Fejlődéspszichológia 3. fejezet

A gyerekek megpróbálják összefésülni a valóságot a mítoszokat, de ez néha ellentmondásokat eredményez. Például a szülők és a nagyszülők eltérő nézete a Jézuskáról.

A gyermekek az elvárt viselkedésért büntetéssel vagy fenyegetéssel szembesülhetnek, ami a „Miért kell jónak lenni?” kérdéséhez vezethet.

A gyerekek saját, önkényes jelentést adnak a szavaknak, gyakran a szó egy részéből kiindulva. Például az „élesztő” szót úgy értelmezik, mintha „halottakat életre keltő szer”-ként funkcionálna.

A kognitív fejlődés nem egyenletes minden területen, és a gyerekek egyes képességeket korábban is meg tudnak mutatni, ha a megfelelő feladatokat és módszereket alkalmazzuk.

A Neopiaget-iánusok elfogadják Piaget elméletének alapjait, de finomításokat alkalmaznak, hangsúlyozva az egyéni különbségeket és területspecifikus fejlődést.

A folyamat, amely során az egyén elsajátítja a társadalmi normákat, értékeket, hagyományokat, nézeteket és attitűdöket. Ez az egész életen át tartó tanulási folyamat, amely az adott kultúrában és környezetben használatos viselkedésmódokat alakítja ki.

Az egyén genetikai öröksége és személyes tapasztalatai révén kialakuló jellegzetes viselkedésmintázat, temperamentum, érzelmek, érdeklődés és értelmi képesség ötvözete. Ez magában foglalja az egyén személyiségjegyeit, gondolkodásmódját és a világgal való interakcióját.

Az egyén saját magáról alkotott kép, amely a másokkal való kapcsolatában alakul ki. Ez magában foglalja az önértékelést, az önképet, a saját erősségeket és gyengeségeket.

A személyiség fejlődésének egy fontos része, amely során az egyén a saját fizikai jellemzőit, képességeit, érdeklődését és fontos eseményeket azonosítja. Ez a folyamat korai életkorban kezdődik és az egyén egész életén át tart.

Az erkölcsi felfogás az, hogy az egyén hogyan ítéli meg a jót és a rosszat. Ez a szocializáció eredménye, amely során az egyén elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket.

A korai tapasztalatok, szülő-gyermek kapcsolatok hatással vannak a későbbi érzelmi és társas fejlődésre. Ez a szoros kötelék biztosítja a kisgyermeknek a biztonságos alapot a világ felfedezéséhez, és a későbbi egészséges kapcsolatok alapja.

Ez a folyamat a testi fejlődéssel együtt jár, és a kognitív fejlődést is elősegíti. Az agyban a kapcsolatok erősödnek, és a különböző területek közötti kommunikáció hatékonyabbá válik.

Az agy különböző területeinek közötti kapcsolatok erősödnek, ami lehetővé teszi az összehangoltabb gondolkodást, a jobb érzékelést és a hatékonyabb problémamegoldást.

A kisgyermekek általában 3 éves korra 100 cm magasak és 13-15 kg testsúlyúak. A fizikai fejlődéssel együtt jár a mozgáskoordináció és az egyensúly javulása.

A kisgyermekek képesek egyre összetettebb mozgásokat végrehajtani, mint például ugrálni, futni, rúgni a labdát. A mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék is fejlődik.

A folyamatban bekövetkező apró változások összegyűlnek, és végül minőségi változáshoz vezetnek. Például: egy csecsemő kicsi mozdulatai idővel összetett mozgásokká fejlődnek.

Hirtelen megjelenő, új viselkedésminták, amelyek a mennyiségi változások eredményei. A fejlődési szakaszok között minőségi különbségek vannak. Például: a csecsemő megtanul járni, vagy a kicsi gyermek elkezd olvasni.

A fejlődés során vannak olyan kritikus időszakok, amikor bizonyos eseményeknek meg kell történniük a normális fejlődéshez. Például: az anyanyelv elsajátítása a korai gyermekkorban.

A fejlődés során vannak olyan időszakok, amikor bizonyos tapasztalatoknak nagyobb jelentőségük van, mint máskor. Például: a humán kapcsolatok kialakítása serdülőkorban.

A "természet vs nevelés" vita arra utal, hogy a fejlődés milyen mértékben függ az öröklött biológiai képességektől (természet) és a környezeti hatásoktól (nevelés). A válasz a kettő kölcsönhatásában van.

A genetikai hajlamok és a környezeti hatások kölcsönhatnak, és egyedivé teszik az embereket. A személyiségvonások stabilitása sok tényezőtől függ, beleértve a genetikát és a környezet stabilitását.

A plaszticitás a változásra való képességet jelenti. Az emberek egész életük során fejlődnek és alkalmazkodnak az új kihívásokhoz.

A fejlődés során a testi struktúra fejlődése megelőzi a funkcionális fejlődést. A gyermeknek először meg kell tanulnia ülni, mielőtt megtanulna olvasni.

A szándékos rajzolás, ahol a gyerek kifejezi magát, és szimbólumokat használ a gondolatainak ábrázolására.

Ez a rajzolás 3 éves korban kezdődik, amikor a gyerek foltok és vonalak segítségével próbál tárgyakat és fogalmakat megjeleníteni.

3-4 éves korban megjelenik a gyereknek a tudása a rajzon, nem csak a látható jellemzők.

Ez a rajzolás 5 éves korban jellemző, amikor a gyerek fantáziája vezérli, több szempontból ábrázol, és nem törődik az arányokkal.

Ez a fogalom azt jelenti, hogy a gyerek az ábrázolásban azt hangsúlyozza ki, ami számára fontos, érzelmi szempontok szerint.

A rajzolásban a transzparencia azt jelenti, hogy a gyermek a tárgyakat átlátszónak ábrázolja.

A rajzolásban a juxtapozíció azt jelenti, hogy a gyerek a tárgyakat nem helyesen, szétszórtan és aránytalanul ábrázolja.

7-9 éves korban a gyerek rajzai egyre inkább a valósághoz hasonlítanak, de még mindig van bennük némi infantilitás.

A kisgyermek viselkedése és érzelmi állapota a szülők szétválása után. Gyakoriak az alvászavarok, ingerlékenység és agresszió. A zavar mértéke a család anyagi helyzetétől és az új családstruktúrát befolyásoló tényezőktől függ.

Nagycsaládokban a problémák megoldása, a stressz csökkentése és az érzelmi támogatás forrása lehet. Különösen a szegénységgel és kisebbségi hovatartozással küzdő családok számára nyújt fontos segítséget.

A kisgyermek fejlődése során az „én” érzése egyre hangsúlyosabbá válik, a felnőtt normákat elfogadja és másodlagos érzelmek jelennek meg. A szülőktől való elválással járó nyugtalansága fokozatosan enyhül.

A kisgyermek járása egyre koordináltabbá válik, kézügyessége fejlődik, szobatisztává válik. Problémamegoldó képessége fejlődik, szimbolikus játékkal foglalkozik.

Az óvodáskor a kisgyermek életének egy fontos szerepe a testük és a mozgásuk fejlődése. Ez a korszak a gyors növekedés és az egyre összetettebb mozgások időszaka.

Az óravezetési gondolkodás fejlődése - a kisgyermek megtanulja a lépést, a futást, az ugrást, az öltözködést. Egyensúlyérzéke is fejlődik.

A kisgyermek finommotoros képességeiből szem-kéz koordináció fejlődik. Ez a kézügyesség, a rajzolás, a kézművesek, a játék is fejlődik.

A firkakorszakban a kisgyermek élvezi az írás-rajzolás nyomhagyásának örömét. Az esztétikum nem lényeges, de a gyermeknek van egy képzete, amivel a rajzolását összekapcsolja.