Félelem, Harag, Agresszió PDF

**1. dia** Az érzelmekről általában „Az érzelem...átélt tendencia valami felé, amit az egyén intuitíve jónak (hasznosnak) és valami elől, amit intuitíve rossznak (károsnak) értékel." (M.Arnold, amerikai kutató) Értéke: hogy az érzelem cselekvésre késztető, motiváló szerepét hangsúlyozza, melyek a...

**1. dia** Az érzelmekről általában „Az érzelem...átélt tendencia valami felé, amit az egyén intuitíve jónak (hasznosnak) és valami elől, amit intuitíve rossznak (károsnak) értékel." (M.Arnold, amerikai kutató) Értéke: hogy az érzelem cselekvésre késztető, motiváló szerepét hangsúlyozza, melyek az érzelmek jellemző sajátosságai. Illetve, kiemeli az érzelmek poláris jellegét: Jónak ítéljük (pozitív), károsnak (negatív) Mi az, hogy negatív, illetve pozitív érzelem? Miért negatív a félelem, harag, miért pozitív az öröm, szeretet, szerelem? Azért mert, van amik gazdagítják, illetve van amik károsítják a személyiséget. **2. dia** Azonban ez ennél sokkal bonyolultabb: ehhez pedig ismerni kell a frusztráció fogalmát: „A frusztráció olyan állapot, amelyet a személyiség akkor él át, amikor valamely cél elérésére folytatott tevékenysége akadályba ütközik" -- tulajdonképpen a kudarc emocionális vetülete ez. Viszont a legenyhébb formában is negatív és minden negatív érzelem alapja. Az emóció pozitív vagy negatív töltése attól függ, hogy a tevékenység, amelyre késztet, sikeres- e vagy sikertelen. Viszont, fontos megjegyezni, hogy az emóció nem azt jelenti, hogy egy minden embernél megjelenő, homogén entitás, ami vagy pozitív, vagy pedig negatív. -- Az érzelem speciális viszonyt jelöl és e viszony tartalmától függően saját színképet alkot, mely pozitív és negatív elemeket egyaránt tartalmaz. **3. dia** Öröklött vagy pedig velünk született? Sherman (1927) bebizonyította, hogy nem lehet újszülött babáknál megkülönböztetni az érzelmeket. Viszont másképp reagálnak bizonyos helyzetekre pl. cirógatásra vagy ha megcsúszik az anyukája kezében, mikor az fürdeti -- azonban ezek reflexek és nincs mögöttük emóció „Reflexek ingere a külvilágból és a szervezetből érkező hatások intenzitása, motívuma pedig lényegében törekvés egy ideális, átlagos szintű izgalmi állapot fenntartására, illetve visszaállítására." A két különböző eseményre a baba másként reagál, ugyanis cirógatásra gyenge ingerrel, megcsúszásra erős ingerrel reagál. Tehát a reakciók még nem tükröznek emóciót, hanem melléktermékei egy alapvető, minden élőlényre jellemző magatartástörvénynek: az organizmus gyenge ingerre közeledő, erős ingerre távolodó tendenciával reagál (Schneirla,1954) **4. dia** „A törzsfejlődés folyamában valószínűleg akkor jelentek meg az érzelmek, amikor az agykéreg funkciójának és ezzel szoros összefüggésben a szociális élet, a társas magatartás egyre bonyolultabb szabályainak következményeként az inger intenzitása nem szükségszerűen adekvát jelzése többé az organizmus helyzetének". Tehát a baba eleinte még arra törekszik, hogy egy optimális izgalmi állapotot megtartson -- ez a semleges izgalom -- ez az izgalmi aspektus a születés pillanatától jelen van az organizmusban, sőt az is vele született tendencia, hogy biztosítsa ennek az izgalomnak az állandó, optimális szintjét. Érzelem tehát egy velünk született és egy tanult tapasztalati faktor elválaszthatatlan egysége, interakciója. Viszont az érzelem kialakulásában spontán és a tudat környezeti hatásoknak (nevelésnek) rendkívül nagy jelentősége van. Érzelmek sorrendjének megjelenése (Harlow, 1970): majmokat vizsgált -- szeretet, félelem és agresszió -izolációs kísérleti technikával bizonyította ezt be. Állatot születés pillanatában elveszik az anyjától és olyan helyen nevelik, ami biztosít számára mindent, ami a megfelelő fejlődéshez szükséges =táplálék, fény, meleg stb. 1 dolgot kivéve. Semmilyen módon nem érintkezhet, nem láthat senkit. Se gondozót, se más állatokat. Az élelmet is úgy kapja meg, hogy a kezek nem látszódnak, ugyanígy, amikor takarítják a helyét. 3 csoportot alakított ki: egyet 3, másodikat 6, harmadikat pedig 12 hónapig tartotta elzárva. Utána berakta őket olyan helyre, ahol egészségesen, szabályosan nevelkedett társaival nevelkedhetett: 3 hónapig elzárt -- némi félelem, de gyorsan elmúlt. 1 hónap elteltével alig lehetett megmondani a különbséget a szabályosan nevelkedett majomtól. 6 hónapig elzárt -- soha nem voltak képesek társas kapcsolatok, kooperáció kialakítása. Megakadályozta őket a visszafordíthatatlan félelem, mikor meglátták társaikat. 12 hónapig elzárt -- meglepődtek a kutatók, mert agresszióra számítottak, de apátia és pánikszerű rémület fogta el őket, annyira, hogy néhány hét után ki kellett őket menekíteni a szabályosan nevelkedett társaiktól, mert azok nem tűrték meg a társaikat. Játékra, aktivitásra egész életükben képtelenek. Viszont, amikor a 6 hónapig elzártat egybe rakták a 12 hónapig elzárttal, akkor a 6. hónapig elzártak agresszívvá váltak (egészségeseknél félnek) -- később a náluk fiatalabb majmokkal is így bántak. Tehát a hosszabb időre elzárt állatoknál már a 8. hónap tájékán megjelenik az agresszió, amit nem mutatnak egészséges társaikkal szemben, mert a félelem elfedi az agressziót. Különbséget a szeretet hiánya magyarázza. Mivel egészséges állatoknál a vonzalom anyja, társai iránt, akadályozza meg a félelmet, agressziót. A szeretet, a ragaszkodás funkciója tehát az ontogenezisben később jelentkező félelem és agresszió szociális szabályozása. Gyermeklélektani kutatások bizonyítják, hogy embereknél is hasonló ez. **5. dia** **[A félelem]** Sokáig úgy gondolták, hogy a félelem haszontalan, sőt káros emóció. A félelem döntő fontosságú emóció -- veszély elkerülésére késztet és egyben riadóztatja a szervezetet, gondoskodik a kellő mennyiségű energiáról a szükséges cselekvés végrehajtásához. Néha viszont tényleg károssá válik és ahelyett, hogy tevékenységre késztette, tehetetlenségre kárhoztat. Konkrét félelmek: Legelemibb és legtermészetesebb formája ennek az érzelemtípusnak. -egy pontosan meghatározható objektum vagy személy váltja ki, és valóban attól az objektumtól vagy személytől fél, amely benne ezt az érzés kiváltotta. -konkrét félelmek 6. hónap után jelennek meg és 3 éves korig ezek a félelem kizárólagos formái, melyek az életkorral és az intelligenciával egyenes arányban növekednek. Csak az ún. „reális" konkrét félelmekre vonatkozik. Az, hogy nő az életkorral és intelligenciával, az azt jelenti, hogy több olyan objektumtól fél, melyekkel kapcsolatban az érzelmei jogosak. Tehát ismeri azokat az objektumokat és a velük való érintkezés káros következményeit. -2 alaptípusa van: fájdalomtól való félelem és a szeparációs félelem (+ büntetéstől való félelem, mely a két alaptípussal speciális összefüggésben van.) **6. dia** I. Félelem a fájdalomtól: A szituációk amelyekben keletkezi, vagy az objektumok, amelyek életre hívják, mind a fájdalom jelzéseivé válnak, és félelmet ébresztenek. A félelmek irradiációs tendenciája kiszámíthatatlan. -- pl. félni fog attól a kutyától, amelyik megharapta, de az is lehet, hogy minden kutyától félni fog, vagy az olyan szituációktól, amelyben az eset történt. Megszüntetésük ezeknek a félelmeknek , normális szintre redukálásuk türelem és megértés kérdése. Ezeknél a fajta félelmeknél az objektumból kell kiindulni, amely a félelmet előidézte. --arra kell törekedni, hogy a gyermek racionalizája a félelmét. A gyermek konkrét félelmek jelentkezésekor elemi védekezési mechanizmussal reagál , melyet „menekülésnek" nevezhetünk. pl. elfutás a kiváltó objektum elől, sírás, reszketés, riadt segélykérés, vagy ha anya jelen van, akkor átöleli anyukáját, hátat fordítva a félelmetes jelenségnek és a vállába fúrja a fejét. Ilyenkor a legelső feladat, a gyermek megnyugtatása. Biztonságos környezet teremtése simogatással, öleléssel stb.. Minden más módszer reménytelen ilyenkor, nem lehet ésszerű magyarázatot adni, mert nem jut el a gyermek tudatáig, vagy félelemes objektummal való erőszakos szembesítés (ablakhoz kényszeríteni a gyereket, amikor villámlik ) -- ez egyenesen veszélyes , mivel súlyos sokkállapotot eredményezhet, félelmet pedig nem csökkenti. Később azonban szóba kerülhet a félelmének objektuma, de mintegy véletlenül, nem pedig a gyermek félelmével összefüggésben. (pl. villám- eső hogyan keletkezik, miért fontos; kutya -- miért jó a kutya, doktor bácsi -- meggyógyít ,stb.) -- többször felhozni a témát, bizonyos időközönként -- eredmény látványos, hiszen a gyermek sem akar félni, mivel az terhes számára. Menekülő reakciók száma csökken majd és elkezdi racionalizánli a félelmet. „már nem félek a doktor bácsitól ,mert tudom, hogy csak meg akar gyógyítani" -- közben lehet még reszket. Ezek még a racionalizálás kezdeti formái csupán. Később (nagyobb korban) határozott érdeklődésben nyilvánulhat meg a korábban rettegett objektum vagy jelenség iránt. pl. félelmének tárgya válik a foglalkozásának tárgyává -- kutya -- biológiai érdeklődés , vihar- természettudományos érdeklődés Menekülő, elkerülő magatartást valamilyen hamis okkal hozza összefüggésbe, így próbálja meg elfogadtatni a környezetével. Ezt projekciónak nevezzük. -- fél hogy a félelme miatt nem tud megfelelni az elvárásoknak (megszidják stb.) Projekció hátterében gyakran lehet súlyosan megromlott szülő-gyerek kapcsolatot találni. Ilyenkor a konkrét félelemnek ez a fajta feldolgozásmódja szorongásos tünetnek értelmezhető. **7. dia** II\. A szeparációs félelem: A gyermek nem tud különbséget tenni anyja és önmaga, így saját és édesanyja cselekedetei között sem. Mivel a legtöbb aktusban anyja cselekedetei a legfontosabbak ( ő ringatja el ha álmos, ő szoptatja, hogyha éhes stb.) Nem csak manipulatív aktusok tartoznak ide, hanem affektív és geszturális megnyilvánulások is. (pl. amikor tisztába teszi az anyuka a babát, gyengéd szavakat mond, mosolyog stb.) --ezek pedig a baba számára nem elhanyagolhatók, hanem a reakciókészlet teljes értékű elemei. Különválik az én és a másik. 3-4 hónapos korban meg tudja különböztetni magát másoktól, a többiek azonban egyenértékűek. 6 hónapos korban azonban már csak az anyjára és a közvetlen környezetében lévő személyekre mosolyog vissza, idegen arc láttán sírva fakad. -- különbséget tesz a megszokott és szokatlan arcok között és az ismerős és ismeretlenek között. 6 hónapos korban tehát megjelenik a szokatlantól való félelem. A szokatlan nem azonos az ismeretlennel (szokatlan pl. apa kalapjával játszik a gyermek, de amikor meglátják az apukán, az szokatlanná válik) „A félelem akkor jelentkezik, ha az ismert és megszokott ingerkonstelláció - legyen az vizuális, akusztikus, taktilis vagy komplex - nem az anticipált módon következik be." --a megszokott inger helyett, nem várt ingert tapasztal A szokatlantól való félelem életünknek második félévétől végigkíséri az egész életét. -- azt a törvényt tükrözi, hogy életünket többé-kevésbé szigorú rend veszi körül. Ezért néhány hónapnak el kell telnie egy baba életében, ahhoz, hogy ez a félelem kialakulhasson. Hiszen ahhoz, hogy valami szokatlan legyen, először megszokottá kell válnia. Fontos, hogy egészséges, normális körülmények között nevelkedő gyermekeknél szinte kizárólag ijedtség formájában mutatható ki. Ez a tény a harmonikus gyermekeknek azt a biztonságát jelzi, bármit elkövet, ha szülővel stb. interperszonális kapcsolatba kerül, nem éri meglepetés: az történik , amit az események hátterében elvár. -- Nem megjátszott biztonságról vagy erőltetett következetességről van szó, mert azt a gyermek érzi. A gyermek akinek nincsenek biztonságos anticipációi cselekedeteinek fogadtatása felől félni fog (mindig) a szokatlantól, váratlantól mielőtt megtapasztalná. A szokatlantól való félelem tulajdonképpen az előfutára a szeparációs félelemnek. 7-8 hónapos kortól kezdve szinte naponta produkálják. A csecsemő hangos sírásra fakad, ha az anyukája magára hagyja, annak ellenére, hogy látszólag semmilyen kielégítetlen szükséglete nincs. Azért látszólag, mert hiányzik neki az anyukája, nélküle magányos, aki nélkül az egész világ bizonytalan, tele kiszámíthatatlan veszélyekkel. A gyermeknek ez az anyja iránti szükséglete függőségi motívum. Ez a szeparációs félelem szükségszerű háttere. -- nem születik a gyermekkel, akkor alakul ki, mikor az anya és az én ketté válik és felfedezi, hogy szükségleteinek egy része az anyai cselekvéshez kötött. A gyermeki szeretet első megnyilvánulása ez. A függőségi motívum megjelenésének beláthatatlan hatásai vannak a gyermek további fejlődésére: 1. tényleg elkezdi utánozni a szülőt -- mert szánára a szülő utánzása másodlagos megerősítés. Ezzel pótolja legalább jelképesen közelebb hozza magához az anyját. Ezek jutalmak a gyermek számára. (hiányzik az anyukája, megajándékozza magát az anyukájával olyan módon, hogy a cselekvéseit maga próbálja elvégezni) -- ezt szülővel való azonosulásnak (identifikációnak) nevezik -- szocializáció alapfeltétele. 2. A gyermek figyelmet, szeretetmegnyilvánulásokat és védelmet keres a szülőnél -- 8 hónapos kortól egészen serdülőkorig. óvodáskorig nincs baj -- 3 éves kortól viszont a szülő viszont elkezdi a függőségi kapcsolat lebontását. Ez félreértésekhez is vezethet a nevelésben, hiszen ez az életkor a gyermeknél az, amikor elkezdődik az önállóság igénye. (gyermek mindent egyedül akar csinálni stb.) -- viszont itt a gyermek önállóságra törekszik, nem pedig függetlenségre. Önálló akar lenni a szülei kedvéért, a függőségi viszonyon nem akar változtatni. 2-3 éves korig természetes emóció, amely annál erősebb, minél gyakoribb és emocionálisan minél telítettebb a szülő és a gyermek együttléte. Védekezés a szeparációs félelemmel szemben -- félelem szimbólumokra való vetítése, de ez 3 éves kor előtt nem fordulhat elő. Másik módja a projekció -- a gyermek felelőst keres és így kialakul a féltékenység érzése. --gyermekkorban a féltékenység leggyakoribb tárgya a fiatalabb testvér) -- megjelenik a szeparációs félelem, aminek okát testvérében véli felfedezni - ez a félelem gyűlöletbe, sokszor nyílt agresszióba csap át a testvérrel szemben, ugyanakkor irigyli is a családban elfoglalt helye miatt ( ő a kicsi), vagy azért mert a gyermek azt feltételezi hogy a testvér több szeretetben részesül. irigység következtében (státuszirigység) erős azonosulási tendencia jelentkezhet -- ő akar az lenni, akivel többet foglalkoznak, így viselkedésében infantilis jegyek jelennek meg,melyek leggyakoribb formája: 4-6 éves szobatiszta gyermek, éjszaka bepisil. Testvérféltékenység oka a szeparációs félelem, mely ellen védekezve a gyermek bűnbakot keres. -- Megoldás a szeretet és a foglalkozás **8. dia** 3\. Szimbolikus félelmek: 1. Félelem a szimbólumoktól 4-5 éves korig ez a szimbólumokkal teletűzdelt szubjektív fantáziavilág, nem különül el kellőképpen az objektív világ realitásától. Maga alkotta szimbólumtól fél -- (mesében olvasott szörnyek a fantáziájában tovább élnek és akár egy nagyon ruhadarab, az égen egy felhő lehet egy gonosz szörnyeteg szimbóluma) -- ezáltal fél a saját maga alkotta szimbólumoktól Szimbólumoktól való félelem nem azonos a szimbolikus félelemtől. Előbbi a külső objektumokra vetített fantáziavilág következménye, utóbbi pedig egy konkrét félelem átvitele más objektumokra vagy helyzetekre. A szimbólumoktól való félelem természetes jelenség. Szimbolikus félelem valódi problémák, konfliktusok tükrözője, így csak egy adott határig fogadható el azontúl kórós, beteges megnyilvánulásnak számít. (azért csak egy adott határig, mert senki nem nő fel sérelmek, problémák nélkül) Akkor okoz problémát ezeknek a megkülönböztetése, amikor a konkrét félelmét a gyermek fantázialényekre viszi át, és így a szimbolikus félelem a szimbólumoktól való félelem köntösében jelenik meg. 2. A „valódi" szimbolikus félelmek Leggyakrabban fordulnak elő: 1. Félelem az excentrikus állatoktól: 3 éves korig szinte kizárólag konkrét állatoktól fél (kutya), 3 éves kortól fokozatosan a mesevilág keltette fantázia teremtette állatai válnak félelmei tárgyává. --de ez természetes. Viszont, hogyha 3 éves kora után megőrzi egy-egy excentrikus vadállattól (pl. európai gyermek az oroszlántól) való félelmét az már nem olyan természetes. Ilyenkor általában a félelem tárgya nem az állat, hanem valami más, illetve az a fizikai ártalom, amelyet ez az ismeretlen x előidézhet. Pszichológusok szerint gyakran ez az x az apa. -- valamiért gyermekeknek fájdalmas az apjától való félelemre gondolnia - gyakran azért mert ez a félelem egy vagy több kellemetlen tapasztalatra emlékezteti, ezért egy olyan élőlényre vetíti át , ami tulajdonságainál fogva az ilyen érzelmek jogos kiváltója lehet. ( pl apa agressziója vele vagy anyukájával szemben) Legtöbbször azért fájdalmas a gondolat, mert bűntudatot ébreszt --büntetéstől való félelemről van szó. Fontos megjegyezni, hogy az átvitel a személyiségnek tulajdonképpen a sikertelen védekezése -- hiszen szimbolikus formában naponta újra éli. 2. Félelem a sötétségtől: A sötétség szeparációt, önmagának vagy környezetének eltűnését jelenti, amely a gyermek számára a legfélelmetesebb dolgok egyike. -- nem fél tőle (ha lehunyja a szemét és úgy csinál sötétet), mert ő maga idézte elő. Ha nem ő maga okozza -- szeparációs félelem keletkezik. -- gyerek szülőtől való elszakítás félelmét a sötétre vezeti át 3 éves kor előtt nem találkozunk vele. Szeparáció mellett még két tényező szerepet játszik: 1. elvész a mozgás biztonsága 2. sötétség mobilizálja a fantáziát -- megjelennek a mesevilág alakjai 3. életévtől a 9-10. életévig terjedő időszakban szinte minden gyermeknél jelen van. A szülőknek nem szabad kigúnyolnia, rákényszeríteni , hogy akarata ellenére sötétben tartózkodjon -- növelik a gyermek félelemét, akár befolyásolhatják a gyermek személyiségfejlődését. (önértékelésben zavarok) Azzal segítünk, ha világosban megismertetjük a környezetével, megmutatjuk a villanykapcsoló működését, hagyjuk, hogy hozzászokjon a helyzethez, így már tud uralkodni a sötétségen, illetve meg is szüntetheti azt. Legtöbbször már a lehetőség tudata is elegendő a gyermek számára. Fontos az is, hogy elmondjuk, hogy merre vagyunk, hogy megtalálhasson minket, és fontos hogy be is tartsuk az ígéretünket, amíg biztossá nem válik benne. Ha rosszul állunk hozzá leplezni kezdi a félelmét, tehát félni fog félni, ami pedig klasszikus szorongásos tünet. 3.Halálfélelem: 7-8 éves korig a halál végérvényessége felfoghatatlan számukra. 8 éves kortól viszont már jelen van a halálfélelem és felfogják, hogy mit jelent. Halál gondolata annál kínzóbb, minél több lelkiismereti konfliktusa, bűntudata van a gyermeknek. A halál ugyanis nemcsak az elszakadás miatt félelmetes, hanem a titkolt „bűnök" örökre feloldatlanok maradnak. 4. félelem a büntetéstől: **9. dia** A szorongó gyermek: Klinikus felfogás: félelem: oka mindig a külvilágban, annak valamely objektumában keresendő szorongás: oka belül, konfliktusokkal terhelt személyiségben. Szorongó gyermek: a félelem már nem aktuális állapot többé, hanem tartós személyiségjegy. Szorongás mögött az „én" alábecsülése, csökkent önértékelés húzódik meg. Leggyakoribb formája a kialakulásának: 2-3 éves korra függőségi motívum alakul ki a gyermekben, melynek legfontosabb megnyilvánulása, hogy figyelmet és elismerést keres a szüleinél, viszont hogyha ezt nem kapja meg, sajátos állapot jön létre melyet függőségi szorongásnak nevezünk. Ilyenkor erős feszültség keletkezik -- többnyire nem közeledik a szülőhöz, mert produktumainak leértékelési fenyegeti, ugyanakkor megőrzi a függőségi motívumát, de frusztrált formában ,tehát haragot, ellenérzést táplál a szülő iránt. Itt dől el, hogy a gyermek az agresszió vagy a szorongás irányába fejlődik tovább. Utóbbi esetben ugyanis a szülői magatartás nem ad lehetőséget az agresszió kibontakozására. 2 okból lehet ez: 1. szülő táplál ellenérzéseket a gyermekével szemben, melyet gyermek agresszióval viszonozna, de a szülő súlyosan korlátozó , erőszakosan büntető diszciplínái a nyílt agressziót semmiféle irányban nem teszik lehetővé. 2. A szülő túlszereti, túlgondozza, elkényezteti a gyermeket. -- lényege, a szeretettel megvalósított korlátozó, zsaroló viselkedés. Általában azért állít elérhetetlen normákat a gyermeke elé, mert maga is szorongó **10.dia** **[A harag és az agresszió]** Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, amelynek indítéka, hogy -- nyílt vagy szimbolikus formában -- valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy fájdalmat okozzon. Fontos, hogy nagyon gyakran az agresszió a figyelemkeresés negatív formája. Legfontosabb probléma az aktus szándékos jellege. Szándékos jellegét nehéz sokszor megállapítani. Pl. focimeccs van és Laci kibuktatja Márkot. Pedagógus odamegy: 3 opció 1\. véletlen volt, játék hevében történt -Laci ártatlan 2.Laci nem mond igazat, szándékosan buktatta ki, mert haragszik rá 3.Lacu igazat mond, de az esemény mégsem a véletlen műve és Laci Márk iránt érzett haragja és a szabálysértés között van összefüggés Ami alapján csoportosítani kell az agresszív magatartásokat: 1\. A viselkedés morális tartalma (proszociális agresszió) -- pl. mikor pedagógus büntet meg gyermeket (határok között), ami a személyiség egészséges, harmonikus fejlődésének igénye. 2\. instrumentális és indulati agresszió : előbbi -- célját, tervét, csak így tudja megvalósítani, utóbbi -- valami belső indulat készteti arra, hogy valakinek fájdalmat okozzon. Instrumentális: PL. gyerek kicsavarja kisebb társa kezéből a játékot, melyre nagyon vágyik, viszont ha az óvó néni a kisebbnek ítéli utána a játékot, a másik pedig megüti, akkor indulati agresszióról van szó. (egy-egy aktus hátterében keveredhet a kettő) Az emberi agresszió nem ösztönös, reflexszerű függvénye a külső ingerkonstellációknak, keletkezésében a múltbeli tapasztalatoknak, a szociális tanulásnak rendkívül fontos szerepe van. Harag: az agresszív viselkedés közvetlen oka, motívuma. Hogyan keletkezik a harag érzelme és az agresszió a gyermek fejlődése során? Kb 2 éves korig a gyermeki dühreakciók nagyrészének nincs iránya , célja -tehetetlenség felett érzett kétségbeesés érződik ilyenkor pl a rugdosásban, csapkodásban, és nem az, hogy fájdalmat okozzon 7 hónap végére válik a gyermek frusztrálhatóvá -- a frusztráció ekkor irány és cél nélküli dühreakcióban jelenik meg. A helyzet, melyben harag és agresszió jelentkezik, frusztratív helyzet. A kívánatos tevékenységet akadályozó helyzet frusztratív jellegét az egyén múltbeli tapasztalataitól, személyiségének jellemző jegyeitől függő szubjektív tényezők határozzák meg. A frusztrációs helyzet haragot ébreszt és ezen keresztül agresszív magatartásra készet. De ez a harag nemcsak agresszió formájában nyilvánulhat meg. Lehet a napi foglalatosság regressziója is. (visszaesés) -- annyira foglalkoztatja a haragja, kétségbeesése, hogy nem tud mással foglalkozni, csak felszínesen -- ez csupán leplezett agresszív aktus **11. dia** **[Az agresszív reakciók fejlődése]** Először 1,5- 2 éves korban jelentkezik, bármi legyen is az eredmény (sikeres, sikertelen), rövid ideig tart. Kisgyerek nem tudja megőrizni a haragját, az új ingerek könnyen elterelik a figyelmét Azonban az évek folyamán a meg nem oldott, elintézetlen harag mind tartósabbá válik -- elterelő ingerek pedig eredménytelenebbek lesznek. már 2 éves korban megjelennek a gyermeki agresszió szimbolikus formái: duzzogás, rossz kedv -- általában motoros és a verbális ellenállás, melynek kiváltó okai a régebbi fizikai problémák (bilire szoktatás pl) helyett egyre nagyobb arányban szociális konfliktusok lesznek. Óvodáskorban gyakran előfordul, hogy éjszaka bepisil -- szülővel szembeni agresszió -- tisztasági szokások felbomlása -- ezt a pszichoanalízis anális periódusnak nevezi, benne lévő agressziót pedig anális agressziónak. Hátterében szociális konfliktusok állnak, és hogy ebben az életkorban a szülői magatartás éppen a tisztasági szokások kialakítása során jelentkezik a legjellegzetesebb formában. -ez a dacosság csak hibás nevelői attitűdök mellett válik agresszív indulatkitörésekkel kísért negativisztikus magatartássá. Iskoláskor: éhségsztrájk (tudja a gyermek, hogy a szüleinek soványságával gondot okoz és hogy örülnek ha eszik) -- titokban eszik, mikor szülei nem látják. Súlyosabb eset, amikor az agresszív tendencia szülővel szemben nem jelenik meg tudat szintjén, így a megtorlás választott módja sem tudatos -- étvágytalan lesz, gyengül, fizikai állapota fokozatosan romlik Ha szülők nagy súlyt helyeznek iskolai előre menetelére, akkor megfigyelhető az iskolai teljesítményromlás. -- retorzió itt sem tudatos. Tehát vannak olyan körülmények , amelyek között az agresszió bizonyos formái nemcsak elfogadhatók, de szükségesek is. Nevelés feladata, hogy a gyermek valamennyi agresszív megnyilvánulását antiszociális irányból proszociális irányba fordítsa, és a durva nyers formák helyett, az agressziónak olyan formáját hozza létre, amelyek a társadalom számára elfogadhatók. **12. dia** **[A jutalmazott agresszió]** Freud: pszichoanalízis értelmében az egyént saját tudatából kiszorított -- elfojtott- vágyainak, érzelmeinek újra átélése vezeti el a katharzishoz. Agressziónál is hasonló. Hogyha agresszív tendenciával feltöltött egyén számára lehetővé tesszük a nyílt agresszió bármilyen formáját, azt a személyt katharzishoz juttatja. -- megtisztul az agresszív késztetéseitől. Azonban ez jelentős mértékben növeli a gyermek hasonló megnyilvánulásait. Bandura: „Amíg a nyílt viselkedés bátorítása eredményes lehet a gátolt gyermek kezelésében, ugyanez az eljárás egészen bizonyosan alkalmatlan a túlságosan is nyílt gyermek számára... az engedékenység hatására megvalósuló agresszív aktivitás a viselkedést eredeti szintjén tartja meg, sőt, növelheti azt." **13. dia** **[A büntetett agresszió]** Büntetés hatására a nyílt agresszió mennyisége csökken. Viszont a haragja, bosszúvágya nem fog csökkenni. Sőt, minden olyan büntetés, amit méltánytalannak tart, de nem mer semmit csinálni ,mert fél a büntetéstől és megaláztatásra kényszerül, növelni fogja a haragját, agresszív tendenciáit. Az olyan gyermek, aki otthon szigorú korlátok közé van zárva, nincsenek jogai, csupán engedelmeskedni, azonnal nyílt agressziót fog mutatni minden olyan helyzetben. mely az otthonihoz nem hasonlít. -- pl, iskolatársakkal szemben megnyilvánuló hiperagresszív magatartás -- ezt agresszióátvitelnek nevezzük. Ez olyan harag, melyet az egyénnek nincs lehetősége nyílt viselkedéssel az eredeti célpont irányában megvalósítania, ezért másfelé tör utat. -- jóval kevesebb megkönnyebbülést, kathartikus élményt hoz, mint az eredeti célpont felé kirobbanó harag. Gyakori formája az átvitelnek a szimbolikus agresszió: pl amikor az egyik játékra vetíti ki a frusztrációt. Az erősen frusztrált és súlyosan büntetett gyerekeknél szignifikánsan intenzívebben és gyakrabban jelentkezett az agresszióátvitel, mint a csoport többi tagjánál. Goodenough: „A gyermeki harag akkor szabályozható a legjobban, amikor a gyermek viselkedését nyugalommal és megértéssel szemléljük(...). A szabályok megszegését a körülmények mérlegelésével kell megítélni... és nem egyszerűen a nevelő tetszése, hangulata alapján. A szülő önuralma valószínűleg a legjobb garancia a gyermek önuralmára is." **14. dia** **[Az agresszív modell]** Az agresszió olyan viselkedésforma, amelyet a gyerekek a viselkedés egyéb típusainál sokkal szívesebben utánoznak. Kik a legfontosabb modelljei a gyermeki viselkedésben? 2 fő típus: 1\. kiegészítő (komplementer) szerep -akik felé a gyermeki tevékenységek és elvárások zöme irányul illetve fordítva pl. szülő, nevelő 2\. szociális hatalom -- ilyen pl. a státuszszimbólum (pl doktor bácsi), hírnév, kompetencia és a nemi azonosság Fontos, hogy ha a gyermek képességei lehetővé teszik, az obszervációs modell viselkedését mindig és elkerülhetetlenül megtanulja, függetlenül attól, hogy az sikeres vagy sikertelen, jutalmazott vagy büntetett. Ugyanakkor különbséget kell tenni az elsajátítás és az alkalmazás között. Később is alkalmazhatja az elsajátítottakat, mondjuk az annak megfelelő időben. Fontos, hogy a büntetés mikor történik. Ha az elcsábulás előttre van időzítve (pl. mielőtt egy új játékhoz nyúlna), akkor sokkal sikeresebb, mintha később büntetnénk meg. Előbbinél csábításnak való ellenállás fejlődik ki, utóbbinál bűntudat. Utóbbi: (pl. majd meglátod mit kapsz otthon! -- gyermek néhány órával később nem tudja összefüggésbe hozni a büntetést a helytelen viselkedéssel) Nem kívánt viselkedés tiltása, és helyesnek tartott cselekedetek dicséret csak akkor hasznos, hogyha maga a nevelő is alkalmazza és nem cselekszi azokat, amelyekért a gyermeket bünteti. **15. dia** **[Az agresszió és a szorongás]** Az antiszociális agresszió és a szorongás tulajdonképpen ugyanannak a jelenségnek a két oldala. A nevelői attitűdnek nagy szerepe van ezekben --nevelői attitűd: gyermek megközelítésének, az irányában megnyilvánuló viselkedések megszokott, rendszeresen alkalmazott módját jelenti. Schaefer(1959): nevelői magatartás 2 dimenzióban található 1- gyermek testi-lelki mozgási szabadságára vonatkozik -ez az engedékenység (nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok) és a korlátozás (szabályközpontú) két végpontja között helyezkedik el. 2\. nevelő emocionális viselkedését ábrázolja. Meleg, illetve hideg jelzővel illethető. Meleg -- a gyermeket elfogadó, megértő, gyermekközpontú viselkedés jelzi. Ritkán alkalmaz fizikai büntetést, többször dicsér ,helyes cselekedetek pozitív megerősítését alkalmazza. Tetteit, ítéleteit megindokolja, gyakran beszélget a gyermekkel, akinek a közeledésére lehetőleg mindig pozitívan reagál. Ennek ellenkezője a másik végpont. A két dimenzió szélső értékeinek kombinációja 4 féle attitűdöt eredményeznek. 1\. meleg-engedékeny 2.hideg-engedékeny 3\. meleg-korlátozó 4.hideg-korlátozó Az első kettő az agresszió, másik kettő pedig a szorongás irányában befolyásolja a személyiség alakulását. Ezeket nem lehet ráerőszakolni senkire, egy autokrata szülő hiába próbál demokratikus módszereket alkalmazni, hosszú ideig nem fogja tudni ezt fent tartani. **16.dia** **1. Meleg- engedékeny attitűd:** -aki így nő fel, pozitív módon fordul a világ felé -aktív, becsvágyó, barátságos, kreatív -soha nem kételkedik abban, hogy szeretik -vannak szabályok és tilalmak, de ezek nem merevek és nem gyűlölt nyűgként súlyosodnak a gyermekre. -- meg tudják beszélni, cselekvés értéke minden alkalommal őszinte -az ilyen gyermek meglehetősen agresszív -biztonságérzés és a szigorú büntetés hiánya idézi elő -engedetlen, mert megengedheti magának, mert nem retteg a következményektől -nehezebben kezelhető a mereven és szigorúan nevelt gyermeknél -Az agresszió, amely megjelenik, az önkifejezés akadályoztatásának természetes következménye, mely megfelelő feltételek megtartása esetén egészséges bátorsággá és proszociális agresszióvá fejlődik. -a meleg-engedékeny attitűd biztosítja a legintenzívebb törekvést a felnőtt modellekkel való identifikációra **2. Hideg-érzékeny attitűd:** -agresszió itt is megjelenik, itt azonban belső konfliktusból származik, antiszociális agresszió -szülő gyermekkel szembeni nyílt ellenszenve miatt a gyermek közeledéseit elutasítja, nem törődik vele, időnként fizikai büntetéseket alkalmaz -a gyermek az ellenszenvre ellenszenvvel és agresszióval reagál **17.dia** **3. Meleg-korlátozó attitűd:** -túlszerető, túlgondozó szülőtípus tartozik ide elsősorban -korlátozó magatartás mértékétől függ, hogy a gyermek személyisége miként alakul -nyílt agresszió általában tilos, ezért befelé fordítja a gyermek az ellenszenvét és ez a szorongás irányába terelődik -kifelé irányuló agresszió megnyilvánul -- otthoni közegtől eltérő helyeken gyermek alkalmazza (előfordul ilyen is) -ha viszont a korlátok szorosan zárnak akkor a bűntudattól való félelem miatt még a fantáziaagresszióra is kevés lehetőség adódik -- szorongásos tünetek jelentkeznek -kevésbé kreatívak mint a meleg-engedékeny szülők gyermekei -illedelmesek, kicsit félszegek és visszahúzódók **4. hideg- korlátozó attitűd:** -gyermek életét alig elviselhető korlátok közé szorítja -minden „szabadulásra" való próbálkozást súlyosan büntet -közben a szülő azt hangoztatja, hogy de ő szereti, mos, főz rá, föláldozza életének legszebb éveit érte stb. -a gyermek bűntudata egyre nő „hálátlansága" miatt és agresszióját önmaga ellen fordítja -szorongás, csökkent önértékelés, félénk, visszahúzódó, retteg a feladatoktól, felnőttekkel szembeni bizalom teljes hiánya, öngyilkossági kísérletek és baleseti hajlam. **18.dia** Eysenck: Korlátozás 2 fontos szempontja: fontos, hogy az idő előrehaladtával csökkennie kell, illetve a személyiség típusa(introvertált, extrovertált) \+ érzelmi stabilitás Ebből jön: introvertált-stabil (meleg-korlátozó), introvertált-labil(hideg-korlátozó), extrovertált-stabil(meleg-engedékeny), extrovertált-labil (hideg-engedékeny) Van összefüggés a nevelési attitűd és a gyermek személyisége között. Viszont, hogy egy gyermek introvertált vagy extrovertált az egy vele született tendencia, a szülő pedig csak terelheti egy adott irányba -- extraverzív tendenciával született gyermek korlátozóbb, az introverzív tendenciával született gyermek engedékenyebb nevelői magtartást igényel. Így megközelíthető az introverzió-extroverzió dimenzió középpontja, amely az egészséges személyiséget jelenti.