Állattan alapjai

Regnum: Animalia (Metazoa) (Állatok országa)

• Többsejtű, heterotróf eukarióta szervezetek alkotják.
• Sejtkapcsoló struktúráik vannak, sejtközötti állományuk kollagént és strukturális fehérjéket tartalmazza.
• Életük nagy részében diploidok, ivarsejtjeik haploidok.
• Egyedfejlődésük barázdálódással, szedercsíra, hólyagcsíra, majd bélcsíra stádiumokon keresztül történik.
• Több mint 1,6 millió fajuk ismert, ami a Földön élő fajok közel háromnegyede.

Subregnum: Parazoa (Álszövetes állatok alországa)

• Sejtjeik nagyfokú átalakulásra képesek.
• Nincs szoros sejtkapcsolat, szabadon elmozdulhatnak a saját rétegükben.
• Hiányzik a szövetes állatokra jellemző alaphártya (membrana basalis).
• Egyedüli ma élő képviselőik a szivacsok (Porifera).

Ph.: Porifera (Szivacsok törzse)

• Méretük néhány mm-től 1-2 m-ig terjedhet.
• Formájuk jellemzően szabálytalan (aszimmetrikus).
• Testfaluk külső sejtrétegét (pinacoderma) fedősejtek (pinacociták), ill. közöttük pórusokat (ostia) formáló likacssejtek (porociták) alkotják.
• A belsőt (choanoderma) pedig a fagocitaemésztő funkciót ellátó galléros ostoros sejtek (choanociták) alkotják.
• A két sejtréteg között kocsonyás alapanyagba (mesohyl) ágyazva vázképző sejtek (sclerociták, spongociták), tápanyagszállító amöboid vándorsejtek (amöbociták), differenciálatlan őssejtek (archaeociták), ivarsejtek, ill. vázelemek találhatók.
• Izom- és idegszöveti funkciókat ellátó sejtegyütteseik nem találhatók.
• Vázelemeik anyaga és szimmetriaviszonyai fontos rendszertani bélyegek.
• Vázelemek állhatnak mészből (kalcium-karbonát) és kovából (szilícium-dioxid), ezek a váztűk (spicula), ill. speciális, jódot is tartalmazó szaruszerű struktúrfehérjéből, a sponginból.
• Szimmetriaviszonyok alapján elkülöníthetünk egytengelyű (monaxon), azaz egy- (monactin) vagy kétsugaras (diactin), háromtengelyű (triaxon), azaz három- (triactin) vagy hatsugaras (hexactin), négytengelyű (tetraxon), azaz négysugaras (tetractin), soktengelyű (polyaxon) váztűket.
•  A tűkön belül két nagyságrendet lehet megkülönböztetni (makroszklerák és mikroszklerák).
• Szivacsok testfelépítésük alapján három típusba sorolhatók (Asconoid, Syconoid, Leuconoid).
• A szivacsok hímnősek (hermafroditák).
• Megtermékenyítésük jellemzően belső.
• Ivarosan vagy ivartalanul szaporodhatnak, lárvájuk tipikusan szabadon úszó ún. parenchimella lárva.
• Kifejlett korukban helytülők (szesszilisek).
• Többségük telepképző, de lehetnek magányosak is.
• Szűrögető szervezetek, a mikroszkopikus méretű táplálékszemcséket a galléros ostorok sejtek veszik fel.
• Nagyrészt tengeriek, csupán kevés fajuk édesvízi.
• Az édesvízi és a parti (litorális) zónában élő szivacsok speciális kitartóképleteket, ún. gyöngysarjakat (gemmula) képeznek.
• Mintegy 8600 fajuk ismert.

Cl.: Demospongiae (Kovaszaruszivacsok osztálya)

• Méretük és alakjuk igen változatos
• Számos fajuk élénk színezetű.
• Vázuk kovatűkből áll, amelyeket sponginrostok kapcsolnak össze, bár egyeseknél a vázat csak spongin alkotja.
• Testfelépítésük leuconoid típusú.
• Többségük tengeri, egyetlen rendjük képviselői édesvíziek csupán.
• Spongilla lacustris a neve a tavi szivacsnak.

Subregnum: Eumetazoa (Valódi szövetes állatok alországa)

• Sejtjeik valódi szövetekbe szerveződnek, így szervezetükben szervek, szervrendszerek alakulnak ki.
• További közös jellemzőjük a hámszöveti sejtjeiket az alatt lévő szövetektől elválasztó alaphártya (bazális membrán) megléte, valamint az ideg- és izomsejtek jelenléte.
• Egyedfejlődésük során keresztülmennek a bélcsíra (gasztrula) állapoton.
• Elsődlegesen két csíralemezzel (ekto- és entodermával) rendelkeznek, azaz diploblasztikusak (csalánozók), a mezoderma másodlagosan jelenik meg (bordásmedúzák, kétoldali szimmetriájú állatok).

Ph.: Cnidaria (Csalánozók törzse)

• Méretük a néhány mm-től az 1-2 m-es nagyságrendig terjed
• Testük sugaras (radiális) szimmetriát mutat
• Testüket kívülről ektodermális eredetű felhám (epidermisz), belülről pedig entodermális eredetű bélhám (gasztrodermisz) borítja
• A két hámréteg között köztesréteg (mesogloea) található, amely lehet vékony és sejtmentes, ill. lehet vastagabb és izomsejteket is tartalmazhat.
• Névadó sejtjeik a zsákmányejtést és védekezést szolgáló csalánsejtek (cnidociták), amelyek többnyire az epidermiszben helyezkednek el.
• Szájnyílásukat tapogatók (tentacula) veszik körül
• Emésztőrendszerük a gasztrovaszkuláris űrbél (cölenteron), amely lehet egyszerű vagy válaszfalakkal (septa) tagolt
• Elkülönült kiválasztó-, légző- és keringési rendszerük nincs
• Idegrendszerük hálózatos.
• Nemzedékváltakozás jellemző rájuk, amelyben az ivaros medúzaalak és az ivartalanul (bimbózással) szaporodó polipalak váltják egymást, bár ez többféleképen módosulhat.
• Nagyrészt ragadozók, de szűrögetők vagy élősködők is lehetnek
• Több mint 10 ezer fajuk ismert.

SubPh.: Medusozoa (Medúzák altörzse)

• Az űrbelükbe izmos sövények (septa) nyúlhatnak be, amelyek tagolják annak üregét, de az űrbél lehet tagolatlan is.
• A csak polipalakkal rendelkező virágállatokkal szemben medúzaalakjuk is van, és többnyire szabályos polip-medúza nemzedékváltakozás jellemzi őket.
• Nagyrészt tengeriek, de édesvizekben is előfordulhatnak.
• Cl.: Hydrozoa (Hidraállatok osztálya)
• Az általában fejlettebb, tagolatlan űrbelű polipok többnyire telepesek.
• A medúzaalak (ha van) kicsiny, ernyőjének pereméről izomsejtekben gazdag redő (velum) nyúlik le, amely az úszás szerve.
• Köztes rétegük sejtmentes mesogloea, ivarmirigyeik pedig nem a gasztrodermiszben helyezkednek el
• A fajok háromnegyedénél a medúzaalak másodlagosan hiányzik.

Cl.: Hydrozoa (Hidraállatok osztálya)

• Általában fejlettebb, tagolatlan űrbelű polipok, melyek többnyire telepesek
• Ha van medúzaalakjuk az kicsiny, ernyőjük pereméről, a fátyol (velum) nyúlik le, amely az úszás szerve
• Köztes rétegük jellemzően sejtmentes mesogloea, ivarmirigyeik pedig nem a gasztrodermiszben helyezkednek el.
• A fajok 75%-nál másodlagosan hiányzik ez a medúzaalak.

Hydra vulgaris (édesvízi hidra)

• Legfeljebb 2 cm-es, színe a fehér és a feketés között bármilyen árnyalatú lehet, néha vöröses
• 4-12 tapogatója van, melyek nagyjából testhosszúságúak
• Magányos életmódú, hímős (hermafrodita), nem képez telepet és nincs medúzaalakja
• Nagyobb állóvizekben fordul elő, szabadon mozog, és az aljzaton (főként növények felületén) rögzül. Regenerációs képessége igen jó

Craspedacusta sowerbyi (édesvízi v. kétpolipos medúza)

• Kétféle, 0,5-2 mm-es polipalakja van (a tapogatós is benne), és a kifejlett medúza a 20-25 mm-es átmérőt is elérheti (400 tapogatója is lehet)
• Hazánkban az egyetlen édesvízi hidraállat, amely medúzaalakkal is rendelkezik.
• Őshazája Kína, feltehetőleg a kanadai átokhínárral (Elodea canadensis) együtt került be.
• Hazánkban főleg bányatavakban fordul elő.

Div.: Bilateria (Kétoldali szimmetriájú állatok tagozata)

• Testük hossztengelyén egyetlen nyílirányú sík fektethető keresztül, testüket két egyenlő, egymással nagyjából tükörszimmetrikus jobb és bal oldali részre osztja. ("két-oldalasok")
• Különböző végeik vannak (elülső/feji, hátulsó/farki).
• Az ekto és az endoderma között új sejtréteg alakul, ki a mezoderma,
• szervezetükben a szövetek mind a négy alaptípusa megtalálható (hám-, kötő-/támasztó-, izom- és idegszövetek).
• Epidermiszük ősileg csillós
• Mozgásirányába eső elülső (feji) végén koncentrálódnak idegrendszerük és érzékszerveik.
• Petebarázdálódásuk módja változastos, egyedfejlődésük: közvetlen vagy közvetett
• Elsődlegesen tengeriek, másodlagosan édesvíziek vagy szárazföldiek.
• Az állatfajok döntő többsége (>98%) tartozik ide.

Protostomia (Ősszájúak):

• Idegrendszerük agydúcból, garatkörüli ideggyűrűből áll, melyen 1 hasi idegtörzs fut végig.
• A négysejtes állapotban az egyik sejt a többitől különbözik (ebből lesz az endomezoderma/csírasejtek)

Spiralia (Spirális barázdálódású állatok)

• Petebarázdálódásuk spirális típusú (zigóta osztódásával létrejövő leánysejtek: blasztomérák egymáshoz képest mintegy 45 fokkal elcsúszva helyezkednek el.)
• Gnathifera (Állkapcsosak)
• Garatjuk egy elkülönült részében, az ún. rágógyomorban (mastax) található a több tagból (trophus) álló, kitintartalmú, izmokkal mozgatható (gnathi-fera = „állkapocs-hordozók”) állkapcsi készülék, ez a tápl.szerzésben játszik szerepet
• Elsődleges testüregük van, vagy nem rendelkeznek testüreggel
• Elkülönült légzőszervük nincsen, a gázcsere a testfalon keresztül történik.
• Keringési rendszerük hiányzik: testüregfolyadék látja el a szerepét Syndermata
• Epidermiszükk összeolvadt sejtekből álló szinciciumot alkot belső (intraszinciciális) fehérjevázzal.
• Testüregük elsődleges testüreg (blasztocölóma).
• A hímek spermiumainak ostora hímivarsejt elülső részéről ered
• Gyakori bennük az erős ivari dimorfizmus (Rotifera és Acanthocephala)

Ph.: Rotifera (Kerekesférgek törzse)

• Az állatvilág egyik legkisebb képviselői (törpe)
• Testük fejre, törzsre és lábra tagolódik. (roti-fera = „kerék-hordozók”).
• Nevüket a fejet övező kerékszervről kapták, ami tulajdonképpen egy csillósor (corona).
• Lábukon a ragasztómirigyek kivezető csövei nyílnak
• Jellemző rájuk az ivarmirigy két részre külön (petefészek és szikmirigy)

Ph.: Acanthocephala (Buzogányfejű férgek törzse)

• Rotifera származékok
• nagytermetűek, akár több 10 cm-esek is lehetnek (a nőstények mindig nagyobbak a hímeknél)
• Testük tömlő alakú, van egy kapaszkodó horgokkal ellátott ormányuk (proboscis), ami rögzítőszervként működik (acantho-cephala = „tüskés-fejűek”).
• Tápcsatornájuk nincs, a tápanyagokat a testfelületükön keresztül veszik fel

Rouphozoa

Gastrotricha (Csillóshasúak törzse)

• Apró termetű (0,6-1,5 mm) vízi állatok; teste fejre, nyakra és törzsre különül; a külszínt kutikularéteg, tüskék/pikkelyek borítják
• Nevüknek megfelelően hasoldalukon két csillósáv, a fejükön pedig sorokba/csomókba rendeződő hosszabb csillók találhatók.
• Testüregük hiányzik, elkülönült légző- és keringési rendszerük szintén.

Ph.: Platyhelminthes (Laposférgek törzse)

• testméret mikroszkopikustól több 10 m-ig terjedhet
• testük háti-hasi irányban lapított (platy-helminthes = „lapos-férgek”), nincs testüregük
• középbelük vényződik, végbélnyílásuk nincsen, elkülönült légzőszervük és keringési rendszerük szintén hiányzik (van ellenben kiválasztószerük: elővesécskék)
• a hímivarsejtjeik általában két ostorral rendelkeznek a petesejtek ektolecitálisak
• igen fajgazdag csoport