Dél-Korea és Magyarország gazdasági kapcsolatai PDF

Dél-Korea és Magyarország gazdasági kapcsolatai az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen mentek keresztül. Dél-Korea 2,1 milliárd dollárnyi befektető tőkét hozott Magyarországra, és több mint 20.000 munkahelyet teremtett az országban. Magyarország elektronikai felszereléseket, járműveket, bojlerek...

Dél-Korea és Magyarország gazdasági kapcsolatai az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen mentek keresztül. Dél-Korea 2,1 milliárd dollárnyi befektető tőkét hozott Magyarországra, és több mint 20.000 munkahelyet teremtett az országban. Magyarország elektronikai felszereléseket, járműveket, bojlereket, orvosi berendezéseket és kerámiát exportál Koreába, míg Dél-Korea nukleáris reaktorokat, elektronikai felszereléseket, orvosi berendezéseket, gyógyszerészeti termékeket és járműveket szállít Magyarországra. A dél-koreai vállalatok befektetéseinek összege eléri a 10 milliárd eurót, ami a kínai és német vállalatok mellett a legnagyobb. A két ország közötti magas szintű látogatások rendszeressé váltak. 1995-ben Horn Gyula miniszterelnök látogatott Koreába, 2001-ben Kim De Dzsung látogatott Magyarországra, 2005-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, 2014-ben Orbán Viktor miniszterelnök látogatott Koreába, és 2021-ben Mun Dzse In látogatott Magyarországra. 2019-ben, 2021-ben és 2022-ben Dél-Korea volt a legnagyobb külföldi működőtőke-befektető Magyarországon. 2022-ben a Koreából irányuló import mértéke 4 milliárd 352 millió USD volt, míg a Koreába irányuló export 600 millió USD-t tett ki. 2024-ben már több mint 300 dél-koreai vállalat van jelen Magyarországon. A diplomáciai kapcsolatfelvételt követően a két ország számos egyezményt írt alá, beleértve a kettős adóztatás kizárásáról szóló egyezményt, valamint légügyi, állat-egészségügyi és idegenforgalmi megállapodásokat. Tudományos akadémiák és felsőoktatási intézmények között is kapcsolatfelvétel történt, és teljes körű vízummentességi egyezményt is aláírtak. A kulturális kapcsolatok is erősödtek. 2004 után a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok tovább mélyültek, különösen a 2012-es „keleti nyitás" stratégia bevezetésével. 2015-ben a négy visegrádi állam (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) megállapodást kötött Dél-Koreával, amely az alapelvek, közös és regionális együttműködés, gyakorlati lépések és világpolitikával kapcsolatos ügyek terén való együttműködést célozta. A turizmus is jelentős szerepet játszik a kapcsolatokban, Magyarország egy megálló a koreaiak európai körútján. Az Asiana Airlines 2016-ban ideiglenes járatokat indított, és 2019-ben a LOT is járatokat indított. Az évi utasforgalom 75.000 fő, a közép-kelet-európai régió és Szöul között utazók száma pedig 580.000 fő. A koreai nyelvoktatás 1989-ben indult el a Külkereskedelmi Főiskolán, majd 1997-ben az ELTE-n is elindult egy négy féléves koreai nyelvi és országismereti program. 2008-ban megalakult az ELTE Koreai Tanszéke, és 2012-ben Budapesten megnyílt a Koreai Kulturális Központ. A magyar kultúra koreai terjedésében mérföldkövek voltak a Hankuk University of Foreign Studies-on 1998-ban megalakult Magyar Tanszék, a tegui Keimyung Egyetemen 2009-ben megalakult Liszt Intézet, valamint a szöuli Magyar Kulturális Központ és a 2. Liszt Intézet Mjongdongban, az UNESCO székház 8. emeletén. Szöulban található a Gerbeaud kávézó is, amely a magyar zserbót népszerűsíti. Dél-Korea és Magyarország kapcsolatai az 1988-as szöuli olimpia idején kezdtek el erősödni, amikor a magyar küldöttek nagy sikert arattak, számos érmet nyertek, és sok segítséget kaptak a pozitív dél-koreai néptől. Az 1980-as években a „Linda" televíziós sorozat bemutatta a taekwondót (태권도), ami tovább növelte az érdeklődést Dél-Korea iránt. Bár voltak visszaeső időszakok is, a bilaterális kapcsolatok az elmúlt 30 évben folyamatosan fejlődtek. A „keleti nyitás" politika különösen fontos szerepet játszott ebben, és Dél-Korea intenzíven jelen van a magyar gazdasági és kulturális életben. Kim De Dzsung kormánya (1998-2003) komoly erőfeszítéseket tett, hogy együttműködés alakulhasson ki Észak-Koreával a napfénypolitika (햇볕정책) keretében. Ez a politika az üzletet és a politikát szétválasztotta, lehetőséget biztosítva a déli nagyvállalatoknak, hogy gazdasági kapcsolatokat létesítsenek a KNDK-val. Bátorították az üzletembereket, hogy látogassanak el Észak-Koreába, és minél nagyobb volumenű befektetéseket tegyenek. Megállapodást kötöttek az északi Gyémánt-hegység (금강산) turisztikai hasznosításáról, és szarvasmarhákat szállítottak északra. Nemzeti konszenzus alakult ki egy csúcstalálkozó megrendezéséről, és 2000 márciusában Kim De Dzsung a berlini deklarációban (베를린 선언) kijelentette, hogy készek segítséget nyújtani Észak-Korea gazdaságának helyreállításához, az élelmiszerhiány csökkentéséhez és a szétszakított családok újraegyesítéséhez. Az első Korea-közi csúcstalálkozóra 2000. június 13-15-én került sor (2000년 남북정상회담), amelyen Kim De Dzsung dél-koreai elnök északra utazott, hogy tárgyaljon Kim Dzsong Illel. A találkozó célja a koreai háború befejezése, a félsziget atomfegyver-mentesítése és az emberi jogok helyzetének javítása volt Észak-Koreában. A találkozó inspirálta a Joint Security Area című filmet is. A csúcstalálkozón egy öt pontból álló dokumentumot írtak alá, amely a következőket tartalmazta: 1. Észak és Dél, mint a nemzet egyesítésének irányítói, közös elhatározással tesznek erőfeszítéseket a nemzet egyesítésének ügyéért. 2. Észak és Dél nézetei több kérdésben eltérőek, de tartalmaznak hasonló elemeket, így a felek keményen fognak dolgozni a cél eléréséig. 3. Észak és Dél augusztus 15-én létrehozza a szétszakított családok csoportjainak találkozóját, illetve délen szabadlábra helyezik az északi ügynököket és a kommunista szimpatizánsokat. 4. Észak és Dél kiegyensúlyozott gazdasági fejlesztésre fog törekedni, és gyorsítja az együttműködést a társadalmi, kulturális, sport, egészségügyi és környezeti szférák területén. 5. E megállapodás gyakorlati megvalósulása érdekében Észak és Dél hamarosan kormányzati szintű párbeszédbe kezd. A 2000-es Korea-közi csúcstalálkozó után helyreállították a két ország közötti forródrótot, és két helyen összekötötték a vasútvonalakat: a Kjongüiszon (경의선) vonalat, amely a főváros és Sinuidzsu (신의주) között húzódik, valamint a Dongheszon (동해선) keleti-tengeri vonalat. Kínai termékek, például palackozott víz is megjelentek Észak-Koreában. Nemzeti lelkesedés övezte a történelem tankönyvek újraírását, turisztikai projektek elindítását, és a Hyundai által megszervezett Keszong ipari park (개성공단) működésének megkezdését. Közúti átjárót biztosítottak a demilitarizált övezetben, lehetővé téve a turizmust a Gyémánt-hegységbe. 2000-2001 között Észak-Korea változóban volt, és nemzetközi diplomáciai pezsgés jellemezte az időszakot. Vlagyimir Putyin is ellátogatott Észak-Koreába, és a KNDK Kínával is felvette a kapcsolatot. Az USA külügyminisztere, Madeleine Albright is látogatást tett Észak-Koreában. Az USA-ban közben elnökválasztást tartottak, és ifj. George W. Bush-t választották meg. Bush a KNDK-t a „gonosz tengelyére" helyezte Irak és Irán mellett. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után Észak-Korea nem volt közvetlenül érintett, de a nemzetközi terrorizmus elleni harc egyik célpontjává vált. A KNDK nukleáris programjának újraindítása a fenyegetettség és a második Öböl-háború előkészületei miatt történt. 2002-ben szerzett tudomást a külvilág arról, hogy Észak-Koreában nukleáris kutatásokat hajtanak végre és atomfegyvereket gyártanak. 2003-ban a KNDK bejelentette, hogy kilép az atomsorompó egyezményből. A 2002-es dél-koreai elnökválasztáson két fő jelölt volt: No Mu Hjon (노무현) a Néppárt (Uri Párt / A mi pártunk, 우리당) képviseletében és Li Hve Cshang (이회창) a Nagy Nemzeti Párt (한나라당) képviseletében. No Mu Hjon (1946-2009) emberjogi ügyvéd volt, aki folytatta Kim De Dzsung megbékélési politikáját. A konzervatív ellenzék folyamatosan támadta, és 2009-ben korrupciós botránya miatt öngyilkos lett. Li Hve Cshang (1935-) 1960-1980 között a Dél-Koreai Legfelsőbb Bíróság elnöke, 1993-1994 között miniszterelnök volt, és elnöki jelölt az 1997-es, 2002-es és 2007-es dél-koreai elnökválasztásokon. A kampány legfőbb témája Észak-Korea volt. No Mu Hjon folytatni akarta az együttműködést a KNDK-val, míg Li Hve Cshang fenntartásokkal kezelte Észak-Koreát. Generációs törésvonal keletkezett: a fiatalabb korosztályok No Mu Hjon-t támogatták, míg az idősebbek a konzervatív oldalt. Földrajzi törésvonal is megjelent: Kjongszan-tartomány konzervatív, míg Csolla-tartomány baloldali volt. A média, különösen a hagyományos koreai napilapok, a konzervatív oldal felé húztak. No Mu Hjon végül 2%-kal győzte le Li Hve Cshangot. A Hyundai titokban szervezkedett Észak-Koreával, ami végül tragédiához vezetett, mivel a Hyundai vállalat egyik fejének kisebbik fia öngyilkos lett. 2003-ban hatoldalú tárgyalások kezdődtek Pekingben a Korea-félsziget biztonsági problémáinak rendezésére, amelyeken Oroszország, Japán, Kína, Észak-Korea, Dél-Korea és az USA vett részt. 2005-ben Észak-Korea bejelentette, hogy már rendelkezik nukleáris fegyverekkel, amire válaszul az USA zárolt 50 észak-koreai makaói bankszámlát, ami a tárgyalások megszakadásához vezetett. 2006-ban Észak-Korea több ballisztikus rakétakísérletet hajtott végre, majd nukleáris próbarobbantást is végzett, ami gazdasági és kereskedelmi szankciókat vont maga után. Az időközben újraindult tárgyalások során Észak-Korea ígéretet tett a jongbjoni atomerőmű bezárására, és beengedi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreit. Az USA kötelezettséget vállalt 1 millió tonna nehézolaj leszállítására. A második Korea-közi csúcstalálkozóra 2007. október 2-4. között került sor (2007년 남북정상회담), amikor No Mu Hjon találkozott Kim Dzsong Illel Phenjanban. A találkozón gazdasági projektekről kötöttek megállapodást, és aláírták az október 4-i békekötésről szóló Korea-közi egyezményt. Ennek eredményeként Észak-Koreát levették a terrorizmust támogató országok listájáról.