Demográfiai mélypont Magyarországon a XVIII. században

• Az 1790 előtti demográfiai adatok hiányosak, ezért a kutatók becslésekre szorulnak, melyek gyakran eltérnek.

Demográfiai Mélypont és Okai (1711)

• 1711-ben, a Rákóczi-szabadságharc végén Magyarország demográfiai mélypontra jutott.
• A lakosság számának csökkenésének okai a háborúk (tizenötéves háború, törökök kiűzése, Rákóczi-szabadságharc) és a gyakori járványok voltak.
• A háborúk és járványok gyakran éhínséghez vezettek.
• A népsűrűség főleg az ország középső részén volt alacsony.
• A korábbi Hódoltság területeiről sokan menekültek Erdélybe, vagy a Királyi Magyarország területére.
• Az ország középső része termékeny, de a népesség hiánya miatt nem volt, aki megművelje.
• A helyzet spontán módon, illetve a császári kormányzat segítségével oldódott meg, háromféle népességmozgás formájában.

XVIII. Századi Népességmozgások

• A XVIII. század a nagy népességmozgások időszaka volt.

Belső Vándorlás

• Magyarországon lakó népek vándorlása az országon belül.
• Példa: szlovákok vándorlása a Felvidékről az Alföldre idénymunkára, melynek eredményeként sokan letelepedtek.
• A szlovákok etnikai csoportjai szigetszerűen helyezkedtek el.
• Hasonló volt a horvátok helyzete is, akik északra húzódtak a Nyugat-Dunántúlra és Szlavóniába.
• Az Erdélyben vagy a Keleti-Kárpátokban élő románok közül is sokan költöztek az Alföld keleti részére.

Öntevékeny Bevándorlás

• Külföldről érkezők letelepedése Magyarországon.
• Példa: románok Erdélybe, szerbek a Dunához (Ráckeve, Szentendre).
• A szerbek határőrizeti feladatokat láttak el az udvar megbízásából.
• Az Oszmán Birodalom területeiről menekülő szerbek a Bácskába, Bánátba és Szlavóniába költöztek a jobb életkörülmények reményében.
• Kisebb számban csehek és lengyelek is érkeztek a Felvidékre, de beolvadtak a szlovákságba.
• Északról zsidók is érkeztek, ez a folyamat a 19. század első felében gyorsult fel a galíciai szegénység miatt.

Tervezett Betelepítések

• A császár által szervezett betelepítések, főként az ország középső részére irányulva.
• A betelepítést a nagybirtokosok is támogatták.
• Dél-németek (svábok) betelepítése.
  • Római katolikusok voltak.
  • A katolicizmus erősítése és a lázadások esélyének csökkentése volt a cél.
  • Kiváltságokat, főként adókedvezményeket kaptak, esetenként előre felépített házakba költözhettek.
• A svábok fejlett mezőgazdasági technikái hozzájárultak Magyarország mezőgazdaságának fejlődéséhez.

Népesség Változásai a XVIII. Század Végére

• A népesség megnövekedett, de az összetétele megváltozott.
• Kevert népesség alakult ki, ami a nyelvi helyzetet is befolyásolta.
• A magyarok aránya 50% alá esett (40-42%).

Magyarország Népei a XVIII. Században

• Magyaroktól eltérő népek = Magyarországon élő nemzetiségek.
• A nemzetiségekre inkább a csonka társadalom volt jellemző, ahol egyes társadalmi rétegek hiányoztak (pl. nemesség).

Szlovákok

• Csonka társadalmat alkottak.
• Jobbágy-paraszti jogállásban vagy városi polgárként éltek.
• Legtöbben Magyarország északi részén, a Felvidéken, valamint az Alföldön (pl. Békés vármegye) éltek.
• Vallásuk: evangélikus, római katolikus.

Ruszinok

• Csonka társadalom.
• Legnagyobb számban Kárpátalján éltek.
• Kevesen voltak, főként jobbágyokhoz tartoztak.
• Vallásuk: ortodox keresztény.

Románok

• Csonka társadalom, jobbágyok, főként pásztorkodással foglalkoztak.
• Folyamatos bevándorlás Erdélybe a középkor óta.
• A magyarokkal szemben legellenségesebbek voltak, parasztfelkelések során lázadtak fel.
• Központjuk Balázsfalva volt.
• Vallásuk: ortodox, saját vallási vezető rétegük volt.

Szerbek

• Csonka társadalom.
• Határőri feladatokat láttak el a bécsi udvar megbízásából.
• Viszonylag ellenségesek voltak a magyarokkal szemben, ez a 19. században erősödött fel.
• A Délvidéken kívül az ország középső részén, a Duna mentén (pl. Szentendre, Ráckeve) is megtalálhatóak voltak.
• Központjuk Karlóca volt.
• Vallásuk: ortodox, saját egyházi vezető rétegük volt, a legmagasabb rangú vezetőjük a karlócai pátriárka.

Horvátok

• Teljes társadalom: nemességük és főnemességük is volt.
• 1091 óta a magyar korona fennhatósága alatt éltek.
• Autonóm területük volt, belső önállósággal.
• Vezetőjük a horvát bán volt.
• Központjuk Zágráb volt.
• Vallásuk: római katolikus.

Németek

• A középkor óta jelen voltak.
  • 12-13. század: szászok, akik városi polgárok voltak.
  • A szászok elsősorban Erdély déli részén éltek, de a Felvidéken is megtalálhatóak voltak.
• A 18. században a kormányzat dél-német területekről telepített be németeket (svábokat).
  • A svábok jobbágy-paraszti jogállásúak voltak.
• A németek a legtöbb felvidéki és dunántúli városban többséget alkottak.
• Csonka társadalmat alkottak, de a polgárság rétegeiben a németek aránya volt a legmagasabb.

Népességszám Növekedése

• 1790-re a népesség elérte a kb. 10 millió főt, ami több mint a duplája volt a korábbiaknak.

Összetartó Erő

• A 18. században nem volt jellemző a nacionalista eszme, ezért kevesebb volt az etnikai alapú konfliktus.
• Az összetartó kapocs az volt, hogy mindannyian a magyar uralkodó alattvalói voltak.
  • Hungarus-tudat: ez főleg a kiváltságos rétegekre volt jellemző.
  • A társadalom továbbra is rendi és vallási alapon szerveződött.