Római Köztársaság PDF

**[Köztársaságból egyeduralom: a római köztársaság működése, Caesar és Augustus]** **A Római Köztársaság** [Háttérolvasmány] **Itália földje** [Itália] a Földközi-tengerbe ékelődő félsziget, mely egy nyugati és egy keleti medencére vágja ketté a Földközi-tengert. [Fekvése kedvező], mert az ókor...

**[Köztársaságból egyeduralom: a római köztársaság működése, Caesar és Augustus]** **A Római Köztársaság** [Háttérolvasmány] **Itália földje** [Itália] a Földközi-tengerbe ékelődő félsziget, mely egy nyugati és egy keleti medencére vágja ketté a Földközi-tengert. [Fekvése kedvező], mert az ókor [fő közlekedési és kereskedelmi útvonalainak központjában] helyezkedik el. Az itt élő népek számára mégis a [szárazföld] volt a fontosabb. Itália [tagolatlan partvidéke] ugyanis a görög földnél kevésbé kedvezett a hajózásnak, a félsziget kiterjedt [medencéi] (pl. Etruria, Latium) viszont jó lehetőséget biztosítottak a [földművelésre]. A félsziget nagy [medencéiben jól termett a gabona], a [dombokon a szőlő és az olajfa]. Építőkövekből, például márványból a görögökhöz hasonlóan gazdag lelőhelyekkel rendelkeztek. **Róma alapítása -- etruszk és görög hatás** Az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó [latinok] a [Kr. e. 2. évezred végi nagy népességmozgások] idején érkeztek Itáliába. A Tiberis folyótól délre elterülő [Latiumban] telepedtek le. A Tiberis menti dombokon a mondai hagyomány szerint [Kr. e. 753-ban alapították Rómát]. A mondai hagyomány a Trójából menekült [Aeneas] leszármazottjaihoz, [Romulushoz és Remushoz] köti [Róma alapítását]. A régészet igazolta a mitikus emlékezet által megőrzött időpontot. Róma fejlődésére a [Latiumtól északra], Róma szomszédságában [élő etruszkok] gyakoroltak jelentősebb hatást. [Városállamokat alapítottak], és fejlett városi kultúra jellemezte őket. Róma hét királyából az utolsó [három etruszk uralkodó volt] (Kr. e. VI. század). A római hatalmi jelvények jelentős része etruszk eredetű (pl. bíborszegélyű tóga, a bőrszíjjal összefogott vesszőnyaláb a bárddal, a sassal díszített elefántcsont jogar, a trónszék). Vallási életük is hatott Rómára. Az etruszkok a temetések alkalmával viadalokat tartottak, s később a rómaiak -- már vallási tartalom nélkül -- ezek mintájára szervezték a gladiátori játékokat. **A köztársaság létrejötte és államszervezete** [Róma élén] a város alapításától, Kr. e. 753-tól kezdve [királyok álltak]. A [társadalom vezető rétegét] a földbirtokos családok, a [patríciusok alkották]. Soraikból került ki a [királyok tanácsadó testülete], a [senatus] (vének tanácsa). A társadalom alsóbb csoportja a [politikai jogokkal nem rendelkező], de szabad [plebejusokból] állt. Többségük kis parcellákon [dolgozó paraszt] volt, de közéjük tartozott a kisszámű [kézműves és kereskedő] is. Az etruszk uralkodók a [plebejusokra kívántak támaszkodni] a patríciusokkal szemben. Válaszként [Kr. e. 510 körül a patríciusok elűzték a királyt]. Rómában [arisztokratikus köztársaság] jött létre. A köztársaságot a római polgárok, vagyis a [patríciusok által választott tisztségviselők (magistratusok) irányították]. A visszaélések elkerülése végett a görögökhöz hasonlóan [ugyanazt a tisztséget többen is betöltötték] (általában ketten), így egymást ellenőrizhették. A megbízási idő többnyire [egy évre] korlátozódott. A hivatalnokok [nem kaptak fizetést], ezért csak vagyonos emberek vállalhatták a sok kiadással jár feladatot, így megvesztegethetőségük esélye kisebb volt. Az állam élén [két consul] állt. Békében ők birtokolták a [főhatalmat], háborúban pedig a [hadsereget vezették]. Fontosságukat mutatja, hogy Rómában a [consulok neveivel jelölték az éveket]. Az [ügyeket a senatussal egyetértésben intézték]. A senatus [létszáma kezdetben 100], majd a [köztársaság időszakában 300 fő] volt. A testület [tagjai a nemzetségfők] lehettek. Gyakorlatilag [itt születtek a törvények], és a senatusnak döntő befolyása volt a külpolitikára is. A [consulok helyettesei a praetorok]. Feladatuk volt a [város rendjének fenntartása] és az ezzel kapcsolatos [bíráskodás]. Nagy veszély esetén [dictatort] választottak. Személyére a [senatus tett javaslatot], és a [consulok nevezték ki]. A dictator óriási hatalommal bírt: minden ügyben [egyedül, a saját belátása szerint dönthetett], és mindenki köteles volt [ellentmondás nélkül engedelmeskedni] neki. A dictatort később [nem vonhatták felelősségre] azért, amit hivatali ideje alatt tett. Ilyen kivételes hatalmú személyt azonban ritkán és akkor is csak [maximum fél év] időtartamra választottak. [Minden római polgár] (vagyis kezdetben csak patrícius) tagja volt a [népgyűlésnek]. Ezen nemzetségenként vettek részt és szavaztak, ezért a neve: comitia curiata. (A curia tíz nemzetséget tömörítő egység volt.) A patrícius népgyűlés azonban a senatus mellett jelentős befolyással nem rendelkezett. **Patríciusok és plebejusok ellentétei** Az etruszk uralomtól megszabaduló [Róma sorozatos háborúkat vívott a város megvédéséért], először a [szomszéd népek ellen], később pedig [Itália meghódításáért]. E háborúkban Róma jelentős [zsákmányt és földterületeket szerzett]. A [legyőzött népektől elvett földek] elvileg a római nép tulajdonába terültek, ezt jelzi nevük is: [közföldek] (ager publicus). Valójában ezek [állami földek] voltak, amelyekből a római polgárok, tehát kezdetben csak [patríciusok bérelhettek], így növelve földbirtokukat. A háborúkban egyre [nőtt a plebejusok szerepe], hiszen ők adták a [római hadsereg fő erejét jelentő nehézfegyverzetű gyalogságot]. Jelentőségüket felismerve a plebejusok harcot indítottak a számukra [hátrányos megkülönböztetés ellen]. Legfőbb követelésük a [római polgárjog elnyerése] volt. Jogi egyenlőséget kívántak, hogy a törvények ne tegyenek különbséget patrícius és plebejus között. A [vagyonosabb plebejusok] részesedni akartak a [közföldekből], a [szegényebbek] pedig az őket fenyegető [adósrabszolgaság eltörlését] követelték. A plebejusok küzdelme [több évszázadon át tartott], s mivel a háborúk csak belső egység mellett lehettek sikeresek, a plebejusoknak sikerült fokozatosan elfogadtatniuk követeléseiket. A plebejusok -- kihasználva, hogy [szükség volt katonai erejükre] -- a [város elhagyásával, új város alapításával fenyegetőztek]. Ennek adtak nyomatékot, amikor [kivonultak a Róma melletti Szent-hegyre]. A senatus meghátrált: a plebejusok [saját tisztségviselőket], [néptribunusokat] választhattak (Kr. e. 494). Az új hivatal (magisztrátus) a [plebejusok érdekeit képviselte]. Az [évente választott néptribunusok] (kezdetben [kettő, majd tíz]) különleges jogokkal rendelkeztek: [személyük és házuk sérthetetlen] volt, és [megvétózhatták] (érvényteleníthették) a [plebejusokat sértő törvényeket és intézkedéseket]. **A vagyoni alap megjelenése** A következő időszakban a [plebejusok célja a törvények írásba foglalása] volt, hogy a törvények a [patríciusokra és a plebejusokra egyaránt vonatkozzanak]. Létrehoztak egy [patríciusokból és plebejusokból álló bizottságot], mely előbb tíz, majd [tizenkét táblán foglalta össze a törvényeket]. A [XII táblás törvények] (Kr. e. 451) [nem tettek különbséget patrícius és plebejus között]. Kivéve a házasságkötést, melyet néhány év múlva engedélyeztek a patríciusok és plebejusok között. A [származás helyett a vagyoni különbség] számított a büntetések kiszabásánál. Másként bírálták el a rabszolgák és a szabadok tetteit is. A [törvények szigorúan védték a magántulajdont], annak minden formáját. Az adósrabszolgaság megmaradt. A nemzetségi társadalom bomlását mutatja, hogy a törvények a [nemzetségek helyett már a családot] tekintették a római társadalom alapjának. A [jog az apának szinte korlátlan hatalmat biztosított családja felett]. A rendelkezésekben megtalálhatóak az [ősi szokásjogra] jellemző motívumok is, például a [szemet szemért elv] (talióelv). A származás mellett a [vagyon is egyre többet számított Rómában]. A város lakóit [vagyonuk szerint öt csoportra (osztályba) osztották fel], és ez lett az [alapja a politikai jogoknak, a katonáskodásnak és a hivatalviselésnek]. A törvényeket érdemben egy [újonnan létrehozott népgyűlés] tárgyalta meg, amely már a [vagyoni beosztás alapján] szerveződött. Ezen a népgyűlésen az [első vagyoni osztály több csoporttal képviseltette magát], mint a következő négy. Mivel csoportonként szavaztak, az [ügyeket a legvagyonosabbak dönthették el]. A hadseregben az első vagyoni osztály adta a legjelentősebb erőt képviselő lovasságot és a nehézfegyverzetű gyalogságot. A politikai életben való részvétel átalakítása újabb tisztséget hozott létre: a censorokét (Kr. e. 443). Időről időre (ötévenként) a censorok végezték a vagyonbecslést és a lakosság öt vagyoni csoportba való besorolását. Ők jelölték ki a senatus tagjait a nemzetségfők közül és a hivatalukat letett főhivatalnokokból. A censorok kivetették az adókat, ellenőrizték a pénzügyeket. A patríciusoknak születési előjogaik elvesztéséért némi kárpótlást jelentett e tisztség megszerzése: a népgyúlés öt év időtartamra két censort választott a patríciusok közül. A lakosság vagyon alapján történő felosztását a római hagyomány tévesen a jóval korábban (Kr. e. 6. század) élt Servius Tullius királynak tulajdonította, innen származik a neve: tulliusi alkotmány.