Számvitel 1 - Számviteli Alapjai - Történet, Tárgy, Szabályozás PDF
Document Details
Uploaded by Deleted User
Ing. Gyurián Norbert, PhD
Tags
Summary
A dokumentum a Számvitel 1, Számviteli Alapjai című tárgyról, annak történetéről, tárgyáról és jogi szabályozásáról ad áttekintést. A dokumentum részletesen taglalja a számvitel eredetét, a különböző időszakokat, a korai pénzintézeteket, és a számvitel fejlődését a különböző kultúrákban és időszakokban. Bemutatja a kettős könyvvitelt és a releváns szabályozásokat is.
Full Transcript
SZÁMVITEL 1, SZÁMVITEL ALAPJAI 1. rész Ing. Gyurián Norbert, PhD. A számvitel története A számvitel eredete A számvitel kialakulásának és fejlődésének az egyik legfontosabb tényezője a kereskedelem, az egyéni- és közvagyon léte, valamint az egyének közti jogviszonyok....
SZÁMVITEL 1, SZÁMVITEL ALAPJAI 1. rész Ing. Gyurián Norbert, PhD. A számvitel története A számvitel eredete A számvitel kialakulásának és fejlődésének az egyik legfontosabb tényezője a kereskedelem, az egyéni- és közvagyon léte, valamint az egyének közti jogviszonyok. Az első bejegyzések nem írásos formában történtek, jelek segítségével a természetben könnyen hozzáférhető puha kőzetekbe, vesszőkbe stb. Később előtérbe kerültek olyan „nyersanyagok, melyekhez való hozzáférés nehezebb volt” (nemes fémek), továbbá agyagtáblák és a papirusz is. A számvitel története Ókori Egyiptom és Mezopotámia megnyíltak az első állami-, majd magánbankok; megjelentek az adóslevelek (az értékpapírok elődei) is, a korai pénzintézetek a könyvviteli feljegyzéseken kívül, minden hónap végén havi kimutatásokat állítottak össze, melyet a felsőbb szerveknek továbbítottak – mindezt tekinthetjük az éves beszámoló kezdetleges formájának is, az állami számvitelen kívül elterjedt a magánszemélyek számvitele is (kb. Kr. E. 300-200 körül). A számvitel története Római Birodalom széleskörűbbek voltak a gazdasági tevékenységek, virágzott a banki tevékenység kezdetlegesebb formája, a császárok gyakran hitelekből finanszírozták építkezéseiket, ill. háborúikat, a birodalomban elengedhetetlen volt a megfelelő nyilvántartások vezetése. A számvitel története XIII.-XVI. század A könyvvezetés szükségessége, középkori legjelentősebb fejlődése a reneszánsz idejére tehető. Az Észak-Európában és a Balti-térségben működő Hanza-szövetség, az itáliai városállamok (Velence, Genova, Pisa, Firenze stb.) bekapcsolódása a kereskedelembe fokozta az igényt az átlátható és jól értelmezhető nyilvántartások iránt. A számvitel története A kettős könyvvitel megjelenése Megjelent az igény egy olyan könyvvezetési rendszer iránt, amely tartalmaz ellenőrzési, egyezőségi szabályokat is. A legkorábbi bizonyítható példák Genovában, valamint Lübeckben (a Hanza-szövetség központi városában) találhatók, még 1340-ből. Új lehetőségeket biztosított Gutenberg is, aki a XV. század közepén feltalálta a könyvnyomtatást. A számvitel története Fra Luca Bartolomeo de Pacioli A pápa kérésére 1473-ban belépett a ferences rendbe. Élete egyik főműve a Summa de arithmetica, geometrica, proportioni et proportionalita (Az aritmetika, a geometria, az arányok és árnyalatok összefoglaló tárgyalása, továbbiakban „Summa”), melynek kéziratát az 1470-es évek folyamán készített el. A művét 1494-ben Velencében nyomtatták ki. A kiadott példányszámot eltérően említik az irodalmi források (van forrás, amelyben 300, valamely 1000, vagy akár azt meghaladó példányszámot említ). A számvitel története A Summa jelentősége A Summa a kor matematikai tudásanyagának összegzése, ugyanakkor példái az üzleti életből vettek, a gazdasági ismereteken keresztül „adja el” a matematikai tudást. A könyvvezetésről szóló mindössze 25 oldalas rész (harmadik fő rész), mint matematikai ismeretanyag jelenik meg a könyvben. A számvitel története Pacioli munkásságának hozadéka Pacioli legnagyobb érdeme a könyvvezetés területén, hogy könyvében részletesen leírta a kettős számvitel módszertanát. Ez a könyvvezetési módszer egyik alapfeltétele volt a kapitalizmus kialakulásának. Megérdemelten viseli Pacioli a „számvitel atyja” címet. A számvitel tárgya A számvitel tárgyát (kettős számvitelben) a következő tényekről való könyvvezetés képez: vagyoneszközök mozgásáról és egyenlegéről, kötelezettségek (források) mozgásáról és egyenlegéről, saját tőkéről, költségekről (ráfordításokról) és hozamokról, pénzbevételekről és (pénz)kiadásokról, gazdálkodó gazdálkodásának (gazdasági) eredményéről. A számvitel feladata (funkciói) Dokumentációs funkció – a számviteli adatok dokumentálják a gazdálkodónál végbemenő eseményeket. Tájékoztató funkció – a számviteli információk kimutatások (beszámolók) által kerülnek nyilvánosságra (külső és belső felhasználók részére). Ellenőrző funkció – a gazdálkodó által elért eredmények (terv-/tényállást) ellenőrzése megvalósítható a számviteli információk révén. Döntéstámogató funkció – globális/analitikus információk biztosítása a vezetők részére. A számvitel definíciója A számvitel önmagában zárt és belsőleg rendezett információs rendszert képvisel, mely pénzegységben kifejezett információkat nyújt a gazdálkodó gazdasági tevékenységéről és e tevékenység eredményéről. A számvitel szabályozása Napjainkban a számvitel alábbi szabályozási szintjeit különböztetjük meg: Nemzetek feletti szint. Egy állam által elfogadott jogszabályok szintje. Vállalati szinten elfogadott szabályozás. A számvitel szabályozása Nemzetek feletti szint napjaink egyik legtöbbet vitatott problémaköre, állami csoportosulások közös céljai közé tartozik, célja a nemzeti szintű számviteli eltérések minimalizálása/eltörlése – mely által a nemzetközi vállalatok számviteli problémái csökkenthetők az egyik oldalon, a másikon pedig a visszaélések minimalizálása érhető el. A számvitel szabályozása Állam által elfogadott jogszabályok szintje - Szlovákiában elfogadott jogszabályok: Törvények ◼ Számvitelitörvénykönyv – 431/2002 Z. z. ◼ Kereskedelmi törvénykönyv. ◼ Adótörvények. Pénzügyminisztérium rendeletei ◼ 23054/2002-92 – „Számviteli eljárások” Pénzügyminisztérium metodikus iránymutatásai A számvitel szabályozása Vállalati szinten elfogadott szabályozás Minden gazdálkodó (számviteli alany) egyéni tulajdonságokkal rendelkezik. A számviteli jogszabályok bizonyos számviteli eljárásokat szabadon kezelnek – ezeket a számviteli alanynak kell pontosítania belső előírásaiban. A számvitel alapfogalmai Vagyoneszközök – olyan aktívumok, melyek a múlt eseményeinek az eredményeként keletkeztek, és majdnem biztos, hogy a jövőben hozzájárulnak a gazdálkodó gazdasági hasznának növeléséhez, valamint megbízható módon értékelhetőek és az éves beszámoló mérlegében mutatják ki ezen elemeket. A számvitel alapfogalmai Kötelezettségek – a gazdálkodó meglévő kötelességei (kötelmei), melyek a múlt eseményei révén keletkeztek, és valószínűsíthető, hogy a jövőben csökkentik a gazdálkodó gazdasági hasznát, valamint megbízható módon értékelhetőek és az éves beszámoló mérlegében mutatják ki ezen elemeket. Kötelezettségek tágabb értelemben = Idegen források Kötelezettségek szűkebb értelemben = Kötelezettség egy személlyel szemben (beszállító, alkalmazott stb.) A számvitel alapfogalmai Hozamok – alatt a gazdálkodó gazdasági hasznának növekedését értjük az adott számviteli időszakban, melyek megbízható módon értékelhetőek. Költségek (ráfordítások) – alatt a gazdálkodó gazdasági hasznának csökkenését értjük az adott számviteli időszakban, melyek megbízható módon értékelhetőek. A számvitel alapfogalmai Gazdasági haszon – a pénzeszközök és ekvivalenseinek áramlásához való közvetlen vagy közvetett hozzájárulás. Pénzbevételek – a pénzeszközök és ekvivalensek állományának növekedése. Kiadások – a pénzeszközök és ekvivalensek állományának csökkenése. Gazdálkodási (gazdasági) eredmény – a gazdálkodó a számviteli időszakban végzett tevékenységének számban értékelt végeffektusa. A számvitel alapfogalmai Aktívumok – vagyoneszközök, melyek a múlt eseményeinek az eredményeként jöttek létre, s melyektől elvárható, hogy a jövőben hozzájárulnak a gazdasági haszon növeléséhez. Az aktívumokat az vagyoneszközök és egyéb (függő) aktívumok alkotják. Az egyéb aktívumokat az éves beszámoló Kiegészítő mellékletében mutatjuk ki. A számvitel alapfogalmai Passzívumok – a vagyoneszközök forrásai, melyek magukba foglalják a kötelezettségeket, beleértve az egyéb (függő) passzívumokat is, valamint a vagyoneszközök és a kötelezettségek különbözetét (saját tőkét). Az egyéb passzívumokat az éves beszámoló Kiegészítő mellékletében mutatjuk ki.