Dél-Korea gazdasági fejlődése az 1960-as években (DOCX)

**Japán kapcsolatok rendezése**: Pak Csong Hi elnök 1965-ben rendezte a kapcsolatokat Japánnal. Japán gazdasági segítséget és jóvátételt nyújtott Dél-Koreának, amelyet kizárólag modernizációra fordítottak. Például autópálya-építésre Szöul és Busan között (Kjongbu-autópálya), valamint a POSCO acélműv...

**Japán kapcsolatok rendezése**: Pak Csong Hi elnök 1965-ben rendezte a kapcsolatokat Japánnal. Japán gazdasági segítséget és jóvátételt nyújtott Dél-Koreának, amelyet kizárólag modernizációra fordítottak. Például autópálya-építésre Szöul és Busan között (Kjongbu-autópálya), valamint a POSCO acélművek létrehozására. A megegyezések értelmében Japán 800 millió dolláros segélyt nyújtott, amelyből 300 millió gazdasági segély, 300 millió segély és 200 millió hitel volt. **Csebolok**: A nagyvállalatok (제벌) gyökerei itt kezdődnek, és a modernizáció alappilléreivé válnak. A kormány kijelölt számukra bizonyos stratégiai ágazatokat, és családi vállalatokként indultak. A kormányzat adminisztratív eszközökkel is segítette munkájukat. A csebolok tőkés klánként, családi kapcsolatokból indultak el, és úgy nőttek ki magukat. A csebolok a GDP 20%-át, később 45%-át tették ki Dél-Koreában. A csebolok különböző típusai közé tartoznak: - **Kartell**: Olyan vállalatok vagy egyéb szervezetek közötti titkos megállapodás, amelynek célja a verseny korlátozása, például az árak rögzítése, a piacok felosztása vagy a termelés mennyiségének ellenőrzése révén. - **Tröszt**: Olyan nagyvállalatokat magában foglaló szerveződés, amelyben a vállalatok egyesülnek vagy közös irányítás alá kerülnek, és így jelentős piaci erőt szereznek, gyakran a verseny korlátozása érdekében. - **Konzern**: Olyan nagyvállalatcsoport, amely különböző iparágakban tevékenykedő vállalatokat foglal magában, közös pénzügyi, stratégiai és irányítási rendszerrel a nagyobb piaci hatékonyság és erő elérése érdekében. - **Zaibatsu**: Olyan nagy japán vállalatcsoport, amely különböző iparágakban tevékenykedő vállalatokat foglal magában, közös tulajdonosi és irányítási rendszerrel, és jelentős gazdasági befolyást gyakorol. - **Keiretsu**: Szövetkezetek közötti részvénymegosztáson alapuló japán vállalatcsoport, ahol különböző iparágakban tevékenykedő vállalatok szorosan együttműködnek egymással, gyakran közös részvényesi kapcsolatok révén, hogy támogassák egymás növekedését és stabilitását. Példák a csebolokra: LG, Lotte, Samsung, Hyundai, SK. A Samsung irányítási szerkezete 30 különböző helyen tevékenykedő vállalatot foglal magában. **Gazdasági fejlesztések**: A fejlett tőkés országok leépítették kapacitásaikat bizonyos válságágazatokban, és Dél-Korea felismerte ezt a lehetőséget. Húzóágazatokat alakítottak ki, amelyek stratégiai iparágakká váltak az országban, mint például az elektronika (20-as, 30-as évek), a hajóépítés (60/70-es évek), a félvezetőipar (mostanság fontos ipar), az autógyártás és a petrolkémia. **A dél-koreai gazdasági fellendülés és a vietnámi háború**: 1965 és 1975 között Dél-Korea nagy érdekeltséget mutatott a vietnámi háborúban az antikommunizmus miatt. Az 1960-as években a vietnámi háború ideje alatt az amerikaiak hátországát Dél-Korea biztosította, és 320 ezer dél-koreai katonát küldtek Vietnamba, a déli saigoni rezsim megsegítésére. Ez gazdasági szempontból előnyös volt Dél-Koreának, mivel új piacot nyitott a termékek eladására, és Dél-Vietnamban megjelentek a Hyundai és a Hanjin vállalatok. A Hanjin szállítmányozó vállalat a 2000-es évek elején tönkrement. **A Han-folyó csodája**: Dél-Korea ugrásszerű gazdasági növekedést ért el. 1953-tól 2014-ig a GDP 47 milliárd vonról 1485 ezer milliárd vonra nőtt, és a világ államai közül a 13. helyre került. 2013-ra az export mértéke 600 milliárd dollárra nőtt 1956-tól kezdődően. A fejlődés sorrendben a primer szektorból (mezőgazdaság) a szekunder szektorba (ipar), majd a tercier szektorba (szolgáltatás) történt, amely ma az első helyen áll. **Modernizáció Dél-Koreában**: Elindultak az első kereskedelmi rádiók (pl. Munhwa, Donga), és létrejöttek az első televíziós csatornák, mint a közszolgálati KBS (1961), a kereskedelmi MBC (1970) és az SBS (1991). 1963-ban létrehozták a médiajogi bizottságot, amely cenzúrázta a műsorokat, ha szükséges volt. Egyre több filmet kezdtek el gyártani, mint például a \"Mezítlábas ifjúság\" (1964), amely egy tragikus szerelmi dráma, Rómeó és Júlia típusú történet Kim Kidok rendezésében, és a \"Gyűlöllek, de még egyszer\" (1968), amely a férfiközpontú társadalmat mutatja be, ahol egy családos férfi viszonyt kezd egy fiatal lánnyal. **A két Korea kapcsolata az 1960-as években** **Észak és Dél konfliktusai**: 1968 januárjában észak-koreai katonai kommandó tört be Dél-Koreába, és egészen Szöulig nyomultak előre. A merénylet célja az volt, hogy Kim Ir Szen születésnapját ünnepelje az egész félsziget már tavasszal. Terveik között szerepelt a Kék Ház (청와대), az elnöki rezidencia megostromlása és felrobbantása, Pak elnök meggyilkolása, az amerikai nagykövetség és a dél-koreai hadsereg főhadiszállásának felrobbantása, valamint a kommunista szimpatizánsok kiszabadítása a börtönből. A merényletből csak ketten tudtak elmenekülni. **Észak-Korea és az USA konfliktusai**: 1968-ban egy amerikai óceánkutató hadihajó, a Pueblo, megközelítette az észak-koreai partokat a Keleti-tenger felől, fedélzetén 83 amerikai katonával. Az amerikaiak szerint nemzetközi vizeken hajóztak, de a KNDK szerint már koreai felségvizeken jártak. Észak-koreai katonák felmásztak a hajóra és elfoglalták azt, túszul ejtve az amerikai katonákat, ami nemzetközi válságot okozott. Írásos bocsánatkérés ellenében elengedték az amerikaiakat. Az USS Pueblo hajó múzeumhajóként volt kiállítva az egykori Sherman-cirkáló (1866) emlékműve mellett. 2018-ban az amerikaiak követelték, hogy az észak-koreaiak adják vissza a hadihajót. **Észak és Dél konfliktusai**: 1968 őszén észak-koreaiak próbáltak partra szállni Dél-Koreában, Ulcsin (울진) és Szamcshok (삼척) közelében, hogy a vietnámi háború mintájára gerillaháborút indítsanak. Propagandatevékenységet folytattak, próbálva megváltoztatni a dél-koreaiak véleményét Észak-Koreáról, de sikertelenül. A dél-koreai hadsereg megállította őket. A növényzet és az időjárás nem kedvezett egy gerillaháborúnak, mivel Dél-Korea nem olyan, mint a vietnámi dzsungel, és a telek hidegebbek. Dél-Koreában titkos katonai egységet állítottak fel, hogy északi merényleteket és szabotázsakciókat hajtsanak végre. 1968 őszén az északiak partraszállásakor egy I Szüng Bok (이승복) nevű kisfiút észak-koreai diverzánsok gyilkoltak meg, mert azt hangoztatta, hogy „Én gyűlölöm a kommunista pártot!" A kisfiú emlékére több köztéri szobrot is felállítottak az 1980-as években, bár a 2000-es években felmerült, hogy egy újságíró találhatta ki a történetet. **Sikertelen észak-koreai kísérletek**: 1968 végére az észak-koreai diverzánsok tevékenysége megszűnt. Nagy részük meghalt a dél-koreai hadsereggel vívott tűzharcokban, sokakat letartóztattak, és a KNDK teljes hírszerző hálózata megsemmisült Dél-Koreában. **Pak folytatódó hatalma**: Kim De Dzsung (김대중), aki később Nobel-békedíjat kapott, a Néppárt szóvivőjeként népszerűségre tett szert, és indulhatott az 1971-es elnökválasztáson. Az elnökválasztáson azonban történt egy incidens, amikor Kim De Dzsung autójába belerohant egy katonai teherautó. Pak Csong Hi maradt továbbra is az elnök. Az 1970-es években érezhető volt a fejlődés, és Pak többször is megfordult Nyugaton. **Átmeneti enyhülés a két Korea között**: Pak Csong Hi elnöksége alatt Dél-Korea fejlődött és jó kapcsolatokat ápolt, de diktatórikus rendszer volt, és Pak gyakran tartózkodott Nyugaton. 1972-ben átmeneti enyhülés kezdődött a két ország kapcsolatában, amelynek oka az amerikai-kínai kapcsolatokban bekövetkezett hirtelen változás volt, mivel Amerika és Kína között csökkent a feszültség. Mindkét Korea csalódott az őket támogató országokban, és a fegyverszünet óta ez volt az első enyhülés a két ország között. Dél-Korea ezért nem vetette be titkos katonai egységét Észak ellen. **Az egyesítés alapelvei**: 1972. július 4-én a két Korea kiadott egy közös nyilatkozatot (7-4 남북 공동 성명), amelyben három alapelvet fogalmaztak meg az egyesítésről: 1. Az egység helyreállításának békés úton, fegyveres erő nélkül kell megvalósulnia. 2. Az egység helyreállításának önállóan, külső segítség nélkül kell megvalósulnia. 3. Az egységet ideológiai, eszmei korlátokon felülemelkedve kell újra megteremteni. **Átmeneti egyesülés vége**: A két Korea megállapodott az egymás ellen irányuló propagandatevékenység felfüggesztéséről, és vöröskeresztes tárgyalások folytak a szétszakított családok újraegyesítéséért, de ezek megszakadtak. A félhivatalos nyilatkozatot nem mindenki fogadta el, és megoldás nem született. Gyorsan visszatértek az ellenségeskedéshez. **Szükségállapot Dél-Koreában**: Az 1970-es évek elején a demokratikus változásokat követelő ellenzék tevékenysége fokozódott Dél-Koreában, és tüntetések zajlottak. 1972 októberében Pak Csong Hi nemzeti szükségállapotot hirdetett, amely során felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a nemzetgyűlést, betiltotta a politikai tevékenységeket, elnöki szükségrendeleteket vezetett be, és statáriális ítéleteket hozott. **Jusin**: 1972-ben bevezették a Jusin alkotmányt (유신 헌법), amely szerint az elnökválasztásra elektorok útján, közvetetten kerül sor, az államfő 6 éves mandátumot kap, és kibocsáthat elnöki szükségrendeleteket. **Pak folytatódó hatalma**: Ezzel elkezdődött a negyedik köztársaság (1972--1981). Pak nagyon keményen lépett fel azokkal szemben, akik kritizálták a Jusin alkotmányt, és további rendeleteket hozott, például a nőknek tilos volt rövid szoknyát hordani, a férfiaknak tilos volt hosszú hajat viselni (a japán Meiji-reformok alapján), tilos volt kábítószert fogyasztani, és szigorította a cenzúrát. **Kim De Dzsung**: Kim De Dzsung külföldi emigrációba vonult, és diktatúraellenes mozgalmakat hozott létre. 1973-ban megpróbálták elrabolni tokiói szállodájából, és Pak emberei kétszer is merényletet követtek el ellene. **Pak Csong Hi elleni merénylet és a KNDK alagútépítése** 1974 augusztusában Pak Csong Hi elnökre többször is rálőttek a szöuli Nemzeti Színházban, ahol az ország felszabadulására emlékezve mondott beszédet. A támadást egy Japánban élő, koreai kisebbséghez tartozó férfi követte el. A merénylet során Pak elnök felesége, Juk Jong Szu, életét vesztette. Ezt követően Pak lánya, Pak Gün He, vette át a first lady szerepét. A KNDK minden felelősséget elhárított, és a dél-koreai polgári erőket vádolta. Később kiderült, hogy a tettes korábban találkozott észak-koreai tisztviselőkkel Japánban. A KNDK módosította álláspontját, és azt állította, hogy a merényletet maga Pak Csong Hi szervezte, hogy szimpátiát váltson ki, és hogy a tettes valójában a dél-koreai titkosrendőrség tagja volt. Ezzel párhuzamosan a KNDK titkos alagutak építésébe kezdett a DMZ alatt, a vietnámi gerillaháború mintájára. Az alagutakat népgazdasági beruházásoknak álcázták, és a KNDK tagadta létezésüket. Az alagutak célja a gyors katonai behatolás és a partizánharcok elősegítése volt. Dél-Korea 17 alagút tervéről tud, és eddig négyet fedeztek fel. Az első alagutat 1974-ben találták meg Korangpho közelében, ahol észak-koreai gyártmányú telefonokat és szovjet dinamit rudakat találtak, valamint az alagút építésvezetőjének munkanaplóját is előkerült. A második alagutat 1975-ben fedezték fel Csholvontól északra. A KNDK minden felelősséget elhárított, de egy észak-koreai disszidens bevallotta, hogy ő is dolgozott az alagút építésén.