Politikai Tudomány Elméletek

A politikatudomány a politika tudományos vizsgálatára összpontosít.

A politikatudomány positivista megközelítése a politika elemzését objektív módon keresi, az értékek befolyása nélkül.

Max Weber szerint a kutatók nem hagyhatják figyelmen kívül a saját értékeiket, de nem ítélkezhetnek. Az értékek befolyásolhatják a kutatás témaját, de a kutatás eredményeinek értelmezése során nem illenek bele.

Az állam hatalmának jogosságáról és az emberek engedelmességi kötelezettségéről szól.

A modern politikatudomány a demokrácia jelenségeire koncentrál.

A politika területén sok információ hiányzik, amely megnehezíti a racionális döntéshozatalt.

A politikatudomány helyzete és témái a politikai közösségek igényeihez és céljaihoz igazodnak.

A politikatudományban használt fogalmak a szociológia, a pszichológia, a közgazdaságtan és a filozófia tárgyköréből származhatnak.

A befolyásolás és a tudatos akaratérvényesítő képessége mások ellenállásának legyőzése révén.

A hatalom gyakorlása, amely sajátos intézményi rendszeren keresztül valósul meg.

Az eljárások ésszerűségét biztosító hivatal intézményi rendszere.

A politikai hatalom indoklása.

Hagyomány és szokás szentsége.

A vezér rendkívüli képességeibe vetett hit.

Tekintély, amely a rendszerek működőképességét biztosítja.

A legfőbb hatalom gyakorlása, a határok sérthetetlensége.

Az érdekek és a hatalom kapcsolatának meghatározása, amely a társadalmi erőforrásokra és a befolyásra irányul.

A politikai rendszer működésének alapja: a társadalmi érdekek, szükségletek és célok a politika keretein belüli érvényesülésére törekednek.

Különböző érdekeket képviselő csoportok szerveződése és a közös célok elérése érdekében történő együttműködés.

A társadalmi viszonyokban jelen lévő befolyásoló erő, amelyet a győzelmi esély megteremtésének képességének tekinthetünk.

A hatalom elsődleges forrása az akarat, az egyénből indul ki. A befolyásolás célja az, hogy másokat a saját szándékunknak megfelelően cselekedjenek - akár akaraterővel, akár kényszerítéssel.

A kommunikáció és a közösen értelmezett jelentések fontos szerephez jutnak a hatalmi viszonyokban. A hatalom nemcsak egyoldalú befolyásolás, hanem kölcsönös megértés és egyeztetés eredménye.

A hatalom a társadalmi struktúrákban gyökerezik, a csoportok közötti erőviszonyok határozzák meg. A hatalom nem individuális jellemző, hanem társadalmi képlet.

A hagyományos hatalmi fogalmak nem relevánsak a posztmodern társadalomban. A hatalom a társadalmilag konstruált értékek és ideológiák által kerül meghatározásra.

Képviselőkön keresztül gyakorolják az állampolgárok a hatalmat.

Szabályozott verseny zajlik a hatalomért, nyílt választások által.

Egyenlőséget és részvételi lehetőségeket biztosít az állampolgároknak.

A hatalom békésen és szabályozott módon váltható le, a kisebbségek védelmével.

A demokrácia védi a különféle csoportok jogaikat, tolerálja a sokszínűséget.

Erőszakos eszközökkel tartják fenn a hatalmat, a társadalmat depolitizálják.

A társadalmi szereplők közösen alakíthatják a helyi közügyeket, a jogszabályokat és a fejlesztési projekteket.

Gazdaságfejlesztési terveket közösen dolgoznak ki és valósítanak meg.

Az Országgyűlés választott vezetője, aki irányítja az üléseket és a parlamenti munkát.

A törvényjavaslatot a parlament elé terjesztik.

A plenáris ülésen megtárgyalják az indítványt.

Az állandó bizottságok részletesen megvizsgálják a törvényjavaslatot.

A bizottságok ülésén folytatódik a törvényjavaslat tárgyalása, és javaslatokat tesznek.

Az összegző jelentés és a módosító javaslatok megvitatása a plenáris ülésen.

A parlament szavaz a törvényjavaslatról, és ha többség szavaz érte, akkor törvény lesz.

Az Állami Számvevőszék a parlament ellenőrző szerve, amely ellenőrzi a kormány pénzügyi tevékenységét.

A magyar politikai átalakulás előfutárai voltak, melyek a demokratikus értékek és az új politikai rendszer kialakulásért küzdöttek.

A párt jobboldali nézeteket képviseli, hangsúlyozva a nemzeti identitást, hagyományokat és az állam erős szerepét.

A SZDSZ-t liberális nézetek jellemzik, mint például az állam és az egyház szétválasztása, az autonómia támogatása és a kisebbségi jogok kiteljesedése.

Az 1987-1990 közötti időszakban a politika főként az előző kommunista rendszerrel szembeni küzdelemre fókuszált.

A 1990-es évek elején a politikai verseny három fő pólusból állt: a MDF, a SZDSZ és a kisebb pártok (Fidesz, KDNP, FKgP, MSZP).

Az SZDSZ koalícióba lépett az MSZP-vel, elveszítve liberális karakterét és a kormányzó párt szerepét.

A két nagy párt, a Fidesz-KDNP blokk és az ellenzék, amely az ellenzék belső megosztottsága miatt gyengült.

A magyar választási rendszer ötvözi a többségi és arányos választási elemeket, így nagyobb valószínűséggel képviselik a kisebb pártokat is.