Szerelés alapfogalmak PDF

2.1 A szerelési alapfogalmak Tevékenység: Olvassa el figyelmesen a tananyagot! Gyűjtse ki és jegyezze meg a kiemelt alapfogalmakat! Keressen gyakorlati példákat az alapfogalmak értelmezéséhez! A gépek gyártási folyamatában az utolsó fázis a szerelés. A szerelés olyan művelet, amely során az alkat...

2.1 A szerelési alapfogalmak Tevékenység: Olvassa el figyelmesen a tananyagot! Gyűjtse ki és jegyezze meg a kiemelt alapfogalmakat! Keressen gyakorlati példákat az alapfogalmak értelmezéséhez! A gépek gyártási folyamatában az utolsó fázis a szerelés. A szerelés olyan művelet, amely során az alkatrészeket illetve a szerelési részegységeket további egységekké, gyártmánnyá kapcsoljuk össze. Az elkészült gépek, berendezések alkatrészekből, részegységekből és fődarabokból állnak össze. Az alkatrész a gép egy darabból előállított része, a szerelési művelet első tagja. Általában egy anyagból készülnek. A részegység (szerelvény, alszerelvény, szerelési egység) bizonyos számú alkatrészt egyesít valamilyen oldható vagy nem oldható kötési mód segítségével. Ilyen oldható kötés lehet pl. csavarkötés, ékkötés stb., nem oldható kötés pl. forrasztás, ragasztás, hegesztés stb. Több részegység összeszerelve alkotja a fődarabot (főszerelvény, szerelési főegység). A fődarabokat, a gépet, a terméket összeszerelve kapjuk. A szerelés folyamata során megkülönböztetünk elő-, közbenső- és utószerelést. Az alkatrészek részegységgé egyesítése az előszerelés (rész-szerelés). A részegységek fődarabbá szerelését nevezzük közbenső szerelésnek (egység szerelés). A fődarabok összeszerelése a végszerelés. 2.2 A gyártmány tagolása Tevékenység: Olvassa el a következő fejezetet! Figyelje meg/jegyezze meg a gyártmány tagozódások szintjeit, egymásra épülésének sorrendjét! A gyártmány tagolása a szerelési folyamat tervezésének szükséges feltétele. A helyes tagolás azon felismerés igénye, hogy a végterméket részeiben önállóan- és így térben és időben párhuzamosan is előszerelhető egységekből építhetjük fel. (2.1 ábra)  2.1 ábra A gyártmány tagolása Segítségükkel szerelési egységek, illetve szerelési főegységek szervezhetők. Ennek az elvnek az alkalmazása teszi lehetővé a beszállítói hálózat kiépítését is. A célszerűség azt kívánja, hogy ezek az előszerelt egységek a helyes működés szempontjából ellenőrizhetők legyenek, így az esetleges hiba már a részszerelés befejezése után kiszűrhető. Ez a kívánalom úgy érhető el a legjobban, ha az előszerelt egységek egyidejűleg funkcionálisan is önálló szerkezeti egységeket képeznek. A szerelés magába foglalja az egymáshoz tartozó alkatrészek illesztését, összekapcsolását, az illeszkedő bázisfelületek ellenőrzését, szükség esetén az elhelyezkedés hibájának javítását és végül annak a helyzetnek a rögzítését, amely lehetővé teszi az alkatrészek helyes működését. Az alkatrész a gépgyártási termék különálló, tovább nem bontható eleme, pl. fogaskerék, bordástengely, ékszíjtárcsa. A szerelvény vagy más néven: szerelt egység olyan két vagy több alkatrészből összeállított csoport, amely a továbbiakban önálló egységként használható, hasonlóan, mint egy alkatrész (pl. porlasztó, gyújtáselosztó stb.). A szerelvényen, mint szerelési egységen belül többféle fokozatot különböztetünk meg attól függően, hogy milyen elemekből áll. Azokat a szerelvényeket, amelyeket csak alkatrészekből szereltünk össze, szerelt alapegységnek nevezzük, de ezen belül megkülönböztethetünk: szerelt egységet, amelyek egy vagy több alkatrészből állnak, de nincs önállóan ellenőrizhető funkciója: és szerelt főegységet, amely szerelt egységből és alkatrészből állnak, és van ellenőrizhető funkciója. A szereléstechnológia tervezése során az előkészítő fázisban kell a megmunkálás és a szerelés kölcsönös kapcsolatát elemezni és a végleges tagolást kialakítani. Kedvező a tagolás akkor, ha a szerelt egységet egyszerű szerelési tevékenységek alapján úgy érjük el, hogy közben ne kelljen beültetési irányt változtatni, a szerelt egységet ne kelljen forgatni, a szerszámokkal könnyű legyen a hozzáférés. Helyes, ha a szerelt egység minősége egyszerűen ellenőrizhető. A tagolási variánsok elemzésénél ügyelni kell arra, hogy az egyes részegységek szerelése minél rövidebb technológiai szakaszban megoldható legyen. Ennek eszköze a részletesebb tagolás, a hozzárendelt alkatrészek kisebb száma, valamint az eljárás homogenizálása, ami azt jelenti, hogy a részegységnél csak egyfajta kötésforma, illetve eszköz szerepeljen. Fokozni kell a tagolás mélységét, ha a hozzáférhetőség, az ellenőrzés nehéz, vagy nem lehetséges. A helyes tagolás biztosítja azt, hogy a szerelt egységeket, a magasabb komplexitás felé haladva fokozatosan úgy illesztjük egymáshoz, hogy minden ellenőrzést a legegyszerűbb helyen végrehajtva a készterméket a kívánt minőségben minél egyszerűbben érjük el. A termék önálló feladat végrehajtására alkalmas (pl. személygépkocsi), ez által válik piacképessé. A terméknek tehát önálló funkciója van. Ezt másként úgy fejezzük ki, hogy a terméknek van valamilyen tulajdonsága, amire képes, amit megtesz, és a vevő ezért a tulajdonságáért vásárolja meg. 2.3 A szerelés szintjei, szerelési családfa Tevékenység: Olvassa el a következő fejezetet! Gyűjtse ki/jegyezze meg a szerelés szintjeit! A szerelés szintjei alatt egy-egy szerelési szakaszt értünk, melyet a szerelési folyamat szakaszhatáraival jellemezhetünk. Ennek alapján megkülönböztethetünk:  előszerelési folyamatot, melynek eredménye a szerelési egység, főegység;  végszerelési folyamatot, melynek eredménye a termék. (2.2 ábra) 2.2 ábra A szerelés szintjei Ennek alapján bonthatjuk fel a sokszor igen bonyolult szerelési folyamat több, egymástól valamilyen mértékben függő folyamatszakaszra. Ezen folyamatszakaszok határai a befejezett szerelési egységek segítségével jelölhetők ki. Ez jellemzi a gyártmány lépések szerinti fokozatos összeállítását. Nem minden gyártmány összeszerelésekor találkozunk több szinttel. Az egyes szintek elmaradhatnak, vagy egymásba mosódhatnak a szerelés során (pl. golyóscsapágy). A családfa a termék tagozódási és felépítési rendjét adja meg grafikus formában. Ennek megfelelően a darabjegyzék minden elemét tartalmazza a szerelési egységek kijelölésével. Tartalmazza a szerelési főegységeket, egységeket, alkatrészeket a beépítendő darabszámukkal együtt. Szokásos kialakításában tartalmazza mindazon azonosításra alkalmas adatokat, amit az összeállítási rajzon nem célszerű bejelölni. A darabjegyzék és az összeállítási rajz közötti hidat a tételszám biztosítja. A darabjegyzék az összeállítási rajz, a családfa és a műhelyrajz a tervezési folyamatban fontos bemenő információkat tartalmazva jelentős szerepet tölt be. A darabjegyzéket az alábbiak szerint kell megtervezni:  tartalmazza a termék, a szerelési egységek, valamint az alkatrészek közötti kapcsolódásokat, a fölé és alárendelési viszonyokat.  Tájékoztatást ad a termékben felhasznált alkatrészek és egyéb elemek mennyiségéről, minőségéről, felhasználásáról, gyakoriságáról (az elem azonosság elősegíti annak meghatározását, hogy egy terméken belül, a különböző szerelési egységekben hol fordulnak elő azonos alkatrészek, szerelési egységek, főegységek). Ennek kimutatása elősegíti a termelő rendszeren belüli azonos egységek megtalálását, a specializálódást.  Lehetővé teszi, hogy a szerelési folyamat ütemezéséhez, készletezési mennyiségeket lehessen meghatározni. A darabjegyzék és a családfa egymásból kölcsönösen is leszármaztatható. Ennek az a feltétele, hogy mindkettő tartalmazza a termékbe beépülő valamennyi elemet, ahol azok olyan jelöléssel vannak meghatározva, melyek egyértelmű azonosításra alkalmasak. A termék családfa arra nem tud választ adni, hogy az egyes alkatrészek, szerelési egységek milyen sorrendben épülnek be a termékbe. Ezt a szerelési családfa fejezi ki. A családfa a gyártmány tagozódási és felépítési rendjét adja meg grafikus formában. Ennek megfelelően a darabjegyzék minden elemét tartalmazza a kapcsolódási helyek feltüntetésével. A gyártmánycsaládfa és a szerelési családfa között nincsen egyértelmű merev kapcsolat. Egy gyártmány többféle szerelési családfa – így szerelési folyamat – szerint is összeszerelhető. Pontosan ez az alapja annak, hogy szerelésnél a lehetséges szerelési variációk száma igen magas is lehet. Ezt az összefüggést mutatja a 2.3 ábra. Tevékenység: Elemezze a következő családfát! 2.3 ábra A gyártmány felépítésének ábrázolása és a gyártáson alapuló családfa A szerelési családfának több elkészítési módja van, de mindegyikre jellemző, hogy a gyártmányt szerelési egységekre, szerelvényekre és alkatrészekre bontja. Így például a bontó rajzszámozási rendszer szerint készült rajzok nagy segítségre vannak a szerelési családfa elemekre bontásánál. A technológus tagolási vázlatban rögzíti a gyártmány szerelési vázlatát, a családfa részelemét. A szerelési vázlatnak különböző formája lehet. Általában törekszünk az áttekinthető formára, amely egy lapon ábrázolja a szerelési egységeket, valamint ezek alkatrészeinek szerelési sorrendi kapcsolatát. A terméket a szereléstechnológiai folyamat tervezése előtt szerelési egységekre kell bontani és a szerelési egységeket vázlaton célszerű ábrázolni. (2.4 ábra)  2.4 ábra Szerelési vázlat A szerelési vázlat a terméket alkotó részegységeket mutatja be a szerelési sorrend szerint. Kidolgozásakor a technológus az összeállítási rajzra, a darabjegyzékre, a termék családfára és a műhelyrajzokra támaszkodik. Az összeállítási rajzok önmagukban csak az alkatrészek funkcionális kapcsolódását és kölcsönös helyzetét mutatja, de a szerelési sorrendet a szerelési vázlat jelképezi. A szerelési vázlat kidolgozása bázisalkatrész kiválasztásával kezdődik. Bázisnak azt az alkatrészt nevezzük, amelyhez képest a többi, vele kapcsolódó alkatrész viszonyítható. Bázisalkatrésznek általában a szerelt egység legkiterjedtebb, legnagyobb súlyú alkatrészét szokták választani. A 2.4 ábrán, vastagon bekereteztük a vonatkoztatási alkatrészt, a bázis alkatrészt. A szerelt egység a továbbiakban külön azonosítási számmal és névvel a későbbiekben úgy viselkedik, mint egy alkatrész. A következőkben meg kell vizsgálni, hogy mely, alkatrészcsoportok szerelhetők össze a többitől függetlenül és kerülhetnek egy egységben, a közülük kiválasztható bázisalkatrészre. Ezt a folyamatot nevezzük szerelési egységekre való tagolás folyamatának. A tagolást célszerű minél mélyebbre elvégezni. A szerelési főegységek tovább tagolhatók egyre alacsonyabb rendű alegységekre. Ennek a folyamatnak a végén egy olyan szerelési családfa készül, ahol a terméket alkotó alkatrészek, szerelési egységek, főegységek egy szerelési vázlaton láthatók. A szerelési vázlat elkészítését, – fentiek szerint – a bázisalkatrész kiválasztásával kell kezdeni. Egy-egy alkatrész, vagy egységet egy téglalap jelképezi. A téglalapok összekapcsolása jellemzi a szerelés sorrendjét. A téglalapba kell írni az alkatrész szerelési egység azonosítására szolgáló adatokat (rajzszám, szabványszám, pontos megnevezés) és a darabszámot, mely megmutatja, hogy az adott szerelési helyzetben hány darab egység szerelését kell elvégezni. Ha termék bonyolult, akkor az áttekinthetőség érdekében bontjuk a szerelési vázlatokat egy-egy szerelési egység szerint, vagy egy adott művelet tartalma szerint. (2.5 ábra) Tevékenység: Figyelje meg és elemezze a szerelési folyamatábrát! 2.5 ábra Szerelési folyamatábra Tevékenység: A következő animáció a szerelési sorrend értelmezését segíti. Indítsa el és figyelje meg az animációt! A video megtekintéséhez lépjen vissza és nézze meg!