Fiziológia: Katekolaminok és gyógyszerek

A szervezetben természetesen előforduló vegyületek, amelyek a β1-, β2- és α-adrenerg receptorokat stimulálják, így hatnak a szívfrekvenciára, vérnyomásra és légzésre.

A szervezetben természetesen előforduló vegyület, amelyet a vérnyomás emelkedésére használnak, de alkalmazható anafilaxiás reakciók kezelésére is.

A szimpatikus idegrendszer serkentőivel ellentétesen működő szerek, melyek a β-receptorokat blokkolják, így csökkentik a szívfrekvenciát és vérnyomást.

A szimpatikus idegrendszer serkentői, amelyek közvetlenül a β-receptorokkal lépnek kölcsönhatásba, így hatnak a szívfrekvenciára, a légzésre és az erek összehúzódására.

A szervezetben természetesen előforduló vegyület, ami a szimpatikus idegrendszer stimulálásával hat a szívfrekvenciára, a vérnyomásra és a légzésre.

A receptorhoz való kötődését követően az endogén liganddal megegyező biológiai választ hoz létre. Az endogén ligand is agonista.

A receptorhoz kötődésével gátolja/csökkenti az agonista ligand hatását.

A sejtmembránban helyezkednek el, és enzimaktivitással rendelkeznek. Egyetlen polipeptid láncot tartalmaznak, 1 TM régióval, monomer vagy dimer formában.

A sejtben helyezkednek el (sejtplazmában vagy sejtmagban), egyetlen polipeptid láncot tartalmaznak, monomer vagy dimer formában.

Gyógyszerek szájon át történő beadása.

Gyógyszerek injekció, infúzió vagy más módon történő beinjektálása.

A gyógyszer a véredényeken belüli beadása.

A gyógyszer a véredényeken kívüli, szöveti területen történő beadása.

A sejtmembránban található receptorok, melyek ioncsatornákkal rendelkeznek. Neurotranszmitterekkel kötődve megnyitják az ioncsatornákat, ami ionáramlást eredményez, ezzel kiváltva a farmakológiai válaszokat. Jellemzően idegsejtekben és harántcsíkolt izmokban találhatók.

A sejtmembránban található receptorok, melyek G-fehérjékhez kapcsolódnak. A ligandkötés aktiválja a G-fehérjét, ami különböző efektor fehérjék aktiválásához vezet, így másodlagos hírvivők szabadulnak fel és váltják ki a farmakológiai választ.

Több alegységből álló receptor, melyek központi ioncsatornát képeznek. A ligandkötés megnyitja az ioncsatornát, lehetővé téve az ionáramlást a sejtbe.

A ligandfüggő ioncsatornák által kiváltott válasz gyors, millisekundumok alatt bekövetkezik. A neurotranszmitter kötődése megnyitja az ioncsatornát, beengedve az ionokat a sejtbe.

A G-fehérje kapcsolt receptorok által kiváltott válasz lassabb, másodpercekben vagy percekben mérhető. A ligand aktiválja a G-fehérjét, ami egy sor intermedier reakciót indít el, mielőtt a végső válasz megjelenik.

A G-fehérje aktiválódása után az α alegység leválik a b,  alegységről és aktivál további efektor fehérjéket a sejtben. Ez a jelátviteli út vezet a másodlagos hírvivők felszabadulásához.

A cAMP és a Ca2+ ionok fontos másodlagos hírvivők, melyek a G-fehérje kapcsolt receptorok aktiválásában vesznek részt. A cAMP növelése általában simaizom elernyedést, míg a Ca2+ ion növelése simaizom összehúzódást eredményez.