Első kínai-japán háború (1894-95)

A Japán tengerészet admirálisa, aki kulcsszerepet játszott az első kínai-japán háborúban (1894-95) és az orosz-japán háborúban is. Vezető szerepet töltött be a Phungdo-i tengeri csatában is.

A kínaiak a Koreai-félsziget északi határfolyójához, az Amnok-folyóhoz menekültek az első kínai-japán háború során. A japánok viszont követték őket és a folyó torkolatánál vívtak egy fontos ütközetet.

Az első kínai-japán háború (1894-95) során a japánok a koreai Aszan-öbölben megtámadták a kínai utánpótlás hajókat, megszakítva ezzel a kínai hadsereg ellátási láncát.

Az első kínai-japán háború (1894-95) során a japánok Koreában, Phenjanban (Pjongjang) legyőzték a kínai hadsereget, és bevonultak a városba.

Az első kínai-japán háború (1894-95) kiindulópontja, amikor Japán hivatalosan is hadat üzent Kínának a Koreai-félsziget feletti hegemónia megszerzése érdekében.

A koreai parasztsereg fellázadt a kínai uralom ellen, de nem voltak tapasztaltak a harcban és rossz minőségű fegyverekkel rendelkeztek.

A japán győzelem a kínai-japán háborúban.

A japán győzelem után a kínai parasztok lázadtak fel a japán megszállók ellen, és közel 200 000 főt számláló sereg gyűlt össze.

A koreai parasztsereg az Ugümcshi csatában verte a japánokat.

A parasztsereg vezetésében belső ellentétek voltak, ami gyengítette őket. A japán fegyverek és taktika túl erősnek bizonyultak.

Kína lemondott Koreáról, aminek következtében Korea hivatalosan függetlenné vált. Japán elfoglalta a Liaotung-félszigetet és Kína jelentős hadisarcot fizette.

A Koreai-félsziget függetlensége a Simonoszeki béke következtében.

Min királyné vezetésével az orosz-párti hivatalnokok kerültek hatalomra, és igyekeztek megakadályozni a japán befolyást.

Min királyné, Korea utolsó királynője, meggyilkolták azzal a gyanúval, hogy a japánok ellen dolgozik, de a valóságban ő volt a koreai szuverenitás védelmezője.

Miura Goro, a japán követ, aki japán bérgyilkosokat bérelt fel, hogy megöljék Min királynét 1895-ben. A bűncselekményért ugyan megvádolták, de a bizonyítékok hiányában szabadlábon maradt.

Min királyné meggyilkolása nagy felháborodást keltett Korea népe és a világ más országai között, növelte a japánok iránti ellenszenvet.

Koreai királyi udvar követe, aki 1896-ban Oroszországba utazott a cári szovetségbe. Megpróbálta biztosítani a szövetséget Oroszországgal a Japánnal szembeni védelem érdekében.

Min királyné halálát követően Korea elvesztette szuverenitását, és Japán befolyása növekedett. Az új japán-párti miniszterek új reformokat vezettek be, ami az ellenállás tovább erősödéséhez vezetett.

A koreai udvar kérései az oroszokhoz 1896-ban, mikor Kodzsong király a követség épületében keresett menedéket.

Oroszország elfogadta Koreai kéréseit, de nem mindenben. Segíteni akartak az új hadsereg felállításában katonai kiképzőkkel, de nem vállaltak teljes anyagi támogatást.

A Koreai Császárság megalapításának dátuma, amikor Kodzsong király felvette a császári címet.

Kodzsong király új címe a Koreai Császárság megalapításakor.

Az orosz befolyás növekedésének kezdete a koreai udvarban, melyet az orosz követek, Karl Ivanovics Veber és Alexei Speyer személye is meghatározott.

A koreai kormány által elbocsátott orosz követ, akit megbízhatónak tartottak, de nem volt elég „oroszos” az új koreai vezetés számára.

Az új orosz követ, aki nem rendelkezett diplomáciai tapasztalattal, és arroganciával viselkedett, ami miatt elvesztette a koreaiak rokonszenvét.

Oroszország terjeszkedése Koreában: az oroszok 25 évre megszerezték Liaotung-félsziget déli részét, és katonai támaszpontokat hoztak létre az Amnok-folyó menti területeken.

A japánok félelme az orosz befolyás növekedésétől Koreában és a Távol-Keleten. Az orosz-koreai együttműködés veszélyt jelentett Japán számára, így a háborúra készültek.

Japán kétféleképpen szerezhette volna meg Koreát: egy katonai invázió révén vagy diplomáciai eszközökkel, az orosz befolyással való szembenállással.

Kvangmu császár próbálta megvédeni Korea függetlenségét az orosz befolyástól. Ez magában foglalta a hadsereg modernizálását, egy hadiflotta létrehozását, diplomaták küldését külföldi országokba és a függetlenség nyilvános hirdetését.

Az orosz-japán háború 1904-ben tört ki a két ország rivalizálása következtében Korea és Mandzsúria felett. A háború Koreai-félszigetén zajlott le, Japán nagy előnyben volt.

A Port Arthuri csata a háború kezdetén zajlott, ahol a japán haditengerészet megtámadta az orosz flottát Port Arthur kikötőjében. Ez a győzelem jelentette a háború kezdetét és Japán dominanciáját.

A koreai udvar aláírt egy jegyzőkönyvet, amely lehetővé tette a japán csapatok szabad mozgását Koreában. Ez gyakorlatilag a japán befolyás erősítéséhez és az oroszok elűzéséhez vezetett.

Az oroszok számára kulcsfontosságú volt a Koreai-félsziget északi határának védelme, azonban a hosszú határvonal nehézvé tette a védelmet, így japánok könnyen elfoglaltak erődöket, szigeteket és terjeszkedtek.

A háború során a japánok több győzelmet arattak. A döntő csata a Cusimai szorosban zajlott, ahol a japán hadiflotta elsüllyesztette az orosz flottát. Ez a vereség lerövidítette a háborút és biztosította Japán győzelmét.

A Liancourt-szirtek (Dokdo) egy szigetcsoport a Japán és Korea között, amelyet a háború során Japán ellenőrzése alá került. Azonban Korea mai napig igényt tart rá, ami konfliktusforrás.

Kvangmu császár megpróbálta biztosítani Korea függetlenségét, de a háború következtében a japán befolyás jelentősen erősödött, ami végül az ország Japán általi annexiójához vezetett.