Tanácsadás fogalma és típusai

Az egymással szerződő tanácsadó és kliens közti interaktív tanulási folyamat, amely a szociális, kulturális, gazdasági és/vagy érzelmi kérdésekben holisztikus megközelítést alkalmaz.

A tanácsadás egyik fő célja, a kliens alkalmazkodási, döntéshozatali vagy fejlődési szükségleteinek segítése a tanácsadóval való interakció révén.

A tanácsadási folyamat során a kliens önismeretét, lehetőségeit és a változáshoz vezető útját fedezi fel a tanácsadó támogatásával.

A tanácsadó készségei és tudása keretet és irányt adnak a tanácsadási folyamatnak, hogy a kliens elérje a pozitív eredményeket.

A tanácsadásnak a nemzetközi irodalomban használt kifejezése, amely a fontos választásokra irányuló döntéseknél ad segítséget.

Szintén a tanácsadás egyik elnevezése, amely a változás megvalósítását tűzi ki célul.

A tanácsadás lehetséges területei, amelyek magukban foglalják a problémákat és a megoldásokat, a döntéshozatalt, a krízist, a kapcsolatok javítását, a fejlődési kérdéseket, az önismeret fejlesztését és a belső-külső konfliktusokat.

Rövid távú, intenzív eljárásokat és dinamikus módszereket alkalmaz a pszichológiailag egészséges személyek fejlődési és szituációs problémáinak megoldásában.

A tanácsadás nem célja a hiányok pótlása, hanem a személyiség kibontakoztatása az optimalizálás és a fejlődés irányába.

A tanácsadás komplex, interdiszciplináris és holisztikus megközelítést igényel.

A tanácsadás során ellátott feladatok: informálás, megelőzés, feltárás, orientálás, vezetés, fejlesztés, tanítás, gyógyítás, ventiláció, kognitív strukturálódás segítése, döntéselőkészítés, modell a megoldáskereséshez, érzelmek tisztázása, énkép korrekció, érzelmi és kapcsolatteremtési problémák felismerése, csökkentése.

A tanácsadó pszichológus a normális élethelyzeti krízisekre/problémákra fókuszál, a jelenre összpontosít, realitáshangsúlyos megközelítést alkalmaz.

A tanácsadó pszichológus célja a változás bemozdítása és az életszerepek sikeresebb megvalósításának támogatása.

A terápia a patológiára, a múltbeli traumákra és az egyén érzelmi-indulati életének kérdéseire összpontosít.

A terápia során a személyiség átstrukturálása a cél, amely hosszabb folyamatot igényel.

Vannak mennyiségi és minőségi különbségek a tanácsadás és a terápia között, de azonosítják a kettőt.

Wiegersma szerint a tanácsadás és a terápia között nincs éles határvonal.

A tanácsadás és a terápia közti különbség főként a hangsúlyban van: a tanácsadás a döntésekre, a terápia a mélyebb érzelmi problémákra fókuszál.

Ivey szerint ugyanazon a szakmai készségkészleten alapulnak, de a működtetési arányok különböznek a tanácsadás és a terápia között.

Zarka szerint a tanácsadás és a terápia közti különbség a célban van: a terápiában a gyógyítás a fontos, a tanácsadásban a racionális döntéshozatal és a viselkedés optimalizálása.

A tanácsadásban a kliens egészséges, de konfliktushelyzetbe került, életvezetési, párkapcsolati vagy döntési feszültségben él, megoldáskereső személy.

A terápiában a kliens betegszerepben van, például traumatizálva vagy krízisben.

A tanácsadó pszichológusnak a konfliktuskezelési, döntéspszichológiai, mediációs, krízislélektani, rendszerszemléleti és személyiségpatológiai ismeretekre van szüksége.

A terapiában a klinikai patopszichológia és patodinamikai ismeretek szükségesek.

A tanácsadás célja a kliens saját erőforrásaira és megoldási lehetőségeire épülő önálló egyensúlyteremtés, tudatosság növelés és hatékonyság kialakítása.

A terápia célja a kliens állapotának javulása, jobb pszichés egyensúly, tünetmentesség...

A tanácsadás során az önismeret, a cselekvési életbátorság és a felelősségvállalás növelése a cél.

A terápia során az állapotok és tünetek mögött rejlő tudattalan konfliktusok megértése és felismerése.

A tanácsadás a probléma fókuszálásával, az emocionális megértéssel és a szemléletváltással foglalkozik. A probléma a központban áll.

A terápia a tünetekre, a rejtett oki háttérre és a tudattalan konfliktusokra fókuszál. A nukleáris konfliktust tárják fel és dolgozzák fel.

A tanácsadás a problémafókusz által behatárolt személyiségi és magatartási szférát érinti.

A terápia a páciens pszichológiai munkaképességét és a fejlődési potenciálját érinti.

A tanácsadás eredménye a probléma saját erőből történő megoldása és vállalása.

A terápia eredménye az állapotjavulás.

A XIX. század közepén-végén az ipari forradalom következtében szükségessé vált a hátrányos helyzetű egyének és családok segítése.

Az iskolai irányítási mozgalom az oktatásban, a pályaválasztásban és a gyerekvizsgálati területeken segített a tanácsadás elterjedésében.

A XX. század elején a pályaválasztás kulcsfontosságúvá vált, Parsons kiemelte ezt a szükségletét.

Beers a mentálhigiénés mozgalom élharcosa volt az USA-ban.

A II. világháború után számos tanácsadási elmélet és módszertan, valamint a csoportos tanácsadás is elterjedt.

A tanácsadás jelenleg sok területen elterjedt: életvezetési tanácsadás, krízis tanácsadás, párkapcsolati tanácsadás, családsegítő tanácsadás, munka- és pályatanácsadás, szervezetfejlesztési és emberi erőforrás fejlesztési tanácsadás, tanácsadás alap- és középfokú oktatási intézményekben, rehabilitációs tanácsadás, tanácsadás a felsőoktatásban, multi- és interkulturális tanácsadás.

Wiegersma piramisszerű modellje a tanácsadás egyre mélyülő tevékenységrendszerét és szakmai határait írja le, a segítő kapcsolati formákat hierarchiában helyezi el, és hozzárendeli, melyik szinten ki illetékes.