Nevelés értékeinek története

Az értékeknek objektív természete van, amelyeket a természetből, az ember lényegéből, a közösségből és az isteni elképzelésből vezetnek le.

A kanti filozófiai fordulat a tudás és az érték kapcsolatát új módon vizsgálja. Az értékek nem a létezésből adódnak, hanem a céljainkból és értékeinkből.

Az értékekről való filozófiai gondolkodás a későbbi szakaszában főleg az erkölcsi értékekre koncentrált. Ezáltal az értékek normatív és társadalmi szabályozó szerepe vált hangsúlyosabbá.

Az értékeknek egyenlőnek kell lenniük mindenki számára. Az értékek segítenek abban, hogy a világunk jobbá váljon.

A nevelési filozófiák azt vizsgálják, hogy milyen értékeket kellene a diákoknak elsajátítaniuk, és hogyan lehet ezt elérni.

Platón szerint a társadalomnak és az egyénnek igazságosan és harmonikusan kell működnie.

Szent Ágoston a legfőbb jót Istenben látta, amelyet az embereknek elérniük kell.

Comenius a nevelés célját az áldott és halhatatlan élet, a polgári gondoskodás és a nemzetközi béke megteremtésében látta.

Locke szerint a legfőbb cél a jólét és a prosperitás elérése.

Rousseau a békét tartotta a legfontosabb nevelési célnak.

Kant szerint a nevelés célja az emberi lét fejlesztése, vagyis a humanitás megvalósítása.

Mill szerint a nevelés célja az öröm és a boldogság elérése mindenkinek.

Dewey szerint a nevelés célja az állandó fejlődés és a folyamatos tanulás.

A 20. század második felében a nevelési ideálok között szerepelt a racionalitás, az autonómia, az igazságosság, az egyenlőség, az önkifejezés és a kreativitás. Ezek sok esetben általános és homályos fogalmak, így nehéz meghatározni, hogy melyek fontosak a társadalomban.

A tanárnak támogatnia kell a tanulókat abban, hogy öntudatos és felelős tagjai legyenek a társadalomnak. Ennek eléréséhez fontos meghatározni a tanítók számára az ideális értékeket, amelyekre a diákokat nevelik.

Nicolai Hartmann alulról felfelé haladó értékskála modellt fejlesztett ki, amelyben a javaktól a vitális, erkölcsi, esztétikai és ismeretértékekig vezet az út.

Rickerttől származik és Weszely is átveszi: az értékek két nagy csoportba oszthatók: reális és ideális értékek.

A reális értékek a szükségletekhez, hasznossághoz és élvezethez kapcsolódnak. Az ideális értékek a jó, a szép és az igaz felett állnak, a legmagasabb érték a szent.

A reális értékekből kiindulva a nevelésnek a szellemi fejlődést az ideális értékek felé kell terelnie.

A társadalomban általánosan elfogadott értékek politikai alapon is csoportosíthatók: konzervatív-keresztény, liberális és szocialista értékrendek.

A konzervatív-keresztény értékrend a hagyományőrzésre és a hazafias értékekre épül, amelyeket a keresztény valláserkölccsel ötvöz.

A liberális értékrend a szabadságot helyezi a középpontba, hangsúlyozva az emberi és szabadságjogokat, a törvény előtti egyenlőséget.

A szocialista értékrend a társadalmi szolidaritás, az arányos közteherviselés, az esélyegyenlőség és a hátrányos helyzet felszámolását helyezi előtérbe.

Hankiss Elemér a magyar társadalomra jellemző négy fő értékrendet különíti el: hagyományos keresztény, puritán-felhalmozó, fogyasztói-hedonista és a szocialista.

A hagyományos keresztény értékrend a szegénység ellenére is értelemmel és reménnyel teli életet hangsúlyoz.

A puritán-felhalmozó értékrend a létfenntartó javak felhalmozására és a fogyasztás csökkentésére irányul.

A fogyasztói-hedonista értékrend a javak élvezetére és fogyasztására helyezi a hangsúlyt.

Az 19. századi munkásmozgalmak értékrendje egy új társadalmi rend létrehozására törekedett, de a bürokratizálódás és a politikai problémák miatt elvesztette varázsát.

A nevelés során a tanulóknak fejleszteniük kell a közösség- és önfejlesztő magatartást és tevékenységeket.

Szellemi, fizikai, közéleti tevékenységek, amelyek a társadalom számára hasznosak, az értékőrzés, a karitativitás és a fegyelmezettség mind a közösségfejlesztő magatartásformák.

Intellektuális aktivitás, esztétikai tevékenységek és az egészséges életmód mind az önfejlesztő magatartásformák.

A polgári pedagógiai gondolkodás a nevelés szabadságát hirdeti, és az élethez való alkalmazkodásra készíti fel a gyermeket. Ez magában foglalja a gyermek tanulmányozását és a tanítási módszerekhez való alkalmazkodást.

A pedagógia területén a 20. század vége felé egy értékzavar alakult ki, amely a társadalmi szintén érezhető. Az alapvető értékek, mint a humanitás tisztelete, a tolerancia és az empátia eltűnnek a köztudatból.

A gyermekeknek a társadalomban való részvétel révén lehetősége van arra, hogy megtapasztalják és elsajátítsák az értékeket, amelyeket talán elfelejtettünk.

Az értékek a társadalmi beépüléshez vezetnek, ha a személy képes kapcsolatokat építeni a környezetével, miközben a saját értékeit is felismeri.

A konduktív pedagógia a komplex személyiségfejlesztés segítését célozza, amely a sérült egyént is támogatja, miközben elősegíti a társadalmi értékek megteremtését és közvetítését.

A nevelés személyiségfejlesztő folyamata az önnevelés, amely az emberi valóságnak minden emberben való kifejlődését segíti elő.

A konduktív pedagógia az önnevelésre és a kreativitásra helyezi a hangsúlyt, nem a mozgás vagy funkció javítására.

Az érzelmi nevelés a kiegyensúlyozott személyiség formálását célozza, az egészségnevelés az egészséget, mint értéket hangsúlyozza, a társadalmi nevelés pedig a szocializáció elősegítését.

A jellemformálás az erkölcsi értékek kialakítását célozza, a környezeti nevelés a környezeti értékek megőrzésére, az állampolgári nevelés pedig a nemzeti tudat formálására irányul.