A felvilágosodás a 18. században

A felvilágosodás a 18. században

• A nyugat-európai felvilágosodást először a francia racionalizmus, majd a brit empirizmus befolyásolta.
• A felvilágosodás gondolkodói az értelmet és a tapasztalatot helyezték a középpontba.
• A felvilágosodás korának központi kérdése az egyén belső világa és a külső környezettel való kapcsolatának vizsgálata volt.
• Kant a felvilágosodást úgy definiálta, mint az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból.
• A felvilágosodás lényege az önálló gondolkodásra való képesség, a mások vezetése nélküli, racionális gondolkodás.

Voltaire (1694-1778)

• A francia felvilágosodás egyik vezető képviselője.
• Deizmus híve volt, vagyis a vallásra a nép számára szükségesnek tartotta, de az intézményes hitben nem hitt.
• Isten számára a világmagyarázat hasznos elve volt, aki a Newton által felfedezett törvényeknek adta meg az első lökést.
• Gondolkodását Descartes racionalizmusa, valamint Locke empirizmusa befolyásolta.
• Következetesen kritizálta a társadalmi igazságtalanságokat, a vallási fanatizmust és a hatalom visszaéléseit.
• Élete során börtönökön keresztül utazott Franciaországon kívül Angliába, Poroszországba és a mai Svájcba is.
• Az 1755-ös lisszaboni földrengés megkérdőjelezte eddigi optimista világlátását.
• Ennek hatására írta meg a Candide című szatirikus regényt, melyben Leibniz "e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt" gondolatával polemizál.

Voltaire művei

• Filozófiai Levelek (1733)
• Metafizikai értekezés (1734)
• Candide vagy az optimizmus (1759)
• Filozófiai Ábécé (1764)
• A tudatlan filozófus (1767)

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)

• A felvilágosodás kritikusa, Genfben született.
• Édesanyja korán meghalt, apja órásmesterként nevelte, igyekezett a fiát mesterség elsajátítására bírni.
• Teológiát és zenét tanult, majd a kortárs filozófiával és kottaírással foglalkozott.
• Első vígjátékát Nárcisszus címmel írta meg.
• Követségi titkárként Párizsba került, ahol barátságot kötött Diderot-val.
• 1749-ben megnyerte a Dijoni Akadémia által kiírt pályázatát a “A tudományok és a művészetek fejlődése rombolta vagy javította-e az erkölcsöket?" című esszével.
• Az esszében azt állította, hogy a tudományok fejlődését nem követi szükségszerűen a gyakorlati tudásé, az ember a tudástól nem lesz feltétlenül jobb.
• Úgy véli, hogy a civilizáció az az állapot, melyben az ember eredendő szabadságát a tudományok és a filozófia segítségével elnyomják a kormányzatok; az irodalom és a művészetek pedig ahhoz járulnak hozzá, hogy az emberek kényelmesen érezzék magukat ebben a szolgaságban.

Rousseau gondolatai

• Az ember, aki a belső helyett a külsőségek felé fordul, a szokásoknak igyekszik megfelelni.
• A tudományok fejlődése kérdéses, sőt inkább a semmittevést szolgálja.
• Az Akadémiához fordult, hogy testületként morális korlátok közé szorítsa a tudományt, bizonyos tudósok nézeteit pedig beszüntesse.
• Rousseau a teljes polgári egyenlőséget hirdette, ahol a tudomány vagy a művészet képviselői sem képviselnek magasabb minőséget.
• A tiszta nemzeti erkölcs fontosságát hangsúlyozta, melyet nem rontott meg a kereskedés szelleme.
• Ha az eredeti állapot elveszett, akkor a tudomány és a művészetek segíthetnek megakadályozni a romlást.

Rousseau további művei

• Az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről (1755)
• Julie, avagy az új Héloïse (1761)
• Társadalmi Szerződés (1762)
• Emil vagy a nevelésről (1762)

Emil vagy a nevelésről

• Tanító célzatú írás, melyben a természeti és a társadalmi ember kettőssége jelenik meg.
• Rousseau felveti a kérdést, hogy az ember magának (természeti lénynek), vagy a társadalomnak (polgárnak) nevelje-e azt, akit rá bíztak.
• Emilnek a természetes vallás szószólójává kellett válnia, aki a szív, a lelkiismeret, az emberi természet jogát vallja.