Első kínai-japán háború (1894-1895)

A háború kezdetét jelentette, amikor Japán hadat üzent Kínának Korea felett való uralomért.

A japánok által birtokolt Aszan-öböl bejáratának megszállása, amely a kínai utánpótlást akarta elvágni.

A japánok és a kínai hajóegységek közötti tengeri csata az Aszan-öböl bejáratánál. A konfliktus a japán győzelemmel zárult.

A japánok Togo Heihacsiro admirális vezetésével. Célja a koreaiak modernizálása és a nyugati világba való beilleszkedés elősegítése.

Japán seregének Phenjanba való bevonulása, amely a kínai csapatok megadásának eredményeként történt.

A kínai csapatok veresége a koreai határfolyónál, az Amnok-folyónál.

A parasztfelkelés Kongdzsu városából a fővárosba indult, de a modern japán fegyverekkel szemben vereséget szenvedett.

A háború Japán győzelmével zárult, amely az elavult kínai haditechnika gyengeségeit mutatta meg.

A japán győzelemmel zárult, Kína lemondott hűbéri jogairól Koreáról, átengedte a Liaotung-félszigetet Japánnak és jelentős hadisarcot fizetett.

A koreai királyné, aki megpróbált ellenállni a japán befolyásnak és a japán-párti minisztereknek.

A koreai király, aki Kodzsongként is ismert, aki a japán befolyástól való félelme miatt orosz védelmet kért.

A japán követ, aki bérgyilkosokat fogadott Min királyné meggyilkolására.

A koreai társadalomban a nemesek, akik ellenálltak a 1894-es reformoknak, melyek az osztályrendszert eltörölték.

A koreai királyi udvar által küldött követ Szentpétervárra 1896-ban, aki a japán befolyástól való félelem miatt orosz védelmet kért.

Japán első miniszterelnöke, aki 1905-ben lett az első japán helytartó Koreában.

Az 1895-ös esemény, amikor Min királynét meggyilkolták, és a teste el lett égetve, ami nemzetközi felháborodást váltott ki.

A Koreai Császárság megalakulásakor Kodzsong császár kérésére orosz katonai kiképzők érkeztek Korea területére, hogy új hadsereget hozzanak létre. Az oroszok azonban végül visszavonták a támogatást.

A Koreai Császárság megalakulása (1897) után Japán és Oroszország kapcsolatai egyre feszültebbé váltak.

Az orosz-koreai szövetségre törekvés és a katonai segítségnyújtás ellenére az orosz kormány végül inkább a szinten tartást választotta, mivel a koreaiak számára túl nagy segítségnek tartották.

1897-ben Kodzsong császár a Koreai Császárságot (대한제국) alakította meg, ezáltal új államformát vezetve be Koreában.

Az oroszok katonai segítséget ígértek a koreaiaknak, beleértve a kiképzésüket, tanácsadók küldését és kölcsönt a külső adósságok rendezéséhez.

Oroszország a Koreai-félszigeten igyekezett megerősíteni a befolyását. 25 évre megszerezték a Liaotung-félsziget déli részét, és támaszpontokat hoztak létre az Amnok-folyónál.

A Koreai Császárság megalakulása után Japán félni kezdett az oroszok megerősödésétől a Távol-Keleten és Korea és Oroszország együttműködésétől.

A Koreai Császárság hivatalos megalakulása után Kodzsong császár elhagyta az orosz követség épületét és a számára felújított Dokszukung palotába költözött.

Korea függetlenségének 1903-as kísérlete, amelyet Kvangmu császár kezdeményezett. Célja egy modern hadiflotta felállítása volt a függetlenség biztosítására.

1904-ben tört ki a feszültség fokozódása és Japán támadása miatt. A csaták főként a Koreai-félsziget területén zajlottak.

Február 8-án a japán hadihajók megtámadták az orosz hajókat Port Arthur kikötőjében, és partra szálltak Csemülpo kikötőjében.

Február 11-én Japán hivatalosan hadat üzent Oroszországnak, és február 23-án a koreai udvar aláírt egy jegyzőkönyvet, amely garantálta a japánok szabad csapatmozgását az országban.

A japánok erődöket és szigeteket foglaltak el, és Kvangmu császár megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal.

Az utolsó döntő csatában, 1905. május 27-28-án a japánok elsüllyesztették az orosz hajókat a Cusima-szorosban.

A Koreai-félsziget és Japán közötti szigetcsoport, amely a háborúban japán ellenőrzés alá került, és mai napig konfliktusforrás a két ország között.

Az 1950-es évek óta Korea katonai megszállás alatt tartja Dokdo-t, amely Japánnal való területi vitának tárgya.