156 Hōgen lázadás 1159—1160 A Heiji háború 1180—1185 Genpei háború 1185 Dan no ura-i csata 1192 seitai shōgun kinevezése KORSZAKHATÁROK A korszak elejét a 784-es, vagy 794-es dátummal is jelölhetjük. 784-ben hagyta el a császári udvar Narát, de csak 794-ben költöztek be az újonnan épült Heiankyō (Kiotó) fővárosba. Az átmeneti főváros Nagaokakyō volt. A korszak végét Minamoto no Yoritomo Dan no ura-i győzelme (1185), vagy shōguni kinevezése (1192) jelöli. A korszak egyébként két részre osztható: az első felében érvényesek a kínai hatások, a második felében már nem. 14 A FŐVÁROS Japán történetében először a főváros és a vidék elszakad, a vidéki főbirtokosok is a fővárosba költöztek. Heian (későbbi nevén Kiotó) városát Narához hasonlóan Chang’an mintájára építik. Elhelyezésénél viszont figyelembe veszik a kínai előírásokat: a domborzatnak, folyóknak illeszkednie kell az észak-déli elrendezéshez. Az éghajlat különbsége miatt ez nem volt egy kimondottan szerencsés választás. A hegyek közé beszorul a levegő, és így nyáron túl meleg, télen viszont túl hideg van a városban. Bár a politikai központ többször változik, a hivatalos császári főváros egészen az 1868-as Meiji restaurációig Kiotóban marad. KULTURÁLIS FEJLŐDÉS A korszak első felében még nagy mértékben érvényesülnek az Asuka kor óta beáramló kínai hatások – kínai követjárások során ajándékok cserélnek gazdát s megindul a cserekereskedelem. Megjelenik az ezoterikus buddhizmus (szertartások, mandalák – ezelőtt szobrok). Két fő iskolájának (Shingon és Tendai) alapítói még Kínában tanultak. Azonban a japán császár egyre kevésbé ismeri el a kínai császárt felsőbbrendűnek, és a Tang dinasztia hanyatlása miatt az utazás is túl veszélyessé válik, így a korszak közepén megszűnnek a követjárások, és kölcsönös ajándékozás. Az utolsó küldöttség 894-ben megy Kínába, majd hosszú időre elzárkóznak a külvilágtól. Felértékelődik az önálló japán nemzeti kultúra és művészet. Nem vetik el teljesen a külföldről érkezett hatásokat, hanem átalakítják, és összeolvasztják egy sajátosan japános kultúrává – nemcsak ekkor, hanem a történelem során többször is. Korábban az írott (kanbun) és beszélt nyelv jelentősen eltért. Utóbbi könnyebb leírásához kialakítják a kanaírást, azonban nem törlik el a kanjikat, hanem összeolvasztják a kétféle írásmódot. Terjed az írásbeliség, az arisztokraták verseket és naplókat írnak. Rengeteg a női író. A kor kiemelkedő művei Murasaki Shikibutől a Genji monogatari, és Sei Shōnagontól a Párnakönyv. Béke van, az udvari nemesség a művészeteknek szenteli magát, felértékelődik az etikett, zene, kalligráfia és a divat szerepe. Kifinomult, feminim udvari kultúra alakul ki: a férfiak kínaiul tanulnak meg írni; vannak férfiak által női néven kiadott érzelmes irodalmi művek. FUJIWARA HEGEMÓNIA A ritsuryō folyamatosan bomlik, a császár hatalma azonban abszolút. Ezért a nemesség állandóan vetélkedik, hogy minél közelebb kerüljön a császári udvarhoz. A legbefolyásosabb család a Fujiwara. Lányaikat beházasítják a császári családba. Mivel azonban többnejűség van, és a császár feleségei, ágyasai saját otthonukban, vagy még inkább a szüleik házában élnek, a leendő trónörökösök így a Fujiwara családban nevelkednek. Poligámia jellemző: nők külön élnek, császár látogatja őket. A Nara korban még több császárnő volt, de miután egyikük túlzottan a befolyása alá került egy buddhista főpapnak, igyekeztek inkább még kiskorú trónörököst ültetni a trónra, lemondatva akár az előző császárt, még mielőtt eszébe jutna egyedül kormányozni. A kiskorú császár helyett a régens (sesshō) uralkodik, aki miután felnőtt a főtanácsosa (kanpaku) lesz. Ez az alapja a sekkan seiji-nek, magyarul régens- főtanácsos politikának, mellyel kb. 200 évig irányítnak a Fujiwarák. Kiemelkedik közülük Fujiwara no Michinaga, akinek 3 császárné és 5 császár is van a leszármazottai között, és 50 évig gyakorlatilag ő vezette az országot. 15 A HŰBÉRI RENDSZER KIALAKULÁSA Vidéken egyre csökken az állami földekről befolyó adó, így shōen-felülvizsgálatot tartanak, de nem lehet helyreállítani a ritsuryō szerinti állapotokat. Egyre több az elhagyott állami föld, a földművesek mind a shōenekbe áramlanak és már a 700-as években elkezd alulról szerveződve kialakulni egy kisbirtoki rendszer. Úgy döntenek, hogy megszüntetik a földek újraosztását, és a továbbiakban azé a föld, aki vállalja, hogy megműveli. Ezekre a földekre rákerül a tulajdonos neve, így lesz a föld myōden (neves föld), a kisbirtokos pedig myōshu. A városi elit egyszerre birtokol kokuga, shōen és myōden földeket. Vidéken viszont kialakul egy adózó kisbirtokos réteg, akik közül egyesek megerősödnek, és létrehozzák a vidéki elitet, mások elszegényednek. Központi hadseregre nincs pénz, és népszámlálás és központi földosztás nélkül a sorozás sem működik,ó, így a földek és myōshuk védelmére önszervező fegyveres erő alakul ki. Ők a bushik, samuraiok. A napszámos, föld nélküli parasztokból verbuválódik, akik egyszerre földművesek és harcosok. Mivel megélhetésüket a földbirtokos biztosítja, érdekük megvédeni őt. Cserébe járandóságot és a saját megélhetésüket biztosító földet kapnak. Ily módon spontán kialakul a hűbéri rendszer (vazallusi viszonyrendszer), ami hasonlít az európaira, de Ázsiában teljesen egyedülálló. Mivel központi haderő nincs, az egyébként a fővárosban élő tartományurak (kokushi) is elismerik, és használni kezdik is a szamurájokat, beintegrálva őket az államszervezetbe. Hamarosan egyre nagyobb csoportokká szerveződnek, és elkezdenek különféle tisztségeket is kapni. A szamurájnak család és személyneve is van. A szamuráj, vagy hűbéres neve kenin, azaz a család embere. A kenin nem cserél gazdát, hű urához. Örökölhető, de nem eladható. (A gokenin, mint rang csak később alakult ki, ebben korban a „go” csak tiszteleti jelző az elején. A későbbi gokeninek közvetlenül a shōgun alatt szolgáltak, földet és tisztséget birtokoltak.) A fegyveresek mellé kisegítő személyzet is kell, így a hűbéresek között is kialakul egy rangsor. A legalacsonyabb rangú csatlós a soto. HATALMI HARCOK Két vidéki nemesi család erősödik meg a Heian kor végére, a Taira és a Minamoto. (Valójában a császári családból leszakított oldalági családok.) A Tairák Kansai vidékén, központibb helyen élnek, a Minamotok viszont Kantōban, az északi határon. Helyzetük kedvezőtlenebb, de az északon élő ezókkal csatázva komoly harci tapasztalatot szereznek, szamurájaik edzettebbek. A két család vezetésével szövetségi rendszerek jönnek létre. Közben a megfelelő fiú örökös hiányában a Fujiwara család hatalma megrendül, az addig stabilitást nyújtó sekkan seiji megszűnésével hanyatlás veszi kezdetét. A Fujiwara család ellenfelei próbálnak a hatalom közelébe kerülni. 16 A rendszer bukását jelzi, hogy Shirakawa 1 császár rájön, hogy valójában semmi hatalma nincs, és császárként még földet sem birtokolhat, ezért 1087-ban lemond. A lemondott császárt jōkōnak hívják, ami a daijōtennō rövidítése. Joga van kinevezni az utódját, és visszavonulva a rezidenciájára (in) birtokolhat földet, és mint minden más nemes, beleszólhat az udvari ügyekbe. Innentől ő irányít úgy, mint korábban a Fujiwarák. Ezt hívják insei rendszernek. Az insei rendszer következtében még zavarosabbá válik az utódlás, és egyszerre több jōkō is próbálja érvényesíteni az akaratát. Eközben a Fujiwara család is próbál visszakapaszkodni, ami hamarosan háborúhoz vezet. HATALMI HÁBORÚK Az első véres konfliktus a Hōgen lázadás 1156-ban Go-Shirakawa császár uralkodása idején. A vita tárgya az volt, hogy ki legyen Go-Shirakawa örököse, miután lemond. Az ellentét az uralkodó Go-Shirakawa és a már lemondott császár Sutoku között bontakozott ki, és mindkét oldalon voltak Fujiwara, Taira, és Minamoto támogatók is. A harcból Go-Shirakawa és támogatói kerültek ki győztesként. Sutokut száműzték Shikokura, a túlélő veszteseket pedig kivégezték, de a Minamoto és a Taira családból is voltak a győztes oldalon harcolók. Közülük kerültek ki az új családfők Taira no Kiyomori és Minamoto no Yoshitomo. A Taira család azonban több jutalmat kapott a császártól, ami újabb háborúskodásra adott okot, immár a két nagy család között. 1159-1160-ig a Heiji háborúban győznek a Tairák, és kiírtják az szinte az egész Minamoto családot. Életben hagyják viszont Minamoto no Yoshitomo három kisfiát Yoritomot, Yoshitsunét és Noriyorit. A fiúk a Hōjō szamuráj-családban nevelkednek, akik a Tairák hűbéresei. A háború után Taira no Kiyomori, daijōdaijin lesz, azaz megkapja a császár utáni legnagyobb kinevezést. Ez az első alkalom, hogy szamuráj kapjon ilyen magas kinevezést, és ez a nemesek és a szamurájok körében is ellenérzést vált ki. A lányát hozzáadja a trónörököshöz, egyre inkább kivívva az udvari nemesség haragját, és szaporodnak a Minamoto támogatók is. Minamoto Yoritomo ugyanis időközben felnő, és megszökteti, majd feleségül veszi a Hōjō klán fejének lányát, Masakot. Ekkor bekövetkezik az, amire eddig nem volt példa a szamurájok között: a Hōjō család gazdát vált, és a Tairák helyett Minamoto no Yoritomo szolgálatába állnak, és a Taira ellenes felkelés élére állnak. Kitört a Genpei háború (1180-1185). Az 1185-ös Dan no ura-i tengeri csatában eldől a harc. Minamoto no Yoritomo győz. Taira no Kiyomori felesége, lánya és a még gyermek Antoku császár egy szikláról leugorva öngyilkosságot követnek el. (A császár anyja túléli, mert fönnakadt a hosszú haján.) Minamoto Yoritomo lesz ezáltal a legnagyobb hűbérúr, majd 1192-ben seiitai shōgun kinevezést kap. Korábban ez egy ideiglenes kinevezés volt, és az északi hadakozásoknál a barbárverő hadvezér kapta. Feladata a béke helyreállítása volt, és ezután lemondott tisztségéről. Yoritomo azonban nem mond le, és ezzel lezárul az ókor, és kezdetét veszi a Meiji restaurációig tartó shōguni hatalom. 1 (Az órán említett Go-Shirakawa császár a második Shirakawa volt, ezért nevezték el utólag Go- Shirakawa, azaz utóbbi Shirakawa császárnak. Ő 1158-ban mondott csak le, tehát a Hōgen háborúban még ő volt a császár! Egyébként már régebben is mondott le császár, de eddig nem okozott gondot, hogy utána bele akart szólni a politikába.) 17 Középkor: 1185—1573 Kamakura: 1185—1333 鎌倉時代 Fogalmak: Kamakura (鎌倉・かまくら) jōkyū felkelés (承久の乱・じょうきゅうのらん) bakufu (幕府・ばくふ) shōgun (将軍・しょうぐん) gokenin (御家人・ごけにん) samurai dokoro (侍所・さむらいどころ) mandokoro (政所・まんどころ) monchūjo (問注所・もんちゅうじょ) shikken (執権・しっけん) rensho (連署・れんしょ) shugo (守護・しゅご) jitō (地頭・じとう) daimyō (大名・だいみょう) Goseibai Shikimoku (御成敗式目・ごせいばいしきもく) Yuan dinasztia (元朝・Yuán Cháo) Song dinasztia (宋朝・Sòng Cháo) kamikaze (神風・かみかぜ) Nevek: Temüdzsin/Dzsingisz kán Kubiláj kán Go Daigo császár (後醍醐天皇・ごだいごてんのう) Nitta Yoshisada (新田義貞・にったよしさだ) Ashikaga Takauji (足利尊氏・あしかがたかうじ) Évszámok: 1191 Eisai szerzetes magával hozza a zen buddhizmust (önművelés!) 1192 seitai shōgun kinevezése 1221 jōkyū felkelés 1232 Goseibai Shikimoku 1274 első mongol invázió 1281 második mongol invázió 1318 Go Daigo bakufu ellenes mozgalma 1333 A kamakura shōgunátus bukása 18 KORSZAKHATÁROK A korszak elejét Minamoto no Yoritomo Dan no ura-i győzelme (1185), vagy shōguni kinevezése (1192) jelöli, vége pedig 1333, a Kamakura shōgunátus bukása. A FŐVÁROS A hivatalos császári főváros egészen az 1868-as Meiji restaurációig Heianban marad, amit ekkorra már Kiotónak hívnak, de a shōgunátus központja Kamakurában van. Kamakura a mai Tōkyō közelében található. Bár a főváros Heian, a politikai központ ezt követően többször változik. A HATALOM MEGSZILÁRDULÁSA Császári udvar a kezdetektől próbál puccsokkal, intrikákkal újra hatalomra kerülni. Yoshitsune, aki a Genpei háborúban még bátyja mellett harcolt, tisztségeket kap Go Shirakawa jōkō-tól aki ezzel felbújtja a shōgun ellen. Yoritomo visszavonja a kinevezéseit, majd megöleti a menekülő Yoshitsunét. Minamoto no Yoritomo 1199-es halálakor két kiskorú örököse van, és innentől kezdve gyakorlatilag anyai ágon a Hōjō régensek uralkodnak. 1221-ben az udvar fellázad a shōguni kormányzat ellen (jōkyū felkelés), de elbuknak. Hamarosan kihal a Minamoto család, de a rendszer marad, a Hōjō k a háttérből irányítják a kijelölt báb-shōgunokat. BAKUFU, A SHŌGUNI KORMÁNYZAT A császári udvar továbbra is Kiotóban van, de a császárnak elsősorban szellemi vezető szerepe van, valódi hatalma nincs. A földek és a hatalom is a bushik kezébe kerül. Minamoto no Yoritomo shōgun kiépíti, és az egész országra kiterjeszti a shōguni kormányzatot, a bakufut. 1232-ben a harmadik Hōjō régens vezetésével új törvénykönyvet írnak. Ez a Goseibai Shikimoku. A polgári és büntetőjogon kívül tartalmazza az új hivatalokat, tisztségeket és ezek jogkörét. A hivatali tisztségeket a shōgun leghűségesebb vazallusai, a gokeninek töltik be. A legfontosabb hivatalok a samurai dokoro (szamuráj ügyeket intéző hivatal), a mandokoro (politika ügyek hivatala) és a monchūjō (kivizsgáló testület). A shōgun főtanácsosai a shikken (régens – sógun melletti főtanácsadó) és a rensho (régens helyettes – tanácsosként szoltált a shōgun mellett). Yoritomo után az egész Kamakura shōgunátus alatta valójában ezeknek a Hōjō régenseknek a kezében volt a hatalom, viszont nem tőlük kerültek ki a shōgunok. Az ország igazgatása a vidéki helytartók (shugo – tartományi rendfenntartó, mögötte fegyveres erők) és gazdasági intézők (jitō – adószedésért felel). feladata volt. A 15. századra a földbirtokot szerző shugókból lesznek a daimyōk. 19 A SIKERTELEN MONGOL HÓDÍTÁS, KAMIKAZE A 12. században kezd kiépülni a mongol Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz kán óriási birodalma. Unokája Kubilaj kán, a kínai Yuan dinasztia megalapítója Korea elfoglalása után besorozott kínai és koreai katonákkal Japán felé veszi az irányt. (Ekkor a déli Song dinasztia még tartotta magát.) Miután követeket küldtek, hogy felszólítsák Japánt a megadásra, de a japánok lefejezték a követeket, 1274 októberében érkezik az első sereg. Nagyjából 900 hajón érkeztek 30 000 emberrel2 és elfoglalták Tsushima szigetét, amit alig 100 ember védett, majd tovább mentek, és kikötöttek Kyūshū északi részén a Hakata-öbölben. A japán seregeknek évtizedek óta semmilyen harci tapasztalatuk nem volt, és létszámban is bőven alulmaradtak. Viszont éjszakára megérkezett a tájfun, ami elől a mongolok visszamenekültek a hajóikba. Akik kihajóztak, mind oda is vesztek, a maradékot pedig az éj leple alatt a könnyebben manőverezhető kis japán hajókkal megközelítettek, és közelharcban legyőzték őket. (Az itteni harci tapasztalatok vezettek az újfajta, rövidebb kardtípus, a katana kifejlesztéséhez, ami hatékonyabb volt a mongolok páncélzata ellen.) A következő támadás 1281 májusában érkezett, miután a Song birodalmat is leigázták, 140000 katonával és 4000 hajóval. Ismét a Hakata-öbölben kötöttek ki. A mongolok a szárazföldi hadviselés mesterei voltak, de a két invázió között a japánok falat építettek. Ezzel és a kis fürge hajóikkal addig tudták késleltetni a mongol partraszállást, amíg újból megérkezett tájfun. Ekkor a védekezésül összeláncolt mongol hajók gyakorlatilag egymást zúzták össze, a partra vergődőkkel pedig már könnyen elbántak a japánok. Mindkét invázióban az időjárás mentette meg a japánokat, melyet az istenek segítségének tekintettek. (Kamikaze). Ettől a szerencsés győzelemtől kezdve 1945-ig idegen haderő nem tette a lábát Japán földre. A BAKUFU BUKÁSA Bár a háborút megnyerték, a harcok mégis a hatalom tekintélyének csökkenéséhez vezetett. Ugyanis a védekező háborúban nem volt hadizsákmány, ami kompenzálni tudta volna a költségeket. Nem tudták kifizetni a harcosokat, és a bushik elszegényedtek. Csak a legnagyobb birtokkal rendelkezők bírták, akik így tovább növelték a területeiket, felvásárolva az kisebbeket. 1318-ban Go Daigo császár bakufu ellenes mozgalmat indít, és megpróbálja visszaállítani a császári hatalmat. Száműzik, de szövetségese Nitta Yoshisada 1333- ban hadsereggel elfoglalja Kamakurát, miközben a shōgun által Go Daigo ellen küldött Ashikaga Takauji (egy Minamoto ági shugo ház feje) szövetkezik vele, és együtt bevonulnak Kiotóba, megdöntve ezzel a Kamakura shōgunátust. 2 Különböző források más számokról számolnak be; az itt közölt adag nagyságrendileg stimmel. 20 Muromachi: 1333—1573 室町時代 – Ashikaga shōgunátus Fogalmak: Muromachi (室町・むろまち) Yoshino (吉野・よしの) Nanbokuchō-jidai (南北朝時代・なんぼくちょうじだい) han (藩・はん) jōkamachi (城下町・じょうかまち) Ōnin háború (応仁の乱・おうにんのらん) Sengoku jidai (戦国時代・せんごくじだい) gekokujō (下剋上・げこくじょう) ie (家・いえ) Ming dinasztia (明朝・Míng Cháo) Sakai (堺市・さかいし) honbyakushō (本百姓・ほんびゃくしょう) otona (大人・おとな) Tanegashima (種子島・たねがしま) nanban (南蛮・なんばん) Nevek: Hosokawa (細川・ほそかわ) Yamana (山名・やまな) Xavéri Szent Ferenc Évszámok: 1333 a Kamakura shōgunátus bukása 1336 az Ashikaga shōgunátus alapítása 1336–1392 Nanbokuchō-jidai 1467–1477 Ōnin háború 1467–1603 Sengoku jidai 1543 Az első portugálok 1549 Xavéri Szent Ferenc 1573 az Ashikaga shōgunátus bukása KORSZAKHATÁROK A korszak elejét számolhatjuk 1333-tól a Kamakura shōgunátus bukásától, vagy 1336- tól, mikor a Kenmu restauráció 3 után létrejött az Ashikaga shōgunátus (Ashikaga Takauchi shōguni címet kap). A korszak végét az Ashikaga shōgunátus 1573-as bukása jelenti. 3 A Kenmu restauráció Go Daigo próbálkozása volt a probléma megoldására: a hatalomba be akarta vonni a nagy urakat is, de ez nem fenntartható. 21 A FŐVÁROS A főváros továbbra is Kiotó, és az Ashikaga shōgunok visszahelyezik a központjukat Kiotó Muromachi városrészébe. Erről kapta nevét a korszak. 1336-1392. között a Kiotóban kinevezett új császár mellett a száműzött Go Daigo Yoshino központtal továbbra is fenntartja császári udvarát. Ezt az időszakot hívják Nanbokuchō-jidainak, azaz a déli és északi dinasztia korának, mely azonban az 1392-ben uralkodó déli császár halálával véget ért. AZ ORSZÁG SZÉTHULLÁSA Ashikaga Takauji szerzi meg elsőként a hatalmat, és innentől az ő leszármazottai uralkodnak, de nekik sokkal kevesebb vazallusuk van, mint a Minamoto-Hōjō időszakban. A bakufu működési elve ugyanaz, de a tartományok élén álló shugo- daimyōk (nagyföldesurak) saját uradalmakat hoznak létre. A tartományok önállósodásával elkezd szétesni az ország. A korábbi 60 ritsuryō koku helyett most hanok jönnek létre. (Ezt váltja a 1871-ben todōfuken.) A han élén a daimyō áll. Az önállósodott hanok egymással kereskednek. A daimyōk várakat építenek, az 1500-as évektől már kőből is, és körülöttük várvárosok (jōkamachi) alakulnak ki. A várépítészet virágzása igazán a század második felétől indul meg. A szamurájok élete megváltozik. Elszakadnak a földjüktől, és a daimyō mellett hivatali tisztséget töltenek be; a daimyōk beszedik az adót és járandóságot adnak a szamurájoknak. Átalakulnak egy harcos értelmiségi réteggé, a tartományi hivatalokat és az ügyintézést (közizgazgatás, bürokratikus feladatok) is ők végzik. A kor második felében a daimyōk egymással vetélkednek, míg egy helyi örökösödési vitából egy egész országos harc alakul ki. A Hosokawa és a Yamana család összetűzéséből lesz az 1467-1477-es Ōnin háború. Ezzel elkezdődik a hadakozó fejedelemségek kora, a Sengoku jidai, amely 1573-ig tart. A harcok célja a területek egyesítése, minden daimyō magának akarja a hatalmat. TÁRSADALMI MOBILITÁS Egészen az Edo korig a társadalom nyitott, a felemelkedés az egyéni képességeken múlik, így bárkiből lehet szamuráj, vagy akár daimyō is. A gekokujō fogalmával jelölik az alulról érkező hatalommegdöntőt. Az öröklődés rendje mindig is vitás kérdés volt. Japánban jellemzően a családfő jelöli ki az örököst, aki mindig a legrátermettebbet választja, aki akár örökbefogadott, vagy a családba házasodott fiú is lehet. A cél ugyanis az ie, azaz család fenntartása, és ez jellemez minden népréteget. A falvakban élő földművesek magukra maradnak. Idáig már nem nagyon ér el a hadakozó daimyōk keze, így, ha rendben fizetik az adót, akkor azt csinálnak, amit akarnak. Ez a háborús időszak ellenére fejlődést és népesség növekedést eredményez. A közösségek érdeke ugyanis, hogy be tudják fizetni az adót, és ne háborgassák őket, ehhez pedig erős, demokratikus önigazgatás alakul ki a falvakban. A teljes jogú adófizető parasztokból (honbyakushō) falutanács alakul, választott vezetőjük az otona. 4-5 családonként kisebb csoportokba szerveződnek, és mindig 5 fő bíráskodik együtt. 22 A daimyōk várai körül városok alakulnak ki, és kialakul egy városlakó réteg. Jellemzően szamurájokból, kézművesekből és kereskedőkből áll, ebben a hierarchia sorrendben. Senki sincs röghöz kötve, aki akar, a városba költözhet. A faluról városba felköltözők pedig viszik magukkal a kialakult rendszert, háztömbök szerint csoportosulnak, és közösen szervezik az életüket. (Erre vezethető vissza, hogy a mai napig nincsenek utcanevek.) A HARCMODOR VÁLTOZÁSA Egy teljesen felszerelt szamuráj kiállítása nagyon drága, így korábban főleg kis létszámú csapatok voltak, és a csaták inkább párviadal jellegűek voltak. Innentől nagyobb, gyalogos seregeket állítanak ki. Egy szamuráj árából akár száz karddal/lándzsával vagy íjjal felszerelt egyszerű katona fizethető. Egy daimyō hadereje nagyjából 500 lovas szamuráj és 3500 gyalogos, 4 plusz az 1000 fős kiszolgáló személyzet. KAPCSOLAT A KÜLVILÁGGAL Kínában a mongolok után újra a hanok kezébe kerül a hatalom (Ming dinasztia). Japán ismét felveszi a kapcsolatot Kínával. Mivel az irányítás a shōgun kezében van, a császár helyett ő hajt fejet a kínai császár előtt, és újból megindulhat az ajándékok cseréje, és a kereskedelem. Kereskedővárosok jönnek létre, mint például Sakai Ōsakában. 1543-ban érkeznek az első európaiak. (1492-ben „fedezték fel” Amerikát, majd az 1494-es tordesillasi szerződés alapján felosztották egymás között a világot. Így a portugálok kelet felé kezdték a felfedezést és a gyarmatosítást.) Az elsőként érkezők három hajótörést szenvedett portugál, akiket egy kínai hajó szedett fel, és Kyūshūtól délre, Tanegashimára érkeztek. Büdösen, koszosan érkeztek dél felől, és ismeretlen nyelven beszéltek, így a japánok elnevezték őket déli barbároknak (nanban). Xavéri Szent Ferenc, jezsuita szerzetes, Loyolai Ignác társa az első keresztény misszionárius 1549-ben érkezik Japánba. Ő írja az első – főként pozitív – feljegyzéseket Japánról. Japán (hasonlóan más nagyobb ázsiai országokhoz) nagy régi kultúrával rendelkező, erős nép, így rájöttek az európaiak, hogy nem tudják gyarmatosítani. Helyette keresztény térítéssel próbálkoztak, és megpróbálták megtanulni a nyelvet, s latin betűkkel leírni azt.5 E célból szótárat is készítettek. A japánok először úgy gondolták, a kereszténység is egy buddhista szekta. És mivel a shintō, és a többi keleti vallás és filozófia is befogadó (szinkretizáló), lelkesen fogadták. A kereszténység azonban kizárólagos, és ez hosszú távon nem tetszett nekik. Kyūshūre érkeztek az első térítők, így leginkább itt kezdett terjedni a kereszténység, és az 1580-as évekre kb. 150 000 hívőt számoltak (ám pontos adatokat nem tudni). De valójában ennyi sem volt, ugyanis, ha egy daimyō áttért, egyszerűen hozzá számolták az alattvalóit is. 4 Fontos megemlíteni, hogy bárki lehetett gyalogos. 5 A jezsuitáktól származik az az idézet, hogy a japán az „ördög nyelve”. 23 Később megérkeztek a spanyolok, angolok és hollandok is, körbe, a Csendes-óceán felől. Ekkor a katolikusok és protestánsok közti ellenségeskedés hatására egyre kevésbé szeretik a kereszténységet. Legjobban a hollandokkal jönnek ki, akik kizárólag kereskedés céljából jöttek, és nem akartak téríteni. A kereszténységen kívül puskát és dohányt hoznak az európaiak. Alig egy évvel az első portugálok után, 1544-ben a japán kardkovácsok már puskákat gyártanak. (A tűzfegyverek megjelenése miatt volt szükség arra, hogy a várakat elkezdjék kőből építeni.) Mindemellett a kereskedők a japán kalózokat megelégelő és a japánokkal való kapcsolatot megszakító Ming-dinasztiából is szállítottak termékeket közvetítőkereskedelemmel. Újkor: 1573—1868 Azuchi-Momoyama: 1573—1600 安土桃山時代 – Országegyesítés Fogalmak: Owari (尾張・おわり) Honnō-ji (本能寺・ほんのうじ) taikō kenchi (太閤検地・たいこうけんち) koku (石・こく) katanagari (刀狩・かたながり) heinō bunri (兵農分離・へいのうぶんり) Sekigaharai csata (関ヶ原の戦い・せきがはらのたたかい) Nevek: Oda Nobunaga (織田信長・おだのぶなが) Toyotomi Hideyoshi (豊臣秀吉・とよとみひでよし) Tokugawa Ieyasu (徳川家康・とくがわいえやす) Akechi Mitsuhide (明智光秀・あけちみつひで) Toyotomi Hideyori (豊臣秀頼・とよとみひでより) Évszámok: 1573 az Ashikaga shōgunátus bukása 1582 Oda Nobunaga halála 1586 Toyotomi Hideyoshi daijōdaijin 1592 első koreai invázió 1597 második koreai invázió 1598 taikō kenchi 1600 Sekigaharai csata 1603 Tokugawa seitai shōgun 24 KORSZAKHATÁROK Az Azuchi-Momoyama kor elsősorban művészettörténeti kor; egy rövid háborús időszak, a Sengoku jidai befejező szakasza, az Ashikaga shōgunátus megdöntésétől számítva az ország egyesítéséig. Három nagy hadvezér neve fémjelzi a korszakot. Oda Nobunaga, Toyotomi Hideyoshi és Tokugawa Ieyasu. Azuchiban és Momoyamában az előbbi kettő vára állt, erről kapta nevét a korszak. A korszak végét Tokugawa Ieyasu 1600-as győzelme, vagy 1603-as shōguni kinevezése is jelölheti. ODA NOBUNAGA Egy kisebb, de központi fekvésű terület (Owari, a mai Aichi nyugati része) fölött uralkodó daimyō, nagyszerű hadvezér és politikus. Embereinek puskát ad, és az első szomszédos daimyō legyőzése után végighódítja a Tōkaidō6 vonalát, majd 1573-ban bevonul Kiotóba és elűzi az utolsó Ashikaga shōgunt, ezzel megszüntetve a shōgunátust (1603-ig nem volt shōgun). Ezután központját áthelyezi Azuchiba. Már majdnem az egész országot meghódította, mikor egyik hadvezére Akechi Mitsuhide 1582-ben elárulta, és a Honnō-ji templomban seppukure kényszerítette, hogy magához ragadhassa a hatalmat. Bár sosem tért meg, támogatja a keresztényeket, hogy a buddhizmust ellensúlyozzák. Ő építteti az első keresztény templomot Kiotóban. A belső kereskedelem könnyítése érdekében pedig megszünteti a vámszedő kapukat. Felszámolja a monopóliumokat, támogatva a céhek kialakulását (ide tömörültek a kereskedők). TOYOTOMI HIDEYOSHI Paraszti harcos családból Oda Nobunaga legfőbb hadvezérévé küzdötte fel magát. Bosszút áll Akechi Mitsuhidén, majd folytatja az országegyesítést. Felveszi a Toyotomi nevet, és az egész országot egyesítve 1586-ban daijōdaijin kinevezést kap a császártól (a shōguni cím nem érdekelte, császári címre vágyott). Nemcsak, hogy Középső Japánhoz hozzáhódította Kyūshūt Shikokut és Kantōt is, de ezen felül gazdaságilag, katonailag és politikailag igyekezett egyesíteni Japánt. 1598-ban földfelülvizsgálatot (taikō kenchi) tart. Felmérték az ország teljes művelhető területeit, minőségét és nagyságát, s ebből kiszámolták a várható terméshozamot. A területek újraosztását a rizstermés alapján határozták meg. A jövedelem alapegysége a koku (kb. 180 liter rizs), ezt tehát egységes mértékrendszerként használták, ebből számolták ki az évi adót és hogy hány fegyvert lehetett kiállítani, s ezzel egységesítették a pénzrendszert. A koku segítségével továbbá helyhez kötötte és befagyasztotta a földműveseket. Az ország össztermése ebben az évben 18,5 millió koku, melyből 2 millió volt Toyotomi Hideyoshi tulajdona. Megszünteti a társadalmi mobilitást, 7 a parasztokat és városlakókat röghöz köti, elveszi a kardjukat (katanagari), és végleg szétválasztja a termelő és katonáskodó réteget (heinō bunri). Üldözte a kereszténységet. 6 Tokiótól Kōbeig tartó terület. 7 Annak ellenére, hogy ő maga is a társadalmi mobilitásnak hála tudott eljutni a csúcsra. 25 1592-ben és 1597-ben két hadjáratot indít Koreába, a végleges célja Kína volt. Nehézkes az utánpótlás, a Koreai flotta erős, és a kínai Ming dinasztia is őket támogatja (Kína vazallusának tekinti Koreát, avagy a „leghűségesebb kisfiúnak”), ezért Toyotomi Hideyoshi halála után végleg visszavonulnak. Shōguni címet nem szerzett, és túl későn született utódja (Hideyori, aki Hideyoshi halálakor még kiskorú volt), hogy neki tudja továbbadni a hatalmát. Öt fő hadvezérét feleskette rá, hogy ne legyen Hideyorinak vetélytársa. Erre az öt hadvezérre bízta rá fiuk neveltetését is. Eredetileg egyébként nem volt gyereke, így az unokaöccsét nevezte ki utódnak. Ám időközben megszületett Hideyori, így az unokaöccsét és a családjának a zömét megölette, ezzel is biztosítva az örökösödést. TOKUGAWA IEYASU Toyotomi Hideyoshi 1598-as halála után végül az öt hadvezér egyike, Tokugawa Ieyasu ragadta magához a hatalmat (mondhatni kivárta a lehetőséget). Az öt hadvezér közt vita kerekedett arról, hogy ki képviselje Hideyori érdekeit. Ez kétfelé osztotta a társaságot. Az 1600-as Sekigaharai csatában (amelyben minden daimyō részt vett) megütközik a Toyotomi Hideyorit támogató hadvezérekkel, és győz. Ezzel egyeduralomra tesz szert. 1603-ban seitai shōgun kinevezést kap, és megalapítja a Tokugawa shōgunátust. Edo: 1600—1868 江戸時代 Fogalmak: Edo (江戸・えど) sankinkōtai (参勤交代・さんきんこうたい) Buke shohatto (武家諸法度・ぶけしょはっと) rōjū (老中・ろうじゅう) jinjabugyō (神社奉行・じんじゃぶぎょう) edomachibugyō (江戸町奉行・えどまちぶぎょう) kanjōbugyō (勘定奉行・かんじょうぶぎょう) hyōjōsho (評定所・ひょうじょうしょ) Kyōto shoshidai (京都所司代・きょうとしょしだい) jōdai (城代・じょうだい) machibugyō (町奉行・まちぶぎょう) shinpan (親藩・しんぱん) fudai daimyō (譜代大名・ふだいだいみょう) tozama daimyō (外様大名・とざまだいみょう) shi (士・し) nōmin (農民・のうみん) kōmin (公民・こうみん) (工人・こうじん) shōnin (商人・しょうにん) shinōkōshō (士農工商) 26 chōmin (町民・ちょうみん) bushidō (武士道・ぶしどう) oiran (花魁・おいらん) tayū (太夫・たゆう) Yoshiwara (吉原・よしわら) sakoku (鎖国・さこく) Hirado (平戸・ひらど) Dejima (出島・でじま) rangaku (蘭学・らんがく) Satsuma (薩摩藩・さつまはん) Ryūkyū királyság (琉球王国・りゅうきゅうおうこく) rōnin (浪人・ろうにん) bakumatsu (幕末・ばくまつ) kaikoku (開国・かいこく) Shimoda (下田・しもだ) Hakodate (函館・はこだて) sonnō-jōi (尊皇攘夷・そんのうじょうい) Nevek: Tokugawa Hidetada (徳川秀忠・とくがわひでただ) Matthew C. Perry Évszámok: 1600 Sekigaharai csata 1603 Tokugawa Ieyasu shōgun 1605 Tokugawa Hidetada shōgun 1615 Ōsaka ostroma, buke shohatto 1853 Matthew C. Perry 1853–1868 bakumatsu 1854 Kanagawai szerződés 1868 Meiji restauráció KORSZAKHATÁROK Tokugawa Ieyasu 1600-ban nyer a Sekigahatai csatában, majd 1603-ban seitai shōguni kinevezést kap. Ettől kezdve számoljuk a Tokugawa shōgunátus korszakát, mely az újonnan kialakított központjáról Edo-ról, a későbbi Tokióról kapta a nevét. A főváros még mindig Kiotó, ami egy kulturális központtá növi ki magát. Emellett megemlítendő Oszaka, amely a kor kereskedelmi központja.8 A korszak végén 1868- ban az utolsó Tokugawa shōgun lemond, és Meijivel visszaállítják a császári hatalmat. くに だいどころ 8 A rizsadó lerakatok miatt „az ország konyhájának” is nevezték (国の台所). 27 A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA Tokugawa Ieyasu a legyőzött hadurakat vazallusává teszi, shōgunként egy kézben összpontosítja a hatalmat, majd 1605-ben lemond fia, Hidetada javára. (Az 1868-as Meiji restaurációig a Tokugawa család van hatalmon.) 1615-ben veszik be Ōsaka várát, az utolsó Toyotomi erődöt, és ekkor hal meg Toyotomi Hideyori, aki eddig itt nevelkedett. A következő 250 évet béke és erős központi hatalommal rendelkező felvilágosult abszolutizmus jellemzi. Virágzó városi kultúra jön létre a korban. ÁLLAMIGAZGATÁS A shōguni kormányzat, a bakufu irányítja az országot. A frissen Edoba került bakufu ellenőrizte a bányákat és kikötőket, sőt, a pénzveretés és a külkereskedelem is az ő feladatuk volt. A legfőbb exporttermékek az ezüst és a vörösréz voltak, míg a selymet, a bőrt, a fűszereket és a gyógyászati termékeket előszeretettel importálták. A körülbelül 260 daimyō 9 túlzott megerősödése és fellázadása ellen bevezetik a sankinkōtai rendszerét: minden daimyōnak ugyanannyi időt kellett eltöltenie Edo-ban, mint a vidéki tartományában, ami azt jelentette, hogy évente költöztették az egész háztartásukat. Ez rengeteg pénzt és energiát felemésztett. Mindemellett minden hanban maximum egy várat tarthattak meg, a többit le kellett bontani, s a megmaradt vár renoválására kizárólag engedéllyel volt lehetőség. A nép fölött továbbra is a daimyōk uralkodtak, őket viszont szigorúan ellenőrizte a shōgun. Még házassági engedélyekért is hozzá kellett folyamodni. Ezeket a szabályokat a Buke shohatto törvénykönyvben, a szamurájok kézikönyvében rögzítették 1615-ben. Ez a földműveseket és a kereskedőket is szabályozta. A hanok közötti kereskedelem egyszerűsítésére egységesítették a pénzt és a mértékegységeket. A hanok vezető rétege nem léphetett egymással kapcsolatba, a faluk viszont igen. Egy összegben adóztak, nagy fokú civil társadalmi önszerveződés, és regionális együttműködés jellemezte őket Míg a kormányzat nagyjából ugyanúgy működik, mint eddig, a bakufu néhány új hivatallal és tisztséggel gazdagodik: rōjū (a mindössze néhány főből álló öregek tanácsa, akik a legfontosabb ügyekben döntöttek) jinjabugyō (szentélyekért felelős biztos) Edomachibugyō (Edo város ügyeivel foglalkozó biztos), kanjōbugyō (pénzügyi biztos), shōguni tartományok ügyintézője, hyōjōsho (bíróság), Kyōto shoshidai (udvari ügyek),10 jōdai (várúr, a nagyobb városokban van ilyen), machibugyō (városi biztos) Nem csak az adó, de a katonák kiállítása is a kokuban meghatározott termésmennyiséggel volt összhangban. A 18. században az ország összetermése 28 millió koku, melynek negyede a Tokugawák és közvetlen környezetük kezében volt. A második legnagyobb család, a Maeda összesen 1 millió koku jövedelemmel rendelkezett. Csak Tokugawa területről 80000 fős hadsereget tudtak kiállítani, így 30- 40 daimyō összefogása kellett volna a megdöntésükhöz. A Kantō körüli 8 tartomány Tokugawa birtok és a shōgun gokenjeinek területével együtt az ország össztermelésének ¼-ét adta. 9 A korban többször is változott a számuk. 10 A daimyōk tartományai megmaradtak az ő felügyeletük alatt kivéve a Kiotói udvart, azt a Kyōto shoshidai intézte. 28 TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS A daimyōknak rangban három csoportra oszthatók. A Tokugawa család közvetlen rokonai a shinpanok.11 A régi Tokugawa vazallusok, akik kezdetektől mellettük álltak a fudai daimyōk. Ez a két csoport töltötte be a főbb tisztségeket. Az Edohoz közelebb élő fudai daimyōknak az is engedélyezett volt, hogy ne egy, hanem félévente költözzenek.12 A harmadik csoportot a tozama daimyōk adják. Ők azok, akik korábban Tokugawa Ieyasu ellenségei voltak. Őket a peremvidékre helyezte ki a shōgun, lehetőleg úgy, hogy egymással szomszédos területen ne legyenek tozama daimyōk, hogy ne tudjanak egymással szövetkezni. Összesen nagyjából 260-270 nemesi család van ekkoriban. Ez nem volt hosszútávon jó, hiszen a Tozamák messze a legjobb helyzetben voltak, hiszen délen éltek, ahol évente kétszer lehetett aratni. Neokonfuciánus elvek szerint négy, szinte kasztszerű társadalmi réteget választanak szét a társadalmon belüli hasznosságuk alapján. Az első a shi, a népesség 5-10%-át kitevő nemesi vezető réteg, a daimyōk és szamurájok. Család és személynevet, valamint kardot birtokolhatnak. A második a nōmin, termelő réteg, a vidéki földművesek. Ők a népesség 80%-át teszik ki. A harmadik a kōmin,13 a városban élő kézművesek. A negyedik népcsoport a shōnin, a kereskedők, akik a konfuciánus elvek alapján megvetendők, hiszen nem termelnek. 14 A négy szóból áll össze ennek az összefoglaló neve, a shinōkōshō rendszer. A városban élő polgárokat együttesen chōminnek is nevezik. Nem csak a nemesség, de a nép is szigorú szabályok szerint él. Meghatározzák az öltözködésüket, lakóhelyüket, viselkedésüket, és „kaszton” kívül nem házasodhatnak. Ezt idővel ki tudták játszani, hiszen a pénz a kereskedőknél volt. Felfele nem, lefelé viszont lehetett mozogni. A hosszú békének köszönhetően a szamurájok, akiknek békeidőben is a bushidō határozza meg az életét, művelt értelmiséggé növik ki magukat, ami jó alapul szolgál majd a Meiji kori modernizációnak. Azonban sok szamuráj elszegényedik, és ezzel párhuzamosan a rangban jóval alattuk álló kereskedők pedig gazdagodnak. (Nem hordhattak díszes ruhákat, és nekik kellett hajlongani a szamurájok előtt, amiikor kölcsönt adtak nekik.) A korban az írás-olvasás kimagaslóan jó arányú volt (a lakosság 35%-a), részben azért, mert a falvakban is volt adminisztráció és anyakönyvezés. Emellett sokan olvastak, Kiotóban 800 könyvkiadó üzemelt. A daimyō a földjei után rizsben kapja a járandóságát, amit értékesítenie kell, hogy legyen pénze a városban élni, így tehát kereskedőre van szüksége. A legnagyobb rizspiac Ōsakában alakul ki („az ország konyhája”). A rizsen szerzett hasznon is a kereskedők gazdagodnak (Mitsui kereskedőház azóta megvan), így tehát nő a befolyása a kereskedőnek és a szamuráj kvázi kiszolgáltatottá válik. A legnagyobb kereskedők a shōgunátusnak is tudnak hitelezni. 11 A terv az volt, hogyha a Tokugawa család kihalna, közülük kerülne ki az örökös. 12 Az utazás miatt ez rosszabbnak tűnhet, de egy téli és egy nyári rezidenciát fenntartani egyszerűbb, mint mindenestül átköltözni egy egész évre. 13 Valójában a kōmin polgárt jelent, és nem ugyanazzal a kanjival írják, mint a shinōkōshō-ban szereplő kō-t, ami kézművest jelent... 14 A shōninek és kōminek csak városokban lakhattak. 29 Fejlődésnek indul a jellegzetes Edo kori városi kultúra. Kialakult vált az ukiyo-e művészet, vagyis a fadúcos képnyomat, először fekete-fehér képeket, később színes tájképeket és emberábrázolásokat készítettek ily módon. Híres művész például Hiroshige vagy Hokusai. Színházak (kabuki, bunraku), piroslámpás negyedek alakulnak. A piroslámpás negyed fallal volt körülvéve, kardot a szamuráj sem vihet be, és egyszerre maximum 24 órát lehet bent tartózkodni. A lányok pedig nem jöhetnek ki innen. Ekkor még nem gésák voltak! Határozott idejű szerződéssel dolgoztak. Yūjónak hívták a kurtizánokat, a gésákhoz hasonlóan művelt lányokat pedig oirannak. Közülük a legműveltebbek, és legkiváltságosabbak a magas művészi képzettséggel bíró tayūk voltak, akiknek joguk volt bárkit visszautasítani. Az itt dolgozó nők nagy vagyont tudtak felhalmozni, ám ennek nem lehetett nyoma. Ezt úgy oldották meg, hogy kimonójuk belsejébe drága anyagokat varrattak. Edo híres szórakozó negyede Yoshiwara volt. SAKOKU, BEZÁRKÓZÁS 1612-ben a bakufuban, 1613-ban pedig az egész országban betiltják a kereszténységet. A kereszténység eszméje, miszerint mindenki egyenlő, nem fér meg a neokonfucianizmus társadalmi rétegződésével, és veszélyezteti az ország biztonságát. 1616-tól csak Hirado és Nagasaki kikötőjébe jöhetnek külföldiek, majd 1624-ben teljesen kitiltják a spanyolokat, és a portugálokat az erőszakos térítő tevékenységük miatt. Az angoloknak nem érte meg maradni, mert túl költséges volt. 1632-ben korlátozzák a kihajózást és 1635-ben teljesen be is tiltják. Még a külföldön ragadt japánok sem térhettek haza. „Se ki, se be!” A külkereskedelmet Dejima szigetére korlátozzák. Ez egy mesterséges sziget volt Nagasaki mellett. Ekkora csak a hollandok maradnak, így ők lesznek az európai tudományok és művészetek egyetlen közvetítői. Rangakunak, holland tudományoknak nevezik az Európából érkező főként természettudományos ismereteket, ehhez azonban csak egy nagyon szűk réteg fért hozzá, szigorúan ellenőrizték, nehogy bármilyen keresztény dolog kerüljön a japán emberekhez. GAZDASÁGI ÉS KULTURÁLIS FEJLŐDÉS A bushi családmodell, az ie15 minden társadalmi rétegre érvényes lesz. A városok a falusi szerveződés szerint tömbökbe rendeződnek, a problémákra a csoport együtt keres megoldást. A falvakkal nem foglalkoztak, amíg az adójukat befizették. Kapcsolatban voltak a falvak (regionális együttműködés). A konfucianizmus és a zen buddhizmus a meghatározó. A felnőtt férfi lakosság 50%-a tud írni-olvasni. (A teljes népesség 35-40%-a) Nem csak a városi műveltség része az írás. Az önszervező faluk saját könyveléssel rendelkeznek, így nekik is szükségük van rá. Nincs háború, ezért Nő a termőterület, virágzik a kézművesség, nő az életszínvonal. A korabeli technikai fejlettségi szintből kihozzák a maximumot, a népesség eléri a 30 milliót (és itt megáll). Kötelességorientált társadalom alakul ki. 15 Az ie benne van a konfucianizmustban, a neokonfucianizmusban és a zen buddhizmusban. Máig formálja a japán társadalmat. Alapvető gondolatisága, hogy nem a vérség fenntartása, hanem az ie fenntartása a cél. Bár önmagában az ie több dolgot jelenthet, érdemes „a ház és ház népeként” aposztrofálni. (ld. bővebben: Japán országismeret III. – japán társadalom). 30 A termelés szakosodik, rizsen kívül sake, selyem és dohánytermesztés a jellemző. Az éghajlati különbség miatt a déli Tozama daimyōk gazdagodnak, hiszen ott évente kétszer is lehet aratni. Ahol rossz az időjárás, ott időnként vannak viszont éhínségek. Kyūshū legdélebbi részén (a mai Kagoshima nyugati felén) lévő Satsuma han a bakufu engedélyével vazallusává teszi a Ryūkyū királyságot (Okinawa), akik ekkor még önálló állam, de közben Kínának is adóznak. Itt cukornádat termesztenek. Hosszútávon a déli, politikai hatalommal nem rendelkező területek gazdagodnak leginkább. Edo 1 milliós nagyvárossá növi ki magát, de a kulturális fővárosban Kiotóban is 400 ezren, Ōsakában 300 ezren élnek. A népesség 1/6-a városlakó, és ezzel a világ legurbanizáltabb preindusztriális társadalma. Szamurájok durván eladósodnak 1600-as évek végére, mire rendeletben eltörlik az adósságot. Így viszont nem kapnak többet, ezért ők maguk kérik a rendelet eltörlését. Ez az eladósodás ássa alá a rendszert. A vagyoni helyzet és a presztízs egyensúlya teljesen felborul: gazdag kereskedők és tozama daimyōk. Az ebből adódó feszültség nő, de az 1700-as évek elejéig a legnagyobb vérontás a 47 rōnin esete.16 BAKUMATSU, A BAKUFU VÉGNAPJAI 1853–1868 1853-ban Matthew C. Perry megérkezik, Tokiói-öbölbe (Edoi-öbölbe) fekete hajókkal, és követeli a kikötők megnyitását (kaikoku). Ha nem nyitják ki, lőni fog A követelés oka: A bezárkózás 2 évszázada alatt nyugaton ipari forradalom, felvilágosodás, jogrendszer változása, törvénykönyvek, polgári forradalom, kapitalizmus kialakulása. Felfedezik és gyarmatosítják az egész világot. Az elzárt állapot tarthatatlanná válik. A konkrét ok, hogy a bálnavadász hajóknak tökéletes lett volna a Csendes-óceánon Japánban kikötni, viszont Japán ezt nem engedte. (A bálnazsírt étkezésen kívül lámpaolajként világításra használták.) Az 1840-es években a hollandok figyelmeztető levelet küldenek a shōgunnak, de nem veszik komolyan. 1853-ban a bakufu, tehát a fő tisztségviselők, és a shōgun közvetlen környezete a holland tudományoknak köszönhetően tisztában volt a nyugat fejlettségével, így pontosan tudták, hogy nincs más választásuk, mint beleegyezni. Viszont a népesség nagy részének és a császári udvarnak sem volt hozzáférése a nyugati tudományokhoz, így ők ellenezték a nyitást. A bakufu hosszú idő óta először kikérte a császári udvar véleményét – akik a bezárkózás mellett álltak. Azonban annak ellenére, hogy ez aláásta a bakufu tekintélyét, nem volt más választásuk, mint engedni az amerikai nyomásnak. Amerika nem volt a klasszikus értelemben vett gyarmatosító, így valójában szerencsés volt, hogy pont M. C. Perry, egy amerikai erőszakolta ki a nyitást. 16 Egy shōguni rendezvényen egy jogosan sértett szamuráj megsebesített egy másikat – a shōgun jelenlétében azonban tilos kardot rántani, emiatt seppukut kellett elkövetnie. 47 követője így rōnin, azaz hűbérurát vesztett szamuráj lesz. Mint ilyen, nem találnak új gazdát: hiszen, ha nem tudta megvédeni az előzőt, akkor miért fogadná fel más. Ez a 47 követő bosszút esküszik, és elmennek megölni azt a szamurájt, aki a sértést elkövette. Utána a 47-ből 46-nak seppukut kell elkövetnie. Csak a legfiatalabbat hagyják életben, hogy el tudja mesélni a sztorit később. 31 1854-ben kénytelenek aláírni a Kanagawai szerződést. Ez volt az első egyenlőtlen szerződés. Nagasaki mellett megnyitják Shimoda (Shizuoka-ken) és Hakodate (Hokkaidō) kikötőjét. Ezt követően a bakufu a nyugati országokkal sorban (összesen 12) egyenlőtlen szerződést kénytelen kötni (az utolsót 1869-ben köti meg Japán az Osztrák–Magyar Monarchiával). Ráadásul, ha egy újonnan kötött szerződésben egy ország kierőszakolt valamilyen új engedményt, az automatikusan járt azoknak is, akikkel korábban szerződtek. Annyi kikötésük volt a japánoknak, hogy az 1840-es években lezajlott I. ópiumháborúból tanulva az ópiumot nem engedték be az országba. A bakufu döntésének hatására a Tozama daimyōk (négy nagy család a Satsuma hannal az élen) látják, hogy a bakufu nem tud megküzdeni a külföldről jött krízishelyzettel, így összefognak. Céljuk a császárság visszaállítása és a nyugatiak kiűzése. Jelmondatuk a sonnō-jōi: „tisztelet a császárnak, és ki az idegenekkel”.17 Az 1185-ben létrejött Kamakura shōgunátus célja az volt, hogy legyen, aki megvédi az országot a külső hatalmaktól. Ezt a nyitással elvesztették, így a bakufu beszüntette saját magát. A shōgun saját magától lemondott. Így kisebb lázadozások ugyan voltak, de nem került sor polgárháborúra. (A manapság népszerű Shinsengumi szerepe elhanyagolható volt akkoriban.) Megszűnt tehát a bakufu, átengedték a hatalmat, így a szamurájok forradalom nélkül visszaállították a császári hatalmat: ezt nevezzük ma az 1868-as Meiji restaurációnak. 17 Ez utóbbi nem jött össze. 32 Legújabb kor: 1868-tól napjainkig Meiji: 1868—1912 明治時代 Fogalmak: Iwakura-misszió (岩倉使節団・いわくらしせつだん) Satsuma lázadás (西南戦争・せいなんせんそう) fukoku-kyōhei (富国強兵・ふこくきょうへい) bunmeikaika (文明開化・ぶんめいかいか) Shimonoseki béke (下関条約・しものせきじょうやく) Liaotung-félsziget (辽东半岛・Liáodōng Bàndǎo) Port Arthur Nevek: Meiji/Mutsuhito (明治・めいじ 睦仁・むつひと) Saigō Takamori (西郷隆盛・さいごうたかもり) Matsutaka Masayoshi (松方正義・まつたかまさよし) Itō Hirobumi (伊藤博文・いとうひろぶみ) Évszámok: 1868 Meiji resturáció 1871–1873 Iwakura misszió 1877 Satsuma lázadás 1881 privatizáció 1889 alkotmány 1890 választások 1894–1895 első kínai-japán háború 1895 Shimonoseki béke 1904–1905 orosz-japán háború 1912 Meiji császár halála A FELZÁRKÓZÓ JAPÁN A japánok felismerik, hogy technikailag, és gazdaságilag is le vannak maradva a nyugattól. Így a cél a lehető leggyorsabban felzárkózni, egyenlővé válni a nyugati nagyhatalmakkal. Ennek egy instrumentális eleme volt az 1871–1873-as Iwakura- misszió. Meiji császár megbízásából Európába és Amerikába látogattak, hogy közigazgatási, katonai, gazdasági tapasztalatokat szerezzenek. 5 fiatal lány is volt köztük, akik közül az egyik az első lány egyetem megalapítója volt A felzárkózás mindössze 40-50 év alatt sikerül. Az egyenlőtlen szerződésekkel félgyarmati állapotba került Japán az első világháborúra a világ nagyhatalmai 18 közé küzdi fel magát. 18 Az első világháború győztes nagyhatalmai: Franciaország, Anglia, Egyesült Államok, Olaszország és Japán. 33 A KÖZIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSE, REFORMFOLYAMATOK A korban próbálták átalakítani a teljes országszerkezetet. A hatalom a császáré (innen a „restauráció” név), de hatalma nem korlátlan, sőt, nem egyedül kormányoz, hanem tozama daimyōk segítségével uralkodik. A császár és a hivatalos főváros Edo-ba, avagy az új nevén Tokióba költözik. (Sokkal egyszerűbb a császárt odaköltöztetni, ahol már hosszú ideje működik a hivatali apparátus. A költöztetés biztosította a kikötői kapcsolatot a Csendes-óceánnal.) A bakufu és a Tokugawák minden földje állami tulajdonba kerül. A Tokugawa család egy kisebb birtokra vonul vissza. (A mai napig vannak még Tokugawák.) 1871 – A hanok helyett (kevesebb, nagyobb) prefektúrákat hoznak létre. 19 A földek mind a császár tulajdonát képezik. Van, hogy korábbi daimyō kerül egy-egy prefektúra élére. A daimyōk elvesztett földjükért cserébe kárpótlást kapnak. Eltörlik a társadalmi korlátokat (az egész shinōkōshō rendszert eltörlik), megszüntetik a kiváltságokat, a szamurájok kardviselési jogát, és törvény előtti egyenlőséget hirdetnek. Bevezetik a yent. Állami kézbe kerül az oktatás. 6+6 éves általános közoktatást, és erre épülő egyetemeket hoznak létre. 1873-tól általános katonai sorozás van (tehát a népből is sokan mennek katonának), nyugati egyenruhával és fegyverekkel. A tisztek a korábbi szamurájok közül kerülnek ki. Bevezetik az egységes földadót. A föld azé, aki fizeti utána az adót. Ez előbb egy hatalmas kisparaszti réteg kialakulásához vezet. Azonban aki eladósodik, annak el kell adnia a földjét, és utána ugyanott bérmunkát végezhet. Így újból nagyobb földbirtokok kerülnek egy-egy kézbe, és hamarosan a földek 50%-a bérleti rendszerben működik. Egy 1876-os utolsó végkielégítéssel megszüntetik a szamurájok járandóságait. A volt szamurájok ezt követően ugyanúgy hivatalnoki munkát végeznek, ám emellett többen mennek tisztnek a hadseregbe, illetve sokan vállalkozók,20 tanárok lesznek. Közülük nagyon sokan viszont elszegényednek, és a kardjuk nélkül semmijük nem marad.21 Mindez az elégedetlenség vezet 1877-ben a Saigō Takamori vezette Satsuma lázadáshoz, melyet már az új, sorozott hadsereggel vernek le. Ennek hatására kicsit visszafogják a túlzottan gyors nyugatosítást az 1880-as években. A szamurájság megszűnik, de szellemisége és kultúrája, a kötelességtudat és önfeláldozás tovább él. A modern nemzettudat alapja a szamurájok és a faluközösségek eszméje, az ie rendszer,22 a kollektivizmus. 19 Napjainkban 47 prefektúrája van Japánnak. Ld. bővebben: Japán országismeret I. – japán kultúra. 20 Végkielégítését használta fel a Mitsubishit alapító szamuráj is (amely ekkoriban alakult). 21 „Szomorú szamuráj...” 22 Az ie rendszer a vállalati struktúrában is megjelenő ideológiai bázis. Ld. bővebben: Japán országismeret III. – japán társadalom. 34 GAZDASÁGI FELZÁRKÓZÁS Külföldi szakértőket hívnak, és japán fiatalok is mennek ki tanulni. Mindent átvesznek, és japanizálnak, miután már átlátják, hogyan működik a világ. Ilyenek az angol flotta, német hadsereg és orvoslás, francia jog és közigazgatás, amerikai bank és üzleti modell. Átveszik a távíró rendszert (1885), kikötőket és vasutat építenek. Előbb a könnyűipar (textil) fejlesztésébe kezdenek. A kormányzat pénzügyi segítséget és oktatást biztosít a jóminőségű selyemgyártáshoz. Európában egy, a selyemgubókat megtámadó járvány miatt kiesik a termelés, és megnő az igény import selyemre. A selyempiacot sokáig megtartja Japán. (1890-es években beindul a nehézipar is.) A reformok nagyon sokba kerülnek, s ez az 1870-es években komoly pénzügyi válságot eredményez. Ennek hatására 1881-ben Matsutaka Masayoshi pénzügyminiszter privatizálja az állami beruházásokat. A régi nagy edoi kereskedőházaknak, és az új tőkés rétegnek ehhez van elegendő pénze, így a japán gazdaság magánkézbe kerül, és létrejön egy stabil nyugatosított gazdasági rendszer. Az 1880-as évekre a reformok első hulláma lezajlik. Az 1854-es Kanagawai szerződés után alig több, mint 30 évvel gyakorlatilag készen vannak a felzárkózással, létrejön egy stabil, működő nyugatias modern ország, amihez nagyon jó alapot nyújtott az Edo kori magasan iskolázott népesség. (1945 után ugyanezt végig csinálják még egyszer.) Mindeközben Kína nem tud megbirkózni a nyugattal. Kínában és Koreában is polgárháborút okozott a nyugatról érkező nyomás. A japánok megoldották, mert erős a nemzettudat, fegyelmezett a társadalom és magas az iskolázottság. Innentől kínai civilizáció megszűnik mintának lenni, az új minta a nyugat lesz. POLITIKAI FELZÁRKÓZÁS A következő célkitűzés az egyenlőtlen szerződések revíziója. Ehhez a feltétel egy nyugati jogi és parlamentáris rendszer kiépítése, ugyanis nyugat még nem tartja nagyhatalomnak Japánt, s ímg nincs nyugati politikai rendszer, addig revízió sincs. Az uralkodói jogkör hasonlósága miatt az Osztrák–Magyar Monarchia, Poroszország és Anglia alkotmányát veszik mintának. Létrehoznak egy két kamarás országgyűlést. 1889-ben kihirdetik a Meiji alkotmányt, és 1890-ben megtartják az első választásokat és az első országgyűlést. A szavazati jog vagyoni cenzushoz kötött, és nagyjából az ország 2%-a szavazhat. Az európai mintán látják, hogy az országgyűlés tagjai a nemességből kerülnek ki. Ők viszont épp most törölték el a nemességet, így a volt udvari arisztokratákat és daimyōkat hívják meg a parlamentbe. Az alkotmány alapján császár hatalma szent és sérthetetlen, isteni eredetű. Az államforma alkotmányos monarchia és a valódi hatalom a miniszterelnök kezében van. Az első miniszterelnök Itō Hirobumi.23 A cél teljesült, az egyenlőtlen szerződéseket pedig Angliával az élen újratárgyalják, felbontják. 23 Az 1868-as alkotmányuk (Seitaisho) nem felelt meg, ezért írtak újat. Valójában Itō Hirobumi már azelőtt lett miniszterelnök, az új (Dai-Nippon Teikoku Kenpō) megszületett volna, és ő maga is aktívan részt vett az elkészítésében. 35 TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS ÁTALAKULÁS A nyugati kultúra, irodalmi és filozófiai irányzatok, régiek és újak mind egyszerre áramlanak be, és mindegyik követőkre talál. A japán kultúra elég erős és szilárd, így szerencsére nem sodorja el azt. A 80-90-es években kicsit visszafogják a beáramlást, hogy a japán hagyományok tiszteletét propagálják. A kor mottója egy régi kínai mondás, a fukoku-kyōhei, „gazdag ország erős hadsereg”, 24 és bunmeikaika („felvilágosodás és civilizáció”) néven mozgalom is indul. Alig 50 év alatt megkétszereződik a népesség. Az Edo kori 30 millió 1920-ra 60 millióra nő. A társadalom jelentősen átalakul. Megszűnik az Edo kor hierarchiája, az egyéni érdem kerül előtérbe a születési előjogok helyett. A földművelő réteg ugyan megmarad, de változik a helyzetük: kisgazdaságok alakulnak, s az 1900-as évekre bérmunkás földművelők aránya 45% lesz. Emellett megjelennek a falusi vállalkozók, akik megveszi a földeket. Iparosítás és urbanizáció hatására a városokban megjelenik a külsőségeiben nyugati tőkés vállalkozó réteg (tőkés réteg = régi városi kereskedők + gazdagabb chōninek + volt szamurájok + falusi vállakozók), elkülönül a gazdasági elit és újdonságként megjelenik a munkásréteg. Emellett megmaradnak a kézművesek és a családi vállalkozások is. Mindezzel vagyoni rétegződés alakul ki vidéken. Emellett megjelennek a zaibatsuk, az óriásvállalatok, amelyek mindennel foglalkoznak. Ezeket a kormány támogatja, hiszen a nemzetközi piacon is meg tudtak jelenni. A kicsi, családi vállalkozások és a zaibutsuk között nincs nagy átmenet, roppant kevés a középvállalkozás (ez egyébként ma is így van). A város is nyugatiasodik, villamos jár az utakon, megjelennek a távírópóznák, gyárak, munkásszállók épülnek. A városi lakosok nyugati ruhában járnak. elterjednek a nyugati szórakozási formák, mint a bicikli, sör, dohány, mozi. olcsó nyugati ruhák. A munkások között, főként a textiliparban megjelennek a női dolgozók. A vidékről betelepülő olcsó, jól képezhető munkásréteg nem él jó körülmények között, de hozzák magukkal a vidéki szellemiséget. Minél nagyobb egy város, annál nyugatiasabb. Az Edo kor végére meggazdagodó tozama hanok szamurájai – akik egyben a Meiji restauráció támogatói voltak – alkotják a politikai és gazdasági elitet is. A kettő együttműködése a mai napig megfigyelhető. KÜLPOLITIKA 1875-ben Oroszországgal megállapodnak az északi területekről: a Kuril-szigetek a japánoké, a Szahalin-szigetek pedig az oroszoké. Integrálják Hokkaidót (vagyis a korábbi Ezo-t), és a Ryūkyū szigeteket (új nevén Okinawát) is integrálják. 24 Későbbi jelmondat: „nyugati technika, japán szellem”. 36 A legfőbb cél az egyenlőtlen szerződések revíziója volt, melynek feltételei (reformok, nyugati politikai rendszer) 1890-re teljesültek. Ezután sorra kötik az egyenlő szerződéseket. Angliával az elsőt, melyet 1894-ben megírtak, de csak 1899-re lép életbe. Anglia azért siet ennyire mert szövetségest lát Japánban a terjeszkedő Oroszországgal szemben (épül a Transzszibériai vasútvonal). 1902-re létre is jön az angol-japán szövetség. Ez alapján, ha valaki megtámadja Japánt, akkor Anglia segít, de a japán hódításokban Anglia deklaráltan semleges marad. Ezzel az angolok extra kötelezettséget vállaltak. Nemzetbiztonságra hivatkozva Japán érdekszférákat akar kialakítani Ázsiában, melynek első lépése Korea elfoglalása lenne. Koreában polgárháború dúl, Kína és Japán pedig megállapodik, hogy nem avatkoznak bele (vagyis kölcsönösen semlegesek maradnak). Ám a kínai befolyást támogató koreai réteg behívja Kínát. Szerződésszegésre hivatkozva japán a modernizált hadseregével bevonul Koreába. Ez az első kínai-japán háború (1894-95), melyet az 1895-ös Shimonoseki béke zár. A háború japán győzelemmel zárul. A világsajtóban úgy jelenik meg ez a győzelem, hogy a „nyugatias” japánok előtt „meghajlik” a tradicionális Kína (a fotókon is ez volt látható, hiszen a japán hadsereg ekkorra már nyugati ruhát hordott). Tehát ekkor már Japán mint egy nyugati nagyhatalom jelent meg a világsajtóban. Korea függetlenedik Kínától, Japán pedig Annektálja Tajvant, és további hatalmas kártérítést követel Kínától. A háborúban elfoglalták a Liaotung-félszigetet, és a félsziget csücskén lévő Port Arthur kikötőt is (kínai terület Koreától észak-nyugatra), ám ezt az európai nagyhatalmak nyomására visszaadták („Kína épségének megőrzése érdekében”). Valójában az oroszok épp ide építették a Transzszibériai vasútvonalat északról, Harbin város felől és itt akartak erődítményt építeni, ami az 1904-1905-ös orosz-japán háború februári kitöréséhez vezet. Oroszország nem tudott gyorsan mozgósítani, hiszen a figyelme meg volt osztva, a hadseregből sokan a Balkánon harcoltak éppen, s mondhatni kevésbé érdekelte őket a japán ügy. A japán hadsereg viszont 100%-át bevetette, s végül győzelmet is aratott. Ekkor győzött először fehér hatalom ellen nemfehér hatalom. Ezzel megjelent nyugaton a „sárga veszedelem” gondolata. A japánok tehát győztek, s ezzel megszerezték a fennhatóságot Port Arthur fölött, és megkapták mellé a Szahalin félsziget déli felét. Oroszország legyőzésével Japán bekerül a nagyhatalmak közé. Japán már 1870-től rendelkezik Tajvan felett, majd 1910-ben Koreát is protektorátussá tette, vagyis gyarmatként kezelte. Ezzel Japán volt az egyetlen nemfehér ország, amely gyarmattal rendelkezett. 1912-ben meghal Meiji, ezzel új korszak kezdődik. De a győztes első világháború, és az azt megelőző hódítások is sorolhatók ehhez a korhoz. Koreát (1910), és több más ázsiai ország gazdaságában is megjelennek, melynek hatására a japán állam meggazdagszik (nem hadakozik, hanem szállít, míg Európa kimarad, mert elfoglalt, tehát jön fel gazdaságilag Japán – válságot fog jelenteni, hogy az első világháború után Európa visszatér a piacokra), megszabadul adósságaitól, sőt maga is hitelezővé válik. 37 Taishō: 1912—1926 大正時代 Fogalmak: Nevek: genrō (元老・げんろう) Taishō/Yoshihito (大正・たいしょう 嘉仁・よしひと) Évszámok: 1919–1920 Versailles-i b