A csodák teológiája az Újszövetségben PDF

**A csodák teológiája az újszövetségben** Pap Lénárd Ottó 2025 *Baptista Teológiai Akadémia* *Teológia mesterképzési szak* **A csodák teológiája az újszövetségben** Témavezető: dr. Veress Ernő Készítette: **Pap Lénárd** 2025 Bevezetés ========= Úgy az Újszövetség, mint az Ószövetség tele...

**A csodák teológiája az újszövetségben** Pap Lénárd Ottó 2025 *Baptista Teológiai Akadémia* *Teológia mesterképzési szak* **A csodák teológiája az újszövetségben** Témavezető: dr. Veress Ernő Készítette: **Pap Lénárd** 2025 Bevezetés ========= Úgy az Újszövetség, mint az Ószövetség tele van természetfölötti csodákkal. A csodák definícióját elég nehéz meghatározni, hiszen sokféle értelmezés létezik. Vannak, akik Isten mindennapi gondviselését a csodák közé sorolják, míg mások csak egy természetfölötti jelenség értelmeznek e szerint. Egyik értelmezés szerint a csoda az Isten cselekedete, amely egy természeti törvényt felvált vagy felfüggeszt. Másik lehetséges válasz: Az isteni hatalom természetfeletti megnyilvánulása a külső világban, vagy Isten hatalmának különleges kinyilatkoztatása. Habár az eddig említett értelmezések mind érvényesek, talán a legkimerítőbb értelmezés a következő: egy olyan esemény, amikor Isten közvetlen módon beavatkozik a fizikai világba az ő természetfeletti hatalmával, hogy kinyilvánítsa dicsőségét, akaratát, vagy megerősítse üzenetének igazságát.[^1^](#fn1){#fnref1.footnote-ref} Ez az értelmezés egyben elénk tárja a csodák célját is. Amikor Isten csodák által munkálkodik, nem azért teszi, hogy az emberek szenzációéhségét kielégítse, hanem azért teszi, mert egy jól meghatározott terve van ezzel kapcsolatban. Isten minden egyes csodája az Ő dicsőségét szolgálja, még akkor is ha ezek, a tanítványai által lettek megvalósítva. Azok a természetfeletti csodák, amik meg vannak örökítve az Újszövetségben többféle kategóriába lehet sorolni: a természet feletti hatalom, testi gyógyulások, és a csodák, mint jelek. Az első részben azok a csodák lesznek megemlítve, amikor Isten a fizikai világba közvetlen módon beavatkozik. Itt jó kihangsúlyozni, hogy Isten folyamatos kezében tartja a világmindenséget, uralja, irányítja, „mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek" (Kol 1:16). Viszont az első részben azok az isteni beavatkozások lesznek tárgyalva, amik a „nem mindennapi" beavatkozásokhoz sorolható. Elsősorban vizsgálatra kerül amikor Jézus kimondottan a természet felett gyakorolja csodás hatalmát, másodsorban amikor az ördögök felett gyakorolja, harmadsorban pedig, amikor a halál felett mutatkozik meg a csodás hatalma. A második részben a testi és lelki betegségek gyógyításáról lesz szó. A testi, azaz a fizikai betegségek lesznek hangsúlyba, hiszen általánosságban véve ezek vannak kihangsúlyozva mint Isten különleges csodái. Viszont a lelki gyógyulások is röviden meg lesznek említve, hiszen az is Isten csodás beavatkozása az ember életebe. A harmadik részben pedig azok a csodák lesznek tárgyalva, amik jelül szolgáltak, amit maga a Biblia is „jelek és csodák"-nak nevez (ApCsel 4,30). Meg lesznek említve azok a csodák, amik az Úr Jézus messiási voltát hangsúlyozták. Vizsgálva lesznek, azok a csodák, amik az evangélium terjedését segítették elő és végső soron, tárgyalva lesz a csodák eszkatológiai előképei is. Természetfeletti beavatkozás a fizikai világban =============================================== A bevezetésben említve volt, hogy Isten folyamatosan fenntartja a világmindenséget, és tulajdonképpen semmi sem történik az ő beavatkozása nélkül. Viszont a következőkben olyan események lesznek megemlítve, amikor Isten a beavatkozása által természetfölötti dolgok történtek. Mivel Isten a természet ura, és ő határozta meg a fizikai világ törvényeit, neki jogában áll azokat bármikor felfüggeszteni. A természet feletti hatalom --------------------------- Az Úr Jézus Krisztus szolgálatának kezdete már csodákkal kezdődött. János apostol leírja, hogy Jézus első jelként a vizet borrá változtatta (Jn 2,11). Ez bemutatja, hogy a csodák jelként is szolgáltak (ami később lesz tárgyalva), de azt is, hogy Jézus Úr a természet felett. A kánai menyegzőt és a víz borrá válását sokféleképpen értelmezték, köztük olyanokkal is, amelyek erősen spekulatívak vagy allegorikusak. Részben ez annak köszönhető, hogy a negyedik evangélium néhány más jelétől eltérően nincs szorosan hozzá kötődő beszéd, amely megmagyarázná a jelentőségét részben pedig abból ered, amit a csoda „profán jellegének" neveztek.[^2^](#fn2){#fnref2.footnote-ref} Viszont mindazok az elképzelések és magyarázatok, amik tagadják a természetfölötti csoda tényét, nem tarthatók fent.[^3^](#fn3){#fnref3.footnote-ref} A Jn 2:9 egyértelműen azt mondja, hogy: „a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett". Ez az első csoda által Isten neve megdicsőült, illetve kidomborodott Jézus hatalma a természet felett. Egy másik esemény, ami bizonyítja Jézus uralmát a természet felett, az a viharos tenger lecsendesítése (Mt 8:23--27, Mk 4:35--41, Lk 8:22--25). Ez egyértelműen egy csoda, méghozzá egy nagyon figyelemreméltó történet, amelyben Jézus hatalmat gyakorol a természeti világ felett. Témája és bizonyos szempontból még a megfogalmazása is emlékeztet arra a visszatérő ószövetségi témára, hogy Isten irányítja a szelet és a hullámokat (pl. Jób 38:8-11; Zsolt 65:5-8; 89:8-9), és különösen a Zsolt 107:23-30-ban szereplő viharjelenetnek van egyértelmű visszhangja.[^4^](#fn4){#fnref4.footnote-ref} Az ötezer ember megvendégelése is Jézus természet feletti hatalmáról tanúskodik (Mt 14:13--21, Mk 6:30--44, Lk 9:10--17, Jn 6:1--14). Maga a csoda ténye nem kerül elbeszélésre, és nem is írható le. Azt, hogy a kenyér Jézus kezében vagy a kenyeret osztó tanítványok kezében gyarapodott-e, a szentírók nem tartották fontosnak. Itt a lényeg az, hogy Isten természetfeletti ereje működött. Az Isten, aki a pusztában mannát adott, és aki megdöbbentő módon gondoskodott szolgáiról Illésnek és Elizeusnak, ebben az újszövetségi történetben a népnek adja a mindennapi kenyeret, láthatóan és mégis rejtett módon.[^5^](#fn5){#fnref5.footnote-ref} Máté és Márk evangéliuma beszél arról a történetről is, amikor az Úr Jézus egyetlen szavára a fügefa hirtelen kiszárad (Mt 21:18-22, Mk 11:12-14). Ezt a történetet általában úgy kezelik, mint egy „pusztulási csodát", vagy Péter szavaival élve a „fügefa megátkozása"-ként (vö. Mk 11:21).[^6^](#fn6){#fnref6.footnote-ref} Habár ezzel a csodatétellel sokféle értelmezés található, most a hangsúly Krisztus hatalmára kerül. Ahogy Jézus egyetlen kijelentésével a viharos tenger lecsendesült, ugyanúgy egyetlen szavára a fügefa is kiszáradt. Az Úr Jézus Krisztus feltámadása után még jobban ki van hangsúlyozva, ez a tény miszerint Jézus a természet ura. A Jn 19:19-29-ben olvasunk arról, ahogy Jézus hirtelen bezárt ajtók mögött megjelenik a tanítványoknak, és ugyanolyan hirtelen el is távozik. Lukács evangélista leírja az Apostolok cselekedeteiben Jézus mennybenetelét (ApCsel 1,9). Az átlényegülés, a mennybemenetel és a parúzia Jézus isteni dicsőségének három egymást követő megnyilvánulása. A felhő minden esetben úgy értendő, mint az a felhő, amely Isten dicsőségét beburkolja - az a felhő, amely a mózesi sátor fölött nyugodott és betöltötte Salamon templomát, és Izrael számára látható jele volt annak, hogy az isteni dicsőség ott letelepedett (2Móz 40:34; 1Kir 8:10-11). Így abban az utolsó pillanatban, amikor az apostolok külső látással látták Urukat, „teofániát" kaptak: Jézust beborítja az isteni jelenlét felhője.[^7^](#fn7){#fnref7.footnote-ref} Ördögök feletti hatalom ----------------------- Az Úr Jézus nemcsak a természet felett uralkodik, hanem minden és mindenki felett (Mt 28,18). Talán egyik legkiemelkedőbb dolog, ami által bemutatja messiási létét az ördögök kiűzése. Az embernek nincs ereje, uralkodni, sőt uralni az ördögöket, illetve az ördögi világot, de Jézus munkássága arról tanúskodik, hogy ő ezek felett is áll. Habár az ördögűzés gyakorolva volt a farizeusok körében is (vö. Mt 12,27), amikor Jézus gyakorolta ezt a hatalmát az egész sokaság álmélkodott és igazi csodának tekintette (Mt 12,23). A következőkben nem lesz az összes ördögűzés felsorolva, viszont néhány említésre kerül, amiből egyértelműen kiderül Krisztus hatalma az ördögök felett. A Máté 8:28-34 le van írva amikor az Úr Jézus a két gadarai megszállottból kiűzi az ördögöket. Figyelemre méltó, hogy 1) az ördögök egyből felismerték Jézust, mint Isten fiát (29v.) 2) az ördögök egyből tudták, hogy Jézus ki fogja űzni őket az emberből. Tehát, amikor az ördögök felismerik, hogy Jézus ki fogja űzni őket („ha kiűzöl minket" 31v.), nem is azt kérik, hogy ezt ne tegye meg, hanem csak késlelteti akarják a teljes megsemmisülésüket, azaz új lakóhelyt kérnek. A disznók, akárcsak a sírok, meggyalázták a zsidókat, de megfelelő menedéket nyújtottak a gonosz szellemeknek.[^8^](#fn8){#fnref8.footnote-ref} Lukács 11:14 elmondja, hogy Jézus „egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma." A további igeversekből kiderül, hogy ennek kapcsán egy vita alakult ki Jézus és a farizeusok között. Feltevődött a kérdés, hogy Jézus kinek az erejével űzi ki az ördögöket. Jézus csodálatos munkája jelzi az Isten országának erővel és hatalommal való megjelenését. Röviden, Jézus munkája döntést kényszerít ki arról, hogy ki is ő valójában. Az ő munkája túlságosan szokatlan ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni.[^9^](#fn9){#fnref9.footnote-ref} Végső soron kiderül, hogy Jézus „Isten ujjával űzi ki az ördögöket" (Lk 11:20). Ugyancsak Lukács evangélista hangsúlyozza ki, hogy Magdalai Máriában Jézus hét ördögöt űzött ki (Lk 8,2). Ezt a gyógyulást sehol sem mutatja be részletesen az Újszövetség, de a Márk 16:9-ben hasonló összefoglaló olvasható. Jézus könyörületes cselekedete után Mária elhatározta, hogy szolgálni fogja Isten küldöttjét, aki meggyógyította őt.[^10^](#fn10){#fnref10.footnote-ref} Mindezek a csodálatra való szabadulások Jézus szabadító hatalmát hangsúlyozzák. Emiatt is a Krisztust követők áldják és magasztalják a Szabadítójukat, úgy szavaikkal, mint tetteikkel. Az ő életükben Jézus szabadítása nem csupán a bűntől való megváltást jelenti, hanem a mindennapi nehézségekben és kihívásokban megélt győzelmet is. Azok, akik megtapasztalják Krisztus szabadító erejét, tanúságot tesznek arról, hogy Isten szeretete és hatalma képes megváltoztatni az életüket, és erőt ad a reménytelen helyzetekben. A Krisztust követők tehát nemcsak hálával és dicsőítéssel válaszolnak erre a szabadításra, hanem életük is tanúságtétellé válik. Halál feletti hatalom --------------------- A fizikai világban való beavatkozáshoz tartozik a halottak feltámadása is. Ez minden időben a legnagyobb csodák közé tartozott és most is azokhoz tartozik. Jézus Krisztus munkássága folyamán bebizonyította, hogy úr a halál felett is. A naini özvegyasszony fiának feltámasztása (Lk 7:11-17) egy Lukácsnál egyedülálló csodatörténet, amely jól szemlélteti a Jézus gyógyító szolgálatára adott nyilvános reakciókat, és leírja, hogy a közvélemény nagy prófétaként tekint rá.[^11^](#fn11){#fnref11.footnote-ref} Mivel egy halott feltámadásáról van szó, a beszámoló kiterjeszti Jézus hatalmának és tekintélyének hatókörét. A Lukács 7:11-17 lényege nemcsak az, hogy Jézus képes legyőzni a betegséget, hanem arra is van hatalma, hogy felülkerekedjen a halálon. A csoda más okokból is szokatlan: Jézus kezdeményez (így a gyógyulás kerül a beszámoló elejére), és erre a hatalomra adott nyilvános reakció magában foglalja Jézus prófétai hivatalának kinyilvánítását és Isten dicséretét, amiért meglátogatta népét. Amikor a nép arra a következtetésre jut, hogy Jézus nagy próféta, kétségtelenül olyan személyhez hasonlítja őt, mint Illés és Elizeus, akik szintén rendelkeztek ilyen csodatévő hatalommal (1Kir 17:17-24; 2Kir 4:8-37).[^12^](#fn12){#fnref12.footnote-ref} A szinoptikus evangéliumok leírják, hogy az Úr Jézus feltámasztotta Jairus leányát (Mt 9:18--26, Mk 5:21--43, Lk 8:40--56). A Lukács 8. fejezetében szereplő csodasorozat utolsó eseménye valójában kettős csoda, az egyetlen ilyen egymásba fonódó csoda az evangéliumokban. A Jairus lányának feltámasztásához vezető eseményeket egy vérfolyásos asszony meggyógyítása szakítja meg. Ez az egymás mellé helyezés lelassítja az elbeszélést, és feszültséget teremt, valamint rokonszenvessé teszi Jairus helyzetét.[^13^](#fn13){#fnref13.footnote-ref} Jézus egyetlen történetben foglalkozik a betegséggel és a halállal is. Az ilyen összpontosítás teljessé teszi átfogó tekintélyének fokozódó áttekintését. Nemcsak a természetet és az ördögöket tudja uralni (8:22-39), hanem a betegséget (erről a következő felyezetben részletesebben lesz tárgyalva) és a halált is. Ezek a csodák részét képezik Jézusnak a tanítványai számára adott kinyilatkoztatásának, hogy benne lehet bízni, és hogy ő Isten Krisztusa. Ez a szakasz a krisztológiai kinyilatkoztatást a hitre való felhívással is összekapcsolja.[^14^](#fn14){#fnref14.footnote-ref} Talán egyik legcsodálatosabb feltámadás az evangéliumokban (természetesen Jézus Krisztus feltámadását kivéve) Lázár feltámasztása, amit János apostol örökít meg (Jn 11,1-44). Jézus kiáltása „Lázár, jöjj ki!" olyan esetnek bizonyult, amikor a halottak meghallották Isten Fiának szavát (5:25, 28-29), és életre keltek. Bár János nem erről szól, de bibliamagyarák gyakran megjegyzik, hogy Jézus tekintélye olyan nagy volt (és most is az), hogy ha nem nevezte volna meg Lázárt, akkor minden sírbolt feltámadtak volna a halottak.[^15^](#fn15){#fnref15.footnote-ref} Mindegyik feltámadás, de különös Lázár feltámasztása erőteljesen mutatja Jézus hatalmát a halál felett. gyógyítás, mint az Isteni hatalom megnyilvánulásai ================================================== A gyógyítások az Újszövetségben az isteni hatalom egyértelmű megnyilvánulásai, amelyek Jézus és az apostolok küldetésének hangsúlyos elemei voltak. A gyógyítások nem csupán fizikai betegségek orvoslásáról szólnak, hanem az emberi lélek teljes helyreállításáról is, az isteni kegyelem és szeretet által. A gyógyítások teológiai jelentőségét hangsúlyozza az is, hogy Jézus a fizikai gyógyítást gyakran összekapcsolta a bűnbocsánattal. Ezáltal Jézus a gyógyítást az üdvösség és az isteni megbocsátás jelképévé tette. A gyógyítások az isteni hatalom demonstrálásán túl a hit, a megváltás és az új élet szimbólumaivá váltak. Az Újszövetség gyógyításai nemcsak a fizikai világot érintették, hanem az emberi élet minden dimenzióját átalakították, Isten szeretetének és megváltó tervének tökéletes példájaként. Ezek a csodák a mai keresztény hit számára is jelentőséggel bírnak, mint az isteni gondviselés és irgalom kézzelfogható bizonyítékai. Fizikai betegségekből való gyógyulás ------------------------------------ Jézus Krisztus munkásságában a gyógyítás szinte rendszeres volt. A következőkben nem lesz felsorolva Jézus összes gyógyítási csodája, viszont néhány azért lesz kihangsúlyozva, hogy alátámasza az isteni csodák valóságát és fontosságát. Kronológiai sorrendben az első fizikai betegségből való gyógyulás a János 4:43-54-ben található, amikor Jézus meggyógyítja egy tisztviselő fiát a galileai Kapernaumban.[^16^](#fn16){#fnref16.footnote-ref} Ez a történet kihangsúlyozza úgy Jézus hatalmát a betegség felett, mint a hit fontos szerepét a gyógyulásban. A királyi hivatalnokot nem érdekli a krisztológia vagy a beteljesedett prófécia, de még a jelek és csodák sem: őt a gyermeke jóléte érdekli. Sürgős segélykérő imája elnyeri a Mester gyógyító erejét. A férfi elfogadja Jézus szavát és elmegy, ezzel is bizonyítva, hogy őt, a legtöbb galileaitól eltérően, nem egyszerűen a jelek és csodák érdeklik.[^17^](#fn17){#fnref17.footnote-ref} Meg van örökítve olyan gyógyulás is, ahol a beteg részéről -- legalábbis eleinte -- nem látjuk kimondottan a hit erejét. Több gyógyítás is meg lehetne említeni, de az egyik legismertebb példa az Újszövetségben arra, hogy a gyógyulás a hit kifejezése nélkül is történhet, a Bethesda tavánál fekvő beteg esete (Jn 5:1--15). Ebben a történetben egy 38 éves beteg ember fekszik a tó mellett, és amikor Jézus megszólítja, a férfi nem fejezi ki sem a hitét, sem egyértelmű kérést a gyógyulásra. Ehelyett arról panaszkodik, hogy senki sem segíti őt a tó vizébe, amikor az „felkavarodik," és így nem tud meggyógyulni. A történet mégis úgy végződik, hogy az illető meggyógyulva távozik. Jézus hatalmas szava „kelj fel" meggyógyítja az embert. Ez előrevetíti Isten Fiának erőteljes szavát az utolsó napon (28-29. v.), ahogyan azt a mostani erőteljes szavát is példázza (25. v.). Jézus szava egyben utasítja is az embert: Vedd fel a szőnyegedet és járj. Valószínűleg a parancs különösen alkalmas volt a meggyógyult béna számára: a meggyógyult személy nem kétes egészségi állapotban tántorgott el, hanem a szőnyeg cipeléséhez szükséges testi erővel távozott{#fnref18.footnote-ref} Függetlenül tehát, hogy a betegnek volt-e hite vagy sem, Jézusnak volt hatalma bármiféle betegséget meggyógyítani. Legyen az akár egy láz (Mt 8,14-15) vagy egy vakon született ember meggyógyítása (Jn 9,1-7) neki egyetlen betegség sem okozott nehézséget. Mindezek alátámasszák, hogy a Messiásnak egyik fontos szerepe a természetfölötti gyógyítás gyakorlása volt (Mt 11,4-5). Lelki betegségekből való gyógyulás ---------------------------------- A szinoptikus evangéliumokban, többek között, fel van jegyezve egy olyan csoda, ahol Krisztus, nemcsak a fizikai betegséggel foglalkozik, hanem a lelki (bűn) betegséggel is. A fentiekhez hasonló módon itt is több esetet lehetne említeni, de az egyik, ami nagyon egyértelműen kimutatja a lelki gyógyulás, illetve a bűnök bocsánatának a fontosságát a béna ember meggyógyítása (Mt 9:2--8; Mk 2:1--12; Lk 5:17--26). Jézus prédikálását megszakította egy kis csapat férfi érkezése, akik egy ágyon egy béna embert vittek. A férfi szenvedésének természetéről nem lehet semmi konkrétumot mondani azon túl, hogy nem tudott járni. Az őt Jézushoz vivők elszántsága arra enged következtetni, hogy az állapota nyomorúságos volt. Amikor nem tudtak áttörni a tömegen, felmentek a ház oldalán lévő lépcsőn a lapos tetőre, amelyet feltörtek, hogy a férfit Jézus elé engedjék. Jézus ezt a merész megoldást a hit kifejeződésének ismerte el: a négyen egyértelműen hittek abban, hogy neki van hatalma meggyógyítani ezt az embert.[^19^](#fn19){#fnref19.footnote-ref} Jézus válasza a hitükre a váratlan kijelentés volt: „Fiam, megbocsáttattak a te bűneid!" (5v.). A kijelentés azért volt megdöbbentő, mert a közvetlen helyzethez nem illőnek, sőt lényegtelennek tűnt. Érthető azonban az Ószövetség által nyújtott háttérrel szemben, ahol a bűn és a betegség, a megbocsátás és a gyógyulás gyakran összefüggő fogalmak.[^20^](#fn20){#fnref20.footnote-ref} A gyógyulás feltétele Isten megbocsátása, és gyakran ennek a megbocsátásnak a megnyilvánulása ( 2Krón 7:14; Zsolt 103:3; 147:3; Ézs 19:22; 38:17; 57:18f.). Számos szövegben a „gyógyulás" és a „megbocsátás" felcserélhető kifejezések (Zsolt 41,4: „gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened"; Jer 3:22 és Hós. 14:4, Isten „meggyógyítja" népe visszaesését). A gyógyulás Isten kegyelmes mozdulata a hervadás és a romlás szférájába, amelyek az ember életében munkálkodó halál jelei. Nem az volt Isten szándéka, hogy az ember a halál nyomásával éljen. A betegség és a halál minden ember bűnös állapotának következménye. Következésképpen minden gyógyulás a halál visszaszorítása és a bűn tartományába való behatolás. Ezért helyénvaló, hogy Jézus a bűnök bocsánatát hirdesse. Szükségtelen minden egyes betegség esetében egy megfelelő bűnre gondolni; az elbeszélésben nincs utalás arra, hogy a béna testi szenvedése egy konkrét bűnhöz kapcsolódott volna. Azzal, hogy Jézus elsősorban a bűnbocsánatot hangsúlyozta ki ez annak a felismerése, hogy az ember csak akkor érheti el a valódi egészséget, ha a bűn által okozott lelki törés az isteni bűnbocsánat által meggyógyul.[^21^](#fn21){#fnref21.footnote-ref} Az emberi élet csak akkor válhat igazán egészségesé, ha a bűn nemcsak testi, hanem lelki szinten is helyreállításra kerül, és ez a helyreállítás Isten kegyelmének és megbocsátásának aktusa. Jézus így nem csupán a fizikai gyógyulást, hanem a lelki és erkölcsi megújulást is központba helyezte, mert az igazi gyógyulás mindig a bűn feletti győzelem által valósul meg. A csodák lelki üzenete ====================== A csodák a keresztény hitben nem csupán Isten hatalmának megnyilvánulásai, hanem mély lelki üzenettel is bírnak. Jézus csodái az emberek számára a szellemi és lelki gyógyulás lehetőségét kínálták, amely messze túlmutatott a testi gyógyuláson. Mivel a csodák a keresztyén tanítások fontos részei, segítenek megérteni Isten szeretetének és kegyelmének megnyilvánulásait. A gyógyítások, az ördögűzések, és más csodás események mind a Krisztusban való hit és a lelki megújulás fontosságát hirdették. Ezek a csodák nem csupán a fizikai világ rendjét érintették, hanem szoros kapcsolatban álltak az isteni akarat megvalósulásával, amely az emberek lelki üdvösségét szolgálta. A csodák tehát nemcsak a csodálat tárgyát képezték, hanem komoly lelki tanulságokkal is szolgáltak. Jézus cselekedetei arra mutattak rá, hogy a valódi gyógyulás mindig a bűn feletti győzelemben, a lelki megtisztulásban és a hitben rejlik. A csodák, mint a messiás kilétének jelei ---------------------------------------- A „természeti csodák" a Mt 14:15-21, 23-33; 15:32-38; 21:18-22-ben megerősítik azt az üzenetet, hogy Jézus képes arra, amire az átlagos emberi lények nem képesek, és bár a krisztológiai vonatkozás itt csak egy retorikai kérdésben (27. v.) jelenik meg, egy hasonló csoda a 14:33-ban kiváltja a tanítványok első kifejezett felismerését, hogy Jézus az Isten Fia. Ha ehhez hozzávesszük Jézus hitelesített igényét egy további isteni előjogra, a bűnök bocsánatára (9:3-6), akkor kétségtelen, hogy Máté azt akarja érzékeltetni olvasóival, ami a tanítványok számára csak fokozatosan vált világossá, hogy az „Isten velünk" címnek (1:23) szó szerinti dimenziója van, mint ahogyan azt talán maga Ézsaiás is gondolta. Az egyik fontos ismertető jele a Messiásnak a próféciák beteljesítése. Máté evangéliuma hangsúlyozza leginkább a próféciák beteljesülésének szükségességét. Máté különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy bemutassa Jézus életét és cselekedeteit, mint az Ószövetségi próféciák beteljesedését. Az evangélium kezdetén és végén is számos olyan igét találunk, amelyek szerint Jézus az írásokban megjövendölt Messiás. Máté evangéliumában az első „formulaszerű idézet" („hogy beteljesedjék amit az Úr mondott a próféta által" Mt 1:22) bevezetése kiemeli, hogy Jézus cselekedetei a próféciák beteljesedését szolgálják. Ez az idézet az elbeszélésben megszakítja a történetet, de valódi szerepe az, hogy hangsúlyozza: mindez azért történt, hogy a prófécia beteljesüljön, mivel Jézus a Messiás. Az idézetek bevezetése során a szerkesztői megjegyzés, amely a „beteljesíteni" kifejezést használja, az Ószövetségi próféták kijelentéseit erősíti meg. A formula variálódik, de mindig azt a célt szolgálja, hogy megerősítse Isten kijelentését a próféciák teljesülésében. A „mindez pedig azért történt" kifejezés egyértelművé teszi, hogy az olvasónak nem csupán Jézus szűzi fogantatása, hanem a teljes eseménysorozat, a fogantatás, a születés és a gyermek névadása is a prófétai kijelentések beteljesedését mutatja. Máté tehát a történet minden egyes mozzanatát összekapcsolja az isteni akarat véghezvitelével, ezzel is megerősítve Jézust, mint a megígért Messiást.[^22^](#fn22){#fnref22.footnote-ref} János apostol az evangélium során többször is megjegyzi, hogy Jézus csodái jelek voltak (Jn 2:11, 4:54, 6:2, 6:14, 9:16, 10:41, 12:37). A János 20:30-31 talán a legegyértelműbb célmeghatározást tartalmazza az evangéliumok közül. Ez a befejező szakasz gyakorlatilag az előző elbeszélésben tárgyalt összes fő témára utal: Jézus bizonyos kiválasztott jelei; annak szükségessége, hogy higgyük, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és az örök élet jelenlegi (nem csupán jövőbeli) birtoklásának ígérete.[^23^](#fn23){#fnref23.footnote-ref} Jézus bűnbocsátó hatalma, melyet a Máté 9:1--8 és Márk 2:1--12-ben olvasható, (és fentebb már említésre került) egyértelműen jelzi, hogy Jézus a Messiás. A történetben, amikor Jézus meggyógyítja a bénát, először bűneit bocsátja meg, és csak utána ad testi gyógyulást. Ez a bűnbocsánat kifejezetten arra utal, hogy Jézus nem csupán próféta, hanem az, aki Isten hatalmával rendelkezik, és képes bűnöket megbocsátani. Az akkori vallási vezetők számára ez a cselekedet istenkáromlásnak tűnt, mivel egyedül Istennek volt joga a bűnöket megbocsátani (Mk 2:7). Jézus válaszában: „Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön", (Mk 2:10) egyértelművé teszi, hogy ő a megígért Messiás, aki Isten küldötteként rendelkezik a bűnbocsánat hatalmával. Ezzel nemcsak a testi gyógyulásra, hanem a lelki üdvösségre is rámutat, ami Jézus messiási küldetésének központi eleme. Az evangélium terjedését kísérő jelek ------------------------------------- Az Apostolok Cselekedeteiben több olyan igeszakasz található, amelyek egyértelműen bemutatják, hogy a csodák elsődleges célja az evangélium terjedésének támogatása volt. Ezek az igerészek azt hangsúlyozzák, hogy a csodák az apostolok szolgálatát és Jézus Krisztus evangéliumának hitelességét erősítették meg. Már a könyv elején olvashatunk a pünkösdi jelekről, csodákról és prédikációról (ApCsel 2). Mikor a Szentlélek kiáradt a tanítványokra „hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre." (ApCsel 2:2-3). Rövidesen rá következett Péter apostol prédikációja. Viszont a bűnről való meggyőződés, amely Péter prédikációját követte, nem pillanatnyi pánik volt, hanem tartós Istenfélelemmel töltötte el az embereket. Isten munkálkodott közöttük; az új korszak hajnalának tanúi voltak. Ezt a benyomást az apostolok által végrehajtott csodák és jelek csak fokozták. Jóel szavai, amelyeket Péter a beszéde elején idézett, kijelentették, hogy a „fenséges nap", „csodák az égen fenm" és „jelek a földön lenn" (20v.) fogják előhírdetni. A földi jelek közé kell sorolni az irgalmasság és a hatalom cselekedeteit, amelyeket Isten Jézuson keresztül hajtott végre az országa eljövetelének jeleként (22. v.). És ahogy Jézus csodái, amikor a földön volt, Isten országának „jelei" voltak, úgy az apostolai által véghezvitt csodák is ugyanilyen jellegűek voltak (vö. 3:6).[^24^](#fn24){#fnref24.footnote-ref} Az ApCsel 3:1-10-ben le van írva a sánta meggyógyítása a templom kapujában. Ez a gyógyítás nemcsak a csoda hatalmát mutatta be, hanem lehetőséget adott Péternek, hogy prédikáljon Jézusról, ami után sokan hitre jutottak. Az apostolok az ApCsel 4:29-30-ban azért imádkoztak, hogy nekik maguknak is legyen bátorságuk félelem és rettegés nélkül hirdetni az evangélium üzenetét, és hogy Isten a nyilvános jóváhagyásának pecsétjét tegye tanúságtételükre azzal, hogy további hatalmas gyógyító cselekedeteket és hasonló jeleket és csodákat adjon ugyanazon a néven, amely meggyógyította a bénát - az ő „szent Szolgájának, Jézusnak" a neve által.[^25^](#fn25){#fnref25.footnote-ref} Az ApCsel 14:3 a következőket mondja: „Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez". Hosszú időbe telt, amíg az ellenállás komolyra fordult, és a misszionáriusok továbbra is szabadon és bátran hirdették az evangéliumot. Az igehirdetést csodálatos jelek kísérték, amelyek megerősítették az emberek tudatában az evangélium igazságát. Később, amikor Ikónium és a többi, ebben az időben evangelizált dél-galáciai város megtérőinek írt, Pál a Lélek ereje által közöttük véghezvitt hatalmas cselekedetekre hivatkozott, mint annak bizonyítékára, hogy a hit üzenete, és nem a törvény hirdetése az Isten által jóváhagyott evangélium (Gal 3:5).[^26^](#fn26){#fnref26.footnote-ref} A jeleknek és a csodáknak tehát egyértelműen egyik fő céljuk az volt, hogy az evangélium terjedését segítse elő. A csodák eszktalógiai előképei ------------------------------ A csodák Jézus szolgálatában és az apostolok életében nem csak természetfeletti események voltak, hanem mély eszkatológiai üzenetet is hordoznak. Ezek a jelek előképként mutatnak az új teremtésre, amely Jézus Krisztus feltámadásával kezdődött, és a történelem végső beteljesedésében teljesedik ki. Jézus feltámadása nemcsak Isten hatalmának megnyilvánulása, hanem az újjáteremtett világ kezdetének jele, amelyben a bűn, a szenvedés és a halál végleg megszűnik. A csodák nemcsak az új teremtést vetítik előre, hanem az utolsó idők jeleként is szolgálnak. Az Úr Jézus maga figyelmeztetett, hogy az idők vége felé hamis messiások és próféták is mutatnak majd csodákat és jeleket, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is (Mt 24:24, Mk 13:22). Ez rávilágít arra, hogy a csodák a végső ítéletre is készítik az emberiséget, amikor Isten végleg elválasztja az igazakat a hamisaktól. A csodák tehát nemcsak a jelenbe hozták el Isten országának valóságát, hanem a végidők ítéletének előhírnökei is. Az 1Kor 15:20 a következőképpen hangzik: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." Az a tény, hogy a Jézus feltámadása már megtörtént, azt jelentette, hogy a vég elkerülhetetlenül mozgásba lendült; így Pál számára Krisztus feltámadása abszolút garantálta mindazok feltámadását, akik „Krisztusban" vannak. Erre utal a bevezető mondatokban (20-22. v.), az elsőszülöttek metaforáját és az Ádám-Krisztus hasonlatot használva.[^27^](#fn27){#fnref27.footnote-ref} Az Úr Jézus a Mt 24, Mk 13 és Lk 21-ben kimondottan beszél az utolsó idők jeleiről. Habár említi. hogy lesznek olyan csodák is, amik megtévesztésre valók (Mt 24,24), az Ő eljövetelét hatalmas csodák fogják megelőzni. Itt a csoda kifejezés alatt „pusztulási csodákat" kell érteni. Ezek a jelek a teremtett világ rendjének megrendülésére utalnak, amelyek az isteni ítélet közeledtét hirdetik. Jézus szavai szerint „a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek" (Mt 24,29). Ezek a kozmikus események nemcsak fizikai értelemben vett pusztulást jeleznek, hanem annak jelképei is, hogy a jelen korszak elmúlik, és Isten új rendje veszi kezdetét. A természet megrendülése az emberiség számára figyelmeztetés, hogy a világ, ahogyan ismerjük, nem marad örökké fenn, hanem Isten ítélete nyomán újjáteremtés következik. A „pusztulási csodák" tehát eszkatológiai előjelek, amelyek Isten szuverén hatalmát hirdetik, és rámutatnak az emberiség végső felelősségére. Jézus beszédei világossá teszik, hogy ezeket a jeleket nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen azok egyben az Ő dicsőséges visszatérésének előhírnökei. A csodák itt nem gyógyulást vagy helyreállítást hoznak, mint Jézus földi szolgálatának idején, hanem ítéletet és az emberi történelem végső lezárását jelzik. Mindazoknak, akik hisznek benne, ezek a jelek ugyanakkor reménységet adnak, hiszen azt hirdetik, hogy Jézus, a Megváltó, hatalommal és dicsőséggel visszatér, hogy örök uralmát megkezdje. Befejezés ========= A csodák teológiájának tanulmányozása az Újszövetségben feltárja Isten szuverén hatalmát a világmindenség felett. Jézus földi szolgálatában és az apostolok cselekedeteiben a természetfeletti beavatkozások bemutatják, hogy Isten ura a teremtett világnak. Az olyan események, mint a víz borrá változtatása, a vihar lecsendesítése vagy a kenyerek megsokasítása rávilágítanak arra, hogy Jézus nem csupán tanító vagy próféta volt, hanem maga a teremtő Isten, aki felette áll a természeti törvényeknek. Ezek a csodák nem öncélúak voltak, hanem azt szolgálták, hogy a hitet erősítsék, és Jézus messiási mivoltát igazolják. Ugyanakkor arra is emlékeztetnek, hogy Isten folyamatosan jelen van a világban, és irányítja annak minden eseményét. A gyógyítások, amelyek Jézus és az apostolok szolgálatának kiemelkedő részét képezik, szintén az isteni hatalom és kegyelem megnyilvánulásai. Ezek a csodák azonban nem csupán a testi helyreállításra irányultak, hanem az emberi lélek mélyebb gyógyulására is. Jézus gyakran összekapcsolta a gyógyítást a bűnbocsánattal, rámutatva arra, hogy a lelki üdvösség a teljes emberi egészség alapja. A Bethesda tavánál fekvő beteg vagy a béna ember esete tanúsítja, hogy Jézus számára nincs gyógyíthatatlan állapot -- sem testi, sem lelki értelemben. Ezek a gyógyítások azt is bizonyítják, hogy Jézus Krisztus a bűn, a betegség és a halál felett is hatalommal bír, így az emberek életének minden dimenziójában reménységet és helyreállítást hoz. A csodák lelki üzenete túlmutat az azonnali fizikai vagy lelki szükségletek betöltésén, és mély eszkatológiai jelentéssel bír. Ezek az események jelekként szolgálnak, amelyek nemcsak Jézus messiási kilétét igazolják, hanem előre mutatnak az új teremtés ígéretére és az utolsó idők eseményeire. Az evangélium terjedését kísérő csodák az isteni kegyelem és hatalom igazolásaként szolgáltak, míg a végidők jelei, például a kozmikus események, Isten közelgő ítéletére figyelmeztetnek. Jézus feltámadása különösen kiemelkedik, mint az új teremtés kezdete, amely reményt ad minden hívő számára, hogy a világ nem marad a jelenlegi állapotában, hanem Isten igazsága és dicsősége szerint megújul. A csodák így nemcsak az Újszövetség történeti részeinek szerves elemei, hanem ma is hirdetik Isten hatalmát, szeretetét és az ő üdvtervének végső beteljesedését. BIbliográfia ============ könyvek ------- Blomberg, Craig L. *Matthew*. The New American commentary, v. 22. Nashville, Tenn: Broadman Press, 1992. Bock, Darrell L. *Luke. Vol. 1: 1:1 - 9:50*. 7. print. Köt. 1. Baker Exegetical Commentary of the New Testament 3A. Grand Rapids, Mich: Baker Acad, 2008. \_\_\_\_\_\_\_\_\_\_\_\_\_. *Luke. Volume 2: 9:51-24:53*. 9. print. Baker Exegetical Commentary on the New Testament 3B. Grand Rapids, Mich: Baker Acad, 2009. Bruce, F. F. *The Book of the Acts*. Rev. ed., \[Repr.\]. The New International Commentary on the New Testament. Grand Rapids, Mich: Eerdmans, 2009. Carson, D. A. *The Gospel According to John*. Repr. Leicester, England: Inter-Varsity Press \[u.a.\], 1998. Edwards, James R. *The Gospel According to Mark*. The Pillar New Testament Commentary. Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 2002. Fee, Gordon D. *The First Epistle to the Corinthians*. The New International Commentary on the New Testament. Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 2014. France, Richard T. *The Gospel of Matthew*. Nachdr. The New International Commentary on the New Testament. Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 2011. Köstenberger, Andreas J. *John*. 4. printing. Baker Exegetical Commentary on the New Testament. Grand Rapids, Mich: Baker Academic, 2009. Lane, William L. *The Gospel According to Mark: The English Text with Introduction, Exposition and Notes*. 10. Aufl. The New International Commentary on the New Testament. Grand Rapids, Mich: Eerdmans, 1994. Internet forrás --------------- Alan\_W. „The 37 Miracles of Jesus in Chronological Order". [[https://sunnyhillschurch.com/3301/the-37-miracles-of-jesus-in-chronological-order/]](https://sunnyhillschurch.com/3301/the-37-miracles-of-jesus-in-chronological-order/), 2024. december 16. ::: {.section.footnotes} ------------------------------------------------------------------------ 1. ::: {#fn1} Brian, Dowler *A Study on the Miracles of Jesus* (Nashville, Tennesse: 21st Century Christian, 2008), 3.[↩](#fnref1){.footnote-back} ::: 2. ::: {#fn2} Donald Arthur Carson, *The Gospel According to John*, Repr. (Leicester, England: Inter-Varsity Press 1998), 131.[↩](#fnref2){.footnote-back} ::: 3. ::: {#fn3} Carson, *The Gospel According to John*, 136.[↩](#fnref3){.footnote-back} ::: 4. ::: {#fn4} Richard T. France, *The Gospel of Matthew*, The New International Commentary on the New Testament (Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 2011), 366.[↩](#fnref4){.footnote-back} ::: 5. ::: {#fn5} William L. Lane, *The Gospel According to Mark: The English Text with Introduction, Exposition and Notes*, 10. Aufl, The New International Commentary on the New Testament (Grand Rapids, Mich: Eerdmans, 1994), 231.[↩](#fnref5){.footnote-back} ::: 6. ::: {#fn6} Lane, *The Gospel According to Mark: The English Text with Introduction, Exposition and Notes*, 399.[↩](#fnref6){.footnote-back} ::: 7. ::: {#fn7} F. F. Bruce, *The Book of the Acts*, Rev. ed., \[Repr.\], The New International Commentary on the New Testament (Grand Rapids, Mich: Eerdmans, 2009), 65.[↩](#fnref7){.footnote-back} ::: 8. ::: {#fn8} Craig L. Blomberg, *Matthew*, The New American commentary, v. 22 (Nashville, Tenn: Broadman Press, 1992), 152.[↩](#fnref8){.footnote-back} ::: 9. ::: {#fn9} Darrell L. Bock, *Luke. Volume 2: 9:51-24:53*, 9. print, Baker Exegetical Commentary on the New Testament 3B (Grand Rapids, Mich: Baker Acad, 2009), 67.[↩](#fnref9){.footnote-back} ::: 10. ::: {#fn10} Darrell L. Bock, *Luke. Vol. 1: 1:1 - 9:50*, 7. print, köt. 1, Baker Exegetical Commentary of the New Testament 3A (Grand Rapids, Mich: Baker Acad, 2008), 431.[↩](#fnref10){.footnote-back} ::: 11. ::: {#fn11} Bock, Luke. Vol. 1: 1:1 - 9:50, 368.[↩](#fnref11){.footnote-back} ::: 12. ::: {#fn12} Ibid.[↩](#fnref12){.footnote-back} ::: 13. ::: {#fn13} Bock, *Luke. Vol. 1: 1:1 - 9:50*, 464.[↩](#fnref13){.footnote-back} ::: 14. ::: {#fn14} Ibid.[↩](#fnref14){.footnote-back} ::: 15. ::: {#fn15} Carson, *The Gospel According to John*, 325.[↩](#fnref15){.footnote-back} ::: 16. ::: {#fn16} Alan\_W, „The 37 Miracles of Jesus in Chronological Order", [[https://sunnyhillschurch.com/3301/the-37-miracles-of-jesus-in-chronological-order/]](https://sunnyhillschurch.com/3301/the-37-miracles-of-jesus-in-chronological-order/), elérés 2024. december 16.[↩](#fnref16){.footnote-back} ::: 17. ::: {#fn17} Carson, *The Gospel According to John*, 186.[↩](#fnref17){.footnote-back} ::: 18. ::: {#fn18} Carson, *The Gospel According to John*, 216.[↩](#fnref18){.footnote-back} ::: 19. ::: {#fn19} Lane, *The Gospel According to Mark: The English Text with Introduction, Exposition and Notes*, 93.[↩](#fnref19){.footnote-back} ::: 20. ::: {#fn20} Lane, *The Gospel According to Mark: The English Text with Introduction, Exposition and Notes*, 94.[↩](#fnref20){.footnote-back} ::: 21. ::: {#fn21} Ibid.[↩](#fnref21){.footnote-back} ::: 22. ::: {#fn22} France, *The Gospel of Matthew*, 126.[↩](#fnref22){.footnote-back} ::: 23. ::: {#fn23} Andreas J. Köstenberger, *John*, 4. printing, Baker Exegetical Commentary on the New Testament (Grand Rapids, Mich: Baker Academic, 2009), 508.[↩](#fnref23){.footnote-back} ::: 24. ::: {#fn24} Bruce, *The Book of the Acts*, 100.[↩](#fnref24){.footnote-back} ::: 25. ::: {#fn25} Bruce, *The Book of the Acts*, 134.[↩](#fnref25){.footnote-back} ::: 26. ::: {#fn26} Bruce, *The Book of the Acts*, 334.[↩](#fnref26){.footnote-back} ::: 27. ::: {#fn27} Gordon D. Fee, *The First Epistle to the Corinthians*, The New International Commentary on the New Testament (Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 2014), 743.[↩](#fnref27){.footnote-back} ::: :::