Számvitel alapjai fogalmak PDF

Számvitel alapjai fogalmak Számvitel: A számvitel a valóság, releváns érdekhordozói igényekhez igazított leképezése, amely megteremti a „pénzügyi-gazdasági public relations” alapvető, jelentős mértékben szabályozott normatív eszközét. Vagyon általános értelmezése: a működéshez szükséges és...

Számvitel alapjai fogalmak Számvitel: A számvitel a valóság, releváns érdekhordozói igényekhez igazított leképezése, amely megteremti a „pénzügyi-gazdasági public relations” alapvető, jelentős mértékben szabályozott normatív eszközét. Vagyon általános értelmezése: a működéshez szükséges és rendelkezésre álló anyagi és nem anyagi javak összessége, az erőforrások minden olyan formája, amely tényszerű szükséglet kielégítést teljesít, ahhoz hozzájárul. Vagyon számviteli értelmezése: adott időpontban rendelkezésre álló jelenségek összessége, amelyek tulajdonságaik alapján megragadhatók, azonosíthatók és így az adott vállalkozás szempontjából gazdasági tartalommal bírnak, vagyis Gazdasági hasznok be- illetve kiáramlását idézik elő Megbízható módon mérhetők, értékelhetők A vagyon számviteli elszámoláshoz való leképezése, tehát bizonyos szempontból leszűkítést jelent az általános értelmezéshez képest: a számviteli értelemben vett kimutatáshoz feltétlenül szükséges az értékbeni kifejezhetőség Vagyonváltozások (=gazdasági események): A működési folyamat egyes jelenségei, az újratermelési folyamat egyes mozzanatai által generált (ezáltal a vagyonban bekövetkező) változások, amelyek pénzértékben kifejezhetők és hitelt érdemlő módon igazolhatók Ezek önmagukban nem vagyonelemek, nem gazdasági események, de a következményeik azok lesznek, lehetnek: Szerződéskötések, szerződésállomány, megrendelések, visszaigazolások Egy hirdetés, egy telefonhívás, egy üzleti tárgyalás, szakmai rendezvények Szerződés teljesítése, megrendelés leszállítása (áruvásárlás, ellenérték kifizetése stb.) Telefonhívás díja, üzleti vacsora díja, szakmai rendezvény részvételi díja (ezeket ki kell fizetni Gazdálkodó: A gazdasági élet szereplői, amelyek működéséről a nemzetgazdaság más szereplői tájékoztatást igényelnek: Vállalkozások Államháztartás szervezetei MNB Egyéb szervezetek Vállalkozó (vállalkozás): saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen (rendszeresen!), ellenérték fejében végzett tevékenység, amelynek tárgya lehet: termék vagy szolgáltatás Érdekhordozói kör: Összefogja mindazon szereplőt, akik a gazdálkodóval annak működése és 1  működtetése során kapcsolatba kerülnek, segítik vagy akadályozzák céljai elérésében. Koalíciós elmélet: Külső: Tulajdonosok, befektetők, hitelezők, hatóságok (állam), közvélemény Pénzügyi számvitel: Pénzügyi információk szolgáltatása, standardizált kimutatásokon keresztül a külső érdekhordozók részére. Belső: Menedzserek, munkavállalók, igazgatóság Vezetői számvitel: Pénzügyi és nem pénzügyi információk szolgáltatása nem standardizált kimutatásokon keresztül a belső érdekhordozók részére. Bizonylat: a gazdálkodó által kiállított, készített, vagy a gazdálkodóval kapcsolatban álló érdekhordozó által kiállított, készített okmány, amely valamely gazdasági esemény számviteli elszámolását támasztja alá, és amely rendelkezik a törvény által meghatározott általános alaki és tartalmi kellékekkel (függetlenül az előállítási módjától): Számla, szerződés, kimutatás, összesítés, bankkivonat, pénztárbizonylat, hatósági határozat stb. stb. Bizonylati elv: Minden gazdasági eseményről bizonylatot kell kiállítani. Bizonylati fegyelem: A bizonylatok adatait a könyvviteli nyilvántartásokban teljeskörűen rögzíteni kell. Legalább 8 évig meg kell őrizni eredeti vagy elektronikus formában. Egy bizonylat két gazdasági esemény (attól függ honnan nézzük): vevő oldaláról vásárlás eladó oldaláról értékesítés Könyvvezetés, könyvvitel (2. megfogalmazás): olyan tevékenység, amely során a gazdálkodók a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetüket befolyásoló gazdasági eseményekről az üzleti év során folyamatosan nyilvántartást vezetnek és ezeket a nyilvántartásokat az év végén – a beszámoló készítést megelőzően – lezárják. A könyvvezetés a beszámoló alátámasztására szolgáló (egyik) dokumentum. Könyvvezetés, könyvvitel fajtái: Kettős könyvvitel: a teljes (számviteli) vagyonban bekövetkezett változások folyamatos, zárt rendszerben (a kettős feljegyzés elve alapján) való rögzítése. Teljesítés és elhatárolás alapú szemlélet: akkor könyvelünk, amikor a gazdasági esemény megtörténik, de arra az időszakra, amelyre vonatkozik. A gazdálkodóknál általánosan alkalmazott (előírt) forma. Egyszeres könyvvitel: csak a pénzeszközökben és azok forrásaiban bekövetkezett változások rögzítése zárt rendszerben. Pénzforgalmi szemlélet: akkor könyvelünk, ha a gazdasági eseményhez pénzmozgás kapcsolódik. Csak az egyéb szervezetek kategóriába tartozók szűk körében használható! Beszámoló: a gazdálkodó működéséről vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről készített összevont, tájékoztatás célját szolgáló, könyvvezetéssel alátámasztott hiteles dokumentum. Könyvvizsgálat: annak megállapítása, hogy a beszámoló a számviteli törvény előírásai szerint készült, azaz megbízható és valós összképet ad a gazdálkodóról. 2 Nyilvánosságra hozatal: letétbe helyezés + közzététel A számviteli transzformáció: egy szabályozott keretek között megvalósuló, amelynek tárgya a vagyon ( statikus MÉRLEG) és annak változásai ( dinamikus KÖNYVVEZETÉS). Vagyon: mindig kettős vetületben kell vizsgálni, – Egyrészt mint eszközök (mint megjelenési forma) – Másrészt mint források (mint finanszírozási forma) – Ami két azonos értékösszeget fog jelenteni Ezt a szemléletet látványosan jeleníti meg a számvitel alapvető vagyonkimutatása a mérleg. A mérleg: A számvitel egyik alapvető írásos dokumentuma. Olyan vagyonkimutatás, amely előírt (standardizált) struktúrában,összevontan és pénzértékben,adott időpontra (fordulónapra) vonatkozóan, kettős vetületben (eszköz = forrás) jeleníti meg a vállalkozás vagyonát. A mérleg nem tételesen, jeleníti meg a vagyonelemeket, hanem több szempontból is összevontan, és kizárólag értékben. A leltár, mint a mérleg alapvető hitelesítő dokumentuma. Leltár nélkül nincs mérleg. A mérleg ugyan a könyvelés alapján készül, de mindig leltárral támasztjuk alá. Mérlegképesség: kritériumrendszer, amely alapján eldönt(het)jük, hogy a vagyon mely elemeit vonjuk a számviteli transzformáció hatálya alá, és mely elemek maradnak a számviteli megfigyelés körén kívül, amely aktiválási ( ESZKÖZ: A vagyon megjelenési formája) és passziválási ( FORRÁS: A vagyon finanszírozási formája) szabályokban ölt testet. Mérlegképesség fogalmi megfelelése 1. Eszköz általános ismérvei: múltbeli események eredményeként keletkező, a jelenben a vállalkozás ellenőrzése alatt álló erőforrás, amelyből a jövőben várhatóan gazdasági haszon fog származni. Elsődleges tagolás: Befektetett eszközök: Több működési periódusban (számviteli ciklusban) betölti ugyanazt a szerepet. Tartósan, többször biztosítja ugyanazt a gazdasági előnyt, hasznot. Forgóeszközök: Rövid(ebb) ideig szolgálják a működést. Általában egyszer eredményez gazdasági előnyt, hasznot (felhasználjuk, eladjuk, kifizetik, kifizetjük). 2. Kötelezettség általános ismérvei: múltbeli eseményekből eredő, jelenben meglévő kötelem, amelynek rendezése várhatóan a vállalkozó eszközeinek jövőbeni kiáramlását eredményezi. Hosszú lejáratú: A szokásos működési perióduson (számviteli cikluson) belül nem esedékes. (hitelek, kölcsönök) Rövid lejáratú: A szokások működési perióduson (számviteli cikluson) belül esedékes. (szállítók, adók, munkabér stb.) 3. Saját tőke általános ismérvei: a kötelezettségek eszközökből való levonásával képződő maradvány, amely időbeli és felhasználásbeli korlátozás nélkül áll a gazdálkodó rendelkezésére. Fő elemei: Jegyzett tőke (induló, tulajdonosi döntésen alapuló, cégbíróságon bejegyzett 3  tőkerész) Tartalékok (működés során felhalmozódó tőkerész). Alapvető elemei: eredménytartalék, tőketartalék Időszaki eredmény Értéktan: mérlegképes vagyonrészek beárazása, amely a mérleg céljától függ. ÉRTÉKELÉSI ELVEK—>(realizációs elv , időérték elve, hozadékérték elve, bekerülési (múltbeli) érték, napi (aktualizált) érték, jövőbeni (terv) érték) ÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁSOK: az értékelési elvek érvényesülését biztosító (egység)értékek. A számvitelben alkalmazott általános értékelési formula: KÖNYV SZERINTI ÉRTÉK =aktualizált bekerülési érték BEKERÜLÉSI ÉRTÉK +/-ÉRTÉKKORREKCIÓK 1) Mérleg formai kialakítása: Kétoldalas (hagyományos, kontinentális, mellérendelő, „bruttó”) forma – Jól elkülönülő, egymás mellé rendelt eszköz és forrásoldal – Két (azonos) mérlegfőösszeg = „bruttó” vagyon – Mérlegegyezőség elve: Eszközök = Források Egyoldalas (angolszász, alárendelő, „nettó”) forma – Formailag a saját tőkét („nettó” vagyont) vezeti le az eszközök és kötelezettségek különbségeként – Nincs formális mérlegfőösszeg 2) A vagyonrészek sorrendje: újratermelési folyamatban való lekötés szerint (tartós → rövid) vagy likviditási sorrend szerint (rövid → tartós) Magyar szabályozás: kötött (újratermelési folyamathoz való kapcsolódás) Befektetett eszközök → Forgóeszközök Saját tőke → Hosszú lejáratú kötelezettségek → Rövid lejáratú kötelezettségek 3) Horizontális (szélességi) tagolás: értékoszlopok száma-legalább bázis és tárgyidőszak Magyar szabályozás: bázis + tárgyidőszak (+ korábbi évek helyesbítései) 4) Vertikális (mélységi) tagolás: mérlegsorok képzési logikája, hierarchiája mérlegfőcsoport mérlegcsoport mérlegtétel (esetleg) mérleg-altétel magyar szabályozása: Főcsoport: nagybetű o Csoport: római szám o Tétel: arab szám o Altétel: kisbetű o A főcsoportok és csoportok kötöttek és kötelezők, a tételek módosíthatók, összevonhatók, elhagyhatók; o Altételekben csak tájékoztató (rész)adatok jelennek meg Nyereség: Olyan eszköznövekedés, amely nem jár kötelezettségnövekedéssel. Felosztása: állam, tulajdonos és gazdálkodó között (kötelezettség és tőke között). Veszteség: Olyan kötelezettségtöbblet, amely nem jár eszköznövekedéssel. Elszámolása: a saját tőke terhére. 4 Eredmény: Keletkezéskor önálló forráselem, de felosztásakor besorolható a kötelezettség vagy a tőke elemek közé. (A felosztás mélysége befolyásolja a mérlegben kimutatott eredmény tartalmát). Alapvető gazdasági események: Hatásukra csak két vagyonrész változik, oly módon, hogy a mérleg egyensúlya nem borul fel. A mérleg főösszeg nem változik: szerkezeti átrendeződés vagy eszköz, vagy a forrás oldalon. Eszközforgás, forráskörforgás vagy A mérleg főösszege megváltozik: a szerkezeti átrendeződés mellett a vagyon összege is változik. Tőkebevonás (a vagyon összege nő) Tőkekivonás (a vagyon összege csökken) Összetett gazdasági események: Egy gazdasági esemény hatására kettőnél több vagyonrész változik meg, visszavezethető (felbontható) egyszerű gazdasági események sorozatára. Főkönyvi (könyvviteli) számla: Év közben a gazdasági események rögzítésére a könyvvezetés szolgál → eszköze a könyvviteli (főkönyvi) számla, ami a gazdasági események meghatározott szabályok szerinti rögzítésének az eszköze, olyan kétoldalú nyilvántartás, melynek egyik oldalán a növekedéseket, másik oldalán a csökkenéseket jegyezzük fel. Terhelés: Tartozik (T) oldalra való könyvelés. Jóváírás (elismerés): Követel (K) oldalra való könyvelés. Tartozik forgalom (TF): T oldalra könyvelt tételek összege. Követel forgalom (KF): K oldalra könyvelt tételek összege. Egyenleg: A TF és KF különbsége. Tartozik egyenleg (TE): Ha TF > KF. Követel egyenleg (KE): Ha TF < KF. Nyitó egyenleg (NYE): az adott számviteli időszak elején (általában január 1-jén), az adott vagyonrész nyitó mérlegben szereplő értéke. Ez az összeg az előző időszakról „megmaradt” állományt mutatja. Időszaki egyenleg (E): az adott számviteli időszak tetszőleges napján megállapított egyenleg. Záró egyenleg (ZE): A számlák zárásakor (időszak végén, általában december 31-én) 5 mutatkozó egyenleg.(ami majd a zárómérlegbe is be fog kerülni) Halmozott forgalom: A nyitó egyenleggel számolt forgalom. Időszaki (nettó) forgalom: A nyitó egyenleg nélküli forgalom (az időszaki gazdasági események hatása). Állományváltozás (ÁV): megmutatja, hogy az adott vagyonrész időszaki mozgásainak (növekedéseinek és csökkenéseinek) hatására mekkora különbség mutatkozik az időszak végi és eleji állomány között. Időponti adatokból: ZE – NYE Időszaki adatokból: Időszaki forgalmak különbsége: Növ. – Csökk. Nyitás: A nyitó egyenleg felvezetése a számlára, a nyitómérleg felbontása főkönyvi számlákra. Adott mérlegtételhez több főkönyvi számla is kapcsolódhat. Zárás: A záró egyenleg felvezetése a számlára, formailag 0 egyenlegűvé tesszük a számlákat. Adott számla csak egy mérlegtételhez kapcsolódhat. Számlák alakisága: Eszközszámlák: A mérleg eszközoldalának részletezése. Aktív számlák, általában T egyenlegük van. Forrásszámlák: A mérleg forrásoldalának részletezése. Passzív számlák, általában K egyenlegük van. Kontírozás: folyamat, amely során meghatározzuk, hogy melyik vagyonrészben, milyen irányú változás történt, és ezt a változást (gazdasági eseményt) melyik számla T és melyik számla K oldalára, milyen összeggel kell könyvelni. Könyvelési tétel: a kontírozás eredménye, rögzíti, hogy melyik számlákra kell a gazdasági eseményt könyvelni. Könyvelés: a gazdasági esemény technikai rögzítése a főkönyvi számlákon a könyvelési tétel alapján Ellenszámlák: az egy könyvelési tételben megjelenő (egymással szemben álló) számlák. Kettős könyvelés alapszabálya: minden gazdasági eseményt (legalább) két számlán, mégpedig az egyiknek a T oldalán, a másiknak a K oldalán, ugyanazzal az összeggel kell könyvelni. A könyvelés formái (részterületei) 1. A gazdasági események logikája alapján: SZÁMLASOROS (főkönyvi) könyvelés: Gazdasági események vagyonrészenkénti könyvelése. Eszköze a főkönyvi számla (mérleg felbontása, számlarendszer kiegészítése: négyszámlasoros modell). 6  IDŐSOROS könyvelés: Gazdasági események időrendi sorrendben való könyvelése. Eszköze a napló: tartalma ugyanaz, mint a főkönyvi számla tartalma, csak más logikai sorrendben. Kivitelezése: o egynaplós szisztéma: minden gazdasági eseményt, függetlenül attól mit érint, egyetlen közös naplóban rögzítjük (vegyes napló). o többnaplós szisztéma: a jelentős tételszámú, nagy gyakorisággal felmerülő eseményeket tematikus naplókban rögzítjük -Pénztártételek naplója – Banktételek naplója – Vevők napló – Szállítók napló az összes többi eseményt pedig egy összevont, gyűjtőnaplóban – Vegyes napló o Idősoros elszámolás, a napló használata: Külön munkamenet először a naplóban majd a főkönyvben ,párhuzamosan. 2. Az adatok részletezettsége alapján: SZINTETIKUS könyvelés: bizonyos szempontból összevont, csak értékbeni elszámolás. Főkönyvi és idősoros elszámolás együttese. Erről szól a négyszámlasoros modell és az ehhez kapcsolódó naplók rendszere. ANALITIKUS könyvelés: részletes, tételes, mennyiségi és/vagy értékbeni elszámolás. Megjelenési formái: csak értékben (pl. vevő- szállító számlák), csak mennyiségben (pl. készlet), mennyiségben és értékben is (pl. tárgyi eszköz). Analitika jellemzői: Nem feltétlenül kapcsolódik minden vagyonrészhez (az értékbeni részletezés megoldható lehet a szintetikában is). Nem érvényesül az Eszköz = Forrás. Nem a kettős feljegyzés elvére épül - önmagukban vezetjük az egyes vagyonrészek analitikáját. Alapösszefüggés adott vagyonrész tekintetében: Analitika = Szintetika, amely érvényesülhet közvetlenül (ha az analitika értékbeni is), vagy közvetetten (ha az analitika csak mennyiségi, ekkor értékelés szükséges). A szintetika hitelességét az analitika biztosítja. Az analitika hitelességét a leltár biztosítja. Analitikával összefüggő fogalmak 1. Leltár: a gazdálkodó vagyonának adott időpontra vonatkozó tételes (jegyzékszerű) kimutatása (mennyiségben és értékben is) 2. Leltározás: az a tevékenység, amelynek során tételes számbavételre, felmérésre kerül a gazdálkodó vagyona. 3. Leltározás formái: Adott időpontra vonatkozó tételes, mennyiségi felvétel Pl. készletek, tárgyi eszközök Egyeztetés (mennyiségben nem kifejezhető vagyonrészek esetében) Pl. vevők, szállítók, bankszámlák, hitelszámlák 4. Leltárkülönbözet: a leltár szerinti és a könyv szerinti adat (analitika) eltérése, amely lehet leltárhiány (leltár szerinti < könyv szerinti), vagy leltártöbblet (leltár szerinti > könyv szerinti). Analitika és szintetika lehetséges kapcsolódási formái: Csak szintetika Csak analitika 7  Analitika és szintetika párhuzamosan - vevő, szállító számlák Először az analitikában, majd a szintetikában. Kapcsolat eszköze: feladás (másodlagos bizonylat) - Az analitikus nyilvántartás adataiból készített, a szintetikus elszámolás igényeihez igazított összesítő kimutatás. (pl. készletelszámolás, bérelszámolás, tárgyi eszköz értékcsökkenése) Sztornózás: hibásan rögzített könyvelési tétel hatásának semlegesítése. Sztornó tétel: a hibásan rögzített könyvelési tételben szereplő főkönyvi számlák ellenkező oldallal vagy azonos oldallal, de negatív előjellel való ismételt szembeállítása. Formai megoldásai: o pozitív sztornózás: A főkönyvi számla hibás tételével ellentétes oldalra kerül a sztornótétel. o negatív sztornózás: A főkönyvi számla hibás tételével azonos oldalra kerül a o sztornótétel, de negatív előjellel Mérlegkör: A mérlegkörben jelenik meg a gazdálkodó tevékenységéhez szükséges erőforrások megszerzésével és tartásával összefüggő események elszámolása. A kapcsolódó kimutatás: a mérleg. Az erőforrások beáramlása, rendelkezésre tartása pénzeszköz kiáramlással (pénzkiadással) jár. Kiadás: pénzügyi fogalom - pénzkifizetés, a pénzeszközeink csökkenése - pl. a készletek kiáramlása a raktárból. Üzemi kör: A működés során létrejövő teljesítmények (termékek, szolgáltatások, egyéb eszközök) létrehozási folyamatának elszámolását biztosítja. A teljesítmények létrehozása költség-felmerüléssel jár, vagyis az üzemi kör a költségek elszámolására, nyilvántartására szolgál. Költség: a tevékenység érdekében felhasznált erőforrások pénzben kifejezett értéke. Kapcsolódó kimutatás: költségkimutatás. Költség és kiadás kapcsolata: A költség és a kiadás nem szinonim fogalmak, de van közöttük kapcsolat: a költség erőforrás-felhasználást jelent, a kiadás pedig a felhasznált erőforrás megszerzésével összefüggő pénzeszköz csökkenést. Tehát minden költség előbb vagy utóbb kiadással is fog járni: Költségek rendszerezése: A költség erőforrás felhasználást jelent (üzemi kör bemeneti oldal) – MILYEN ERŐFORRÁST HASZNÁLUNK FEL? költségnemek: a költség megjelenési formája, amit a felhasznált erőforrás fajtája, jellege határoz meg-egyszerű (egynemű) költségek – MI AZ ERŐFORRÁS-FELHASZNÁLÁS CÉLJA? (minek az érdekében történik) költségviselők és költséghelyek: A költségek elszámolhatósági módja, amit a felhasznált erőforrás célja határoz meg-közvetett és közvetlen költségek→összetett költségek (többféle költségnemet is tartalmaznak) A költségnemek tagolása: Anyagjellegű költségek: anyagfelhasználással és külső szolgáltatás igénybevételével összefüggő költségek o Anyagköltség: az üzleti évben felhasznált anyagok (alap-, segéd-, üzemanyagok, energiahordozók, víz, nyomtatvány, irodaszer, munka- és védőruha, szerszámok, stb.) bekerülési értéke o Igénybevett szolgáltatások költsége: az üzleti évben igénybevett anyagjellegű és nem anyagjellegű szolgáltatások számlázott összege ▪ Például: szállítás, rakodás, utazás, raktározás, posta, telefon, internet, javítás-karbantartás, tanácsadás, újságelőfizetés, jogi szolgáltatások, bérleti díj, reklám-marketing, tagsági díjak, oktatás, számviteli 8  szolgáltatás, távfűtés, kábeltv, takarítás stb. stb o Egyéb szolgáltatások költsége: az üzleti évben felmerült hatósági-igazgatási, pénzügyi, biztosítási szolgáltatások értéke Személyi jellegű költségek: humán erőforrás igénybevételével (alkalmazásával) összefüggő költségek o Bérköltség: az adott számviteli időszakhoz kapcsolódó bérként számfejtett (statisztikai besorolás szerint keresetnek minősülő) tételek összessége: alapbér/törzsbér, bérpótlék, kiegészítő fizetés, egyéb bér, prémium, jutalom o Személyi jellegű egyéb költségek: természetes személyek részére teljesített nem bérköltségnek és nem vállalkozási díjnak minősülő kifizetések: dolgozóknak fizetett költségtérítések (utazási, étkezési, lakhatási); természetbeni juttatások, betegszabadság, végkielégítés, napidíj, reprezentáció stb.) o Bérjárulékok: minden olyan, adók módjára fizetendő, jogszabályi előírásokon alapuló tételek, amelyeket a bérek,S illetve a személyi jellegű egyéb kifizetések, vagy a foglalkoztatottak létszáma alapján állapítanak meg ▪ jellemző tételei: szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás Értékcsökkenési leírás o Tárgyi eszközök és immateriális javak rendszeres, szokásos használatából eredő költség, ezen eszközök hozzájárulása a tárgyévi tevékenységhez (amortizáció) o A (terv szerinti) értékcsökkenés költségkénti elszámolása KÖZVETLEN (termelési) KÖLTSÉGEK: azok a költségek, amelyekről már a felmerülés időpontjában egyértelműen eldönthető, hogy melyik tevékenységet, teljesítményt (vagyis melyik költségviselőt), milyen mértékben terhelik.A költségviselő lehet: termék szolgáltatás saját előállítású (nem értékesítési célú) eszköz KÖZVETETT (termelési) KÖLTSÉGEK: azok a költségek, amelyekről a felmerüléskor csak a felmerülés helye (költséghely) állapítható meg. A költséghely lehet: üzemi költséghely vállalati (központi irányítás) költséghely elméleti költséghely Eredménykör: Az eredményképződés folyamatát követi nyomon, kimutatja az időszak eredményére ható tényezőket. Az eredmény alakulására ható növelő és csökkentő tényezők jelennek itt meg. Az eredménynövelő hatást bevételnek, az eredménycsökkentő hatást ráfordításnak nevezzük. Kapcsolódó kimutatás: eredmény-kimutatás. Eredmény: bevételek és ráfordítások különbsége Bevétel: az időszakban értékesített termékek, szolgáltatások, áruk kiszámlázott (vevők által elismert) ellenértéke Ráfordítás: az időszakban értékesített termékek, szolgáltatások, áruk bekerülési értéke Üzemi és eredménykör kapcsolata: Költség és ráfordítás kapcsolata: A költség és ráfordítás nem szinonim fogalmak, de van közöttük kapcsolat: a költség a teljesítmények létrehozásához (a termeléshez, működéshez), a ráfordítás a teljesítmények kibocsátásához (az értékesítéshez) kapcsolódik; a költségek a létrehozott teljesítmények bekerülési értékét adja meg, a ráfordítás pedig az értékesített teljesítmények bekerülési értékét. 9 Tehát minden költség előbb-utóbb ráfordítás lesz, nevezzük ezeket származtatott ráfordításoknak, de nem minden ráfordításnak van költségkapcsolata Nevezzük ezeket eredeti ráfordításoknak! A származtatott ráfordítások értelmezésének lehetőségei: A származtatott ráfordítások a költségekből erednek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ami az üzemi kör bemeneti oldalán költség, az a kimeneti oldalán ráfordítás lesz. Ez alapján értelmezhetünk kétféle eredmény levezetési szemléletmódot – ÖSSZKÖLTSÉG szemlélet: az időszak (származtatott) ráfordítása = az időszak összes költsége Az időszakban elszámolt összes költség = költségnemek Függetlenül attól, hogy a létrehozott teljesítmény (termék, szolgáltatás) értékesítésre került vagy sem Ráfordítást a teljesítmények létrehozása okozza – FORGALMI KÖLTSÉG szemlélet: az időszak (származtatott) ráfordítása = az időszakban értékesített teljesítmények költsége Az időszakban értékesített teljesítmények (termékek, szolgáltatások) előállítási költsége Függetlenül attól, hogy melyik időszakban állítottuk elő Ráfordítást a teljesítmények kibocsátása okozza Eredményfogalmak 1. Realizált eredmény: kibocsátott teljesítmények (kiszámlázott) ellenértéke – kibocsátott teljesítmények bekerülési (előállítási) értéke (a pénzügyi teljesítéstől függetlenül!) → erre épül a kettős könyvvitel logikája (teljesítés szemlélet). 2. Működési eredmény: kibocsátott teljesítmények (kiszámlázott) ellenértéke – időszaki működés költsége/létrehozott teljesítmények bekerülési (előállítási) értéke. 3. Pénzügyileg realizált eredmény: kibocsátott teljesítmények pénzügyileg is rendezett ellenértéke – kibocsátott és pénzügyileg is rendezett teljesítmények bekerülési értéke. 4. Pénzforgalmi eredmény: pénzügyileg rendezett (befolyt) bevételek – pénzügyileg rendezett (kifizetett) ráfordítások → erre épül az egyszeres könyvvitel logikája. Műveleti számlák: az üzemi kör és az eredménykör gazdasági eseményeinek elszámolására szolgáló számlák, (közvetlenül) nem mérlegképes számlák (vagyis ezek a számlák egy adott üzleti évre vonatkoznak, ezeknek a számláknak nincs formális nyitóegyenlegük, az időszak végi egyenlegüket a zárás előtt rendezzük (lásd majd az eredményelszámolást is). Alakiságuk: költség- és ráfordítás számlák = aktív, bevétel számlák = passzív. Tartalmi tagolása: A költségszámlák tartalmi meghatározása a költségelszámolás formájától (költségnem vagy költséghely-költségviselő) függ, az eredményszámlák tartalmi meghatározása az eredmény-megállapítás szemléletmódjától (összköltség vagy forgalmi költség szemlélet) függ. Költségelszámolás: a felmerült költségek elszámolását jelenti a kettős könyvvitel módszertana alapján (Szokták ezt input költségelszámolásnak is nevezni) Input: az időszakban felmerült költségek költségszámlákon való rögzítése. A költségelszámolás attól függően fog megvalósulni, hogy a költségek melyik tagolási szisztémája szerint kívánjuk kimutatni a felmerült költségeinket. Az input költségelszámolás lényege, hogy a költségszámlák tartozik oldalon való növekedésével szemben ellenszámlaként jelenhet meg az Eszköz-számlák követel 10  oldalon való csökkentése, vagy a Forrás-számlák követel oldalon való növekedése. Az input költségelszámolásnak több fajtája létezik: Egyedi (önálló) költségelszámolások – költségnem szerinti elszámolás: , ez az a költségelszámolás, amelyet az összköltség-szemléletalkalmazása során az eredményképzésénél is alkalmazunk – költséghely-költségviselő szerinti elszámolás Kombinált (vegyes) költségelszámolások: A kombinált költségelszámolásokhoz szükség van egy technikai számlára , amely biztosítja a másodlagos elszámoláshoz szükséges ellenszámlát, úgy, hogy a másodlagos költségelszámolással ne veszítsük el az elsődleges elszámolás adatait. – elsődleges költséghely-költségviselő, másodlagos költségnem szerinti elszámolás – elsődleges költségnem, másodlagos költséghely-költségviselő szerinti elszámolás Output: az üzemi kör számláinak rendezése. Az összköltség szemléletben az eredmény a ráfordítások és a bevételek alapján alakul ki. Az eredményszámla tartozik oldalán fognak megjelenni a költségekből előálló ráfordítások, azaz az időszak összes költsége, és a követel oldalra kerülnek a vevők általi pénzbevételek, azaz az időszakban értékesített termékek és szolgáltatások eladási ára. A forgalmi költség szemléletben pedig ráfordítások helyett az értékesítés közvetett és közvetlen költsége alkotja az időszaki eredmény tartozik oldalát. Közvetve az egyes költségnemekből áll elő az értékesített termékek költsége is. Az eredmény számla követel oldalát pedig szintén a bevételek adják, amelyek árbevételként jelennek meg. Nem közvetlenül a költségnem számlákra könyvelünk, hanem technikai számlát használjuk. Számlamagyarázatok: Jövedelemelszámolás: a munkavállalók bérelszámolásával kapcsolatos tételek elszámolását szolgálja, lényegében a bértartozást mutatja TBK: Társadalombiztosítási kötelezettség, a gyakorlati hagyomány alapján a társadalombiztosítással összefüggő befizetési kötelezettségek (levont egyéni nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok, szociális hozzájárulási adó) elszámolására szolgál Költségvetési befizetési kötelezettség: az egyes adónemek kapcsán keletkezető tartozások összefoglaló neve, a gyakorlatban adónemenként nevesítve használjuk (tehát lesz majd szja, társasági adó stb tartozás számlánk) TE értékcsökkenése: ezen a számlán könyveljük a tárgyi eszközök egyes időszakokban elszámolt értékcsökkenését, amelynek az egyenlege az adott tárgyi eszköz eddigi használata során elszámolt, halmozott értékcsökkenést mutatja. Lásd majd a helyesbítő számlák rendszerét! – Ne tévesszük össze az „értékcsökkenési leírás” számlával, amely költségszámla és mindig csak egy adott évben elszámolt értékcsökkenések összegét mutatja – Lényegében az egyes években elszámolt értékcsökkenési leírások halmozott összege az értékcsökkenés Költségkorrekciók: az időszakban felmerült (elszámolt) költségek kiigazítása az időszakot (ténylegesen) terhelő költségek szintjére. Oka: felmerülési és vonatkozási időszak eltérése miatt 11  Miért van erre szükség? – az időszak költségeit (a tényleges pénzmozgástól ill. a költségek felmerülésétől függetlenül) ahhoz az időszakhoz kell rendelni, amelyekhez azok gazdasági tartalmuk (hatásuk) alapján kapcsolódnak. FELMERÜLÉSI (a költség elszámolása) ÉS VONATKOZÁSI IDŐSZAK (a költség gazdasági hatása) VISZONYA: o a költség a tárgyidőszakban merült fel és a tárgyidőszakra is vonatkozik o a költség a tárgyidőszakban merült fel, de nem a tárgyidőszakra, hanem b/1) a következő időszakra vonatkozik b/2) az előző időszakra vonatkozik o a költség a tárgyidőszakra vonatkozik, de nem a tárgyidőszakban, hanem c/1) a következő időszakban merül fel c/2) az előző időszakban merült fel o a költség a tárgyidőszakban felmerült, de a tárgyidőszakban megtérült Teendők: o a) esetben nincs teendő o b) és c) esetben: költségmódosítás (csökkentés vagy növelés) az előző vagy a következő évvel szemben: IDŐBELI ELHATÁROLÁSOK o d) esetben: költség csökkentése: MEGTÉRÜLÉS Időbeli elhatárolások (költségek körében): olyan költséghelyesbítő* tételek, amelyek segítségével a költségek a vonatkozási időszakhoz rendelhetőek, függetlenül azok tényleges felmerülési időszakától. Az egyes időszakok közötti költség-átcsoportosítás eszköze. A teljesítés elvére épülő kettős könyvvitel alapvető eszköze (lásd majd az alapelveket is!) Fajtái hatásuk szerint: AKTÍV időbeli elhatárolás (AIE): – tárgyidőszakban felmerült költség nem a tárgyidőszakot terheli → költségcsökkentés → tárgyidőszaki eredmény nő PASSZÍV időbeli elhatárolás (PIE): – tárgyidőszakot terhelő költség a tárgyidőszakban nem merült fel → költségnövelés → tárgyidőszaki eredmény csökken Eredménynövelő: – tárgyidőszakban felmerült költség nem a tárgyidőszakot terheli → költségcsökkentés az előző vagy a következő időszakkal szemben → tárgyidőszaki eredmény nő Aktív időbeli elhatárolás képzése Passzív időbeli elhatárolás feloldása Eredménycsökkentő: – tárgyidőszakot terhelő költség a tárgyidőszakban nem merült fel → költségnövelés az előző vagy a következő időszakkal szemben → tárgyidőszaki eredmény csökken Passzív időbeli elhatárolás képzése Aktív időbeli elhatárolás feloldása Aktivált saját teljesítmények (AST): eredménymódosító tételek, amelyek segítségével az időszak összes (termelési) költségéhez hozzárendelhetjük az annak megfelelő hozamot (teljesítményt). Semleges hozamok, mivel ezek értékét csak az előállítási költség szintjén szabad kimutatni. Összetevői: 12  Saját termelésű készletek állományváltozása (STK ÁV) hozamnövelő, amely az időszakban előállításra került, de nem került kibocsátásra (STK ÁV>0), illetve hozamcsökkentő, amely az időszakban került értékesítésre, de nem az időszakban került előállításra (STK ÁV