Diffkut 1. ZH PDF

Difflut. 1 ZH. A els feline fileiv ownes pptje egfitt A Differenciált kutatásmódszertan I. Kvantitatív rész Dr. Harmath-Tánczos...

Difflut. 1 ZH. A els feline fileiv ownes pptje egfitt A Differenciált kutatásmódszertan I. Kvantitatív rész Dr. Harmath-Tánczos Tímea [email protected] 2024/2025 Mi a tudomány? a vilag objectiv megismesse Mi a tudományos kutatás? I. Átfogó alapfogalmak és a kutatómunka általános lépései Tudomány: „ A tudomány a természet és a társadalom működésérnek megismerésére irányuló tevékenység, amely szisztematikus metodológiát követ, és bizonyítékokon alapuló következtetéseket tesz.” (The British Science Council, 2009) Tudományos kutatás: oTervszerű, szisztematikus, módszeres tevékenység oA kutatók oA tudományosan megválaszolható kérdések megválaszolása, összefüggések feltárása érdekében folytatnak o1. empirikus bizonyítás 2. racionális és kritikai gondolkodás 3. megválaszolható kérdésekre korlátozódás 4. objektivitásra/interszubjektivitásra törekvés 5. pontosság és mérés 6. nyilvánosság, együttműködő versengés és önkorrekció Milyen kutatási módszereket ismerünk? Empirikus kutatás as empirihus bizomzitab mindig els' en lopds Az a kutatás, amely tapasztalati úton gyűjt bizonyítékot, szisztematikus adatgyűjtést és adatértékelést tartalmaz Kutatási módszerek pl.: kísérlet, kérdőíves vizsgálat, teszt, tartalomelemzés, interjú, természetes megfigyelés, Klinikai módszerek – egymással átfedésben Módszer: hogyan kell eljárni egy kutatási cél érdekében mikor, miért indokolt egy eljárás alkalmazása, milyen erősségekkel, korlátokkal bír, milyen előfeltevéseken nyugszik Kvantitatív és kvalitatív kutatási stratégia Kvantitatív: számszerűsítés a középpontban olyan módszerekkel, amelyek jól behatárolt, mérhető változókat céloznak meg, nagyobb mintákon extenzív adatgyűjtést és statisztikai elemzést tesznek lehetővé. Kvalitatív: a minőségi jellemzők felismerése, a jelenség beágyazottsága, történetisége, változékonysága, értékjellege, egyedisége képezi a vizsgálat tárgyát. A tudományos kutatás általános menete 1. Tájékozódás: előkészítő szakasz – kutatási téma és kérdés véglegessé válik A kutatási téma a kutatást tartalmilag azonosítja Meghatározza: kutatási terület, érdekes, fontos, társadalmilag hasznos téma, aktív kutatások, Szakirodalmi tájékozódás: a tudományterületen felhalmozódott tudás tárgyiasodott formája (szakfolyóiratok, szakkönyvek, egyéb) Koceptualizálás: a használt fogalmak és az elméleti háttér meghatározása 2. Tervezés: Mit, miért, hogyan kutatunk? Mit? A kutatási kérdés ad választ Miért? A kutatási cél megfogalmazása ad választ Hogyan? Összes többi lényeges kérdés ( mintavétel, adatgyűjtés, feldolgozás, elemzés) Operacionalizálás: mérhetővé tétel Mérés: amikor a vizsgált jelenségek, folyamatok kijelölt tulajdonságához adott szabály alapján számot, úgynevezett adatot rendelnek. A tudományos kutatás általános menete 3. Etikai kockázatelemzés, etikai engedély beszerzése Jár –e potenciális kárral, hátránnyal a résztvevőkre nézve Kockázat, haszon elemzés Humán kutatások, oktató, EPKEB, TUKEB, NNGYK 4. Elővizsgálatok: Kutatási módszer, mérőeszközök kipróbálása Utasítás, kísérleti manipuláció, megbízhatóság, stb. A tudományos kutatás általános menete 5. A vizsgálat lefolytatása – mintavétel, adatgyűjtés, adatfeldolgozás, elemzés A terv végrehajtása Résztvevők toborzása, tájékoztatása, informált beleegyezés megszerzése, mérőeszközök beszerzése, elkészítése, ingeranyagok és feladatok kiválasztása vagy elkészítése, adatfelvétel lebonyolítása, nyers adatok rendezése, kezelése, statisztikai feldolgozása – stat.program 6. Eredmények közzététele Publikációk APA Negatív eredmények fiókban maradása – hipotézis nem teljesül Írásba foglalt kutatási terv A tudományos kutatások nehézségei Emberek közreműködésével zajlik - jelenlétüket alapvetően befolyásolhatja számos tényező, melyek torzító hatásúak lehetnek, és ezek alig vagy egyáltalán nem tervezhetőek. Ilyenek például az aktuális hangulatuk, az éppen megélt életeseményeik, a fennálló problémáik, stb. Homogén csoportok létrehozása - sokféle egymástól eltérő tulajdonságaik, jellemzőik lehetnek, amelyek hatással lehetnek a kutatási eredmények alakulására a vizsgálatok nehezen ismételhetők, reprodukálhatók nem önmagában a kutatási költségeik miatt, hanem azért, mert a résztvevők egy új időpontban már részben vagy teljesen más élethelyzetben lehetnek. Így a változások gyakran nem a vizsgált okok miatt következnek be, hanem ezeken kívül álló, nem vagy nehezen mérhető tényezőknek köszönhetően. Reprezentatív minta vizsgálata során, ha a vizsgálatban részvevők nem reprezentálják a népességet, amelyből kiválasztották őket, torzítja az eredményeket Nehézségek Értékelés Etikai problémák (önkéntesség, anonimitás, RKEB) Etikai elvárás a tudományos kutatások eredményeinek nyilvánosságra hozatala, publikációja is. A publikáláshoz kötődő másik alapvető szabály a plágium elkerülése, vagyis a mások által korábban már közzétett tudományos megállapítások saját eredményként való feltüntetése. Ennek megoldása, ha a tudományos írásművekben – a megadott vagy kiválasztott hivatkozási formátum szerint – egyértelműen feltüntetik az eredeti szerző nevét. A témaválasztás, kutatási stratégia megválasztása A témaválasztáshoz néhány lényeges szempontot feltétlenül ajánlatos figyelembe venni: - a választott témakör illeszkedjen a kutató érdeklődési köréhez, felkészültségéhez, korábban végzett vizsgálataihoz;, a választott témakörhöz legyen elérhető szakirodalom, esetleg legyen olyan a, témakörben jártas kutatóval kapcsolat, aki szakmai tanácsokat adhat a kutatás, megtervezésénél és megvalósításánál is; - a választott témakörben végzett kutatás legyen időben és költségekben jól megtervezhető; - a választott témakör határai (minta nagysága, megfigyelések száma, megkívánt terjedelem) legyenek jól körülhatárolhatóak, mert a túl tág témakör épp úgy megoldási problémákat okoz, mint ha túl szűkre szabják a vizsgálat kereteit. - abban az esetben, ha a kutatás témavezetőjét is megválasztható, fontos az adott témakörben jártas, tapasztalt személy felkérése. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kutatók közt létezzen személyes szimpátia, együttműködési hajlandóság, hiszen a kutatások megvalósításában számos nehézség merül fel, így a személyes kapcsolatok szorossága sokat segíthet ezek megoldásában. Kutatási kérdés a mindennapi praxisban felmerülő megoldandó problémák; - az adott tudományterület elméleti tételeinek újragondolása, ezek érvényességének megbízhatóságának vizsgálata; - a szakirodalom által nyitva hagyott kérdésekre adandó válasz keresése; - a szakmai munka során felmerült személyes intuíciók, megfigyelések, hiedelmek tudományos bizonyításának igénye. Alapkutatások Az alapkutatások célja a természetre vagy a társadalomra vonatkozó alapvető tudás, elméleti ismeretek előállítása. Ezeknél a kutatásoknál az információgyűjtés rendszerint az elméleti problémák megválaszolását célozzák, melynek érdekében tapasztalati megfigyeléseket végeznek a kutatók. Alkalmazott kutatások Az alkalmazott kutatások a gyakorlati kérdések megválaszolására koncentrálnak úgy, hogy a kutatási eredmények alapján viszonylag közvetlenül használható megoldásokat szolgáltatnak. Az alkalmazott kutatásokon belül az értékelő kutatás a vizsgált objektum vagy folyamat értékét vagy minőségét kívánja meghatározni. Célja szerint lehet: - formatív értékelés, mely egy folyamatban vagy egy objektum állapotában bekövetkezett változást (javulást) vizsgálja, vagy - a szummatív értékelés, amely összefoglaló ítéletet alkot egy folyamat vagy objektum pillanatnyi állapotáról, és az ítéletalkotás után legtöbbször döntés születik a folyamat vagy egy program folytatásáról. Az alkalmazott kutatások egy másik típusa az akció-kutatás, amely szűkebb területen jelentkező gyakorlati problémák megoldására koncentrál. Ebben az esetben a hangsúly nem az ismeretek előállításán van, hanem a beavatkozáson. Végül az alkalmazott kutatások harmadik válfaja az orientációs kutatás, amely kritikai elméletet, szempontot fogalmaz meg, és legtöbbször valamilyen különbségre, egyenlőtlenségre vagy diszkriminációra koncentrál. (Babbie, 2008) Célok, hipotézisek megfogalmazása A hipotézis egy állítás, feltevés a kutatás elvárt eredményéről, melyet a kutatás során igazolni vagy cáfolni kell. A hipotézis logikailag levezethető az elméleti tudásunk alapján, melyet az empirikus kutatásból nyert adatokkal szükséges alátámasztani. A kutatás hipotézisében kijelenthető valamely, a kutatás tárgyával kapcsolatos jellemző, oksági, kapcsolati viszony. A hipotézis ezért a kutatás vezérfonala, amely meghatározza, hogy mit érdemes kutatni. A kutatónak mindig nagyon körültekintően kell eljárnia a hipotézis(ek) megfogalmazása során. Alapvetően kell támaszkodnia az adott problémához fűződő korábbi ismeretekre, ezért szükséges a szakirodalom alapos megismerése a kutatás megkezdése előtt. Célok, hipotézisek megfogalmazása A jó hipotézis fontos tulajdonsága, hogy lehetőség szerint új ismeretek, megközelítések felé mutat, meghaladja a korábbi ismereteket, vagy megkérdőjelezi azokat. A hipotézisek mutatják az adatgyűjtés irányát, mely alapján össze kell gyűjteni a tényadatokat és fel kell tárni a köztük lévő kapcsolatot. Egy tudományos problémához lehetőség szerint több hipotézist szükséges felállítani. A hipotéziseket minden esetben ellenőrizni kell, mert csak így állapítható meg az elmélet és a tapasztalat közötti kapcsolat. (Lampek, Kivés, 2012) A következő példa szemlélteti egy hipotézis szükséges alkotóelemeit. Hipotézis: a csecsemőhalálozás gyakrabban fordul elő a 18 éves életkor alatt szülő nők körében. - független és függő változó meghatározása (életkor – csecsemőhalandóság). - a független és függő változó kapcsolatának formája - a független változó okozta változás iránya (a 18 életkor alatt szülő nők esetében magasabb a csecsemőhalálozás). - a vizsgálatba bevont alanyok, populáció megnevezése (meghatározhatjuk a vizsgált minta földrajzi jellemzőit, korát, és a minta egyéb jellemzőit is a hipotézisben pl. 18 éves életkor alatt szülő nők). Célok, hipotézisek megfogalmazása A hipotézisekkel kapcsolatos követelményeket az alábbiakban foglaljuk össze: - legyen megfelelő – a kutatott problémára vonatkozzon, valamely jelenség jellemzőit foglalja magába; - legyen fogalmilag világos és egyértelmű – a kapcsolódó fogalmak pontos definiálása, tehát a konceptualizálás már ebben a stádiumban szükséges; - legyen egyszerűen és tömören megfogalmazva; - meglévő ismeretekre támaszkodjon, legyen tényszerű és elméletileg megalapozott; - legyen empirikusan tesztelhető; - kapcsolódjék a rendelkezésre álló technikai eszközökhöz – olyan hipotézist érdemes megfogalmazni, amelyhez adottak a szükséges eszközök, ugyanakkor új kutatási eszközök felismeréséhez vezethetnek; - a változók közötti kapcsolatnak logikailag és teoretikusan is megalapozottnak kell lennie; - ne legyen trivialitás, valóban megválaszolandó kérdésre koncentráljon. Hipotézisek megjelenítése A hipotézisek megjelenítése kétféle formában történik. A kutatási feltételezésekre vonatkozóan meghatározásra kerül az ún. nullhipotézis és a kutatási vagy alternatív hipotézis. Az alternatív hipotézisnek lehetséges két további változata úgy, mint az összefüggés irányát jelölő és nem jelölő alternatív hipotézis. A nullhipotézis legtöbbször valamilyen eltérés vagy változás hiányát mondja ki, az alternatív hipotézis ennek ellenkezőjét, amelynek bizonyítása a kutatástól várható. Az előző példát folytatva az 1+2 hipotézis így alakul: - Nullhipotézis: Az iskolai végzettség és az emlőrákszűrésen való részvétel között nincs összefüggés. - Irány nélküli hipotézis: Az iskolai végzettség és az emlőrákszűrésen való részvétel között van összefüggés. - Irányt jelző hipotézis: A magas iskolai végzettség nagyobb arányú részvételt eredményez az emlőrákszűrésen. Kutatási terv készítése A kutatási probléma megfogalmazása után szinte már azonnal érdemes a kutatás legelső fázisában elkészíteni a vizsgálat lebonyolításának tervét, amely végigvezeti a kutatót a teljes folyamaton. Miért van erre szükség? A válasz már az előzőekben leírtakból is következik: A folyamat gondolati modellezése rávilágíthat a megvalósítás nehézségeire, esetleg megoldhatatlan problémáira, de ennél is fontosabb, hogy a kutatás teljes egészét jellemző koherens, összefüggő kutatási tervre épülő folyamatot kell megalkotni. A tervezés során érdemes minden egyes fázist visszacsatolni az előzőekhez és megvizsgálni ezek egymásra épülését. Így elkerülhető az a hiba, hogy a már elvégzett feladatokat esetleg lényegesen módosítani kell, vagy szélsőséges esetben az egész kutatást újra kell kezdeni. Ne ijedjünk meg ettől a feladattól! A tervkészítés valóban nem egyszerű feladat, de arra készteti (kényszeríti) a kutatót, hogy kutatói munkájának szakaszait szakszerűen meghatározza. Kutatási terv főbb elemei Nemzetközi és hazai szakirodalmi áttekintése alapján tömör, jól strukturált összefoglaló készítése. Minden szakirodalmi forrás feldolgozása térjen ki a kutatás céljának, hipotéziseinek, vizsgálati anyagának, alkalmazott módszertanának és kutatási eredményeinek bemutatására. - A tervezett vizsgálat bemutatása során szükséges kitérni az alábbiakra: - Problémafelvetés - A vizsgálat célja - Hipotézisek megfogalmazása - A kutatás típusa - Vizsgálati anyag meghatározása - Mintaválasztás (célcsoport, kritériumok, mintaválasztás módszere) elemszám meghatározása (esetcsoport, kontrolcsoport) - A vizsgálat helye, ideje - Adatgyűjtési módszerek (primer, szekunder) - A vizsgált változók ismertetése (független és függő változók) - Statisztikai adatelemzés módszere - Várható eredmények  A kvantitatív és kvalitatív kutatás, mint alapstratégia Kutatási módszerek meghatározása A tudományos kutatások módszerének meghatározásában arról kell döntést hoznunk, hogy kutatási céljainkhoz kvalitatív (minőségi) vagy kvantitatív (mennyiségi) módszerekkel, esetleg a kettő együttes alkalmazásával jutunk el. Mindkét módszert régóta alkalmazzák a társadalom- és a természettudományokban is. A kvantitatív és kvalitatív kutatás, mint alapstratégia Kvantitatív kutatási módszer: A kvantitatív kutatási módszer abból az alapvetésből indul ki, hogy a megismerés folyamatában lényeges eszköz a nagyszámú, széles körben lefolytatott mennyiségi adatgyűjtés, a szisztematikus, szabályokra épített, egységes mérés és a számszerűsíthetőség, mert ez alapján adhatunk választ a kutatási kérdéseinkre. A kvantitatív kutatások általában deduktív jellegűek, a kutató tipikusan azért gyűjt információkat nagyszámú mintán, hogy hipotéziseit, felvázolt elméleti állításait igazolni tudja. A mintaválasztás a kvantitatív kutatások lényeges eleme, hiszen megbízható eredményre csak olyan minta alkalmazásával juthatunk, amely jól reprezentálja (képezi le) a vizsgálandó sokaságot. Ennél a kutatási típusnál – a nagyméretű minta miatt – elengedhetetlen a matematikai-statisztikai módszere alkalmazása, és a kutatás eredményeit is számszerűsítve közlik, a statisztikai megbízhatósági vizsgálatok követelményrendszerének figyelembevételével. Fő kutatási eszköze a kérdőíves felmérés (survey-technika). Emellett számos más eszköz ismert, úgymint a strukturált interjú, strukturált megfigyelés stb. Az egészségtudományi kutatásokban kvantitatív kutatást alkalmaznak pl. az elégedettségvizsgálatokban, a szükségletvizsgálatokban, az egészségi állapot és az erre ható tényezők vizsgálatában. A kvantitatív és kvalitatív kutatás, mint alapstratégia Kvalitatív kutatási módszer: A kvantitatív kutatások számszerű adatokkal alátámasztott eredményei sok területen alkalmasak a kutatási hipotézisek igazolására, de gyakran csak a felszínen megjelenő információkat rögzítik, és nem adnak lehetőséget a problémák, a folyamatok, az emberi viselkedés mélyebb megértéséhez. E hiány kiküszöbölését célozzák a kvalitatív kutatási módszerek, amelyekben a kutatás a jelenségek minőségi megismerésére, vélemények, attitűdök, hiedelmek összegyűjtésére és elemzésére irányul. Ezek a vizsgálatok a kutatott terület részletes, kimerítő feltárását végzik el, általában kis mintát alkalmaznak, melyekben nem cél a reprezentativitás. A kvalitatív technikával készített vizsgálatokban az interaktivitás, az induktív megközelítés, a rugalmasság és a reflexivitás a jellemző. Nincsenek előre meghatározott konkrét kérdések, mint a survey-kutatásnál, csak a főbb kérdéscsoportok ugyanazok, hiszen az egyéni jellegzetességek kidomborítása az egyik lényeges feladat. Jellegzetes kvalitatív kutatási módszerek: megfigyelés, kísérlet, mélyinterjú, szakértői interjú, fókuszcsoport, esettanulmány. A kvalitatív kutatások gyakran irányulnak pl. az emberek betegséghiedelmeinek megismerésére, az orvos- beteg kapcsolati problémák feltárására, a betegek együttműködését befolyásoló motivációk vizsgálatára A kvantitatív és kvalitatív kutatás, mint alapstratégia CSATA A kvalitatív kutatók azt állítják, hogy a kutatási kérdésként megfogalmazott problémák jelentős része mennyiségileg nem kutatható, nem számszerűsíthető, kizárólag normatív szinten mérhetők, amely azonban nem visz előre a tudományos megismerésben. Cáfolják, hogy pl. attitűdöket, hiedelmeket általánosan mérni lehetne skálákkal, ezeket olyan konstruált eszközöknek tartják, amelyekkel ugyan le lehet egyszerűsíteni a valóságot, de közelebb jutni hozzá nem lehet Kutatással megszerzett adatok csak redukált információtartalommal rendelkeznek, és nem közvetítik a megkérdezett válaszát befolyásoló további lényeges összetevőket (pl. hangulat, élethelyzet, környezeti tényezők).  CSATA: A minőségi módszerrel szemben leggyakrabban elhangzó problémaként említik, hogy a kevés esetszám miatt az általánosításra nincs lehetőség, így e módszerrel tudományos eredmények csak rendkívül korlátozottan érhető el. A módszer mérési problémái közé sorolják, hogy a kvalitatív technikákkal dolgozó kutató nem tartja be az objektivitás, az érvényesség és a megbízhatóság kritériumait vizsgálatai során. Napjaink egészségtudományi kutatásában azonban az figyelhető meg, hogy egyre több kutatás alkalmazza a két alapvető módszert, ötvözve ezek előnyeit és kizárva hátrányaikat. Ilyen vizsgálatokat végeznek pl. különböző skálák, kérdőívek és kutatási eszközök validálásánál, új beavatkozási eljárások értékelésénél. Mérés a pszichológiában, jellemzői, paradigmák A konceptualizálás folyamatát minden kutatásban az operacionalizálás, a mérhetővé tétel folyamata követi. Az operacionalizálás olyan műveletek és eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy a kutatásban szereplő változók (tulajdonságok, fogalmak) empirikusan is vizsgálhatók, mérhetők legyenek. Mérésről akkor beszélünk, amikor a kutatásban nyert információkhoz valamilyen szabály alapján számokat rendelünk. A számok a vizsgált személyek, jelenségek valamely tulajdonságát mennyiségileg jellemzik, és a kutatásokban adatoknak nevezzük. Kutatói döntés szükséges ahhoz, hogy meghatározzák a kutatási céloknak megfelelő pontosságot, a mérés terjedelmét, a változó értékeit, valamint a mérési szintet. Mivel a kutatás mérési módjai mindvégig felülvizsgálatra szorulhatnak, az operacionalizálás a kutatás minden szakaszában (még az elemzéskor is) feladatot jelenthet a kutatóknak. Mérés a pszichológiában, jellemzői, paradigmák Az adatoknak két csoportját különböztetjük meg: kvantitatív (mennyiségi) és kvalitatív (minőségi) adatokat. A kvantitatív adatok a mért változónak a mennyiségi értékeit (pl. vérnyomásérték, láz, koleszterinszint, testsúly), a kvalitatívak pedig a megfigyelések típusát írják le, amelyekhez numerikus egész értékeket rendelünk pl. dohányzik (=1) és nem dohányzik (=2). Az adatok leírására különböző, alapvetően négyféle mérési szintet használunk attól függően, hogy a méréssel, megfigyeléssel kapott értékek milyen tartalommal rendelkeznek. A mérési szintek érintik a vizsgálattervezést, az adatgyűjtést, döntően befolyásolják a vizsgálat menetét, továbbá a statisztikai módszerek is skálafüggőek Mérés a pszichológiában, jellemzői, paradigmák Nominális (névleges) skálán mérhető megállapítható adatok, melyek a kérdőívek, interjúk kérdései esetén keletkeznek. A szimbólumok, számok csak az azonosítást szolgálják, amelyek segítségével elvégezhető a jelenségek, folyamatok egyértelmű osztályozása. Az egyes számok nem mennyiség vagy sorrendiség szerinti különbséget fejeznek ki, hanem a kategóriák kódolására használjuk őket. Példák: nem, családi állapot, állampolgárság, szemüvegesség. Ordinális (sorrendi) skálán mérhető, rangsorolt adatfajtát akkor kapjuk, ha a válaszadó feladata éppen a sorrend kialakítása volt. Az adatokhoz rendelt számértékek között egyértelmű a sorrend, nyilvánvaló, hogy melyik a nagyobb vagy kisebb. Ugyanakkor nem állapítható meg, hogy a rangsorolt tényezők között pontosan mekkora különbség van. Példák: települési típus, iskolai osztályzatok, egészségi állapot önértékelése, elégedettség mértéke. Mérés a pszichológiában, jellemzői, paradigmák Intervallum- (különbség-) skálán értelmezett adatok esetében ismert és egyértelmű a sorrend, de emellett bármely két szomszédos érték között számszerűen és tartalmilag is ugyanakkora távolság van. Ez azt jelenti, hogy például a lázmérés esetében a 36 és a 37 °C között ugyanakkora a különbség, mint a 37 és a 38 °C között. A mérési skálán azonban nincs fix kezdőpont (0 pont), helye önkényes vagy konvención alapszik. Példák: testhőmérséklet, vérnyomás, intelligenciahányados. Az arányskála a legszigorúbb mérési szint: a sorrendiség és az adatok azonos távolsága mellett a különbségük aránya is mérhetővé válik. Ha valaki egy életmódprogram során 20 kg-ot fogyott, egy másik társa csak 10 kg-ot, akkor pontosan tudjuk, hogy az első személy kétszer annyit vesztett a súlyából, mint a másik. Ennél a mérési szintnél a kezdőpontnak (0 pontnak) valódi tartalma van, hiszen pontosan tudjuk mit jelent, ha valaki nem fogy egy dekát sem, vagy ha valami nincs, vagyis 0 kg. Példák: testsúly, testmagasság, pulzus, jövedelemnagyság. Mérés a pszichológiában, jellemzői, paradigmák VÁLTOZÓK MEGHATÁROZÁSA A kutatási folyamatban nyert adatok elemzéséhez, értelmezéséhez szükség van arra, hogy az eredményeket számszerűsítsük, változókat alakítsunk ki, ezzel biztosítva – bizonyos feltételek figyelembevételével – az egyes kutatási elemek, személyek adatainak összehasonlíthatóságát. Megkülönböztetünk kategoriális és numerikus változókat. A kategoriális változók nem fejeznek ki mennyiségi vagy minőséget jelölő értéket, csak a vizsgált tulajdonság egyes eseteit különböztetik meg egymástól. Ilyen változó például a „nem”, aminek két ún. attribútuma/értéke lehet: 1= férfi; 2 = nő. A numerikus változók esetében a változó értéke már kifejezi az egyes értékek közötti sorrendet, sőt néha a köztük lévő mérhető távolságot is jelzi. Előbbire példa az iskolai végzettség foka, utóbbira a jövedelem vagy az elfogyasztott alkohol mennyiségének adata. A numerikus változókat tovább osztályozhatjuk: diszkrét és folytonos változókra. A diszkrét változók lehetséges értékei korlátozottak. Például a gyermekek száma egy családban csak egész szám lehet, és hazánkban csak ritkán több hat-nyolcnál. Ezzel szemben a kort folytonos változónak lehet tekinteni. A diszkrét és folytonos változók közötti határvonal némileg önkényes, de a gyakorlatban egy változót folytonosnak tekinthetünk, ha a lehetséges értékeinek száma több mint húsz.  FÜGGETLEN ÉS FÜGGŐ VÁLTOZÓK A kutatásban alkalmazott változók az összefüggések vizsgálatában elfoglalt helyük szerin független és függő változók lehetnek. Független változónak nevezzük azokat a változókat, amelyek az ok-okozati összefüggésben okként szerepelnek, és változásuk hat a függő változó alakulására, az okozatra. Fontos megjegyeznünk, hogy a független és a függő változói „pozíció” kutatásonként eltér. Vannak olyan változók, amelyek gyakrabban független változók (családi állapot, iskolai végzettség, foglalkozás, lakóhely stb.), de bizonyos kutatási célok mellett, ezek is válhatnak függő változóvá. Példa lehet erre az iskolai végzettség és az internet használata. Bizonyára igazolható, hogy a magasabb iskolai végzettségű emberek gyakrabban használják az internetet, mint a kevésbé iskolázottak. De az az állítás is igaz lehet, hogy a gyakoribb internethasználat következtében tanultabb, iskolázottabb lesz valaki, ha az e- learninggel kapcsolatos kutatást végzünk. Minta és mintavétel Ha nem lehetséges a teljes populáció vizsgálata ki kell választani azt a szűkebb csoportot (mintát) akik/amik vizsgálatával általánosításokat fogalmazhatunk meg a nagyobb populációra vonatkozóan magában foglalja a megfigyelendők körének meghatározását és kiválasztását. A minta az elemek összessége, az elemek azok az alapegységek, melyekről információt gyűjtünk, és amelyek az elemzés alapjául szolgálnak. Általában emberek, de lehetnek élettelen dolgok, pl. az ellátás során alkalmazott eszközök, betegágy stb. is. Populáció, célpopuláció Populáció vagy alapsokaság a vizsgálandó elemek elméletileg meghatározott összessége, azok a személyek vagy dolgok, amelyek az előre eldöntött beválasztási kritériumoknak megfelelnek, és akikre, amikre vonatkozóan szeretnénk következtetést levonni. A vizsgálati vagy célpopuláció szűkebb kör, azoknak a személyeknek, dolgoknak az összessége, amelyek közül ténylegesen mintát veszünk. A mintavételkor arra kell törekedni, hogy a minta reprezentálja az alapsokaságot. A reprezentativitás azt jelenti, hogy a minta összesített jellemzői, tulajdonságai, paraméterei jól közelítik a sokaság ugyanezen összesített jellemzőit. Nem szükséges, hogy a minta minden szempontból reprezentatív legyen, elegendő, ha a konkrét kutatás szempontjából fontos jellemzőkre korlátozódik például nem, életkor, iskolai végzettség, területi elhelyezkedés. Teljes körű vizsgálat: amelynek eredményei tisztán és megbízhatóan írják le a vizsgált populáció ismérveit. Mintavételi eljárások: véletlenszerű és nem véletlenszerű A véletlenszerű, vagy valószínűségi vagy random (propability sample) mintavétel során a mintába való bekerülésre a populáció minden tagjának egyforma esélye van. Az ily módon vett minta kellőképpen reprezentálja a populációt, tehát a levont következtetések megalapozottabbnak tekinthetők. A kutatások során törekedni kell a valószínűségi mintavétel kivitelezésére, amely azonban sokszor nehézségekbe ütközik pl. adatvédelmi-, anyagi okok, vagy, mert nem áll rendelkezésre a kiválasztáshoz szükséges lista a vizsgálni kívánt populáció alanyairól. Véletlenszerű egyszerű nem véletlen mintavétel (simple random sample) esetében a populációról rendelkezésre álló listáról véletlenszerűen választjuk ki a minta tagjait. A lista elemeinek sorszámokat adunk, majd véletlenszám-táblázat vagy számítógép segítségével kiválasztjuk a mintába kerülő elemeket. A szisztematikus mintavétel (systematic random sample) során a teljes lista minden k-dik elemét válogatjuk be a mintába. Például ha a vizsgálati populáció 1000 (N) főből áll és egy 200 (n) fő elemszámú mintát szeretnénk kiválasztani, akkor a lista minden 5-ik (k) elemét választjuk be a mintába (k=N/n). Ha a lista elemei valamilyen rendszer szerinti elrendezésben szerepelnek, nem célszerű ezt a módszert választani. rétegzett mintavétel (stratified random sample) során a sokaságot homogén részcsoportokra osztjuk és mindegyikből megfelelő számú elemet választunk véletlenszerűen. A rétegek kialakítása történhet például nemek, életkor, lakóhely szerint. Akkor alkalmazhatjuk, ha ismert az egyes rétegek aránya az alapsokaságban Véletlenszerű Az arányosan sztratifikált (rétegzett) mintavételnél az alapsokaságnak megfelelő arányokban választunk mintát. A kialakított csoportokból szisztematikus módszerrel választjuk ki az elemeket. Csoportos mintavétellel (cluster random sample) nem egyes elemeket, hanem a csoportokat választjuk ki véletlenszerűen. Jól alkalmazható abban az esetben, ha nehezen kivitelezhető a teljes lista elkészítése az alapsokaságról. A többlépcsős mintavétellel (multi-stage samling) először csoportokat választunk ki, majd a csoportok tagjairól listát készítünk, és a listából veszünk mintát véletlenszerűen. Ezt a vizsgálati formát gyakran használják epidemiológiai és multicentrikus vizsgálatok során. Köszönöm a figyelmet! KUTATÁS, KÍSÉRLETEZÉS PRIMER ÉS SZEKUNDER KUTATÁSI MÓDSZEREK A primer kutatás esetében konkrét kutatási céllal, első kézből származó információgyűjtése és elemzése történik. A kutatás típusa lehet kvalitatív és kvantitatív. Alapvetően ebbe a csoportba sorolható többek között a kísérlet, a kérdőíves felmérés, a megfigyelés és az interjú módszere. A szekunder kutatás esetében a feldolgozni kívánt adatok más forrásból származnak, melyek elsősorban nem kutatási céllal kerültek rögzítésre. (Parahoo (2006), Lehota (2001), Lázár (2009), Pakai és Kívés (2013), Papp (2013). PRIMER KUTATÁSI MÓDSZEREK KÍSÉRLET Az egészségtudományi kutatásokban a kísérleteket általában klinikai vizsgálatnak (clinical trial) nevezik. Alkalmazható eljárás bizonyos beavatkozások hatásának vizsgálatára pl. terápiás módszerek, képzési programok, beavatkozások, alkalmazott eszközök hatásának vizsgálatára. A kísérlet alapvetően irányulhat arra, miért és hogyan működik egy-egy eljárás (magyarázó kutatás), illetve, hogy egy beavatkozás hatékonyságát bizonyítsa (gyakorlati kutatás). VALÓDI –ÉS KVÁZI KÍSÉRLETI KUTATÁSOK A valódi kísérleti kutatásban együtt van jelen a beavatkozás, a kontroll és a random mintavétel (kontrollált randomizált kísérlet – controlled randomized trial – CRT). Beavatkozás nélkül nincs kísérlet, a kutatónak a kísérlet során valamit tennie kell, hogy hatást érjen el. A kontroll csoport létrehozásával bizonyítható, hogy az adott változó felelős az eredményért. Különösen fontos a kontroll olyan változók esetében, amelyek önmagukban vagy más változókkal együtt is előidézhetik az eredményt. Például, ha a kutató egy adott kötöző anyag hatékonyságát kívánja tesztelni a sebkezelésében, nem lehet teljességgel bizonyos az alkalmazott eljárás hatékonyságában, mivel a sebgyógyulásában a kötöző anyagon kívül más változók is szerepet játszanak pl. fehérjebevitel, egyéb lokális kezelőanyagok, gyógyszerek, továbbá előfordul, hogy „idővel” egyébként is javulna a seb állapota. Ebben az esetben az esetcsoport tagjainál a tesztelni kívánt kötöző anyagot - ez lesz a kísérleti csoport, - a kontrollcsoportnál pedig a hagyományos eljárást alkalmazzák. KONTROLL CSOPORT KIALAKÍTÁSA A kontrollcsoport kialakítása többféleképpen történhet. Az alanyok közötti vagy párhuzamos csoport elrendezés (parallel groups) esetében a kísérletben két csoport (kezelt/kontroll), esetleg több csoport összehasonlítását végezzük el. A csoportok száma kísérlet céljától függ. Alanyon belüli vagy keresztező (crossover) elrendezésben ugyanazon alanyokon alkalmazunk kezelést, egyiket a másik után. Elsősorban krónikus betegségek esetén alkalmazható, amikor a kezeléstől gyógyulás nem csak a tünetek enyhülése, az állapot javulása várható. Célszerű rövid kezelések esetén alkalmazni. Ennél az elrendezésnél probléma lehet, hogy az első kezelés hatása folytatódik a második kezelési periódus alatt, ezért ki kell hagyni bizonyos időszakot a két beavatkozás között.  Az egyedi eset tervezés során csak egyetlen vagy néhány résztvevőt vonunk be egy időben a vizsgálatba. Ez az elrendezés hasznos olyan esetekben, amikor keveset tudunk a beavatkozás hatékonyságáról. Legnagyobb korlátozó faktor ebben az esetben, hogy a megfigyelések nem általánosíthatóak a populációra. Solomon-féle négyes elrendezés esetében négy csoportot hoznak létre: két kísérleti csoportot melyeknél beavatkozás történik, az egyiknél elő- és utótesztet, a másiknál csak utótesztet végeznek, valamint két kontroll csoportot, ahol az egyiknél szintén van elő- és utóteszt, a másiknál csak utóteszt. Ebben az elrendezésben a befolyásoló, külső változók jobban kontrollálhatóak.  A faktoriális elrendezés során ugyanabban a kutatásban két vagy több független változó hatását teszteljük, egy vagy több függő változóra. A „faktor” kifejezés itt a „változókra” utal. Alkalmas a változók közötti kölcsönhatások, a beavatkozások kombinációinak tanulmányozására. Illeszkedő-párok módszerével az alanyok főbb jellemzőik alapján kerülnek a kísérleti és a kontroll csoportokba. Például, ha 30-50 éves, méhnyakrákkal diagnosztizált, alacsony iskolai végzettségű nőket kívánunk vizsgálni, akkor az alanyok közül - akik megfelelnek a kritériumoknak - az egyik az eset-, a másik a kontroll csoportba kerül és így tovább. A módszer akkor alkalmazható, ha a kutató ismeri a kontroll változókat. Az egyének csoportba osztása helyett választhatunk klasztereket (cluster randomized trial) (pl. kórházak, ápolási otthon) az egyes egyének helyett. Tehát az adott klaszter valamennyi alanya bekerül az eset- vagy kontroll csoportba. Véletlen blokkos elrendezés (randomized blocks design) segítségével az eredményváltozóra gyakorolt nem kívánt hatás kontrollálható. E hatás szerint vannak kialakítva az egyes blokkok, vagyis rétegek. Például, ha egy kísérletben 3 kezelést hasonlítunk össze (a minta elemszáma kezelésenként 5 fő), és az összes mérést egy nap alatt kell elvégezni a célváltozó értéke napszakok szerint változhat, továbbá az eljárás időigényes, a mérések reggeltől estig tartanak. Ebben az esetben 5 blokkot hozhatunk létre (reggeli, délelőtti, déli, délutáni, esti), blokkonként három méréssel (minden kezelésből egy), a kezeléseket a blokkon belül randomizálva. KVÁZI KÍSÉRLETI KUTATÁS nem végezhető el a valódi kísérleti kutatás van beavatkozás, de vagy a kontroll csoport vagy a random mintavétel hiányzik. Itt a külső változók nem kontrollálhatóak megfelelően, így a beavatkozás-hatás összefüggésében a szoros kapcsolat igazolása és nem bizonyítás lehetséges. A megszakított idősoros (interrupted time series – ITS) forma magába foglal egy kísérleti csoportot és a mérések sorozatát (pl. 4-4 mérést) a beavatkozás előtt és után. A többszöri mérés oka, hogy egy mérés nem megbízható, mert történhet olyan esemény a mérés napján vagy azt megelőzően, ami befolyásolhatja az eredményeket. Azáltal, hogy a mérések időszakonként történnek, remélhető, hogy az az esemény nem lehet jelen minden alkalommal. Még pontosabb képet kapunk, ha ezt a méréssorozatot kísérleti és kontroll csoportnál is elvégezzük. (Paraho (2006), Lázár (2009); Lehota (2001) ÉRVÉNYESSÉG A validitás (érvényesség) a jól kivitelezett kutatás valóssággal való egyezőségét fejezi ki. A belső validitás a megfigyelt ok-okozati összefüggés helytállóságát foglalja magába, a külső validitás pedig azt fejezi ki, hogy a kapott eredmények mennyire általánosíthatóak a populációra. BELSŐ VALIDITÁS A belső validitás értékelése során számos tényezőt figyelembe kell venni, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a következtetések minél inkább megfeleljenek a valóságnak. Ilyen faktorok: a „fáradság”, vagyis a résztvevők önmagukban is változnak idővel, melyek befolyásolhatják az eredményeket; a tesztek ismétlése is befolyásolja a teljesítményt, pl. utótesztnél óvatosabban válaszolhatnak; mérőeszközök érzékenységének különbségei; a szélsőséges paraméterekkel rendelkezőknél valószínűbb a pozitív irányú elmozdulás; a tanulmány helyszínének változásai; a Hawthorne hatás szerinti a résztvevők megváltoznak, ha tudják, hogy figyelik őket; a pszichés tényezők a placebo hatás révén; a résztvevők lemorzsolódása; a kísérleti csoportot érő hatások átterjedhetnek a kontroll csoport tagjaira ha érintkezhetnek egymással; a résztvevők együttműködő képessége is befolyásolhatja az eredményeket. HOGYAN KELL KUTATÁSI BESZÁMOLÓT ÍRNI?  Az APA – 7 formátum szerint elkészített empirikus cikk a következő részekből áll: CÍM ÖSSZEFOGLALÓ BEVEZETÉS MÓDSZEREK EREDMÉNYEK MEGVITATÁS FELHASZNÁLT IRODALOM MILYEN A JÓ CÍM? A jó cím megtalálására érdemes figyelmet fordítani, mivel a cím meghatározó az érdeklődés felkeltésében és az olvasó pontos tájékoztatásában a dolgozat tartalma felől. Használhatunk alcímet is, ebben az esetben a főcím általában általánosabb, érdeklődést felkeltő témamegjelölés vagy kérdés, az alcím pedig a téma pontosabb megjelölése. A címen kívül szükségünk lesz egy rövidített címre is, ami a további oldalak fejlécében (élőfej) kap helyet. Gondoljuk át, hogyan tudjuk néhány szóban összesűríteni a cím tartalmát! JAVASLATOK A CÍMMEL KAPCSOLATBAN: A cím fedje pontosan a dolgozat tartalmát, és önmagában is legyen érthető! Kerüljük a semmitmondó vagy túl általános címeket (pl. „A munkamemória vizsgálata”)! A legfontosabb kulcsszavak a címben kapjanak helyet! Ne használjunk rövidítéseket a címben (ez alól kivétel lehet néhány standard rövidítés, pl. DNS, RNS)!  Pozitív példák: A depresszióra való hajlam felismerésének és módosításának lehetőségei serdülőkorban A drogfogyasztás kialakulásában szerepet játszó kockázatot növelő tényezők vizsgálata középiskolások körében A cselekvésértelmezési sémák szerepe a kisgyermekkori eseményemlékezet alakulásában  Negatív példák: Az anyai magatartás vizsgálata kisgyermekkorban Agresszív játékprogramok hatása gyermekekre A személyközi vonzalom egyes kérdéseinek vizsgálata fiatalok körében ABSZTRAKT Az összefoglaló (absztrakt) egy rövid, általában 50-150 szó terjedelmű, maximálisan informatív és tömör összefoglaló, amely világosan és specifikusan ismerteti a vizsgálat fontosabb részleteit. Tehát tartalmazza a kutatási téma tömör meghatározását, a vizsgálati személyekkel kapcsolatos lényeges információkat, az alkalmazott kutatási módszer rövid leírását, a legfontosabb eredményeket, és az egy mondatos konklúziót. Az absztraktban nem szerepelhetnek fogalmazási hibák, lényegtelen szavak, üresjáratú, általános megfogalmazások és értékelő kifejezések (pl. „Nagyon fontos eredmény, hogy..).  Empirikus dolgozatok esetében az absztrakt világosan és konkrétan bemutatja a problémafelvetést és a vizsgálat legfontosabb részleteit: a kutatási téma leírását, a mintanagyságot és releváns mintajellemzőket (pl. életkor, nem), az alkalmazott kutatási elrendezés és módszerek leírását, valamint a legfontosabb eredményeket és a fő konklúziókat. Elméleti dolgozatok esetében az absztrakt tartalmazza a problémafelvetést és a dolgozatban éritntett főbb témaköröket, valamint az ezek alapján levont fontosabb következtetéseket.  Az absztraktban általában 50–150 szó terjedelmű, nem szerepelhetnek lényegtelen szavak, üresjáratú, általános megfogalmazások és értékelő kifejezések (pl. „Nagyon fontos eredmény, hogy...”). Formai szempontból nincs behúzás, nem tartalmaz bekezdéseket és hivatkozásokat. Az összefoglalót követően új sorban soroljuk fel a kulcsszavakat. Az összefoglalót tipikusan akkor írjuk meg, amikor már megírtuk a teljes dolgozatot. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézetének szabályai szerint ugyanennek a lapnak az aljára kerül a névvel és dátummal ellátott plágiumnyilatkozat („A plágiumszabályokat ismerem, és dolgozatomban azokat betartottam.”). Szakdolgozatok esetében a plágiumnyilatkozattal kapcsolatos követelmények eltérhetnek. NEGATÍV PÉLDA A kísérlet azt az érdekes kérdést vizsgálta, hogy létezik-e egyfajta érzékszerven túli telepatikus észlelés. Az ember hétköznapi tapasztalatai között megtaláljuk az olyan emlékeket, amikor megérezzük, hogy valaki néz minket, anélkül hogy bármelyik érzékszervünk észlelte volna a megfigyelőt. Tudjuk ezt anélkül, hogy látnánk a konkrét személyt. Néhányan bizsergető érzésről számolnak be a hátukon, de akad olyan is, aki nem tud megnevezni egyetlen elfogadott, hagyományos érzést sem. Kíváncsiak voltunk e jelenség objektív kísérleti vizsgálatára, és ezért alapfeltevésünk forrásául a népi pszichológiát véve, elfogadtuk e telepatikus jelenséget.A kísérleti helyzetben egy megfigyelt és egy megfigyelő személy ül egymás mögött. A próbák felében aki megfigyelő volt, megfigyelt szerepbe került. A megfigyelő egy randomizált parancssor alapján vagy nézi, vagy nem nézi (behunyt szemmel ül) a megfigyelt személyt, aki egy adott időn belül megpróbálja kitalálni a megfigyelő aktuális viselkedését. A kísérletben csak nők vettek részt, Két egymásra épülő hipotézist vizsgáltunk. Az alaphipotézis szerint a megfigyelt személy 50 %-nál szignifikánsan magasabb válaszmintázatot ad. Továbbá, a szoros kapcsolatban álló pároknál a találati arány magasabb mint a véletlenszerűen, a kísérletre kialakított pároknál. Az eredmények a két hipotézis egyikét sem támasztották alá JAVÍTVA A vizsgálatban az „érzem hogy figyelnek” telepatikus jelenségét vizsgáltuk 20 hirdetésre önként jelentkező, egyetemista nő részvételével. A résztvevők megfigyelő – megfigyelt párokat alkottak, a próbák felében szerepet cserélve. Öt pár baráti kapcsolatban állt egymással, öt párt véletlenszerűen alakítottunk ki a kísérlet céljára. A kísérleti helyzetben a megfigyelő a megfigyelt mögött ült és randomizált parancssor alapján 10 mp-ig fixálta a megfigyelt személyt, vagy behunyta a szemét. A telepatikus megérzés működését az 50 %- nál szignifikánsan magasabb találati arány támasztotta volna alá, azonban az eredmények ezt az elvárást nem igazolták sem a baráti, sem a véletlenszerű pároknál.  SZÖVEGTÖRZS EMPIRIKUS DOLGOZATOK ESETÉN Ebben a modellben a homokóra elsősorban a bevezető, módszerek, eredmények és megvitatás tartalmi egységeire vonatkozik; összhangban a homokóra szélességével, az adott tartalmi egységekben szűkítenünk vagy tágítanunk kell a fókuszt, amikor a kutatásunk témájáról beszélünk. A bevezetőben pl. tágan indítunk, és haladunk az egyre specifikusabb felé – míg végül a legspecifikusabb elemként bevezetjük a kutatásunk hipotéziseit. A módszerek és eredmények bemutatása nagyon specifikus, hiszen kifejezetten a kutatásunk képezi az alapját, és nem tudjuk tágabb értelemben összekötni a világról való tudásunkkal. Végül, a megvitatásban a specifikustól indulva egyre inkább haladunk az általános felé, a dolgozatot végül azzal zárjuk, hogy az általunk elvégzett vizsgálat hogyan járul hozzá a világról való tudásunkhoz, és ez az új tudás hogyan hat a mindennapi életünkre, hogyan alkalmazható a gyakorlatban.  Ami az egyes tartalmi egységek terjedelmét illeti, jó ha a harmadolós szabályt alkalmazzuk, azaz körülbelül a szövegtörzs egy harmadát teszi ki a bevezető, további egy harmadát a módszereink és eredményeink közlése (ez függ az alkalmazott módszerek és a hipotézisek számától), az utolsó egy harmadot a megvitatásunk. BEVEZETÉS Megalapozás Szakirodalmi bevezetés A figyelemfelkeltő, logikus felépítésű, a kutatást jól indokoló, és a beszámoló további részeit megfelelően megalapozó bevezető fél siker. A bevezető tartalmilag három fő gondolati részből áll: BEVEZETŐ Problémafelvetés: elől, tömören bemutatja a problémát, fogalmakat, kutatási stratégiát, Szakirodalmi háttér: problémafelvetés beágyazása a szakirodalomba, miért indokolt a kutatás? – ennek előkészítése Cél, indoklás, stratégia: mit, miért csináltunk a vizsgálat során, kutatás célja, fontossága, hipotéziseinek, kutatási kérdéseinek formális megfogalmazása PROBLÉMAFELVETÉS Ajánlott követni a fokozatosság elvét: a bevezetés nem zúdítja egyszerre az olvasó nyakába az összes részletet, hanem az átfogó fő gondolat ismertetésével indít és fokozatosan építkezve vezeti be az olvasót a bonyolultabb részletekbe. Többféle stratégiát is alkalmazhatunk: pl. demonstráljuk, hogy az általunk kutatott kérdés egy érdekes és fontos, a tudományos érdeklődés középpontjában álló terület; és/vagy utalhatunk rá, hogy a vizsgálatunk tárgya egy általánosan elfogadott módszerre/jelenségre épül. Az általános jelentőség/alkalmazhatóság felől vezetjük fel a témát, és csak később térünk ki a részletekre. SZAKIRODALMI HÁTTÉR KIBONTÁSA célzottan beágyazza a problémafelvetést a szakirodalomba. Nem a témakör szakirodalmának ismertetése itt a cél, hanem a konkrét vizsgálati kérdésre vonatkozó empirikus – elméleti előzmények célirányos és elemző bemutatása. Ki kell derülnie, hogy milyen elméleti és empirikus kontextusba illeszkedik a kutatás, hogyan kapcsolódik az előzményekhez, és milyen módon viszi tovább a kutatási probléma felderítését. Fontos, hogy a szakirodalmi háttér ismertetése nem csupán egy összegzés arról, hogy milyen cikkeket olvastunk el a kutatásunk megkezdése előtt, és nem is a témához kapcsolódó lexikális ismeretek halmaza.  Gyakori hiba, hogy a szakirodalmi áttekintés során egy bekezdésben egyetlen kutatás főbb eredményeit foglalja össze a szerző, majd a következő bekezdésben valaki másét, és így tovább. Az ilyen munka azt a benyomást kelti az olvasóban, mintha absztraktok sorozatát látná, ráadásul ilyenkor az egyes konkrét kutatások tartalmi szintézisét neki magának kell megtennie, miközben ez a szerző dolga lenne. A helyes gyakorlat szerint egy bekezdés egy fő gondolat körüljárását jelenti, és szerencsés esetben több forrásra hivatkozik.  Például ahelyett, hogy külön bekezdésekben értekezünk három kutatócsoport munkájáról, szólhat egy bekezdésünk arról, hogy a vizsgált jelenséget mennyire gyakran sikerül detektálni – hivatkozva mindazokat, akiknek sikerült, és mindazokat, akiknek nem sikerült. Folytathatjuk azzal, hogy a sikeresség/sikertelenség mögött milyen módszertani különbségek állhatnak (pl. az egyik esetben kérdőívvel történt a vizsgálat, más esetben valamilyen kognitív teszttel, vagy akár elektrofiziológiai mutatókkal). Ha egy ilyen fajta szintézist végzünk, kirajzolódnak azok a területek, amelyek további vizsgálatokat igényelnek, és új hipotéziseket is megfogalmazhatunk, mások munkájára alapozva valami újat vehetünk észre, javasolhatunk, kritizálhatunk. KUTATÁSI KÉRDÉS INDOKLÁSÁNAK ISMERTETÉSE Kontextusba ágyazzuk a kutatásunkat. Röviden felvázoljuk azokat a pontokat, amelyek miatt a korábban megnevezett kutatási terület további vizsgálata indokolt lehet. Egy-egy esetben ez jelentheti például azt, hogy rámutatunk arra, hogy a korábbi kutatásokban milyen fontos módszertani hibák, limitációk nehezítették az eredmények pontos értelmezését; felhívhatjuk a figyelmet azokra a kérdésekre, problémákra, amelyekre az eddigi kutatások még nem tudtak, vagy nem is próbáltak megválaszolni. Emellett, rámutathatunk, hogy a jelenlegi vizsgálat logikus folytatása a korábbiaknak valamilyen szempontból (pl. egy ismert jelenség vizsgálata egy még nem vizsgált életkori övezetben). A KUTATÁS CÉLJÁNAK ÉS STRATÉGIÁJÁNAK RÖVID ISMERTETÉSE Az ismertetett hiányosságok figyelembevételével mi pontosan milyen célt tűztünk ki magunk elé, és azt, hogyan kívánjuk teljesíteni. Leírhatjuk, hogy milyen célból végeztük a kutatásunkat – vagy másként megközelítve a kérdést, hogy pontosan miről szólt a mi kutatásunk. Ebben a részben röviden felvázolhatunk módszertani megfontolásokat is, hogy az olvasó képet kapjon arról, milyen módon próbáltuk teljesíteni a célunkat a vizsgálatban. Fontos azonban, hogy módszertani megfontolásokról csak általánosságban beszélhetünk, részleteknek nincs helye a bevezetőben, hacsak nem egy-egy részletet tekintünk kulcsfontosságúnak a módszereink szempontjából. KUTATÁSI KÉRDÉS ÉS A HIPOTÉZISEK MEGFOGALMAZÁSA A dolgozat bevezetőjét a kutatási kérdés és a hipotéziseink megfogalmazásával zárjuk. Itt közöljük, hogy milyen változók között milyen összefüggések feltételezésével indult a kutatás. Az indoklás jól felépített érvelés, amely kifejti, hogy mi igazolja az adott előfeltevéseket. Jó lehet, ha a hipotézis megfogalmazásakor újra hivatkozunk (visszautalunk) a korábban ismertetett szakirodalmi háttérből azokra a vizsgálatokra, amelyek alapján a hipotézisünket kialakítottuk. Amennyiben szakirodalom hiányában nem tudtunk hipotéziseket megfogalmazni, jelezzük, hogy kutatásunk e kérdést tekintve feltáró jellegű. Ez a „kerek kép” zárja a bevezetőt. A bevezető rész végére az olvasó számára világossá válik a kapcsolata kutatási kérdés, a szakirodalmi háttér és a kutatás alapstratégiája között. A jó bevezető jellemzője a logikus és fegyelmezett építkezés, a gondolatok kellő mennyiségű és mélységű kifejtése és alátámasztása (a „kellő” attól függően értelmezve, hogy szemináriumi, műhely- vagy szakdolgozatról van-e szó), ezzel összefüggésben a megfelelő módon történő hivatkozások. A jó bevezető érdeklődést kelt a dolgozat további tartalma iránt. BEVEZETŐ A bevezető részből tehát a következő információknak kell kiderülnie: Mit és hogyan vizsgált a kutatás? Mit tudunk már a problémával kapcsolatban? Hogyan lehet kritikailag értékelni azt, amit tudunk? Hogyan kapcsolódik a kutatás ezekhez az előzményekhez? Mi a kutatás célja? Miért fontos a vizsgálat? Mi a hipotézis vagy vizsgálati kérdés? Mi indokolja a hipotézist / vizsgálati kérdést? Milyen módszerekkel történt a vizsgálat? MÓDSZEREK Vizsgálati személyekkel foglalkozó rész : mintára vonatkozó fontos információkat: a mintaválasztás módját, beleértve, hogy milyen módon történt a vizsgálati személyek részvételre való megnyerése és az informált beleegyezés megszerzése; a minta nagyságát, az adott vizsgálat szempontjából releváns demográfiai jellemzőit (nem, kor, etnikai háttér, szocio-ökonómiai státusz, stb.- , és egyéb esetleges tudnivalókat (pl. mekkora fizetséget kaptak a résztvevők, menet közben hány személy esett ki a vizsgálatból, stb.). MÓDSZEREK A vizsgálati eszközök leírásával foglalkozó rész megfelelő részletességgel ismerteti az alkalmazott technikai eszközöket, ingereket, teszteket, skálákat, stb. A vizsgálat lefolytatását ismertető rész leírja a csoportok kialakításának módszerét, a kísérleti manipulációt, az instrukciókat, a teszt- vagy kérdőívfelvétel körülményeit, a megbízhatóság és az érvényesség érdekében foganatosított lépéseket A vizsgálat lefolytatásának leírása tartalmazza az etikai vonatkozású intézkedéseknek a megemlítését is (pl. informált beleegyezés, anonimitás, stb.) EREDMÉNYEK Szóbeli összefoglalás Leíró statisztika eszköztára Statisztikai próbák eredményének ismertetése Fő eredmények – majd differenciálni Áttekinthető táblázatok, grafikonok EREDMÉNYEK Az eredményeket bemutató részből a következő információknak kell kiderülnie: Melyek a fő eredmények? Milyen egyéb (esetleg váratlan) eredmények születtek? Milyen statisztikai próbát és szignifikancia szintet alkalmaztak? Mi volt a statisztikai próbák eredménye? MEGVITATÁS Eredmények elemzése Következtetések levonása Záró rész visszatér a célkitűzésekhez és a hipotézisekhez Állásfoglalás – alátámasztás? MEGVITATÁS A „megvitatásból” tehát a következőknek kell kiderülnie: Hogyan lehet értelmezni az eredményeket? Alátámasztják-e az eredmények a hipotézist? Mennyiben válaszolta meg a vizsgálat a kutatási kérdést? Milyen elméleti konklúziói vannak a kutatásnak? Mivel járult hozzá a témában folyó kutatásokhoz a vizsgálat? Esetleg: Milyen irányban, milyen módon érdemes folytatni a kutatást? SZAKIRODALMI HIVATKOZÁSOK Szöveg közben Szöveg végén – irodalomjegyzékben Szöveg közben: Egy szerző esetén, amikor a szöveg egészére hivatkozunk, a hivatkozás a vezetéknév és az évszám megadásával történik; például: (Petrovics, 1996); vagy: Petrovics ( 1 9 9 6 ) azt állítja, hogy...; Két szerző esetén, amikor a szöveg egészére hivatkozunk, akkor „és"-sel kötjük össze a neveket, és újabb hivatkozások esetén mindig mindkettőt újra ki kell írni; például: (Petrovics és Kovács, 1999); 3-5 szerző esetén,amikor a szöveg egészére hivatkozunk, első alkalommal minden vezetéknevet ki kell írni, például: (Wasserstein, Girden, Janek és Rosen, 2003), majd a második hivatkozástól kezdve csak az első szerzőt és a „mtsai” (vagy: „et al.”) kifejezést, például: (Wasserstein et al., 2000). Ha egy paragrafuson belül kétszer is hivatkozunk a műre, akkor elég az első szerző et al.-t kiírni az évszám ismétlése nélkül;  Hat vagy több mint hat szerzője esetén az első hivatkozáskor is csak az első szerző vezetéknevét és az et al.-t kell kiírni; Ha ugyanazon vezetéknevű szerzők vannak, akkor a keresztnév első betűjének kiírásával különböztetjük meg őket, például: (Kiss A., 1979 és Kiss J., 1999); Ha egy szerzőtől egyszerre több munkára hivatkozunk egy zárójelen belül, akkor az évszámokat kronologikusan rendezzük el, például: (Fein, 1986, 1989, 1996); Ha több szerzőre hivatkozunk egy zárójelen belül, akkor ábécérendben soroljuk fel a szerzőket, és pontosvesszővel választjuk el a neveket például: (Balogh, 1989, 1990; Petneházy, 1990; Zengő, 1980);  Klasszikus műveknél, ha csak lehet, feltüntetjük az eredeti megjelenés dátumát is, például: (James, 1983/1890), vagy a fordítási év dátumát, például: (Arisztotelész, ford. 1952); Ha év nélkül megjelent műre hivatkozunk, akkor a név mellé „é. n.” (angolul: „n. d.” — no date); Ha konkrét szövegrészre hivatkozunk vagy szó szerint idézünk, a pontos oldalszámot, átfogóbb utalás esetén a fejezetszámot is fel kell tüntetni, például: (Tanaka és Cheers, 2004, 224; Vargha, 2000, 2. fej.) Ha az olvasót további irodalomhoz utaljuk, akkor a „lásd”, vagy „vö.” (vesd össze, angolul: „see”) kifejezéseket használjuk. SZÖVEG VÉGÉN FOLYÓIRAT CIKK: Kashani, J. H., Orvaschel, H. (1990). A community study of anxiety in children and adolescents. American Journal of Psychiatry, 147. 313—318 MONOGRÁFIA: Gottman, J. M. (1993). Why marriages succeed or fail.New York: (=kiadás helye), Simon and Schuster (=kiadó) SZERKESZTETT KÖNYV: Shields, S. A. (1991). Gender in the psychology of emotion: A selective research review. In K. T. Strongman (Ed./magyarul: szerk.) International review of studies in emotion.Chichester: (=kiadás helye), Wiley (=kiadó);Vol. 1. 227—245.) PLÁGIUM Csalás egyik formája Másoktól vett gondolatokat, megfogalmazásokat, idézeteket forrás megjelölése nélkül sajátjaként tüntet fel Hivatkozási szabályok ismerete A FORRÁST MEG KELL JELÖLNI, HA: valaki más írott vagy szóbeli közleményéből akár csak egy rövid részt is szó szerint idéz; valaki más írott vagy szóbeli közleményéből szabadon összefoglalva idéz, parafrazál; valaki más valamely gondolatát, véleményét, elméletét (modelljét stb.) ismerteti, bemutatja valaki más valamely gondolatát, véleményét, elméletét (modelljét stb.) felhasználja saját gondolatmenetének felépítésekor; valaki más által megállapított tényt, statisztikai adatot vagy ábrát, illusztrációt felhasznál; Amennyiben forgalmazott tesztről vagy kérdőívről van szó, pontos hivatkozással kell egyértelművé tenni a forrást. FORMAI ÉS STILÁRIS KÖVETELMÉNYEK SZTE-BTK Pszichológia Címlap – cím, szerző, intézményi kötődés, évszám, email cím Szöveget megelőzi az összefoglaló, 1 paragrafus 3-8 kulcsszó  Bevezetés új oldalon kezdődik, nem szerepel a „Bevezetés” mint alcím! További részek alcímekkel (Módszerek, Eredmények, Megvitatás) Felhasznált irodalom Tudományos nyelvezet Stilisztika SZÓBELI PREZENTÁCIÓ Érthetőség A verbálisan nehezen közölhető pontokat illusztrálja Az elmondottak vázlatát érthetővé tegye Egy dia: kb. fél-egy perc 1-2 diagram, vagy 3-6 vázlatpont Főbb témák a címdia után felsorolásban Összefoglalás – legfontosabb pontok kiemelése (max 2 dia, 3-3 pont)  Eredmények bemutatása ábrákon, ne táblázatban Illusztrációk Előadás ütemezésének megtervezése PPT: ne használj automatikus lapozást Külön lépésben nem érdemes a vázlatpontokat bemutatni, csak indokolt esetben Megfelelő betűméret TECHNIKAI MEGOLDÁSOK Sablonok Videó Kompatibilitás? Mentés Saját gép Lapozás, billentyűzet Rádiós egér KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!  ÉRVÉNYESSÉG, MEGISMÉTELHETŐSÉG, MEGBÍZHATÓSÁG Hipotézisek típusai A hipotézisnek két típusáról beszélhetünk: a nullhipotézis és az alternatív hipotézis (ellenhipotézis), amely a nullhipotézis ellentettje. A statisztikai hipotézisvizsgálat abból indul ki, hogy a nullhipotézist igaznak feltételezi. Az ettől eltérő összes lehetőségek együttesét pedig alternatív hipotézisnek nevezzük. Nullhipotézis (jelölése: H0): a vizsgált változó átlagai között szignifikáns különbség van. Alternatív hipotézis (jelölése: Ha vagy H1): a vizsgált változó átlagai között nincs szignifikáns különbség. Hipotézisalkotás Hipotézis jelentése: egy olyan előzetes feltevés, egy feltételes állítás, amelyet meg lehet cáfolni, illetve be lehet bizonyítani. Statisztikai vizsgálatokkal kell bizonyítani, hogy egy hipotézis igaz-e vagy sem. A hipotézisvizsgálatok a nullhipotézisből indulnak ki és a kutatási folyamatok utolsó lépéseihez tartoznak. A nullhipotézis a feltételezésünk matematikai megfogalmazása. Általános értelemben azt fejezi ki, hogy a megfigyelt és az elvárt (elméleti) gyakoriság között nincs összefüggés. Alakja egyenlőség, két érték azonosságát állítja. Nevét onnan kapta, hogy e két érték különbsége nulla.  I. típusú hipotézisek: Variancia-típusú hipotézisek: hatékonyságvizsgálatok hipotézisei változást, varianciát feltételeznek, akkor hatékony, ha változást okoz II. típusú hipotézisek: Korreláció típusú hipotézisek: ok-okozati összefüggést, együttjárást feltételeznek. Null hipotézis: nincs változás, nincs összefüggés Példa Példa: A nők és a férfiak hasonló módon viszonyulnak a környezetvédelmi problémákhoz. A nők fizetése alacsonyabb, mint a férfiaké. Ha bebizonyosodik, hogy egy nullhipotézis hamis, három különbözõ alternatív hipotézist lehet konstruálni. A nullhipotézis az, hogy a populáció átlaga m = 24. Alternatív hipotézisként a következő három állítás valamelyikét fogalmazhatjuk meg: 1. A változó átlaga kevesebb, mint 24, azaz Ha: m < 24. Ez egy egyoldalú alternatív hipotézis. 2. A változó átlaga több, mint 24, azaz Ha: m > 24. Ez is egy egyoldalú alternatív hipotézis. 3. Ha nincs okunk feltételezni, hogy több-e vagy kevesebb a populáció átlaga 24-nél, akkor az alternatív hipotézis Ha: m nem egyenlő 24-el. (Ez egy kétoldalú alternatív hipotézis, hiszen a 24-től mindkét irányban eltérnek az alternatív hipotézisben szereplő értékek.) A hipotézis és a szignifikáns különbség A nullhipotézis esetében azt feltételezzük, hogy az adatok közti különbségek a véletlennek köszönhetőek, tehát nincs szignifikáns különbség. Vagyis amikor a feltételezésünk igaznak bizonyul, akkor az a különbség, amit az adatainkon látunk az nem elég jelentős ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy igenis x csoportra valami jobban jellemző, mint y csoportra. Amikor a nullhipotézis hamisnak bizonyul, akkor azt állítjuk, hogy az adatainkban látott különbség nem a véletlen műve, azaz a különbség szignifikáns. Milyen hibákat lehet elkövetni a hipotézis vizsgálata során? Elsőfajú hiba (α-val jelöljük): a nullhipotézis igaz, de mi elutasítjuk. Az elsőfajú hiba elkövetésének valószínűségét szignifikanciaszintnek nevezzük. A másodfajú hibát (β) akkor követjük el, ha a nullhipotézis nem igaz, de mi elfogadjuk. A másodfajú hiba – jele: β – a hipotézisvizsgálattal kapcsolatos fogalom. Azt a hibát jelenti, amikor a hamis hipotézist igaznak fogadjuk el. Elkövetésének valószínűsége a mintanagyság növelésével vagy minél kisebb szórású próbafüggvény használatával mérsékelhető.  A hipotézis a szakdolgozat központi eleme. Az elvégzett kutatásokat, vizsgálatokat mind e köré kell felépítened, hogy azt megcáfolják vagy megerősítsék. A hipotézis nem kérdés, hanem állítás. Ez lesz a dolgozatod tételmondata, az egész munkád központi eleme, ezért célszerű már a címmel is valamilyen formában utalni erre. Az egész dolgozatodban ezt a feltevést kell körbejárnod, oldalakon keresztül taglalva, logikusan levezetve a megfigyeléseket, tapasztalatokat és a levont következtetéseket. Egzaktan, egyértelműen kell bemutatnod azt az érvrendszert, amelyekkel a hipotézist próbálod meg alátámasztani vagy megcáfolni. Hipotézised adja szakdolgozatod egyediségét. Nem feltétlenül kell valami teljesen újat feltalálnod, de fontos, hogy egy sajátos megközelítés, valami újszerű, innovatív szemlélet jellemezze munkádat. Fontos része a dolgozat elkészítésének a már meglévő szakirodalom feldolgozása is, de törekedj rá, hogy több legyen a már meglévő kutatások, vizsgálatok bemutatásánál, más kutatók álláspontjainak ütköztetésénél. Jó hipotézis Próbáld meg teljesen gyakorlatias oldalról megközelíteni a kérdést: a hipotézis adja szakdolgozatod gerincét, ez lesz az a feltevés, amit körbe kell járnod. Ahhoz, hogy célirányosan tudj dolgozni, keresni a források, olvasmányok között, egy kellően konkrét és jól körülhatárolt irányra lesz szükséged. Hiszen bármi is a célod, a hipotézis bizonyítása vagy megcáfolása, sok oldalról körül kell járnod a kérdést, több nézőpontot figyelembe kell venned állításod alátámasztásaként. A jó hipotézis világos, egyértelmű, lényegre törő és tömör. Alkalmas arra, hogy vizsgálat tárgya legyen, és ki tudjuk jelenteni róla, hogy igaz vagy hamis. Viszont az sem jó, ha túl egyértelmű, ugyanis egy túl konkrét felvetés jelentősen beszűkíti kutatási és vizsgálati lehetőségeidet. Tartalomjegyzék készítése tartalomjegyzék a szakdolgozat fejezeteinek és alfejezeteinek pontos címét hivatott megjeleníteni. Emellett ez a jegyzék az oldalszámot is megadja az összes feltüntetett cím és alcím esetében, ezáltal is elősegítve a dolgozat tartalmával kapcsolatos tájékozódást. Szöveg előkészítése Mielőtt a tartalomjegyzék létrehozásához kezdenél, érdemes strukturálnod a dolgozatod tartalmi részét. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egyesével végigmész a szakdolgozatod oldalain, és egymás mellé vagy alá tartozó szintekre, vagyis fejezetekre és alfejezetekre tagolod, majd eszerint stílusozod is a szoftvereddel a teljes szöveget. Miért célszerű ezt megtenned? Gyakorlatilag, ha megcsinálod a tagolást és a stílusozást, a szoftver automatikusan elvégzi a munka hátralévő részét, a tartalomjegyzék generálását. Így a stílusozott címek és alcímek hiánytalanul visszaköszönhetnek a tartalomjegyzék oldalain anélkül, hogy neked további dolgod lenne a beállításukkal. A tartalomjegyzék hozzáadása a dokumentumhoz A Microsoft Word szoftverét használva a kurzorral oda kell kattintanod, ahol a tartalomjegyzéknek szerepelnie kell majd. Ez rendszerint a diplomamunka elejét vagy a végét jelenti egyébként. Válaszd ki a Hivatkozás fül alatt a Tartalomjegyzék csoport Tartalom elnevezésű menüjét! A program itt többféle automatikus opciót is felkínál a számodra. Kattints rá az egyikre, és a program máris beszúrja a kiválasztott tartalomjegyzék-típust! Amennyiben további beállításokra van szükséged, akkor a legördülő menüből az Egyéni tartalomjegyzék… opciót válaszd! Dolgozaton belüli navigáció Fontos tudnod, hogy a szövegszerkesztő az általad létrehozott tartalomjegyzéket egyfajta hivatkozásként is képes kezelni, ezáltal egyetlen kattintással ugorhatsz a diplomamunka bármely fejezetéhez. Ehhez egyszerűen csak tartsd nyomva a Ctrl gombot, majd kattints a szóban forgó fejezet címére! Ennek hatására a másodperc törtrésze alatt a keresett szövegrésznél leszel, megspórolva magadnak a hosszas keresgélést, illetve görgetést. Formázás, frissítés Amennyiben az alapértelmezett megjelenítésen módosítani szeretnél, akkor tetszés szerint belenyúlhatsz a tartalomjegyzék szövegénél a behúzás mértékébe, a betűtípusba és a színekbe, valamint a kitöltő karakterek formájába is. A fent már említett Egyéni tartalomjegyzék… elem segítségével a stílusokat érintő különféle általános módosítások is egyszerűen állíthatók be. Amennyiben a tartalomjegyzék elkészítése után még tovább alakítod és szerkeszted a disszertációd szövegét, a tartalomjegyzék frissítése kulcsfontosságúvá válik, mivel a szerkesztés során az egyes tartalmi elemek szövege és oldalszáma is módosulhat. A Frissítés gomb rendszerint nagy piros felkiáltójellel hívja fel magára a figyelmet a szövegszerkesztő programban. Lehetséges opcióként megmaradhatsz kizárólag az oldalszámok frissítésénél akkor, ha újabb címek és alcímek már nem kerültek be a szövegbe. Amennyiben viszont újabb címekkel is gazdagodott az anyag, akkor célszerű a Teljes jegyzék frissítése lehetőséget használnod. Beállíthatod azt is, hogy a Word automatikusan frissítse a tartalomjegyzék mezőit minden nyomtatás előtt, ha a Fájl > Beállítások > Megjelenítés elemre kattintasz, majd a Nyomtatási beállításoknál bejelölöd a Mezők frissítése nyomtatás előtt jelölőnégyzetet. Hibalehetőségek Nyilván megoldásért kiált, ha a tartalomjegyzék a címeken kívül egyéb szövegrészeket is tartalmaz. Ezzel kapcsolatban azt érdemes észben tartani, hogy a szoftver az összeállításhoz a beépített címstílusokat, a vázlatszint formátumait tartalmazó stílusokat, valamint az egyénileg megadott stílusokat veszi alapul. Amennyiben oda nem illő szöveg, kép vagy ábra is megjelenik a tartalomjegyzékben, akkor egyszerűen alkalmazz az eredeti szövegeknél egy, a felsoroltaktól eltérő formátumot, amely tehát nem szerepel a tartalomjegyzék stílusai között, majd frissítsd a teljes tartalomjegyzékedet, és máris megoldódik a probléma! Ha az oldalszámokban találsz hibát, akkor vidd a kurzort a tartalomjegyzék egy pontjára, kattints a jobb egérgombbal, válaszd a Mezőfrissítés parancsot, és válaszd ki az oldalszámok frissítése lehetőséget. A dokumentum összes mezőjét először a teljes szöveg Ctrl + A gombbal történő kijelölésével, majd az F9 billentyű megnyomásával frissítheted. Szintén a frissítés jelentheti a megoldást abban az esetben, ha az oldalszám helyett „Hiba! A könyvjelző nem létezik.” hibaüzenetet látsz. Egyéb lehetőségek LibreOffice Az ingyenes LibreOffice használatával kiiktathatod a kereskedelmi licencek miatti kellemetlenségeket, miközben nyelvi korlátok nélkül dolgozhatsz bármely számítógépes platformon. A tartalomjegyzék elkészítéséhez a címbekezdések stílusozását követően kattints a dolgozatban arra a pontra, ahová a tartalomjegyzéket be szeretnéd szúrni! Ezután a Beszúrás – Jegyzékek – Jegyzékek útvonalon a Jegyzék fülre kell majd kattintanod. Amikor ez sikerült, a Típus mezőben a Tartalomjegyzék opció kiválasztására lesz szükség. A beállítások megadását követően pedig már csak az OK gomb megnyomása lesz hátra. Ha később frissíteni szeretnéd a jegyzékedet, akkor a legegyszerűbb, ha jobb egérgombbal a tartalomjegyzékre klikkelsz, és kiválasztod a Jegyzék frissítése opciót. Adobe Indesign Az Adobe Indesign program alapvetően kiadványszerkesztéshez készült. Ennek megfelelően főként grafikusok és kiadványszerkesztők használják előszeretettel, mégpedig elsősorban könyvek, időszakos kiadványok és egyéb médiaanyagok előállításához. Ettől függetlenül természetesen akár szakdolgozatok elkészítésénél is remekül alkalmazható. Mivel a program különféle jegyzékek viszonylag egyszerű létrehozására és formázására is alkalmas, a segítségével a szöveg tartalma különféle kategóriák szerint rendszerezhető, így a szerkesztett könyvekben, magazinokban és más kiadványokban a tartalomjegyzéken kívül bármilyen más lista (így akár az illusztrációk, a hirdetők vagy a fotószerzők listája is) elkészíthető. A lépésről lépésre törtnő megvalósításhoz hatékony segítséget nyújt az Adobe vonatkozó útmutatója, amely ingyenesen elérhető a szoftver honlapján. Az adatok és az adatfelvétel hitelessége Validitás, érvényesség: az adatok valóban a vizsgált változót tükrözik-e Reliabilitás, megbízhatóság: - Az adatok pontosságára vonatkozik - Mértéke ellenőrizhető a felezéses eljárás módszerrel - Belső egyezés-konzisztencia vizsgálat – mutatója a Chronbach-alfa Validitás A validitás a teszt szűrőképességére irányul és azt méri, hogy adott szűrési teszt mennyire felel meg annak a feladatnak, amire kidolgozták. Vagyis mennyire képes szétválasztani a szűrt populációban a pozitív és negatív eseteket. A validitás a szűrőképességet a szenzitivitáson és a specificitáson keresztül méri. Ahhoz, hogy egy szűrési teszt szenzitivitását és specificitását értelmezni tudjuk, a szűrési teszt eredményeit egy referencia jellegű diagnosztikai vizsgálattal kell összevetnünk, annak megítélésére, hogy a szűrési teszt ténylegesen jól mérte-e a betegség jelenlétét vagy hiányát. Validitás A validitás (érvényesség) a jól kivitelezett kutatás valóssággal való egyezőségét fejezi ki. A belső validitás a megfigyelt ok-okozati összefüggés helytállóságát foglalja magába, a külső validitás pedig azt fejezi ki, hogy a kapott eredmények mennyire általánosíthatóak a populációra. A belső validitás értékelése során számos tényezőt figyelembe kell venni, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a következtetések minél inkább megfeleljenek a valóságnak. Ilyen faktorok: a „fáradság”, vagyis a résztvevők önmagukban is változnak idővel, melyek befolyásolhatják az eredményeket; a tesztek ismétlése is befolyásolja a teljesítményt, pl. utótesztnél óvatosabban válaszolhatnak; mérőeszközök érzékenységének különbségei; a szélsőséges paraméterekkel rendelkezőknél valószínűbb a pozitív irányú elmozdulás; a tanulmány helyszínének változásai; a Hawthorne hatás szerinti a résztvevők megváltoznak, ha tudják, hogy figyelik őket; a pszichés tényezők a pacebo hatás révén; a résztvevők lemorzsolódása; a kísérleti csoportot érő hatások átterjedhetnek a kontroll csoport tagjaira ha érintkezhetnek egymással; a résztvevők együttműködő képessége is befolyásolhatja az eredményeket Követelményeknek megfelelés A szűrési teszteknek az alábbi speciális epidemiológiai követelményeknek kell megfelelniük: reproduktivitás validitás specificitás szenzitivitás prediktivitás A reproduktivitás (megismételhetőség) a szűrési teszt megbízhatóságának alapja. Adott szűrési teszt akkor tekinthető megbízhatónak, ha ugyanazon egyén esetében, teljesen azonos körülmények között többször megismételve a tesztet, ugyanazt az eredményt kapjuk. A megismételhetőséget számos tényező befolyásolja, melyek az eredményt módosíthatják. Az egyénen belüli biológiai ingadozás például a vérnyomásmérés esetében okozhat eltéréseket. A mérési eszköz hitelességének hiánya szintén félrevezetheti a vizsgálót. A megfigyelői ingadozásból származó eltérés csökkentésére bevált gyakorlat, hogy két, egymástól független személy végzi el a mérést vagy értékelést. Validitás A validitás a teszt szűrőképességére irányul és azt méri, hogy adott szűrési teszt mennyire felel meg annak a feladatnak, amire kidolgozták. Vagyis mennyire képes szétválasztani a szűrt populációban a pozitív és negatív eseteket. A validitás a szűrőképességet a szenzitivitáson és a specificitáson keresztül méri. Ahhoz, hogy egy szűrési teszt szenzitivitását és specificitását értelmezni tudjuk, a szűrési teszt eredményeit egy referencia jellegű diagnosztikai vizsgálattal kell összevetnünk, annak megítélésére, hogy a szűrési teszt ténylegesen jól mérte-e a betegség jelenlétét vagy hiányát Módszerek Részletező alapossággal mutassa be a vizsgálat lefolytatásának módszertani kérdéseit, hogy az olvasó kritikusan értékelhesse vizsgálatunk minőségét, és akár meg is ismételhesse azt. A „Módszerek” rész tipikusan három alrészre oszlik: az első a vizsgálati személyekkel kapcsolatos információkat, a második a vizsgálati eszközök és anyagok leírását, a harmadik a vizsgálat lefolytatásának fontosabb részleteit ismerteti. Ezeket a részeket a “Résztvevők”, “Vizsgálati eszközök” és “Vizsgálat leírása” alcímekkel különítjük el egymástól. Módszerek - Résztvevők Ez a rész tartalmazza a mintára vonatkozó fontos információkat: a mintaválasztás módját, a minta nagyságát és összetételét az adott vizsgálat szempontjából releváns demográfiai és egyéb jellemzők szerint (nem, kor, kezesség, adott esetben etnikai háttér, szocioökonómiai státusz, iskolai végzettség, IQ stb., illetve az átlagokhoz tartozó szórásokat vagy más szóródási mutatókat) és egyéb esetleges tudnivalókat, például a csoportok száma és összetétele, hogy részesültek-e fizetségben (pénz, kredit, csokoládé, stb.) a résztvevők, és menet közben hány személy esett ki a vizsgálatból. Továbbá, ha több csoport (például betegek és egészségesek, vagy különböző életkorúak) is részt vett a vizsgálatban, akkor a demográfiai jellemzőket csoportonként külön-külön (is) meg kell adni. Ilyenkor érdemes arra is kitérni, hogy történt-e illesztés valamilyen tulajdonság alapján (pl. IQ, nem, életkor, iskolázottság... Résztvevők Fontos közölnünk a toborzás módját (pl. reprezentatív mintavétel, kényelmi mintavétel, hólabda módszer stb.) és a vizsgálatból való kizárás kritériumait (pl. nem ép látás egy észlelést vizsgáló kutatásban; pszichiátriai, neurológiai, szív- érrendszeri betegségek, vagy stimuláló/nyugtató szerek, gyógyszerek szedése stb.). Közölni kell, hogy a résztvevők informált beleegyezési nyilatkozat aláírása vagy tudomásul vétele után vettek részt a vizsgálatban, valamint hogy a vizsgálat az SZTE BTK Pszichológiai Intézete által előírt etikai engedély alapján történt. A beleegyező nyilatkozatról a mintát és az engedélyeket mellékletben csatolni kell a dolgozathoz, illetve fel kell tüntetni a szövegben, hogy hányadik mellékletről van szó. Módszerek – Vizsgálati eszközök Ez a rész megfelelő részletességgel ismerteti az alkalmazott technikai eszközöket, ingereket, teszteket, skálákat, stb. Pontos hivatkozással kell egyértelművé tenni, hogy melyik mérőeszköz került alkalmazásra, esetleg kifejlesztésre, milyen ingeranyagot használtak a kísérletben, hogyan kerültek ezek kiválasztásra, Vizsgálati eszközök Feladatot/kérdőívet/tesztet olyan részletességgel kell bemutatni, hogy ha valaki használni akarja a mérőeszközt, a leírás alapján megtehesse, vagy egyértelműen kiderüljön, hogy mely más hivatkozott forrás alapján tudja megtenni. Kérdőívek esetén egy-egy tételt kiemelhetünk példaként, írjuk le, hogy milyen dimenziói vannak a kérdőívnek, és mik a standard értékek, ha vannak. Az alkalmazott eszközöket le kell hivatkozni! A teljes ingeranyagot/tesztet/kérdő- ívet mellékletben csatoljuk a dolgozatunkhoz. Módszerek – vizsgálat leírása Ez a rész ismerteti a kísérleti elrendezést, a csoportok kialakításának módszerét, a kísérleti manipulációt, az instrukciókat (ha ennek jelentősége indokolt), a teszt- vagy kérdőívfelvétel körülményeit, a megbízhatóság és az érvényesség érdekében foganatosított lépéseket. Ennek a résznek a végére az olvasó részleteiben is világosan látja, hogy hogyan történt a változók operacionalizálása, hogyan zajlott az adatgyűjtés folyamata. Vizsgálat leírása Kognitív vizsgálatoknál különösen fontos lehet az is, hogy leírjuk, mennyi ideig tartott egy-egy személlyel az adatfelvétel, és hogy a résztvevők tarthattak-e szüneteket a feladatok végzése során – az eredményeket ugyanis ezek a tényezők erősen befolyásolhatják. Különösen olyan esetekben, amikor több kognitív vagy egyéb tesztet is felveszünk egy alkalommal, fontos a tesztek sorrendje: kötött volt randomizált? Ha mindenki ugyanabban a sorrendben kapta a feladatokat, befolyásolhatja az eredményeket a tesztelés közbeni fáradás (a legvégére maradó feladatokon gyengébb teljesítményt nyújthatnak) vagy a különböző nehézségű feladatok egymásra gyakorolt hatása. Eredmények Ennek a résznek a fő feladata az eredmények szavakkal, számokkal, és vizuális eszközökkel történő tárgyilagos bemutatása – a közölt eredményeket nem kell kommentálni vagy értékelni. Az eredmények pontos és világos bemutatása a dolgozat kardinális pontja, hiszen az eredmények alapján értékelhetjük feltételezéseink helyességét, ezek alapján vonhatunk le további következtetéseket, és ezek alapján lehet vizsgálatunkat összehasonlítani más vizsgálatokkal. Eredmények Szóbeli összefoglalás Leíró statisztika eszköztára Statisztikai próbák eredményének ismertetése Eredmények A szóbeli összefoglalás részből a következő információknak kell kiderülnie: Figyeljünk oda az eredmények szavakban történő megfogalmazására, és az egész rész átgondolt, logikus felépítésére! Az eredmények közlésének mindenekelőtt verbálisan kell megtörténnie, a statisztikai adatok és a grafikonok, táblázatok a szóbeli közléseket hivatottak pontosabbá tenni és kiegészíteni. A bemutatás menetét a tartalom (hipotézisek) logikája szabja meg,  Célszerű a fő eredményekkel indítani, felidézve a hipotéziseket, majd ezután differenciálni az eredmények bemutatását. A hipotéziseket újra fogalmazzuk meg, ne csak úgy utaljunk vissza rájuk mint „első”, „második” stb. hipotézis. Említsünk meg minden eredményt akkor is azok nem támasztják alá a hipotézist! A negatív eredmény (különbségek, összefüggések hiánya) is fontos, és helytelen az a szemlélet, hogy „a negatív eredmény nem eredmény A statisztikai adatok közlése Leíró statisztikák A legtöbb vizsgált változó esetében lehetségesek szélsőséges értékek (pl. azért, mert a személy túloz, vagy beteg, vagy a mérőeszközünk rossz működése miatt pontatlan/lehetetlen értékeket látunk). Ha a szélsőséges értékek mérési pontatlanságból fakadnak, akkor azokat egyértelműen el kell távolítanunk az elemzés előtt. Megvitatás Helyet kap az eredmények elemzése, az eredmények összevetése a szakirodalmi előzményekkel és a következtetések levonása. A jól megírt megvitatás rész nem egyszerűen megismétli az eredmények bemutatását, és nem is szorítkozik arra, hogy megállapítsa, ezek szerint a hipotézisek alátámasztást nyertek-e, vagy sem. Ezen túlmutatóan értelmezi és kontextusba helyezi az eredményeket, összeveti a szakirodalmi előzményekkel, tárgyalja a kutatás limitációit és az eredmények jelentőségét, következményeit. Megvitatás Eredményeink értelmezése során szembe kell nézni az esetleges alternatív magyarázatokkal, validitási és reliabilitási problémákkal (azt mértük-e, amit mérni szerettünk volna, és elég jó volt-e a mérőeszközünk ahhoz, hogy az eredményekben megbízhassunk. Fontos kérdés az is, hogy az eredmények a független változón kívül nem tudhatóak-e be egyéb tényezőknek). Vissza kell nyúlni a bevezetőben kidolgozott elméleti – szakirodalmi háttérhez, és különösen ahhoz a kérdéshez, hogy ha a mi eredményeink nem csengenek egybe ezeknek a korábbi kutatásoknak az eredményeivel, az minek lehet köszönhető Megvitatás Specifikustól az általános felé Az eredmények értelmezését követően fontos kitérni arra, hogy mi a jelen kutatás fő üzenete, tanulsága, jelentősége, esetleges gyakorlati haszna. Igyekezzünk reálisan megítélni hogy meddig mehetünk el az általánosításban, ne vonjunk le túlzott következtetéseket az eredményeinkből! Mértéktartóan, óvatosan, és körültekintően fogalmazzunk! Szakirodalmi hivatkozások Szöveg közben Hivatkozás a mondat elején: Helytelen példa: Woodman és Luck kutatása alapján a párhuzamosan végzett téri emlékezeti feladat lassítja a vizuális keresési feladatot (2004). Helyes példa: Woodman és Luck (2004) kutatása alapján a párhuzamosan végzett téri emlékezeti feladat lassítja a vizuális keresési feladatot.  Hivatkozás a mondat végén zárójelben: Helytelen példa: A párhuzamosan végzett téri emlékezeti feladat lassítja a vizuális keresési feladatot (Woodman & Luck). Helyes példa: A párhuzamosan végzett téri emlékezeti feladat lassítja a vizuális keresési feladatot (Woodman & Luck, 2004). Egy szerző Hivatkozás a mondat elején: Helytelen példa: Hobson szerint az elsődleges tudatot úgy is meghatározhatjuk, mint éberséget, amely megába foglalja az észlelést és az érzelmek megjelenését (2009). Helyes példa: Hobson (2009) szerint az elsődleges tudatot úgy is meghatározhatjuk, mint éberséget, amely megába foglalja az észlelést és az érzelmek megjelenését. Hivatkozás a mondat végén: Helytelen példa: Az elsődleges tudatot meghatározhatjuk úgy, mint éberséget, amely magába foglalja az észlelést és az érzelmek megjelenését (Hobson). Helyes példa: Az elsődleges tudatot meghatározhatjuk úgy, mint éberséget, amely magába foglalja az észlelést és az érzelmek megjelenését (Hobson, 2000). Két szerző A szövegben minden alkalommal fel kell tüntetni mindkét szerző vezetéknevét és az évszámot. A szerzőket „és”-sel kötjük össze. (Megjegyzés, zárójeles hivatkozás esetében az „és” helyett „&” jellel választjuk el a szerzőket!) Például: Első hivatkozás a mondatba építve: Helytelen példa: Kleitman & Aserinsky (1953) eredményei alapján az alvás két fiziológiai szempontból eltérő fázis ciklikus váltakozásából áll. Helyes példa: Kleitman és Aserinsky (1953) eredményei alapján az alvás két fiziológiai szempontból eltérő fázis ciklikus váltakozásából áll. 3 vagy több szerző Három vagy több szerző esetében minden alkalommal csak az első szerzőt kell feltüntetni. Szövegben ki kell írni a „munkatársai”-t, zárójeles hivatkozásnál elég a rövidítést, tehát: „mtsai” vagy „et al.,”. Kivételt képez, ha a két első szerző ugyanaz, ebben az esetben mind a három szerzőt ki kell írni. Háromnál több szerző esetén annyi szerző kell kiírni, amennyi esetében egyértelműen megkülönböztethetőek a hivatkozások. Például: Első hivatkozás a mondatba építve: Helytelen példa: Kampis, Parise, Csibra, Kovács (2015) egyre több bizonyíték utal arra, hogy a csecsemőknél is ugyanazok a neurális működések felelősek a saját és másokkal kapcsolatos reprezentációk formálásáért. Helyes példa: Kampis és munkatársai (2015) szerint egyre több bizonyíték utal arra, hogy a csecsemőknél is ugyanazok a neurális működések felelősek a saját és másokkal kapcsolatos reprezentációk formálásáért Felhasznált irodalom Az irodalomjegyzék nem bibliográfia, csak azt az irodalmat foglaljuk bele az irodalomjegyzékbe, amelyre a szöveg közben hivatkozás történt, és amelyet ténylegesen el is olvastunk! Ha csak absztrakthoz van hozzáférésünk, akkor az absztraktra hivatkozzunk! Igyekezzünk elsődleges forrásra hivatkozni! Az alábbi példákban figyeljük meg pontosan az írásjelek használatát és minden egyéb részletet: minden vesszőnek, pontnak, dőlt betűnek jelentősége van! Folyóirat cikk Egy szerző esetén: Baker, E. L. (2000). Reflections on the hypnotic relationship: Projective identification, containment, and attunement. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 48(1), 56–69. https://.doi.org/10.1080/00207140008410361 Két szerző esetén: Weinreb, A. R., & Rofé, Y. (2013). Mapping Feeling: An approach to the study of emotional response to the built environment and landscape. Journal of Architectural and Plannig Research, 30(2), 127–145. http://www.jstor.org/stable/43031085 Három vagy több szerző esetén: Smith, J. L., Skinner, S. R., & Fenwick, J. (2011). How australian female adolescents prioritize pregnancy protection: a grounded theory study of contraceptive histories. Journal of Adolescent Research, 26, 617–644. https://doi.org/10.1177/ 0743558411402338 Folyóirat cikk 21 vagy több szerzős cikkek esetében az első 20 szerzőt ki kell írni, majd ezt követő vessző és „... &” jelölés után az utolsó szerző következik: Kalnay, E., Kanamitsu, M., Kistler, R., Collins, W., Deaven, D., Gandin, L., Iredell, M., Saha, S., White, G., Woollen, J., Zhu, Y., Chelliah, M., Ebisuzaki, W., Higgins, W., Janowiak, J., Mo, K. C., Ropelewski, C., Wang, J., Leetmaa, A., R. Reynolds, R.,... & Dennis Joseph, D. (1996). The NCEP/NCAR 40-Year Reanalysis Project. Bulletin of the American Meteorological Society, 77(3), 437–472. https://doi.org/10.1175/1520- 0477(1996)0772.0.CO;2.  Absztrakt Meyer, A. S. & Bock, K. (1992). The tip-of-the-tongue phenomenon: Blocking or partial activation? Memory and Cognition, 20, 715–726. Absztrakt. Könyv Tashakkori, A., & Teddlie, C. (2010). Sage Handbook of Mixed Methods in Social, Be- havioral Research. Sage. https://dx.doi.org/10.4135/9781506335193 Szerkesztett könyv Meadows, D. H. (2008). Thinking in systems: A primer (D. Wright, Eds.). Chelsea Green Publishing. Könyvfejezet Laible, D., & Thompson, R. (2007). Early socialization: A relationship perspective. In J. Grusec & P. Hastings (Eds.), Handbook of Soceialization: Theory and Research (pp. 181–207). Guilford. Press. Disszertáció Költő, A. (2015). Hypnotic susceptibility and mentalization skills in the context of parental behavior. Doktori Disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Doktori Iskola.  Jacobs, L. F., Gaulin, S, J., Sherry, D. F, & Hoffman, G. E. (2000). Evolution of spatial cognition.: Sex-specific pattern of spatial behavior predict hippocampal size. Proceeding of the National Academy of Sciences, 87, 6349–6352. A hivatkozásban a vezetékneveket ki kell írni, a keresztnevet rövidítjük. Ha több keresztneve is van szerzőnek ponttal és szóközzel választjuk el a rövidítéseket. A szerzőket vesszővel választjuk el egymástól, az utolsó szerző előtt a vessző mellett „&” jelet is teszünk. Az utolsó szerző után, az évszám előtt pont kerül.  A szerzőket követően az évszám zárójelbe kerül, utána pont. Helytelen példa: Jones, D. (2000) Group nepotism and human kindship. Current Antropology, (2000), 41, 779–800. Helyes példa: Jones, D. (2000). Group nepotism and human kindship. Current Antropology, 41, 779–800. A folyóirat teljes nevét minden estben ki kell írni, akkor is, ha a szakiro- dalom keresőben rövidítve szerepel. A formázás dőlt betűs, utána vessző kerül! Helytelen példa: Regan, C. M. (2014). Decisions, dopamin, and degeneracy in complex biological systems. Neurosci Neuroecon., 3, 11–18. Helyes példa: Regan, C. M. (2014). Decisions, dopamin, and degeneracy in complex biological systems. Neuroscience and Neuroeconomics, 3, 11-18. Köszönöm a figyelmet!