Milgram-vizsgálat Kérdései

A Milgram-kísérlet az engedelmesség vizsgálata volt, melyben a résztvevőknek egy tekintélyes személy utasítására áramütéseket kellett adniuk egy beépített tanulónknak. A kísérlet célja az volt, hogy megvizsgálja, hogyan képes a tekintély befolyásolni az emberek viselkedését, még akkor is, ha az ellentmond a saját erkölcsi elveiknek.

A Milgram-kísérlet mögött meghúzódó hipotézis szerint az emberek hajlamosak engedelmeskedni a tekintélyes személyeknek, még akkor is, ha az ellentétes az erkölcsi meggyőződésükkel.

A Milgram-kísérlet során a résztvevőknek (tanároknak) fokozódó áramütéseket kellett adniuk a tanulóknak, akik színlelték a fájdalmat. A vizsgálat célja volt, hogy meghatározza, meddig mennek az emberek, hogy engedelmeskedjenek a tekintélynek, még akkor is, ha az károsítja a tanulót.

A Milgram-kísérletben a résztvevők fizikai közelsége a beépített tanulókhoz befolyásolta az engedelmességi szintjüket. Minél közelebb voltak a tanárok a tanulókhoz, annál kevésbé voltak hajlandók engedelmeskedni a tekintélynek. Ez alátámasztja a szituációs tényezők jelentőségét az engedelmességi viselkedésben.

A Milgram-kísérletek eredményei azt mutatták, hogy az emberek 62.5%-a hajlandó volt a legmagasabb áramütés szintjéig menni, annak ellenére, hogy a tanuló fájdalmát és könyörgését hallották. Ez azt bizonyítja, hogy a tekintélynek jelentős befolyása van az engedelmességi viselkedésre.

Milgram-kísérletben a kontrollhelyzet azt jelentette, hogy a résztvevők szabadon választhatták meg a büntetés szintjét. Ez azt bizonyította, hogy a szituációs tényezők jelentős befolyással bírnak az engedelmességi viselkedésre, és az emberek hajlamosak a normáknak megfelelően cselekedni. A kontrollban lévő személyek alacsonyabb szintű büntetéseket választottak.

A Milgram-kísérletben a résztvevőknek szembesülniük kellett a saját erkölcsi elveikkel és a tekintély által rájuk kivetett nyomással. Ez az ellentmondás feszültséget váltott ki bennük, ami megnyilvánult a fizikai tünetekben is (feszültség, idegesség, verejtékezés).

A Milgram-kísérlet bemutatta, hogy a tekintélynek hatalmas ereje van az emberi viselkedésre. A kísérlet eredményei azt sugallják, hogy az egyéni erkölcsi elvek gyengébbek lehetnek a tekintélyes személyek által gyakorolt nyomással szemben.

A tekintélynek való engedelmesség normája azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk engedelmeskedni a tekintélyszemélyek utasításainak, még akkor is, ha azokat morálisan kétségesnek tartjuk.

Ha egy kísérletben a szereplők megkérdőjelezik a tekintély jogosultságát, vagy az utasítások ellentmondanak a szituáció logikájának, az engedelmesség csökken.

A Milgram-kísérlet egyik fontos megállapítása, hogy az emberek hajlamosak alábecsülni a külső szituációk hatását a viselkedésre, és túlértékelni a személyiségjegyek szerepét.

A társas nyomás hatására az emberek hajlamosak igazodni mások véleményéhez és viselkedéséhez, még akkor is, ha az eltér a sajátjuktól. Ez befolyásolja az engedelmességi szintet.

Az empátia vizsgálata a Milgram-kísérletben azt mutatta, hogy az engedelmeskedők az elején empátiát éreztek az áldozattal szemben, de később ezt a kognitív disszonancia csökkentésével próbálták kezelni, hibáztatva az áldozatot a fájdalomért.

A Milgram-kísérletben a résztvevők engedelmességi szintjét nem befolyásolták a nem, az etnikum vagy a személyiségjegyek.

A Milgram-kísérlet újabb változatai azt mutatják, hogy a hatalomnak legitimnek kell lennie, és a tekintélyszemélynek vállalnia kell a felelősséget a történtekért, hogy az engedelmesség normája érvényesüljön.

A Milgram-kísérlet eredményei azt mutatják, hogy az emberek hajlamosak engedelmeskedni az tekintélynek, még akkor is, ha az morálisan kétséges

A kutatásban a résztvevőknek egy kitalált helyzetben kellett dönteniük egy

A kutatás azt vizsgálta, hogy milyen feltételek mellett mondanak ellen az emberek egy morálisan aggályos feladatnak, és milyen formában - nyíltan vagy titokban - .

A résztvevőknek két válasz közül kellett választaniuk: vállalják-e a feladatot, vagy nem. Az, hogy ki mit választott, megmutatta, mennyire fogékonyak a tekintélyre,vagy hogy mennyire hajlandóak ellenszegülni neki.

A kísérletben a résztvevőknek egy e-mailt kellett írniuk egy társuknak, amelyben rábeszélik, hogy vegyen részt egy kitalált, mindenképpen aggályosnak tűnő kutatásban.

A résztvevőknek lehetőségük volt arra, hogy egy etikai bizottsághoz forduljanak és feljelentést tegyenek a kutatásról. Ez tesztelte, hogy mennyire érzik fontosnak a morális aggályokat, és mennyire mernek fellépni egy tekintély ellen.

A kutatók azokat a résztvevőket, akik vállalták a feladatot és elkészítették az e-mailt, de a bizottsághoz nem fordultak, „engedelmeskedőknek

A kutatók azokat a résztvevőket, akik nem készítették el az e-mailt, de nem is jelentették a kísérletet a bizottsághoz,

A kutatók azokat a résztvevőket, akik a bizottsághoz fordultak,

Az emberek hajlamosak alábecsülni a szituációs tényezők szerepét a viselkedésükben, és túlbecsülni a saját személyiségjegyek hatását.

A vizsgálatban megfigyelték, hogy akik engedelmeskedtek a kísérleti személynek, az emberek 76,5%-a, míg a besugrók aránya csak 9,4% volt. Ez azt sugallja, hogy az emberek inkább hajlandóak engedelmeskedni, mint valakit leleplezni.

A vizsgálat nem mutatta ki a nemi és vallási hovatartozás befolyását az engedelmességi viselkedésre. A személyiségjegyek alapján sem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok között.

A kísérlet során a résztvevők személyiségét a HEXACO-PI-R teszttel mérték. A versengő kategóriába tartozókat (akik inkább a versengésre és az önérdek érvényesítésére hajlanak) a vizsgálatból kizárták, mivel csak 2%-uk tartozott ebbe a kategóriába.

A kísérletben a proszociális (mások jólétére törekvõ) és az individualista (saját céljaikat a mások érdekében) egyének egyaránt megjelentek a különböző csoportokban (engedelmes, nem engedelmes, besúgó). Ez azt mutatja, hogy ezek a személyiségjegyek önmagukban nem magyarázzák meg az emberek viselkedését.