Az önvédelmi háború (1848-49-es szabadságharc) PDF

**Az önvédelmi háború (1848-49-es szabadságharc)** A tavaszi törvényes polgári átalakulásra a Habsburg-kormányzat csak a kényszer hatására bólintott rá. A nyár folyamán a birodalom itáliai területein sikerült megszilárdítaniuk a helyzetet, elérkezettnek látták az időt, hogy Magyarországtól is vissz...

**Az önvédelmi háború (1848-49-es szabadságharc)** A tavaszi törvényes polgári átalakulásra a Habsburg-kormányzat csak a kényszer hatására bólintott rá. A nyár folyamán a birodalom itáliai területein sikerült megszilárdítaniuk a helyzetet, elérkezettnek látták az időt, hogy Magyarországtól is visszavonják a tavasszal adott jogköröket -- főleg a hadügyi és pénzügyi önállóság terén. Az udvar ez irányú követelései miatt a Batthyány-kormány lemondott. Az udvar felbiztatta Jellasics horvát bánt arra, hogy hadserege élén fegyveres támadást indítson Magyarország ellen. (1848 szept.11) Többek között Kossuth Lajos kezdte el a védekezés szervezését, és toborzó körútja során a falvak, mezővárosok paraszti népét is mozgósította. A harcot az udvar által indított támadás robbantotta ki, így voltaképpen önvédelemről volt szó, ezt fejezi ki a hadsereg helyett alkalmazott honvédség kifejezés is. Jellasicsot 1848. szeptember végén (29-én) Pákozdnál sikerült feltartóztatni. A győzelem jelentősége óriási volt, a magyar vezetés időt nyert a védelem megszervezéséhez, az ingadozókat pedig meggyőzte, hogy érdemes kitartani. A Magyarországon élő nemzetiségek is szerették volna nemzeti önállóságukat megerősíteni. Nyelvhasználati jogot és területi autonómiát (önkormányzatot) akartak. A Batthyány-kormány nem teljesítette ezeket a követeléseket. Ennek a későbbiekben tragikus következménye lett, mert a bécsi udvar a magyarok ellen tudta fordítani a nemzetiségek egy részét. Előbb a Délvidéken tört ki a szerbek felkelése, majd ősszel fegyveres harcok kezdődtek Erdélyben a román felkelők és a magyar csapatok között. A kibontakozó harcok során az erdélyi magyar csapatok főparancsnoka a lengyel származású Bem József lett. A szeptember végi -- október eleji harcokban tűnt fel rátermettségével, tehetségével egy fiatal honvédtiszt, Görgei Artúr. 1848 végén uralkodóváltás történt, Bécsben lemondatták V. Ferdinándot, és helyére Ferenc József lépett. Ezután megindult a császári főerők támadása. Görgeit nevezték ki a Győr környékén állomásozó „feldunai" hadtest parancsnokává. Az erőviszonyokat mérlegelve a visszavonulás mellett döntött -- helyesen. Ennek következtében végül fel kellett adni Pest-Budát, és az országgyűlés Kossuth vezetésével Debrecenbe költözött. A Pest-Budára bevonuló császári főparancsnok letartóztatta Batthyány Lajost. 1849 elején Görgei célja innentől az volt, hogy a császári főerőket elvonja Debrecen megtámadásától. Ezekben a hetekben a honvédseregek a lengyel származású Bem József tábornok irányításával jelentős sikereket értek el az erdélyi hadszíntéren, szinte egész Erdélyt felszabadították. A tavaszi hadjárat 1949\. februárjában a magyarok veszítettek Kápolnánál. Ferenc József a győzelmet véglegesnek tekintette és kinyilvánította szándékát. Eszerint Magyarországot tartományi szintre süllyesztette volna, vagyis végleg fel akarta számolni a magyar önállóságot, be akarta az országot olvasztani birodalmába. Erre válaszul indult meg a magyar szabadságharc legdicsőségesebb és legsikeresebb időszaka, a tavaszi hadjárat. Az ősszel semmiből felállított, télen újjászervezett és megfelelően kiképzett honvédhaderő legyőzte Európa egyik nagyhatalmának főseregét. Ezzel Magyarország önerejére támaszkodva kivívta függetlenségét. Az eredeti terv szerint be akarták keríteni a császári csapatokat. Az 1849 áprilisában meginduló hadjáratban egymás után több csatában is legyőzte a magyar honvédhadsereg a császári erőket. A legnagyobb csata az isaszegi volt, de a császári csapatoknak a bekerítésből mindig sikerült kicsúszniuk. A magyar hadtestek Komáromig nyomultak előre, ahol feltörték az erődöt körülvevő ostromzárat, felmentve ezzel az ország egyik legerősebb erődjét. A magyar győzelmek hatására a megvert császári hadak az ország nyugati határvidékére vonultak vissza. A sikerek megkoronázása Buda visszafoglalása volt. A Függetlenségi nyilatkozat A tavaszi hadjárat első sikereinek tudatában 1849. április 14-én a debreceni református Nagytemplomban tartott nyilvános ülésen az országgyűlés Kossuth javaslatára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. E lépésektől azt is remélték, hogy az európai országok elismerik Magyarországot önálló államként. Kossuth Lajost ideiglenesen kormányzó-elnökké választották, aki államfőként az országgyűlésnek tartozott felelősséggel. Megalakították a második felelős kormányt, Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével. A függetlenség kikiáltása kizárta a békés megegyezés lehetőségét a bécsi udvarral. A vereség és fegyverletétel A Habsburg Birodalom új császára, a fiatal Ferenc József és környezete a magyarokkal semmilyen engedményeken alapuló megegyezést nem volt hajlandó elfogadni. Már a Függetlenségi nyilatkozat megszületése előtt eldöntötték, hogy az orosz cárhoz fordulnak segítségért a magyarok leverése érdekében. Az európai nagyhatalmak elfogadták a helyzetet. A nyár folyamán 200 000 fős orosz hadsereg érkezett a magyar szabadságharc leverésére. Ez olyan túlerőt jelentett a Habsburg-haderővel együtt, amellyel szemben nem volt esélye a sikeres ellenállásnak, a magyar honvédhaderő mégis megpróbálta a lehetetlent. A terv az volt, hogy a különböző hadszíntereken küzdő csapatokat összevonják, és aztán külön-külön győzik le a benyomuló császári és orosz sereget. Az összpontosítás azonban nem járt sikerrel. A magyar erők nagy része a túlerővel szemben is bátran felvállalt harcokban fokozatosan felmorzsolódott. Így járt Bem erdélyi hadserege is, amely a sokszoros túlerő ellenére másfél hónapon át megakadályozta, hogy az oroszok kijussanak az Alföldre. A szabadságharc utolsó nagy csatáját Temesvárnál vívták a császári főerőkkel augusztus 9-én. A honvédsereg döntő vereséget szenvedett. Két nappal később Kossuth lemondott, a hatalmat Görgeinek adta át, majd elhagyta az országot. A Kossuthtól teljhatalmat kapó Görgei 1849. augusztus 13-án Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert az oroszok előtt. Azzal, hogy nem az ugyancsak a közelben tartózkodó osztrákok előtt tette ezt, azt kívánta jelezni, hogy a magyar hadsereget nem az osztrák császár hadereje győzte le. Világos után a szétszórt magyar erők Görgei felhívására sorra megadták magukat. A Klapka György által a szabadságharc leverését követően még két hónapig védett komáromi erőd október 2-i feladása az ellenállás végleges lezárását jelentette. A magyar szabadságharc véget ért, kezdetét vette a megtorlás. A megtorlás -- Haynau rémuralma A kíméletlen megtorlás végrehajtója Haynau táborszernagy, a császári csapatok parancsnoka volt. 1849. október 6-án, Aradon kivégeztetett tizenhárom magas rangú katonai vezetőt (aradi vértanúk), Pesten pedig Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. A kivégzettek száma ítélet alapján százhuszonhárom volt, de szökevényként lényegesen több embert öltek meg. Ezrek kerültek börtönbe is. A közkatonákat, altiszteket több évre besorozták a császári seregbe, és a birodalom távoli tartományaiba vezényelték őket. Sokan kényszerültek bujdosni vagy külföldre menekülni, őket távollétükben jelképesen akasztották fel.