Konzultációs kapcs. befejezése - elmélet és gyakorlat

Egyoldalú vagy kölcsönös döntés a konzultációs kapcsolat abbahagyására, amely lehet természetes folyamat, ha mindkét fél elégedett, de komplex és nehéz is lehet, vegyes érzéseket kiváltva.

A befejezés a veszteséggel való megküzdésről szól, hangsúlyozva a fejlődést, nem pedig a véget.

A konzultációs kapcsolat időben korlátozott, motiválva mindkét felet kemény munkára és a konzultációs ülésekből a legtöbbet kihozni.

A konzultáció során elért változások a valós életben való gyakorlatot igénylik, a befejezés pedig ezt a lehetőséget nyújtja.

A befejezés jelzi, hogy a kliens éretté vált, kevésbé elfoglalva személyes problémáival, képesebb más emberekkel és eseményekkel foglalkozni.

A túl korai befejezés a korábbi viselkedéshez való visszatérés veszélyével jár, míg a túl késői befejezés a függést növelheti.

A konzultációs kapcsolat céljának elérését, a kliens elégedettségét és a segítő hatást figyelembe kell venni a befejezés időzítésében.

Az ülések általában 45-50 percesek, 5-10 percet szánva a klienshez és problémáihoz való alkalmazkodásra.

Az ülés lezárása előtt biztosítani kell, hogy mindkét fél tudatában legyen a befejezésnek és új anyag nem kerül bemutatásra.

Az ülésen történtek összefoglalása segít mindkét félnek megérteni, mit nyertek az üléssel, és lehetőség a félreértések tisztázására.

A következő időpont kitűzése biztosítja a folyamatban lévő munka folytatását.

A befejezés témája időben felmerüljön, hogy a kliens felkészülhessen az elválásra, és maximálisan kihasználják az együtt töltött időt.

A befejezés nem a konzultációs élmény csúcspontja, hanem a veszteség feldolgozása, ezért a jelentőségét kell csökkenteni.

A konzultáns és kliens megállapodik, hogy a kapcsolat befejezése mikor célszerű, a befejezési szándékot verbálisan közlik.

A munka intenzitásának csökkenése, humor, intellektualizálás alkalmazása, visszavonulás, harag, gyász, függőség jelezheti a kapcsolat végét.

A befejezés hatásának megbeszélésére az utolsó 3-4 hetet kell szánni egy 3 hónapnál hosszabb kapcsolatban.

A konzultáció befejezésének indokolt lehet, ha a kezdeti problémák csökkentek, a stressz elmúlt, a problémamegoldó képesség javult, és a kliens képes szeretni és szeretetet elfogadni.

A befejezés előtt a kliens biztos legyen benne, hogy hatékonyan tud élni a konzultáció nélkül.

A befejezés megkönnyítése gyengítéssel: a kliens függőségének csökkentése a konzultánstól, növelve a függetlenséget.

A befejezés megkönnyítése hatékonyabb problémamegoldó képességek fejlesztésével, a kliens függetlenségének növelésével.

Hosszú távú kapcsolat, intimitás, korábbi veszteségek, szükségletek kielégítése, visszautasítástól való félelem vagy az önállóságtól való félelem az ellenállás oka lehet.

Több idő kérése, újabb problémák felvetése, a konzultáns meggyőzése, hogy csak ő tud segíteni, a befejezés megnehezítése az ellenállás jelei.

A fokozatos befejezés, az ülések ritkulása, a kliens képességeinek kiemelése, új további ülések korlátozása segít az ellenállási szituációban.

Vickio öt lépése a veszteséggel és befejezéssel való megküzdéshez: átadás, jelentőség feldolgozása, megosztás, öröm, állandó területek.

A kliens ellenállása a változástól való félelemből fakad, a konzultációs kapcsolattól való függőségből.

Támogatás a kliensnek, hogy megértsék a más terápiás környezetben végzett munka előnyeit, például egy segítő csoportban.

Nehéz lehet elválni a produktív kliensektől, különösen, ha a kapcsolatok intimitása magas szintű.

A konzultáns kollégáitól konzultáció kérhető a befejezés kezeléséhez, vagy a konzultáns is részt vehet konzultációban.

Az idő előtti befejezés a cél elérése hiánya, a kliens motivációja és az együttműködés hiánya miatt történhet.

A kliens nem jelenik meg az időponton, nincs motiváció a változásra, a befejezést közvetetten fejezik ki.

Végső interjú a klienssel, ahol lehetőség van a negatív érzések feldolgozására, a folytatás ösztönzésére, másfajta segítség felajánlására.

A hibáztatás helyett a szituációt objektíven, a kliens igényeit hangsúlyozva kell kezelni.

A kliensnek lehetnek rejtett indítékai az idő előtti befejezéshez, amelyeket a konzultánsnak meg kell értenie.

Nem minden kliens képes ugyanúgy működni a konzultációs kapcsolatban, az idő előtti befejezés nem feltétlenül a konzultáns hozzáértését vitatja.

A konzultáns csak korlátozott számú tényezőt tud irányítani a konzultációs kapcsolatban, a befejezés nem mindig a konzultáns felelőssége.

A konzultáns által kezdeményezett befejezés az idő előtti befejezés ellentéte, indokolt lehet betegség, viszontindulatáttétel vagy a kliens igényeinek más szakember általi jobb ellátása miatt.

A kliensnek meg kell értenie, hogy a konzultáns is emberi lény, pótolható, és a befejezés lehetőség arra, hogy átértékelje az interperszonális kapcsolatokat.

A befejezést kölcsönösen kell megállapodni, úgy, hogy mindkét fél a legproduktívabbnak tartott úton tudjon továbbhaladni.

A befejezés folyamatában ellenőrző pontok szükségesek a haladás értékeléséhez és a befejezésre való felkészüléshez.

A nyomonkövetés célja a befejezés után ellenőrizni, hogy a kliens hogyan él, és megerősíteni az elért eredményeket.

A nyomonkövetés hangsúlyozza a konzultáns őszinte érdeklődését és törődését a kliens iránt.

Az átirányítás olyankor történik, amikor a kliens problémái nem oldhatók meg az eredeti segítség keretein belül.

Az átirányítás oka lehet a konzultáns kompetencia hiánya, a személyiségi konfliktus, vagy az elakadás a konzultációs folyamat kezdeti szakaszában.

Az átirányítás során a konzultáns segít a kliensnek előkészülni az új segítő kapcsolathoz.

Az újrafeldolgozás olyan alternatíva, amikor a konzultációs folyamat nem érte el a kívánt eredményt, de még van lehetőség a sikerre.