Koreai Történelem - Orosz-Japán Háború

1910-ben Japán annektálta Koreát, ami 36 évig tartó gyarmati uralomhoz vezetett. A koreaiak tiltakoztak a japán elleni uralom ellen és a függetlenségért harcoltak.

A koreaiak tiltakoztak a japán annexió ellen. Ez a mozgalom kulcsfontosságú esemény volt a koreaiak lelki ellenállásában a japán gyarmati uralom ellen.

A koreaiak a felszabadulásért küzdöttek, de nehéz helyzetben voltak. Kínai függőségük és szegénységük nehezítette a küzdelmüket.

A Március elsejei Mozgalom békés tüntetésként indult, de a koreaiak harci szelleme egyre erősödött. A mozgalom célja a japán kivonása Koreából volt.

A Szamilundong a japán elleni koreai ellenállás egyik legjelentősebb eseménye volt. A tüntetések során több mint 500 000-1 000 000 ember vett részt. A mozgalom szimbóluma lett a koreaiak függetlenségi vágyának.

1905-ben aláírt békeszerződés, melynek eredményeként Oroszország elismerte Japán jogait Koreában, és területbeli engedményeket tett Japánnak.

A Japán által Koreában létrehozott államforma a japán protektorátus kihirdetésének eredménye.

Japán kormányzója Koreában, aki 1905-től 1909-ig kormányzott.

1907-ben I Dzsun vezetésével delegáció indul Európába, hogy felszólaljon a japán-koreai szerződés ellen, a delegációt azonban nem fogadják.

Koreai forradalmi szervezet, amely a japán megszállás ellen harcolt.

A japánok által elnyomott koreai ellenálló mozgalom célja a japán uralom megdöntése volt, a gerilla akciók egész Koreában zajlottak.

Koreaiak menekülésének helye a japán uralom elől.

A japán és az orosz érdekek találkozása a koreai kérdésben.

An Dzsung Gün koreai függetlenségi harcos, aki 1909-ben merényletet követett el Ito Hirobumi ellen Harbinban.

1910-ben Japán teljes mértékben annektálta Koreát.

Japán által létrehozott bábállam Mandzsúriában, az 1930-as években. A japánok a terület megszállásával és a mandzsúriaiak beilleszkedésével kívánták biztosítani a kínai erőforrásokhoz való hozzáférést.

A mandzsúriai terület megszállása és a Mandzsukuo létrehozása növelte a feszültséget a kínaiak és a japánok között, ami végül vezetőtt a második kínai-japán háborúhoz.

A mandzsúriai terület a kínai ellenállóknak biztosított menedéket, és lehetőséget adott a japánok elleni fegyveres harcra.

A japánok a Mandzsukuo létrehozásával célja volt a terület ellenőrzése és a japán hatalom kiterjesztése Kínában.

Számos koreai vándorolt el Mandzsukuoba a japán uralom alatt, remélve a jobb életkörülményeket és a lehetőségeket.

A koreaiak között volt, akik a japán ellenállásban vettek részt, míg mások a japán uralom alatt éltek és a Mandzsukuo által biztosított munkalehetőségeket szegték kézbe.

A Szovjetunióban élő koreai lakosság deportálása Kazahsztánba és Üzbegisztánba a nacionalizmus és a japán fenyegetés miatt. A Szovjetunió nem tudott különbséget tenni a koreaiak és a japánok között.

A Szovjetunióban élő koreaiaknak nehézséget okozott a koreai nyelv megtartása a transz-szibériai gyapot- és rizstermesztő területeken, ahol a fő nyelv az orosz volt.

A japán megtorlás a koreai felkelésre. Börtönbe zárás, kivégzések tették ki a megtorlás főbb részeit, mely során több ezer ember halt meg és került letartóztatásra.

A koreai felkelés után sok Koreai menekült külföldre, és létrehozták az Ideiglenes Emigráns Kormányzatot.

A koreai emigráns kormány célja volt a Koreai függetlenség biztosítása.

A felkelés után Kim Dzsva Dzsin tábornok vezetett szabadcsapatokat a japánok ellen. Küzdött a függetlenségért és megpróbálta egyesíteni a mandzsúriai japán-ellenes szabadcsapatokat.

Kim Dzsva Dzsin vezette a japán-ellenes ellenállási mozgalmat, és megpróbált egy anarchista államot létrehozni Mandzsúriában.

A koreai ellenállók több merényletet is kíséreltek meg a japánok ellen, célpontjaik voltak a főkormányzó, a császári család és a japán tisztviselők.

Hong Pom Do tábornok a koreai szabadságharcban harcolt, majd a Szovjetunóba emigrált, ahol deportálás és halál várt rá.

I Bong Cshang merényletet próbált kísérelni Hirohito japán császár ellen.

Jun Bong Gil 1932-ben bombát dobott japán vezetőkre Sanghajban, a császár születésnapjának ünnepségén. A merényletben két japán meghalt.

Kim Gu az Ideiglenes Kormányzat tagja volt, de később merénylet áldozata lett.

A szigorú társadalmi rétegződés megszűnése, a jangbanok elvesztették privilégiumaikat, eltörölték a rabszolgaságot és az állami vizsgarendszert, valamint megjelent az "új nő" fogalma. Ez a korszak az amerikai misszionáriusok érkezésének idejét is jelentette, akik iskolákat és kórházakat alapítottak. Az Ewha Női Egyetem ekkor jött létre, és a koreai értelmiségiek új újságot adtak ki.

A japán gyarmati uralom alatt a koreai társadalom átalakult, intézményeket hoztak létre a gazdaságban, az oktatásban és a kormányzatban. Japán hivatalnokok irányították az intézményeket, de a reformok többnyire Japán érdekeit szolgálták.

A japán gyarmati uralom 1910 és az 1930-as évek között keménykezű diktatúraként jellemezhető, amely erőszakos asszimilációval kísérelt meg befolyásolni a koreai identitást.

A japán gyarmati uralom alatt a koreai kormányzatot átszervezték, egy központosított hatalmi szerkezetet hoztak létre. Kinevezték a főkormányzót, központosították a rendőrséget, amely bírósági hatalmat is gyakorolt. Ennek eredményeként kialakult egy hatalmas államapparátus 240 000 fős létszámmal, amelyet teljes egészében japánok irányítottak.

A japán gyarmati uralom kezdetei (1910-es évek) jellemzõdtek a politikai elnyomás erősítésével. A politikai szerveződéseket elnyomták, nem volt vallási vagy szólásszabadság, a koreaiak nem birtokolhattak fegyvert, míg a japánok igen. A kulturális életet is cenzúrával korlátozták, és könyörtelenül leverték a március elsejei mozgalmat.

Az 1920-as években Japán megengedte bizonyos koreai kulturális termékek megjelenését, egyfajta "bársonyos karom" politikát folytatva. Ennek egyik példája az első koreai fekete-fehér némafilm, az Arirang megjelenése 1926-ban, amely átment a cenzúrán. A filmet Na Un Gju rendezte, és az Arirang dal zenei aláfestése kísérte.

A koreai nép számára az Arirang nemcsak egy dal, hanem a nemzeti identitás szimbóluma lett. Ez a dal a fájdalmat, szomorúságot és a reményt testesíti meg, és a koreai nép kitartásának, ellenálló képességének emblematikus kifejeződése. A gyarmati uralom alatt a koreaiak az Arirangban találták meg a nemzeti összetartozás és a remény érzését.

Sin Cshe Ho egy kiemelkedő koreai történész volt, aki a nemzeti identitás és a koreai történelem fontosságát hangsúlyozta. Művei új megvilágításba helyezték a koreai nép múltját, és felhívták a figyelmet a nemzet múltjának örökségére, inspirálva a koreaiakat a nemzeti büszkeségre.