A felvilágosodás jellemzői PDF

**A FELVILÁGOSODÁS JELLEMZŐI** A XVII. században a természettudományok fejlődése nyomán (Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton) kialakult az a nézet, hogy a világot nem Isten kifürkészhetetlen akarata működteti, hanem világos és emberi ésszel *(ráció* = ész, értelem) megérthető törvények. Ez a felvi...

**A FELVILÁGOSODÁS JELLEMZŐI** A XVII. században a természettudományok fejlődése nyomán (Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton) kialakult az a nézet, hogy a világot nem Isten kifürkészhetetlen akarata működteti, hanem világos és emberi ésszel *(ráció* = ész, értelem) megérthető törvények. Ez a felvilágosodás kezdete. A felvilágosodás egy eszmeáramlat, amely az **észszerűség** nevében akarta **átalakítani a társadalmat**. Ésszerűtlennek tartották pl. az Isten kegyelméből uralkodó királyt, a születési előjogokat, a dogmákat és a vallási fanatizmust. Jelszava: *Sapere aude! (Merj gondolkodni!)* A felvilágosodás tehát hitt a **fejlődésben,** abban a lehetőségben, hogy a dolgokat jobbá tehetjük. Általános volt az ember alapvető jóságába vetett hit is. A felvilágosodás szakított a középkorra jellemző hierarchikus (alá-fölé rendelő) gondolkodással, és az elfogadást, a különbségek értékelését hirdette. (Pl. férfi-nő, katolikus-protestáns, nemes-jobbágy). A felvilágosult gondolkodók feltételezték, hogy a társadalmi problémák oka a nép tudatlansága, ezért terjeszteni akarták az új ismereteket. Ebben segítségükre szolgált, hogy a XVIII. században egyre több volt a nyomtatott könyv, az emberek egyre többet olvastak. A felvilágosodás legnagyobb munkája is egy könyv, a **francia Enciklopédia**. (33 kötete 1751 és 1772 között íródott, szerkesztői Denis Diderot és Jean d\'Alembert, a cikkek minden témakört felöleltek, írásában a kor legtöbb jelentős gondolkodója részt vett.) A felvilágosodás központja a XVIII. században **Franciaország** volt, innen terjedt szét Európában (keleti határa Oroszország) és Észak-Amerikában. Európa feudális társadalmában főleg a nemesség és a polgárság vált az új eszmék hívévé. Főúri és polgári **szalonokban** vitatták meg az eszméket. A XVIII. század elején megalakuló **szabadkőművesség** egy titkos mozgalom volt, amelynek tagjai az egyenlőség és a szabadság jegyében kívánták átalakítani a világot. Számos uralkodó és befolyásos politikus is a szabadkőművesek közé tartozott.   **A FELVILÁGOSODÁS LEGFONTOSABB KÉPVISELŐI** **\ Voltaire** Voltaire írásaiban támadta az egyházat, a dogmákat, a babonákat, a fanatizmust. Isten létezését azonban ő sem vonta kétségbe („Ha Isten nem volna, ki kéne találni!"). Számos kortársával együtt abban hitt, hogy Isten megteremtette a világot és az azt működtető törvényeket, ám utána már nem avatkozik be annak műköésébe (mint egy mérnök) - ezt az elképzelést **deizmusnak **hívjuk. **\ Montesquieu** Fő műve A* törvények szelleméről* (1748). Elfogadta Locke nézeteit a **társadalmi szerződésrő**l. Fő kérdése az volt: hogyan lehet megakadályozni a zsarnokságot? Elképzelése szerint az egységes államhatalmat fel kell osztani **hatalmi ágakra**, és ezeket **el kell választani egymástól**, azaz nem szabad hagyni, hogy egyetlen személy vagy intézmény gyakorolja őket. Az egyes hatalmi ágaknak egymástól függetlennek kell lenniük és kölcsönösen ellenőrizniük kell egymást. A következő három hatalmi ágat különböztette meg: - - - A nép (állampolgárok) az állam működésébe a törvényhozáson keresztül szólhatnak bele: képviselőket választanak a parlamentekbe. Montesquieu azt tartotta ideálisnak, ha a **választójogot cenzusokhoz** (feltételekhez) kötik: nemi (férfiak), életkori és vagyoni cenzushoz - így a politikai életbe csak a társadalom érettnek tekintett felső rétege tud beleszólni. A hatalmi ágak szétválasztásának elve a mai demokráciák alapja. **\ Jean-Jacques Rousseau** Szerinte a társadalmi problémák fő oka a **magántulajdon** megjelenése, mert ez okoz irigységet és viszályt az emberek között. Az ember alapvetően jó, de a civilizáció megrontja - a magántulajdont nem ismerő **természeti** népek szerinte boldogabbak, mint a \"civilizáltak\" (\"Vissza a természetbe!\"). Sokat írt a **nevelésről** is, amelynek fejlesztenie kéne a gyermekben ezt a természetes jóságot. Politikai nézeteiben nem értett egyet a hatalmi ágak szétválasztásával. Szerinte a népnek az oszthatatlan hatalmat kell gyakorolnia (népszuverenitás vagy **népfelség elve**), mégpedig minden állampolgárnak **közvetlenül** (azaz nem képviselők választásával, hanem pl. népszavazásokkal). A **nép akaratát** a legfelsőbb hatalomnak tekintette: szerinte aki nem ért egyet ezzel, azt a közjó érdekében engedelmességre kell kényszeríteni. Rousseau radikális nézetei sok későbbi eszme forrását jelentették, és megvalósításuk a francia forradalom során - a szerző szándékával ellentétben - diktatúrához vezettek.