Sejttípusok és jellemzőik

Az élő szervezet legkisebb önállóan működő egysége, melyet sejthártya határol.

Az eukarióta sejtek jellemzően kettős membránnal határolt organellumja, melynek fő feladata az energia előállítása, a sejtlégzés.

Az eukarióta sejtekben található, kettős membránnal határolt organellum, amely a fotoszintézis helyszíne.

A növényi sejtek jellemzője, melyet a sejtfal határol és sejtnedvvel van tele.

A sejt legkülső határoló rétege, amelyet kettős foszfolipid réteg képez.

A növényi sejtek sejthártyája külső, szilárd rétege, melyet cellulóz alkot.

A sejtplazmában található finom hálózat, mely a fehérjék szintézisében és szállításában vesz részt.

A sejtplazmában található membránrendszer, amely a sejtek váladékainak feldolgozásában és csomagolásában vesz részt.

A sejtekben található membránba zárt, emésztőenzimeket tartalmazó organellum, mely a sejten belüli emésztésben vesz részt.

Belső szerveződésük alapján az eukarióta sejtek három fő csoportba sorolhatók: növényi sejtek, állati sejtek és gomba sejtek.

A prokarióta sejtek egysejtű és telepes szerveződésűek lehetnek. Méretük általában 1-10 mikron között van.

A prokarióta sejtek külső határoló rétege a sejtfal, egyes baktériumoknál a sejtfalon kívül még egy további vékony tok is előfordulhat.

A prokarióta sejtek nem rendelkeznek maghártyával, a genetikai anyaguk (DNS) a citoplazmában található, nem különálló sejtmagban.

A prokarióta sejtek citoplazmájában extra DNS-t, ún. plazmidokat találunk, melyeken gyakran antibiotikum-rezisztenciagének fordulnak elő.

A prokarióta DNS gyűrű alakú és nem kapcsolódik szerkezeti fehérjékhez. A DNS a citoplazmában található, így a transzkripció és transzláció szimultán folyamat.

A prokarióta sejtekben nincsenek membránnal körülhatárolt sejtszervecskék, nincsenek membránrendszerek, például endoplazmatikus retikulum vagy Golgi-készülék.

A prokarióta sejtek mozgását csillók biztosítják.

A sejt plazmájában lévő, fehérjefonalakból álló háromdimenziós hálózat, amely felelős a sejt alakjáért, a sejten belüli mozgásokért és a sejt mozgásaiért.

A sejtváz egyik fontos alrendszere, amely nem elágazó, csőszerű rostokból álló, tubulin fehérjéből épül fel. A csövek egyik végükön növekednek, a másik végükön rövidülnek.

A mikrotubuláris alrendszer alkotóeleme, amely a sejten belüli mozgásokat irányítja, többek között a kromoszómák és a sejtszervecskék mozgását.

Két centriolum alkotja, amelyek egymásra merőlegesen helyezkednek el a sejtmag mellett. A sejtosztódás előtt megkettőződnek és a sejtek ellentétes pólusai felé vándorolnak.

9 x 3 mikrotubulusból áll, a sejtosztódásban játszik fontos szerepet, mivel részt vesz a sejtközpont felépítésében, amely irányítja a kromoszómák mozgását.

Egyes sejtek felszínéről kinyúló mozgékony sejtnyúlványok, amelyek szerkezetileg hasonlóak, de funkciójukban különböznek.

Rövid, számos csilló, ami a sejtet mozgatja.

Hosszú, kevés ostor, ami a sejtet mozgatja.

A sejtosztódás utolsó szakasza, amelyben a kromatidák kitekerednek, a magorsó eltűnik, új maghártya képződik és a sejt kettéválik.

A sejtmag osztódása, amely során a kromoszómák szétválnak, és a két utódsejtbe kerülnek.

A sejtosztódás során a sejtmag osztódását követő folyamat, amely során a citoplazma is kettéválik.

A mitózis során az utódsejtek genetikailag azonosak az anyasejttel.

A meiózis az ivarsejtek képződésének folyamata, amely során egy diploid anyasejtből 4 haploid utódsejt keletkezik.

A meiózis során az utódsejtek kromoszómaszáma fele az anyasejtének.

A meiózis során a homológ kromoszómák párokba rendeződnek, és a kromatidáik között átfedések, törések, majd szakaszcserék történhetnek.

Az átkereszteződés során a kromoszómák szakaszainak kicserélődése miatt új génkombinációk jönnek létre, amelyek a szülőkétől eltérő fenotípusokat eredményeznek.

A szervezet belső környezetének állandóságát jelenti, ami az élőlény optimális működésének alapfeltétele.

A szervezetben zajló folyamatok szabályozása, ahol a külső változások ellenére a belső környezet állandó marad.

A szabályozott folyamat további erősítése, pl. a légkör felmelegedése miatt fokozódó párolgás növeli a páratartalmat, ami tovább fokozza az üvegházhatást.

A sejtek közötti kommunikáció, ami a sejtek munkájának összehangolását biztosítja, így a szervezet hatékonyan működhet.

A sejtek közötti kommunikáció során kibocsátott vegyületek, amelyeket a célsejtek felismernek és reagálnak rájuk.

A jelforgalmi hálózatok lehetnek sejtek között, de a sejten belül is.

A szervezetben a szabályozáshoz szükséges, hogy a jelmolekulák élettartama nem túl hosszú.

A sejtek közötti kommunikációhoz kémiai és elektromos jelek is felhasználhatók.

A sejtmagban található, DNS-ből és fehérjékből álló rostok együttese.

A kromatin alapegysége, amely egy hiszton korongra tekeredő hiszton-DNS komplex.

A kromatin erősebben festődő része, amely a DNS inaktív formáját jelenti. Tömörebb szerkezetű, nem zajlik rajta géntranszport.

A kromatin világosabb, lazább szerkezetű része, amely a DNS aktív formáját jelenti. A géntranszkripció itt zajlik.

A kromoszóma alakján megfigyelhető elvékonyodás, amelyet centromernek is neveznek. Ez a terület az osztódáskor a húzófonalak kapcsolódási pontjaként szolgál.

A sejtosztódás során a kromatinállomány erősen spiralizálódott, sűrűsödött formája. A DNS ebben az állapotban erősen becsomagolva van, és könnyebben szállítható.

A kromoszóma végei, amelyek speciális DNS-szekvenciákból állnak, melyek szerepet játszanak a kromoszóma stabilitásban és a másolódás során.

A sejtosztódás idejére megkettőződő kromatinállomány transzport formája. A sűrűsödés lehetővé teszi a DNS mozgatását a sejten belül.