Társtori 96. diaig másolata PDF

Bevezetés – A modernitás társadalomtörténete Fogalomtörténet: modernség, modernizáció, modernitás. Modernizációs elméletek (1950-től): Ipari-technológiai és jogi fejlődés → Mobilitás, politikai szabadságok, szociális biztonság....

Bevezetés – A modernitás társadalomtörténete Fogalomtörténet: modernség, modernizáció, modernitás. Modernizációs elméletek (1950-től): Ipari-technológiai és jogi fejlődés → Mobilitás, politikai szabadságok, szociális biztonság. Kulturális modernizáció → Tudományos forradalmak, szekularizáció, identitásválasztás. 1990-es évek: „Sokféle modernitás” elmélete Kulturális fordulat után: Piac, technológia és nyilvánosság újragondolása. Időszemléletünk: Periodizáció Ciklikus és lineáris idő: Haladás/fejlődés/forradalom (Comte, Spencer, Marx). Plurális időszemlélet: Fernand Braudel „hosszú időtartam” fogalma (1949, 1958). Térszemléletünk: Regionalitás A „tartálytársadalom” kritikája (container society). Kelet vs. Nyugat; Észak vs. Dél → Orientalizmus és okcidentalizmus. Regionális megosztottság történeti értelmezései (pl. Halecki, Szűcs Jenő). Demográfiai folyamatok Fő mutatók: Természetes szaporulat + Vándorlási egyenleg = Tényleges szaporulat. Népszámváltozás = Születés – Halálozás ± Migráció. Mortalitás (halandóság) A 18. századig ingadozó halálozási ráták, melyeket háborúk, járványok és éhínségek okoztak. A 18-19. századtól a modern gyógyászat növelte a várható élettartamot. Nupcialitás és fertilitás (házasság és termékenység) A 15-19. századi Nyugat-Európában a házasság kötelező, a termékenység szabályozott volt. „Mozaikcsaládok” és életciklus szolgaság modelljei. Preindusztriális családmodellek „Nyugati” modell: Késői házasodás, nukleáris háztartások. „Nem-nyugati” modell: Korai házasodás, patrilokális háztartások. A modern család  A 18-19. században kialakult a „harmonikus család” eszménye. Intimitás, érzelmi kötelék, szerelem mint normatív elvárás. 1. Nupcialitás és fertilitás: A modern család A modern család jellemzői: Nyugat-Európában ismét korábbi házasságkötés, de alacsonyabb gyermekszám. A család funkcióinak nagy részét átveszik a munkahelyek, iskolák, kórházak, így a család főként a biológiai és érzelmi reprodukció szerepét tölti be. „The nuclear family is a state of mind.” Nupcialitás és fertilitás: Magyarország Magyarország a „Hajnal-vonal” közepén helyezkedik el. 1. század: 2. Átlagos házas termékenység: 3 gyermek. 3. Fiági örökösödés, osztályos öröklés. Regionális eltérések: Észak-Magyarországon és a Délvidéken csökken a fertilitás, míg Kelet-Magyarországon nő. Az első demográfiai átmenet Magas halandóság és fertilitás után először a halálozás csökken, majd a termékenység is. Hatások: Egészségügyi fejlődés, oltások, csecsemőhalandóság csökkentése. Neolokális családforma, születésszabályozás. Az első demográfiai átmenet – Illeszthetőség Fejlődési csoportok: Előfutárok: 1935 előtt (pl. Magyarországon 1890). Követők: 1950–1964. Csatlakozók: 1965–1979. Lemaradók: 1980 után. Első demográfiai átmenet Magyarországon Halálozás csökkenése az 1880-as évektől, de a születésszám csak az 1980-as években csökken a halálozások alá. Az első és a második demográfiai átmenet összecsúszik. A „második” demográfiai átmenet Főbb jellemzői: Házasságkötések számának csökkenése. Nő a házasságon kívüli születések aránya. A nők munkába állása és a karrier mint identitás. A második demográfiai átmenet Közép-Kelet-Európában Baby boom rövidsége, női munkavállalás bővülése. Népesedéspolitikai beavatkozások, például Ratkó Anna kampányai (1950–53). Az egészségben eltöltött évek száma továbbra is alacsony. Magyarország: mortalitás alakulása A népesedéspolitika és népegészségügy hiányának következményei: Tartós kapacitáshiány az ellátórendszerekben. Regionális eltérések a migráció hatására. Migráció – Kitántorgás mítosza 1890–1910: A kivándorlók 1/3-a a Monarchia nyugati területeire, 2/3-a az USA-ba ment. Push- és pull-faktorok: Természeti korlátok, földínség, hagyományos iparágak hanyatlása. Visszatérési szándék, földvásárlási lehetőségek. Kontinensek közötti migráció ma Nemzetközi mozgások gazdasági és kulturális konfliktusokat is eredményeznek. 1. Gazdaság – Kereskedelmi kapitalizmus (16–18. század) Alacsony állótőke, főként élő munkaerőre és nyersanyagokra támaszkodott. Jellemző árucikkek: cukor, gyapot, tea, később kávé. Merkantilista gazdaságpolitika: kereskedelmi többlet és piacvédelem. A nemzetközi kereskedelem GDP-hez való hozzájárulása még a 18. században is alacsony (10–15%). Proto-indusztrializáció és második jobbágyság (15–18. század) Anglia: Bekerítési mozgalmak, földbérletpiac kialakulása. Franciaország: Kisparaszti bérletek állami védelme, manifaktúrák létrejötte. Habsburg Monarchia: Proto-indusztrializáció, belső vámrendszerek. Ipari kapitalizmus (19. század) A növekvő lakosság bővülő keresletet eredményezett. Technológiai fejlődés, munkaszervezés, tőkebefektetés igénye. Nemzetgazdaságok kialakulása és globális világgazdasági rendszer létrejötte. Az ipari kapitalizmus ciklusai  Juglar-hullámok (1862): 7–10 éves konjunkturális ciklusok. Kondratyev-hullámok: 50–60 éves ciklusok, különböző húzóágazatokkal (pl. textilipar, vasút, IT). Gazdaságszociológiai narratívák: A kapitalizmus kialakulása Adam Smith: Racionális egyének közötti munkamegosztás és szabad piac vezet gazdasági növekedéshez (1776). Karl Marx: A bérmunka elidegenedése és kizsákmányolása mint a kapitalizmus alapja (1867). Max Weber: A protestáns etika szerepe a racionális kapitalizmus kialakulásában (1905). Karl Polányi: A piac társadalmi beágyazottsága és a gazdaságpolitika kettős mozgása (1944). Rostow szakaszelmélete (1960) Tradicionális korszak → Takeoff → Magas szintű tömegfogyasztás kora. Minden szakaszban különböző iparágak dominálnak. Wallerstein világrendszer-elmélete A 16. századtól kialakuló világgazdaság centrum-periféria relációkat hozott létre. A világgazdaságszereplői ezúttal birodalmi támogatás nélkül alkottak rendszert a 16. sz-ra. A nyersanyag-késztermék nemzetközi munkamegosztáscentrum-perifériarelációkat és útfüggőségeket alakított ki. [A modern világgazdasági rendszer kialakaulása1974-] A gazdasági teljesítmény Összehasonlító nemzeti jövedelem-számítási rendszerek a II. vh utánØSzovjet blokk: MPS (Material Product System) szerint Net Material Product(NMP) = nemzeti jövedelem (csak anyagi termelés plusz kiszolgálása, tehát szolgáltatások nélkül!) ØENSZ: nemzeti számlák rendszerén (System of National Accounts, SNA) alapuló módszertan Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product, GDP) tartalmazza az egészségügy, oktatás, tudomány, közigazgatás stbkibocsátását is Bruttó nemzeti termék (GNP): figyelembe veszi a külföldről származó és külföldre transzferált jövedelmek nettó egyenlegét A vásárlóerő-paritáson (Purchasing Power Parity, PPP) alapuló számítások alkalmasak valódi összehasonlításra (az árszínvonal eltéréseiből adódó torzításokat is kiszűrik, de: nehéz történeti adatokat kreálni! Mert: tervutasításos árak nem piaci árak, és az SNA is változik; lehet fogyasztói kosarakat beárazni, ami viszont szintén historikus) (Fontos lenne: HDI, I-HDI, G-GDP, GNW etc.)  Angus Maddison adatsorai: a 19. század első felétől az ezredfordulóig tartalmazzák a GDP/fő alakulását 1990-es USD értéken A gazdasági teljesítményre ható tényezők Magyarországon 1945 után Áll. Tulajdon, redisztribució, nehézipar 1956 után „életszínvonal politika” kombinálva a „tervalkuval” (KornaiJ.: A hiány, 1980) 1973 után: cserearányromlás; devizaéhség-eladósodás; szabályozóalku a nagyvállalatokkal második gazdaság kiépülése 1990 után Egységes: Piacgazdaság jogi környezete Alternatív gazdaságpolitikai utak: sokkterápia/ második transzformásziósválság/ „ST in slowmotion” Privatizáció (mértéke, szerkezete, ágazata) Multinacionális tőketranszfer (FDI+knowhow) Középvállalkozások számára kedvező(tlen) környezet Csatlakozás a közös piachoz Járadékvadászat Az aállam SZAKASZOK Ókori örökségek: Teokratikus újraelosztó birodalmak, függő kereskedelmi telepek, autonóm városállamok 4-11. század: Territoriális hatalmi centrumok, vazallusi hierarchiák, patrimoniális királyságok kialakulása 13-15. század: Kíséretek intézményesülése, rendi küzdelmek, királyi/nemesi „nemzeti” szuverenitás kialakulása 15-17. század: Az udvari társadalom, adminisztratív/központosított állam kialakulása, állami erőszakmonopolium rögzülése 18-19. század: Legális uralom, bürokrácia, hatalommegosztás, közpolitikai „kormányzásmód”, szekuláris politikai identitás (nacionalizmus) 20. század: Parlamentáris demokráciák, állampolgári jogok, ideológiák vs. totalitarianizmusok 21. század: Szupranacionális szervezetek, globális kormányzás dominanciája, individuális felelősség felerősödése; posztbürokratikus/ heterarchikus /részvételi kormányzásmódok ØAz állam és erőszak ØA központi közigazgatás, bürokrácia funkcióváltozása ØA hatalommegosztás és az állampolgári jogok bővülése ØA népességi állami integrációja: nacionalizmusok Az állami erőszakmonopólium kialakulása: A hatalom („rákényszerítse saját akaratát másokra”) és az állam weber-i meghatározása: „az állam az az emberi közösség, amely egy bizonyos területen belül a legitim fizikai erőszak monopóliumára (sikerrel) tart igényt” [PH, 157, GT1 78.] A civilizáció folyamata (N. Elias): Az állam szociogenezise (nyílt viszály àkonkurenciaharcok à abszolút állam) az erőszak belsővé tételével társul (kardrántás tilalma à kiszámíthatóság àkínosság-érzés) Militarizálódás: háború és államépítés (Charles Tilly) Háborúviselés és erőforrások koncentrációja (puskapor, hds létszám ß ember, adó) A nemzeti államok egyensúlya: A westfáliairendszer (1648) fejlődése: 1815, 1918-20, 1945- Külső és belső erőszak: hadsereg és rendfenntartás Az állami erőszak a 20. században (H. Arendt) Totalitarianizmus (nem önkényuralom, nem diktatúra) (1953) : tömegmozgósítás, terror, radix malorum Bürokratizálódás: a gonosz banalitása (íróasztaltettesek) (1962) 21. század: ellentétes tendenciák A CIVILIZÁCIÓS FOLYAMAT kimutatható (Steven Pinker, 2011), okai: az állam ellenőrző kapacitásának további növekedése; a kereskedelem bővülése; a „női” értékek (és a kisebbségek jogainak) növekvő elismerése; az empátia, a másik emberhez való empatikus viszonyulás terjedése; a felvilágosodás racionalitásnak globális intézményesülése. DE: Finomodó erőszak (oktatás, kultúra): szimbolikus erőszak Privatizált erőszak (biztonság privatizálása, paramilíciák háborúja): szekuritizálódás Terrorizmus 17. századtól: Az adminisztratív állam kialakulása elveti a „szuverenitás” eszményét Machiavelli-ellenes irodalom „államrezon” fogalma (Nagy Frigyes): A fejedelemség feletti hatalom ügyes megszerzése és megtartása helyett a patriarchális felelősség és a folyamatok irányítása, tökéletesítése az uralkodó feladata Alapelve az ökonómia: aprólékos megfigyelés, ellenőrzés. A kormányzás allegóriája: a hajó kormányzása (tengerészek, rakomány, szelek, cél). 18. századtól: A legális uralom feltétele, a bürokrácia intézményesülése Max Weber meghatározása: személytelenség, világos hierarchia, hatáskörök elkülönítése, jogi racionalitás, aktaszerűség. DE: Ritkán valósul meg ideáltipikus formában… Pl. Fro.-ban leginkább ideáltipikus, de az udvar és az apparátus szerződésrendszer szerint, rugalmasan válik el (pl. hivatalok áruba bocsátása); Lo, Mo: Megjelenik a központi államigazgatás, de a kormányzással kapcsolatos döntések többségét továbbra is megyei szinten, önálló (később választott) kíséret-apparátusok hozzák …és amikor igen, az sem feltétlenül jó. Pl. Gyarmati közigazgatás; A racionális állam a 20-ra: „vasköpennyé” válik (Weber), vagy az „oligarchia vastörvénye” érvényesül (Michels) A 19. századtól kormányzatiság(governementalité) (Foucault, 1978): Az állam, háztartás, önmagunk kormányzásának összefüggő technikái A sokféle technika, eljárás nem feltétlenül illeszkedik, de közös tárgya a népesség biztonsága, termelékenysége, felügyelhetősége, szabályozhatósága Folyamat, amelyben az igazságosztó állam adminisztratívvá, majd kormányzóvá válik 17-18. sz: Panoptikusság(fegyelmezés&felügyelet), anatómia-politika 18-19.sz: Biohatalom(szabályozás&felügyelet), biopolitika A központosított közigazgatás illetékességei bővülnek A hatékony adminisztráció 17. sztól: A közrend feletti preventív őrködés (rendőrség); 18. sztól: Az életről való gondoskodás (népesedés, szexualitás, oktatás) 19. sztól: A szociális kérdés és szociális jogok bővülése 20. század: A parlamentáris rendszerben kikényszerített morális felelősségvállalás végrehajtása II. Közpolitika és közcselekvés 1950-es évektől: Közpolitikai ciklusok és áramlatok; 1960-as évektől: „Társadalmi párbeszéd”, részvételi eljárások, posztbürokratikus állam 1990-es évektől: Globális kormányzás Globális kockázatok (risks) és ügyek (issues) megjelenése (adóztatás, terrorizmus, ökológia, nyilvánosság) – nemzetállami államapparátusok kudarca Szupranacionális szervezetek és INGO-k diplomáciai tere (A vesztfáliai rendszer felbomlása?) III. Hatalommegosztás. A parlamentarizmus fejlődése A szuverenitás kritikái: Kontinentális rendi gyűlések a 13. századtól (az indogermán test allegória alapján kijelölt funkciók részesednek a fej hatalmából) vagy Territoriális (megyei) képviseleti elv (Mo, Lo, Anglia): nemesi nemzet függetlensége 17-18. századtól szerződéselméletek: szuverenitás újrafogalmazása [Hobbes,1651] vs hatalommegosztás, trias politica [Montesquieu, 1750] III. Hatalommegosztás. A parlamentarizmus fejlődése 1789 után „hosszú gyakornokság” [Furet, 1988] I. vh után: egyensúly-kereső alkotmányozás eredménye: Deliberáció (ellentétes nézőpontok érvelő vitája) Képviselet (állampolgároké) Felelősség (kormányzaté) Szuverenitás (parlamenté) III. Állampolgári mivolt Az állampolgári jogok három generációja (T. Marshall: Social Citizenship and Social Class, 1949): 1. generáció: polgári szabadságjogok (18. sz.) törv előtti egy., szól.szab 2. generáció: Politikai szabadságjogok (19.-20. sz) ált.titk.választójog 3. generáció szociális jogok (19-20. sz.) szoc.biztonság (munka, lakhatás, egészség) R. Dahrendorf: A képviseleti demokráciákban az „ellátmányokra” vonatkozó követelések állampolgári jogként fogalmazódnak meg: Gyermekek jogai, Fogyatékossághoz kapcsolódó jogok Etnikai/regionális/rasszizált kisebbségi jogok Nők jogai Kulturális jogok (A reakciós irónia, pl. „Nincs bódultsághoz való jog”) IV. A nemzet mint politikai közösség 19. század: A francia forradalom és a német romantika új ideológiája: nemzet, mint őseredet, célja a nemzet és az állam határának összekapcsolása. („ősfoglalás joga” DE: attól, hogy „ősi eredetre” vonatkozik, a nemzet kategóriája, a nemzetbe vetett hit modern) homogenitást feltételez/teremt. A homogenitás szimbolikus forrásai az európai nacionalizmusokban: vér, föld, nyelv – fedés-igényeket határoznak meg. („államnemzet”, „kultúrnemzet” - DE: a területi, rendi, osztálykultúrák helyett a nemzeti kultúrák homogenitását hirdeti, a társadalmak kultúrái heterogének) egalitárius eszmény, amely a nemzet hordozói-tagjai között testvériséget (rokonságot) és egyenlőséget feltételez. (DE: az alapja nem feltétlenül az etnikai közösség (ethnie), vagy a tényleges közös leszármazás (Weber), bár az is lehet) A nemzetek/nacionalizmus modernsége 1. A modern ipari társadalom funkcionális szükséglete (Ernst Gellner 1983) Az ipari/modern társadalmakat nem integrálja sem a rokonság, sem a feudális kötődés; a konfliktusok megoldását nem a közösségi ítélkezés, hanem a jog (az állam) garantálhatja Kulturális homogenizáció bürokratikus felügyelete: a nemzettel szembeni lojalitást a hadsereg és az oktatás intézményesíti (Eugen Weber, 1976: Peasants into Frenchmen: The Modernization of Rural France, 1870-1914) 2. Elképzelt közösség (Benedict Anderson 1991) a modern nyilvánosság (nyomdakapitalizmus) az újságot olvasó ember képzel el egy fiktív, homogén és üres térben ismertelneket - metaforikus rokonság, hasonlít a valláshoz is, nem pedig puszta eszmerendszer 3. A nemzetállam ritualizálja a nemzeti érzést/identitást (Hobsbawn Ranger: The Invention of Traditions, 1983) Megemlékezési szertartások, szimbolikus nemzeti terek a 19. század második felétől (állam) 4. Új, „nemzeti” elitek (értelmiségek) dolgozzák ki (Miroslav Hroch 1995) Államtól független elit (értelmiség) megjelenése, víziója Hroch három fázisa (A: nemzet feltárása; B: kultúra intézményesítése C: tömegmozgalom) Különösen függetlenségi nacionalizmusok esetében: magyar, norvég (Viking birodalom, norvég idilli parasztság, valójában város-vidék szövettség a dánd/svéd királysággal szemben) 5. A nemeztállam kisebbségeket termel, minorizál (Ralph Grillo: Pluralism and the Politics of Difference, 1998) A korábbi multietnikus társadalmak kevésbé fókuszáltak az etnikai konfliktusokra Nyilvánosság A politikai nyilvánosság kialakulása „A polgári nyilvánosságon belül bontakozik ki az a politikai tudat, mely az abszolút uralommal szemben körülhatárolja az általános és absztrakt normák fogalmát és követelményét, s végül azt is megtanulja, hogy e törvények egyetlen legitim forrásának önmagát, nevezetesen a közvéleményt tekintse.” (79.o] Az udvari nyilvánosság felbomlása Reprezentatív nyilvánosság: az uralom teatralitása „nem a népért, hanem a nép »előtt« reprezentálják uralmukat” (Versailles és az uralkodó testének szentsége] A nép alattvaló (plebs): passzív tömeg A XVIII. Század közepétől az udvari és városi közönség leválik a reprezentatív uralkodói nyilvánosságról Fro. Városi palotákban arisztokrata szalon, rendi keveredéssel, ahol az „honett home” (tiszteletre méltó ember) társalog, szellemesen érvel Ang. a gentleman férfiak kávéházban, nők szalonban No. városi polgárok tudós asztaltársaságokban (ill. a honoráciorok titkos társaságokban, később egyesületekben) A polgári nyilvánosság Az új polgári nyilvánosság intézményei: A képzőművészeti nyilvánosság: a kiállítótér megjelenése, a műbíráló szerepe (palléroz); Az előadóművészet nyilvánossága: az intézményi tér újratervezése (proszcénium, függöny/4. fal megjelenése, előadás időpontja): laboratórium; színházi kritikus (esszé műfaj); Az irodalmi nyilvánosság: Általános emberi az intimszféra tapasztalataiból. Az irodalmi kritika nem válik el a kávéházi nyilvánosságról (Az oroszlán ordítása) A polgári nyilvánosság alapelvei: státuszok és törvények zárójelezése: helyette tapintat/csiszoltság/civilité; „pusztán emberi” érintkezés kultúrjavak profanizálása: alkotások vitatása a művészet autonómiájára mutat, alkotók emancipálódása közönség elvi lezáratlansága: a társalgás a piaci közönség felé is fordul: olvasó, néző, hallgató; ízlése van A polgári család: magán és intimszféra elkülönülése Az intimszféra kialakulása: a patriarchális kiscsalád világa Lakásépítészet változása a tulajdonosi magánélet és a családi élet elkülönítésén alapul❶ A társadalmi élet privatizálódása: a polgári szalon (és a hall) nyilvánosságába „a magánemberek lakószobájuk intimitásából alkalmilag lépnek elő” (vs. udvari szalon „társasági élete”, vagy a nép „nagycsaládi háztartása”) Magántulajdon és személyes szféra autonómiája: a nem transzcendens, szubjektív humanitás alapja A 18-19. századi sajtónyilvánossága már rezonál az intim- és magánszféra új viszonyára Az irodalmi nyilvánosság formája a levél (tudományos levelezés, családi illedelmesség, szubjektivitás kibontakoztatása) és a napló (önmagához címzett levél, belső dialógus.) ❷ A kávéház a sajtó olvasását, a könyvtárak (könyvklubok, olvasókörök) a regényolvasást szokássá teszik „A magánegyén szubjektivitása kezdettől fogva a publicitáshoz kapcsolódik” A politikai nyilvánosság kialakulása és felbomlása Vita fórumaival és a közönség intézményeivel már ellátott irodalmi nyilvánosság funkciójának megváltozása: 1.) A polgári nyilvánosság politikai feladata a civiltársadalom szabályozása (áruforgalom fenntartása) 2.) A polgárok nem adott jogi privilégiumaikból, hanem a magán és intimszférától nyerik a megszólalás jogát; kettős okoskodás: a magánemberek az irodalmi okoskodásban mint emberek szubjektivitásuk [ – intimszférában megszerzett -] tapasztalatairól, vagy pedig a politikai okoskodásban mint tulajdonosok magánszférájuk szabályozásáról elmélkednek 3.) A polgárok nem egymással, hanem a hatalommal polemizálnak: arkánum (a háborúskodás és az ingatag köznép feletti kontroll, az uralkodó akaratát kifejező rendeletek) helyett: ésszerű törvények, az uralom csak ezt hajtja végre A sajtó kommercializálódása a 19. század végére: Létrejönnek a kiadók, a „közvéleménykereskedők”: Az újságok pusztán híreket publikáló intézményekből a közvélemény hordozóivá & vezetőivé, a pártpolitika harci eszközévé váltak. Vesztességes zsurnalizmus. Az okoskodó magánemberek beszorulnak a szerkesztőségbe; a vita terepe a vezércikk Létrejön az üzleti sajtó: az újság vállalkozás, a hirdetési felületet mint árut termeli, a szerkesztőségi rész révén teszi eladhatóvá. A szerkesztőség befolyása azonban visszaszorul, csak híreket kúrál; Európában állami hírügynökségek óvják híreket A tömegmédia kialakulása: a passzív fogyasztó manipulációja kereskedelmi céllal Technológia: A tömegtermelés technológiája stabil piacokat igényel; Nem az ár terminusaiban, eladásért, hanem piaci részesedésért folyik a versengés - Az olvasótábort értékesítik a hirdetőknek Hirdetési ügynökségek megjelenése: a sajtófelületek kibérlése, ellenőrzése Piackutatás = a fogyasztói tréning gyengéd kényszere A fogyasztói magatartást ösztönzi, idomítja kereskedelmileg hasznos mintához. Fogyasztóvá nevel, nem állampolgárrá. Public relations: A nagyvállalati lobbiérdekek szolgálatába állított sajtó A közvélemény kúrálása: A tények dramatizált bemutatásával és kikalkulált sztereotípiákkal arra törekszik, hogy „a közvéleményt újraorientálja, olyan új tekintélyek és szimbólumok kialakításával, melyeket elfogadnak majd Engineering of consent: „A fogyasztókban kialakított készséget az a hamis tudat közvetíti, hogy ők mint okoskodó magánemberek felelősen közreműködnek a közvélemény formálásában.” A kormányzás privatizálása és a társadalom államosítása: A jóléti állam nyilvánosságában csak érdekütközések vannak, az állami erőforrások elosztásának kontestációs tere jön létre (érték-viták elhalványulása) A társadalom és az állam különbségének megszűnése, a politikai nyilvánosság refeudalizálása A hatalom gyakorlás[a] közvetlenül a magánterület [..] és az állami közigazgatás között játszódik le; a közönséget mint olyant a hatalom körforgásába csak szórványosan vonják be, és akkor is csak azért, hogy éljenezzen…[A] kulturális fogyasztás a politikai és gazdasági propagandának is szolgálatába lép…. [A] fogyasztói kultúra politikátlanított nyilvánossága elnyeli a népszavazásossá vált „politikai" nyilvánosságot… [19§, 261.o] Tehát nem csak a szocialista társadalmakban kerül a taps az argumentált vita helyére:„[A tömegszórakoztatással] a nyilvánosság ismét feudális vonásokat ölt: az „ajánlattevők” reprezentatív pompába öltöznek a követésre kész vevők előtt” A habermas-i nyilvánosságmodell társadalomtörténeti kritikái Politikai nyilvánosság létezett a 18. század előtt is [David Zaret]: A vallási viták érvelő politikai pamflet-irodalma a 17. század elején jön létre („természetes vallás”) A könyvforgalmazás teszi lehetővé, felhasználja a kísérleti tudományos levelezés érvelési kultúráját Nem a kommercializálódás (fogyasztói tömegkultúra) számolja fel az okoskodó magánemberek racionális érvelő politikai nyilvánosságát. [R.Darnton] A forr előtti szentimentalizmus irodalma és a francia politikai pornográfia nem volt racionális diskurzus (ámde hathatós hatalomkritika!) A pol. nyilvánosság utcai formái (pl. „wilkista kultusz”: kocsma, utca, bögre, pipa) Az idealizált (elvben határtalan) polgári nyilvánosság exkluzív és plurális: [Joan B. Landes]: Kirekeszti a nőket, szegényeket. Sőt: a homo politicus ideálja a F.forr alatt a kenyérlázadás, női klubok letörésére jött létre A politikai nyilvánosság plurális: Másodlagos (plebejus) nyilvánosságok, irodalmi alvilágokat (R. Darnton) Munka és foglalkoztatás Miért fontos a munka? A munkahely biztosítja ma is a felhalmozható kapcsolatokat, szociális identitást A munkatevékenységhez kapcsolódnak a politikailag releváns társadalmi tapasztalatok, a szekularizált világnézet „Munkásmozgalom”: minta az érdekérvényesítő hagyomány kialakulására Az áttekintés szempontjai: Foglalkozási átrétegződés (ágazatok aránya) A munka jellege Érdeképviselet, szakszervezetek Foglalkozási átrétegződés Allen G. B. Fisher, Colin G. Clark és Jean Fourastié (1948) Az agrárszektor aránya mindenütt folyamatosan csökkent Az ipar aránya Európában kezdetben nő, majd néhány kivétellel (Anglia, Hollandia) csökken. A szolgáltatásban dolgozók aránya folyamatosan növekedik. DE: Az egyes országok (nemzeti társadalmak) eltérő pályát futnak be Skandinávia, Mediterrán térség: II.vh-ig agrárországok. Szolgáltatószektor gyors bővülés (turizmus, szállítás, fejlett feldolgozóipar) Ny-Eu: 1960-as évekig ipari társadalom amely fokozatosan áll át a tömegtermelésre; de 1950-től bányászat, gépipar visszaszorul; közszolgáltató szektor bővülése; 1970-es évek (olajválság), 2000-es évek (klímaválság) után technológiaváltás, automatizáció Szocialista blokk: felzárkózó modernizáció a nehéziparon keresztül, versenyképességi probléma nem tükröződés a foglalkozásszerkezetben Foglalkozási átrétegződés Magyarországon  A két világháború között: Gyáripar térnyerése párhuzamosan a mezőgazdaság visszaszorulásával, A városi proletariátus aránya 18%-ról 29%-ra nő:.. Az agrárszférában dolgozók aránya 2/3-ról 49%-ra csökken, de helyzete nem változik. A „szellemi foglalkozásúak” száma lassan nő (a szabad értelmiségi pályák bővülnek, Klebelsberg féle „művelődési modernizáció” (Ránki György) A munka jellege Agrárium: Erősen természet és keresletkorlátos ágazat Munkaszervezés változik: Uradalom és családi gazdaság; mezőgazdasági üzemek és családi gazdaság Háztartásgazdaság: rugalmas munkamegosztás a közösségben, kohéziót erősíti, de a patriarchális családi szerepeket konzerválja informális tanulás, nem transzferálható tudás, „segítő családtagok (béralku nincs, „házi munka” elismerés nélkül) Munkaerőpuffer: A családi gazdaságok aránya folyamatosan csökken (mezőgazdaság és kisipar 1960-ra Ny- Eu 15% Dél-Eu 25%) A segítő családtag eltűnik  nincs munakerőpuffer, munkanélküli járadék állami kiadás Ipar: Városi, üzemi munkaszervezet: kötött munkaidő és munkahely, hierarchia, folyamatos külső felügyelet bensővé tétele; Bérmunka expanziója, elidegenedés ugyanakkor szerződéses viszonyok Felismert kizsákmányolás; szervezett munkásosztály, munkakörülmények javítása Folyamatos hatékonyságnövelés Taylorizmus az 1890-es évektől: Hatékony időgazdálkodás, futószalag, szakképzetlen munka felértékelése, standardizált munkamenetek: minőségbiztosítás, tömegtermelés; döntésképtelen munkás = szervezetlen munkás?; („fordizmus”: munkásjóléttel kombinálva) Posztfordizmus az 1970-es évektől: Munkafolyamat humanizálása, autonómia, csoportmunka erősítése, fázis-idő bővítése Oka: szegementált igények termelése, „csábítás” és „rugalmas specializáció” Szolgáltatás: Reziduális kategória, de Formális képzést igényel (tudás minőségbiztosítása, akkreditáló állam) Rugalmas munkamegosztást tesz lehetővé Kevésbé kiszámítható életpálya (mint az agráriumban, vagy az iparban) Nagyon alacsony (kreatív ipar) vagy nagyon magas szintű (közszolg.) szervezett érdekképviselet 1970-es évektől domináns ágazat, de a fehér galléros munka minőségileg is változik Kreatív munka, teammunka, projektmunka Atpikus foglakoztatási formák: részmunka, távmunka Bérmunka visszaszorul: A „portfolió-dolgozók” szerződéses szabadúszók és/vagy prekárius önfoglalkoztatottak Magasabb, kompetitív jövedelem ígérete vs társadalombiztosítás hiánya Sűrű szakmaváltás, élethosszig tartó tanulás Posztindusztriális társadalom (D. Bell); újkapitalizmus (L. Boltanski); A jellem korróziója (R. Senett) FOGLALKOZTATOTTSÁG/ MUNKANÉLKÜLISÉG Két vh között: magas, kb 10-25% a valós adat II. vh után Ny-EU: Olajválságig (1973) szinte teljes foglalkoztatottság (techn. beruházások + jóléti állam szolgáltatásbővülése!) Tripartit stabilitás + politikai jóléti kompomisszum DE: Tercier szektor munkása nem szervezett (kivéve közalk) K-Eu: 89-ig teljes foglalkoztatottság „kapun belüli munkanélküliség” a nehéziparban! Ugyanakkor elbocsáthatatlanság, munkaerőhiány RV: „kettős átmenet” 1990’-től: rugalmas, „atipikus” foglalkoztatás terjedése (Ny), munkanélküliség (D-Eu); „kényszervállalkozások” (K-Eu) - Követelések: Munkaidőcsökk, Alapjövedelem 2010-es évek foglakoztatás gyors bővülése 2020-ig (életkor és iskolázottság mértékében) - Követelések: globális adó és béralku vs protekcionizmus Érdérvényesítés, szakszervezetek Érdekérvényesítés intézményesülése a 20. században Barry Eichengreen (2004) progressziv és regresszív szakaszok a szakszervezetek fejlődésében: 1. Legitimáció: a szakszervezetek megalakítása, a szerveződés jogának elismerése a munkaadó és az állam részéről. 2. Legalizáció: a sztrájk és más kollektív akciók jogának biztosítása 3. Reprezentáció: a szakszervezetek a tagjaik nevében kollektív tárgyalásokat folytathatnak, kollektív szerződéseket köthetnek 4. Integráció: a szakszervezetek bevonása a gazdaság- és szociálpolitika alakításának folyamatába Érdekérvényesítés reginonális változatai a 20. században Konfiktusorientált modell: Fro, Mediterrán országok, aktív tömegmozgósítás, harc a legitim tárgyaló szerepéért Pluralista modell: vállalati-munkavállalói alkuk Korporatista modell: aktív állam, szociális párbeszéd, szakszervezetek részt vesznek az ágazati iránytásban Reprezentáció: I.VH után, ILO kényszeríti ki, de 20-as évektől a működés betiltása a dirigizmus és a korporativizmus része: Deutsche Arbeitsfront vs. Leon Blum Népforntkormánya] II. vh után No és Skandinávia beengedi az IT-kbe, ám jellemzően csak: bér és munkaidő célok] Integráció: [1950-es évektől háromoldalú tárgyalásos gazdaságpolitika: infláció, bérszínvonal, munkanélküliellátás, járadékok – hiszen munkabéke és a bérek kiszámítható alakulása a teljes nemzetgazdaság szempontjából előnyös. 1975 után nő a tercier nagyvállaltok szerepe, a skandináv országok kivételével visszaszorul az ÉT-k szerpe Érdekérvényesítés reginonális változatai A kommunista pártok hatalomra jutásával megvalósult a munkáshatalom A sztrájk így alkotmányellenes A„transzmiszsziós szíj” (Lenin) a kommunista párt szubsztantív akaratát közvetíti a dolgozók felé. A szervezettség 90% felt Tevékenység: propagandarendezvények, üdülési beutalók Kivételek: 1950. JKP: munkásönigazgatás: a társadalmi tulajdon megvalósítása (de a párttal közösen, tervutasítást betartva), a minta nyomán: 1956 munkástanácsok 1980 szept-81. dec: Szolidaritás (Solidarność) független szakszervezet, Gdańsk, üzemi munkavállalók 80%-a