Idegrendszer fejlődése: Hét állomás

A neurális oszlopban lévő idegsejtek eltérően reagálhatnak ugyanazokra a tapasztalatokra, és a plasztikus változások nem feltétlenül érintik az egész területet.

A plasztikus változások, amelyeket a tapasztalatok okoznak, a vizuális, tapintás, hallás, szaglás, mozgás és társas kapcsolatok által kiváltott ingerekből származnak.

A plasztikus változások nem mindig maradnak fenn, és idővel jelentősen változhatnak.

A bekövetkező plasztikus változások nem mindig ideálisak, és lehetnek negatív következményük.

A plasztikus változások a különböző életkorokban eltérőek, ugyanaz a tapasztalat eltérő hatást válthat ki.

A korábbi tanulási tapasztalatok későbbi tanulás során blokkolhatják a tanulási folyamatot.

A gyrusok kialakulása során a neuronok halmozottan halnak a sulcusok kialakuló helyén, ami azt mutatja, hogy a neuronok programozott halála fontos szerepet játszik a gyrusok fejlődésében.

A myelinizáció a központi idegrendszer végső fejlődési szakasza. A hippokampuszban már prenatálisan is jelen van, majd a szenzoros és motoros területeken folytatódik gyermekkorban. A teljes neocortex myelinizációja a felnőttkorban fejeződik be.

Az idegrendszer korai fejlődése a megtermékenyített petesejttől a születésig tartó időszakot fedi le. Ebben az időszakban a genetikai programozottság mellett a környezet is jelentős szerepet játszik az agy kialakulásában és a neurális kapcsolatok fejlődésében.

A terhesség alatt az anyai környezet hatással van a magzat idegrendszerének fejlődésére. Ez magában foglalja az anya táplálkozását, stressz szintjét, betegségeit, és az általános egészségi állapotát.

A születés után környezeti ingerek, mint a táplálék, a szociális kapcsolatok és a tapasztalatok, további fejlesztést eredményeznek az idegrendszerben. Az agy idegsejtjei folyamatosan alkalmazkodnak a külvilág igényeihez.

Az epigenetika azt vizsgálja, hogy a környezeti tényezők hogyan befolyásolják a gének működését. A korai tapasztalatok epigenetikai változásokat okozhatnak a génekben, amelyek később hatással lehetnek az egyén egészségére és viselkedésére.

A neurogenezis során az idegsejtek (neuronok) létrejönnek az őssejtből. Ez a folyamat a terhesség alatt a legintenzívebb, de korlátozott mértékben a születés után is folytatódhat.

A sejtvándorlás során a neurogenezis során újonnan keletkezett idegsejtek a megfelelő helyükre vándorolnak az agyban. Ez a folyamat a gének, a környezet és az érés kölcsönhatásának eredménye.

A sejtérés során az idegsejtek differenciálódnak és specializálódnak, hogy elvégezzék a funkcióikat az agy különböző területein. Ez a folyamat a genetikai program és a környezeti tényezők kölcsönhatásának eredménye.

A szinaptogenezis során az idegsejtek között kapcsolatok (szinapszisok) alakulnak ki. Ezek a kapcsolatok teszik lehetővé az információáramlást az idegsejtek között. Ez a folyamat a születés után is folytatódik, és egész életünkön keresztül megfigyelhető.

A szülő-gyerek kapcsolatok, az étrend, a korai stressz, a pszichoaktív szerek és az életkorral járó tapasztalatok mind befolyásolják. Hogy hogyan fejlődik a szinaptogenezis.

A dendritek és az axonok a neuronok részei, amelyek lehetővé teszik az információk átvitelét a neuronok között. A dendritek lassabban nőnek, mint az axonok.

A neuronok közötti kapcsolatokat szinapszisoknak nevezik. A tapasztalatok hatására bizonyos kapcsolatok megerősödnek, míg mások elgyengülnek. Ezt a folyamatot szinaptikus metszésnek nevezzük.

A szinaptikus metszés miatt a szinapszisok sűrűsége csökken. Ez azt jelenti, hogy kevesebb neuronális kapcsolat van, de a megszűnő kapcsolatok helyett a megmaradt kapcsolatok erősebbek és hatékonyabbak lesznek. Ez az agy fejlődésének normális része és segít az optimális agyműködés kialakításában.

Az agy folyamatosan változik az élettartam alatt. Ez a folyamat „használj, vagy elveszíted” elv alapján működik: az aktívan használt neurális kapcsolatok erősödnek, míg a nem használt kapcsolatok gyengülnek.

Az agy adaptív képessége, amely lehetővé teszi, hogy új kapcsolatokat létrehozzon a tapasztalatok hatására. A plaszticitás meghatározza az agy tanulási és fejlődési képességét.