Anatómia fogalma és ágai

Anatómia fogalma

• Az anatómia a biológia része, amely az élőlények alakját és szerkezetét tanulmányozza.
• Az anatómiai vizsgálatok célja megérteni, hogyan épül fel az emberi test, és a szervek hogyan működnek együtt.

Anatómiai ágak

• Makroszkopikus anatómia: Szabad szemmel vizsgálható részekkel foglalkozik.
  • Szisztémás anatómia: A szerveket szervrendszerekbe rendezve tanulmányozza.
  • Tájanatómia: Az egyes anatómiai egységek elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát elemzi.
  • Radiológiai anatómia: Rontgensugárral történő vizsgálatok alapján tanulmányozza a szerkezetet.
  • Metszetanatómia: Képalkotó eljárásokkal (CT, MRI, PET) vizsgálja az anatómiai struktúrákat.
  • Klinikai anatómia: Az anatómia gyakorlati vonatkozásait, orvosi szempontból vizsgálja.
  • Művészi anatómia: A képzőművészeti emberábrázolásra fókuszál.
• Mikroszkopikus anatómia: Sejtek és szövetek szintjén vizsgálja a szerkezetét.

Az emberi test felépítésének alapelvei

• Szelvényezettség: A test hossztengelyére merőleges síkban elválasztható egymással közel azonos szerkezetű szakaszokból.
  • Jellegzetes a gerinctelenekre.
  • Emberben a bordákon, csigolyákon és gerincvelői idegeken figyelhető meg.
• Kétoldali részarányosság: A test szimmetrikus, a középvonalba állított függőleges sík két, tükörképszerűen megegyező részre osztja.
  • A fejlődés kezdetén tökéletes, később aszimmetria alakul ki (pl. szív, lép, gyomor, máj).

Az emberi test síkjai

• Közép- vagy medián sík: A test középvonalán, elölről hátrafelé haladó sík, jobb és bal testfélre osztja.
• Nyílirányú vagy sagittális síkok: A medián síkkal párhuzamos síkok.
• Frontális (koronális) sík: A homlokkal párhuzamos sík.
• Vízszintes (horizontális) sík: A frontális síkra merőleges, a testet felső és alsó részre osztja.

Az emberi test irányai

• Felső (superior) és alsó (inferior): A hossztengely mentén.
• Jobb (dexter) és bal (sinister): A hossztengelyre merőleges haránttengely mentén.

Csontok típusai

• Lapos csontok: Agykoponya csontjai, lapocka, medencecsont, bordák.
  • Két vékony tömör lemezből és köztük szivacsos csontállományból állnak, amely vörös csontvelőt tartalmaz.
• Köbös csontok: Szabálytalan alakú, nyúlványokkal rendelkező csontok (kéztő-, lábtőcsontok, csigolyák).
  • Felszínüket tömör csontállomány, belsejüket szivacsos csontállomány tölti ki.
  • A végtagokban zsírvelőt, a csigolyákban vörös csontvelőt tartalmaznak.
• Pneumatikus csontok: A koponyában fordulnak elő, üregeik levegőt tartalmaznak. Pl. orrmelléküregek (sinus)
  • Csökkentik a koponya súlyát és rezonaló teret biztosítanak a hangadáshoz.

A csont mint szerv

• Periosteum (csonthártya): Kívülről borítja a csontot, gazdag erekben és idegekben.
• Endosteum: A velőüreg belsejét borítja, vékonyabb, mint a periosteum.
• Ízfelszínek: Sima felszínű, ízületi porc borítja.

Csont vastagságbeli növekedése

• A periosteum belső rétegében lévő csontképző sejtek (osteoblastok) felelősek a vastagságbeli növekedésért (periostalis csontképzés).
• A felnőttkorban a csontképzés és a csontlebontás (osteoclastok) egyensúlyban van.

A csontszövet struktúrája

• A csontszövet szerkezete a terhelési igénybevételhez alkalmazkodik.
• A szivacsos csontállomány gerendái a terhelési erővonalaknak megfelelően rendeződnek, adaptálódnak.
  • Megterhelés: új gerendák képződnek.
  • Megterhelés hiánya: csontleépítés.

Csontszövet összetétele

• Az alapállomány rostjai a húzási erőnek, az elmeszesedett alapállomány az összenyomásnak ellenáll.

Csontsejtek

• Csontképző sejtek (osteoblastok): Rostokat és alapállományt termelnek, elmeszesedett alapállományban foglalnak helyet, osteocytává alakulnak.
• Csontsejtek (osteocyták): A csontszövet mátrixának fenntartását végzik.
• Csontfaló sejtek (osteoclastok): Többmagvú sejtek, a csont felszívódásában (resorptio) vesznek részt.

Csontképződés és csontnövekedés

• Elsődleges csontosodás: Koponyavarratok.
• Másodlagos csontosodás:
  • Desmalis csontosodás: Kötőszövetes alapon (pl. koponyatető).
  • Chondralis csontosodás: Porcos alapon (pl. csöves csontok).

A csont vérellátása

• A csont diaphysiszét a tápláló nyíláson (foramen nutricium) belépő artériák látják el.
• Az epiphysis és metaphysis vérellátása az ízületek környéki artériás fonatokból származik.

Csontregeneráció

• A csonthártya belső rétege révén a csont regenerálódik.
• A csonttörés esetén a csontvégek közötti vérömlenyben mesenchymális sejtekből csontheggel (callus) gyógyul a törés.

A csontszövet átépülése

• A csontszövet folyamatos átépülés alatt áll (osteoblastok és osteoclastok egyensúlya).
• A régi Havers-rendszerek maradványai az intercalaris lemezek.

További irodalom

• Az emberről általában: 353-359. oldal
• A csontvázrendszer: 363-374. oldal
• Csontszövet: 225-249. oldal