A szovjetizálás Magyarországon (PDF)

A SZOVJETIZÁLÁS MAGYARORSZÁGON Magyarország 1945–1956 között azt a korszakát élte, amely az ország második világháborús befejezésének aktusától az 1956- os forradalomig tartott. Magyarország 1945-ös szovjet kézre kerülése után idővel totalitárius sztálinista diktatúra épült ki az országban Rákosi M...

A SZOVJETIZÁLÁS MAGYARORSZÁGON Magyarország 1945–1956 között azt a korszakát élte, amely az ország második világháborús befejezésének aktusától az 1956- os forradalomig tartott. Magyarország 1945-ös szovjet kézre kerülése után idővel totalitárius sztálinista diktatúra épült ki az országban Rákosi Mátyás vezetésével, mely az 1956-os forradalom kitörésével ért véget. I. A miniszterelnök lemondatása és az egypártrendszer kialakulása: 1. Nagy Ferenc lemondatása: 1947-től Moszkva, s így az MKP is gyorsítani kívánta a hatalom megszerzésének folyamatát. A kommunista kézben lévő politikai rendőrség (ÁVO) a tények tudatos torzításával a kisgazda politikusok egy részét eltávolította a hatalomból. Az ún. ,,köztársaságellenes összeesküvés” miatt többeket letartóztattak, Kovács Bélát (FKgP főtitkára) a szovjet hatóságok hurcolták el. Miután az MKP sikeresen felbomlasztotta az FKgP-t, kezdetét vette Nagy Ferenc eltávolítása a hatalomból. 1947 májusában a miniszterelnök Svájcba utazott szabadságra. Az ,,összeesküvésben” való érintettséggel vádolták meg a Magyar Kommunista Pártban, ezért helyettese, Rákosi Mátyás azt tanácsolta a kormányfőnek, hogy ne térjen haza és küldje el lemondólevelét. Következmény: - 1947 májusában Nagy Ferenc lemondott, majd az USA-ba emigrált - az új miniszterelnök az MKP támogatásával a kisgazdapárti Dinnyés Lajos lett (1947. május–1948. december) 2. A „kékcédulás” választások (1947. augusztus 31.): A kisgazdapárt szétzilálása alkalmat teremtett az MKP-nak, hogy addigi térnyerését felhasználja a parlamenti erőviszonyok tekintetében is. Kierőszakolták, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök idő előtti választásokat írjon ki (1947. aug. 31). Az FKgP szétverése miatt a proletárdiktatúrával szemben álló erők több, újonnan szerveződött pártban indultak a választásokon (taktikai okokból az MKP nem állt ennek ellent a szavazatok szóródása miatt), pl. Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor. Ezek a pártok külön-külön kevesebb szavazatot kaptak, mint a kommunisták, ugyanakkor együttesen jóval többet. Az ekkor megtartott választás volt a kommunisták csalásáról elhíresült „kékcédulás” választás. Ennek lényege az volt, hogy rendeletben biztosították az állandó lakhelyüktől távollévők számára, hogy előre kiállított igazolással (ún. kék cédulával) bárhol szavazhassanak, más választókörzetekben. Ez adott lehetőséget a kommunistáknak a csalásra, hiszen kommunista aktivista fiatalokat teherautóra ültették, és több helyen leszavaztak az MKP-ra. A csalásra az adott még lehetőséget, hogy a Belügyminisztérium kommunista vezetésű volt, míg az Igazságügyi Minisztérium szociáldemokrata. Így megszerezhették a ,,kék cédulákat”, s a csalás kivizsgálását elkenhették. Több tízezer hamis szavazatot könyvelhettek el. A választások eredménye: - az MKP mindössze 22,2%-kal első lett - az MKP a legnagyobb párttá vált, mivel ellenfelei széttagolva indultak (a demokratikus erők viszont parlamenti többséget alkottak volna) - ismételten az MKP, az SZDP, az FKgP és az NPP alakított koalíciós kormányt, melyben immár formálisan az MKP lett a vezető erő - a választások után megkezdődött a többpártrendszer felszámolása 3. A többpártrendszer felszámolása: A választások után – Moszkva utasítására – kezdetét vette az egypártrendszer kiépítése. Ennek lépései a következők voltak: a) Választási csalásokra hivatkozva betiltották pl. a Magyar Függetlenségi Pártot (vezetője, Pfeiffer Zoltán, elhagyta az országot) b) Ennek hatására a többi ellenzéki párt politikusai vagy lemondtak tisztségükről, vagy emigráltak c) a következő lépés az SZDP felszámolása volt: 1948. június 12-én az MKP-ból és az SZDP-ből megalakult a Magyar Dolgozók Pártja (MDP): elnök: Szakasits Árpád; főtitkár: Rákosi Mátyás; főtitkárhelyettesek: Kádár János, Marosán György Ezzel politikailag is létrejött a kommunista egypártrendszer Magyarországon. II. A TOTÁLIS ÁLLAM JELLEMZŐI. MAGYARORSZÁG A RÁKOSI-RENDSZER IDEJÉN 1947-től Sztálin a szovjetek által uralt térség radikálisabb átalakítása mellett döntött. Az 1947-es magyarországi választások után és a szovjet csapatokkal a háttérben az új helyzet a magyar kommunisták számára nem okozott nehézséget. Ennek lépései: 1. 1948-ban kommunista programmal és vezetéssel alakult meg az új, egységes munkáspárt: Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Következmény: az MDP felszámolta a többpártrendszert → kommunisták ezért 1948-at a ,,fordulat évének” nevezték 2. Az ellenzéki pártok végleges megszűnését az 1949-ben létrehozott Magyar Függetlenségi Népfrontba való ,,beolvadásuk” jelentette, amelybe az MDP is tartozott, és az 1949-ben tartott választáson csak a Népfront jelöltjei indulhattak, kommunista programmal (egypárti választás) → a Népfront jelöltjei 96%-os győzelmet ért el = Magyarországon létrejött a proletárdiktatúra 3. 1949-ben új alkotmányt fogadtak el: fő célja a szocializmus kiépítése Magyarországon - rögzítette a kommunista párt kizárólagos hatalmát; - Magyarország államformája: népköztársaság - a legfőbb törvényhozó hatalom: parlament maradt, de látszólagossá vált a hatalmi ágak megosztása - bár tartalmazta az emberi és állampolgári jogokat, de azok a valóságban nem érvényesültek - a köztársasági elnök szerepét az Elnöki Tanács vette át, amely széles körű törvénykezési jogot kapott (törvényerejű rendeleteket alkothatott, tehát ezzel korlátozták a parlament törvényhozó hatalmát) - önkormányzati rendszer helyett kiépült a tanácsrendszer: a települések élén álló tanácsok végrehajtották az MDP vezetésének rendelkezéseit (a párttagság a rendszer iránti elkötelezettség jelének számított = karrier előfeltétele) - az állami élet minden szinten az MDP-nek volt alárendelve, ezért is nevezhetjük ezt a rendszer pártállamnak A Rákosi-rendszer (1948-1956) fogalma és alapvető jellemzői: A magyarországi egypártrendszerű vagy sztálinista totális diktatúra legsúlyosabb időszaka kapta a Rákosi-rendszer (vagy Rákosi-korszak) elnevezést. (Szokták ezt az időszakot „ötvenes éveknek” is nevezni, bár a két megjelölés időben nem teljesen fedi egymást.) Rákosi Mátyásnak és szűkebb körének (=,,négyesfogat”) – Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József – hatalma 1948–1949 fordulójára épült ki és 1956-ig tartott. 1953-ban pedig – a Sztálin halála miatti bizonytalan politikai légkörben – átmenetileg megrendült. A Szovjetunióhoz hasonlóan az ország legfőbb vezetője a párt főtitkára, a rendszer névadója: Rákosi Mátyás volt Egyik fontos jellemzője, hogy a magyar vezető körül személyi kultuszt építettek ki: - kikiáltották Rákosit ,,Sztálin legjobb magyar tanítványának” - az elvtelen dicsőítés Rákosi 60. születésnapjára rendezett ünnepségsorozaton érte el a tetőpontját (1952), hiszen ebben az évben a pártfőtitkári tisztség mellett miniszterelnök is volt (1952-53) - a Rákosi-kultusz az élet minden területét áthatotta: megjelent az iskolákban, a munkahelyeken és a kultúrában is - Sztálin, Lenin és Rákosi képei függtek a hivatalos helyiségekben, osztálytermekben, közlekedési eszközökön stb. - festők, szobrászok, irodalmárok lelkesedésből vagy kényszerből a két vezért (Sztálin, Rákosi) istenítő műveket készítettek, és a színházak is ilyen témájú darabokat játszottak - tudományos művekben is a két vezérre hivatkoztak - a személyi kultuszhoz tartozott, hogy az emberek folyamatosan kinyilvánítsák lelkes támogatásukat felvonulásokon, ünnepeken - Rákosi személyi kultuszával párhuzamosan Sztálint is istenítették: megjelentek művei, a portréja minden ünnepségen feltűnt - Nyilvános gyűléseken nemcsak Rákosi, de Sztálin nevének hallatán is felállva, tapsolva, a diktátor nevét skandálva kellett ünnepelni perceken át A szovjet rendszer másolása az élet minden területén érvényesült: 1. Felgyorsították az államosításokat: GAZDASÁG: - a magántulajdont több lépésben számolták fel: 1946-ban a szénbányákat, 1947-ben a bankokat, 1948-ban az üzemeket, 1949-ben a nagykereskedelmet, a kisipar és a kiskereskedelem döntő részét államosították - megvalósult az állam és az azt kézben tartó párt mindenhatósága: a lakosság számára az állam biztosította a munkát, az oktatást, a betegellátást, a  nyugdíjat, ezáltal az egyén kiszolgáltatottá vált - az MKP az államosításokkal kezdettől fogva a hatalomátvételt kívánta előkészíteni - fokozatosan hajtották végre a tervet, hogy a folyamat ne tegye lehetetlenné a háború utáni újjáépítést és a társadalom ellenállása is csökkenjen - a gazdaságban szakemberek helyett tömegesen helyeztek vezető állásokba vezetői ismeretekkel nem rendelkező, de megbízható, főleg munkásszármazású kádereket (=politikailag megbízható, vezető állásba helyezett személy) EGYHÁZ ÉS KULTÚRA: - A kommunisták támadása a keresztény világnézet és az egyházak kulturális befolyásának felszámolására irányult - 1948 nyarán került sor az egyházi iskolák államosítására, a tanári karokat lecserélték - Kommunista ifjúsági szerveztek jöttek létre, pl. DISZ (Dolgozó Ifjúsági Szövetség), úttörőmozgalom, kisdobos mozgalom - az egyházak visszaszorítása a politikai és ideológiai harc fontos részét képezte az MKP, majd az MDP számára - Magyarázat: a többpártrendszer felszámolása után az egyházak jelentették az egyetlen szervezett erőt, amely ideológiailag ellenpólusa lehetett a totális diktatúrának → a legjelentősebb ellenállás Mindszenty József esztergomi érsekhez köthető, akit koholt vádak alapján perbe fogtak, majd börtönbüntetésre ítélték - 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendek többségét (az MDP szerint munkájukra nem volt szükség) → megélhetés nélkül maradtak, a rendszer gondoskodott arról, hogy ne is tudjanak állást kapni képességeiknek megfelelően - az egyházakat tehát erőszakkal kényszerítették a hatalommal való együttműködésre - az egyházak ellenőrzésére 1951-ben felállították az Állami Egyházügyi Hivatalt - a kultúrpolitika irányítása is a párt kezébe került, ami egyet jelentett a szovjet irányelvek másolásával A sztálini Szovjetunióban a kultúrát és a művészeteket is a hatalom szolgálatába állították. Az 1920-as évektől kibontakozó, mind formájában, mind tartalmában a hatalmat kiszolgáló irányzatot szocialista realizmusnak (röviden: szocreál) nevezzük. Az alkotókra rákényszerített formák és témák minden művészeti ágban megjelentek színházaktól kezdve az irodalmon át az építészetig. Témái: osztályharc, a munkás idealizált élete, a nagy vezér tettei. - a kulturális élet irányítója Révai József volt, aki az osztályharcos szemléletet képviselte Következmény: Mindezek következtében 1949-re a politikai hatalom, a gazdaság, az oktatás és a kulturális élet ellenőrzése teljes egészében az MDP kezébe került. Ezzel Magyarországon is létrejött a totális diktatúra. 2. A terror jelenléte: Bár sokak számára nyílt meg a tanulás, a felemelkedés lehetősége, de ezzel párhuzamosan a terror egyre jobban elhatalmasodott, ami a diktatúra fenntartója volt. A pártvezetés támogatóinak köre egyre inkább szűkülni kezdett, ezért a hatalom - a sztálini példát követve – a megfélemlítésre alapozta uralmát: - 1948-ban tovább növelték az ÁVO (Államvédelmi Osztály) hatalmát azáltal, hogy függetlenítették a Belügyminisztériumtól Államvédelmi Hatóság (ÁVH) néven → vezetője Péter Gábor, aki közvetlenül Rákosi Mátyástól kapta az utasításokat - az ÁVH lecsapott a volt demokratikus pártok és az egyházak képviselőire, a kulákokra, az értelmiségiekre - senki sem érezhette magát biztonságban, hiszen az ÁVH besúgói mindenhová beépültek, és a ,,fekete autó” (lefüggönyözött, nagy szovjet gépkocsi) bárkiért eljöhetett, mivel a terror lényegét a megfélemlítés képezte (a hajnali csengetés, az ún. ,,csengőfrász” szintén a korszak borzongató emlékei közé tartozik)  - A hatalom megszerzése után könyörtelenül félreállítottak mindenkit, aki a „négyesfogat” útjába állhatott. Rákosi 1949- től egyre jobban fokozta a terrort, melynek hatására megnőtt a száma a szovjet mintájú koncepciós pereknek a száma (a tisztogatási hullám a párton kívülieket és az MDP tagjait egyaránt érintette). - Koncepciós perek: kiemelkedett Rajk László pere: Rajk László volt belügyminiszter személyében ugyanis már a kommunista felső vezetés egyik tagját vonták felelősségre 1950-ben elítélték Szakasits Árpád és Marosán György volt szociáldemokrata politikusokat szintén 1950-ben zajlottak az ún. tábornokperek; ezek során halálra ítélték Sólyom László vezérkari főnököt A koncepciós perek – a politikai élet közszereplői mellett – a társadalom szinte mindegyik csoportját érintették: a régi elit tagjait, a parasztgazdákat, a szocialista üzemek vezetőit, a papságot, a munkásmozgalom tagjait. (1950–1953 között kb. 650 000 személy ellen indítottak eljárást és mintegy 387 000 elmarasztaló ítéletet hoztak.) - A két világháború közötti időszak politikai, gazdasági, katonai, értelmiségi elitjének nem kevés tagját kitelepítették a félreeső vidéki helyekre, pl. a Hortobágyra - az ítélet nélkül fogvatartott emberek internálótáborokba kerültek, pl. Kistarcsa - a Gulaghoz hasonló büntetőtáborok is létrejöttek, pl. a recski kőbánya melletti tábor - Ezekkel az emberekkel a számukra kijelölt kényszerlakhelyen mezőgazdasági munkát végeztettek. 3. A gazdaság szovjet modellű átszervezése: Ahogy a politikában, úgy a gazdasági életben is a sztálinizmus másolása valósult meg: - a gazdaságpolitika irányítója Gerő Ernő volt → kitűzött célja: Magyarország a vas és acél országa lesz (DE! hazánk természeti adottságai + fejlettsége nem voltak összehasonlíthatók a Szovjetunióéval) - az MDP a szovjet gazdaságpolitikát követve az önellátás és a nehézipar fejlesztését tűzte ki célul → Magyarország erőn felüli hadiipari és haderőfejlesztésbe kezdett - a mezőgazdaság + az infrastruktúra + az életszínvonal ROVÁSÁRA! - a nehézipar fejlesztése a 3. világháborúra való készülés és a szovjet példa követése miatt párosult az önellátásra törekvéssel: költséges beruházásokkal nyitottak bányákat, emeltek gyárakat olyan nyersanyagok és termékek hazai előállítása érdekében, amelyeket külföldről olcsóbban, jobb minőségben beszerezhettek volna - bevezették a tervgazdálkodást (1950-ben kezdődött meg az első ötéves terv): az erre létesített Országos Tervhivatal határozta meg a vállalatok számára, hogy mit és mennyit kell gyártaniuk - Azonban 1952-re visszaesett a termelés, emellett csökkent az életszínvonal (alig épültek lakások, a közszükségleti cikkek eltűntek az üzletekből, állandósult az élelmiszerhiány) Magyarország betagozódott a szocialista, keleti blokkba: a hidegháború kibontakozásával nemcsak a nyugati tőkétől, hanem az egész világgazdaságtól, a technológiai fejlődéstől is elzárták. - A helyzet ellensúlyozására hozta létre a Szovjetunió 1949-ben a befolyása alatt álló országokkal a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa), azonban a közel azonos gazdasági szinten álló, azonos problémákkal küszködő országok közötti együttműködés alacsony szinten maradt. - az MDP vezetése 1949-ben elhatározta, hogy új nehézipari várost hoznak létre, amely az iparosítás sikerét és az új rendszer erejét bizonyítja → Sztálinváros (ma Dunaújváros): építése hatalmas erőforrásokat kötött le, munkaerőként az önkéntesektől a kitelepítettekig mindenkit mozgósítottak, a középületek szocreál stílusban épültek - az emberektől lelkesedést + nagyobb teljesítményt vártak → ha a tervet nem sikerült teljesíteni, azt törvényszegésnek (szabotázsnak) tekintették - Magyarországon is alkalmazták a Szovjetunióban meghonosított munkaversenyeket (sztahanovista mozgalom) → ez azt jelenti, hogy a terveket nem teljesíteni, hanem túlteljesíteni kellett! → a pártsajtó ezerszázalékos túlteljesítésről tudósított (propaganda), de emögött rossz gyártmányok, selejtes szerszámok, hibás alkatrészek sora volt a valóság 4. A mezőgazdaság kollektivizálása: Az MDP a hatalom birtokában meghirdette a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezését (más néven: téeszesítést, kollektivizálást). - a kollektivizálás ideológiai, politikai és gazdasági célokat szolgált Magyarországon is (a szovjet példához hasonlóan) - a párvezetés a mezőgazdaságban is uralkodóvá kívánta tenni a fejlettebbnek tekintett állami tulajdont + meg akarta törni a parasztság ellenálló erejét - a kollektivizálás célja: a tőke és a munkaerő átcsoportosítása az iparba (+a birtokos parasztság felszámolása)→ gazdasági szempontból a téeszesítés az iparosítást szolgálta, mert a földjüket odahagyókból remélte biztosítani a munkaerőt - a propaganda a nagyüzemi gazdaság előnyeit hirdette → de a parasztság döntő többségénél nem talált visszhangra - ezért a kormányzat gazdasági és politikai eszközöket is alkalmazott a cél érdekében: megemelték a parasztság adóit, növelték a beszolgáltatás mennyiségi előírásait (volt olyan év, amikor adóelmaradás címén a földművesek vetőmagját is elvették = padlássöprés) - a tekintélyes és sikeres gazdák megtörésére a szovjet módszert alkalmazták: kuláknak - ,,osztályellenségnek” – nyilvánították őket, adóikat és beszolgáltatási kötelezettségeiket teljesíthetetlen mértékűre emelték, vonakodás és nem teljesítés esetén rendőri erőt alkalmaztak ellenük, engedélyhez kötötték az állatok levágását (s ebben az esetben a gazdának alig maradt valami a beszolgáltatás után) Következmények: - a szovjet típusú szövetkezetek alakítása a tagokat teljes mértékben megfosztotta tulajdonuktól, elsősorban a törpebirtokosok hoztak létre termelőszövetkezeteket, a módos gazdák közül sokan felhagytak a termeléssel és elhagyták a falut → az agrártermelés jelentősen visszaesett - bár az ország élelemellátása veszélybe került, a program kudarcát a rákosista vezetés nem akarta belátni 5. A társadalom változásai: A Rákosi-korszak a társadalom felépítésében is alapvető és nagymértékű változásokat hozott. - A folyamat már 1945-ben, a földosztással elindult → felszámolták a régi földbirtokos réteg egészét - A volt vezető réteg és a középosztály felszámolása az államosításokkal kezdődött (vagyonuktól megfosztották + kitelepítették őket) - Az alsóbb társadalmi csoportok számára igyekeztek felemelkedést biztosítani: felszámolták az agrárproletariátus tömegeit, a téeszesítéssel a parasztság aránya csökkenni kezdett, a munkásságé viszont növekedésnek indult, megindult az áttelepülés a falvakból a városokban - A társadalom fölé új vezető réteg, a pártelit került: nem vagyona, hanem a közösségi juttatások és más előnyök (pl. utazás, lakás, hiánycikkekhez való hozzáférés, telefon, autó…) révén emelkedett ki a társadalomból - az MDP a gazdasági mutatók növelése mellett az ország lakosságszámát is növelni kívánta, pl. a terhességmegszakítás betiltásával (az intézkedés Ratkó Anna egészségügyi miniszter nevéhez kapcsolódik => 1951-1955 magas születésszámokat hozó időszak = Ratkó-korszak) Illegális abortusz esetén keményen büntették mind a terhességmegszakítást végző orvosokat, bábákat, mind a beavatkozást kérő nőket.